Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

MOHOB^vnm xi. Évfolyam, 10. szám 1969. január 14., kedd Véradás, anyák iskolája Töhb a tisztei ház A tagok száma: 3400 — Értékelt a Vöröskereszt Megyei pártn&pok A tanárok És népfrontbizottságok együttműködése A Hazafias Népfront járási bizottsága január 18-án, szombaton délelőtt 9 órakor ülést tart a járási tanács ta­nácstermében. Napirenden az 1968. évi népfrontmozgalmi munka értékelése, az 1969. évi program és az első féléves terv megvitatása, a tanácsok és népfrontbizottságok együtt­működésének programja sze­repel. Nők akadémiája MONORI JÁRÁS Monor Járási PB. II. 14-én 17 óra, Jámbor Miklós. Vecsés Vízép. Váll. II. 7-én 15 óra, Juhász Já­nos. Bénye II. 10-én 14 óra, Bö­szörményi András. Csévharaszt II. 7-én 16 óra, Bálint Mihály. Gyöm- rő I. 31-én 17.30, Bata János. Ká­va I. 17-én 17 óra, Gál Ferenc. Pilis II. 10-én 16 óra, Göbölyös Ferenc. Vasad II. 13-án 17 óra, Kovács Mihály. Üllő II. 10-én 18 óra, Kovács György. Tápiósáp II. 13-án 17 óra, Nagy Attila. Tápió- süly II. 14-én 17 óra. Besztercei József. Uri II. 14-én 18 óra, Ho­rinka József. Mende I. 30-án lf óra, Jámbor Ottó. Maglód II. 7-én 17 óra, Faur Mihály. Ecser II. 7-én 18 óra, Gutái Pál. Nyáregy­háza II. 7-én 17 óra, Tiszttartó József. Péteri II. 10-én 18 óra, Romházi László. Monor AG. II. 12-én 15 óra, Takács Péter. Men­de Erdészet I. 15-én 9 óra, Rác* Antal. Mende Téglagyár I. 17-én 14.30, Bartha András. Mende Le­nin Tsz I. 30-án 15 óra. Fazekas Károly. Monori Gépállomás II. 7-én 15 óra, Szolnoki Bé!a. Mag­lód Gépgyár II. 7-én 13.30, Faur Mihály. AHOL FÁZNAK A Vöröskereszt monori já­rási szervezete beszámoló je­lentésében összefoglalta 1868- ban végzet munkáját. Múlt évi tevékenységüket meghatá­rozta a III. kongresszus tisz­teletére indított verseny: szer­vezeteik egész évi munkáju­kat a verseny szellemében végezték, s ennek alapján szü­lettek az elnökségi határoza­tok is. A járási elnökség a múlt év­re tervezett vezetőségi és el­nökségi üléseket megtartotta, sőt a választásokkal kapcso­latosam rendkívüli elnökségi ülést is összehívtak. Határoza­tot hoztak a tagszervezés fo­kozására, a tagdíjfizetés to­vábbi emelésére, az ifjúsági munka fejlesztésére, a véradó­mozgalom kiszélesítésére, és határozat született az üzemi munka fellendítéséről, az al­koholizmus elleni küzdelem­ről, valamint a gyermek- és ifjúságvédelembe való foko­zottabb bekapcsolódásáról is. A Vöröskereszt járási el­nöksége meghallgatta a fele­lősök beszámolóját a patro­nált alapszervezetek 'tevé­kenységéről, a tisztasági moz­galom eredményeiről és az Ifjúsági Vöröskereszt munká­jának értékeléséről. Egy al­kalommal külön foglalkoztak a polgári ' védelmi feladatok­kal is. A Vöröskereszt alapszervei­nek vezetőségi üléseit általá­ban pontosan megtartották, de több alapszcrvi titkár nem ismerte még fel a rend­szeres vezetőségi ülések fontosságát, és ezek összehívására nem fektettek elég súlyt. Az alap­szervezetek közül 1968-ban 18-an dolgoztak munkaterv szerint, s ez — láthatóan — eredményesebbé is tette mun­kájukat. Különösen jól dol­gozott Pilis, Gomba, Vecsés, Monor, a kefegyár és a Gyömrői Vasipari Ktsz üze­mi szervezete. Megindult a munka a maglódi gépgyár szervezetében is. Az alapszervi titkárok ré­szére az elnökség a múlt év­ben négy alkalommal tartott értekezletet, s két ízben fog­lalkoztak az üzemi vöröske­resztes munkával. A községek 1968-ra tervezett decentrali­zálását Üllő kivételével elvé­gezték. A járási Vöröskereszt tag­létszáma az 1968-as év végén 3400, 315 az emelkedés, de még mindig nem mondható el, hogy az alapszervek úgy fog­lalkozták a tagszervezéssel, minit ahogyan kellett volna. Kivétel csupán Vecsés és Pi­lis. A Vöröskereszt egyik fő feladata az egészségügyi fel­világosítás, oktatás. A múlt évben 159 egészségügyi felvi­lágosító előadást szerveztek, s ahol lehetőség volt, ott film­vetítéssel kapcsolták össze az előadásokat. Az oktatás szer­vezésében is élen jár Pilis község I. számú alap.szerveze- te. Tizennyolc községben tar­tottak anyák iskolája tanfo­lyamot, két üzemben az első­segélynyújtásról volt előadás, s a mcregkezelésről 28 elő­adást tartottak, a gyógy­szerészek. Az általános közegészségügyi problémákról 20 termelőszö­vetkezetben tartottak rövidí­tett tanfolyamot Járásunk 16 községiében 32 polgári védelmi egészségügyi szakasz működik. Az egész­ségügyi szakaszok kiképzését Vasad kivételével mindenütt befejezték, ehhez az eredmé­nyes munkához nagyban hoz­zájárult a polgári védelmi egészségügyi szolgálat és a Vöröskereszt szoros együttmű­ködése. S a legfontosabb: a véradás. Járásunk 1968-ban 434 liter vért adott. A véradás szervezése, a véradók toborzása a járá­A legvecsésibb jáiékos Trasszer Lajos Ha a szurkolókat, megsza­vaztatnánk, ki volt az elmúlt húsz esztendő legvecsésibb játékosa, mind Trasszer La­josra szavazna. Trasszer Lajos az a játékos, akinek pályafutását nemegy­szer megtörte edzői rosszin­dulat, vagy a saját — kissé túlzott — sértődékenysége. Egy dolog azonban vitán felül áll: Trasszer Lajos egyike volt azoknak a játékosoknak, akik mindig fanatikusan, szívvel- lélekkel küzdöttek a sportkö­rük győzelméért, sikereiért. Nagy tudású játékos volt. A megyei középhátvédek között klasszisnak számítoitt. Feltét­lenül többre vihette volna, hiszen számos ajánlatot ka­pott más felsőbb osztályú egyesületektől. Trasszer Lajost azonban szi­ve mindig Vecséshez húzta. Itt érte el pályafutásánál! legszebb eredményeit. Az ő vezérletével verték meg a ve- csési piros-fehérek az MNK- ban az NB I-es Salgótarján csapatát. Az ő vezetésével fu­tott ki a Vecsési VIZÉP csa­pata a Népstadionban, és ő volt az, aki átvette a Szabad Föld Kupát. Ö volt 1965 leg­jobb járási sportolója, ő volt a Csehszlovákiában portyázó megyei labdarúgó válogatott csapatkapitánya is. 1967-ben is a csapat legjobb­jai közé tartozott, egészen saj­nálatos betegségéig. Utána is pályára akart lépni, de a ve­zetőkkel valamiben különbö­zött a véleményük ... így fe­jeződött be... Egy nagyon szép labdarúgó­pályafutás és egy sportköré­hez végtelenül ragaszkodó, be­csületes, kitűnő sportember pályafutása nem úgy fejező­dött be, ahogy azt megérde­melte. Hogy ez kinek a hibá­ja? Az illetékesek nyilván tudják. Trasszer Lajosnak vannak emberi hibái, mint minden embernek, de ezekkel a hibákkal együtt a vecsési labdarúgás kimagasló alakja volt és marad. Szalontaá Attila Olvasóink írják Papírtakarékosság ? Pénteken délelőtt vásárol­tam egy szelet kenyeret a fo­gyasztási szövetkezet kávai vegyesboltjában. Nem azt ki­fogásolom elsősorban, hogy a kenyér nem volt friss, a pék­süteményről nem is beszélve. A szelet kenyérhez, amit vet­tem, egy tenyérnyi csomagoló­papírt mellékeltek, ami rá­adásul zöld és barna nyomta­tott betűkkel hirdeti: „Vásá­roljon helyben, a szövetkezeti szaküzletben! Pénzt, időt ta­karít meg!” No, és papírt — de azt már nem a vásárló. Ö csak bosszankodik, amiért o higiénia alapvető követelmé­nyét sem tartja be a kávai vegyesbolt. Egy olvasó sí vöröskeresztes munka egyik legnehezebb felada­ta — mégis eredményes volt. A tisztasági mozgalomban járásunk minden községe részt vett, s a múlt évben elérte a Vöröskereszt, hogy 2192 ház 100 pontot, a maximumot kap­ta. A vöröskeresztes mozgalom feladataihoz tartozik az ifjú­sági vöröskeresztes szervezet is — ezek munkájáról már mi is részletesen beszámoltunk. (k. zs.) Gombán Mintegy 40 'asszony hall­gatta feszült figyelemmel a gombai iskola egyik termében Balta Dezsönének, a községi nőtanás titkárának ' előadását a szocialista hazafiságról. Ez volt a hatodik előadás, ame­lyet a nőtanács szervezett. Az előadásokra mindig szívesen elmennek a gombai asszo­nyok. Ezen az előadáson részt vett Csömör• Sándorné, a járási nőtanács titkára is, aki hozzá­szólásában kiegészítette az elhangzottakat. A MÁVALII mosto SZÜNET FEBRUÁRIG Tíz és fél millió tégla Évente tíz és fél millió Büszkén mondja ezt a számot a Mendei Téglagyár igazgató­ja, Fazekas Ernő. A gyár fennállása óta az 1968-as év­ben érték el a Termelési ka­pacitás maximális határát. Továbbfejlesztésnek értelme nincs, mert a talaj homoktar­talma nagy, így sok javító lig­nitpor kell. A legnehezebb kézi munka ' a kitermelőké volt, ezért vásároltak egy nagy teljesítményű kotrógé­pet. — December közepe óta nem dolgozunk — mondja az igazgató. — Munkát, vagy fi­zetés nélküli szabadságot adunk a gyár dolgozóinak. Sokan nem dolgoznak februá­rig — kezdésig — mert eleget kerestek év közben ahhoz, hogy megéljenek. A telep területén. van még egymillió 600 ezer kiégetett tégla, amit a TÜZÉP már szállít. Az igazgató kérése a lakossághoz: akik tavasszal kezdenek az építkezésükhöz, most vegyék, vagy rendeljék meg a téglát — hiszen így azonnal hozzájuthatnál!. Időpont: január 9., csütörtök, i reggel 6 óra. Színtér: a sülysá- pi állomás környéke. Szerep­lők: autóbuszvezetők és ka­lauzok. Időjárás: élénk északi szél, mínusz 15 fok hideg. A MÁVAUT dolgozói mint máskor, ezen a napon is reggel hat óráig Úriból, Tápiósápról és Kókárol több mint négyezer embert szállítottak a súlysapi állomásra. Másfél órás holtidő áll most rendelkezésükre. Ilyenkor adják és veszik át a szolgálatot. A dermesztő hi­degben a huszonkét ember vad táncot jár. Egymás vállát ütik, nem vaiami barátságosan. Mo­zogni kell, mert különben meg­fagyunk! — mondogatják. Hangulatuk nem. valami ró­zsás, s ez érthető is: a nagy hidegben a szabadban kell ta­nyázniuk. A vasúti váróter­mekben nem foglalhatnak he­lyet, mert a fennálló rendelke­zések értelmében itt csak uta­sok tartózkodhatnak. Súlyos problémáikat hárman teszik szóvá. — Tessék elhinni, mi va­gyunk a MÁVAUT mostoha- gyermekei. Évek óta hiába kérjük, hogy várószobát bizto­sítsanak részünkre. Csupán azt kívánom, hogy az az ember, akit kérésünk ennyire „hide­gen hagy’, legalább egy hétig dolgozzon ilyen időben közöt­tünk. Bezzeg saját bőrén ta­pasztalná, hogy valóban szük­ség van a melegedőre! — Kiszámítottuk — mondja a másik —, hogy mindössze tízezer forint költséggel fel lehetne építeni a várószobát. Itt, a vasútállomás szélén ugyanis egy nagy bemélyedés látható. Két fala már adva van. Csupán még két falat kel­lene felhúzni, utána betetőzni, s máris kész a melegedő. — Van még egy problémánk, mely a legsúlyosabbnak lat­szik — szói a harmadig. — A munkába induló, valamint a hazaérkező embereket csak a legnagyobb erőfeszítéssel tud­juk a vasútállomásra, illetve haza szállítani. Az úri utasok például a hajnali órákban he­ring módjára préselődnek a buszba. Csak így tudjuk bizto­sítani, hogy valamennyien idő­ben az állomásra érkezzenek. Hasonló a helyzet a kókai és a sápi vonalon is. Igen kockáza­tos ennyi embert így összezsú­folva szállítani. Útközben sok a veszélyes kanyar. így a sü- lyi 2-es számú önkiszolgáló bolt és a kiskókai sorompó előtt már nemegyszer nagy ív­ben farolt meg az autóbu­szunk. A sülysápi állomás kör­nyékét pedig korcsolyapályá­hoz lehet hasonlítani. E helye­ken tükörsimára csiszolódik ki az úttest. Mind a monori, mind a nagykátai KPM Út­fenntartó Vállalatnak köteles­sége lenne e helyeket homok­kal vagy sóderral felszórni. Sajnos, mindkét vállalat sok­szor elmulasztja ennek a fel­adatnak a teljesítését. A bal­eseti veszély ezért igen nagy. — Ahhoz, hogy a normális közlekedést biztosítani tudjuk, két pótkocsira is szükségünk lenne. Ezt már korábban szóvá tettük. Sajnos, kérésünket a mai napig sem teljesítették. íme, ezek a sülysápi MÁ­VAUT dolgozóinak a problé­mái. Vajon mit szólnak hozzá az illetékesek? A gyár pihen, de Papp Ferenc dolgozik. A got javítja. Didergő betegek a Rókusbán MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: A nő hétszer. Maglód: Bomba 10,10-kor. Mende: Korunk A megyei tanács Semmel­weis kórházát, közismert nevén a Rókus kórházat gyó­gyulás céljából nemcsak já­rásunkból, de Pest megye más területéről is több százan ke­resik fel naponta. Az alagso­ri rendelőszobák előtt már reggel í> órakor gyülekeznek a betegek. Általában türelme­sen várnak, egyrészt, mert a folyosókon kellemes meleg van, másrészt mivel köztudott, hogy kitűnő szakorvosok áll­nak a betegek rendelkezésére. Dicséretes dolog ez. A bete­gek érdekében azonban meg kell emlékezni a súlyosabb hiányosságokról is. Az alag­soron kívül, a félemelet 28. sz. alatt sajnos olyan szakor­vosi rendelőhelyiséget létesí­tettek, ahol igen mostoha kö­rülmények uralkodnak. Téli- kabátba burkolózva, az egyik nap délelőtt, a másik nap dél­után ortopédiai rendelésre várnak az emberek. Hasonló módon dideregnek itt a reu­más betegek is. Sokszor ott látjuk a hideg pádon, lenge köntösben a kóiház ápoltjait is, ahogy fogvacogva várnak bebocsátásukra. A feltűnően szűk folyosón ran ugyan egy radiátor, erre azon­ban bátran rá lehet ülni. A folyosó egyik oldalán lépcső­ház visz fel az emeletre, a másik oldalán, közel a ren­delő szobához, egy szárnyas tolóajtó van, ami közvetlenül a kórház udvarára nyílik. Ez az ajtó örökmozgó géphez ha­sonlítható. Szünet nélkül nyí­lik és nagy zajjal csapódik. Orvosok, ápolónők, mentőik szaladgálnak ki és be, s árasztják el hideg zuhannyal a folyosót. Meg kell itt is jegyezni, hogy mindkét rendelő orvosa, asszisztense, továbbá a fizi­koterápia kezelő szemé! yze’ e a feladata magaslatán áll. A betegek azonban — kivált­képpen a reumában szenve­dők — igen ingerlékenyek és idegesek. Magatartásuk ért­hető, hiszen fájós testrészüket a hideg még betegebbé teszi. A betegek nevében kérjük a Pest megyei Tanács illetékes vezetőit, hogy az említett két szakorvosi rendelőt — ameny- nyiben erre mód van — he­lyezzék át máshová. (K. L.) hőse. Monor: Három testőr és Mi­Őskori szörny a havas tájon: a nagy teljesítményű kotrógép Kép és szöveg: P. I. lady bosszúja. Üllő: Nyugtalanok. Vecsés: Ne hagyd magad, Pitkinl

Next

/
Thumbnails
Contents