Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-19 / 297. szám
Mar UíCtKI 1968. DECEMBER 19., CSÜTÖRTÖK Újévi tervezgetés ISKOLA, ÚVODA, FALU KÖZPONT Tárnokon Papp Gábor tanácstitkár asztalát elborítják az árkusok. Azokat forgatja, amikor rányitjuk az ajtót. — December a tervezgetés é — mondja. — Odahaza a karácsonyi, itt benn a jövő évi költségvetés terveit forgatjuk. Feladat és terv van éppen elég. Tárnok a szomszédos Érdtől kedvet kapott a terjeszkedésre. ötezer lakosa Ófalun, Újtelepen és Ligeten él. Sokat gyalogolhat az, aki a falu egyik részéből a másikba akar jutni. Tárnoknak nincsen faluközpontja. Jellemzésül: két körzeti orvos van, s mindketten a faluszéleken rendelnek. — Azt szokták mondani, üres konyhának bolond a gazdasszonya. A mi konyhánk nem egészen üres, de jóval kevesebb a pénzünk, mint amennyit el tudnánk költeni. Ezért a tanácsülés minden alkalommal nagyon meghányja-veti, mire költse. Nézzük a rubrikákat. Ilyesmit olvasni: 1969-ben a faluközpont kialakításának terveire 300 ezer forint, járdaépítésre 170, óvodabővítésre 200 ezer forint. 1970- ben iskolabővítésre 200 ezer forint. — Láthatják, szerény számokkal indulunk. De ha támaszkodhatunk az emberek munkakészségére, mindjárt biztatóbb a kép. Tavaly kísérletképpen az egyik tanácstagunk járdaépítési versenyt szervezett. Ahol a legtöbb tárDOLGOZZÉK HELYBEN - KÉNYELMESEBB! 44 ÓRÁS MUNKAHÉT ELŐNYŐS BÉREZÉS „ Vörös Csillag Traktorgyár Gödöllői Gyáregysége FELVESZ eszterqályos. lakatos, heqesztő és villany- szerelő szakmunkásokat, mérnököket és technikusokat, rendészeket és portásokat. FÉRFIAKAT: betanított qépmunkásokat. (fúrósokat, sajtotokat, darabotokat), tarqonca vezetőket, segédmunkásokat. NŐKET: műszaki rajzolót, qyors- és qépirót. JELENTKEZÉS NAPONTA reqqel 7 és du. 4 óra között KŐMŰVES, ÁCS, SZAKMUNKÁSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT ÁLLANDÓ FOGLALKOZTATÁSRA KERES a Lakásépítő KTSZ Budapest V., Aulich u. 8. Munkásszállást, üzemi étkezést, szabad szombatot, hazautazási költségtérítést, munkaruhát biztosítunk. Kiemelet fizetés! Társasházépítési pótlék! Szorgalmas, megbízható dolqozók Jelentkezését várjuk! Kooperációs partnert keresünk több évre, lakatos, lemezlakatos és forgácsoló munkákra. MIRKOZ DIESEL- ÉS HŰTŐTECHNIKAI KTSZ Bp. X., Kőbányai út 49 b. sadalmi munkát vállalták, oda hordtuk az anyagot és minden szükséges felszerelést. Ily módon ötven forintba került a betonjárda négyzet- métere. Jövőre ugyanígy a gyűjtőutak mentén lakók között indítunk versenyt a járdákért. Az óvodabővítés Ligeten szintén halaszthatatlan. Ma huszonhat gyermeknek ad helyet. A benyújtott kérelmek alapján legalább még egyszer annyit kellene felvenni. Az épület adottságait figyelembe véve, ötvenkét személyesre lehet bővíteni. Persze, hogy nem elég, de a legégetőbb gondokat megoldja. A község legnagyobb vállalkozása az iskolabővítés lesz, amelynek előkészületeit 1969- ben kezdik és a munkálatokat 1970-ben fejezik be. Négyszáz tanuló — többnyire ligeti és újtelepi — most a MÁV volt felvonulási épületből alakított két tanteremben szorong. Ott talált helyet a napközi is. öthatszáz méterre az iskolától. Ez is baj, de még rosz- szabb, hogy a gyerekeknek a vasúti síneken kell átjárniuk. A „nagy” iskola bővítésére Mocsai Lajos falubeli építésztechnikus kitűnő tervet készített társadalmi munkában. Még nem biztos, hogy ezt a variációt valósítják meg, akadhat még jobb ötlet is. A terv alapján körülbelül kilencszázezer forintba kerülne az építkezés. Két tanterem, ebédlő, konyha, napközi, úttörőszoba s modern egészségügyi berendezések kapnának helyet az új emeletes traktusban. Megvalósításához a járás 300, a tsz és a tanács 200—200 ezer forinttal járul hozzá, míg a meglevő anyag, a társadalmi munka és más források értéke körülbelül ugyanennyit tesz ki. k. ni. A „rajkók" francia mérlege A napokiban érkezett haza kéthónapos franciaországi turnéjáról a KISZ Központi Művészegyüttesének rajkó zenekara, valamint az együttes 6 énekes és táncos szólistája. A turnék ideje alatt az együttes 43-szor lépett fel, Franciaország legkülönbözőbb vidékein. A közönség nagy tetszéssel fogadta a magyar tánc- és népzenei hagyományokat felelevenítő táncosok és muzsikusok műsorát. Csaknem 10 000 km-t utaztak, s 36 város több mint 30 000 nézője tapsolta újra és újra vissza a színpadra a rajkókat. 7967 júliusában „holt folyóvá" vált a Sió-csatorna Több mint egy éve folyó perben mondott ítéletet a Szekszárdi Járásbíróság. A tolnai Béke Halászati Tsz csaknem 275 ezer forintos kártérítést követelt azoktól az ipartelepektől, amelyek mérgező szennyvize tömeges hal- pusztulást okozott a szövetkezet bérelte Sió-csatornában. Különösen nagy volt a halmérgezés 1937 júliusában, amikor szinte „holt folyóvá” változott a Sió dunai torkolati szakasza, ahol a mérgezésnek legerősebben ellenálló békák és rákok is elpusztultak. A bíróság széles körű bizonyítási .eljárást folytatott, s végül négy üzemet: a balaton- fűzfői Niírokémia ipartelepeket, a Péti Nitrogénműveket, a Várpalotai Szénbányászati Trösztöt és a Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyárat együttesen 180 ezer forintos kártérítésre, továbbá 55 ezer forint szakértői költség és perköltség megfizetésére kötelez te. Oroszlán - mentében Mégiscsak ördöngős mesterség lehet a fogalmazás, hiszen semmi más iparban nem ügyetlenkedik annyi kontár, mint ebben. A kezükből kikerülő selejttel lépten-nyomon találkozik az ember. Egyik klasszikus példánya az a szöveg, amely a villamosokon olvasható: „Menet közben a felés leszállás szigorúan tilos. Az ebből származó balesetekért nem vállal felelősséget a BKV.” Ennek a szövegnek, ha jól meggondoljuk, az az értelme, hogy a balesetek a tilalomból származnak. Ha tehát nem lenne tilos, akkor a fel- és leszállásból származó balesetekért a BKV vállalná a teljes felelősséget. Persze, meg lehetne a figyelmeztetést pontosabban is fogalmazni, igaz, hogy némileg hosszabb mondatban, de fölösleges. Ha utamba akad egy-egy ilyen szövegselejt, mindig eszembe jut jó Horváth tanár úr, aki harmadikos koromban, az első stilisztikaórán, amikor a helyes stílus három fő kellékeként a magyarságot, a világosságot és a szabatosságot jelölte meg, elrettentő példaképpen ezt a mondatot írta a táblára: „Dániel mentében ölte meg az oroszlánt.”' Nekünk, A 90 éves lucfenyő útban Budapest felé Az idén ismét a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság területén választották ki a Parlament karácsonyfáját. A 27 méter magas, körülbelül 90 éves lucfenyőt — a határőrség KISZ-szervezetének közreműködésével — az erdőgazdaság szocialista brigádja vágta ki. Tizennyolc méteresre kurtítva, szerdán indították útba a fővárosba a Budapesti Autóközlekedési Vállalat különleges tehergépkocsiján. Sopronban készülnek az óriás karácsonyfa legszebb díszei is. A Győr-Sopron megyei Vegyesipari Vállalat KISZ-fiataljai készítettek rá megfelelő méretű üveggömbö- I két, gombákat, jégcsapokat. PIPACSENDÉLET A Baranya megyei Ibafa község művelődési házában megnyílt az ország első pipamúzeuma. Képünkön: faragott és sima tajtékpipák a híres gyűjteményből. (MTI Foto — Járai Rudolf felvétele) nebulóknak kellett kihámoznunk a bűvös mondat négyfelé értelmét, azt tudniillik, hogy Dániel ment-e vagy az oroszlán, azaz, hogy Dániel visel- te-e a mentét avagy az oroszlán, amikor a bibliai krimi megesett? A legfrissebb szövegselejtet az ünnep előtti csúcsforgalomra készülő posta produkálta. Most vasárnap fedeztem/ fel a 62-es postahivatal ajtaján, ahol is gondosan megrajzolt fekete betűikkel a következő „Figyelmeztetés” ékeskedett. ,1968. december 15-én 17.30- tól 19.30-ig közületek részére rendkívüli pénzfelvételi szolgálatot tartunk.” Zsebemben volt az előző nap kapott telefonszámlám, gondoltam, élek a rendkívüli alkalommal, és feladom a Magyar Posta mint közület részére a járandóságát. Az üveg mögött szorgoskodó bájos postáskisasszony arcáról azonban lehervadt a j mosoly, amikor közöltem vele szándékomat. j — Amint az ajtón olvasható — mondta ridegen — rendkívüli pénzfelvétel-szolgálatot csak közületek részére tartunk. ön pedig, kedves telefontulajdonos, nem közület. hanem közönséges magánszemély. — Ez igaz — mondtam én —, de a posta tudomásom, szerint közület, én pedig a posta részére, tehát közület részére, kívánom feladni a pénzt, nem pedig önmagam számára* Válaszképpen két ragyogó szép szem tűhegyes lézersugara döfött keresztül, mire az éppen arra sétáló osztályvezetőhöz fordultam, és előtte értelmeztem újból a „Figyelmeztetés” szövegét. — Dehogyis — kezdte szövegmagyarázatom hallatán az osztályvezető, de aztán hirtelen elhallgatot, és néhány pillanatig eltűnődve nézegette a bűnös szöveget, majd kissé lehajtott fejjel így folytatta: — Igaz, sajnos, igaz. A szöveg hibás, félreérthető. Intézkedni fogunk, hogy kijavítsák, hogy világos legyen az értelme. Már tudniillik az, hogy a rendkívüli szolgálatot csak azok a közületek Vehetik igénybe, akik pénzt kívánnak feladni, magánszemélyek nem. Zsebemben a föl nem adott telefonpénzzel, de a győztes hadvezér büszkeségével hagytam el a postahivatalt, bár utólag az a gyanúm támadt, hogy a kritikus szöveg változatlanul maradt továbbra is a helyén. (magyar) Történet, Ülünk. Látszólag együtt, szemben egymással, két széknyi szigeten. Az asztal kör alakú, amilyen lehetett volna az életünk: kis asztal, óriási asztal; egy méterre ülhetünk, fényévnyi távolságban. A fal halvány, almazöld színű, nyugtató, a sárgás parkettatéglák egymáshoz simulóak, az ablakok fénylenek s a szomszédoké is mind csillogós, boldog. Újságot olvasok, s szeretném visszahívni azt az akkor még hitt, állítólagos hosszú sugár- utat; ő pulóvert köt Jutkának, s úgy tűnik, az újságlap mögött, hogy szeme a papíron keresztül engem figyel. Én nem olvasok, ő nem köt: mindketten valami egészen mást csinálunk, hazudik a kéz és a szemem is... az a kép ott a rekamié mögött milyen sötét tónusú lett, pedig hat évvel ezelőtt mennyire tetszett... most beszélni kellene, mert mindketten a másikat körözzük haraggal, szerelemmel; nem is élünk, csak létezünk ebben a ki-nem- mondott-szavak előtti, robbanásig feszült csendben; a kettőnk közötti asztalon jó illatú virág, piros és fehér szegfű: egészen mások ott egymás mellett, mint mi ketten Ha jól emlékszem, amikor először találkoztunk' piros és fehér szegfűt vettem neki, s akkor ünnepet kongattak a harangok; a nászútunk is olyan sugaras volt, mint a Balaton fölött az izzó aranygolyó; a bár, a hajnali teljes odaadás-birtoklás... ahogy visszapereg a sok emlék-kerék; egyszer egy gyönyörűhosszú vasúti töltés mellett feküdtünk, hirtelen fényes fogú zápor kezdett zuhanni s a mellünkön gördülő izzadtság- cseppek összeolvadtak az égi párás, boldog anyaggal... óriási szobában vagyunk, az átlója ki tudja mennyi Egyszerre abbamaradnak a fémes, kötötű-koccanások s felrezzenek az úszó, hideg csendet felszakító hangra: — Tönkretettél már akkor is, nem sokkal a nászút után. Amikor az első gyermeked született — ügye emlékszel még a nevére, Istvánnak hívták — bejöttél hozzám a kórházba, azt hiszem, néhány szál virágot is hoztál, nem szegfűt, s az olcsó csokrot is csak azért, nehogy megszóljanak; két év múlva a Jutka jött, nem szívta ki a tejet, begyulladt a mellem; te másnap nem jöttél, mert hálistennek nem volt látogatási idő, pedig ott téged mindenki ismert, simán beengedtek volna, csak akkor a nőddel feküdtél — Nézd, egy futó ismeretség ... — Ne vágj közbe. Mikor már Jutka kétéves volt — pontosan emlékszem a napra — tökrészegen jöttél nem haza, hanem a lakásba: nagyon kedves voltál, émelyítően közvetlen, bárgyú szemekkel néztél, megsimogattál s az őszin- teségi rohamodban elmondtad. hogy Irénnek hívják, hogy lány még, hogy gyereke lesz... ilyen az élet, dadogtad, te átkozott s aztán betámolyogtál a szobádba. nagyon sűrű a füst, már a tizedik cigarettát szívom, s a mérföldnyi asztal fölött lassan áthatolhatatlan fallá szilárdul a koncentrált levegő. — Egy ágyba feküdtél velem te... te..., és ahogy muszájból öleltelek, úgy éreztem, hogy óriási-hosszú karjaink lehetnek, hogy olyan rettenetes, döbbentő-messziről elérhetjük egymást; csak az volt a jó, hogy nem lehetett látni semmit, hogy egészen sötét volt, teljesen sötét, nem láttad a szemerrv így a test nyugodtan hazudhatott... karikát akarok fújni, nem sikerül, s a világegyetemként táguló asztalon hosz- szú hullám-ködök úsznak s lassan már alig látjuk egymást; csónakok lehetünk, úgy tűnik, föl-le billegők, s a keresett, messzi partokat elmossa a negyedik dimenzió, ott úszik valahol az arcod, én is másutt a sodrásban, pedig találkozhattunk volna — Piczok vagy, csavargó! — most nyugodtnak kell maradni, próbálom visszabíztatni a lelkem, s ilyeneket mondok, hogy bonyolultak az emberi viszonylatok, hogy annyifelé kell élni ebben a rakétásr~< felgyorsult világban — Főzz kávét. Magadnak. — kihagyom a hántást, a figyelmességet hazudó szavakat és lassan, egészen nyugodtan veszem kezembe a főzőt, ki is mosom, beleteszem a kávét, vizét is alá, s bekapcsolom a rezsót, a legnagyobb erősségre, talán hármasra kapcsolhatom az életünket is; kinn vagyok a konyhában, s úgy hiszem, hogy ez nem az a benti hosszú csend, hanem valami más, időben talán meg- nyúltabb, hogy egyedül vagyok, de valójában rövi- debb; két kávét főzök, együtt fogjuk inni és nemcsak magamnak készítem, hanem neki is — Parancsolj — hozom a könnyű tálcát a könnyű csészékkel. — Hány cukrot kérsz? — — Hagyd, majd én... — most megint nyugodtnak kell lenni, megkóstoljuk, nem szólok, iszunk — Ilyen rossz kávét is csak söntésekben lehet inni, persze te ahhoz vagy szokva — ■nőst el kellene menni, nagyon gyorsan, repednek a falak síkjai, nem megyek; valahol olvastam, hogy a dönteni nem tudókat kiköpi emberes szájából az úr; azt sem tudom, hogy van-e, s ha igen, akkor úgy hívják-e, hogy Sors, vagy Értelem vagy Zarathusztra, mert annyiféle neve van, de egyik sem bizonyítja, hogy létezik; a bibliát sokat kellene olvasni, mondta vagy húsz évvel ezelőtt valaki, de ott se találtam választ; hogy megmaradhassunk döntök: nem megyek — Na, nem olyan rossz — próbálok oldani. — Ugye, ízlik? — — Hagyjál — iszunk, nekem se ízlik, el kéne menni, nem megyek — Emlékszel? Egy kis szobában voltunk azon a nyáron Füreden, s néztük a simulóan meleg, altató esőt, s akkor nem is szóltunk, mert ha két ember egy, akkor nincs másik, akkor nemcsak fölösleges, de nem is lehet beszélni, mert kinek szóljak, ha te én vagyak? — — Na, mit tudsz még mondám? Unom az értelmes mondataidat, az Istvánkától kezdődő állandó sör- és pálinkaszagot, a csodálatps, mindent megmagyarázó életfilozófiád, hogy három gyerekem van nélküled; ja — majd elfelejtettem — még egy az Irénké- nél... — üresek a csészék nem tudom, hogy gyáva vagyok, vagy csak olyan ember, aki gondolkodik, s rájött, hogy nem tudja elviselni, hogy az élettől nem kapott annyit, amennyit megérdemelni hitt; persze az sem biztos, hogy aki nem meri vállalni az utolsó utazás tudatos biztonságát, az föltétlenül értelmes ember, olyan, aki fölmérte, hogy mi történhetne még ... Én most felállók, nyugodtan kinyitom az erkélyajtót, mert ott a sötétben biztos meglátok valakit. S most, amikor már csak néhány másodperc van hátra, tudom, hogy nem én nézem a sötétséget, hanem ő néz engem. Dugva — pedig most már teljesen felesleges — kihúzom a kis lapos üveget a zsebemből s felhajtom az erős szilvát. — Nem, nem, neeeem — hallatszik egy rémült sikoltás, s ahogy az üveg csörrenése visszaverődik a betonról, az erkély-korlát borzalmasan fölgyorsulva száguld fölfelé ... Papp Miklós I
