Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-04 / 284. szám
reai JfECrCJ 1968. DECEMBER 4., SZERDA EMELETES BUSZ Vidéki városainkban — különösen a történelmi emlékekben gazdag Pécsett, Sopronban, Győrött, Veszprémben, Egerben stb. — a belvárosok utcáit évszázadokkal ezelőtt nem a mostani csuklós autóbuszokra tervezték, s ma már az utcák szélesítésére gondolni sem lehet. Az utazási igény viszont állandóan nő. Ezért gondolt az Autóközlekedési Tröszt arra, hogy emeletes busszal kísérletezik, december végéig a tröszt főműhelye elkészíti a kísérletre szánt emeletes buszt. Ez egy Ikarus 556-os típusú — 100 személyes, a 4-es vonalon is közlekedő — autóbusz karosz- szériájára épül. „Földszintjén” 34 ülőhely és 42 állóhely lesz, „emeletén” pedig 24 ülés, de ott az utasok nem állhatnak. Az emeletes busszal forgalmi próbákat végeznek több vidéki városban. Szovjet bútorkiállítás Budapesten Orvos lóháton Fél évszázad a gyógyítás szolgálatában (Tudósítónktól) Fél évszázada gyógyítja Po- máz lakosságát dr. Tiszolczy Lajos orvos, sok ezer pomázi szeretett „Lajkó bácsija”. 73 éves korában, közel 50 évi fáradságos munka után készül nyugdíjba menni. Még ma is nagy megterhelést jelent a körzeti orvosi munka, amidőn immár hárman gyógyítják a község betegeit. Hogyne jelentett volna fáradságos munkát annak idején, amikor egymaga látta él az orvosi teendőket nemcsak Pomáz községben, hanepi még másik két szomszédos településen: Csobánkán és Szent- ittván-telepen is, ahol összesen több mint 9000 lakos élt. Ezt a munkát 1922-től — ekkor nevezték ki pomázi kör- orvosnak — maga végezte egyetlen bába közreműködésével. Ma is sokan emlékeznek a lóháton nyargaló orvosra, aki a nyeregtáskában hordott műszerekkel mezei ösvényeken, vagy akár télen a behavazott, úttalan-utakon közelítette meg a szétszórt tanyákat, a hegyek között eldugott magányos kunyhókat. Sokszor kellett súlyos műtétet is megoldania petróleumvilágítás mellett. Abban az időben még mentőszolgálat sem volt, ezért sürgős esetekben lovas kocsival, télen szánon szállították a betegeket. Sokszor az orvos, saját fogatán vitte betegét kórházba. 1926-ban szorgalmazta Po- mázon a zöldkeresztes tanácsadás bevezetését, de mivel az épületen kívül a védőnő fi- retését is a községnek kellett volna biztosítania, a javaslatot elvetették. Az orvos seFelveszünk munkában gyakorlott munkavezetőket, normásokat (teljesítményelszómolót is), valamint téli munkára és kora tavaszi munkakezdésre kubikosbrigádokat A munkafeltételek és a fizetés megbeszélése céljából személyes jelentkezést kérünk központunkban: PEST MEGYEI KÖZÚTI építő vállalat Budapest V., Veres Pálné u. 17. gítségére szolgáló egészség- ügyi létesítmények megvalósítása a hatóságok szűkkeb- lűsége és maradisága miatt nem sikerült. Tiszolczy doktor hivatásának érezte az orvosi munkát. Igen jól ismerte körzete betegeinek és családjainak egészségi és szociális helyzetét, s nem egy esetben saját pénzén váltatta ki a gyógyszert a beteg számára. Előadódott: saját konyhájáról juttatott ételt a betegnek, hogy legyengült szervezete felerősödjön. Az igaz humanista orvos megtestesítője, aki nemcsak gyógyított, hanem ahol rászorulták, anyagilag is segített. 30—40 évvel ezelőtt igen kevés betege volt OTI- vagy MABI-tag. Legtöbben szegénysorsú családok, kiknek sem orvosra, sem patikára nem tellett. Szerették s ezért bizalommal keresték és keresik fel ma is körzete betegei. A betegek gyógyítása mellett — vallván az „ép testben ép lélek” elvét —, már kora ifjúságától kezdve részt vett a község sportéletének szervezésében és mint aktív labdarúgó, magára öltötte a futballdresszt és Pomáz község színeiben sok sikeres mérkőzésen vett részt. Nemegyszer fordult elő, hogy a pályáról rohant le — a dresszre ruhát húzva —, sietnie kéllett, sürgősen beteghez hívták. A sportegyleten belül orvosi és egészségügyi előadásokat is tartott. , Immár a harmadik generációt gyógyítja a községben. Nagymama hozza unokáját a rendelésre, a nagymamát pedig még leánykorában gyógyította. így nem csoda, hogy ezrek ismerik, szeretik és tisztelik. És sajnálják, hogy nyugdíjba megy, mondván, hogy „még mindig jól bírja magát. Még bírná ...” Igaz, hogy Tiszolczy doktor is legszívesebben még ma is lóháton látogatná betegeit, ha olyan szemüveget gyártanának, amely nem esik le lovaglás közben. A község lakói, akiket injekciózott vagy világra segített, akiknek vérnyomását mérte, vagy szívverésüket hallgatta, hálásan beszélnek róla mondván: „éljen még sokáig, jó egészségben, hadd élvezze a nyugalmat, amelyben öt évtized alatt úgysem volt sok része”. S mit mond az orvos? „Tét tem, ami a kötelességem volt, s bár banálisán hangzik, de így van: ha újra kezdeném sem választanék mást. Remélem e: a „nyugalom” sem lesz tétlen• ség. Még bennem lüktet a munka ritmusa, s intenziven fogva tart. Idő kell ahhoz, hogy lecsendesüljön és elhalkuljon”. — Kacsavszky — Budipesti Nemzetközi Vásár 8-as pavilonjában — hazánkban először — szovjet bú- torkiállítást rendeztek. Képünkön: modern vonalú nappali szoba, úgynevezett svéd rendszerű szekrényfallal. 133 NAP Á szebb, egészségesebb életért A földesúri-kapitalista Magyarország szociális, egészség- ügyi szempontból Európa egyik legelmaradottabb állama volt. A kormány szociálpolitikája alapvetően a negatívumokban mutatkozott. A Tanácsköztársaság, fennállásának Í33 napja alatt óriási erőfeszítésekkel és anyagi áldozatokkal, halogatás nélkül segített a legkiáltóbb bajokon. A népjóléti politika egyik legnagyobb vívmánya volt a dolgozók általános betegségi és baleseti biztosításának széles körű kiterjesztése. 1915-ben az országnak mintegy 18 millió lakosából csupán 867 ezerre terjedt ki a betegségi biztosítás. Különösen súlyos csapást jelentett a betegség a földmunkásoknak, hiszen a legminimálisabb tartalékokkal sem rendelkeztek. Az 1907-es biztosítási törvény tárgyalásánál Tisza István azzal indokolta a mezőgazdasági munkásságnak a biztosításból való kizárását, hogy nyáron, aratás idején, úgyis kevés lenne nekik a táppénz, a munka nélküli téli hónapokban pedig csak üzletet csinálnának a biztosításból. A művelődésügyi miniszter most megjelent utasítása módosítja a vendéglátóipar zene- és műsorellátásáról, valamint a táncmulatságok és tánciskolák zeneszolgáltatásáról szóló, csaknem 10 esztendővel ezelőtt kiadott rendeletet. Eszerint a vendéglátóiparban kizárólag olyan zenés műsorokat adhatnak elő, amelyeknek bemutatását az illetékes tanács végrehajtó bizottságának művelődési (népművelési) osztálya engedélyezte. A színvonalasabb szórakoztatást célzó utasítás szerint táncmulatságok megtartására csak akkor adhat ki engedélyt az illetékes tanácsi szerv, ha a rendező szerv — egyebek közt — bemutatja a mulatságon foglalkoztatott szórakoztató zenészeknek és közreműködő énekeseknek a szórakoztatózenei központ által kiállított közvetítő lapját is. Ha azonban műkedvelő — műkőÉtvágycsökkentő - vadaknak Az őszi hónapokban kereken egymillió forintot költ a keszthelyi erdőgazdaság a Balaton- felvidék és a Bakonyalja fiatal erdőtelepítéseinek védelmére. Ausztriából különleges vegyszereket vásároltak, amelyeknek kellemetlen szaga és íze elveszi a vadfélék kedvét a zsenge hajtások rágcsálásá- tól. A telepítések védelmére 8 millió fát kennek be „étvágycsökkentövei”. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a biztosítás sem jelentett túl sokat. A táppénzre való jogosultságuk 20, illetőleg 26 hétig tartott. A Tanácsköztársaság alatt ezt az időtartamot kétszeresére emelték. Különösen körültekintően gondoskodtak az anyákról. Terhességük utolsó 4 hetében már táppénzre voltak jogosultak, a szülés után pedig 8 héten át részesültek az átlagos napibérüknek megfelelő segélyben. További 12 hétig szoptatási pénzt szavaztak meg számukra. Még a dolgozók családjának nem biztosított nőtagjai is kaptak gyermekágyi segélyt. Lényeges volt, hogy ezt az intézkedést a munka- nélküliekre is kiterjesztették. A Tanácsköztársaság e rendelkezését akkor tudjuk igazán értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy korábban a terhes nők egyáltalán nem részesültek segélyben. Az első világháborút megelőző időkben Magyarországon majdnem minden második ember úgy halt meg, hogy hálála előtt orvosi kezelésben nem részesült. Kevés volt az orvos, katasztrofálisan kevés a kórház. Kolostort viszont 680-at tartottak fenn. A dolgozók még a közkórházi ápolási díjat is nehezen tudták megtéríteni, mert 1910-ben a Rókus-kór- házban a napi ápolási díj 3 korona volt, ami jelentékenyen meghaladta a napszámbért. Az egészségügy! ellátatlanság következtében a dolgozók átlagos életkora lényegesen alacsonyabb volt, mint a vagyonos osztályoké. A világháború alatt a növekvő nyomor következtében a munkásság átlagos életkora ijesztő mértékben csökkent A haladó orvosok adatainak alapján megállapították, hogy míg- Budapesten a Belvárosiban az átlagos életkor majd 45 év volt, addig a város munkáslakta körzeteiben csak 22 év! A betegségi biztosítás széles körű kiterjesztésével a Tanácsköztársaság a városi és falusi dolgozók legnagyobb részét díjtalan orvosi ellátásban részesítette. Április végén köztulajdonba vették az ország NYUGATI PÁLYAUDVAR. A neonok fényét tükrösre kopott sínpárszövevény veri vissza. Az éjszaka fekete. Hideg és rideg. Ködös. Éjfélkor ment el az utolsó személy, a következő csak négy óra tájt indul. Éjszakázástól gyulladt szemű portás ül a váróterem bejáratánál. Tekintete a semmibe réved. Hangja monoton: — Csak menetjeggyel... Mutassuk fel a jegyeket... A jegyeket mutassuk... A teremben füst, tompa zsivaj és meleg. És persze tömeg. Minden hely foglalt. Három sorban asztalok. Mellettük szék, birtoklója asztailapra dőlve szendereg. A többi széket' körbe, a fal mellé húzták és rajtuk falnak fordulva, lovaglóülésben alszik, aki teheti. Magas termet. Bőrkabát. Az arc józanodó, de még bamba az estéli részegségtől. Vállára vetve elemes géppisztoly. A pultra támaszkodik. — Mustárral — mondja. A főtt kolbásszal tunkol és harapna nagyot, jó ízűt, de csattan a felszolgáló: — Az asztalnál tessék fogyasztani. HOSSZÜ PAD egyik végében anya gyermekével. Koros a néne és szemlátomást fáradt is már, de nem alszik. Fiára ügyel. Csintalan a gyerek. A mellettük horkoló Krisztus-szakállas fiatalember férfidíszét rángatná. A játékpisztolyos komótosan eszik. Szeme üveges. Olykor a kenyeret mártja a mustárba, s kolbászt harap hozzá: egy helyre kerül. Fiatal nő megy el mellette. Leteszi a falnivalót, emeli a géppisztolyt. az asszonyra Füstben... fogja. Berregés. Mindenki felkapja a fejét, a nő ijedten ugrik. Á pillanatnyi ellenséges csendet újra a monoton zsivaj váltja fel. A mama amott rácsap csintalan fia kezére. — Hagyd már békén. — Csak azt nézem ... hohoho ... Álszakáll vagy nem ál- szakáll. Idős a néni, lehet jó hetvenes. A fia alig több negyvennél. Egyik sem alszik. Berreg a géppisztoly. A visszatérő nő megvetően néz: — Hülye — mondja. A bőrkabátos sértődötten mered maga elé. SÁNTA FIATALEMBER botját megürült székre rakja. Mankót nem lopnak, de az ülőhelynek nagy a keletje. Nehézkesen billeg a presszógéphez, feketét kér, kandi szeme a géppisztolyon. A bőrkabátos észreveszi az érdeklődést, nyújtja a játékot: — Fiafnnak vettem, ni, hogy berreg... A portás beszól: — Ne zajongjunk, kérem ... Sunyi vénember csapott le a székre. Asztalhoz támasztja a botot, a sánta már fogná a fegyvert, de most gyorsan visszabilleg: — Na, de kérem! — Kérem, kérem — emelkedik az öreg. Csapzott lány üget be. Az egyik pádon nyomban helyet szorít neki két nyúzott arcú fiú. A lány közéjük fészkelő- dik, fáradtan vihotrászgat. Sus- mognak a plakát "alatt, amelynek sokatmondó felirata így hangzik: Egyet fizet, kettőt kap. Velük szemben, az asztalnál öreg, irigy férfi. A csellengő bőrkabátosnak mondja: — Nézze, hogy nyúlkál. — A fekete kabátos? A bamba arc jóindulatú és békés. — Hát ne nézze őket. — Ne nézzem, az anyjuk istenit — dohog az öreg. — Lelövöm őket, jó? Rájuk fogja a géppisztolyt, s kaszálva berregtet. — Menjen a fenébe, maga bolond — dühöng a lány. A két fiú zavartan vigyorog. Az irigy öreg, aki eddig álmosan bóbiskolt, most frissen, csörgő irigységgel bámul. A Krisztus-szakállas felriad Gyanakvóan néz körbe. A bőrkabátos megáll előtte és ámultán nézi a gazdag szőrzetet. — Maga piszkál? — mered rá a szakállas. Az megdöbbenten bámul vissza: — Mindenkinek velem van baja? A KAPPANSZERÜEN POCAKOS, irigy öreg elindul a három fiatal irányába. Keményen, masírozva lépdel. A szakállas fenyegetően áll fel, most látni csak, milyen hatalmas. A terem két pontján, mint két fókuszban, mindjárt lobban a láng. A botrány már a levegőben lóg. Csapódik a váróterem csarnok felőli ajtaja: — Vác felé a külső D vágányon beszállás! Rekedt a hang, de kellemesnek hat. Felbolydulnak és meglódulnak az emberek. Az arcokat józanító, friss levegő csapja meg. Pirkad. (Szántó) valamennyi kórházát és gyógyító intézményét és ezekben május 1-től minden beteg ingyenes ellátást kapott. A kü- lönszobák megszüntetésével jelentősen emelték a kórházi férőhelyek számát. Államosították a gyógyforrásokat, a gyógyfürdőket és a hozzájuk tartozó szállodákat s ezeket is a szegénysorsúak kezelésére használták. A proletárdiktatúra egész* ségügyi politikájának középpontjában a népbetegségek elleni küzdelem állott. Átgondol! tervet dolgoztak ki a tüdőbaj, a nemi betegségek és az alkoholizmus ellen. A betegei! számbavétele, gyógyítása mellett alapvető feladat volt a betegségek megelőzése. Ennek érdekében hatalmas arányú felvilágosító munkába kezdtek. Még az ismeretterjesztés és információ mai arányaihoz és sodró áradásához szokott ember is szinte lenyűgözve áll az előtt a hatalmas munka előtt, amit 133 nap alatt végeztek. Szóban és írásban, előadásokon, újságokban, röpiratokon, plakátokon és filmen terjesztették az egészségügyi műveltséget. A Tanácsköztársaság szociális politikájának egyik leg- nagyobbszerű alkotása a gyermekekről való gondoskodás. Megszervezték az iskolaorvosi hálózatot, minden 6—14 éves gyermeket kötelező egészségügyi vizsgálatnak vetettek alá. A fogorvosokat kötelezték, hogy napi két órán át a gyermekek fogait javítsák, ezért külön havi ezer korona díjazást kaptak. A betegségre hajlamos, egészségügyileg veszélyeztetett gyermekek számára erdei és kerti napközi otthonokat, iskolákat hoztak létre. Már májusban megnyitották a gyenge tüdejű gyermekek iskolaszanatóriumát a Svábhegyen, ahol Chorin báró luxusvilláját és a Nagyszálló épületét rendezték be erre a célra. A zsúfolt, levegőtlen lakásokban, egészségtelen bérházak sötét, köves udvaraiban, az utcákon napfény és levegő nélkül tengődő, sápadt kis proletárgyermekek számára megnyitották a magánparkokat, a belépődíj megszüntetésével birtokukba adták a főváros legszebb kertjét: a Margitszigetet. Megszervezték azoknak a gyermekeknek a fürdetését, akiknek otthon nem voltak meg a megfelelő feltételeik a tisztálkodáshoz. Hetenként 30—40 ezer gyermeket fürdettek a nagy közfürdőkben. A Tanácsköztársaság gyermekvédelmi szervei nagyszabású akciót indítottak, amelynek során tízezer budapesti gyermeket kívántak a Bala- ton-parti üdülőkben és más vidéki üdülőkben nyaraltatni. Több mint ezer gyermek meg is kezdte, a többire azonban a proletárdiktatúra megdönté- • se miatt már nem kerülhetett sör. 1919. augusztus elsejével, a Tanácsköztársaság megdöntésével egyik napról a másikra vége szakadt mindannak, amit a proletárdiktatúra a munkások és parasztok életének emberibbé, biztonságosabbá tételéért tett, vagy tenni szándékozott. 1945 után az első munkáshatalom nyomdokain indult el hazánk a dolgozók szociális követelései megvalósításának útján. A második proletárdiktatúra maradéktalanul valóra váltotta az első munkáshatalom terveit, sőt, nagyon sokkal előbbrehaladt, mint ameddig az 1919-es tervek és elképzelések eljutottak. k. m. A BUDAPESTI FŰSZER- ES ÉDESSÉGNAGYKERESKEDELMI V. felvesz férfi dolgozókat fizikai munkakörbe. Munkásszállás van. JELENTKEZÉS: Bpest VII., Dohány u. 40. Munkaüqy. szombat kivételével. ZENERENDELET j désí engedéllyel nem rendel- j kező — muzsikusok szolgáltatják a zenét, akkor a rendező szervnek nyilatkozatot kell bemutatnia arról, hogy a fellépő műkedvelő zenészek tiszteletdíjat vagy egyéb ellenszolgáltatást nem kapnak.
