Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-23 / 301. szám

Ez is egy példa A z új gazdasági mechaniz­mus egyik alapvető gon­dolata, hogy a reform minden rendelkezése az embert szol­gálja. S ez még akkor is így van, ha akadnak olyanok, akik az új irányítási rendszer lénye­gét másban látják. Egy példa. A városi kórház vérellátó szolgálata minden évben az üzemi Vöröskereszt-szerveze­tek segítségével önkéntes, té­rítésmentes véradónapot szer­vez a város gyáraiban. Ilyen­kor derül ki, hogy mennyi em­berben van segíteni akarás, emberség. A véradó üzemek között, szép számmal ott volt mindig a Pálma Gumigyár is. Az elmúlt véradónapon vi­szont már kevesebben jelen­tek meg, mint előző évben. Hamarosan kiderült az ok is: a művezetők egy része nem engedte el az üzemekből a vért adni szándékozókat. Miért? Egy idevonatkozó munka­ügyi miniszteri rendelkezés szerint a véradónak négyórás munkaidő-kedvezmény jár. Nyilván kiszámították, hogy ez hány óra kiesését eredményezi a termelésből, s ezért nem en­gedték el a munkásokat. Múlt hét elején értekezletet tartottak a Vöröskereszt vér­adófelelősei. A gumigyárba is több meghívót vitt a posta. A gyárvezetőnek, a Vöröskereszt gyári titkárának és'a véradcl- felelősnek. Jó, a gyárvezető nem ért rá, de a véradófele­lőst sem engedték el. Sőt. Az a hír járja, hogy a gumigyár­ban 1969-ben nem engedélye­zik az önkéntes véradónap megszervezését. Reméljük, e hír végül is nem bizonyul majd valónak, s legutóbbi példájuk is páratlan marad városunkban. (b.) A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XII. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM 1968. DECEMBER 23., HÉTFŐ Ötvenéves a KIMSZ Ünnepi ülésen emlékezett meg az évfordulóról a járás ifjúsága Dunakeszin Szakszervezeti váiasztások előtt - a Dunakeszi Járműjavítóban A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Váci Járási Bizottsága, a magyar kommu­nista ifjúsági mozgalom szü­letésének tiszteletére szomba­ton, a Dunakeszi-gyártelep József Attila Művelődési Há­zának nagytermében ünnepi ülést tartott. Az elnökségben helyet fog­lalt Balogh László, az MSZMP Váci Járási Bizottsága első tit­kára, dr. Bubenka László, a járási tanács vb-titkára, Kó­nya Ferenc veterán, Rubik László, a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársa, Zsigri Lajos, a Járműjavító párttitkára, Bakó Károly, a Járműjavító igazgatója, a má- riaudvari szovjet parancsnok­ság komszomoltitkára, Simon Antal, a járási KISZ-bizottság tagja, valamint Baráth Endre, a járási KISZ-bizottság titká­ra. ' Simon Antal elnöki megnyi­tója után a II. Rákóczi Fe­renc úttörőcsapat köszöntötte a résztvevőket. Ezután Baráth Endre mondott ünnepi beszé­det, amelyben — egyebek kö­zött — ezeket mondotta: — Alig egy hónapja annak, hogy forradalmi pártunk szü­letésének fél évszázados év­fordulóját ünnepeltük. Most pedig VÁCI SZOBROK Mandolinos nő - Deákváron Kerényi Jenő, Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes mű­vész egyik legnagyobb élő szobrászunk. Sajnos ez a deák­vári étterem előtt ülő, man­dolinon játszó nőt ábrázoló bronzszobráról nem látszik világosan, s nem is tartozik a mester legjobb művei közé. Más városainkban sokkal jobb alkotásait láthatjuk, például a sátoraljaújhelyi Partizán szobra. A váci szobron jól felismer­hetők Kerényi jellegzetes mo­dern-expresszionista stílusje­gyei, de ami fő műveinek nagy erénye: a mozgás dina­mikus erőteljessége itt hiány­zik. így aztán a szándékosan torzított formák, a kis fej, nagy végtagok ennél az ülő nőnél érthetetlen modern stí­lustörekvésnek hatnak. így ez a szobor nem ad fogalmat a művész erősségéről, mely a mozgás erőteljes és elhitető erejű ábrázolásában jut kife­jezésre, a művész nagy sikerű alkotásain. Szöveg: Stefaits a magyar kommunista if­júsági mozgalmat ünne­peljük, amely ugyancsak betöltötte öt­venedik esztendejét. Akkor, 1918 őszén — tél elején — majdnem egy időben született a párt és ifjúsági szervezete. Együtt küzdöttek a magyar munkásosztály és egész né­pünk szocialista jövőjéért. — Felemelően szép ünnep ez, s egyben számvetés is, a tanulságok összegezése. Kö­szöntünk, dicső évforduló, tisz­telettel emlékezünk rátok, az elsőkre, az utat nyitókra, a harcos út végigküzdőire. Meg­hajtjuk az elismerés zászlaját, s egyben erőt merítünk a hol­nap küzdelmeihez, melynek során felépítjük hazánkban az emberi, szocialista társa­dalmat — fejezte be beszédét a KISZ- titkár. Ezután Balogh László, az MSZMP Váci Járási Bizottsá­gának titkára meleg, bensősé­ges szavakkal üdvözölte az ünnepi ülést, majd a mária- udvari szovjet parancsnokság komszomoltitkára tolmácsol­ta az egység jókívánságait. Ez­után Rubik László, a KISZ Pest megyei Bizottsága nevé­ben átadta a KISZ Központi Bizottsága dicsérő okleveleit, valamint a Váci Járási Tanács jutalmait. A kitüntetettek: Tóth Albert, Kása Lajosné, Hlavács József, Farkas József, Gyetvai Irén, Simon Antal, Bogán Mária és a Fóti Gyermekváros KISZ- bizottsága. A Radnóti Miklós Irodalmi Színpad adott ünnepi műsort. A „Hősök nyomában” szellemi vetélkedő járási döntőjét a dunakeszi általános gimná­zium csapata nyerte meg. Az ünnepség után jó hangulatban táncoltak a fiatalok. ISMÉT TISZTŰJlTÁSRA, a szakszervezeti aktívák népes gárdájának újjáválasztására készülnek, a Dunakeszi Jár­műjavítóban is. A választá­sok kitűnő alkalmat nyújta­nak arra, hogy minden tiszt­ségviselő, a szakszervezeti bi­zottság beszámoljon az utób­bi két évben végzett mun­káról, és a tagság támogatá­sával megerősödve készülje­nek a további feladatokra. A pártalapszervezetekkel közösen az előkészítő és szer­vező munka során célul tűzték ki olyan általános helyzetismeret és hangulat ki­alakítását, hogy a dolgozók bizalmát ténylegesen élvező, a szakszervezeti munkát őszinte meggyőződéssel vég­ző és tapasztalattal bíró ak­tivisták kerüljenek megvá­lasztásra. Az üzem szakszervezeti bi­Piaci pankráció Az ünnepi vásárlás lázában égő vásárlók meglepődve lát­ták a hét végén, hogy — né­hány nappal a szeretet ünnepe előtt — ütnek-vernek valakit, az egyik eladási fronton. — Vevő — mondja egy bennfentes, aki már hosszú percek óta élvezi ezt a krimi- pótlékot. — Mi a bűne? — érdeklőd­nek többen is. — Karácsonyfát akart vásá­rolni. Nem volt türelme ki­várni, amíg rá került a sor. Megtetszett neki egy közép­magas fenyő, s a halom köze­péből kezdte kihúzni, hogy valaki el ne vigye az orra elől. Az eladó vérnyomása nem bírta ezt a „merényletet” és ököllel adott neki „illemtan­órát’’. ★ A népi ellenőrzési bizottsá­gon tudtam meg, hogy a vál­lalatvezetőség fegyelmi vizs­gálatot rendelt el a felháborí­tó ügyben. Gsizdát keresnek az asztaBifeniszezők A lelkes, fiatalokból álló kis csoport tagjai egymástól ve­szik át a szót. — A Váci Kötött asztalite­nisz-szakosztálya tíz éves múltra tekint vissza — mond­ja Bodor István. — Edzőnk Pálfi Károly volt, aki NB I-ben is játszott, és az idei Országos öregfiúk Bajnokságában első helyezést ért el. — Az egyesületnek négy csapata van — toldják meg a Marinovszki-testvérek. — Most az NB Il-es csapat, megfiata­lított összeállításban, kiesett a mezőnyből, de az NB Ill-ban harcolt volna a visszajutásért. — A fiatalabbak közül Lá­bai Miklós megyei ifjúsági bajnok — csatlakozik Agócs Zoltán. — Marinovszki Árpád országos bajnok, Králik Tibor országosan második, Bodor a városi úttörő-olimpia első he­lyezettje. — Nagyon sajnálnánk, ha abba kellene hagyni ezt a szép sportágat — szól lehan- goltan Wanderlik Tamás. — Edzőnk Dunakeszin helyezke­dett el. Miért kellene azért feloszlatni bennünket? Kérjük a váci üzemeket: valamelyik gyár biztosítson lehetőséget az edzésekre, a versenyzésekre, hogy ne sorvadjon el váro­sunkban ez a szépen fejlődő sportág. (p. r.) zottsága részletes munkater­vet ' készített a választási munka előkészítésére, amely­ben meghatározták a felada­tok sorrendjét, és a végre­hajtásért felelős személye­ket. Ezt a választási prog­ramot kibővített szb-ülésen, a műhelybizottsági titkárok részvételével, részletesen meg­beszélték. AZ ELSŐ ÉS FÖ FELADAT a decemberi szak- szervezeti taggyűlések gon­dos előkészítése. Ennek ér dekében a műhelybizott­sági titkárok bevonásá­val megvitatták a jelölő bi­zottságok összetételére vonat­kozó elképzeléseket. Ezt kö­vetően az üzemi párt-végre­hajtóbizottság ülésén beszá­moltak az előkészületekről, a jelölő bizottságot választó szakszervezeti taggyűlések ta­pasztalatairól, a pártalapszer- vezetek eddigi segítségéről. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy a választási előkészületek kö­rül számottevő hiányosság nem merült fel. Most már a tagságon a sor, hogy január 15-ig a 187 bizalmit nyílt szavazással, februárban pe­dig a 18 műhely bizottság 90 vezetőségi tagját titkos sza­vazással meg-, illetve újjá­válassza. A műhelybizottságonként tartott taggyűléseken kerül sor a társadalmi bíróság 25 tagjának, valamint a keres­kedelmi és társadalmi ellen­őrök megválasztására is, s ugyancsak itt választja, il­letve erősíti meg a tagság a következő két évre a 31 fő­ből álló szakszervezeti taná­csot, s a számvizsgáló bizott­ságot. A választási program befe­jező mozzanataként a szak- szervezeti bizottság beszá­mol az üzemi szakszervezeti tanácsnak az elmúlt két év alatt végzett munkájáról, és utána megválasztják 11 tag­ját, a következő kétéves cik­lusra. A VÁLASZTÁSOKKAL EGY IDŐBEN kezdődik a jövő évi tervek végrehajtása, értéke­lik ' a szocialista brigádok munkáját, előkészítik, illetve megkötik az új kollektív szerződéseket. Mind e falada­tok végrehajtása jó szervező és tervszerű munkát követel a szakszervezeti mozgalom minden vezetőjétől, és oda­adó támogatást az egész tag- ságtóL Szőnyi Lajos Kép: Tomck 1915. — az Ikvánál Az ikvai orosz fronton tizen­négy soros szögesdrótakadály mögött hét hónap Óta folytak a véres harcok. December 24. Kemény, de gyönyörű reggel. A nagybereznai templom romjánál a földbe ásott de- kungablakra gyönyörű mintá­kat rajzolt a tél művész keze. Hatszáz méterre onnan a túl­oldali állások. Már két napja nem volt meleg étel: lőtték a tábori konyha útját. A 44-esek felől mozgás és hangos kiáltozások ... Jobbról is... Az oroszoktól is. Pilla­natok alatt végigcsapnak a hanghullámok az egész fron­ton. Megderesedett bajuszú, tépett ruhájú bakák csókolják Néhány évvel ez­előtt történt. Közele­dett december. Ilyen­kor a gyerekek lelkét furcsa démonok, me­sék töltik meg vára­kozással és álmodo­zással. Jancsi szívé­ben is ilyen várako­zás ült. Ö nem vár­hatott otthonról aján­dékot. Nagyon jól tudta, édesanyjának nincsen pénze, s ha volna is: nem ő kap­na édességet, hanem a legkisebbek. Ű már nagy fiúnak számít, tizenhárom éves. Egyik osztálytársát tanította oroszra és számtanra. Aznap — karácsony előtti na­pon — is elment hozzájuk. kezében könyvekkel. Nagyon izgatott volt, hiszen Jancsi ajándékai mindenütt arról folyt a beszélgetés, hogy ki mit kap ajándék­ba. Amikor befejezte a tanítást, felállt és távozni készült. Oda­ment hozzá a fiú mamája, megsimo­gatta a fejét és azt mondta: — Jancsikám, na­gyon meg vagyok ve­led elégedve. Nézd, mit kaptál kará­csonyra! — Kezébe nyomott egy mese­könyvet, zacskóban csokoládét, narancsot és egy ötven forin­tost ... A fiú izgatottan ro­hant el. Fekete gön­dör haját befödte a hó, kabátja kigom­bolva, sálja úszva lengett a hideg szél­ben. De most nem érezte a hideget. Át­forrósodott attól a gondolattól, hogy meglepetést csinál az egész családnak ... A boltban öt ki­sebb testvérének cso­koládét és cukorkát vásárolt — öt kis ta- sakba. Édesanyjának egy üveg vörös bort vett. Tudta — hallot­ta — sok vért veszí­tett a kórházban. Késő délutánra ért haza. Eldugta a cso­magokat. Nem mert senkire se nézni, ne­hogy leolvassák arcá­ról a „nagy titkot”. Később észrevétle­nül a karácsonyfa alá rejtette az édes­séget. öccse i — amint fölfedezték — nagy zsivajjal futottak a fához. Beteg édesany­ja az ágyban feküdt, onnan figyelte köny- nyezve az eseménye­ket. Jancsi odalépett ágyához és a kopott takaróra tette az üveg vörös bort. Át­ölelte óvatosan édes­anyját, és sírtak bol­dogságukban mind a ketten. Ezen a karácsony­estén e szegény csa­lád szegényes kará­csonyfájáról áradt a legnagyobb ünnepi fényesség. Nyári Ferenc egymást, összeölelkezett öröm­mámorban. Kétnapos fegyver- szünetet kötöttek. Karácsony ünnepével a béke és szeretet utáni vágy rohamozta meg az egymással szembenálló szíve­ket ... Délben már forró levessel, kenyérrel érkeztek a konyhá- sok. Azután megjött a posta is, az erőt frissítő tábori lap ... Megkezdődött a tisztál­kodás, borotválkozás... Volt víz bőven az Ikvában, nem kellett éjszaka lopni. Bátran meríthettek — egyik oldalon a mieink, másik oldalon a megbékélt orosz katonák. 1919. / Az országban a bizonytalan­ság és a várakozás tölti el a karácsonyestét váró emberek szívét. A Tanácsköztársaság elbukott. Nincs tüzelő, nincs cukor és nincs élelmiszer. Ka­rácsonyfát nem lehet kapni, szaloncukorról szó sincs. Ren­des cukor is alig akad ... A Munkástanácsban kará­csony napján is késhegyig me­nő küzdelem folyik, a föld­kérdés dolgában. A kommu­nista párt javaslata ez volt: „Elfoglalni forradalmi úton a földet, ez az egyetlen mód, hogy megteremtődjék a városi munkások és földműves szegé­nyek természetes szövetsége. Ez a természetes szövetség juttathatja csupán forradalmi fellépéssel, minden árulást megdöntve, minden urat ki­verve, a munkást a gyárhoz, a parasztot a földhöz, a dolgo­zók összességét az élet min­den javához!” A javaslat akkor nem való­sulhatott meg. A karácsonyi béke nem tudott e napon meg­születni. 1933. — szegények karácsonya A „szegények karácsonyára” összeállították az élelmiszer­csomagokat. Egy csomag tar­talma: 4 kiló liszt, 1 kiló nul­lás liszt, 1 kiló borsó, 1 kiló bab, 3/4 kiló cukor, fél kiló da­ra, fél kiló rizs, 3 deka tea, 4 darab citrom, 2 darab szap­pan, 3/4 kiló só, 5 deka paprika, 1 szál gyertya, 1 doboz gyufa, 10 kiló burgonya, fél kiló zsír, 2 kiló kenyér. Ezen kívül a váci Szegény­ügyi Hivatal többeknek ház- bérsegélyt, tüzelőt és külön­féle ruhaneműt is osztott e na­pon. 1912. — a Donnál Sarkvidéki hideg idő. Egy végtelen hósivatag a világ. Semmi sem mozdul, este van. A konyha csak tegnap járt kinn a vonalban. Mindennap véreshurkakonzerv, hidegen. Valamit tenni kéne. A dekung kicsi és sötét. Egy raj szállása ez. Egy bátor vállalkozó a fu­tóárok-labirintuson hátrakú­szik. Fenyőfa van mögöttünk elég. Nagyok! Gally kell csak. A síbotok egyike jó lesz a ka- l rácsonyfa törzsének. A hosszú gallyakat spárgával kötözzük hozzá. Az akarat nagy, és a képzelet segít megszépíteni a furcsa karácsonyfát. Kenyérkockákat rakunk a tábori újság felszabdalt, két végén sallangosra nyírt papír­jaiba. Cérnára függesztve rak­juk a fára. Egy gyertya a he­gyébe, és a borostás férfiar­cok ellágyulnak, a kiszáradt torkok reszelésen hangolnak. Mikor fellobban a sercegő ka­nóc, megzendül a nyomorúság e tanyáján: „Kis karácsony, nagy karácsony ...” 1911. - Sződliget A Duna túlsó felén a szov­jet csapatok. Itt még németek állnak az utcákban. A stran­don lövészárok, benne hósap­kás, hóleples katonák. Hátuk mögött egy fiatal telepítésű fenyves. A túlsó oldalról el­szórt lövések. A fenyvesben itt-ott felporzik a hó, megre­meg egy kis facsemete. Ember óvakodik a fák kö­zött, kezében ágfűrésszel. Ijedt szemmel kémlel' jobbra-balra, majd hirtelen egy formás fe­nyő csúcsába kap a kézifűrész. Roppan a fa, a friss gyanta nyúlósan húzza szálát. A zsákmánnyal visszafelé lép­ked, a fák fedezékét keresve. A lövések megújulnak. Egy csipogó ólomdarab az ujját sebzi, a friss piros vér jeleket színez rohanó lábanyomán, a hóba. Lesz mégis karácsonyfa az asztalra ... 1908. — December Sok a karácsonyfa a város­ban. Kicsi, nagy! Csillogón, dú­san kínálják magukat a kira­katok. Sokféle szaloncukor, díszek, ajándékok. A játék­boltok zsúfolva babákkal, mackókkal, játékautókkal. Fény és fény mindenütt... A karácsonyi leveleket nem hiá' ba írják a gyerekek. Ám a világ nem csendes Itt-ott fegyverek zaja űzi el 3 karácsonyi békét. Szögesdrótol vannak még és dekungok. Ilarmos Jenő KARÁCSONYOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents