Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-30 / 305. szám

Új gépek építéshez Már kútfúrást Jó eredmények a Városgazdálkodási Vállalat éves mérlegében A Városgazdálkodási Vál­lalat központi telepén jártunk, ahol a nagyszabású irodai- átalakítási munkák már kül­sőleg is a vállalat fejlődésé­ről beszélnek. Megkérdeztük Kovács Amb­rus igazgatót, hogy télidőben tudják-e dolgozóikat teljes mértékben foglalkoztatni? — Télen is teljes kapaci­tással dolgoznak — mondotta. — A tormási házépítésünknél a válaszfalépítéseket, és az egyéb belső munkákat végez­zük. A műhelyekben az épít­kezésekhez szükséges felszere­lések előregyártása folyik. — A pincékben a gyalogjár­dalapokat és egyéb betonele­meket készítjük. Január 1-től ugyanis a tanács határozata folytán vállalatunk látja el az utca gyalogjárdáit és kocsiút­jai karbantartását és tisztítá­sát. Ezután az utcai szemét el­szállítását is mi végezzük. — Az új esztendőben bővít­jük építőipari, főleg lakásépítő munkánk kereteit. A Ceglédi úti emeletes OTP-házak építé­sébe: is bekapcsolódunk s e célból újabb gépeket és szál­lító berendezéseket szerzünk be. Vállalatunk működését a kútfúrás szolgálatra is kiter­jesztjük. — Építőipari munkánk bő­vítése folytán újabb építőipari munkásokat veszünk fel, és kérjük a dolgozókat, hogy iro­dánkban jelentkezzenek. Végül megkértük az igazga­tót, hogy mondjon néhány szót az éves mérleg várható ered­ményeiről. — Az esztendőt sikeresen zárjuk — mondotta. — Dolgo­zóinknak ezúttal is szép össze­gű nyereségrészesedést fize­tünk! (kopa) Népművelők tanácskozása Néhány nap múlva a műve­lődési központban tanácskoz­nak azok a népművelési ügy­vezetők — elsősorban pedagó­gusok —, akik a külterületen szervezik a kulturális tevé­kenységet. A tanácskozáson értékelik majd a művelődési intézmények új besorolásának tapasztalatait, és megbeszélik a jövő esztendőre vonatkozó feladatokat. Nemcsak a forradalmi ju­bileumok megünneplése, a Tanácsköztársaság emlékének idézése, hanem a tavaszi kul­turális hetek előkészületei is nagy munkát rónak a népmű­velőkre. Az ő feladatuk a kül­területi lakosság szervezése, összefogása egy-egy ünnepség alkalmával, de rájuk hárul a termelőszövetkezetben folyó kulturális munka segítése, szakmai irányítása is. /\ PFS V M£&YE.I HÍRLAP KIÍLON KIAPASA XII. ÉVFOLYAM, 305. SZÄM 1968. DECEMBER 30.. IIÉTFÖ Tíz szakosztály Hogyan íovábii? Kibővített elnökségi ülés a Kinizsiben A Kinizsi sportkör jövő évi költségvetéséről, az Í969. évi körösi sportmunkáról, tervek­ről folyt beszélgetés nemrég városunk legnagyobb sport­egyesületének elnökségi ülé­sén, ahová a város vezetőit is meghívták. Varró Dénes sportköri el­nök őszinte szavakkal, konk­rét számadatokkal és gyakor­lati tapasztalatokkal ecsetel­te a Nagykőrösi Kinizsi 1968. évi munkáját és beszélt az új év terveiről. A sportszerek minősége többnyire rossz, ha­mar kopnak. A sportlétesít­ményeket mind több dolgozó, iskolás veszi igénybe. Tíz szakosztályt működte­tett a sportkör a 68-as évben. A kiadások lényegesen növe- kezdték. Az ÉDOSZ az eddigi évi 40 ezer forint támogatást az FTC-pálya építésére adja, a megyei TS kevesebb támoga­FALUSI UTCA Rácz József tollrajza EMBEREK, PILLANATOK A post Körgallérja és nagy táskája még ma is sokszor elbűvöl. Akkor meg voltam róla győ­ződve, hogy a postástáskában csodálatos dolgok rejtőznek; akkor azt hittem, hogy a pos­tás bácsi szabad óráiban állan­dóan leveleket pecsétel — s ezért irigykedtem is rá; akkor az első bélyeggyűjtő-szenve­dély lázában a postás volt előttem a legnagyobb ember a világon, mert neki mindenféle bélyege volt. Azóta a gyermekkori hiedel­mek elmúltak, de a postást éppúgy tisztelem ma is. Szinte félve kérdezem meg tőle: — Nehéz a szolgálat? — Attól függ, mikor. Amikor látja az arcomon, hogy nem értem a szavait, megmagyarázza. — Vannak időpontok, ami­kor különösen sok levelet kül­denek az emberek. — Ilyen szeszélyesek va­gyunk? — Nem szeszély ez, kérem, törvénye van ennek. Leveszi fejéről a sapkát, hátrasimítja a haját, majd folytatja» — Például itt volt a kará­csony. Szinte azt lehet monda­ni, hogy mindenki írt minden­kinek. Volt olyan nap, hogy kétszer kellett fordulnom. Fáradtan elmosolyodik. — Hány lapot tetszett kap­ni? Ijedten nézek rá. — Nem számoltam. — Húszat? — Annyit biztosan. — Tessék beszorozni! Hány lap ez? Megdöbbenek. Erre nem gondoltam. — De azért szereti a foglal­kozását? Egyszerre elmúlik a fáradt­ság az arcáról, csak a mosoly maradt meg. — Tetszik tudni, én is azt mondom, amit ilyenkor mind­azok mondanak, akik szeretik a munkájukat. Ha még egy­szer születnék, akkor is csak postás lennék. Ügy érzem, hogy kapocs vagyok az embe­rek között. — Volt már valami kedves élménye? — Hát... sok volt. — És a legkedvesebb? — Inkább a legszomorúb­bat, a legmegrázóbbat monda­nám el... Még a háború alatt történt; az egyik asszonyká­nak valamikor februárban meghalt a férje a fronton, én áprilisban vittem neki egy tá­bori lapot. A férjétől. — Nem lehet azt, kérem, elmondani. Ugrált, táncolt, összevissza csó­kolt örömében. Nekem is csu­pa könny lett a szemem. Az­tán megnéztük a pecsétet, mert dátum nem volt a lapon. Januárban adták fel. Az asz- szonyka úgy nézett rám, mint­ha én lettem volna férje gyil­kosa. A postás elhallgat. Én gyor­san másra terelem a szót. — És a mai postában van valami érdekes? Felcsillan a szeme. — Itt, az utcában lakik egy öreg néni. A fia külföldön él. Ha levelet kap tőle, egy hétig boldog. Most is hozok neki egyet. S ahogy a súlyát meg a tapintását latolgatom, fénykép is lehet benne. Szinte látja, amint a néni boldogan olvassa a levelet, né­zi a képet. Nem is tartóztatom tovább. Hadd vigye a boldogságot! Tóth Tibor tást ad, mert Vácot és Ceglé­det sportcentrummá fejlesztik. A sportkört így a konzerv­gyár, a tanács hozzájáru­lásából, a sportköri dijak, mérkőzések bevételéből tartják fent. Takács Jenő, az MSZMP városi bizottságának titkára az elnökség és a szakosztályok vezetésének megerősítését je­lölte meg feladatul. Kérte a személyi kérdésekben való határozott állásfoglalást, javasolta a városi testne­velési és sportszövetség megalakítását. Jól dolgozó aktívák kellenek — mondta. — A napidíj min­den szakosztály versenyzőinél azonos legyen a vidéki verse­nyeken. Szűcs Zoltán, a városi ta­nács elnöke közmegbecsülés­nek örvendő emberek sport­vezetőnek való felkérését ja­vasolta. Kovács Sándor, a kozerv- gyár igazgatója a káder- és pénzkérdés fontosságáról be­szélt. Helytelenítette, hogy az üzemek, tsz-ek nem segí­tik anyagilag a sportot, pedig a Kinizsi elnöksége, tagjai is több munkahelyen dolgoznak. A konzervgyár 120 ezer forint támogatást nyújt jövőre is és vállalja a sport­szerek karbantartását. Valamennyi felszólaló egyetértett abban, hogy na­gyobb gondot kell fordítani a sportkáderek képzésére, vala­mint a tagtoborzásra. Sulyok Zoltán Sor.oíás divatbemutatóval \ Ma délután négy órakor sor­solják a fogyasztási szövetke­zet vásárlási utalványait a művelődési központ színház- termében. Ez alkalommal műsoros di­vatbemutatóval kedveskednek a szövetkezet vezetői a megje­lenteknek, ahol a jövő tavaszi modellek is bemutatkoznak már. Az értékes nyeremények ez­úttal gazdára lelnek. A szeren­csés utalványok számát ja­nuár 4-én közöljük a Nagykő­rösi Híradóban. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Egri csillagok I—II. rész. Gárdonyi Géza regényéből készült, színes magyar film. Rendezte: Várkonyi Zoltán. Főszereplők: Kovács István, Venczel Vera, Sinkovits Imre, Bitskey Tibor, Latinovits Zoltán stb. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Nai hegy 10 lánya. Előadások kezdete: 3 és fél 7 órakor. SPORTMOZAIK Lövészet A múlt tanévben vezették be a helyi általános isko­lákban a íégpuskás lövészet oktatását az úttörők számá­ra. A négy városi iskolá­ban a fiúk vettek részt eb­ben, míg a lányoknál a Kos- suth-o.sok és az Arany Já­nos iskolások. A Magyar Népköztársasági Kupa városi küzdelmeit hat fordulóban bonyolították le, amelyben nagy érdemeket szerzett Szász Dániel, az MHSZ városi sportlövő meg­bízottja. Az első négy for­Ki lesz a szépségkirálynő ? Szilveszteri kalauz MALACVISÍTÁS — PACALVACSORA KÜLÖN PULT A BETÉRŐKNEK A vendéglátóipar is felké­szült a szilveszter éji vidám hangulatra. A Központi étteremben ha­gyományos szilveszteri ételek­kel várják a vendégeket és éjfélkor malacsorsolássai bú­csúztatják az óévet. A hajnali órákban betérő vendégeknek külön pultot állítanak be, hogy a kiszolgálást meggyor­sítsák. A Kőrisfa eszpresszóban a különféle pezsgők már a pol­cokon sorakoznak. Itt a jó hangulathoz az is hozzájárul, hogy éjfél után megválaszt­ják a szilveszteri bál szépség­királynőjét. A csinos — és magabiztos — hölgy vend égek a helyszínen nevezhetnek a szépségversenyre. » Ínycsiklandozó étlap várja a szórakozni vágyókat 1968. utolsó estéjén, éjszakáján az Aranykalász étteremben. Ro­pogós malacsült, kolozsvári töltöttkáposzta, süllőszeletek molnárné módra, valamint egészben rostonsült süll'ő —, hogy csak néhányat említ­sünk. Éjfélkor itt is a malacvisí­tás jelzi a tombola lebonyolí­tását. A Vénusz presszóban vá­lasztékos italok állnak a ven­dégek rendelkezésére, akik ez­úttal táncolhatnak is a presz- szó helyiségében. A KIOSZ étterme is feltöl- tötte készleteit. Itt is, mint a többi szórakozóhelyen a reg­geli órákig a vendégek ren­delkezésére állnak. Itt pacal­vacsora, marhapörkölt, és egyéb, a körösi ízlésnek meg­felelő vacsora várja a vendé­geket. Külön pultot állítanak be az éjfél után érkezőknek, akik-egy-egy pohárka itóká- val itt akarják köszönteni az új esztendőt. A vendéglátóipar tehát fel­készült — most rajtunk a sor! dulóra tavasszal, az utolsó kettőre ősszel került sor. Az őszi versenyeken már a Rá- kóczi-iskola lányai is elin­dultak. Szinte valamennyi versenyző 1954—55-ös szüle­tésű volt, csak néhányan vol­tak fiatalabbak ezeknél. Asztalitenisz A sikeres városi szakszer­vezeti asztalitenisz- és sakk­csapa tba j n okság után terv született arra, hogy a dolgo­zók januárban egyéni küz­delmeikben is összemérik erejüket. Labdarúgás A Magyar Labdarúgók Szö­vetsége változtatást eszközöl 1969-től a játókoscserében. Az új évben a mérkőzés­könyvben a cserejátékosok neve mellett már nem kell feltüntetni, hogy kapus- vagy mezőnyjátékos tartalék-e az illető. így akár két mezőny- játékos is szerepeltethető lesz csereként. Ez előnyös lesz a csapatok szamára, mert a gyakorlat azt mutat­ja, hogy jóval többször se­rül meg mezőnyjátékos, mint kapuvédő. Megemlítendő még, hogy a cserejátékos egy nap csak egyszer szerepelhet. Ha kétszer lép pályára ( a kapus kivételével), akkor az al­sóbb osztályú mérkőzést az ellenfél jogosan megóvhatja. Kosárlabda Az arany János gimná­zium férficsapata is indul az 1969. évi megyei kosárlabda­bajnokságban. S. Z. AZ ÜZLET AZ ÜZLET... Egy amerikai cég, amely férfi divatcikkekkel foglalko­zott, szerette volna vásárlói kö­zött látni Ernest Hemingwayt, a világhíró írót. Ezért küldött neki egy gallért egy levél kí­séretében. „A mi gallérjaink közismer­tek. Meggyőződésünk, hogy szívesen küld értük két dol­lárt.” Néhány nap múlva a cég egy kis csomagot és a következő lévelet kapta Hemingwaytól: „Könyveim közismertek. Meggyőződésem, hogy szíve­sen fogadják legújabb regé­nyemet. A könyv ára 2,80 dol­lár, tehát önök még nyolcvan centtel tartoznak nekem.” Strandoló46 madarak Néhány nappal ezelőtt a Pesti úton jártam. A Csókás erdőből kifelé az eddig húzódó földút ho­mokos és hepe­hupás. Az úton apró gödröcskék, bukkanok talál­hatók. Ezekben a göd- röcskékben több helyen madarak lubickoltak. Mesz- sziről is meg tud­tam volna mon­dani — a repülé­sük „stílusáról” —, hogy milyen madarak voltak a korai „strando­lok”. De tisztes távolban egy he­lyen letértem az útról — elhagyva a biciklimet —, hogy egy távolab­bi tocsogóban a fürdőző madara­kat a sűrű védel­me alatt megköze­líthessem. Sike­rült. Hat stiglinc, három cinke és öt mezei veréb — a mezei veréb kar­csúságával üt el a hozzájuk képest „kotlóstyúk” nagyságú, trampli háziverébtől — él­vezte a langyos víz örömeit. Szin­te ugráltak örö­mükben és szár­nyaikkal élénk pancsolást vittek végbe. A többiek, az „énekesek” ze­nei kultúrájukkal — mint magasabb képzettségűek — csendesen visel­kedtek. De a me­zei verebek túl­tettek rajtuk. Egyik-másik na­gyokat „kurjan­tott” a nagy élve­zetben. Csőrükkel, fe­jükkel ügyesen felszórták maguk­ra a vizet, letusol­ták magukat. Nyi­tott csőrükkel a szárnyaik evező- tollait is végig­huzigálták. Sokáig elnéztem Volna a jelenetet, de biztosán, ahogy leselkedtem, izeg­tem-mozogtam, „szimatot” kap­hattak, mert mint­egy titokzatos jel­re mindnyájan egyszerre fölgaly- lyaztak, ki erre — ki arra az erdő mélyén. Azon tűnődtem, hogy miért für- döttek a mada­rak? Becsapta őket az idő? Vagy tavaszt éreztek meg ebben a kü­lönösen szép na­pos és langyos időben ? Vagy csak azt akarták jelez­ni, hogy tartós lesz ez a téli ta­vasz? (fehér) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents