Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-23 / 301. szám

VB-ÜLÉSEK Ecseren ma délután 2 óra­kor tartanak vb-ülést. Beszá­molnak a családi és társadal­mi ünnepségeket rendező bi­zottság, valamint a szabálysér­tési bizottság munkájáról. Péteriben 4 órakor lesz a vb, ahol az 1968. évi művelő­dési koordinációs terv végre­hajtásáról és az 1969. évi terv jóváhagyásáról tárgyalnak. Pilisen 2 órakor ülésezik a vb. Beszámolnak a vb szak- igazgatási szervének féléves munkájáról, szerzett tapaszta­latokról és értékelik a tsz-ek pénzügyi és termelési tervének teljesítését. Tápiósülyben is 2 órakor kezdődik a vb, ahol beszámol­nak a gyermek- és ifjúságvé­delem helyzetéről. Üllőn szintén ma 2 órakor üléseznek. Itt a személyzeti munka továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatok, az anyakönyvi ügyintézésről, a családi és társadalmi esemé­nyek megünnepléséről szóló beszámoló, valamint a felvá­sárlás helyzetének értékelése szerepel a napirenden. A vecsési vb-ülésen — mely délelőtt fél kilenckor kezdő­dik — beszámolnak az 1968. évi pénzügyi terv teljesítésé­ről és javaslatot tesznek a tár­sadalmi munkában kitűntek kitüntetésére. — A Monori Járásbíróság épületének átépítése megkez­dődött A költözködés miatt a telekkönyvi hatóság csak ja­nuár 6-tól ad értesítést a köz­ségi tanács tanácskozó termé­ben. X. ÉVFOLYAM, 301. SZÄM 1968. DECEMBER 23., HÉTFŐ Első helyen a jogi és a természettudományi előadások Monorra kerül a járási művelődési ház Pénteken este ülést tartott a TIT járási elnöksége a Jó­zsef Attila Gimnáziumban. Az ülésen részt vett a megyei szervezet titkára, Földes Ist­ván. Rétvári Gyula, a járási TIT titkára a szakosztályok éves programját ismertette az elnökség tagjaival. Elkészült a munkaterv, mondotta, s az a tapasztalatuk, hogy a ter­mészettudományi előadások iránt ezúttal nagyobb az ér­deklődés. Az intézmények ve­zetőivel megismertették a te­matikát, s abból ők állították össze saját programjukat. A járási titkár elmondotta azt is, hogy olyan előadások iránt is érdeklődnek a hallga­tók, amilyenből nincs a járás­ban szakosztály (például a la­káskultúra, vagy kozmetikai témakörök). A mezőgazdasági szakcsoportnál ilyen probléma nincs, ott előadót tudnak biz­tosítani, akár a házikertek és a gyümölcskertészettel kapcso­latos előadások megtartására is. A jogi szakosztály műkö­dik járásunkban a legjob­ban. A hallgatók már megismerték az előadókat, és sok esetben már kérik is személy szerint egy-egy újabb előadás megtar­tására az ismertebbeket. Felmerült a közgyűlésen az a kérdés is, hogy nagy szük­ség lenne a TIT-tagság szer­vezeti életének emelésére. Rét­vári Gyula elmondotta, hogy a jövő évben szeretnének rendszeres klubéletet ki­alakítani. Alkalmatlanság - utólag? Egy felmondás tanulságai Azok közé tartozom, akik évek óta a monorí tejboltba já­runk reggelizni. Magyar Jánosáé — Erzsiké — hozzátartozott az életünkhöz, furcsa volt, amikor most ősszel nem láttuk őt többet. Utódja: Szabó Sándorné — Rózsika — ellen semmi ki­fogásunk nincs, hiszen a reggelizőik, a vásárlók azt tartják elsősorban szem előtt: gyors és udvarias-e a kiszolgálás, nem károsítják-e meg őket? Nos, mindezzel meg is vannak elé­gedve a tej bolt vevői most is. De azért furdalt a kíváncsiság: hová került Erzsiké? A minap betértem a Fészek vendéglőbe ebédelni. CHt .ült Magyar Jánosné az egyik asztalinál, Kíváncsian telepedtem le melléje, s mint régi ismerőstől, nyomban megkérdeztem,: — Ugyan hol dolgozik most, Erzsiké? — Sehol. Htb. lettem — mondta Magyarné lehangoltam — Nocsak, nincs már szüksé­gük a két keresetre? — néztem rá hitetlenkedve. — Dehogy­nem. Csakhát... elbocsátottak a vállalattól. a Magyarné, aki a tejbolt­ban húszezret sikkasztott? — Dehogy, negyvenezret!’’ Azóta a Ceglédi Kiskeres­kedelmi Vállalat döntőbizott­sága is foglalkozott az ügy- gyei, hiszen Magyarné felleb­bezett. A jegyzőkönyv felvé­tetett november 4-én — dön­tés még nem született. F. O. Leltárhiány A történet tulajdonképpen szokványos. Egy kereskedel­mi dolgozót elbocsátanak, mert több ízben leltárhiá­nya volt. Magyarnéval is ez történt. Napirendre is tér­hetnénk az ügy fölött, hiszen segíteni nem tudunk. Neki ■nem, hiszen a felmondó le­véllel és munkakönyvével együtt megkapta az indoko­lást is; számokban kifejezve, azaz: mellékelve azokat az összegeket, amelyek 1965 szeptemberétől — az idő­közben lefolytatott leltározá­sok során — egészen az utol­sóig, 1968 szeptemberéig ki­mutatják: ekkor és ekkor ennyi többlete, illetve hiánya volt. Azoknak a kereskedel­mi dolgozóknak azonban ta­lán tanulságul szolgálhat Ma­gyarné esete, akik ugyancsak pénztárgép nélkül, árut és pénzt közösen kezelnek, meg­bíznák egymásban, hiszen másképp hogyan is lehetne? S egy szép napon kezükben a munkakönyvük... Alapos indoklás Magyarné kilenc évig dol­gozott a monori tej boltban boltvezetőként. Amint műkö­dési bizonyítványa meg­szüntetésének iratából leol­vasható: ez idő alatt sem jutalmat, sem dicséretet, sem írásbeli figyelmeztetést, sem fegyelmi vétség miatti meg­rovást, sem szabálysértési büntetést, sem egyéb vétség miatti büntetést nem kapott. Most egyszerre zúdult a fejére az egész bűnlajstrom. Fekete Lajos, a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója így in­dokolta Magyarné munkavi­szonyának megszüntetését: „A boltvezetői, illetve kis­kereskedelmi munkakör ellá­tására nem tartom alkalmas­nak. Ezt az is igazolja, hogy a vezetése alatt álló boltban több alkalommal leltárhiány volt, utoljára ez év május 7-én 1069 forint, és szeptem­i vauaiatxoi. bér 16-án 7025 forint leltár­hiány keletkezett. E leltár­hiányok ténye azt mutatja, hogy nem tud eleget tenni a társadalmi tulajdon védelmé­vel kapcsolatos követelmé­nyeknek. A kereskedelmi munkára való alkalmatlansá­gát az is igazolja, hogy a bolt működésével kapcsolat­ban számos észrevétel és ki­fogás is felmerült. Mindezek azt igazolják, hogy a keres­kedelmi munkát nem végezte megfelelően, így a fentiek alapján kellett munkaviszo­nyának megszüntetését vég­rehajtanom.” Elküldték iskolára A leltárhiány ténye fennáll. Hogy hogyan keletkezett, azt sem Magyarné, sem a vállalat egyelőre nem tudja. Tény, hogy a boltban többen dol­goztak, többen, kezelték az árut és a pénzt, hogy a vál­lalati számlák és az áru­számlák között eltérés van. A bolt beosztott dolgozói idő­közben szabadságra mentek, leltározást akkor nem kér­tek. Felmerülhet azonban az emberben az: ha Magyarné- nak 1966 márciusában 5774 forintos többlete volt, miért nem figyelmeztették írásban? Miért nem fogták fel szigo­rúbb fegyelmi vétségként az 1967 márciusi 1655 forintos leltárhiányt, valamint az 1968 májusi 1069 forintost? Miért nem közölték vele írás­ban a felmondásban szereplő „számos észrevételt és kifo- gás”-t? Miért nem helyezték át egy másik boltba beosz­tottnak? Helyette az történt, hogy Magyar Jánosnét — a vál­lalat javaslatára (hiszen anélkül nyilván nem is tör­ténhetett) boltvezetői iskolára küldték, melynek jelenleg a második évfolyamát végzi. És zilált idegállapotú, elke­seredett asszony lett, hiszen Monorszerte pusmogják: „Ja, Az áram halálra sujloiia Bognár Imre 30 éves üllői, Nyárfa utcai villanyszerelő feszültség alatt mosógépet javított Az áram halálra súj­totta. A járási tanács végrehajtó bi­zottsága a közelmúltban hatá­rozatot hozott, amelyben le­rögzítették, hogy segíteni fog­ják a TIT-klub megalakítását. Több javaslat hangzott el ez­zel kapcsolatban. Az egyik az, hogy meg kell várni, amíg Mo- noron felépül az új járási mű­velődési ház, melyben a TIT is helyet kapna. Egy közelebbi megoldás az lenne, hogy miután január elsejével a járási művelődési ház Mo­norra kerül, itt kellene biztosítani egy klubszobát. Ez azonban megint akadályba ütközik, mivel a monori mű­velődési otthonnak így is na­gyon zsúfolt a programja. Egyelőre az látszik tehát a legkézenfekvőbb megoldásnak, hogy egy-egy alkalomra a gim­názium, vagy az általános is­kolák adnak helyet az össze­jövetelekre. Itt azonban rend­szeres klubéletet kialakítani nem lehet. A megoldáson még törik a fejüket a TIT vezetői. Tervezik még, hogy a járási pártbizottságon a közeljövőben összehívnak egy nagyaktíva- értekezletet, melyen Guba Pált, a pártbizottság első tit­kárát kérik fel egy vitaindí­tó előadás megtartására. Utá­na a szakosztályok külön tar tanának egy-egy előadást, majd megbeszélnék közösein a felmerült problémákat, s ki­cserélnék tapasztalataikat. AZ ELNÖKI TANÁCS RENDELETE segítség az öregeknek Szinte nincs olyan hét, hogy az újságokban, a rádióban ne hangzana el valami kis hír­adás a nyugdíjasokról, öre­gekről, az idős korosztályról. Az öregekkel való foglalkozás társadalmunk lényegéből fa­kad, hisz egyetlen ember sor- I sát sem lehet a véletlenre hagyni, gondoskodni kell így vagy úgy — de valamennyiről. Ennek a gondoskodásnak egy részét az öregek otthonai ad­ják. Sokan szerződést kötnek, vagyontárgyaik egy részét, házukat, jövedelmüket íratják át azok számára, akik eltartásuk­ról gondoskodnak. A tanácsok gondosan figyelik az ilyen szerződéseket. Sajnos, hosszú ideig nem volt valami meg­nyugtató az eredmény. A pon­tatlanul, nem egyértelműen fogalmazott szerződések miatt gyakran lettek az eltartás­ból bírósági ügyek, az idős eltartottakból panaszos fel­peresek. Az ilyen ügyek lebonyolítá­sán, megoldásán sokat segített az Elnöki Tanács, amikor leg­utóbb rendezte a hatóságok feladatait az ilyen szerződé­sekkel kapcsolatban. Háromfé­le szerződéstípust alkalmaz­nak: tartási szerződést, életjá­radéki szerződést és öröVi szerződést. A könyv, amely néhány tál- i < lért törleszt a magyar törté- I i nettudomány adósságaiból, a két világháború közötti idő­szak fertőzésgócaiból a legve­szedelmesebbet metszi fel. Gömbös négy esztendeig tartó kormányzása úgy vonult be a magyar történelembe, mint a német hitleráj hazai megfele­lőjének megteremtését minden eszközzel elérni kívánó, átme­netileg kudarcba fulladt, de végül is — később — teljes si­kerrel járt — nemzeti kataszt­rófát előidéző! — korszak. Lényegében — történelmileg — csak a közelmúltról van szó, ám a könyv elolvasása után joggal tűnődik el az ol­vasó, mennyire keveset, s fő­ként milyen kevés lényegeset tudunk a nemzetvesztés Hor­thy—Gömbös—Imrédy—Szá- lasi alkotta mocsaráról, annak inkább csak hináros-békanyá- las felszínét, mintsem sűrűn fekete mélyét ismerjük. Kó­nya Sándor, aki értő kutatója KARÁCSONYI BALOK A monori művelődési ott­honban szerdán (25-én) este 8 órától hajnali 4-ig karácsonyi bált rendeznek. A zenét a Nautilus zenekar szolgáltatja. ★ Ecseren a községi KlSZ-szer- vezet ugyancsak szerdán fe­nyőbált rendez az ÁFÉSZ 3-as számú vendéglőjében. Mindkét napon (25-én és 26-án) rendeznek karácsonyi bált Vecsésen. Neked mesélem A füstbe burkolt presszó pultján olcsó vázában fenyő­gally, a szaloncukrok szta- niolpapírja, az ágra csavaro­dott ezüst tüskekígyó a kará­csonyt idézi. — Na, ezt a szeretet ünne­pére! — röhögnek össze a fiúk az asztal körül, a fel­emelt poharak talpa alatt keskeny vizcsíkok. A két lány összenevet, aprókat kor­tyolnak a konyakból. Zoli úgy ül közöttük, mint egy idegen, egy hajtásra issza ki az italt. Nézem őt. Tipikus szépfiú, merész arcélével és sűrű ha­jával. A garbó is úgy áll raj­ta, mint máson a vakító fehér ing, a gondosan csomózott nyakkendő. Így is elegáns. Cserélődnek a poharak, a má­sik két fiú egyre ázottabban vigyorog. A lányok szemén pára ül, mintha ott csapódott volna le a presszó minden gő­ze, füstje. Semmiségekről be­szélgetünk, Zoli ha'ngja ki­mért, úgy mondja ki a szava­kat, hogy a semmitmondás- nak is jelentősége van. Nem ismerem öt, semmit sem tu­dok róla, de sziget vagyunk az összeverődött társaság konya­kos hangulatában. Poharak, egymásután, élesre húzzák a választóvonalat. A többiek nem sokat törődnek vele, sza­vakat dobnak a füstbe, senki sem érti már a másikat, vala­ki zsebrádiót állít az asztalá­ra, a sikoltó hangok ellen senki sem ágál. — A tolvajjal barátkozol? — valaki vérágas szemekkel az arcomba vigyorog. Értetle­nül nézhetek, hozzáteszi: Kér­dezd meg a lányok bálványát, a szépfiút, újdonsült baráto­dat, hol töltötte a nyarat? Nem értem, s Zoli rezzenet- len arca nem ad választ. A kérdés ott úszik a levegőben, várakozva és tanácstalanul. Mondanám, hogy nem érde­kel, de már senki sem figyel rám, ránk, vad zene ömlik a rádióból, s Zoli hangja olyan, mint eddig: — Kirámoltam egy kéglit. Lopás. A többit sejted. A szigetet elönti a víz, a választóvonal füstből volt, hosszú gomolyokban oszlik szét. — Miért? — Kedvem volt hozzá. Ilyen vagyok — felhúzza a vállát — Köze van hozzá va­lakinek? Neked közöd van hozzá?! — A hangja élesedik, rikácsol. — És ezeknek? Akik a képembe dörgölik naponta? Mit tudnak ezek! Belelépni az ember agyába, dumálni, du­málni! Nézd meg öt, meg őt és öt is! — Csak a fejével int a dermedten ülők felé. A hirtelen mozdulattól meg­billen a szék, csapódik az aj­tó. A levegő kettészeli a füs­töt a kinyíló szárnyban. — Ez dilis. — valaki utána­szól. Nem utána akarok men­ni, egyszerűen haza és kész. A kabátom füstszagú. — Te is bepörögtél? Zoli a sorompónál jár, zseb- revágott kézzel megy át a sí­neken. A presszó kirakatában is feldíszített fenyögallyak csillognak. Ég az arcom, mint­ha megütöttek volna. (k. zs.) Ügyeletes orvos December 24-én, Gyomron: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron: dr. Kövesi Tibor, Üllőn: dr. Balázs László, Vc- csésen: dr. Fodor Etelka; 25- én, Gyomron: dr. Meisleis Márta, Monoron: dr. Pénzes János (egészségház), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Nagy Lajos; 26- án, Gyomron: dr. Balogh Sándor, Monoron: dr. Rados Mária (egészségház), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. dr. Túry István tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár az ünnepek valamennyi napján Monoron a főtéri, Vecsésen a Halmy-telepi. MAI MŰSOR MOZIK Gomba. Félkegyelmű. Gyömrö: Szerződés az örödöggel. Maglód: Kitérő. Mende: Tökéletes úriem­ber. Monor: Amerikai feleség. Nyáregyháza: Riói kaland. Péteri: Butaságom története. Tápiósáp: Foto Haber. Cri: Menyasszony a zsákban. Üllő: Egy erkölcstelen férfi. Vecsés: Ne inge.:-éljétek, a mamát. e kornak, s több részletmunka folyóiratokban való közlése már ráirányította tevékenysé­gére a figyelmet, most megje­lent művével teljes és átfogó képet kíván adni a „magyarí­tott” fasizmus egyik vezér­alakjának erőfeszítéseiről a Führerprincip, a Vezérelv meghonosításáról. E közismert törekvés földolgozásával még semmi újat nem adna a szer­ző, ám ad azzal, hogy a törek­vés hátterét, a kulisszákat nyitja meg, azt a piszkos és szemérmetlen alkudozást lep­lezi le, amit az uralkodó osz­tályt ilyen meg amolyan irányzatai és csoportjai egy­aránt folytattak Gömbössel s a Gömbös-képviselte, totális fasiszta diktatúrát akaró cso­porttal. Mert néma fasizmus­sal magával volt baja sem Bethlennek, sem másoknak —» hiszen Horthy különítménye­seinek nyílt garázdálkodása idején is csak a formát, s nem magát a cselekvést kifogásol­ták — hanem azzal, ahogyan Gömbös akarta azt. Mert Bethlen, aki tagadhatatlanul a Horthy-korszak legmarkán­sabb politikai egyénisége volt, valamiféle szalonképes fasiz­must és diktatúrát szeretett volna, mely jó — elsősorban — az angoloknak is, de jó Hitlernek is. Gömbös sokkal nyersebben akarta a lényeget, s hogy kísérlete — hangsú­lyozzuk: átmenetileg — kudar­cot vallott, az csupán taktikai okokra s nem a magyar ve­zetők józan fölfogására vezet­hető vissza. Gömbös, akit sokan hajla­mosak ostoba fickóként beál­lítani a letűnt kor panoptiku­mába, nem volt különösebb potentát, de: nem volt rossz taktikus sem! Kónya a fölké­szült kutató szelektivitásával választja ki azokat a momen­tumokat — azt is, ami a kép­viselőházban hangzott el, s azt is, ami fehér asztal mellett —, melyek jellemzik e taktikus- ság hatását, a „Nemzeti mun­kaprogram” meghirdetésétől a fasiszta tömegpárt többszöri, végül is sikertelen próbálko­zásba fulladt létrehozásáig. A mű nemcsak tudományos alaposságával meggyőző, ha­nem — és elsősorban — mód­szertanával. Nem téved a kommentálás útvesztőibe, ha­nem a tények okos csoportosí­tásával, az összefüggések meg­keresésével rajzolja föl mind­azt, ami történt. (m. o.) Vecsésen mától játsszák a Ne ingereljétek a mamát című színes, zenés, táncos olasz filmkomédiát, melynek egyik kockáját mutatja be képünk 4 KÖNYVESPOLC KÓNYA SÁNDOR: Gömbös kísérlete totális fasiszta diktatúra megteremtésére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents