Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

2 ™W-f£Man 1969. JANUAR 14., KEDD BELGRAD SZENTENDRE A belgrádi Politika vasárna­pi számában nagy elismeréssel ír arról a Szentendréről szóló tanulmányról, amelyet Ma­gyarországon szerb-horvát nyelven, cirill nyomtatásban jelentettek meg. A könyv ko­rábban — 1959-ben — magyar nyelven is napvilágot látott. A lap kritikusa emlékeztet rá, hogy Szentendrének, amely ma a magyar kulturális-művészeti élet egyik fontos bázisa, a tör­ténelem során jelentős szerepe volt a szerb-horvát kultúra ápolásában és gazdagításában is. Egymillió aláírás... Ralph Abernathy lelkész bejelentette, országos kam­pányt indít azzal a céllal, hogy a kongresszus és az elnök ik­tassa be a mártírhalált halt Martin Luther Kinget az amerikai nemzet első néger hősévé. Abernathy kifejezte azt a reményét, hogy sikerül több mint egymillió aláírást gyűjtenie kérvényére és ez­által ünnepnappá nyilvánítani január 15-ét, King születés­napját. TORREON Hdáfios forgatás A mexikói Torreon mellett egy film forgatása közben ösz- szeütközött és lezuhant két re­pülőgép. Akkor történt a ka­tasztrófa, amikor egy ejtőer­nyős dublőz kiugrott az egyik gépből. Meghalt a két pilóta, egy operatőr, egy ejtőernyős és öt technikus. lypftjt' Vasárnap a nemzetközösség londoni csúcstalálkozója al­kalmából ismét tüntetők ro­hamozták meg a Rhodesia-Há- zat, a fajgyűlölő Smith-rezsim londoni képviseletének épüle­tét. Két fiatal hegymászó le­tépte a rhodesiai fehér telepe­sek zöld-fehér-zöld lobogóját és kitűzte a brit zászlót. A ké­pen: az épület tetején két rendőr (jobbról) megpróbálja rábeszélni a tüntetőket, hogy vegyék le a zászlót. Kínos, de sokatmondó epi­zód előzte meg a nemzetközös- nég most zajló konferenciáját. Londonban a rhodesiai főbi­zottság épületére felhúzták a Smith-rezsim önállóságát jel­képező zöld-fehér-zöld zászla­ját. A főbizottság ugyancsak Téli műszak a javítóműhelyekben (Folytatás az 1. oldalról.) minél-' " eredményesebben kihasználni a gépjavítók. Pest liflégye "száznyolcvan ter­melőszövetkezete közül 120 rendelkezik már többé-ke- vésbé jól felszerelt műhely- lyel. Egy részük az úgyneve­zett cseremotoros javításra is alkalmas. A gépjavító ál­lomások teljesítőképességét is figyelembe véve, megvan rá a lehetőség, hogy a közel há­romezer tsz-traktort felül­vizsgálják és a rászoruló erő­gépeket — legalább is a ta­lajelőkészítéshez szükségese­ket — a tavaszi munkák megkezdéséig rendbehozzák. Közben a munkagépek javításáról sem feledkez­nek meg. erőgépek egy része még nem esett át az ellenőrzésen, »1 15 I'Or>'!i/ r , nmernrS I J február végéig a rende­let szerint ezeket a gé­peket is felülvizsgálják, s ha műszakilag alkalmasak, megkapják a rendszámot. Nemcsak a szerelők, és sok helyütt a javításban részt­vevő traktorosok készülnek a közelgő tavaszi munkákra, hanem a leendő erőgépveze­tők is tanulnak. Pest me­gyében 9 tanfolyam műkö­dik, hamarosan a tizedik is megkezdi a traktoroskikép­zést. s. p. Molnár Géza: Nemzetközösség vugyvitaklub? formálisan van rhár jelen az angol fővarosban (mivel a ha­sonló jellegű hivatalt Anglia is fenntartotta Salisbury ben), de a telepeskormány lobogója mégiscsak azt jelképezte, hogy a rezsim Londonnal szembe­helyezkedő álláspontja megin­gathatatlan. A zászló az angol közvéleményben felháborodást váltott ki, két fiatalember pe­dig felmászott az épületre, le­tépte a lobogót, és ledobták az utcára. Ezt követően egy köte­lességtudó angol rendőr ma­gához vette Smith-ék zászla­ját és visszaszolgáltatta azt tu­lajdonosaiknak. Az esemény némileg szimbolizálja, hogy a hivatalos Anglia inkább se­gédkezet nyújt Salisburynek, mint hogy igyekezne véget vetni a rhodesiai rémuralom­nak. A megbeszélés, amelyen tizennyolc kormányfő, hat köztársasági elnök és négy ala­csonyabb rangú küldöttségve­zető vesz részt, hét munkana­pon és két pihenőnapon át tart. Az első két napon a jelenlegi világhelyzet általános vitája zajlott. Ez nem hozott különö­sebb szenzációkat, hiszen a brit nemzetközösség ma már nem alkalmas fórum a tagál­lamok akár egyetlen, igazán fontos politikai vagy társadal­mi problémájának megoldásá­ra. Szorosan vett gazdasági kérdések még felmerültek, mert a nemzetközösségi vám­rendszer bizonyos előnyöket tartalmaz, és Nagy-Britannia 'még mindig nagy érdekeltsé­gekkel rendelkezik a nemzet­közösség országaiban. Ezt követően sor került a Commonwealth legneuralgi­kusabb pontjára, Rhodesiára. A Smith-kormány ellen, főleg a színes tagállamok véleménye szerint Nagy-Britannia igen erőtlen intézkedéseket tesz. Wilson a mostani tanácskozá­son — akárcsak az elő­ző, 1966-os konferencián — is­mét éssk á1 1'avírozással pró­bálkozott. A konferencián még egy sor időszerű vitás kérdés is szere­pelt a megoldás legcsekélyebb reménye nélkül. A nemzetkö­zösség afrikai tagállamai tá­madták Nagy-Britanniát be­vándorlási politikája miatt, mivel London meg akarja aka­dályozni, hogy a színes bőrű állampolgárok Angliában tele­pedhessenek le. Nem tudtak közös nevezőre kerülni a bo­nyolult nigériai problémánál sem, mivel egyes tagállamok elismerik Biafra függetlensé­gét, mások a központi kor­mányt támogatják. Végül a nemzetközösség ál­talános helyzete: a rnodesiai kérdésen kívül akad. még jó nehány Achiiies-sarka. A Com­monwealth amúgy is roskado­zó tekintélye nem heverheti ki, hogy a két nemzetközösségi ország, India és Pakisztán há­borúja csak egy kívülálló ál­lam a Szovjetunió közvetítésé­vel ért véget. Az sem közöm­bös, hogy Ausztrália és Üj-Zé- land az amerikaiak oldalán harcol Vietnamban, mert bár Wilson is támogatja a kalózhá­borút, időnként igyekszik olyan benyomást kelteni, hogy kere­si a kibontakozást. Korántsem sima az együttműködés az egy­kor legszilárdabb oszlop, Ka­nada és Anglia között sem. Ot­tawában font helyett dollárban számolnak, s az Egyesült Ál­lamokkal háromszor olyan in­tenzív a kereskedelmi kapcso­latuk, mint az egész nemzet­közösséggel. Az egykori brit birodalom már igen távolra jutott a még két évtized előtt is gyakorolt „hadihajó-politikától”, amikor a különböző problémákat a Londonból irányított ágyúcsö­vekkel „rendezték”. Most, ami­kor elkészültek a csoportképek a konferencia részvevőiről, egyes újságírók még azt is fel­vetették vajon lesz-e még al­kalmuk a fotóriportereknek a jövőben hasonló felvételeket készíteni a Malborough-House teraszán ? NEW YORK ELEGANCIA... A hagyományos évi elegan­ciaversenyt New Yorkban ez­úttal két külön kategóriában rendezték meg a hölgyek szá­mára. Egyikben a klasszikus vonalak szerint öltözködő, a másikban pedig a legfantasz­tikusabb ruhákat viselők sze­repeltek. A versengésben 2500 divattervező és közéleti hí­resség vett részt. A nők között versenyen kí­vül a legjobbak közé került Mrs. Aristoteles Onassis, míg a férfiaknál Fred Astair tán­cos-komikus és a windsori herceg vitték el a pálmát. Az ismertebb nevek között szere­pelt még Fülöp herceg, Erzsé­bet királynő férje és Jean- Claude Killy, a franciák több­szörös olimpiai bajnok müle- si klója. Harcosok és hóhérok A Nagybudapesti Gépjavító Ál­lomáson — ahol a megye kombájnjait javítják — ugyancsax komoly munka fo­lyik, szalagrendszerben vará­zsolják újjá a nyár elején munkába álló aratócsépiőgé- peket. Mint Paukó Árpád, megyei műszaki és munkavédelmi felügyelő elmondotta, fenn­akadás nélkül halad a gé­pek javítása, eddig sehon­nét sem érkezett komolyabb panasz az alkatrészellátásra, remény van rá, hogy az elkö­vetkező hónapokban is za­vartalanul dolgozhatnak a szerelők. A korábbi években egy-egy nagyobb munkaszezon idején gépszemle előzte meg az idény kezdését. Most már a tavaszi és a nyári gép­szemlék helyett a termelő­szövetkezetek saját maguk ellenőrzik gépparkjukat, fő­képpen munkavédelmi szem­pontból. Az elmúlt fél év­tized nagyarányú gépesítése után ebben az évben tovább gyarapszik a közös gazdasá­gok gépállománya. Jelenleg körülbelül tíz­ezer munkagép és négy­százötven teherautó egé­szíti ki a gépparkot. Minthogy csökken a gépja­vításhoz adott állami támo­gatás összege, sőt az el­avult gépekre már nem is kapnak a szövetkezetek ked­vezményt, egyre inkább ér­dekük az új gépek beszer­zése. A közúti közlekedés­ben résztvevő traktorokat az elmúlt évben vizsgálta felül az illetékes hatóság. Mivel az Rigó néni védőszárnyai alatt csendes civilizált napo­kat élt Laci. Anyai érzései át­sugároztak a fiúra, sorsközös­ségét érezte Jenővel, s úgy hit­te, ha Laci egészségét óvja, a maga fiáét is erősíti. Laci délutánonként kiült a kertbe, a magasra burjánzó dáliák mögé, ribiszkebokrok csendjébe, félmeztelenre vet­kőzve olvasott és mélázott a napon, belebámult a porba, hagyta, hogy fürdessék a forró szelek, melyek a magasban ké­ken suhantak, és gyöngy színű, dagadó felhőkön vitorláztak, itt, a házak közt száraz, szén- gázas kohószagot terítettek s ócska, összegyűrt újságpapír­ral, fonnyadt sárga falevelek­kel cicáztak. Jó volt a csend, a semmitte­vés, a pihenés. A veszéllyel egyszerűen nem törődött. Mag- ' da minden este eljött hozzá, ! neki elmondta azt, amit magá­ban már tisztázott s helyére I tett: — ... Valamit vállaltam, eh­hez tartom magam. El vagyok rá készülve, látom is maga­mat, már aprólékosan végig­éltem, hogy egy nyirkos őszi reggelen megtalálnak a tábori csendőrök, kivezetnek az ud­varra és agyonlőnek. Vagy ta­KISREGÉNY Ián felakasztanak, bírósági herce-hurca után. — Szörnyű, hogy miket be­szélsz ... Kell erről beszélni? — szakította félbe Magda. — Beszéljünk csak — ma- kacskodik Laci. — Nincs eb­ben semmi szörnyű, ha nekünk ez jut, vállaljuk. Bizony, talán' egy szürke őszi hajnalon ... Az utolsó mondat úgy hang­zott, mint egy romantikus san­zon kezdő sora. Laci megérez­te ezt, s kicsit csodálkozott is: miért játszik ezzel a gondolat­tal, hisz a halálban nincs sem­mi romantikus, s az ügy sem az, hisz e változásokat a törté­nelem nagy erői dobják fel­színre, a hősi életérzés önma­gunknak kell s talán enélkül a milliók csatanyerése sem jönne létre. A nyár még magasan állt a táj fölött, ő a kertben ült, kí­vül a város, a rendszer áram­körein és gépezetein, s tudta, hogy ez a szieszta a nap sárga ragyogásával, a bokrok fony- nyadó, poros levelei között, .már tett. Érezte, hogy ismeret­len .társai is vannak szerte a városban, csontos, barnára sült nyers és nagyszájú külvárosi fiúk. Tűnődött a napon, hogy ta­lán igaza van Jencinek és Su- hángnak. Biztatják: meg kel­lene ezt írni, feljegyezni, meg­örökíteni, hogy tudják majd, voltak ők, élteü itt a kültelke­ken, fiúk, akikbe beleivódott a magasan járó hold fénye s a palánkok árnyéka, a kocsmák eneke, az olaj szaga. Úgy kéne ezt megírni, mint Giono a maga hegyi paraszt­jait, olyan izekkel, ahogy a kecskék s az asszonyok szagát írja, a köveket a hegyeken, a szakállas férfiakat és az olaj­fákat. De talán az is romanti­ka, ahogy Giono látja a fran­cia parasztokat. És Suhángban nincs romantika? A vadságá­ban, az elszántságában, kímé­letlenségében és — ha kicsit kapatos: — az ellágyulásában, amikor öreg elvtársairól vagy éppen a feleségéről beszél. Ezek a gondolatok a holnap­nak szólnak, amit talán már ő sem fog megérni. A holnap­nak, amikor nem lesz elsötétí­tés, de szabadon fognak ra­gyogni a mozireklámok és ki­rakatok fény táblái világítják át az éjszakát, senki sem gon­dol majd a tábori csendőrökre, s álmaikat nem szakítják át repülőbombák. Milyen nagy dolog is lesz az, élni egysze­rűen, élni bele a világba! A napok gyorsan sorakoztak egymás möaé, talán éppen egy­hangúságuk adta a ritmust. Laci elcsodálkozott azon a reg­gelen, amikor Rigó néni a te­FLORIT ÉS MÁZZ! Mondják: Firenzében mind­két félnek igaza van .. • ★ Florit firenzei bíborosérsek igaza így hangzik: Mazzi, isolottoi plébános hő- zöng. Beleütötte orrát a pár­mai botrányba: együttérzésé­ről biztosítva a székesegyházat megszállókat, akik azzal vá­dolták püspöküket, hogy telje­sen behódolt a közhatalomnak, nagyobb összegű segélyt fo­gadva el a helyi takarékpénztár­tól — templomépítésre. Kény­telen volt felszólítani Mazzit: vagy visszavonja együttérző nyilatkozatát, vagy eltávozik plébániájáról. Különben is botrányt bot­rány követ a plébános körül. Irt egy katekizmus félét és ebben úgy szerepelteti Jézus Krisztust, mint egy társadalmi visszásságok ellen izgató agi­tátort, el is felejtve azt, hogy Jézus Krisztus kereszthalálá­val, feltámadásával, az embe­riség megváltója lett. Mazzi valóságos népgyűlés elé ter­jesztette a „visszavonni, vagy távozni’* érseki utasítást. Tíz­ezren tüntettek Mazzi mellett és közülük kétszázan bemen­tek a városba, tüntetni a bíbo­rosérsek ellen. A dóm főkapu­jával szemben állították fel tábláikat ilyen feliratokkal: „Érsek, mondj le, távozz Fi­renzéből!”, „Érsek, te elidege- níted az egyházat a néptől!” Kétségtelenül a botrány ez­zel betetőződött, a tekintélyt súlyos sérelem érte — Mazzi anarchikus helyzetet idézett elő ... Vincenzo Mazzi 41 éves, ala­csony termetű, olyan izgé- kony, mintha nápolyi volna. Megszállottja a gondolatnak: a második vatikáni zsinat hatá­rozatait betű szerint kell al­kalmazni. Az ő igaza így fog­lalható össze. Róma nem halad elég gyor­san. Márpedig az egyház füg­gőleges szerkezetét sürgősen fel kell váltani vízszintes ta­goltsággal, azaz a vertikálist horizontálissal. Tíz évvel ezelőtt lett Firenze Arnón túli külvárosának, Iso- lottonak plébánosa. A temp­lom fabarakk volt, és a vasár­napi misére huszonötén jár­tak. A régi templom helyébe gabonasilóhoz hasonló díszte­len épületet emelt, s homlok­zatára piros betűkkel ezt írta: „A szegények temploma”. In­gyenessé tette a keresztség, házasság és temetés szertartá­sait. A plébánialakot átenged­te a társadalom elesettjeinek — otthonul, ő meg a templom­mal összeépített egyetlen szo­bába költözött, és ott helyezte el vaságyát. Vasárnapi misehallgatóinak száma több, mint 2500. A fi­renzei egyházmegye ötszáz papja közül 109 kért kegyel­met a főpásztortól Mazzi plé­bános számára. Mazzi hivatalosan nem plé­bánosa többé Isolottonak, hí­vei azonban a maguk papjá­nak tekintik. Firenzében csak az egyik félnek van igaza. Hajnali (Folytatás az 1. oldalról.) és esapatösszevonásait bombázták. Egy másik bevetésben, a Sai­gontól 90 kilométerrel észak­nyugatra fekvő Tay Ninh közelében szórták le harminc tonnányi bombaterhüket. Leonard F. Chapman, az amerikai tengerészgyalogos hadtest parancsnoka kijelen­tette, hogy az Egyesült Ál­lamok „komolyan fontolóra fogja venni az Észak-Viet- nam elleni bombatámadások | felújítását, ha az észak­vietnamiak újabb offenzívát indítanak Dél-Vietnamban”. | rajtaütés A DNFF erői a hétfői nap délelőttjén ismét akti­vizálódtak. Hétfőn reggel a gyalogság in­dult harcba: tüzérségi elő­készítés után a partizánok be­nyomultak Can Tho légitá­maszpontra, amely a delta­vidéken fekszik és 18 ameri­kai helikoptert pusztítottak el, illetve rongáltak meg. A támaszpontot védő amerikai katonák közül nyolcán életü­ket vesztették, mintegy tizen­öten pedig megsebesültek. A hajnali rajtaütés után a sza­badságharcosok visszahúzód­tak ... Iskolaépítési program 78 millióért (Folytatás az 1. oldalról.) reprezentatív művelődési ház építési tervét készítette el, s ha ezt jóváhagyják, az épít­kezést azonnal megkezdik a Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat kivitelezésében. Ugyancsak Szentendrén kerül sor még ebben az évben a Ferenczy Károly Múzeum bő­vítésére is. Erden a II. negyedévben a művelődési ház építését kez­dik el. A Pest megyei Beruházási Vállalat ebben az évben kö­rülbelül 78 millió forintért bonyolít, tervez, illetve épít­tet a megye területén külön­féle kulturális és művelődési intézményeket. (k. L) jeskávé páráján keresztül át­nézett az ablak felé, s tűnődve megszólalt: — Mától kezdve berregnek a hónapok, itt van szeptember elseje. Csakugyan, ez már a szep­tember lenne?... A dáliák szirmait élesen, tisztán körvo­nalazó fényt nézte ő is, a fer­dén alávágó hideg, erős sugár­zást, s hirtelen megérezte a kerti avar szagát, az őszi har­mattól nedves föld illatát. Emlókrajok gyöngyöződtek fel benne: zsivajozó, táskákat lóbáló gyerekcsapatokat látott, táncoló, bokázó, gondtalan gyerkőcöket, s köztük magát is aggodalmasan szorongva. El­röppent a szünidő, a nyár, a mostoha fösvény hónapok. A szeptember az ősz felelősségét hozta, anya fillérező gondjait. „... Honnan tudnám én azt a sor irkát, könyvet, ceruzát elő­teremteni?” Sohasem a beta­karítás. a szüret, a gyümölcs­érés örömét. Ősszel a füzetek fölött töl­tött unalmas órákról vissza­nézve, azok a kielégületlen, üres nyári napok a végeérhe­tetlen boldogság fényét kap­ták. Az ősz mindig változást adott, új osztályt, új tanítót, más könyveket, inasévek után segédéletet, lezárt egy korsza­kot, ismeretlen újat kezdett. Még soha így nem áhította a korszakos változást a világ- események végső, döntő meg­fogalmazódását. A végered­mény teljesen világos volt, de a folyamat végtelenül hosszú. Suháng azt mondta: „Egy­két napig rejtőzz el, aztán el­dugunk.” Magda is biztatta: „Húzd meg magad valahol, az­tán szerzünk lakást.” Magda nap nap után jött, te­hetetlenül széttárta karját; Su­háng egyáltalán nem jelentke­zett, egyelőre el kellett tűnnie, senki sem tudott róla, merre van. Magda Bordás Francival, Hámos Pistivel dolgozott, a veszély nagy volt, egymást ér­ték a lebukások. Laci nem tar­tozott a csoportjukhoz, nem kapcsolhatták be. Laci újra és újra türelemre intette magát. Sok százezer ember él Pesten, senkinex sincs az arcára írva, hogy ka­tonaszökevény. Suhángék ha­marosan jelentkeznek, fegy­vert adnak, harcolni fog ő is. Addig azonban itt kell lapulni úgy, hogy a szomszédok se vegyék észre. Magában élvezte is a hely­zetet; anyáék itt laknak, né­hány utcával arrébb, apa min­den reggel itt megy el a sar­kon a villamosmegállóhoz. „Katonafiunk van, anyus” — mondogatja mégha to ttan, anya felsóhajt: „Vajon merre jár az a szegény gyerek? Hol tépi a szél, hol süti a dér? ...” Ha meghal, jó emléket hagy maga után. Ha meghal; de él­ni kell. Olvasott és olvasott, sorra vette Jenő könyveit, s közben egyre gyakrabban meredt ma­ga elé. Egyszer aztán váratla­nul rádöbbent a helyzetére: „Ez a vállalás, ez a tett, ez a nagy lépés zsákutcába vitt.” Káromkodott: „A kutya iste­nit, ez egy egérfogó. Csak ülök és ülök, várom, mikor csípnek nyakon” .. . Keserűen elhúzta a száját; valami majd csak lesz. Lett is, hamarosan. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents