Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
6 lüí t ME(. v-Ä' nrl«*. 1968. DECEMBER 31., KEDD Vádlottak vádlottja: az ital 4 reform kedvező hatása ítélőszék előtt a garázdaság Eredményes évet zár a mezőgazdaság — Nem tudom, hogy került kezembe a kés ... Arra sem emlékszem, mennyit ittam... Valami elborította az agyamat és törtem, zúztam a kocsmában. Barátomat is megszúrtam ... — összebilincselt kezű férfi mondta el így, egy szórakozással, italozással kezdődő estéjének történetét. Az ittasan elkövetett garázdaság tetteseinek vissza-visz- szatérő védekezése: „Annyit ittam, hogy nem emlékszem.” Mentő körülménynek igyekszenek feltűntetni részegségüket, mondhatnánk: az italt akarják a vádlottak padjára ültetni maguk helyett. De ez nem lehet mentség, magyarázat. A bűntettek elkövetőinek felelős- _ sége nem akkor kezdődik, amikor már verekszenek, vagy felemelik a kést, hanem amikor szaporán emelik a poharat. Nem véletlen, hogy a társadalom által is a legjobban elítélt bűncselekmények forrásai a kocsmák. Ennek igazáról tanúskodnak a legutóbbi esetek is. Féktelenül... Egyik reggel Hajdú István 25 éves gépkocsivezető — mi- I után „betankolt” néhány I nagyfröccsöt — beült négy és fél tonnás ZIL tehergépkocsijába és elindult Vasadra. Nem hivatalos útra, leányismerősát kereste fel. Jól érezte magát vendéglátóinál, jó hangulatáról a borral teli poharak is gondoskodtak. Nyugodt lélekkel ült mégis a ZIL volánjához, abba legalább meg tudott kapaszkodni. Leányismerősével a „célfuvar” egy időre ismét megszakadt egy kocsmánál, ahol újra ittak. Az út ezután már nem tartott sokáig. A monori Maggyár- hál, egy kanyarban valósággal a levegőbe emelkedve repült a teherautó az árokba. Nem sérült meg senki, Hajdút előállították a kapitányságra. A sofőr azonban megtagadta »z alkoholszondázást és vérvételt, majd őrzőit hirtelen félrelökve, kiugrott az ajtón. Amikor a rendőrök utolérték az utcán, a részeg dulakodni kezdett, többen alig tudták megfékezni... Hajdú Istvánnak lesz ideje és helye utólag elgondolkodni a történteken. Házon belül és kívül A most következő esetek variációk egy témára, csak a helyszínek és személyek változnak. Súlyos testi sértésért és garázdaságért vonják majd felelősségre Szoboszlay József 38 éves segédmunkást. A büntetett előéletű férfi minap új- szilvási otthonában részegen megtámadta a lakóház tulajdonosát, a 65 éves Bíró Ferencet. Áldozata súlyosan megsérült. A tettest letartóztatta a rendőrség. Ivással kezdődött, verekedéssel, késeléssel végződött Alsónémedin Földházi Sándor 44 éves vontatóvezető „szórakozása” is. Lakásán ivócimborájával, a 33 éves Seregély Miklóssal veszett, majd verekedett össze. Ennek hevében kést rántott és hasba szúrta barátját, aki életveszélyesen megsérült. Földházit letartóztatták. Amikor belépett a tápió- györgyei italboltba, bizonyára nem gondolt arra Miskolczi László 26 éves asztalos segéd sem, hogy hamarosan egy rendőrségi zárkába lép majd be. Italozás közben nézeteltérése támadt a 23 éves Dömök Józseffel. A szóváltást az utcán folytatták, ahol Miskolczi leütötte, majd összerugdosta társát, akit súlyos sérüléssel szállítottak el a mentők. A tettest őrizetbe vették. Emberölés kísérletét és garázdaság bűntettét írja az ügyészség az ócsai Majdián János számlájára. A 42 éves büntetett előéletű, rendőrségi felügyelet alatt álló férfi ki akarta túrni házából albérlőit, Kurucz Sándort és élettársát.' Kurucz egyik nap részegen találta lakásában Majdiánt, akit arra kért: legyen kis türelemmel, amíg terhes élettársával új lakást tudnak szerezni. A válasz: Majdián késsel kezében kergette ki az udvarra albérlőjét, majd egy kapával fejére sújtott, s miikor az elesett, újabb ütéseket mért rá. A brutális bűnöző a bíróság előtt felel tettéért. Megbilincselten is Tóth Ernő gyáli segédmunkás csak 25 éves, de már megismerkedett a börtönélettel, s most újabb bírói ítélet juttatja vissza a rácsok mögé. A Da- basi Járásbíróság ítéletének indokai: visszaesőként elkövetett garázdaság- erőszakkal, fenyegetéssel elkövetett magánlaksértés, hivatalos személy elleni erőszak. Tíz-tizenkét munkahelye volt már, s legutóbb is italozásai miatt bocsátották el a gyáli Dózsa Tsz-ből. Bűncselekmény sorozata azon a napon is részegséggel kezdődött. Unokahúgának névnapján egy helyütt pálinkát, likőrt, másutt rumot és sört ittak. Estefelé érkeztek Szabó Ferencék portájához. Bementek az udvarba. Amikor a háziak kiutasították őket, Tóth hajánál fogva a földre rántotta Szabót. ö maga is elesett, de rájuk zuhant az unokahúg is, aki már nem tudott megállni a lábán. Tóth feltápászkodott és az udvaron ácsorgó lovakat kezdte rúgni, ütni. Ekkor érkezett a portára Szabó Sándor, akinek végre sikerült kikísérnie az utcára a segédmunkást, bár hátúiról megtámadta az unokahúg. Közben megérkeztek a rendőrök és Tóthot bekísérték a körzeti megbízott irodájába. A segédmunkás ott sem maradt nyugton, még megbilincselt kézzel is verekedett, rátámadt a rendőrökre. A bíróság halmazati büntetésül 2 év 6 hónapi szigorított börtönre ítélte. A közvéleménynek is hangot adott az igazságügyminiszter legutóbbi állásfoglalása a garázdaságról. Remélhetőleg ennek megfelelően, a szigorú ítéletek elrettentőek, visszatartó hatásúak lesznek, s eredményesebben szolgálják majd a megelőzést is. Szitnyai Jenő Ezerkilencszázhatvannyolc — a mezőgazdaságban is — a reform első esztendeje volt. Hogyan segítette a termelőszövetkezetek önállóbb, vállalatszerű gazdálkodásának kialakítását az új irányítási rendszer, várhatóan milyen eredménnyel zárják az évet közös gazdaságaink? Erről beszélgettünk dr. Pénzes Jánossal, a megyei tanács elnökhelyettesével, s kedvező képet kaptunk. Mezőgazdasági nagyüzemeink általában jól hasznosították az új irányítási rendszer lehetőségeit, megfelelően tudtak élni üzemi, vállalati önállóságukkal. Annál is inkább figyelemre méltó ez, mivel a mostoha időjárás, az évszázad egyik legszárazabb tavasza és a nyár eleje nehéz feladatok elié állította a termelő- szövetkezeteket. A korszerű agrotechnika, az új termelésj eljárások alkalmazása, a géRongyszobrász Papp Józsefné gyűjteménye egyedülálló az országban, mintegy 500 babát őriz alsógödi lakásán. Tiz éve formálja, alakítja figuráit, melyek a paraszti élet egyes mozzanatait tükrözik. A népművészet fortélyait soha nem tanulta, mégis a környéken „rongyszobrászként” ismerik. pesítés, a gondos üzem- és munkaszervezés átsegítette a termelőszövetkezeteket a kritikus időszakon. A csapadékhiányt enyhítette a kiterjedt öntözés, a kipusztult növények nagy részét pótolta a másodvetés, a csökkenő bevételeket ellensúlyozta a melléküzemi tevékenység kibővítése, úrrá lett a nehézségeken a rugalmasabb, öntevékeny gazdálkodás. Amíg országosan 17,3, addig Pest megyében, várhatóan 29 százalékkal emelkedik a termelőszövetkezetek halmozott termelési értéke. Tavalyelőtt még 19 közös gazdaság, 23 millió forint mérleghiánnyal zárta az évet. 1968-ban — a háromnegyed- évi felmérés alapján — tíz termelőszövetkezet lesz veszteséges. Pest megye mezőgazdasági üzemei a mostoha időjárás ellenére 16 százalékkal adtak több kenyérgabonát a tervezettnél az országnak. Vágósertésből is lényegesen többet, vágómarhából három és fél ezer darabot értékesítettek a mezőgazdasági üzemek. Hozzá kell ehhez tenni, hogy 1968-ban tovább növekedett a mezőgazdasági üzemek eszközellátottsága. Jelentékeny összeg jutott a termelés fejlesztésére, megkülönböztetett gondot fordítottak a termelőszövetkezetek, a szarvasmarha- és sertéstenyésztés fejlesztésére, valamint a szőlő-, gyümölcsültetvények járulékos beruházásaira. 1968-ban a mezőgazdálkodás és állattenyésztés mellett gyors tempóban növekedett Pest megyében a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenysége. Jellemző a nagyarányú fejlődésire, hogy amíg 1967-ben a mellék- és segédüzemekből származó bevétel 28 százalékot, 1968-ban már — várhatóan — a teljes bruttó bevétel mintegy 40 százalékát az ebből származó ösz- szeg teszi ki. Általában egészségesnek és helyesnek ítélhető a kiegészítő tevékenység ilyen ütemű fejlesztése. Néhány termelőszövetkezetben azonban törvénysértően működtetnek különböző üzemágakat. Egy esztendeje alakultak meg Pest megyében is a termelőszövetkezetek területi szövetségei. A viszonylag rövid időszak is bebizonyította, hogy a közös gazdaságok érdekvédelmi szervezetei rendkívül fontos szerepet töltenek be a szövetkezeti mozgalomban, és jelentékenyen elősegítik a megye szövetkezeteinek eredményesebb gazdálkodását, a sajátos vállalati jelleg kialakítását. Figyelemre méltó, hogy ä mezőgazdasági nagyüzemek a termelés mellett, mind több gondot fordítanak a lakosság jobb ellátásárd Tavaly tovább fejlődött a zöldség, gyümölcs közvetlen értékesítése, több termelő- szövetkezet ma már a saját boltjaiban árusít. Négy termelőszövetkezet nyitott sütödét, több közös gazdaság szervezte meg a tej ellátási A termelőszövetkezetek vállalatszerű gazdálkodását Pest megyében is megalapozta a múlt év elején életbelépett termelőszövetkezeti törvény. Hozzájárul a közös tulajdon kialakításához a végrehajtás alatt álló földjogi törvény. Mindezek az eredmények, az új irányítási rendszer kedvezőbb feltételei mellett, szorosan , összefüggnek a mezőr gazdasági üzemek vezetőinek helytállásával, a tagok odaadó munkájával. Az új évben a népgazdasági terv, a mezőgazdasági termelés 2—3 százalékos növekedésével számol, s az élelmiszeriparra a múlt esztendeinél 5—5,5 százalékkal nagyobb feladatot ró. Ezek a célok meghatározzák a Pest megyei mezőgazdasági üzemek 1969-es tennivalóit is. — sp — Így éltünk 68-ban FELVESZÜNK 15. évet betöltött. 8 általánost véqzett leányokat fonó vagy szövő szakmunkástanulónak egyéves képzési Időre. A képzés 1969, február 1-én kezdődik. Vidéki tanulóknak lakást biztosítunk és havi 200 Ft lakbérhozzájárulást fizetünk. Érdeklődni és jelentkezni lehet a PNYV Kelenföldi Textilgyár Szakoktatásán Budapest XI.. Budafoki út 111. Telefon: 450-160 191-es mellék. Tavaly, amikor szilveszter éjjelén koccintottunk — emlékezzen csak! — mit is mondtunk egymásnak? Azt mondtuk, hogy BUM!, vagyis boldog új mechanizmust ... Eltelt egy esztendő, ismét pohár a kezünkben, de mielőtt bármit bárhová kívánnánk, valljuk meg igaz lelkünkre: a BUM bevált, az új mechanizmus első esztendeje nem okozott csalódást. Legfeljebb azok csalódtak, akik azt hitték: munkanélküliség lesz. Hát, nem lett munkanélküliség! Azt mondták ezek (az aggodalmaskodók), hogy a mechanizmus óhatatlanul munkaerőfölösleget hoz létre, ahol tényleg fölösleg van, s ez nem is baj. És mi történt? Olyanformán jártak, mint a bűvész, aki bekonferálja, hogy eltünteti a nyuszit a cilinder mélyén, hókusz-pókusz, s mikor felemeli a cilindert, nem is egy nyuszi van ott, hanem tizenkettő ... Azonban, ha jobban megnézzük ezeket a tapsifüleseket, mit látunk? Azt, hogy csaknem mind icike-picike, beéri egy szál káposztalevéllel. Jól megtermett nagy nyu- lat alig látni közöttük ... Vagyis sok kis nyuszit kell elővarázsolni ahhoz, hogy néhány nagy nyuszi nagyobb káposztát kaphasson ... Soksok kis gépírónőt, takarítónőt, segédmunkást' kell felvenni ahhoz, hogy — az átlagbér szabályai szerint — a főelőadó, meg az osztályvezető nyuLak is jóllakhassanak ... Nos, ha a „nyúltenyésztés” divatba jött az iparban, a mezőgazdaságban az ellenkező folyamat játszódott le. Van nekem egy régi festőművész barátom, aki évtizedek óta festeget falusi életképeket, ilyeneket, mint: „A nyáját terelgető pásztor”, „Markot szedő menyecske”, „Traktorista éjszakai szántáson”, „Fejőnő a Riskával”... A napokban meghívott a műtermébe, nézném meg az idén pingált képeit. Ilyeneket láttam: „A bérmunkában — ablaktisztító pásztor”, „Az exportesomagoió fejőnő”, „Tsz-gulyás kefét köt”, Traktorista tyúkszemvágás közben”. Félreértés ne essék, nem a saját tyúkszemét vágja, hanem a vendégekét a fürdőben, amit a nagyobb jövedelem kedvéért a tsz üzemeltet. Hogy ki, mivel és hol kereskedik, miképp akar pénzt szerezni — feltéve, hogy törvényes úton — nem az én gondom, ezért az vesse az első követ az ügyeskedő tsz- ekre, aki maga nem ügyeskedik. Mert azért így is megtermett minden az idén a földeken, pedig akkora szárazság volt, hogy már azt hittük, semmi sem lesz és mindennek felmegy az ára. És mégis, szinte minden voit: zöldség, gyümölcs, paprika, burgonya. Pedig a növényeit, a fák ugyancsak sorvadoz- tak, fel is ment az ára a levélnek, s vele együtt a levelezőlapnak, a táviratnak, meg a különleges postai szolgáltatásoknak. Ez nem sokkal azután volt, hogy véget ért az olimpia, így aztán a kutya se törődött vele, hiszen örömmámorban úsztunk, sportolóink nagyszerűen helytálltak odakint, egy csomó aranyat szerezte«, egyedül valami labdarúgó akadt, aki — nem ismervén a valutakrízist — az arany helyett inkább a dollárt választotta. És, míg fiaink 15 ezer kilométerre tőlünk az aranyakért harcoltak, addig mi idehaza ugyanazt tettük az ezüstökért. A különbség csak annyi, hogy mi nem kapni, hanem adni akartunk. Micsoda nagyszerű sport volt! Bo- dicsek, kettős járomfogás, balegyenesek, kemény — de férfias küzdelem a nyílt utcán! Hiába nyugtatták az illetékesek a közönséget, ■ népünk nem hallgatott a jó szónak, csak törte magát a tört ezüsttel, mert hát mit lenessen tudni, hátna leszállítják az árát. Hogy le is szállították?! No igen, de csak azért, mert leesett az ezüst világpiaci ára. Aki nem hiszi, menjen ki a világpiacra és járjon utána. Azután elmúlt a nyár, elmúlt az olimpia, beköszöntött a hűvösebb idő. A nagy divatszalonok bemutatták téli kollekciójukat, ugyanezt tették a labdarúgócsapatok is: a bundabemutatóknak a Népstadionban és a többi pályán nem volt nagy közönségsikere. A közönség ugyanis kezdett eltünedezni és maradtait a bundák. Divatos, alkalmi, kétrészes kis bunda, közben tíz perc szünet, részletre — tavaszi visszafizetésre. Nagy bunda, két pont díszítéssel, potom néhány ezer forintért. Milyen igaz is a mondás: a győzelmet a sportban sem adják Ingyen! Nézzük, jyj ,;s töj-tént még 1968-ban. Sok minden ... Végre valahára megindult egy kormánylap, a Magyar Hírlap, legfőbb ideje volt, mert eddig csupa ellenzéki lap működött az országban. Egy csomó iparvállalat megkapta az önálló exportjogot — erre is szükség volt, legalább több 70 dolláros útlevél jut azoK- nak, akiknek nincs exportjoguk. A televízióból eltűnt az Angyal helyette megjelent egy detektívpapa a kisfiával, aki állandóan bebizonyítja, hogy az apukája szenilis, nélküle semmit sem tudna kinyomozni. Felépült a rádió nagy adója, most már kitűnően foghatnánk a Kossuthot, ha parányi elemet is lehetne kapni az óriásadó mellé. De hiánycikk lett a ids példányszámú Kortárs folyóirat is, egyszerűen nem lehetet hozzájutni, mióta egy nagy, kétszázezer példányos újság megírta, hogy mit nem lett volna szabad közölnie. Amerikában megbukott Johnson, Magyarországon győzött a Coca Cola. Teljes sikert aratott a „Napoleon konyaxot a dolgozóknak” akció t600 forintért). Szerencsésen lezajlott a Budapesti Nemzetközi Vásár, majd a Budapesti Őszi Vásár is, az előb- bin mindenki tetszés szerint kiválaszthatta azt, amit nem árulnak az utóbbin. Bevezették az ötnapos munkahetet, egyelőre csak az iparban, a hivatalokban nem, mert ott — mint közölték — a helyzet „még nem érett meg” rá. Túl kevés a hivatalnok ... Egy gyorsmérleg még: 1968-ban nem volt elég sör, lastexnadrág, gépkocsi, és — időnként — só, viszont túl sok volt a cukrászati bemutató. a meghibásodott lift, a marketing és az ígymulat- egybitesmagyarúr. S hogy szilveszterkor mégse legyünk ünneprontók, ismerjük el: egyre több „pezsgő- féleséget” gyártunk. Nincs messze az idő, amikor elegendő pezsgő is lesz. Addig azonban a féleséggel koccintva mondjuk, hogy: Bo’dog új évet! Novobáczky Sándor i
