Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

* 1968. DECEMBER 24., KEDD Megérkezett az első autóbusz Kialakulóban az egységes szövetkezeti földtulajdon He! tart Pest megyében az új törvény végrehajtása? Tégla jegyek ifjúsági tábor építéséhez Évtizedek óta először szo­katlan módon, téglajegyek ki­bocsátásával is biztosítja a da- basi járás ifjúsági tábor intéző bizottsága a tábor építéséhez szükséges anyagi feltételeket. Az üdülőtábor Révfülöpön épül meg, miután ez a Halad­ton menti község 2328 négy­szögölnyi területet ajándéko­zott erre a célra a dabasi já­rásnak. Magánosok, főleg ipari mun­kások és kisiparosok már fel­ajánlották, hogy a járástól távol fekvő tá­bor építkezésénél társadal­mi munkát vállalnak. Ugyanígy készül a sátortábor mellett szükséges néhány szi­lárd alapzatú, állandó jellegű épület tervezése is. A járási és a községi tanácsok anyagi hoz­zájárulást, több gazdaság és üzem pedig építési anyagot ajánlott fel. További anyagvá­sárlásra és munkabérre azon­ban még több pénz kell. Ezt a bizottság széles körű társadalmi összefogással úgy kívánja előteremteni, hogy X 235 000 forint értékben 85 000 darab különböző címletű téglajegyet bocsát ki. A legolcsóbb két forint, a leg­drágább száz. T^hát anyagi helyzetéhez mérten mindenki vásárolhat belőle. Máris sokan közölték a bizottsággal, hogy amint a nyomda elkéázíti, vesznek tégla jegyet. Természe­tes, hiszen saját gyermekeik üdültetéséről van szó. Előrelát­hatólag jövő nyáron már meg is nyílik a tábor. Nem volt még magyar film, melynek elkészítését az elmúlt két évtized alatt (sőt, talán már előbb is) annyian sürgették volna, mint Gárdonyi Géza népszerű ifjúsági regényének megfilmesítését. Nos, ha soká­ra is, teljesült a kérés: az idei karácsony ünnepi filmcseme­géjeként hirdetik a mozik az Egri csillagok kétrészes, szí,- nes, szélesvásznú filmváltoza­tát A sajtóbemutatón zsúfolásig telt mozi. Az előadás végén összeverődik néhány tenyér, inkább csak udvariasságból. Aztán sietnek a dolgukra az emberek. Maradandó élmény nélkül. Sokan bosszankodva is. Többet, sokkal többet vártak ettől a filmtől. A magyar tör­ténelem egyik dicső fejezeté­nek újjáélését. Helyette azon­ban csak látványt kaptak, szí­nes, kavargó forgatagot, kö­zépszerű kalandfilmet. (A film megtekintése után akaratlanul is olyan érzés támad az em­berben: az alkotók tudták, hogy ezt a filmet mindenki megnézi, akár hogy is sikerül­jön, ezért láthatóan nem igyekeztek túlságosan.) A film legfőbb erénye: a látványosság. Nem volt még magyar film, amely egyszerre ennyi statisztériát vonultatott volna fel, mint az Egri csilla­gok. Néhol a Fáraó című len­gyel filmre emlékeztető impo­záns (katonai felvonulások ta­núi lehetnek a nézők. A nagy jelenetnél ötezer, török ruhába öltözött., kiskatona rohamozza a Pilisborosjenőn kőből, fából és papírból épített egri várat. A roham valóban monumentá­lis látvánnyal szolgál. A vár azonban annál kevésbé. Nagy­vonalúság és kisstílűség együtt, az eredmény: középszerű. És ez a középszerű jelző sajnos az egész film jellemzője ma­rad. A film legnagyobb hibája: a regény legfőbb mondaniva­lója,' a várat védő katonák és Perőcsény apraja-nagyja a falu szélén, az út mentén so­rakozott fel tegnap délelőtt 10 órakor, hogy lelkesen, ünne­pélyesen fogadja a községbe érkező első autóbuszt. Évtizednél hosszabb ideje küzdött a hegyek közé ékelt község népe azért, hogy'vég­re közvetlen összeköttetésbe kerülhessen a világgal. Az or­szágúval mindössze egy kilo­méter hosszú út kapcsolja ösz- sze, de ez olyan rossz állapot­ban volt. hogy autó is csak száraz időben, autóbusz pedig sohasem használhatta. Végre a Pest megyei Útügyi Igazga­tóság rendbehozatta az utat és most már legalább sima úton gyalogolhatott lakásától az autóbuszmegállóig meg vissza egy-két kilométert, aki munkába jár naponta, vagy akinek más okból utaznia asszonyok hősiessége a filmben csupán látvánnyá egyszerűsö­dik. Még Dobó esküje is frá­zisként hangzik, mert a szavak és a tettek mögött nem látjuk, nem érezzük a hazájáért, ott­honáért mindenre elszánt em­bert. Furcsa, de igaz, mindösz- sze két epizódszereplő, Sárközi fegyverkovács (Agárdi Gábor) és egy idős egri asszony (Gob­bi Hilda) él igazán a filmen és néhány jelenetben Dobó István (Sinkovits Imre) alakja kerül emberközelbe a néző­höz. A többi főszereplő szinte beleolvadni látszik a hatalmas tömegbe. Ez vonatkozik első­sorban a Bornemissza Ger­gelyt alakító Kovács Istvánra és bizonyos értelemben a Ce- cey Évát játszó Venczel Ve­rára is. Csupán egy nagy ka­land, s nem pedig egy nagy nemzeti dráma részesei. Bárdi György félszemű Jumurdzsák janicsárja pedig szinte karika­túraként hat ebben a film­ben, nem pedig a talizmán­jáért mindent kockára tevő fa­natikus ember alakja kel élet­re benne. Várkonyi Zoltán rendező korábbi romantikus-történel­mi filmjei sokkal sikeresebb alkotások az Egri csillagoknál. Hogyan lehetséges ez? Talán azért van így, mert az Egri csillagok sokkal inkább törté­nelem, mint a korábban meg­filmesített Jókai-regények bár­melyike. Ezért a rendezőnek magasabbra kellett volna állí­tani a mércét önmagával szemben is: nem egyszerűen a kalandfilm nyelvére fordíta­ni népünk történelmének ezt a dicső fejezetét. Sajnos Vár- konyinak ez nem sikerült. Sokkal nagyobb figyelmet for­dított a látvány varázsának megteremtésére a figurák jel­lemének bemutatásánál. Kár, nagy, kár. Gárdonyi regényé­nek hősei másként élnek az emlékezetünkben, mint ami­lyennek viszontlátjuk őket Várkonyi filmjében, p. p. % kell. A régi óhaj azonban ez­zel még nem teljesült be. A MÁVAUT talán éppen karácsonyi ajándéknak szán­ta, a község lakói annak is te­kintik: Perőcsény többé nincs elzárva a világtól, autóbuszjá­ratot kapott. — A Művelődésügyi Mi­nisztérium nívódíjban része­sítette a Magyar Állami Ope­raházat Szokolay Sándor: Hamlet című operájának előadásáért. — Szolnokon 4 és fél mil­lió forintos költséggel új ál­lategészségügyi állomás épí­tését kezdték meg. A két­emeletes állomást korszerű- laboratóriummal, műszerek­kel látják el. Mennyi van a hordókban? A hernádi Március 15. Tsz 4600. holdon gazdálkodik. A 30 millió forint közös va­gyonnal rendelkező gazdaság­ban több mint 20 millió forint értékű állóeszközt -és mintegy 6 millió forint értékű forgó­eszközt kell leltárba venni. Számításuk szerint a zárszám­adó közgyűlést februárban tartják. Az idén 100 holdon termel­tek borszőlőt és ebből mintegy 360 hektoliter bor ikerül a lel­tári jegyzékbe. Tavaly ősszel — mint is­meretes — a termelőszövet­kezetek vállalatszerű gaz­dálkodását elősegítendő, fon­tos törvényt fogadott el az országgyűlés a földtulajdon és földhasználat továbbfej­lesztéséről. Hogy mi tette szükségessé az újabb jogi szabályozást,- arról már la­punkban is sok szó esett. A közvélaméhy, de főképpen az érdekeltek alaposan megis­merhették a lényegét s az ezzel összefüggő különböző intézkedéseket is. Mivel a törvény és a végrehajtási ren­deletek akár csak vázlatos is­mertetésére sincs e helyütt lehetőségünk, hadd emlékez­tessünk rá még egyszer, hogy az 1967. IV. törvény alap­vető célja: az egységes szö­vetkezeti földtulajdon megte­remtése. Más szóval, elsősor­ban azokat a kívülálló tulaj­donosokat érinti, akiknek a földjét valamelyik termelő- szövetkezet használja. Hetvenhatezer kívülálló Megyénkben az előzetes fel­mérés, a volt pártoló ta­gokkal, és a termelőszövetke­zetekben huzamosabb ideje nem dolgozókkal együtt, kö­rülbelül kilencvenikétezer kí­vülálló, százötvenkilencezer hold földterületének a meg­váltásával számolt (eddig het­venhatezer kívülálló földje került jóváhagyásra). A földtörvény, 'és az azóta megjelent jogszabályok is pontosan' meghatározták a kí­vülállók fogalmát, a meg­váltási ár összegét, a szemé­lyi földtulajdon nagyságát, a tsz-tagok személyi , földhasz­nálatának és az illetmény­földek mértékét, továbbá a parcellázás lehetőségét. Az első szakasz Ez az esztendő a föld jogi törvény végrehajtásának első, vagyis az előkészítő szaka­sza. December végéig min­denütt felül kell vizsgálni a mezőgazdasági nagyüzemek használatában levő földek tulajdon- és használati vi­szonyát, valamint elő kell készítenj a tulajdoni válto­zásokra vonatkozó határoza­tokat. A végrehajtási : ende- Letnek megfelelően a megyei földhivatal intézkedési tervet állított össze. Ennek alap­ján mindenütt egyeztették a földnyilvántartás adatait, meg­teremtették a tényleges és nyilvántartott birtokállapot összhangját. Ezt követően a községekben és a városokban megalakultak az állami bi­zottságok s hozzáláttak a fe­lülvizsgálathoz. Számbavet- ték és csoportosították a föld- tulajdonosokat, a megváltás­ra kerülő területeket, vala­mint az aranykorona-érték alapján megállapították a megváltási , ár összegét. Ez a munka — amely Pest megyében április első nap­jaiban kezdődött, és a tör­vényben előírt határidő előtt egy hónappal, már november 30-ra be is fejeződött — rend­kívül nagy körültekintést kí­vánt. Leghamarabb a váci já­rásban, majd a ráckevei és a dabasi járásban készítet­ték el az összesítést. A fe­lülvizsgálat nagyságára jel­lemző, hogy öt helység ki­vételével, mintegy kilencszáz- ezer hold nagyüzemi haszná­latban levő terület, százki- lencvenezer tulajdonosával tisztázták, hogy kívülálló, vagy szövetkezeti tag-e? Ne­hezítette az egyeztetést a nyilvántartások pontatlan­sága, a rendezetlen hagyatéki ügyek, a szőlők és gyümöl­csösök értékelése és még több egyéb körülmény is. Közszemlén a kimutatások A felülvizsgálat adatait min­denütt kitették közszemlére a községi tanácsok. Sajnálatos, hogy az érintett tulajdonosok többsége nem kísérte kellő fi­gyelemmel ezt a tájékoztatást. Ennélfogva az esetleges észre­vételeket nem minden esetben tették meg. A kívülállók többsége dolgo­zó kisember, volt mezőgazda- sági munkás, iparban dolgozó, vasutas, nyugdíjas vagy idős korú. Elméletileg tehát semmi akadálya annak, hogy a kívül­álló földtulajdonosok 1969. ja­nuár elseje után megkapják a határozatot: mennyi, tsz-ben levő földjük kerül megváltás­ra, mit kapnak érte az arany­korona-érték alapján (Pest megyében a tsz-ek használa­tában levő földterület minősé­gétől függően a felmérés sze­rint, átlagosan egy hold szőlő­re és gyümölcsösre 4856 forint, az erdőre 920, míg az egyéb földterületekre 876 forint meg­váltási ár jut), és ezt az össze­get milyen részletekben fizeti ki a szövetkezet. K! kérhet mentesítést? A földtörvény — ugyancsak ismeretes — lehetővé teszi, hogy a megváltás alól mente­sítést kérjenek egyes földtulaj­donosok. Főleg akiknek mosta belterületi vagy zártkerti föld­jét használja a szövetkezet, azok kérhetik, hogy ebből fél vagy egy holdat adjanak visz- sza személyi tulajdonba. Sőt azok közül a faluban lakó, más kereseti forrással nem rendel­kező idős emberek, akiknek nem volt belső földjük, is kér­hetik a személyi földhasznála­tot. Sok az olyan kívülálló — leginkább az utóbbiak közül —, akik nem is tudják, hogy mentesítést kaphatnak decem­ber 31-ig. Elismerés Noha csak vázlatosan emlí­tettük a földrendezés előké­szítésével összefüggő eddigi munkát és gondokat, e rövid felsorolásból is kiderül, mek­kora feladat hárul már az idén a földhivatalok dolgozóira s mindazokra a tanácsi, bírósági szakemberekre, akik az utób­bi hónapokban, gyakran mun­kaidőn túl is, fáradságot nem kiimélve, részt vettek az elő­készítésben. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a na­pokban tárgyalt a földjogi tör­vény megvalósításának kezde­ti tapasztalatairól, s úgy érté­kelte, hogy az itt-ott előfordu­ló panaszok, kisebb hibák el­lenére is — jó ütemben haladt az előkészítés, sikerült érvényt szerezni a törvény szellemé­nek. Ezért elismerését fejezte ki a megyei, de a járási földhi­vataloknak. Ugyanakkor fel­hívta a figyelmet a földtör­vény második szakaszának gondos és lelkiismeretes vég­rehajtására. Jövőre — január elejétől ke­rül pecsét a megváltásról szóló határozatokra, a mentesítési kérelmek elbírálására, a sze­mélyi földhasználat felülvizs­gálására, a még függőben levő hagyatéki ügyek rendezésere. Később pedig háromezer hold- nyi zártkert rendezésére és a nagyüzemi művelésre ne.m al­kalmas, de kerteknek kialakít­ható parcellák kijelölésére és parcellázására. (súlyán) PÜSPÖKI MlHÁtl M ár gyermekkoromban őszinte csodálója voltam az ember alkotta gépeknek, szerkeze­teknek. Nyáridőben, az egy­hangú jószágterelgetés mellett rend­kívüli élmény volt számomra, ami­kor a Hármashatár-dűlőt átszelő vasúti pályán jött a délutáni viciná­lis. Ilyenkor nem tudtam, hova lenni az izgalomtól. Alig fékezhető vágya­kozással néztem a robogó szerel­vényt, élén a vastag füstpamacso­kat pöfögtető mozdonnyal, miköz­ben befele-sajduló irigykedéssel len­gettem meg napszítta sapkámat az utasok üdvözlésére. Legnagyobb csodálattal azonban a zsebórának adóztam. S mi mindenre képes lettem volna egy fémtokkal ellátott, sárgarézlánccal felszerelt zsebóráért! A vasárnap délelőtti templomozások idején, amikor a le­gények a gálába öltözött, pipiskedve parádézó lányokat „saccolták”, én a kabáthajtókákra kibiggyesztett óra­láncokat bámészkodtam, el nem múló sóvárgással. Elszántan tűztem ki magam elé: addig nem nyugszom, míg egy taka­ros zsebórára szert nem teszek. Ámbár ez az elhatározás karácsony­tájt már némi összetakarékoskodott pénzre támaszkodott. Ugyanis a téli disznótorok alkalmával annyi kós­tolót hordtam szét a rokonságnak, hogy valami 2 pengő negyven fil­lérre rúgott az az összeg, amit az ángyomasszonyok, nénémasszonyok hurkapénz gyanánt a markomba nyomtak. Hideglelős igyekezettel kezdtem gyűjteni a garasokat. A meglevő tőkém gyarapítása érdekében min­denféle pénzthozó ügyletre vállal­koztam. Pénzszerző buzgóságomban, félretéve finnyásságomat, heti egy tojás áráért minden áldott reggel megvizsgáltam a jóanyám tizennégy tojótyúkját, hogy melyiknél van to­jás. S míg ilyen krajcáros munkák­ban nyűglődtem, mindig azon töp­rengtem, hogy a meglevő tőkémet hogyan, mi módon lehetne még ki­adósán megfiaztatni, hogy az a nyolc-tíz pengő, amibe egy elfogad­ható zsebóra kerül, minél hamarabb összegyűljön. A bban az időben az volt a szo­kás felénk, faluhelyen, hogy a legény az istállóban húzta ki a telet. Mindennap a jó- szággorűdozás volt a teendője — trá­gyakitakarítás, almozás, etetés-itatás — reggel és este, s napközben csak. tisztálkodásra, étkezésre mehetett be a „tiszta” házba. Az én két legény bátyámnak is az istálló volt az otthona. Egyiknek a lovak szomszédságában egy irgal­matlan rozoga ágy szolgált nyug­helyül, míg a másik a szénatartóban rendezkedett be minden éjszakára. A mindennapi jószágetetés és is- tállótakdrítás mellett bőségesen állt idő a játékos bolondozásokra. Ha elunták magukat, lecsutakolták a két lovat, s úgy gyönyörködtek az állatok fénylő szőrzetében. Amikor meg elszállingóztak a cimborák, néha egy egész csapat, akkor aztán végeláthatatlan kártyajátékok és nagyképű hetvenkedések váltogat­ták egymást. Szórakozás közben égett a ciga­retta, terjengett a dohányfüst. Ügy szívták, füstölték az olcsó, Ferenc­városinak nevezett pipadohányt, mintha legalábbis valamiféle füs­tölőversenyen lettek volna. Amikor elfogyott a füstölnivaló, akkor ösz- szekapartak valamiképpen annyi pénzmagot, amiért aztán én, némi baksis kialkudása mellett, a várva- várt trafikot a faluvégi fűszerestől meghoztam. 7 rafikfuvarozásaim során arra jöttem rá, hogy a fuvardíjat előre tanácsos bevasalni, mert az ígéret legtöbbször ígéret maradt. Aztán pedig azt is kifun- dáltam magamban, hogy helyesebb, ha a fűszereshez való nyargalásokat az ésszerűség határáig csökkentem. Ezért nagyobbszabású vállalkozásba fogtam. Az összeguberált pénzein egyszerre megvásároltam harminc pakli Ferencvárosit, s mint valami megtollasodott kalmár, egyik vasár­nap délután a dohánykészletemmel egyetemben, az istállónkban kár­tyázó legény tár saság elé vágódtam. Megütközve meredtek rám a legé­nyek. — Mi ez? — mordult fel a szom­Gárdonyi Géza regénye filmen: EGRI CSILLAGOK V « 4 A I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents