Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-03 / 283. szám

VÁC I MAPLŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP különkiadása XII. ÉVFOLYAM, 283. SZÄM 1968. DECEMBER 3., KEDD Ha Kodály élne... A harmincéves Vox Humánét ünnepeltük Jubileumi kiállítás és hangverseny a gépipari technikumban Szombat este az ország kó- .rusainak, énekegyütteseinek a figyelme Vác felé irányult. A gépipari technikum díszter­mében ünnepi hangversenyre került sor: a Vox Humana vegyesikart köszöntötte a zsú­folásig megtelt terem hálás közönsége. Szolnok, Dunaújváros, Pécs és Kiskunhalas küldöttséggel képviseltette magát. Ott volt Gere Géza, az MSZMP Pest megyei Bizottságának mun­katársa, dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyet­tese, Hargitai Károly. a megyei tanács művelődésügyi osztályának a vezetője. Az összehúzott függönyön fehéren ragyogott a két év­szám: 1938—1968. — Felhang­zott a taps. Megérkezett a ismerést vívott ki magá­nak. A város ajándékaként egy ne­mesveretű serleget nyújtott át Makiári József Liszt-díjas karnagynak. A műsorközlői tisztet Lukin László töltötté be. Ha Kodály élne, itt ülne , és hallgatná ezt a lelkes szép éneket — mondta bevezetőjében, majd bekonferálta a nyitó számot: Hassler Ünnepre jöt­tünk című köszöntőjét. Ez a mű a Vox Humána első zene- akadémiai szereplésekor, első számként hangzott fel. Virágcsokorral jöttek a leg­fiatalabb váci dalosok. Az út­törőkórus tagjai hoztak üd­Ifjú dalosok köszöntik a jubílálókat kórus. Az óaranyszínű ruhás nők és a szmokingos férfiak elfoglalták helyüket az emel­vényen. Arany István, a vá­rosi tanács titkára kissé meg- hatottan köszöntötte a közel száztagú együttest, amely há­rom évtizedes szívós, kemény munkával nemcsak itthon, de hatá­rainkon túl is rangot, el­vözletet. Lukin táviratokat olvas: a városi pártbizottság, a Füredi Mihály munkás­kórus, a veszprémi test­véregyüttes gratulált a harmincadik évforduló­hoz. Az alapító Sümegh Miklós nem jöhetett el, de hosszú, meleghangú levélben küldte MA Az opera három évszázada Az operairodalom úttörője- ként tartják számon Poliziano L’Orfeo-ját, amelynek 1474- ben volt a bemutatója. Mozart Varázsfuvolája 1793-ban ke­rült a német közönség elé. Az opera történetének e két állo­más közötti három évszázadá­ról beszél ma, kedden Marton Klára zenetanár, a zenekedve­lők klubjának 17 órakor kez­dődő foglalkozásán. Érdeklő­dőket szívesen látnak a párt­ós tömegszervezetek székháza (Lenin út 45) első emeleti ol­vasótermében. FOGADOORAK Tart Kálmán vb-elnökhe- lyettes holnap, 4-én 12 órától 15-ig, a Gyapjúmosó és Szö­vőgyárban; Borbély János vb- tag ugyancsak 4-én, 10 órától az Egyesült Izzó Képcsőgyá­rában; Vogel Gyula vb-tag 4-én, 13 órától 15-ig a Bélés- árugyárban; Arany István vb- titkár december 5-én, 13 órától 15-ig a Kötöttárugyárban; Ne­meskéri Ferenc vb-tag, szin­tén 5-én, 14 órától 16-ig a Magyar Hajó- és Darugyár­ban fogadja választóit. Váci szobrok című soroza­tunkat — anyagtorlódás miatt — szerdai számunkban foly­tatjuk. Egyben a vasárnapi számban közölt Korsós nő szövegében történt elírást ée- lyesbítjük: felülről a 19. sor­ban „kőábrázolás” helyett körábrázolás olvasandó. Hétszer lesz áramszünet 1969-ben Akinek van jövő évi naptá­ra, az már most előjegyezheti, hogy a hálózat karbantartása miatt a következő vasárnapo­kon lesz áramszünet 1969-ben előreláthatólag 7-től 16 óráig: január 19., február 16., már­cius 23., április 27., szeptember 21., október 26. és november 16. A váci üzemeket, hivatalo­kat az ÉDÁSZ-üzemvezetőség ajánlott levélben értesítette az áramszünetekről. Köszönetnyilvánítás. Mind­azoknak, akik drága jó férjem, édesapám, apósom, nagyapám temetésén résztvettek. sírjára virágot helyeztek és ezzel fájdal­munkat enyhítették — a hajó­gyári. bélésgyári és a híradás­technikai dolgozóknak, a Kis ut­ca lakóinak és a horgász bará­toknak — ezúton mondunk kö­szönetét. Farkas család. Lukin László, a narrátor (Gyimesi felvételei) el jókívánságait. Az 6 emlé­kének adóztak, amikor felele­venítették az egykor nagyon népszerű Hawaii-dalokat, Sü­megh feldolgozásában. Lukin László felsorolta a három évtized legjelentősebb állomásait, s ezt követően felhangzott egy-egy sikeres mű, a hazai és külföldi műso­rokból. Bárdos Szeged felöl című alkotását Morley madri­gálja követte, s Marenzio bá­jos dalkőlteménye után Ko­dály—Ady komor kórusműve: Akik mindig elkésnek követ­kezett. Vastapsot kapott Ko­dály Ave Máriá-ja, csakúgy, mint Borgulya—Kövesdi új műve, az Október csodája. Végül felhangzott a kétórás műsor betetőzése, Kodály Zol­tán Mátrai képek című hatal­mas alkotása. A lépcsőfeljárat mentén, s a díszterem előcsarnokában rögtönzött kiállításon mutatták be a három évtized nyomta­tott, fényképes dokumen­tumait. Falragaszok, újságcikkek so­ra, s egy falrészt betöltő okle­velek, diplomák sokasága bi­zonyítja az eddig megtett út sikerét. A szombati hangver­seny az eredményekben gaz­dag pálya emlékezetes, szép állomása volt. Papp Rezső Biológiai dolgozat a tejről A legjobb „szerző ' jutalma: ingyen tej - egy hónapig — Mit gondolnak, hány fo­rint hasznuk származik abból, hogy magukra vállalták a tej- ivás megszervezését és elosz­tását, a Tejipari Vállalat által az iskolának adott árkedvez­mény után? A kérdésre maguk a kérde­zők válaszolnak nyomban: — Mintegy havi nyolcszáz- nyolcszázötven forint körül... A Budapest és Vidéke Tej­ipari Vállalat váci üzemének helyettes vezetője, Pólyák Já­nos és Szabó László, az üzem főművezetője játszotta ezt a kérdés-feleletet a nagymarosi általános gimnáziumban és is­kolában. Bidor Zsuzsanna és Wozlauf Margit, ez a két érett­ségire készülő diák hitetlen- kedve néz a kérdezőkre, egy­másra, majd Osztényi Endre igazgatóra, s a tejakció fele­lős tanárára, Zsigmond Lász­lóra. Szemükben öröm vibrál. Tudták, hogy valamennyi „haszon” származik az osz­tálynak a tejakció gyakorlati lebonyolításáért, de xennyire ! nem számítottak. Gondolták, I az év végére összegyűlt pénz­Háziasszonyoknak a konyhavegyészetről A konyhavegyészettel kap­csolatban néhány gondolat öt- lik eszembe, igaz, hogy a ve­gyészet a vegyészek feladata, de azért nem árt, ha a házi­asszonyok is tisztában vannak néhány alapjelenséggel. Mire gondolok? Ismeretes, hogy tápanya­gaink fehérjékből, szénhidrá­tokból, zsírból, vitaminokból és ásványi anyagokból állnak. Ezek a tápanyagok elsősorban a fehérjék, szénhidrátok, zsí­rok főzés során átalakulnak, a szervezet számára könnyebben emészthetőbbekké válnak. A sütés—főzés egyik feladata, hogy megóvja az íz, illat- és zamatanyago­kat, ízletesebbé tegye az éte­leket, ugyanakkor ne szenved­jen kárt a tápanyagtartalom sem. A főzés hatására a rostok megpuhulnak, a sejtfalak át­szakadnak, és ezáltal a sejt anyagai az emésztőnedvek szá­mára könnyebben hozzáférhe­tővé válnak. Az emészthető­ség még tovább fokozódik a hevítés következtében keletke­ző íz- és aromaanyagok hatá­sára. Sütés közben, a magas hőfok hatására keletkező pörzsanyag az aminósavak ki­csapódásából keletkezik. A magas hőmérsékleten a folya­dék az anyag felületéről elpá­rolog, így az ízanyagok tö­ménysége állandóan növek­szik. Ezek az anyagok adják a sült hús kellemes ízét. A keletkező pörzsanyagok a gyo­mor- és bélrendszerre inger­hatást gyakorolnak, a gyomor­nedvek kiválasztását fokoz­zák, s ezáltal segítik az emész­tést. A zsírokban végbemenő vál­tozások függnek a hevítés nagyságától. Magas hőfokon a zsírok elégnek és kellemetlen ízű anyag keletkezik. Olajok esetében a túlhevítés avas íz­hatást vált ki. Ez talán az egyik oka annak, hogy nálunk az olaj nehezen honosodik meg. A vitaminok egy része is megváltozik fő­zés közben. Legérzékenyebb a hőre és levegőre a C-vitamin. Ha huzamosabb időn keresz­tül C-vitamin tartalmú étke­zési anyagot főzünk, és főzés közben levegővel is érintke­zik — a C-vitamin tartalom teljesen hatástalanná válik. Annyi vizet kell használni a főzésnél, hogy az a zöldségfé­lét éppen ellepje. Nem helyes apróra darabolni és keverget- ni a főzeléket, gyakran fel­emelni a fedőt, mert ezzel elő­segítjük annak levegővel való érintkezését, ami által sokat veszít C-vitamin tartalmából. Az ásványi anyagok nagy része is jól oldódik a vízben, ezért a főzelékek főzővizében bőségesen találhatók. Már a múlt század végén ismert volt, hogy a forró vízzel mo­sott élelmi anyagokkal táplált kísérleti állatok néhány hét alatt elpusztultak, minthogy nem kaptak elegendő ásványi anyagot. A főzővizet tehát ne öntsük ki, hanem levesek vagy mártások készítésére használjuk fel. Jó tudni azt is, hogy ételeink fehérítésére a C-vitamin vagy citromsav kiválóan alkalmas. Színezésre viszont felhasználhatjuk a ter­mészetes színező anyagokat. Pirosra a málna vagy meggy levével, barnára karamellel, sárgára a sárgarépában levő karotinnal, zöldre a levelek klorofilljával színesíthetjük az ételeket. Mindezek az eljárások egy­részt nagyban javítják éte­leink ízét, zamatát, másrészt megkönnyítik a tápanyagok feldolgozását az emberi szer­vezetben. Dr. Rigó János / egyetemi docens A szerző nemrégen tar­tott előadást e témáról az Építők Művelődési Házá­ban. Több nőolvasónk kí­vánságára kértük fel az Élelmezéstudományi Kutató Intézet tudományos mun­katársát e cikk megírására. „... és akkor Ilonka néni elsírta magát, és kirohant az osztályból. Te, bizonyisten még sajnáltam is. De ha ilyen rosz- szak az idegei, miért ment pe­dagógusnak? .. Még néhány mondat, hogy milyen volt az Aradszki Laci a Sláger Kupában, és eltűn­nek. Középiskolások. Amint hallgatom őket, né­hány év előtti magunk jut eszembe. Harminchétén vol­tunk. Huszonöt lány és tizen­két fiú. Rosszabbak, mint a gimnázium másik hét osztálya együtt. Nos, pékünk is volt egy Ilonka nénink. Gyuri. Mi hív­tuk így. Néha, ha jó kedvünk­ben voltunk, egyenesen Gyuri­kának. Vajon honnan szagolják ki a diákok első alkalommal, hogy melyik „tanarat” lehet frocliz- ni? Gyurit lehetett. Zavarta, ha tüsszögtünk, bántotta, ha beszélgettünk, mérges volt, ha súgtunk. Éppen ezért lisztből és Trisóból tüsszentőport ke­vertünk, és mindig az osztály túlsó sarkaiban ülők tüsszög- tek felváltva. Mi harminché­tén a „prikulicsok” élveztük, hogy kétségbe esve szaladgál közöttünk, és keresi a tettest. Máskor vékony gumit feszí­tettünk ki gyufásdobozra, és azt cincogtattuk, vagy halkan brummogtunk. Én rendszerint beszélgettem. Hangosan és lep­lezetlenül. Gyuri kicsit na­gyothallott, a szánk mozgásá­ról látta inkább, ha beszéltünk vagy súgtunk. Ilyenkor fel­A prikulicsok emelte a hangját, rám muta­tott, és így szólt: — Kérem, ne beszéljen! Mondja meg, miért beszél min­dig! — Igenis, tanár úr, hallgatni fogok — válaszoltam ártatlan képpel, és ... folytattam a be­szélgetést. Megismétlődött ez még kétszer, háromszor egy órán, amíg erőt vett magán, és elkérte az ellenőrzőmet. — Igenis, tanár úr, viszem — és kivittem a terítő alá. On­nan ő sóhasem vette elő, soha nem adott intőt. Zsongott az osztály, ő be­szélt, magyarázott. Súgtunk, és ő megpróbálta eldönteni, hogy ki mit tud. Gyötörtük. Arra már nem emlékszem, kinek a sületlen fejéből pattant ki a gondolat: a fiúk leemelték az ajtót, és betették a keretbe. Gyuri jött, benyitott... de nem tudtunk nevetni. Hasalt a ledőlt ajtón, aztán felkelt, le­porolta ruháját, csendesen ránk nézett, és fáradt, szürke szeme tele lett könnyel. Sar- konfordult, és kiment. Ekkor a tantestület úgy dön­tött, hogy a prikulicsoknál más tartja a történelemórákat. Egy szünetben — ő volt a fo­lyosóügyeletes — hárman oda­mentünk hozzá. Bence, Kati meg én. A legrosszabbak. — Tanár úr. Ne tessék min­ket leadni... Nedves lett a hangja, össze­ütötte a fejünket, és csöndben ennyit mormogott: — Disznók. Másnap bejött az órára, le­tette agyonhordott kalapját, és magyarázni kezdett — mint máskor. Szégyelltük magun­kat. Ennyit mondott csak az óra végén: — Higgyétek el, a tanár ha nem ordít, nem azért nem te­szi, mert tőle nem telik, hanem mert nem akar. Visszaéltek a szeretetünkkel... Negyven éve tanítok, de régebben sze­retem a gyerekeket... Bányász bői majd megcsináltatják az érettségi tablót. így egészen más — még a bankettet is megrendezhetik belőle. Madarat lehetne fogatni a két lelkes diáklánnyal. Ami­kor elvállalták, hogy naponta negyed nyolcra bejönnek, s a heti ügyeletessel előkészítik a második tízpercben kiosztásra kerülő tejet, kiflit — igen, ak­kor még csak úgy tudták, hogy olyan társadalmi munkát vál­lalnak, melyből bizonyos ösz- szegű pénzt is szereznek — ar osztálynak. Az igazi meglepetés azonban még csak ezután éri őket. A vállalat emberei személyes szorgalmukat, áldozatkészségü­ket is megjutalmazzák, Mind­kettőjüknek színházjegyet ad­nak — a kívánságuk szerinti fővárosi színházba, a kívánt helyre, s még az útiköltségüket is megtérítik. Megérdemlik. Naponta száz gyereknek osztják ki a két és fél deci tejet, kívánság szerint hidegen, vagy melegen, ötven újabb jelentkező is van, ez­után hát százötven gyerek iszik tejet a2 iskolában. A vállalat mással Is bizo­nyítja bőkezűségét. Javasla­tukra a biológiai órán dolgo­zatot írnak majd a gyerekek — a tejről. A legjobb dolgo­zatot író diáknak ingyen szál­lítják a tejet — egy hónapig. Amikor az igazgató megmu­tatta az iskola konyháját, ak­kor értettem meg, hogy ezek a jutalmak — az iskolának is szólnak. Rend és tisztaság a kis konyhában. A vállalattól használatra kapott két és fél decis üvegek már megtöltve •sorakoztak — a hidegen fo­gyasztók számára. Azok szá­mára is, akik melegen kérik, elő volt készítve melegítésre a tej. Kicsengetéstől becsenge- tésig mindenki elfogyaszthat­ja a tejes tízórait, s az utolsó sem késik el az óráról. S ami a legfontosabb: olyan gyere­kek is, akik eddig csak nagy ritkán, most már rendszeresen, naponta isznak tejet az isko­lában. (ferencz) ALSOGÖD Előadássorozat a közlekedésről A váci rendőrkapitányság és a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat járási szerve­zete nyolc előadásból álló so­rozatot indított az alsógödi mű­velődési házban — az ország­úti közlekedéssel kapcsolatos tudnivalókról. Az előadásokat — a rendőrség szakemberein kívül — ügyészek, orvosok és az Állami Biztosító munkatár­sa tartja. Az első előadás de­cember 2-án volt, délután 6 órakor. Kotvász István ren­dőralezredes, a váci kapitány­ság vezetője ismertette a köz­úti közlekedés általános és forgalmi szabályait. Utána a Riport az országúton és Az áldozat nem tesz vallomást című filmeket vetítették. Mint értesültünk, hasonló előadássorozatokat rendeznek Vácon, Dunakeszin, Csorná­don, Foton és Püspökhatvan­ban. Köszönetnyilvánítás. Mind­azoknak. akik édesanyánkat utolsó útjára elkísérték és rész­vétükkel fájdalmunkat enyhítet­ték, ezúton mondunk szeretettel köszönetét. A Szeletzky család. FELVESZÜNK fiatal érettségizett férfit ÖSSZEVONT MŰSZAKI ÜGYINTÉZŐI MUNKAKÖRBE Bér megegyezés szerint. JELENTKEZNI LEHET A Váci Autójavító Vác, Dózsa György út 53. » i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents