Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-16 / 12. szám

I 2 í'f.vr NCCUi «tl Ml 1969. JANUAR 16., CSÜTÖRTÖK (Folytatás az 1. oldalról.) beszélgetésükből, fesztelen mozdulataikból ítélve a Szo­juz 5. utasai, akik útjuk során a „Bajkál” fedőnévre hall­gatnak, jól elviselték a túlter­helést és a túlnyomást. Magyar idő szerint szerdán reggel 8.14 órakor juttatták a Szovjetunióban Föld körüli pályára a Szojuz 5. jelzésű űr­hajót, amelyben három főből álló személyzet tartózkodik. Az „űrhármas” tagjai: Bo­risz Volinov alezredes, űrha­jós pilóta, az űrhajó parancs­noka, Alekszej Jeliszejev fe­délzeti mérnök, a műszaki tu­dományok kandidátusa és J evgenyij Hrunov alezredes, kutatómérnök. A Szojuz 5. űrhajót az előre kiszámított pályára vezérelték. A pályaadatok a következők: A Föld körüli fordulat ideje 88.7 perc, a Föld felszínétől va­(Folytatás az 1. oldalról.) itapulók száma az alsófokú ok­tatási intézményekben 102 915, a középfokúnkban 9405. A Vizsgálat 66 iskolára terjedt ki. A megye középiskoláiban mindenütt van szaktanár, az általános iskoláknak viszont csak 71,5 százalékában. Különösen kevés a mate­matika-, fizika-, kémia-, ének-, rajz- és testnevelő pedagógus. Budapest peremközségeiben — az általános iskolákban — kevés a tanterem is. A vizsgálat megállapította: a körzeti iskolák kialakításának még mindig akadálya, hogy az utazási feltételek nincsenek biztosítva. A megoldást az általános iskolai diákotthonok léte­sítése jelenti, 4. parancsnoka közölte, hogy megfigyelte a Szojuz 5. rátéré- sét pályájára. Szerdán, moszkvai idő sze­rint 19 órakor, a Szojuz 4. űr­hajó a 22., a Szojuz 5. pedig a 6. fordulatot fejezte be a Föld körül. Vlagyimir Satalov, a Szojuz 4. parancsnoka, a fedélzeti rendszerek működésének el­lenőrzése után pihenőre tér. Az űrhajós közérzete jó. A Szojuz 5. űrhajón is befeje­zéshez közeledik az első napi program végrehajtása. Borisz A népi ellenőrzési bizottság tapasztalatai alapján javasolja a Pest megyei Tanács végre­hajtó bizottságának, hogy az iskolák költségvetésének mó­dosításába minden egyes eset­ben vonják be az igazgatót és a gondnokot. A szemléltető­eszközökre szánt összegeket bocsássák az iskolák rendelke­zésére, hogy ők rendelhessék meg, amire szükségük van. A javításra központi karbantar­tást szervezzenek, és állítsák vissza a központi dotációs filmkölcsönzési rendszert. Volinov kézi irányítással el­végezte az űrhajó tájolását, ez­után a korrekciós hajtómű bekapcsolásával a Szojuz 5. új pályára tért. A Szojuz 5. űrhajóról sugár­zott tv-adás során az űrhajó­sok bemutatták a súlytalanság állapotát. A Szojuz 5. minden fedélzeti rendszere kifogásta­lanul működik. Az űrhajósok közérzete jó. A megfeszített napi munka után pihenőre tér­tek. A Szojuz 4. és a Szojuz 5. űr­hajók repülése folytatódik. 262 millió forint jut a szo­ciális és egészségügyi ki­adásokra, 412 millió forint a kulturális, és 109 millió forint az igazgatási ágazat költségeire. Lehetővé válik, hogy az idén nagyobb összeget fordítsanak a megye elavult útjainak kor­szerűsítésére, a nagyközségek kommunális ellátására. A szo­ciális és egészségügyi ágazat kiadásainak a közel 22 millió forintos növekedése, 12 orvosi körzet, 5 gyermekorvosi kör­zet, 10 védőnői körzet fejlesz­tését teszi lehetővé. 1969-ben 600 óvodai, 160 menzai férő­hellyel és 3 középiskolai osz­tály létrehozásával javul a kulturális ellátottság. Mint a napirend vitájában is hangoztatták a végrehajtó bizottság tagjai, csak a többletbevételek el­érésével nyílik lehetőség arra, hogy a megye a ro­hamosan növekvő szük­ségleteit hiánytalanul ki­elégíthessék. Felhívták a figyelmet az ész­szerű takarékosságra. Sok szó esett az új közgazdasági sza­bályozókról, azok várható ha­tásáról. Végezetül, a vita ösz- szefoglalójában dr. Mondok Pál, a megyei tanács vb-elnö- ke megállapította, hogy a több mint egymilliárd forintos idei költségvetés kedvező anyagi lehetőségeket biztosít a fonto­sabb célkitűzések, s a legége­tőbb gondok megoldásához. ló legnagyobb eltávolodás (apogeum) 230 kilométer, a Föld felszínétől mért legkisebb távolság (perigeum) 200 kilo­méter. A Szojuz 5. pályára juttatása után Borisz Volinov űrhajó- parancsnok kétoldalú rádió­összeköttetést létesített a Föld­del, továbbá a Szojuz 4. űrha­jóval. A Szojuz 4. és a Szojuz 5. űrhajó parancsnokai, Vlagyi­mir Satalov, illetve Borisz Vo­linov űrhajópilóták jelentet­ték, hogy megkezdték közös kísérletsorozatuk végrehajtá­sát a világűrben. Vlagyimir Satalov, a Szojuz 227 millióra emelték az állami hozzájárulást (Folytatás az 1. oldalról.) zájárulásban részesül Pest megye. Ez utóbbival együtt 1969-ben 1 milliárd 18 millió forint áll összesen a tanácsok rendelke­zésére. Tavaly, a gazdaságirányítás új rendszerének első évében a tanácsok anyagi érdekeltsége és növekvő önállósága jelen­tékenyen fejlődött. Éppen ezért az 1969-re tervezett be­vételek 13,8 százalékkal ha­ladják meg a múlt esztendei tervet. Ebben az évben, az elő­terjesztés szerint, a költségve­tésből többek között Hatvanhat iskolát vizsgált meg a \’E1I Javaslatok aa oktatás könnyítésére hogy ne kelljen a gyerekeknek naponta utazniuk. IJyen otthon azonban csak Nagykőrösön van, de szükség volna rá a ceglédi, a dabasi és a nagyká- tai járásokban is. A középiskolákban a szertá­rak felszerelése majdnem el­éri a kívánt szintet, az általá­nos iskolákban azonban csak a felét vagy ennél is kevesebbet. A pedagógusok szerint a tan­szerek korszerűek, de gyenge minőségűek. Gondot okoz az oktatófilmek kölcsönzése is, egyrészt a ma­gas díj, másrészt a rövid ha­táridő miatt. Az iskolák jó részében van televízió, az adá­sok megtekintését nehezíti vi­szont a teremhiány. A megyében általános is­kolába járó tanulók mint­egy 70—80 százaléka fizi­kai dolgozók gyermeke. A középiskolákban továbbta­nulóknál ez az arány 55—60 százalék. A pedagógusok ma­ximális erőfeszítéseket tesz­nek a fizikai dolgozók gyer­mekeinek segítésére. Pest megyében 44 ösztöndí­jas van. Ebből öt gimnázium­ban, három szakközépiskolá­ban és 36 mezőgazdasági tech­nikumban tanul. Az ösztöndí­jakat tsz-ek, állami gazdasá­gok alapították, a megyei vállalatok eddig nem éltek ezzel a lehető­séggel. Az ösztöndíjakat kizárólag fi­zikai dolgozók gyermekei kap­ták. 3. — Nincs itthon Rigó néni sem. Egyedül vagyunk a ház­ban. — De akármelyik pillanat­ban megjöhet. Magda fölállt. Laci keserű grimaszt vágott, nehéz volt most lemondani a lányról. — És ha egy bomba, vagy valami ... Akármi megtörtén­het, s talán többé... Magda hirtelen magához szorította a fiú arcát. — Lacikám, ne szólj ilyen szörnyűségeket... Megtör­ténhet, de beszélni nem le­het róla. És ha megtörténne — mit változtatna, mit hagy­na ez a néhány lopott, nyug­talan perc?... Laci újra érezte, milyen erős ez a lány, milyen biz­tosan tudja a határt, timely elválaszt a banálistól, a szen­timentálistól ! Nem sokkal később megér­kezett Jenő. Minden rend­ben van, Somos Árpival be­szélt, a szobát nyugodtan lak­hatják, karácsónyig ki van fizetve a bére, mivel... hát szóval van két lánytestvér a faluban, a két Somos-fiú azok­nak udvarol és emiatt erre a szobára a téli hónapokban is szükségük volt, de ez most éppen jól jön. Jenő belevörösödött, míg Magda előtt kimagyarázta a bérlemény jellegé*, Laci nem KISREGÉNY állhatta meg, hogy komiszul ki ne röhögje. Magda fényképeket kért a fiúktól, aztán elment. Délben jött vissza, arcképes hadi­üzemi igazolványokat hozott s felmentő iratokat a kato­nai szolgálat alól. — Most már meg vagytok patkóivá — mondta. A fiúk útnak indultak. Át­gyalogoltak a Soroksári út­ra, a ráckevei HÉV-hez, La­ci drukkolt, valahogy össze ne akadjon az anyjával, vagy az öccsével, vagy valamelyik szomszédjukkal, soha nem lehet tudni, kit hoz az ördög az ember útjába. Maradt még tíz percük a vonat érkezéséig, az utcán bámészkodtak. Hadifoglyokat hajtottak a németek, gyalog, Pest felé. Lerongyolt, piszkos, éhező, vánszorgó sereget, mezítlábas, görnyedt, nyomorult hadat. Talán azért is terelték így mindenki szeme előtt, hogy lássák, mivé lett a Vörös Hadsereg, mivé lettek a szov­jet katonák. Hogy tényleg olyanok, amilyennek a Ma­gyar Futárban fényképezték őket, szőrös, visszataszító népség. Volt köztük, aki bicegve, sántikálva vonszolta zsák­darabba burkolt lábát, volt, akit hóna alatt átkarolva két szomszédja támogatott. Pus­Nem fenyegeti Csehszlovákiát Csendes-óceáni képek Robbanás történt a világ legnagyobb hadihajóján, az ame­rikai Enterprise-on a Pearl Harbour-i kikötő közelében. Huszonöt ember vesztette életét a 85 000 tonnás úszó renü- lőtéren. A Csend,es-óceán vizén lebeg a Skandináv Légiforgalmi Társaság egyik DC 8-as gépének törzse, amely Los Angeles előtt sikertelen leszállási kísérlet közben zuhant le. A gép 45 utasa közül a legutolsó jelentések szerint 28-at sikerült megmenteni. gazdasági csőd Vaclav Vales csehszlovák miniszterelnök-helyettes keddi sajtóértekezletén, gazdasági kérdésekről szólva, egyebek között kijelentette: „Semmiképpen sem fenye­get bennünket gazdasági csőd. Meggyőződésem, Csehszlová­kia egyetlen esélyt sem vesz­tett el, illetőleg minden elő­feltétele megvan ahhoz, hogy mint szocialista ország nép­gazdaságában magasabb ren­tabilitást érjen el.” A miniszterelnök-helyettes a továbbiakban hangsúlyozta, hogy minden esély megvan a gazdasági reform megvalósí­tására s e tekintetben az 1969. évnek előrehaladást kell hoz­nia. CSAK RÖVIDEN... SÉKOU TOURÉ guineai el­nök bejelentette, hogy állam­csínyt terveztek ellene, s ezért éberségre szólította fel hon­fitársait. 96 ÉVES KORÁBAN meg­halt a kiváló szovjet gyermek- gyógyász, Georgij Szperanszkij akadémikus. GENFBEN megkezdődött az ENSZ kábítószerbizottságának 23. ülésszaka. kás németek mentek mellet­tük, mindegyre nógatva, siet­tetve őket. Egy fogoly a sor szélén megbotlott s fölbukott. Pár pillanatig arcrazuhanva fe­küdt, aztán négykézláb meg­indult s megpróbált fölállni, de visszahullt. Az őr hozzá­sietett, menetközben vette le a puskát a válláról. — Jézusom, mindjárt agyon­lövi — mondta egy nő Laci mellett. Már mások is kijöt­tek a váróteremből, álltak a járda szélén és nézték a me­netet, de eddig senki nem tett megjegyzést. Nem is lehetett ezt hinni az enyhe őszi délután csörgő mézfényében, Budapest hatá­rában, a népes, forgalmas külvárosban, az emberek sze­me előtt, hogy valaki leveszi a puskáját s egyszerűen agyonlő egy másik embert. Hi­szen ez a német is láthatóan ember volt, testes, kicsit po­cakos, 40 éves, a sok gyalog­lás mellett is maradt rajta egy kis kappanháj. Az arcán sem volt semmi gonoszság, vagy vadság, inkább csak va­lami oda nem figyelő fátyo­los szórakozottság. De éppen ez a teljes való­színűtlenség mutatta, hogy mindjárt meg fog történni a gyilkosság: az abszurditás tökéletes összhangban volt a helyzettel. Az élet látszó­lag változatlan keretei alat- tomban iszonyú tartalommal töltődtek. Mindenki érezte ezt abban a paralizált moz­dulatlanságban, amely vég­telenné tágította a másodper­ceket, s amely már várta a puskalövés esattanását, a ki- bugyogó. forró vért. Ekkor azonban odalépett vergődő társához egy másik fogoly a sorból, lehajolt hozzá, átka­rolta, felemelte. A német is odaért, kezében a puskával, de már lábonállót talált. Pus­katusát emelte rá, talán, hogy újra földreverje, de emez, a segítő, ráfordította fekete­szürke bazaltarcát s az orra alá dugta sovány, csupaesont öklét. Fal volt az a tekintet, szikla az az ököl, melyen nem le­hetett áttörni, erő, melyet sem érteni, sem megmagya­rázni nem tudott volna sen­ki, de megérteni mindenki. A német vállára lökte pus­káját s morogva elment. Sí­polt a HÉV, csattogva kö­zeledett a szerelvény, föl­oldotta a bénaságot. Áz em­berek elszéledtek. Már elhagyták Dunaharasz- tit, megszedett őszi termőföl­dek között rohant velük a vonat, amikor Laci töpreng­ve mondta maga elé: — Honnan volt bennük ez az erő? — És bennünk a mozdulat­lanság, a tehetetlenség?... — kérdezte visszafojtott indu­lattal Jenő. — így kellett vi­selkednünk, de mi nem is tudtunk volna másképpen .. És ebben tulajdonképpen ben­ne van egész Magyarország ... És vajon nincs-e egy olyan pillanat az életben, legalább egyetlen-egy, amikor az em­ZÁRSZÁMADÁS DÖMSÖDÖN (Folytatás az 1. oldalról.) gyarapodott. Amellett, hogy 270 ezer forintot tartalékolt az idei esztendőre, a szemé­lyes jövedelem 23 százalék­kal emelkedett. Tavaly _ az egy munkanapra jutó fizet­ség meghaladta a 87 forintot. Végtére is az egy tagra jutó egész esztendei jövedelem 16 120 forint. Más, jól működő termelőszö­vetkezethez képest ezek a számok nem sokat monda­nak, csak a dömsödi Dózsa tagja: tudják igazán értékelni a 17 esztendei eredményte­len működés után, hogy mit is jelent ez az eredmény. A jubiláló tagok részére — hét alapító szövetke­zeti gazda dolgozik még a Dózsa Tsz-ben — ezer- ezer forint jutalmat osz­tottak. Idei célkitűzésük — amint a zárszámadási meghívóban is megfogalmazták: csak egy kicsivel jobban. Számottevő fejlesztés (Folytatás az 1. oldalról.) csőelőtétek tömeges gyár­tását. Ezt a terméküket a nemzet­közi szabványok előírásai alapján készítik majd. A li- cenc alapján készülő fény­csőelőtétek gyártásánál az ed­dig előállítotthoz képest 50 százalékkal kevesebb rézre van szükség. A tervek szerint Vácott az idén egymillió fénycsőelőtétet készítenek. Korszerűsítik a transz- formátorgyártást is. Ennek érdekében a teker­cselt vágott vasmagok gyár­tására a Szovjetunióból gyár­tógépsort szereznek be, mely évi 600 ezres előálltást tesz lehetővé. Az újfajta transz­formátorok 25 százalékkal könnyebbek, de teljesítmé­nyük azonos az eddig gyár­tott nehezebbekével. Felhasz­nálási területük a híradás- technikára és a hordozható berendezésekre terjed ki. bernek mindent vállalva, az életét is mérlegre dobva, cselekednie kell, habozás nélkül, gondolkodás nélkül, mert később nem lesz képes önmaga szemébe nézni, s va­jon nem éppen ez a pilla­nat volt az? ... Laci nem felelt, kibámult az ablakon. Lehunyta szemét, hagyta, hogy ringassa a vonat, me­legítse, simogassa az üvegen átjövő fény. Odaadta magát a perc békéjének s közben érezte, hogy átömlenek raj­ta a háború képei, a távol­ságba zsugorodó barna hadi­fogolycsapat, amint lohol a kék ég alatt a szembevágó napnak, a hegyekről eresz­kedő tankok, az űrben fent úszó bombázó kötelékek, a népvándorlásra emlékeztető hatalmas embermozgás, a fel- bolydult ország nagy térsé­gei. Szigetcsépen leszálltak a vonatról s elindultak megke­resni a Somos-fiúk barát­nőit, a Vidócki-lányokat. Szerencséjük volt, mind­kettőt otthon találták, épp lecsóhoz tisztítottak papri­kát a nyári konyhában. Köny- nyű. laza kartonruhában voltak, eltaposott ócska ci­pőben, otthoniasan rendet­lenül, fiúlátogatóra éppen nem számítottak. Jenőt is­merték az udvarlóik révén, s elég volt az Árpira hivat­kozó néhány mondat, már értették a helyzetet. — Marcsi, te csináld a le­csót, én magamra kapok va­lamit s átszaladok Franci bácsihoz — rendelkezett Klári, az idősebb. (Folytatjuk) Szojuz páros

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents