Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-29 / 304. szám

Vigfjsssat tmórge&és 1 A csemöi Rákóczi Tsz és az Utépítőgép Javító és Gyártó Vállalat vadásztársasága 1989. január 1-től március 31-ig sztrichninncl és foszforszörppel szárnyas és szőrmés dúvadak ellen mérgezést hajt végre a Putrisarki erdő egész területén és környékén, a Bek pusztai erdőben, a Tőzeg-telepnél, Nyársapát északi területén, Csemő északi területén, Ceg­léd határának déli területén. Ez alatt az idő alatt a házi­állatokat zárt helyen kell tar­tani, mivel az esetleges káro­kért a vadásztársaság semmi­féle felelősséget nem vállal. A méreg veszélyességére va­jó tekintettel óvakodni kell az elhullott állatok megfogásától. A kirakott mérgek érintése is életveszélyes. Sportolók évzárója A járási és városi Sportlövő és Háromtusa Szakszövetség január 5-én délelőtt kilenc órakor tartja évzáró értekez­letét a Fegyveres Erők Klub­jában. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS és CEQ XII. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM 1968. DECEMBER 29., VASÁRNAP Már új esztendőt kezdtek Bővítik a szolgáltatásokat Horgolják a bakfiskendőt + Februárban: közgyűlés A háziipari szövetkezet nem­rég tartotta közgyűlését, ahol az elmúlt év eredményeiről és a jövő év feladatairól esett szó. Az itt elhangzottakról kér­tünk tájékoztatót Kollár Klá­rától, a szövetkezet elnökétől. — Mi már 1969-et írunk, ugyanis exportvállalásunk utolsó tételét, a Fehér sziklák az élen Népszerűbb a magyar nóta — Kislány a zongoránál... sóhajtja a Keravill pultja előtt egy kislány. — Még egyet tudunk adni, de aki ezután jön, annak bi­zony magának kell a zongo­rához ülnie, mert kifogyott a készletünk — mondja az el­adó. Véget ért a böllérek vetélkedője A minap került sor a jó falatokra emlékeztető, négy hétig tartó böllérverseny érté­kelésére. Az ínyenckedvelő közönség szavazata, alapján Kecskés Pál hentes 493 pont­tal nyerte a versenyt. Holló István ízes, zamatos hurka- és kolbászkészítményei 490 pontot hoztak a „konyhára”. Azok a disznótoros ételeket kedvelők, akik hűen részt vettek és kóstolgatták a ver­seny „anyagát” és a szavazó­lapokat úgy töltötték ki, hogy az a zsűri véleményével meg­egyezett, sorsolásos alapon jutalomban részesültek. Ez a párbeszéd még kará­csony előtt zajlott le, — sze­rencsére. Mert, mint megtud­tuk, szilveszterre újabb lemez­szállítmány érkezik. Remél­jük, köztük megtaláljuk a kis­lányt is a zongoránál. — És még sok új slágeres lemezt várunk — tájékoztat a bolt vezetője. — Amióta le­zajlott a slágerfesztivál, azóta kevésbé keresettek a külföldi lemezek, kivétel Tom Johns számai és még egy-két ismert külföldi slágerlemez. Újabban az Ómega-együttes lemezei a népszerűbbek, és a Fehér szik­lák állnak a ranglista élén. — Opera, operett, magyar nóta? — Az operakedvelők inkább a fővárosi lemezboltokat kere­sik fel. Az operettek szerelme­sei, a Csárdáskirálynőtől a Marica grófnőig mindent meg­találhatnak nálunk. Az utóbbi időben egyre népszerűbbé vál­nak a magyamóta-lemezek. Ezek közül Kovács Apollónia és Solti Károly lemezei a leg­keresettebbek. 109 ezer darab gyermekru- hát már november 30-án elküldtük. A külföldiek megelégedéssel nyugtázták. A belkereskede­lem részére is elkészítettük az év utolsó szállítmányát, amely­nek határideje december 20 volt. A hazai kereskedelem az idén különösen a kötött, hor­golt női pulóvereket rendelte. Harmadik negyedéves ter­vünket 9,6 százalékos nye­reséggel zártuk. — Jövőre a lakosság szolgá­latában álló részlegünket sze­retnénk bővíteni, itt ugyanis egyre több igény jelentkezik. Az ősz slágere a horgolt bak- fiskendő volt, és lesz ezután is. A divatot követő megrendelők névsora már sok munkát ^elez az év utolsó hónapjaira elő­jegyzési füzetünkben. Ezentúl is lépést tartunk a gyakran változó divat- irányzatokkal, állandóan figyelemmel kísér­jük a belföldi és külföldi di­vatlapokat. — Az idei év eredményeiről február végén mérlegzáró köz­gyűlésünkön számolunk be tagjainknak. (csat —) A KERÉKPÁROSOK OROMERE Készül a kerékpárút a Széchenyi úton. A salakozott sza­kaszt terméskőszegéllyel díszítik. Foto: Jakab Zoltán Jókai Cegléden NINCS NAGYOBB BOLDOGSÁG a szülői örömöknél. A gyermek az élet folytatása, a megálmodott tervek való­ra váltója, minden időkben kívánjuk neki, hogy különb legyen apjánál. Azonkívül a gyereket öthónapos korá­ban már marokba lehet ültetni mezte­len kis fenekével. Ha ez a pöttömség két évtized múlva azo-n nyurgán és pi- rospozsgásan bevágódik az ajtón, tisz­teleg és öregcsont tartalékos apjától engedélyt kér itthon tölteni a karácso­nyi ünnepeket, akkor az ember ugyan­csak vigyázzba rántja rozoga bokáit és kijelenti, hogy az engedélyt megadja. Majd átöleli annak a kislcatonának araszos vállait és a maga ifjúsága jut eszébe, midőn apja, a rezervista rosseb baka, ugyanígy ölelte vagy harminchat esztendeje. Továbbá ez a katona arról értesít, hogy nekik is vannak őrmeste­reik, s a mély ködökből előjön a vén Búza Ferenc szolgálatvezető... De hát itt most nem e sorok írójáról van szó, hanem arról, hogy a legnagyobb ma­gyar mesemondó sohasem érezte ezeket az apai örömöket, méltatói se igen gon­doltak arra, hogy a gyermektelenség bántotta-e valaha, vágyódott-e kis fiú után'vagy saját leányra? , Vágyódott, mert önmaga volt az az igen gazdag agglegény a „Melyiket a kilenc közül” novellájában, János mes­ter is valódi alak volt, Szijj Károly ceg­lédi tanító személyében, néki igen jó barátja az iskolai időkből, aki az Újvá­roson vállalt állást, és idejekorán meg- családosodván, kilenc viruló gyermek édesapja, akitől az írók ama nagy mes­tere elkérte egyik fiát, de mert azt nem kapta meg, alkudozni kezdett, elsőbb a legszebb hangú kislány került szóba, majd valamelyik a kilenc közük JÓKAI CEGLÉDI LÁTOGATÁSÁ­NAK emléke és a gyermekkérés törté­nete közel száz év Óta él a 'Szijj-család- ban. Hallottam már húsz évvel ezelőtt is, azután is, mert a Szijjok ma is taní­tók, mint ahogy azok voltak már a ti­zennyolcadik században is, és nekem — mint a régi történetek gyűjtőjének — koIllegális szeretettel kiadták. Szijj Te­réz így mondta: „Valami ünnepség volt Cegléden a kiegyezés utáni időkben, Jókait is meghívták, a vasútállomáson lovas bandérium várta, Bartha Ferenc polgármester köszöntötte. Nagyapám magától az írótól értesült a ceglédi uta­zásról, mert hogy ifjúságukban elvál­tak, utána leveleztek. — Jókai leveleit kislány koromban én még láttam —, s meghívta magához az Újvárosba. Szalay főkapitány kocsijával mentek ki az Új­városra. — Mit főzött komaasszony? — Bablevest csülökkel. Az volt a kedvenc étele a kollégium­ban. Móric bácsi nagy szeretettel nézett végig öregaipám népes családján, Mária, Károly, Gyula, Nitia (Anna), Sándor (apám), János, Sarolta, József és Julis­ka sorakozott elébe. — Minden gyereket az asztalhoz! — parancsolta. Így történt, hogy tizenketten ebédel­tek az asztalnál. A legkisebb nagy-; anyám ölében és egy-kettő a nagyob­baknál. Ízlett a diákétel, és a vendég nem sajnálta a háziasszonyt. Még az ebédnél megtetszett neki Sán­dor, elkérte, de nagyapám kifogást mondott, majd Ninára esett a válasz­tása, kit előbb megénekeltettek. — NEM ADOM A GYEREKET a vi­lág minden kincséért se. Hiába mondta a nagy ember, hogy majd fölneveli, hiszen neki nincsen gye­reke. Alkudozott még a többiekre is, de azokkal is csak úgy járt. Ennek a látogatásnak az emléke a „Melyiket a kilenc közül?”. Én is ezen nevelkedtem az iskolában, mert benne volt a tankönyvben. A megjelenés után a család mindjárt magára ismert, apám, aki tanító volt, Nina néni meg tanítóíe­leség, gyakran sóhajtozott a fülem hal­latára. — Ládd-e, ha Jókai-gyerekek lettünk volna, nem lennénk szegények! A tanítóság hagyomány még ma is nálunk, még Deli Anna nagyanyám is tanító lánya volt, az aki Jókainak a le­vest főzte. Régi, fiatal asszonykori fény­képe itt fakul énnálam, tessék megnéz­ni! Nővére is volt. Mindkét lány oly emberhez ment feleségül, aki negyven- nyolcban honvéd volt, mindkettő meg­sebesült és mindkettő bicegve járt, nagyapám Szijj Károly, a „Sánta taní­tó” és a sógora Udvardy István főhad­nagy. „Krisztina férje”. A kedves öreg hölgy búcsúzásomkor kijelentette, hogy a ceglédi irodalmi múzeumnak adja a nevezetes asztalt, amelyen altkor ebédeltek. IFJÜ OLVASÓIMNAK, kik nemigen ismerik a novellát, röviden csak annyit, hogy János csizmadia a nagy szegény­ségben olyan karácsonyi ajándékot ad gyermekeinek „szépet, jót is, ami el sem törik, el sem kopik, s aminek va­lamennyi örülhet, mégsem veheti el a másiktól. Megtanította őket a szép ka­rácsonyi énekre: „Krisztus urunknak áldott születésén” s az volt aztán az öröm, mikor mind a kilenc egyszerre vékonyan és vékonyabban zengedezte. Bizonyára a gyermekek énekének örül­nek ott fenn a mennyben, hanem annál kevésbé ott fenn az első emeleten. Ott egy gazdag úr lakik, egymaga kilenc szobában, összemorzsolta szivarát, s le­ment a csizmadia szállására. — De sok gyermeke van kendnek. — Van biz’ nagyságos uram, kicsiny is nagy is. Soli száj, mikor evésre kerül a dolog. — Még több száj, mikor énekelnek. Hallja kend, János mester, én kendet szerencsés emberré akarom tenni. Ad­jon nekem egyet ide a gyermekei kö­zül, én azt fiammá fogadom, felnevel­tetem, eljár velem utazni külföldre, lesz belőle űr, a többieket is segítheti”. AZ ALKU VÉGÉT ismerjük Károly mester esetéből, miként hárította el a jóbarát ajánlatát. Az asztal-ajándékot azonban nem szabad elutasítani. Hídvégi Lajlos Újévi jókívánságok — külföldi kábeleken RAJTRA KÉSZEN A KISASSZONYOK A posta távközlési osztályán „rajtra” készen állnak a tele­fonos kisasszonyok. Ugyanis, ilyenkor az új év küszöbén itt is emelkedik a „telefonos jó­kívánságok” száma. — Különösen a belföldi in- terurbánok előjegyzése diva­tos az újévi jókívánságok tol­mácsolására — mondotta a távközlési osztály vezetőhe­lyettese. — De nem ritka azok száma sem, akik külföldön élő rokonaikat, ismerőseiket hívják és köszöntik szilvesz­ter éjszakáján. — A vidéki előjegyzések lebonyolításában nem jelent gondot, hogy szinte mindenki pontban éjfélkor szeretne bol­dog újévet kívánni, ugyanis ilyenkor több telefonközpont tart ügyeletet, mint máskor. A „külföldet” előj egyeztetni kívánó hívókhoz lenne egy kérésünk: tekintettel arra, hogy a beszélgetések lebonyo­lítása több ország telefonköz­pontján múlik, előjegyzéseiket ne az utolsó pillanatban jelezi zék, hiszen nekünk is időben kell továbbítanunk a kért szá­mot, hogy a „lebeszélés”, ha nem is éjfélkor, de előtte- utána egy-két órával megtör­ténhessen. Befelé bővülnek a községek A Ceglédi Járási Tanács vb építési és közlekedési csoport­ja felmérést készíttetett a já­rás községeinek telekellátottsá­gáról. Megállapították, hogy a községek belterületén megfele­lő mennyiségű beépítetlen te­rület áll még az építkezni akarók rendelkezésére, így nem kifelé, hanem befelé le­het „bővíteni” a falvakat. Ál­lami tulajdonú házhellyel nem rendelkezik minden köz­ség: Kocséron, Törteién és Jászkarajenön még tartalék­területet sem tartanak szá­mon. Ebben- az évben a leg­több gondot a telekigények kielégítésére Albertirsa, Abony és Ceglédbercel fordította, ahol igen nagy terület par­cellázásával igyekeztek a la­kosság igényét kielégíteni. Dánszentmiklóson most épp harminc házhely kialakítása folyik és a foghíjas részek be­építésével szintén jól halad­tak az idén. Pénzt vagy órát! ASnyomozé Lakatos József 25 éves és 1 egy fiatalkorú társa, abonyi, * illetve újszilvási lakosok, lo­pás miatt kerültek a bíróság elé. Lakatos már többször el­követte ezt a vétséget, s ka­pott is érte három hónap sza- i badságvesztést és hat havi ja- i vító-nevelő munkát. Fiatalko- ! rú társa még büntetlen. : A két fiatalember májusban az egyik napon a Magyar Ét­teremben, az Alföldi Étterem- I ben és a Délibáb-cukrászdá­ban italozott. Éjjel — hazafe­lé menet -r- összetalálkoztak a szintén ittas állapotban levő áldozatukkal. Lakatos ötletére rendőrnyo­mozónak adták ki magukat és az eléjük került férfit igazol­tatták. Közben beszélgettek és egymást „tizedes”, illetve „százados” elvtársnak szólí­tották. Lakatos csak úgy akarta visszaadni az elkért személyi igazolványt, ha gazdája két­száz forintot ad neki. A meg­szólított férfi kijelentette, hogy nincs pénze. Ezzel nem elégedett meg a két álnyomo­zó, hanem a Rákóczi út egy sötétebb mellékutcájába kísér­ték áldozatukat, ahol Lakatos elvette a karóráját, azzal, hogy másnap visszakapja, ha bemegy érte a rendőrségre. Az áldozat nem volt annyi- ' ra részeg, hogy rá ne jött vol­na: nem nyomozókkal, hanem közönséges szélhámosokkal van dolga. Megszólította az igazi rendőrjárőrt, aki gépko­csival a tolvajok után eredt és — igazoltatás után — bekí­sérte őket a rendőrségre. A bíróság súlyosbító körül­ménynek vette Lakatosnál, hogy hasonló cselekményért már töbször volt büntetve és ez esetben is ő volt a kezde­ményező. Mostani bűntettét egy előző bűntett miatt kisza­bott büntetés próbaidejének letelte előtt követte el. Enyhí- tőleg hatott a latban, hogy beismerte bűnösségét és meg­bánást tanúsított. Büntetése négyhónapi, bör­tönben végrehajtandó szabad­ságvesztés és négyszáz forint pénzbüntetés. A bíróság ezen­kívül elrendelte az előző, dg háromévi próbaidőre felfüg­gesztett börtönbüntetése vég­rehajtását is. Fiatalkorú bűn­társát négyhónapi javító-ne­velő munkára ítélték, tizenöt százalékos bércsökkentés mel­lett. Lakatos fellebbezett az íté­let ellen, míg Sz. Sándor be­lenyugodott a büntetésbe. Bíróság előtt az „éji lovagok” Cigarettát kértek, verekedés lett belőle Ismét garázdaság. Bene Já­nos és Varga Árpád 19 éves fiatalemberek kerültek a bíró­ság elé. — Mindkettő büntet­len előéletű segédmunkás, mindkettőjüknek rendes kere­sete van, élhetnének békesség­ben, ha... Az idén február, 10-én há­rom fiatal leánytestvér — az édesanyjuk kíséretében — bál­ban volt. A bál után a MÁV várótermében a hajnalban Törteire induló vonatra vár­tak. Éjjel 2—3 óra tájban a két fiú és még két társuk a váróterembe érkezett. Kissé már italosak voltak. A társa­ságból ketten odamentek ah­hoz a pádhoz, ahol a leányok ültek. Bene János — tegezve a lányokat — cigarettát kért tő­lük. A megszólítottak nem fi­gyeltek rá. Ekkor az „éji lo­vag” tolakodóbban lépett fel, és vállánál meglökte az egyik lányt. Ezt látva, egy ott tartóz­kodó idegen utas rászólt Benő­re, hogy ne vagánykodjék. A fiatalember sértegetni kezdte az idegen utast. Az felállt a pádról, de akkor odaugrott Varga Árpád, és pofonütötte anélkül, hogy tudta volna: miért és mit beszélgetett Be­nővel. Bene is ütni kezdte, sőt meg is rúgta. Csak amikor a szorult helyzetben levő utas rendőrért kiabált, akkor me­nekültek el a garázda legé­nyek. A támadás következté­ben a férfi 8 napon belül gyó­gyuló sérüléseket szenvedett. A vádlottak bűnösségüket elismerték, de megbánást nem tanúsítottak. A bíróság Bene Jánost hathónapi — Varga Ár­pádot háromhónapi szabadság- vesztésre ítélte, és kimondta, hogy büntetésüket szigorított büntetés-végrehajtási munka­helyen kell letölteniük. Az ítélet nem jogerős. „Fogesckitlcm” szakemberek A ceglédi járásban nemegy­szer építkeznek még mindig engedély nélkül. Az idén 21 személy ellen indított szabály­sértési eljárási a járási tanár-« illetékes osztálya. A szabály- sértések felderítésével nem foglalkoztak kellően a községi tanácsok — kivéve Dánszent- miklóst, ahonnét időben ér­keztek a szabálytalanságot jel­ző jelentések.

Next

/
Thumbnails
Contents