Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-28 / 303. szám

1968. DECEMBER 28., SZOMBAT rtsv f/ECVfl 3 Karácsony a Parlamentben Szerdán gyerekek ezrei né­pesítették be a Parlament épü­letét. Az Űttörőszövetség Bu­dapesti Elnöksége az idén is megrendezte hagyományos fe­nyőfaünnepségét, amelyen a főváros kék és vörös nyakken- dőseinek legkiválóbbjait, va­lamint a vidéki kisdiákok né­pies csoportját látta vendégül. Délelőtt a legifjabbak, a kis­dobosok gyűltek össze a kupo­lacsarnokban felállított óriás fenyő körül, amelyet a Sopron környéki erdőkből hoztak a karneválra. A délután az út­törőké volt. Csütörtökön délután is a paj­tások birodalma volt a Parla­ment. Az ország minden ré­széből, falvakból, vidéki váro­sokból, a főváros minden ke­rületéből, a fóti és a soponyai gyer­mekvárosból sereglettek össze — 2000-ren —, hogy részt ve­gyenek az úttörők karnevál­ján. Már a megnyitó előtt nagy tapsot kaptak a jelmezverseny résztvevői: a török pasának, végvári vitéznek, űrhajósnak, búvárnak stb. öltözött pajtá­sok. A karneválon „kigyúlt” a forradalom lángja — kis út­törők kezében a fáklya —, a kupola galériájáról há­rom hóember szórta a műhavat, majd minitűzijáték következett a kupolacsarnokban. Az úttö­rők karneválját követően, csü­törtökön este a Parlamentben megrendezték az úttörővezetők bálját. Beregsurányi szenzáció Ismeretlen írásjelek Mint a sajtó már többször hírül adta, Beregsurány hatá­rában nagy kiterjedésű nép­vándorláskori edényégető tele­pet tártak fel. A tervszerű ásatások eredményeként néhány év alatt kereken ötven edény­égető került felszínre. T Munkaerőmozgás- üzemen belül Megélénkült a munkaerő- mozgás, a múlt évinél lénye­gesen nagyobb az idén a ki­es belépések száma az üze­mekben. Ez a változás termé­szetes következménye azoknak az intézkedéseknek, amelyek a gazdaságirányítás új rendsze­rében a célszerűbb és gazda­ságosabb munkásfoglalkozta­tottságot kívánják szolgálni. Sokan vitatják ugyan azoknak az állami jogszabályoknak a helyességét, amelyek lehetővé teszik, hogy a dolgozók hátrá­nyok és következmények nél­kül bármikor munkahelyet változtassanak, az ellenérvek mögött azonban legtöbbször felfedezhetjük a megszokott- sághoz való ragaszkodást, a munkaerő helyhez kötésének kényelmes módszereit. Mert sokkal egyszerűbb volt bizto­sítani a szükséges létszámot az állami jogszabályok kénysze­rítő erejével, mint sok más módszerrel, köztük például a jó munkahelyi légkör megte­remtésével. Sokat beszélnek az üzemek­ben ezekről a kérdésekről, napi téma lett a munkaerő- vándorlás és okainak elemzé­se. Kevesebb szó esik azonban egy ezzel szorosan összefüggő jelenségről, az üzemen belüli munkaerőmozgásról. Mi a ket­tő közötti összefüggés? Buda­pesti és Pest környéki üze­mekben több száz újonnan felvett dolgozótól kérdezték meg, miért váltak meg előző helyüktől? A megkérdezettek közül senki sem tartozott az úgynevezett „vándormadarak­hoz”. A válaszok egy része — kisebbik része — a magasabb keresetet említette, többen a számukra nem megfelelő üze­mi légkörre panaszkodtak, mások a lakáshoz való közel­ségre hivatkoztak. Sokan és elsősorban segédmunkások azonban olyan választ is ad­tak, hogy régi üzemükben oly gyakran helyezgették őket egyik munkahelyről a másik­ra, hogy nem érezték magukat biztonságban, sőt anyagilag is károsodtak, „öt övét dolgoz­tam az üzemben, négy évig az öntödében voltam, ahol azon­ban a homokszállitás gépesíté­se miatt megszűnt a munkám. Rendjén valónak tartottam, hogy más üzembe helyezze­nek. Amikor azonban fél év alatt négy különböző munka­helyen is voltam, kezdtem fe­leslegesnek érezni magamat. Egy alkalommal órabéremelést kértem, úgy véltem jogosan, hiszen még azok is többet kaptak, akik csak néhány hó­napja jöttek, de azzal utasítot­tak el, mit akarok, hiszen új ember vagyok. Nem vették fi­gyelembe, hogy több mint öt év előtt léptem be a gyárba. Ezért kértem ki a munka­könyvemet. Itt az új helyemen sem kapok több pénzt, de megígérték, hogy nem fognak annyit helyezgetni.” — Egy Pest környéki üzemből kilé­pett segédmunkás indokolta így a munkahelyváltoztatást, de a megkérdezettek közül so­kan adtak még hasonló vá­laszt. A gépesítésnek, a korszerű­sítésnek, a mindennapokkal együtt járó üzemszervezési változásoknak természetes és indokolt következménye a bel­ső munkaerőmozgás, az embe­rek más munkakörbe helyezé­se és ezt senki sem ítélheti el. Gyakran a munkások is igény­lik a változást, hiszen ha meg­üresedik egy olyan hely, ahol könnyebb a munka és a bér sem alacsonyabb, elsősorban a gyáron belülről jelentkeznek. Ez is rendjén való, hiszen a régi dolgozók ennyi előnyre jogot is formálhatnak maguk­nak. Az azonban már igen sokszor nincs rendjén, hogy egyes embereket akaratuk el­lenére, szinte hónapról hónap­ra, nem egyszer napról napra helyezgetnek a gyáron belül, ismeretlen társak közé és olyan új munkahelyre, ahol köz­vetlen vezetőik is ismeretlenül bánnak velük. Ezért tartják hátrányosnak helyzetüket anyagilag — elmaradnak a bérben, nem kaphatnak jutal­mat — és ezért ötlik fel ben­nük, vajon a sok munkahely- változással biztonságos-e a gyáron belüli helyzetük? S mivel többségüknek nincs szakképzettsége, segédmunkás­ként viszonylag könnyen el­helyezkedhetnek, egyszerűbb­nek és önmaguk számára meg- nyugtatóbbnak tartják, hogy más üzemet keressenek ma­guknak. Ez a helyzet — a ki­segítő munkaerő megtartása — indokolja, hogy nagyobb gondot fordítsanak rájuk az üzemekben, s ne egyszerűen csak „gazdálkodjanak” velük, hanem a munkaerő-politiká­ban is vegyék számításba őket. Vajon nem érdemlik-e meg legalább azok a segédmunká­sok, akik lényegében már a gyári törzsgárdához tartoznak, hogy ha feleslegessé válnak egyik munkahelyen, megkér­dezzék tőlük, mihez lenne kedvük, hol dolgoznának szí­vesebben? Legalább ők kapja­nak választási lehetőséget az üzemen belül, több munkahely között. Munkaerő-gazdálkodást lehet végezni azokkal, akik új belépők, vagy akiket még nem köt annyira az üzem, a gyár, a műhely, a régi társak. A törzsgárda tagokhoz tartozók­kal azonban munkaerő-politi­kát kell folytatni, hiszen sok­éves munkájukkal ezt a jogot megszerezték maguknak. Ide tartozik az is, hogy a műhe­lyek, a munkahelyek vezetői ne új emberként kezeljék őket, még ha előzőleg nem is ismerték, nem is tudtak ró­luk. A megyei üzemek kapuinak majdnem mindegyikéin ott a tábla: „Segédmunkásokat fel­veszünk”. Nagy hiány van ezekből a nélkülözhetetlen dolgozókból és ez is indokolja, hogy az üzemen belüli mun­kaerő politikában számításba vegyék, különösen a régebbi embereket. A munkaerő-poli­tika több és célravezetőbb, mint a munkaerő-gazdálkodás. K. A. A körülöttük levő szemétgöd­rökből több tízezer darab ke­rámiatöredéket és igen sok — az edények díszítésére használt — pecsétnyomót gyűjtöttek össze. A régészek szerint az edényégető kemencék a IV. századból származnak. Most újabb érdekes felfedezést tet­tek: az edénydarabok rendez­getése közben az egyik edény oldalán ismeretlen írásjelekre bukkantak. Az ógörög és római betűk keverékéhez hasonló írás­jeleket hegyes tárggyal karcolták az edényre. Az írásjelek megfejtése min­den bizonnyal segítséget nyújt a kutatóknak a leletek erede­tének pontosabb meghatározá­sához. Magyar kormányküldöttség utazott Havannába A kubai kormány meghívá­sára a Magyar Népköztársa­ság kormányának képvisele­tében küldöttség utazott Ha­vannába, a Kubai Köztársa­ság nemzeti ünnepének, a for­radalom győzelme 10. évfor­dulójának ünnepségeire. A küldöttség vezetője dr. Dabró- naki Gyula államtitkár, a Központi .Nép Ellenőrzési Bi­zottság elnöke. SZOMBATHELY Téli úttörő-olimpia Az idén Szombathelyen bo­nyolítják le az úttörők téli olimpiáját. Három napon át, mától december 30-ig három sportágban vetélkednek majd az úttörők: asztaliteniszben, birkózásban és sakkban. Ez­úttal első ízben a kisdobosok részére is kiírták a sakkbaj­nokságot. Felfújható bútorok Olaszországban megkezdő­dött a felfújható műanyag bútorok ipari gyártása. Az új- fajtájú bútorok igen olcsók, kényelmesek és könnyűek, és mivel átlátszóak, olyan érzést keltenek, hogy nem foglalnak el sok helyet. Egyszerű életek — Mit is mondjak. Az iga­zat megvallva nálunk nagyon kevés említésre méltó dolog történik. Semmi különös. Csak dolgozunk. De azt aztán min­dig. — Itt elakad, segítséget kérőn sógornőjére néz Máté Lajosné. A falak még újak körülöttünk, a nyári konyhá­ban a mosás gőze párásítja be az ablakokat. A jeges, csú­szós járdán a kerítésbe ka­paszkodva kerestem a két asz- szonyt. Mondták már a tsz-iro- dán, biztosan együtt lesznek. Szomszédok, sógornők, barát­nők. De ahogy nézem őket, mégis nagyon különböznek. Már a beszédük is más. Máté Lajosné inkább panaszkodva, de tárgyilagosan, meg-meg- akadva beszél. Buris Jánosné pedig gyorsan, találékonyan és jókedvűen pörgeti a szava­kat. — Hogy mi volt a legna­gyobb örömöm? Nehéz lenne megmondani! Tataroztuk, rendbeszedtük ezt a régi házat, ugye azt hitte, hogy új! Pedig kilencszázháromban épült. Azért persze hiányzik még sok minden, az egyik szoba padlózatlan, új bútor és tele­vízió is kellene. Ez a nyári konyha is nemrég készült el. Disznót vágtunk, jó termést hozott a szőlő, nem sok ugyan négyszáz öl, és régi ültetésű is, de a hat mázsa megvolt. Hétköznapi dolgok ezek, de azért lehet nekik örülni. így megy az élet. Ezzel a dologgal. Van elég, a tsz-ben és itthon is. A háztájival. Aztán az ál­latok, gondozni, etetni, ellátni, munka mind. Közben törölgeti a kezét, ná­la vagyunk, ő mosott, mikor beléptem. Valahogy úgy szól hozzám, mintha ezer éve is­merne. Olyan fesztelenül, ba­rátságosan. Világító kék sze­me van. Harminchét éves, de az arca többnek mutatja. Ész­reveszi, hogy hitetlenkedem a kora említésekor. — S'öse' kételkedjen. De azt se higgye, hogy bánt ezzel. Tudja, Itt falun más. Én is dolgoztam mindig. Az látszik rajtam. — Azelőtt három hold földön gazdálkodtak, nyolc éve tsz-tag. Egy tizenhat éves fia van, szobafestő ipari tanuló Pesten. — Nekem az is nagy öröm volt, hogy a rossz idő el­lenére olyan szép lett a zöld­ség. Férje Pestre jár, segédmun­kás, 1600 forintot keres. — De megvan minden, ami kell, csak a zárszámadás jó legyen. — Látja, szól most Máténé, az imént azt kérdezte, mit kí­vánnánk. Csak azt, hogy télen is lenne valami munkalehető­ségünk. Akkor is jól jön a ke­reset. Nem mintha itthon nem lenne dolog, de azért az mégis más. Jó lenne. Náluk sincs tv. S az ő házuk is újnak látszik. A kerítés különösen díszes. Faragott kőből van. — Magunk csináltuk késő esténként. És mindent, amit ott lát. Bizony, itt hajnalban kelünk, s van már éjfél is, mire ágyba kerülünk. Az ő férje is Pestre jár, ed­zőműhelyben műszakvezető. A kétezerkétszáz megvan havon­ta. De ezenfelül cipészmester is, ahogy hazaér, nekilát a tal- palásnak, javításnak. Nálunk két fiú van. — Az egyik most katona, a másik Ceglédre, a mezőgazda- sági technikumba jár. Elsőbe. Nekem csak az lenne a kíván­ságom, hogy sikerüljön majd az érettségi, jól menjen a ta­nulás, ha már így odaadtuk. Nekem most igazán van szil­veszterre örömöm, mert itthon lesz mind a kettő. A katona­fiam is kap három nap sza­badságot. Dudás Jánosné is Bényón la­kik, akárcsak az előző két asszony. De Monoron dol­gozik. Pedig ő is a Népfront Tsz tagja. Mégsem a földeken, de nem is otthon találtam, szerszámmal a kezében egy kis jól fűtött helyiségben, a minta­készítő üzemben. A tsz nem­régen létesített üzeme ez, ide jár be félórás buszúttal — most már háromnegyed éve. — Nem furcsa az új munka­hely? — Hamar beleszoktunk, pe­dig az előtt sohasem csinál­tunk ilyesmit. És meg is sze­rettem, mert szép munka, és nem olyan fáradtságos. — Mintadarabokat csiszolnak, gittéinek, festenek, lakkoznak. — Jó nézni, ahogy szép lesz. Egyik-másikat többször is át­festjük, hogy hiba ne legyen. Órabérben dolgoznak ebben a részlegben ketten, Pán- gyánszki Mártonnéval. — Egyelőre hét forint — mondja a fekete hajú fiatalasszony —, de ígérték, több is lesz. Ne­künk ez volt a nagy esemény, hogy ide kerültünk. Most már nem mennénk innen el. Mesz- sze sincs, és állandó munka­idő, szabad szombattal. Csak egy baj van. Mivel tsz-tagok vagyunk, a kereset 60 százalé­kát csak a zárszámadáskor fi­zetik ki. A férjek itt is bejárók, két­ezer körül keres mind a kettő. Ebből a háztájival együtt szé­pen kijönnek. Egy-egy gyerek van, Dudásné fia most szerel le. — Nekem ez lesz az örö­möm. Még az újév előtt túl lesz a katonaságon, velünk ünnepelhet. — Nálunk meg már megvolt, aminek nagyon örültünk, a kis­lányomat, most tizenöt éves, sikerült Pesten elhelyezni a Margit cukrászdában. Első éves ipari tanulónak. Mind a két családnál van televízió. Szilveszterkor az előtt ülnek majd. — Bényén eddig összevont osztályok voltak. Három, negy­venen felüli létszámmal. Azt * én nem tudom elmondani, mit jelent, hogy rendezett körülmények között taníthatunk most. Hogy mit jelent ez nekünk és a gyere­keknek is. Rövid fekete haj, csontos, hosszú ujjú kéz. Átható pil­lantás. Németh Gizella hu­szonegy éve tanító. És huszon­egy éve itt tanít. Es mindeh­hez: nagyon fiatal. — Pedig ez mar a második generáció. Sok volt tanítvá­nyom gyereke tanul most a kezem alatt. — Most öt tanterem van. És megindulhatott a politechni­kai oktatás. Több mint. félmil­lió forintba .került az átalakí­tás és a felszerelés. De most már körülnézhet. Itt a félév, de én még nem teltem be vele megnézni újra és újra min­dent. Idén már szaktanárunk is van elég, és oroszt is tanul­nak a gyerekek. Azelőtt szlo­vákul tanultak, ez akadálya volt a középiskolai továbbta­nulásnak. Nyolcadik éve va­gyok igazgató. Elképzelheti, micsoda könnyebbséget jelent egy ilyen iskolában dolgozni! Már csak azért is, mert kis községben, ami nincs ugyan tökéletesen elzárva a világtól, de csak ilyen idő kell, mint most, és az embernek az élet­től is elmegy a kedve, nem hogy még utazzon — nagyon sokat jelent kulturális szem­pontból is, milyen az iskola. — Megértettek bennünket a megyei tanácson. A félmilliót onnan kaptuk, a helyszíni szemle után. Szóval érthető, hogy nekem ez volt a legna­gyobb esemény. És nemcsak ebben az évben, hanem az utóbbi jó pár évben is. A leg­szebb pillanat az volt, mikor láttam, hogy tűnik el a szük­ség tanterem, melyet a folyo­sóból kerítettünk el, és amely­nek a szélessége mindössze két és fél méter volt! A gyerekek egymáson másztak át, ha ki akartak menni. — Arról nem szólva, hogy én magam, húgommal együtt — ő is itt tanít — egy átalakí­tott tanteremben laktam. Most a felújításnál egy új, kétszoba- konyhás, fürdőszobás lakást kaptunk. — Mit mondjak még. Sze­retem a hivatásomat, és örü­lök, hogy így rendbe jöttek a dolgok. Nekem jó évem volt az 1968-as. Édesapja Albertirsán tanít, családja ott él. Egyik testvére itt dolgozik vele már nyolca­dik éve, a másik három, szin­tén lányok és mindegyik ta­nár, otthon, Albertirsán taní­tanak. Szilveszterkor össze­gyűlnek, együtt ünnepel hat pedagógus ... Varga Vera „Sárga angyalok" URH-va A Magyar Autóklub népszerű autómentő szolgálatának néhány kocsiját FRH-rádiótelefon- nal szerelték fel a napokban. A hideg idő beálltával a „sárga angyalok” indítőszolgálatot látnak el a fővárosban. Az autóklub székhazában működő információs központ URH-s adó­val irányítja a segélykocsikat a bajba jutott autósokhoz. A Hazai Pamutszövőgyár SOROKSÁRI GYÁRA Bp. XX. Soroksár, Marx K. u. 294. 1969. FEBRUÁR 1-vel 1 ÉVES TANULÓIDŐRE .PARI TANULÓKAT SZERZŐDTET 15 évet betöltött fiúk, lányok jelentkezhetnek január 15-ig. Vidékieknek lakást biztosítunk. TOVÁBBÁ FELVESZÜNK 16 évet betöltött lányokat BETANÍTOTT SZÖVŐNEK Albérletet költséghozzájárulással biztosítunk. Lehel hűtőgépek javítása Garanciában és garancián túl x a váci, a szobi, a gödöllői járás területén: VÁC, PETŐFI U. 40. T.: 234 a szentendrei és a budai járás területén: BPEST XIII., FÜRST S. U. 9. T.: 313 — 993 KOLDATOR HŰTŐGÉP JAVÍTÓ KTSZ t A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents