Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-11 / 290. szám

‘X^ap 1968. DECEMBER 11., SZERDA Oxigéngyár épül Dunaújvárosban A Danái Vasműben új oxigéngyárat építenek. A tervek szerint az új dunaújvárosi üzem óránként 5000 köbméter 95 százalékos tisztaságai oxigén előállítására lesz alkalmas. Szerencsés hajózást! — Hogyan lehet csaknem 1650 kilométer távolságra a tengertől tengerjáró hajókat építeni? Gyakran teszik fel a kérdést külföldi szakkörökben, amikor a magyar hajóiparról beszélnek. Az össszekőtőút a Fekete-tengerhez a Duna. Az új hajókon a fedélzeti fel­építményeket leszerelve bizto­sítják zavartalan áthaladásu­kat a hidak alatt. így jutottak el a tengerhez a Magyar Hajó- és Darugyárban még a máso­dik uáiógháború alatt épült legnagyobb, 400Ó tonnás ten­gerjárók is. Az európai hajógyárakkal szemben sok vonatkozásban jelent hátrányt az a tény, hogy nem rendelkezik tenger­parttal a magyar hajóipar, ennek ellenére, több mint 130 éves múltra tekinthet vissza. Gyártmányait világszerte a „Ganz” jelzéssel ismerik, a hajók egyszersmind a magyar ipar reprezentatív úszó kiállí­tásának is tekinthetők, mert kevés kivétellel valamennyi iparág termékeit felhasznál­ják a hajók, úszóművek, por­táldaruk és más gyártmányok építéséhez. Négy regiszteri tár­saság: a Szovjet Tengerészeti Regiszter, a British Lloyd, a Germanischer Lloyd Buretau Veritas előírásai alapján ké­szülnek az életvédelmi beren­dezések, a mentőeszközök pe­dig az 1960. évi Londoni Kon­venció követelményeinek meg­felelően kerülnek felszerelés­re. A klasszifikáló társaságok között a szovjet regiszteri szabályok bizonyultak a leg­szigorúbbnak. Ä szovjet kereskedelmi flotta számára épülő és a jégosztályba sorolt tengeri áruszállító hajók vas­tagabb lemezekből készülnek, mint például a Germanischer Lloyd előírásai szerint 'épülő hajók. Sűrűbbek a bordái és mindkét végén külön jégálló megerősítésről gondoskodnak. Különleges számítások alap­ÁRENGEDMÉNYES ALKATRÉSZVÁSÁR A téli gépjavításhoz szükséges alkatrészeket DECEMBER 1-E ÉS 15-E KÖZÖTT 10—70%os árengedménnyel árusítjuk Az árkedvezménnyel árusított alkatrészek jegyzéke megtekinthető és a szükséges alkatrészek megvásárolhatók a Budapesti AGROKER Vállalat Alkatrész- és Műszakiáru osztályán Budapest XV., Cservenka Miklós út 107. NE MULASSZA EL! JÓL JÁR, ha most szerzi be alkatrész-szükségletét! ján tesznek eleget a szovjet regiszterek elsüllyedhetetlem- ségi előírásainak is. Ezek a feltételek a klasszfikáló társa­ságok kívánalmai szerint vál­toznak. A három raktártérrel épülő szovjet kereskedelmi hajókat úgy alakítják- ki, hogy az esetben, ha bármelyik rak­tártér megtelik vízzel, a hajó­nak mindig lesz olyan ép te­rülete, amely biztosíthatja az egész hajó elsüllyedhetetlen- ségét. Az utóbbi évtizedekben a szovjet flotta számára 106 db 1100 tonnás, 88 db 1200 tonnás teherhajó indult el a Magyar Hajó- és Darugyárból szovjet vizekre, az utóbbi so­rozat utolsó tagja ez év vé­géig hagyja el az angyalföldi sólyateret. A Magyar Hajó- és Daru gyár Duna-parti üzemeiben jelenleg is „nemzetközi igény”- re épülnek a hajók. A part mentén úgy az óbudai, mint az angyalföldi öbölben óriásdaruk, segítségével törté­nik felszerelésük. A sólyaté­ren tengeri hajók bordái emel­kednek és a közelükben a Du­nán a már vízre bocsátott, de még szerelés alatt álló hajó­kon dolgoznak. A jelentős szovjet rendeléseken felül nor­vég, svéd cégek számára is épülnek teherhajók, különbö­ző rendeltetéssel. S amikor már az utolsó „csavar” is a helyére került, próbaútra in­dulnak a Fekete-tengerre. Itt vizsgáztatják a berendezések működését az építő szakembe­rek és itt történik ünnepélyes átadásuk is,- a magyar lobogó helyére felhúzzák az árbocra a megrendelő ország zászlaját és a magyar szakemberek „szerencsés hajózást” kívánva búcsúznak alkotásuktól. Erdösi Mária Január elsejétől Gépesített előrejelzés a Dunán A Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet vízjelző szolgálata korszerű szovjet elektronikus analóg számító­géppel fejleszti munkáját. Az árhullámokat jelzik az új be­rendezéssel, de gyorsabban és pontosabban, mint az eddigi számítási módszerrel. A Duna felső szakaszán Kremsnél, Bécsnél, eset­leg lejjebb Pozsonynál kialakult árhulláin adatait táplálják a gépbe, amely fél percen belül mutatja, hogy ugyanaz az áradás Budapestnél milyen víz­szintet érne el. Némileg módosítaná kell azon­ban a gép adatait, mert nem veszi figyelembe, hogy a köz­benső Duna-szakaszok vízpót­lást kapnak a mellékfolyóktól. Ez a kiegészítés viszont fegy- harmad annyi időbe sem te­lik, mintha a régi móídszerrel teljes számítást végeznének. Egyelőre kísérleteznek a géppel, azt vizsgálják, melyik az a felső-dunai vízjelző állo­más, amelynek adataival a legmegbízhatóbb budapesti prognózist adhatják ki. Az a cél, hogy a Budapestre jelzett tetőző árvízszintnek valóságos és számítótt adatai közötti el­térést az eddigi 5—50 centi­méterről 5—30 centiméterre csökkentsék. A komáromi víz- szint alapján Mohácsra jelzett prognózisnál pedig 10—20 he­lyett 5 centiméternél is ki­sebbre csökkentik az eltérést. Az előrejelzés nemcsak az ár- vízvédelmi előkészületek gon­dosabb megszervezését segíti, hanem a védekezési költségek jelentős csökkentéséhez is hoz­zájárul, mert feleslegessé teszi a riasz­tásokat, amikor éppen a kritikus 15—20 centiméte­res pontatlanság miatt kell óvatosságból mozgó­sítani a gépkocsik szá­zait és emberek ezreit. Az új berendezés január 1-től kezdi a gépesített dunai árvíz­előrejelzést. Ezt a korszerű felszerelést hasznosítják ké­sőbb a Tisza árhullámainak jelzésére is. APOSTOLOK Székesfehérvárott régi épü­letek bontása közben aposto­lokat ábrázoló XII. századbeli domborművet találtak, amely valószínűleg a királyi bazili­ka kapuját díszítette. A csa­tornázási munkálatoknál tíz újabb értékes kőfaragvány ke­rült elő, amelyek szintén a ki­rályi bazilikához tartoztak. AZ IGAZI MÉRCE A Bükk egyik legtündéribb táján. Szilvásvárad vendégma- rasztaló üdülőjében sétáltunk a park fái alatt — az üdülőve­zető vendégeiről beszélt. Nem az elégedettekről: általában az a többség, azzal nincs kü­lönösebb probléma. Azokról, akik például kutyaólnak mi­nősítik a kedves kőházacs­kákat, amelyek családi elhe­lyezést nyújtanak — és akik azt mondják az egykori Keg- levich-kastélyra: „Szép, szép, de hol van ez a svájci Davos- tól?” A mosolyogni való irreális kifakadás jutatta eszembe, mennyi rossz mérce van for­galomban eredményeink mé­résére, országosan. Torz mér­cék — ilyen vagy olyan tor­zulással. Mert más előjellel is mér­hetünk hamisan. A „svájci” szemmérték, amely Davos luxuséletét és milliárdos forgatagát kéri számon a Bükk, a Mátra, a Bakony kis üdülőfalvaitól, éles realitásával jól szemlélteti, mennyire hamis az az elgon­dolás, amely a magyar adott­ságokat teljesen figyelmen kívül hagyja, az évszázadok óta gazdag, békében élő, pá­ratlan természeti adottságok­kal rendelkező ország viszo­nyait kéri számon hazánk­tól. Rengeteg a jele az ilyen igénylicitálásnak. De azok sem lehetnek büsz­kék felfogásukra, akiknek ha­sonlítás! alapjuk mindmáig: 1945 vagy 1930. A háborúrombolta, vérző és szegény kis ország persze nemzedékek emlékeiben élő keserves valóság. De ezzel nem lehet megindokolni azt, hogy egyes élelmiszerüzletek­ben szombat délután nem le­het kenyeret kapni. Pedig egy idős eladó — igaz, hosszú vita és a hatodik vevő dü­hös megjegyzése után — azzal próbált indokolni, hogy a ve­vő „mit csinált volna 45-ben?” A múlt ilyen emlegetése azon­ban mit sem használ mai fe­gyelmezetlenségek, közönyös­ségek cs mulasztások ellen — mert az a tény, hogy szép és jó kenyeret sütnek és azt eszünk, békeidőben egyálta­lán nem * különleges érdem. Csak a hiányát veszi észre az ember — a vásárló, az állampolgár, a szocializmus legtisztességesebb híve is. Ugyanígy nem lehet szaka­datlanul a világválság 30-as éveinek emlékével bombázni fiatalemberek tudatát, akik a szocializmusban felnőve nem ismerik a munkanélküliség világát, a földtelen parasz­tok nyomorát. Arra hivatkoz­ni. hogy „százezrek voltak munka nélkül” történelmi­leg igaz — de mai helyze­tünkben ez a hivatkozás nem ad választ a munkakörülmé­nyeire panaszkodó munkás­nak. A háborús áruhiány­ra vagy a régi szegénységre való utalások pedig semmit sem enyhítenek annak a vá­sárlónak a mérgeiődésén, aki a pénzéért most kap silány árut, selejtet, akivel most folytatnak huzavonát egy rossz gyerekcipő cseréje miatt. Nemcsak az a veszélye en­nek a mércének, hogy ha­tástalanul agitál. A másik kár, amit okoz, hogy könnyen hencegéssé vá­lik a múlttal szemben elért eredmények emlegetése. Két­ségtelen ugyanis, hogy re­mek grafikonokat tudunk ké­szíteni: ha például egy vá­ros lakosságáról kimutatjuk, hogy 1930-ban nem vásárolt könyvet, most pedig csak lakosonként évi 2 kötetet vesz, ez siker és gyönyörű­ség. Kérdés, megállhatunk-e ezekután a kulturális igé­nyek fejlesztésével, hogy ezen­túl a statisztika népszerűsí­tésének szenteljük minden energiánkat? Alig elképzel­hető. Inkább az, hogy a la­kosságra fejenként jutó két könyv száz könyvbarát vá­sárlásait jelzi — és néhány száz embert, aki még ma sem vesz kalendáriumot sem. A lehetőségek teljes kihaszná­lása tehát még csak cél. Tehát ez az igazi mérce. Visszatérve a kenyérellátás elég sűrűn bírált zökkenőire: a cél annak a lehetőségnek kihasználása, hogy a meg­levő korszerű sütőüzemek­ben tisztességes és mindig jó minőségű kenyér készül­jön — és a kereskedelem a meglevő szállítóeszközeivel úgy szervezze meg a „szép­séges” kifejezéssel áruterí­tésnek nevezett munkáját, hogy ne legyen bolt, ahon­nan a vevő dühösen és ke­nyér nélkül forduljon ki. Eh­hez pedig semmiféle „világ­színvonal” nem kell — csak saját meglevő eszközeink és munkaerőnk ésszerű elosztá­sa és szervezése. Szándékkal idézek ilyen kézenfekvő pél­dát: ilyen mindennapit, mint a kenyér. Mert a fejlődést az ember mindennap méri, a saját életén. Az iparcikken, amelyet lehet jól gyártani, a munkán, amit lehet jól elvé­gezni, sőt, benne van a kife­jezésben, hogy lehet a lehető legjobban. B. F. Új jégkorszak közeledik? Híre érkezett, hogy az észa­ki-sarki jégtakaró egyre job­ban terjeszkedik, határai mind délebbre nyomulnak. Egyesek már új jégkorszak közeledté- től tartanak. Az elmúlt évti­zedekben viszont éppen az ellenkező irányú folyamatot figyelték meg: a jéghatár mindkét fél­tekén fokozatosan húzó­dott vissza a sarkok felé. Akkoriban ezt a jelenséget sokan azzal magyarázták, hogy földünk légköre fokozatosan KÖNYVESPOLC Magyar tájak művészete A Corvina Kiadó megjelen­tette Gink Károly fotóművész és Kiss Ivor Sándor, a Magyar Népművészeti Tanács titkárá­nak közös alkotását: a Magyar tájak művészete című kötetét. „Az egyes vidékek népi dí­szítőművészetének különbségei a formai és díszítő megoldás­ban nyilvánulnak meg. Külö­nösen a színek kiválasztásában és a kompozícióban mutatkoz­nak eltérések. Amiben viszont teljesen egyöntetű: mindig tiszta, egyértelmű művészi formanyelven fejezi ki a nép derűjét vagy szomorúságát é: őszinte óhaját a szép átélésé­re ...” — írja tanulmányábah Kiss Ivor Sándor. A továb­biakban ismerteti az olvasóval az ország különböző tájain — a Dunántúlon, az Alföldön és Észak-Magyarországon — ki­alakult népművészet formai és tartalmi jellemzőit. Az olvasó átfogó képet kap a fazekasság, a pásztorművészet, a népi szőttes és hímzésekről, vala­mint a busójárás hagyomá­nyairól. Gink Károly művészi fotóiról felvillannak a matyó, hollókői, átányi, höveji, sár­közi és buzsáki, valamint a sokác népművészet remek al­kotásai. A könyvből élő népművészet tárul az olvasó elé, amely mo­dern körülmények között éledt újjá és indult ismét virágzás­nak. melegszik, mert például a rohamos ütemű iparosodás folytán — a levegőben gyor­san szaporodik fel a szén­dioxid, s az mintegy ernyőt borítva fölénk, megakadályoz­za a föld „melegtermésé­nek” elillanását. Hogy most miért fordult el­lenkezőjére ez a folyamat, ar­ról dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igaz­gatója a következőket mondta el: A „felmelegedés” jelenségé­nek a széndioxid elszaporo­dására alapozott magyarázata csupán feltevés volt, amit semmiféle tudományos bizo­nyíték nem támasztott alá. Kizárólag feltevésekre lehet építeni a mostani, megválto­zott helyzet okainak keresése­kor is. Az emberiség aligha képes a föld hőháztartásá­nak akár tudatos, akár vélet­lenszerű .megváltoztatására, hiszen ehhez is kizárólag a földi erőforrások állnának rendelkezésére. Van azonban a földön kí­vül olyan tényező, amelynek változásai kétségkívül ki­hatnak a föld hőmérsékleté­nek alakulására, ez pedig a napsugárzás, amelynek erős­ségét, intenzitását nagymér­tékben befolyásolja a nap- tevékenység. Jogosnak látszik a feltételezés, hogy az elmúlt évtizedek fel- melegedéséhez a rendkí­vül erős naptevékenység folytán a földre záporzó szokatlanul bőséges su­gárzás is hozzájárult. Ezzel szemben a mostani nap- tevékenység összehasonlítha­tatlanul gyengébb az emlí­tetteknél, ezért a napsugár­zás túlzott „hőszállítása” meg­szűnt, és most tulajdonkép­pen csak az eredeti álla­potokhoz térünk vissza. Hogy ez a feltételezés meny­nyire állja meg a helyét, 'il­letve, hogy a kérdésre mi lesz a tudományosan is bi­zonyítható válasz, azt való­színűleg csak az űrkutatás eredményeiből tudhatjuk majd mag, amelyek megteremtik a lehetőséget a föld hőháztartá- sár.ak részletes megismeré­sére. » Borotvapengék FTC IS... Kajtár György magyarszéki szobafestő és kályhás tizen­nyolc év alat; 3200 különféle borotvapengét gyűjtött össze a világ minden tájáról. A ma­gyar pengéket 330, az in­diait 100. a „Rotbart” pengét pedig 46-féle gyártmány kép­viseli. A forgalmazók válto­zatos feliratokkal hirdették portékáikat: egy budapesti iparos a népszerű Ferenc­városi Torna Club nevével, egy másik cég a nagystílűén hangzó „Karancs Hungarian Steel” feliratú címkével fém­jelezte gyártmányát.

Next

/
Thumbnails
Contents