Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-20 / 298. szám

41 ~'&CMap 1968. DECEMBER 20., PÉNTEK ALGYŐ Mák l?ßa Olajkitörés történt csütörtö­kön az algyői szénhidrogén­medencében, az épülő iparte­lep szomszédságában. Az egyik kút vizsgálása közben a feltört olaj szikrától lángra lobbant s hatalmas fáklyaként lobog. Az olajbányászok, a szakemberek, a nagy appará­tussal kivonult szegedi tűzol­tósággal együttműködve elő­ször a lángok elfojtását, majd a kitörés megszüntetését kí­sérlik meg. Varjú- és szarkafelhők Tolna megyében rendkívül elszaporodtak a szürke és feketevarjak, a szarkák és szajkók. Az utóbbi napokban valóságos varjú- és szarka­felhőket figyeltek meg a me­gye több vidékén, főleg Szekszárd környékén, a Sár­közben, valamint az ártéri erdők mentén. A ragadozó madarak „inváziója” a va­dásztársaságokat most arra készteti, hogy fokozott gon­dot fordítsanak az apróvad­védelemre. A vadásztársasá­gok kérik, hogy az ornitoló­gusok döntsenek a régi vi­tás kérdésben: vajon a fekete- varjak haszna arányban áll-e rendszeres kártételeikkel? Itt a la, (Jól tudom, hogy ennek a címnek, bármilyen jól is hang­zik, értelme alig van, de ép­pen ezért illik az íráshoz, amelyben egy még érthetetle­nebb jelenségről lesz szó.) Kezdetben vala tehát a tranzisztoros japán zsebrádió, benne a működtetéséhez szük­séges áramforrással, a kilenc- voltos eredeti elemmel. Akár­milyen eredeti is volt ez a pa­rányi elem — nevezhetjük di­vatos szóval minielemnek is — a szusz éppen úgy kifogyott belőle, mint a maratoni futó­ból a lélek a negyvenedik ki­lométer körül. Újat kellett te­hát szerezni, amihez annak idején még csak szerencséhez sem volt szükség. — Milyent parancsol a ked­ves vevő — udvariaskodott az útba eső legelső szakboltban a mosolygó segéd —, magyart, lengyelt avagy talán japánit, amely azonban drágább vala­mivel? Az ember kiválasztotta a kollekcióból azt, amelyik leg­jobban megfelelt gusztusának. Az előzékeny eladó még a ma­ga szakmai gyakorlatát is ren­delkezésre bocsátotta, hogy a vadonatúj minielem minél szakszerűbben foglalja el a ki­érdemesült réginek a helyét. Néhány röpke hét múlva, amikor az új elem is kimerült, ugyanaz a segéd már sajnál­kozva közölte, hogy a zsebrá­dióba való elem — a magyar, a lengyel és a japán egyaránt — hiánycikké rangosodon. — A legbölcsebben akkor cselekszik a kedves vevő — tanácsolta mélységes jóindu­lattal —, ha vásárol egy tölt­hető Medicor elemet potom százharminc forintért, hozzá természetesen egy Medicor teleptöltőt is száznegyvenért. Igaz, hogy e kettő együtt két­százhetven, de megéri, mert a zsebrádió-tulajdonosokat egy­szer és mindenkorra megsza­badítja az elembeszerzés gond­jaitól. A kis akkumulátor a töltő segítségével a hálózati áramból bármikor újra feltölt­hető. A vevő így is cselekedett, de öröme nem tartott sokáig, csu­pán a tölthető minielem jót­állási idejének lejártáig, ami­kor is a legközelebbi újratöl­tés közben kitört az elemen a nagyzási hóbort, oldala kidom­borodott, majd éles dörrenés­sel szétrobbant. A kedves vevő kedveszeget- ten állított be a szakboltba, és elpanaszolta bánatát a rokon­szenves eladónak, aki magas­ra rántva vállát, tenyerét pe­dig a mennyezet felé fordítva Holnap nyílik a tárlat A Műcsarnokban holnap nyílik meg a „fiatal képzőművé­szek stúdiójának” jubileumi kiállítása. A kiállítást a KMP és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére rendezik. A képen: Gerzson Pál „Alom” című festménye TOBOZVERŐK Csak nálunk Községek - nevezetességek Ajz első magyar vasút megállója A sziget kapitánya Kellemetlen jellegzetesség A Kiskunsági Erdőgazdaság | homoki fenyveseiben — első- | hol a rúd? jelezte, hogy ő nem oka sem­minek. — Parancsol talán százhar­mincért egy új tölthető ele­met? — kerdezte kissé bizony­talanul. — Hogy az is fölrobbanjon? A segéd óvatosan körülkém­lelt, majd közelebb hajolva a mérges vevő füléhez, imigyen suttogott: — Tessék két közönséges és lapos zseblámpaelemet venni, azt sorbakapcsolni, pólusait összekötni a zsebrádió sarkai­val. A kettő együtt éppen ki- lencvoltos áramot ad, az ára kevesebb, mint egy minielemé, viszont legalább fél esztendeig eltart. A baráti tanács megfogadta­tott és pompásnak bizonyult. Igaz, hogy a két közönséges la­pos elem legalább kétszeresére duzzasztotta a kis rádió térfo­gatát, és hiába bitorolta a ké­szülék továbbra is a zsebrádió nevet, nem akadt olyan zseb­re, amelybe belefért volna, de gavallérosan táplálta energiá­val a boszorkányos masinát nem is fél, hanem közel há­romnegyed éven át. Még ak­kor is lappangott benne némi ambíció, amikor átadta helyét a fölváltására vásárolt friss laposelem-párnak. Ez a második laposgarnitúra most merült ki, ezekben a ka­rácsonyfa-illatú napokban. — Lapos elem nincs — kö­zölte kissé nyersen a szakbolt eladója, de aztán némileg ba­rátságosabb . hangon új ta­náccsal szolgált: — Tessék ta­lán ugyancsak zseblámpába való három darab háromvoltos rúdelemet venni, sorba kap­csolni, és úgy bekötni. Az is megteszi. Néhány pillanatnyi tétová­zás után a kedveszegett vevő úgy döntött, hogy előbb körül­néz a városban, hátha talál másutt lapos elemet. Végigjárt legalább huszonegy szakboltot, de mindegyikben ridegen röp­pent feléje a válasz: — Lapos elem nincs! így aztán csak beletörődött a rúdelemes megoldásba, és visszaszégyenkezve az első szá­mú boltba, hangjában némi megalázottsággal halkan re- begte: — Akkor hát mégiscsak kér­nék három, rúdelemet. — Most már rúdelem sincs, közben elfogyott — hirdette meg az elkomorult eladó a ko­mor valóságot, amelyet olySn nehéz összeegyeztetni iparunk és kereskedelmünk új mecha­nizmusának kristálytiszta el­veivel. sorban Kelebia, Bugac és Ke­rekegyháza környékén — meg­kezdődött az erdei és a fekete fenyő termésének begyűjtése. Idén bőséges volt a tobozter­més, s néhány nap alatt három vagonnyit vertek le és szed­tek össze az erdei munkások. A Kelebiai Erdőgazdaságban megkezdték a fenyőtoboz szá­rítását, a bugaci erdészetben pedig rövidesen begyújtják a magpergető helyiség kemen­céit. A fenyőmagvak nagy részét a csemetekertek használják fel: évente 40—50 millió kis tűlevelű fácskát nevelnek a homokvidék erdősítésére. A gyűjtők számolnak az export bővülő lehetőségeivel is. Ta­valy Spanyolországba, Olasz­országba és Franciaországba szállítottak nagyobb mennyisé­gű erdei- és feketefenyő- magot, az üres tobozokat pe­dig Ausztria vásárolta meg dí­szítési célokra. — Tudok egy jó ötletet! — mondja a kollégám. — Érde­kel? — Ha tényleg jó ... — Mielőtt lelkesednél érte megmondom, hogy senki sem látta még azt, amire gondolok. Pedig ott sok érdekesség lehet — ott őrzik az elveszett, elfe­lejtett vágyakat, emlékeket, álmokat. — Szerinted tényleg van ilyen ? — Semmi sem veszhet el. Még az álmok sem ... — Esetleg átalakulnak... — Hogy mi lesz egy álom­ból, azt a fantáziádra bízom. Lehet, hogy beteszik egy fiók­ba, s ha keresed, megnézik a kartotékot és előadják. De az is lehet, hogy más rendszer­ben csinálják. Ezt senki sem tudhatja... Furcsa. Lehet, hogy az ál­mokat beteszik egy fiókba és várják az álomgazdát, várják, hátha megtalálja azt, ami nincs is ... Elképzelem, a Ta­lált Vágyak Osztályán ősz sza­kállas bácsi rakosgat és egy bizonyos idő után az álmokat •tovább adja az Álom Bizomá­nyi Áruháznak, ahol szétoszt­ják az újszülötteknek. ® — Ha szomorú vagy, mit csinálsz? — Tudósítóink jelentik — Oldalra fektetett tetem, fel­húzott lábakkal. Jellegzetes ősi temetkezési forma, amely bi­zonyítja, hogy Dunakeszi ős­település és kedvező természe­ti adottságai már a kőkorszak- beli embert is idecsalogatták. A századforduló táján a tele­pülés és a Duna között elterülő laposon, a Kopolya dűlőn, bronzkori urnatemetőre buk- , kantak a régészek. Úgy látszik j — írja Solymosi László —, a S halottégetés nem újkeletű, ha- | nem ősi szokás. I Forgalmas település lehet­tünk a rómaiak idejében is, amint azt a rendelkezésemre álló anyagból kiderítettem, mert itt haladt keresztül a Pannóniából Dáciába vezető fontos útvonal. Még egy ró­mai kori maradvánnyal is di­csekedhetünk, a Burgas rom­mal. őrtorony lehetett. Még a lakosság körében sem köztudott, hogy az első ma­gyarországi vasút egyetlen megállója Dunakeszin volt 1846-ban. A magyar lótenyész­tés jó hírnevéhez is hozzájá­rultunk, hiszen a híres Alagi Pusztán már 1890-ben telivér paripákat tenyésztettünk. 2800 holdon tréningeztek a lovasok, az első derbyt is itt futották 1921-ben, amelyet a híres Va- tinius nyert. Az alagi istállók nemes állatai ma is közkedvel­tek a világpiacon. Abonyról Gyuráki Ferenc gyűjtött érdekességeket: Ki­nizsi Pál, Mátyás király verhe­tetlen fekete seregének vezére, Abony első földesurának a ve- je volt. Másik hírességük Gyu­lai Gaál Miklós, az 1848-as sza­badságharc egyik tábornoka. Itt élt és itt nyugszik „István öcsém” felesége, Petőfi Ist­vánná. „Hej, Nagyabonyban csak két torony látszik...”, éneklik az abonyi gyerekek, és Kodály Háry János című dal játéka is egy nagy abonyi csárdajelenettel kezdődik. Abony a Tanácsköztársaság harcainak egyik jelentős állo­máshelye; az 53. számú vörös gyalogezred II. zászlóalját — Sétálok. — Meddig? — Sokáig. — Télen is? — Igen. — Ilyenkor felvidulsz? — Nem. — Akkor miért sétálsz? — Mert megtalálom a Ta­lált Vágyak Osztályát. — Hülyeség. — Te mondtad, hogy van ilyen. — De azt nem láthatta sen­ki... — Pedig láttam. — Te komolyan gondoltad, amit a múltkor mondtam? — Tényleg van olyan. — És az álmok fiókokban vannak? © Este van. Ilyenkor kevesen vannak az utcán. A szerel­mespárok is behúzódnak me­legebb helyre. Munkába me­nők és munkából jövők. Egy autóbsz végigfröcsköl sárral. — Fiatalember, nem vesz­tett el valamit? — szólít meg egy férfi. Végigkutatom a zsebeimet, cigaretta, öngyújtó, pénz és igazolvány: — Mindenem megvan — válaszolom. — Amire én gondolok, nem most veszítette el. — Mikor? — Két éve, négy éve, vagy Landler Jenő, a Vörös Hadse­reg parancsnoka, innen irányí­totta Szolnok visszafoglalá­sáért. Csak nálunk létezik logar­lécüzem, hiszen az országoan ez az egyetlen. Péterffi Ist­ván Monoron felkereste Palás­ti Imrét, az üzem vezetőjét, aki sokat mesélt az 1955-ös kezdet nehézségeiről. 1960—61-ben korszerűsítették a 22 embert foglalkoztató üzemet, felújí­tották a gépparkot, és vá­kuumszárítót szereltek fel. A logarléckészítés 22 műveletét főleg asszonyok végzik. Nem­csak a hazai piacot látják el a tökéletesített termékkel, ha­nem exportlehetőségeket is ke­resnek. Ügy látszik, Monor a külön­leges ipari termékek hazája. A járási szolgáltató ktsz hőfoko­zó részlege is szokatlan, nem mindennapi termékeket gyárt. Sajátos csövek ezek, amelyek­ben a szokottnál tovább kény­telen cirkulálni a levegő, ezzel fokozza a cső a szobahőmér­sékletét. Tököl község legidősebb la­kója mesélte Bundies Péter­nek: Mária Terézia idejében Cse- pel-szigetet Méregyházy Imre birtokolta. A sziget kapitánya egyszer eltévedt a tököli erdő­ben. Hosszas bolyongás után egy dombról látta meg Budát, és így talált haza. Még ott a dombon megfogadta, ha haza­ér, kápolnát emeltet a domb tetején. Meg is tette. Az'Anna kápolna, sajnos, ma már ro­mokban hever, de az út, amin a kapitány hazatalált, ma is Méregyházy dűlő. Tököl ipari üzeme lesz az Állati Fehérje Gyár, amit a község határában építenek. Antal Erzsébet Tápiószecső- ről restelkedve ír arról, hogy a község jellegzetességei még mindig — a kólibacilussal fer­tőzött kutak. A jódban szegény régebben — nem tudom pon­tosan — Nézze meg ezt a köny­vet! — Ez nem az enyém! — Azért olvasgasson bele... Kinyitom. Egy fénykép. Az első felvétel, ami rólam ké­szült. Kéthetes koromban Tovább lapozgatom. „Ha nagy leszek, gépkocsit fogok vezet­ni. És nagyon sokat utazom...” — olvasom. — Mi ez? — Ezt maga mondta nyolc­éves korában. Tovább nézegetem a köny­vet. Fényképek, írások. — Ez mind-mind magáról szól. Itt mindent megtalál, amit eddig mondott. — Honnan szerezte? — A Talált Vágyak Osztá­lyán dolgozom... © — Hogy nézett ki az az em­ber? — Semmi különös: egysze­rű, különös ismertető jele nincs, százhetven centi ma­gas, barna... — összehoznál vele? — Miért? — Volt egy lány, akit sze­rettem ... — És? — összevesztünk. — Mikor? — Hat éve. — Akkor inkább hozzá menj el. — Nem merek, hátha kidob — Hat év után? — Nem tudom ... Sunyó víz golyvás megbetegedéseket okoz. A tanács épített ugyan két mélyfúrású kutat, de ez édeskevés a hatezer lakosú községnek, főleg ha az egyik mindig rossz. De a levél kelle­mes információval zárul: Az ország egyetlen öregasszony- énekkara náluk van. Rádiófel­vételeiket az egész ország is­meri. Csak nálunk, Tahitótfalun fordulhat elő, hogy az embe­rek nem tudnak a helyi neve­zetességekről — írja Urban Sándor: Tizenöt évvel ezelőtt egy pesti delegáció jelent meg a tanácsházán, és Pollack Mi­hálynak — a Nemzeti Múzeum építőjének — sírját keresték. A sírról senki nem tudott. Elin­dultak a magukkal hozott rajz alapján a temetőbe, és megta­lálták a frissen gondozott sírt. így derült ki, hogy a nagy építész egyetlen leszármazott­ja is a faluban él, többszörö­sen kitüntetett élmunkás. De nem Pollack az egyetlen művész, akit a táj szépsége vonzott ide. Évek óta sokan nyaralnak nálunk, Gyöngy Pál zeneszerző is minden évben meglátogatja a szülői házat. Országunk vezető politikusai is éltek a faluban; Tahin vé­szelte át a Szálasi-terrort Sza- kasits Árpád. Kelen Ferenc­nek, a kommunista párt egyik alapító tagjának, sajnos, még emléktáblája sincs. Tudósítóink rendszeresen beszámolnak lakóhelyük ese­ményeiről. Most kérésünkre olyan összeállítással jelentkez­tek, mely történeti, természeti, ipari és egyéb sajátosságok gyűjteménye. Mzonnalra alkalmazunk 14 ÉVES KORTÓL NŐKET, FÉRFIAKAT: • szakmunkásokat, • betanított munkásokat, • segédmunkásokat, • takarítónőket, • rendészeti dolgozókat. • Segédmunkásokat betanított és szakmunkásokká átképezünk. 44 ÓRÁS MUNKAHÉT MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. Bölcsőde, napközi, kedvezményes étkezés, útiköltség-térítés, férfiaknak munkásszállás. Goldberger Textilnyomógyár Budapest III., Fényes A. u. 23. Közgazdasági osztály. FELVESZÜNK 15. évet betöltött, 8 általánost végzett leányokat fonó vagy szövő szakmunkás­tanulónak egyéves képzési Időre. A képzés 1969. február 1-én kezdődik. Vidéki tanulóknak lakást biztosítunk és havi 200 Ft lakbér­hozzájárulást fizetünk. Érdeklődni és jelentkezni^ lehet a PNYV Kelenföldi Textilgyár Szakoktatásán, Budapest XI., Budafoki út 111. Telefon: 450-160. 191-es mellék. Különös ismertetője nincs © Magyar László

Next

/
Thumbnails
Contents