Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-15 / 11. szám

Elbúcsúzott az igazgató- mi lesz a művelődési házzal? Hétfőn délután ülést tartott az Építők Művelődési Házá­nak vezetősége. Megvitatták az elmúlt évről előterjesztett igazgatói beszámolót, az idei munkatervet, valamint a ház költségvetését. Ezután Kovács István igazgató hivatalosan is bejelentette lemondását a ve­zetőségnek, minthogy — az építők szakszervezetével tör­tént megállapodás alapján — január 15-én a fővárosi Pil­langó utcai, ötezer lakosú munkásszálló kulturális ügyei­nek igazgatását veszi át. A vezetőség jegyzőkönyvben ismerte el Kovács István igaz­gató többéves munkásságát, melyet a művelődési ház igaz­gatásában, valamint az építő­ipari munkásszállások lakói­nak művelődése érdekében végzett. Mi lesz a további sorsa a művelődési háznak? Ez a kér­dés már régen napirenden van, de végleges döntés még nem született. Különböző el­gondolások merültek föl, me­lyek közül jelenleg két válto­zat van előtérben. Lehetséges, hogy a művelődési házat átve­szi a Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, vagy a váro­si tanács művelődési intézmé­nyeként működik majd to­vább. Egyelőre a vezetőség Székelyhidi Ferenc vezetőségi tagot bízta meg ötszáz forin­tos tiszteletdíjjal a művelődési ház ideiglenes ügyvezetésével. VÁC IWIAPLQ nimmwi n i -TiimfiMiiimi iiíi Tin if ■ iin^j—""TiíTifiia A PEST MEGYEI HÍRIAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1969. JANUÁR 15., SZERDA Áruforgalom — 1969 Mit ad a kereskedelem a városnak? Félmilliárdos terv az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnál Hétfő délelőtt igazgatói szintű tanácskozásra hívta egybe a kiskereskedelmi vállalatok vezetőit Tari Kálmán, a városi tanács vb-elnökhelyettese. öt vállalat munkáját értékelték a tanácskozáson, s mindenki elmondta, milyen terveket rejte­get a tarsolyában. A vendéglátóipar bisztrót épít Alsóvároson és reprezentatív éttermet az Április 4. téren. Az iparcikk kiskereskedelmi vállalat beépíti a Széchenyi utca 12. számú foghíjas telket üzlettel, lakásokkal. A ruházati vállalat el­kezdi a Rókus kápolna melletti telken a kisáruház építését, s a földművesszövetkezet a főtéri gyepszőnyeg alatt „vendég­látó katakombát” nyit az étel-ital kedvelőinek. A tauácsházán lezajlott megbeszélés után részletesebb tájékoztatást kértünk a Vác és Környéke Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatnál Ré­vai János igazgatótól, és Ber­Endre főosztályvezető­A srác ötéves. Egyetlen unoka, s mint ilyen, ter­mészetesen a csa­lád közepe. így nem csoda, hogy el is kényeztették. A közelmúlt egyik hideg esté­jén hatan ültek a szobában. Apja, anyja, a két nagy­szülő, a nagybá­csi, — érettségi előtt álló gimna­zista — meg a srác. A nagybácsi­val várat építet­tek a színes építő­kockákból, es a srác éppen arra Gyerekszáj várt, hogy a • to­rony felépüljön, s rátegyék a torony­órát. A nagyapa — a tv-ben éppen szü­net volt — ezt a nem legszerencsé­sebb lélektani pil­lanatot használta ki, hogy szóba elegyedjék unoká­jával. — Gyere ide hozzám. — A srác kicsit felemelte a fejét V íéloldalról' szólt vissza:-r Most nem érek rá. — Hát már nem szeretsz? — tette fel a kérdést a nagypapa, s be sem várva unoká­ja válaszát, hozzá­tette: — ha nem jősz ide, én bána­tomban meghalok. A gyerek gon­dolkodott egy cseppet, ránézett a szobában ülőkre, majd a kockát fo­gó ujjaira és rö­viden válaszolt: — Nem baj! öten még mara­dunk! (b.) Úttörő-csapatvezetök tanácskozása A nek előtt járás úttörőszervezetei- képviselői hétfőn dél­értekezletet tartottak a tömegszervezetek székházá­ban. Nagy Erzsébet járási út­törőtitkár az úttörőmunka idei feladatairól szólt. Hang­súlyozta a társadalmi szerve­zetekkel, a KISZ-szel, Hazafias Népfronttal, MHSZ-szel, a Vöröskereszttel, a Nőtanács- csal, az üzemekkel és terme­lőszövetkezetekkel való jó kapcsolat fontosságát. Beszélt a szülők és a család szerepé­ről, majd elmondotta, hogy a járás úttörőszervezetei mel­lett is mennyire hasznos a pártoló tagság, akik a csapat­vezetőséggel egyetértésben politikai, anyagi és erkölcsi támogatást nyújtanak. Ujfalvi István, a Hazafias Népfront járási titkára elismerően szólt az úttörők társadalmi munká­járól. Gál Ferenc, az MHSZ járási titkára a honvédelmi nevelésről beszélt, és az MHSZ segítségét ígérte a ta­vaszi honvédelmi napok meg­rendezéséhez, Hlavács József tanulmányi felügyelő arra hívta fel a csapatvezetők fi­gyelmét, hogy a pártoló tagok és intézmények segítségét in­dokolt esetekben kérjék. Holnap \i elmúlt év eredményeiről tárgyal a járási vb Holnap, csütörtökön, délelőtt 9 órakor ülést tart a járási ta­nács végrehajtó bizottsága. Két jelentős napirendi pontot tárgyalnak a vb-tagok. Dr. Bubenka László titkár a községi tanácsok elmúlt évi működéséről, valamint a já­rási tanács múlt évi munka­tervének végrehajtásáról, eredményességéről szóló tá­jékoztató jelentést terjeszti a vb elé. Holf/saini itírf/t/itiűs Fótnn Egy évet kapett a sikkasztó fuvaros Még nincsen egy éve, hogy sikkasztásért hat hónapra ítélte a bíróság a fóti Mundi Jánost. Foglalkozása fuvaros. Sokan megoízták, hogy szén­ás tüzelőutalványukat bevált­sa s fuvarozza haza. Mások építőanyagra félretett pénzü­ket bízták rá, hogy ha áru ér­kezik a TÜZÉP-telepre — vegye meg az építkezési anyagokat. A tüzelőutalvá­nyok egy részét, illetve az ér­te járó szenet és fát azonban nem a megrendelőkhöz, ha­nem másokhoz szállította el — jó pénzért. Ezért ítélték el a múlt év februárjában. Az elmúlt hét péntekén Fo­ton, a községi tanácsházán tartott nyilvános bírósági tár­gyaláson ismét sikkasztással vádolták Mundi Jánost. Tizenegy családot csapott be a jól bevált módszerrel. Átvette a tüzelőutalványt, és a pénzt az építőanyagra — de szén, tégla, cserép nem került a megrendelők udvarába. Ti­zenegy fóti család összesen 11 ezer 500 forintját sikkasz­totta el. A bíróság az ügyészség vádindítványával egyezően tizenegy rendbeli, viszaesö- ként elkövetett sikkasztásban mondotta ki bűnösnek Mundi Jánost és ezért egyévi szabad­ságvesztésre ítélte, ugyanak­kor elrendelte az elmúlt év februárjában kiszabott és fel­függesztett hat hónap sza­badságvesztés letöltését is. Mundi és védője enyhíté­sért fellebbezett. (b.) náth tői. — Az új mechanizmus első esztendeje várakozáson felüli eredményeket hozott, s első­sorban a nagyközönség ellátá­sa területén. Éves tervünket 103 százalékra teljesítettük, s 467 millió forint értékű árut juttattunk a váci, a gödöllői, a szobi járás és Vác város közönségének. — Felmértük az új év reá­lis lehetőségeit és a vállalat életében első ízben félmil­liárdos tervet készítettünk. Szállító partnereinket arra kértük; javítsák a szállítások minőségét, pontosabban tart­sák be a szerződésben vállalt időpontokat. A sütőipartól ke­vesebb tárgyalást, gyorsabb péksüteményszállítást kér­tünk. A FÜSZÉRT-tő! több ltsztárut, kekszféleségot, s az édesáruknál a hiánycikk-lista szükft’SSetf A' húsipartól azt, hogy az 52-es 'mintabolt mos­tani ellátásának szintjén kap­janak árut a peremboltok is. Ű.i partnerünk a budapesti ZÖLDÉRT. Eddigi kapcsola­tunk máris hasznos: bőven van alma, káposzta, zöldség a boltjainkban. — Eddig Vácott hét üzlet­ben hosszabbított vk meg a nyitva tartás idejét. 1969-et azzal kezdtük, hogy a Damja­nich téri boltot felfrissítettük, s ez a bolt reggel hattól este húsz óráig tart nyitva. Ezen a héten befejezzük a Mártírok útján levő 63-as szaküzlet felújítását. Új be­rendezést kap az alsó városi bolt és itt is tizennégy órás lesz a napi nyitva tartás. — Tervünkben szerepel a hajógyár közelében levő új s ha az engedik, a üzlet megnyitása, adottságok majd 10-es, a tejbolt, s más árudák bővítése. Egyik munkatársunk állandóan figyelemmel kíséri az üzleteket, javítja az áruvá­lasztékot, s a boltok külső ké­pét. Piackutatást, vevöanké- tot, kiállítást és élelmiszerkós­tolót tervezünk 1969-re. A pa­lackos tej mellé ma már jön a margitszigeti ás­ványvíz és hatféle új üdítő italt áru­sítunk majd boltjainkban. (P. r.) Selyembemutató Pécsett A váci gyár termékeit is kiállították Baranya megye székhelyé­ről, Pécsről kaptuk a tudósí­tást: a Magyar Selyemipar Vállalat tíznapos, árusítással egybekötött termékbemutatót rendezett Pécsett, a Janus Pannonius utcai Technika Háza dísztermében. — A hozzánk tartozó kilenc gyár korszerű, vi­lágszínvonalat reprezen­táló választékát mutattuk be — nyilatkozott Halmos Ist­ván, a tárlat egyik rendezője. — A Magyar Selyemipar Vál­lalat számára döntő jelentősé­gű volt 1968, az új gazdaság- irányítás első esztendeje. Már az alapanyagoknál éreztettük a változást, mert termékein­ket a világpiacon megjelent, új típusú fonalak felhasználá­sával gyártottuk. — örömmel közölhetem, hogy a tolnai, szentgotthárdi, soproni, mohácsi, s a fővárosi üzemek mellett a váci gyár is megállta a helyét. A pécsi, s a más helyről oda­érkezett érdeklődő közönség­nek bemutattuk a gyártmá­nyok széles skáláját, amely biztosítja, hogy mindenki szükséglete és ízlése szerint megvásárolhatja a plasztikus hatású, egyedi és estélyi ru­hára alkalmas színes jacquard szöveteket, tarkánszőtt, sima és gyűrtelenített, formatartó selymeket. — A Magyar Selyemipari Vállalat pécsi termékbemuta­tója szép sikert hozott. Több ezren látták, híre túljutott Baranya határain. Sok új ötletre, konstruk­tív javaslatra van szük­ség a mechanizmus máso­dik esztendejében is. S az újabb, közös sikerből részt kérnek és kapnak majd a váciak is — mondotta be­fejezésül Halmos István. (p.) Palma helyett — Heuréka! Az. Alagi ÁG új neve: Alagi Állami Tangazdaság Január elseje változást ho­zott a gumigyár életében is. Nevéből elmaradt a Pálma, s ezután Heuréka Gumigyár cégjelzés szerepel a gyártmá­nyain. A legfontosabb változás PIHENŐ (Törnek felvétele) pedig az, hogy január 1-től már mint az Országos Gumi­ipari Vállalat önálló gyára dolgozik városunknak ez a gyorsan fejlődő nagyüzeme. Másik gazdaságszervezési hírünk: a váci mezőgazdasági technikum máriaudvari tan­gazdasága beleolvadt az Alagi Állami Gazdaságba, s ez a gazdaság nevében idézett elő változást. Űj heve: Alagi Ál­lami Tangazdaság. A gazda­sághoz csatolt váci üzemrész ezután Alagi Állami Tangaz­daság Váci Tangazdasága cí­men szerepel. Ma a filmklubban A szűz és a gödölye 1941-ben készült '.magyar filmet vetítenek ma az építők filmklubjában. A szűz és a gö­dölye írója és rendezője Zi- lahy Lajos. Az operatőr Icsey Rezső; a zeneszerző Polgár Tibor volt. A jólpergő történet Huben Sándor gazdag kere kedo há­zában játszódik. A tra'ád kincse egy nagy értékű fest­mény, amelyet egy amerikai üzletember meg akar venni. A kép körül bonyolódik a drámai sztori, mély emberi érzéseket, indulatokat hozva felszínre. Kitűnő színészgárda — Ba­jor Gizi, Csortos Gyula, Pa­per Antal, Karády Katalin, Major Tamár, s másak — biz­tosították a 28 évvel ezelőtti sikert és jelentenek ma is maradandó élményt a nézők­nek. (—ő) II. A legendákat szívesen el- hisszük, ha lehet rajtuk nevetni. Disznótorok idején mindig elmesélik nekem, hogy az egyik ilyen pálinkázó tár­saság annyira elvesztette a tisztánlátását, hogy a disznó helyett a talicskát takarták be szalmával, s mikor lángralob- bant, csodálkozva á'ltak az izzó kerékabroncs előtt. A karika kiesett az orrából, de hová lett a disznó? A disznótoros vacsorára ösz- szeseregiett a közeli rokonság valamennyi tagja. A lassan beboruló estében apró lámpá­sok fénye közeledett a házunk felé, asztalra került az „óros”, a miskakancsók típusára ké­szült bádogedény, melyből ne­héz otellót ittak, a toros ká­poszta után. Először csak be­szélgettek, meséitek, régi disznótorok anekdotáit idéz­ték. Ezeken az estéken hallot­tam arról is, hogy régebben szo'kás, sőt illendő volt a disznótori tánc, méghozzá a leggyorsabb legugratósabb csárdás. Nem is annyira a vi­galom kedvéért, mint inkább azért rendelte el a gazda, hony a napközben segítkező asszo­nyok inge alól kihalljon a kolbász, ha retár, odarejtetiek volna egy-két szálat. Mond­DISZNÓTOROK M ják, olykor igenis megesett, de mindig tréfának számított, ha valakinél megtalálták ásképpen is meg lehetett tréfálni a gazdát, ha ép­pen a vendég akarta. .Írre meg éppen a tánc adott al­kalmat. Egy disznótorban fel­tűnt, hogy az egyik vendég ugyancsak furcsa rigmusokat kiabál a citerás fülébe. Ássad Palkó, kapáld Vince! Ássad Palkó, kapáld Vince! Nevettek az ismeretlen rig­muson, és belefeledkeztek a tánc vigalmába. Csak reggel­re értette meg a tartalmát a gazduram is, mikor már az ebadta vendég messze járt. Az ebadták kiásták, kikapál- ták a falat a szomszéd kertje felől, és azon át ellopták az egész malacholmit, amit r fal melletti ágy alá tettek éjsza­kára, a sütőteknőbe. Mire nagyapám harmadszor is fordult az órossal, a nó­tákat is elkezdték. Amiket akkoriban énekeltek, egy ré­szük nem hasonlított azokra a népdalokra sem, amiket mostanában hallani, sem azokra, amiket magyarnóta­ként tart számon a közvéle­mény. A csendesebbjét maguk között hallgató nótáknak ne­vezték. Azokban a régi dalok­ban valami ősi, szép, szívet .gyönyörködtető dallamok csendültek fel, a régi népélet fájdalma és öröme. Nem vol­tak ezek olyan mesterkéltek és szentimentálisak, mint amiket mostanábaan magyar­nótának szokás nevezni. Va­lószínű, hogy ekkor mélyült el az én rajongásom is a népze­néért, és az egész népművé­szetért. Talán ezért tudott ké­sőbbi énektanárom olyan könnyen meggyőzni arról, hogy minden művészet a nép­művészetből fakad. E zek nem műdalok — ál­lapította meg zeneszer­ző >arátom. akinek emlékeim néhány töredékét magnósza­lagra énekeltem. Csodálato­san szép balladák. Nem tudom, mi lett a sza­lag sorsa, mert nemsokára ■ után, hogy átadtam, bará­tom — élete delén — kiköltö­zött a temetőbe, örök nyuga­lomra. Itt-ott a rádióban, és a „nótaszóban” azért mintha egy-két motívumra ráismer­nék. Amikor az öreg falióra este fél tizet ütött, nagyapám iá­kezd te a pattogós nótát, hogy: Eleget ettél ittál mán, Vigyen a fene haza mán. Félig van mán a hordó, Nem iri mán a lopó. De akkor András bátyám, nagyapám legidősebb fia, aki az ablak alatti kanapén ült, előkapta a kenyereskosár mel­lől a nyujtófát, és azzal vezé­nyelt a kórusban válaszoló vendégseregnek. Nem, nem, nem. Nem, nem, nem, Nem megyünk mink innét el. Míg a gazda, házigazda, Bunkósbottal ki nem ver D e azért, mire a tizes szám­ra ért az óra kismutató­ja, elcsendesedett a vendégse­reg. A kis kézi lámpás okban meggyújtották az olajmécsest, egy-egy jóízű nevetés még el­elcsattant, a gyerekek még civakodtak egy kicsit azon, hogy ki vihesse a lámpást. Az­tán a vendégsereg jó éjszakát kívánt a ház népének és a szállingózó hóban megindul­tak hazafelé. Kovács István (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents