Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-17 / 13. szám

1969. JANUAR 17., FENTEK 3 Öt város — két esztendő (1.) Lépésváltás Cegléden Szállítás thedárért Konténerek ZZTL. Sorozatgyártás a Váci Hajógyárban Hármasban kezdtük a be­szélgetést az ódon ceglédi vá­rosházán, Bene József vb-el- nökhelyettessel és Vinke Mi­hály terv csoportvezetővel. Kürti András elnök vizsgázni volt odaát, a „hírős városban”, később csatlakozott hozzánk, ám még idejében ahhoz, hogy elmondhassa véleményét a város múlt évi fejlődéséről, az idei tervekről és gondokról. Első kérdésemre, hogy mi­lyen sajátos gondokkal küzd a város, Bene József vá­laszolt: — Ceglédet már több száz éve városnak nevezik, de iga­zában csak most lépett a vá­rosiasodás útjára. Mi volt hát mostanáig? Földszintes épít­kezésű, jellegzetesen szétte­rült alföldi település, két nagy tűzvész utáni újjáépítés kö­vetkeztében viszonylag rende­zett utcákkal, ám közművesí­tés tekintetében közelebb állt a faluhoz. Ebből adódnak leg­nagyobb gondjaink is. Másik sajátossága, hogy mélyen fek­szik, a pilisi hegyek-dombok vízgyűjtő medencéjében, emi­att a belvíz tavasszal—ősszel gyakran veszélyezteti az öreg házakat. — Milyen összeggel rendel­keztek 1968-ban, mit terveztek és mi valósult meg városfej­lesztési elképzeléseikből? — Az elmúlt évben 4,6 mil­lió forintos saját fejlesztési alap és 60 millió forintot ki­tevő állami támogatás állt rendelkezésünkre. Az utóbbit célcsoportos beruházásokra kaptuk, tehát felhasználásáról a Minisztertanács döntött. Vinke Mihály veszi át a szót, s elmondja,.hogy az ál­lami támogatás legnagyobb részét, 43 millió forintot az 1967-ben megkezdett kórház­építkezés folytatására kapták. — Jelenlegi kórházunk az első világháború előtt épült egykori’ huszárlaktanya gyen­gélkedőjében működik. Ezt toldoztuk-foldoztuk mostaná­ig. Az új kórház, 465 ágyával, korszerű kiszolgáló részlegei­vel nemcsak Cegléd, hanem egész Dél-Pest megye betegel­látását fogja biztosítani. Az építkezés befejezésének határ­ideje 1969. december 31-e. Lát­va a Bács-Kiskun megyei Ál­lami Építőipari Vállalat gon­dosan szervezett, jó munká­ját, joggal reméljük, hogy a kórház átadása a kitűzött ha­táridőre megtörténik. Az álla­mi támogatás fennmaradó ösz- szegéből 11 millió forintot kap­tunk lakásépítkezésekre, öt­milliót szennyvíztisztító-telep építésére, félmilliót pedig egy nyolctantermes gimnázium építkezésének befejezésére. — Mire fordították saját fejlesztési alapjukat? — Mindenekelőtt néhány 1967-ben megkezdett munka befejezésére: a Budai úti új lakónegyed villamosítására, az SZTK-iroda és a szociális ott­hon konyhájának bővítésére. Kétszázharmincezret költöt­tünk a városi vízhálózatra, egymilliót pedig olyan épüle­tek kártalanítási-szanálási költségeire, amelyeknek he­lyén majd a negyedik ötéves tervben szeretnénk új lakáso­kat építem. — Új beruházásaink-között megemlíteném a három­millió forintos költséggel épü­lő zeneiskolát — építkezése ta­valy kezdődött —, amelyben tíz tantermen és a hivatali he­lyiségeken kívül még egy kis koncertterem is helyet kap. Részben állami támogatással, részben saját fejlesztési ala­punkból építjük. Aztán új is­kola készül a Cifrakerti Álla­mi Gazdaságban, a beszakadt mennyezetű. életveszélyessé vált régi helyett, s háromszáz- ezer forintot fordítottunk a Táncsics utca szennyvízcsator­názására. hogy a most épülő OTP-öröklakásokat beköthes­sék a főcsatornába ... Eddig fejből sorolta, s most, míg az iratok közt keresgél, Bene József kisegíti: — Amióta iparitanuló-okta- tás van nálunk, azóta problé­mát okozott, hogy csaknem ezer gyerek tanul két államo­sított lakóházban több mű­szakban. A Munkaügyi Mi­nisztérium segítségével most ez a gond is megoldódik: 1970 őszére tíz tantermes ipari szakmunkásképző iskola épül a Hold utcában. A közműve­sítést a városi tanács vállalta. A víz- és villanyvezetékre ta­valy félmillió forintot költöt­tünk, a szennyvízcsatornára másfél milliót fordítunk az idén. — És mi az, amit szerettek volna, de nem valósult meg? Ebben a pillanatban lép be Kürti András vb-elnök, s most már hárman válaszolnak szin­te egyszerre: — Utat, járdát, vízvezetéket, csatornát — minden mennyi­ségben! Sajnos, nem volt rá pénzünk. Vinke Mihály a számok em­bere, most is azokkal bizo­nyít : — A város belső úthálózata 108 kilométert tesz ki. Útbur­kolattal viszont csak 16 szá­zaléka, járdával 26 százaléka van ellátva. Gondolhatja, hogy nincs az a tanácstagi be­számoló, fogadóóra, kisgyűlés, ahol ez szóba ne jönne. Vagy: a ceglédi belvízveszély közis­mert. A felszíni csapadékvíz elvezetésére azonban mindösz- sze három kilométernyi csa­tornával rendelkezünk. Aztán itt van a szennyvíz: mindösz- sze négy és fél kilométeres csatornánk van, ami a közel­múltban épült. Ámbár — úgy is mondhatnám: végre már van négy és fél kilométernyi szennyvízcsatornánk! — Most mutatkoznak, amire a bevezetőben céloztunk — szól közbe Bene József —: a váro­siasodással együttjáró gondok. Amíg Cegléd földszintes me­zőváros volt, alig számottevő iparral, a csatornázás hiányát nem éreztük annyira, mint most, amikor megkezdődött az emeletes lakótelep építkezés, s egyre több a korszerű — és vízigényes — ipari üzem. Ve­gyük például a lakótelepeket: aszálykor vagy ha kicsi a nyomás, a harmadik-negyedik emeletre nem megy fel a víz. Vagy: mit csináljon a szenny­vízzel a húsipari vállalat — ahol vágóhíd is működik! —, a tejüzem, a kórház?! Térképet vesz elő, s mutat­ja: — A várost a Pesti útnál szeli ketté a Pilis-hegység dombvonulata. így a déli-dél­keleti rész csapadékvize a Törteli út felé, az úgyneve­zett Büdösér árokba folyik, s ott csatlakozik bele az em­lített üzemek szennyvize. Nem tudom, milyen okból nevez­ték el annak idején az árkot Büdösérnek, de manapság rá­szolgált a nevére: orrfacsaró bűzzel árasztja el a környé­ket. Ráadásul, a szennyező anyagok elzsírosítják, s elisza- posítják a vizet, a mocsár jóformán sosem szárad ki. A vállalatok pedig évről évre fizetik a büntetést a Közép- Tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóságnak. — A város északi felében épült meg az a 4,5 kilométe­res szennyvízcsatorna — a gerincvezeték —, amiről be­széltünk. Ez a csatorna a vá­ros belterületén fedett, ám a Cigányszéki árok, amibe tor­kollik, nyitott. így a szenny­víz átemelés után, de tisz­títás nélkül kanyarog a Ti­száig. — Úgy tudom, egyik-má­sik üzemnek már megépült a szennycsatornája. Miért nem kötik be a gerincvezetékbe? — Mert amíg nincs tisztító- telep, ülepítő berendezés, nem üzemeltethetik a bekö­tőcsatornákat. Ugyanez a probléma az emeletes házak­kal is. Sajnos, az átemelő mindössze két, kis kapaci­tású motorral működik, s máris túlterhelt. A nagy ka­pacitású, kémiai-biológiai de­rítővel ellátott szennyvíztisz­tító-telep viszont csak 1970 II. félévében készül el. A ter­vek megvannak, a kivitele­zők felvonultak, s tavasszal a munka is megkezdődik. A 23 millió forintos költséget ré­szint állami támogatásból, részint az érdekelt vállala­tok, intézmények kooperá­ciós hozzájárulásából bizto­sítjuk. — Ez a gond tehát két év múlva megoldódik. És a fel­színi vízelvezetés? — A tervet megrendeltük, határidőre nem készült el, de úgy sincs rá pénzünk... — Még egy „vizes” kérdés: az ivóvízellátás? Kürti András veszi át a szót: — Ha kissé nehezen is, de megépült végre a 600 köb­méteres víztorony. A la­kosság ettől remélte, hogy nem lesz többé ivóvízgond. Sajnos, a dolog nem ilyen egyszerű! A víztoronyhoz — víz is kell. A meglevő ár- tézi kutakban, szétszórt tör­pe vízművekben állandó a nívócsökkenés, ezekkel a víz­ellátást biztosítani nem le­het. Harminckét kutas víz­műtelepre van szükség ah­hoz, hogy mindig és min­denhová jusson jó ivóvíz. Az­tán, a kúttelephez vastalanító berendezés kell, — az is hétmillió forint —, mert a ceglédi altalaj vízadó rétege erősen vasas, s ez kettős bajt jelent: a víz vastartalma jó­val magasabb a megenge­dettnél, s lerakódást okoz a csövekben. — Ennyi minden kell? Mi­kor lesz ebből ivóvíz?! Azért megtesszük, amit le­het. A víztornyon kívül már elkészült a nyomóvezeték, s három kutunk van. A negye­diket a napokban adják át. Ebben az évben kaptunk egy­millió forintot a megyei ta­nácstól, ebből annyi kutat fúratunk, amennyire futja a pénzből, s rákapcsoljuk a víztoronyra. A telep teljes felépítésére azonban csak a következő ötéves tervben ke­rül sor. Addig bizony, tü­relmet kell kérnünk a la­kosságtól. .» — Nem is kérdezem, mit terveznek erre az évre, hi­szen -már régóta a jövőről beszélünk. Egyet azonban még megkérdeznék: a lakás- helyzetet. A tanácselnök homloka el- felhősödik. — Akár ezzel is kezdhettük volna, mert ez a legnagyobb problémánk, amivel a váro­si tanács még jó ideig nem tud megbirkózni. A harma­dik ötéves terv 531 állami lakás építését irányozta elő; ebből azonban mindössze 93 állami és 120 szövetkezeti la­kás épült fel. Az állami la­kások mind, a szövetkeze­tiekből nyolcvan került át­adásra az elmúlt évben. Épült továbbá 48 OTP-öröklakás, 50 magánerőből készült la­kóház, és 28, úgynevezett CsTlakás, amelyekbe olyan családok költöztek, akiket a három év előtti belvíz űzött el otthonukból. Ha hozzáte­szem, hogy e pillanatban 1040 jogos lakásigényt tartunk nyilván a városi tanácsnál, megértheti, hogy ennyi la­kás — még a legégetőbb ba­jokat sem orvosolta. — Ebben az évben mennyi­re van kilátás? — A harmadik ötéves terv­ben újabb állami lakások már nem épülnek. De annak is örülünk, hogy a kórház és a város egészségügyi dol­gozói lakáshelyzetének ja­vítására 53 szolgálati lakás épül állami támogatásból. Negyvenhat OTP-öröklakás fele ebben a hónapban, má­sik fele július táján kerül átadásra. Ezenkívül szervezik 112 család társasház-építke- zését két, 56 lakásos tömb­házban, s ősszel kezdik meg 78 OTP-öröklakás kivitele­zési munkáit. — Őszintén beszéltünk, nem szépítettünk semmit. A nép­gazdaság ennyit bír — nem adhat többet. De hadd te­gyem hozzá, az igazság ked­véért: húsz éven át össze­sen nem épült ennyi lakás városunkban, mint az utób­bi egy-két évben ... Nyíri Éva Vizsgák a marxista egyetemen Három évfolyam 44 osztá­lyának mintegy 1100 hallga­tója vizsgázik az MSZMP Pest megyei Bizottsága mar- xizmus-leninizmus esti egye­temén. Ez a vizsgaidőszak hivatott arra, hogy felmérje az első félév tanulmányi eredmé­nyeit. A beszámolók február elsejéig tartanak és 3-án már elkezdődik a II. félév. Akik erre az egyetemre jár­nak, azoknak a tanulás tuda­tos törekvés arra, hogy szak- képzettségük mellé általános marxista-leninista képzettsé­get is szerezzenek. A világ csaknem robbanás- szerű ipari forradalma gyors tempóban hozza az újabb és újabb megoldásokat. Így je­lent meg az egymással keres­kedő országok és kontinensek örömére a konténer, amely nem más, mint lezárható, nagy méretű alumínium- vagy acélfalú szekrény. Ezekbe pa­kolják a szállítandó árut és az óriás daruk a kiinduló­ponttól a rendeltetési helyig akár a világ túlsó végére jut­tatják autón, hajón, vonaton. S közben a zárt szállítószek­rény akár szabadban is állhat, nem folyik be az eső, nem bántja a fagy és a rakodáskor, könnyen sérülő termék mind­végig érintetlen marad. A szabadalom jelentőségét hamar felismerték az iparilag fejlett országokban, de vi­szonylag gyorsan felismerték idehaza is. A Magyar Hajó- és Darugyár vezetői, ipari és ke­reskedelmi szakemberei jó érzékkel keresték a megálla­podást a konténerek hazai gyártására licenc alapján. A mindkét fél számára kedvező megegyezés nyomán a Váci Hajógyárban megkezdték so­rozatgyártását. A kérdés most az, hogy mennyivel hoz többet az új esztendő. A hivatalos válasz így foglalható össze: — Tavaly tulajdonképp«^ a próbálkozó, kísérletező, mintakészítő első lépések ta­núi és részvevői lehettünk. Az új esztendő elejétől beszélhe­tünk sorozatgyártásról. — Hová készül? — Elsősorban külföldi ren­delésre: nyugatnémet partne­rek vásárolják meg, de már a hazai közlekedés és szállítás vállalatai is jelentkeztek; a Hungarocamion, a MÁV, a MAHART, az Autóközlekedé­si Vezérigazgatóság, még egy kicsit bátortalanul ugyan, de már valamennyien hozzákezd­tek a maguk konténeresítési programjához. Ez többek kö­zött azért is érdekük, mert a szállítás költségeit egytizedére csökkenthetik. — Mennyi készül az idén és miből? — Minden viszonylagos, de azért már az is mond vala­mit, hogy a tavalyi kísérleti gyártási program tíz-tizenkét­szeresére számítunk legalább. Mindenek előtt acélkonténe­rekről van szó, de természete­sen az alumíniumból valókat is szorgalmazni fogjuk. Mind­ez az igényektől függ. Jófor­mán napok kérdése és elké­szül Vácott a konténereket gyártó új műhely, hogy a nö­vekvő igényeknek eleget té- hessünk. t. gy. Kevés vadat kap a MAVAD Január az élő vad befogásának legalkalmasabb időszaka. Szomorkás a hangulat a MAVAD berkeiben. A Pest megyei vadásztársaságok okoz­ták a bánatot, méghozzá szánt- szándékkal. Tetemes lőttvad-imennyiség- re kapott ugyanis megrende­lést a vállalat, több nyugati cég várja a magyar nyulat, fá­cánt, foglyot, őzet és vaddisz­nót, s éppen Pest környékéről érkezik egészen kis mennyiség a felvásárlókhoz. A Pest megyei vadászok pél­dául a múlt év utolsó negye­dében mindössze 5600 nyulat s 450 fácánt adtak át zsákmá­nyukból. A nagyobb vadak közül lsem sokat: 340 szarvast, 140 vaddisznót és 283 őzet. Az élőnyúl-, fácán- és fogolyel­adás hasonló. A MAVAD sze­rencséje csupán az, hogy a többi megye vadászai jobban szeretik lőni, mint fogyasztani a vadat, így aztán eleget te­hetnek szállítási kötelezettsé­geiknek. A nyugati nemzetek közül az olaszoknak is kedvelt cseme­géjük a gyenge galambhús. Legutóbb 7 ezer darabot szál­lítottak Itáliába, de újabb 30 ezer galambra érkezett meg­rendelés. A fővárosban sok a galamb, ám a befogásukat — helyesen — megtiltotta a ta­nács, ezért elsősorban a vidéki madarak kapnak olasz vízu­mot, de természetesen szívesen veszik át a pesti tenyésztők parlagi galambjait is. A Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Ceglédi Gyára tanulókat vesz fel húsipari szakmunkára. A tanulók ösztöndíjat, a vidékiek szállást és ellátást kapnak. JELENTKEZÉS A CEGLÉDI GYÁREGYSÉGNÉL. Szív küldi Szereltem a rá­dió néhány évvel ezelőtti Szív kül­di szívnek szíve­sen című műsorát, mert abból tud­tam meg, hogy milyen jók is va­gyunk mi, embe­rek. Talán tetsze­nek emlékezni, hogy a műsorban a legjobb apák­nak, feleségeknek, vőlegényeknek üzenték a legjobb gyerekek, férjek és menyasszo­nyok, hogy vala­ki vár, ha haza­mész, és maga rég nem lesz a vilá­gon, mikor én még mindig imá­dom. Bevallom, hogy én szivküldit so­ha senkinek nem küldtem, és soha senkitől nem kap­tam, mert se gye­reknek, se apá­nak, se férjnek nem vagyok a legjobb, maxi­mum közepes le­hetek. Ennek el­lenére kedveltem a műsort, mert az egész ország la­kossága az én fü­lem hallatára üzengetett és bé- külgetett. így tudtam meg pél­dául, hogy a szomszédunk, Saf- ranek elköltözött a feleségétől, Saf- ranekné ugyanis egy szerdai napon üzent neki, hogy szeretlek én, jöjj vissza hozzám, és három hét múlva Safranek valóban vissza is jött, de közben már ö is üzent a feleségé­nek, hogy gyere, ülj kedves mel­lém ... Tetszett nekem az is, hogy a szív- küldiért fizetni is kellett, mert szív küldte pénzért szívesen. Ha jól emlékszem, egy üzenet, lemezzel együtt ötven fo­rint volt, és tud­tam, hogy annak, aki ötven forintot áldoz egy üzene­tért, már megala­pozottak az érzel­mei, és azt is tud­tam, hogy az em­berek csak azt be­csülik, amiért fi­zetni kell. Fizet­ték is boldogan az ötven forinto­kat, ami akkori­ban a mai giccs- adónak felelt meg, csak akkor még nem hívták kulturális járu­léknak. Nem tu­dom, hogy a rá­diónak mennyi volt ebből a be­vétele, de gondo­lom, hogy jó üz­let lehetett ré­szükre, mert mű­sort így is, úgy is kellett adni, és ezért még fizettek is a gazdag lelki- világúak. Érthető volt a megdöbbenésem, amikor egy szép napon megtud­tam, hogy a szív- küldi adást, bevé­tel ide, bevétel oda beszüntették és azóta Safrane- kékról csak a házfelügyelőtől tudok meg egye1 s mást. Ez sokáig elkeserített, és már-már azt hit­tem, hogy ez így lesz életem vé­géig, amikor a rá­dió műsorszer­kesztősége meg­könyörült rajtam. Kitalálták a Közönségszolgá­lat című műsort és azóta újra hal­lom az üzenete­ket és a régi le­mezeket. A ked­ves hallgató fel­hívja a 139—660- at és máris hall­hatom, hogy ne­kem egy hordár kéne gyorsan, és még fizetni sem kell ezért, sőt, ha a riporterek gép­kocsival mennek ki az előfizetők lakására, a kilo­méterpénzt sem számolják fel. Szóval, hála a Közönségszolgá­latnak, van újra szívküldi, csak most mindenki magának küldi ingyen és bér­mentve, mert a rádiónak az új mechanizmus­ban elég az előfi­zetői díj, a kis­lányt a zongorá­nál már ingyen adják az előfize­tőknek. El is határoz­tam, legközelebb én is betelefoná­lok, és küldök magamnak, a leg­közepesebb gyer­meknek, férjnek is apának egy le­mezt, hadd tudja meg a világ, hogy mi volt, amikor n még kis srác ■’tam. Bár nem lehe- ->íí olyan érde- ■es, ha nem kell fizetni! Miklósi Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents