Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-03 / 283. szám
1968 DECEMBER 3 , KEDD fLJM ál Ed <JÜm 'Máj) Aláírták a KGST vaskohászati állandó bizottsága ülésének jegyzőkönyvét BUDAPEST FOGADÁS A SZOVJET NAGYKÖVETSÉGEN F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete hétfőn délben fogadást adott a hazánkban tartózkodó J. Loginov légügyi marsall, a Szovjetunió polgári repülésügyi minisztere és a kíséretében levő személyiségek tiszteletére. A fogadáson megjelent dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter is. Vasárnap este a Budapest- körszállóban aláírták a KGST vaskohászati állandó bizottsága 30. ülésének jegyzőkönyvét. A tanácskozáson, amelyet november 26. és december 1. között tartottak Budapesten, részt vettek Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió, továbbá Jugoszlávia küldöttei. Megfigyelőként pedig az Intermetall vaskohászati együttműködési szervezet és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága titkárságának küldöttei is jelen voltak. A bizottság a többi között tárgyalt a KGST-tagországok, illetve Jugoszlávia vaskohászata tudományos együttműködésének bővítéséről. Megvizsgálták a vasércek dúsításával, a módszerek továbbfejlesztésével összefüggő kérdéseket, továbbá az úgynevezett koncentrátumok darabosításá- nak legjobb módszereit. Felmérték, hogy 1966—67- ben hogyan alakult a tűzálló anyagok gyártásának és fel- használásának ' struktúrá j a. Tárgyaltak az úgynevezett egybehengerelt (monoblokk) vasúti kerekek iránti szükségletek kielégítéséről. Foglalkoztak a vaskohászati tervezéssel kapcsolatos együttműködéssel. Az állandó bizottság megvizsgálta a tagországok, illetve Jugoszlávia vaskohászatának helyzetét a technológiai folyamatok automatizálása szempontjából. Az ülésen meghatározták az állandó bizottApró Antal hazaérkezett Moszkvából Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese vasárnap a késő esti órákban hazaérkezett Moszkvából, a KGST végrehajtó bizottságának 37. üléséről. ság 1969—71. évi tervének alapvető irányait, s jóváhagyták az 1969-es munkatervet. Az ülés a barátság és a kölcsönös megértés jegyében folyt le. Az ülés részvevői itt-tartóz- kodásukat felhasználva, a Lenin Kohászati Műveket ‘és a December 4. Drótműveket is meglátogatták. KELKÁPOSZTASZÜRET A száraz, hideg éjszakákon már fagyott, de ez nem ártott a kelkáposztának, amely nagyobb hidegeket is jól bír. Az al- sónémedi tszcs tagjai most vágják, szüretelik a zöld kelkáposztát, majd télire tárolják. (Foto: Gárcios) Külföldi kavicsok Párizs III. Mont St. Michelle-ben szakadt az eső. Megtekintettünk mindent, ami megtekinthető. Tudomásul vettük, hogy itt, a La Manche-csatornának pont ezen a szikláján jelent meg Szent Mihály majd ezer évvel ezelőtt. S hogy a bencés rend fiai hálából egy erődítménynek is beillő apátságot építettek a szikiara, amelyet most és biztos akkor ist méltóságteljes mormogással nyaldosott a tenger.. De áhítatunkat zavarni kezdte az eső. Ezért veszni hagytunk csapot-papot, még ha mindjárt a bencés rendhez tartoznak is, s kértük tolmácsunkat, olvasson valamit a francia hivatalos lapokból. Hadd lássuk, úgymond, hogyan zajlik most a világ. A francia újságot olvasó nép, s feltétlenül hisz újságjainak. Ezt a francia polgári sajtó bizonyos álobjektivitással éri el. Megírják például, hogy Moszkvában megnyílt a francia kiállítás, és azt megtekintette' számos szovjet vezető. Amikor egy híres francia szalon ruhakölteményét mutatták meg, amelynek neve „Könny” volt, egy szovjet asszony franciás szellemességgel jegyezte meg — írta a Figaró —, hogy itt valószínű azoknak a férjeknek könnyéről lehet szó, akik a számlát fizetik. . Nagyon érdekes volt számunkra, hogy az újság szerint — éppen akkor jelenthették ki a moszkvaiak, szerintem nagyon udvariasan, a moszkvai francia kiállításon, hogy nem értik a szürrealista képek művészi mondanivalóját, amikor mi is éppen tátott szájjal bámultuk Párizsban ugyanennek az irányzatnak lélegzetelállító produkcióit Az újság kommentátora végül azt is megjegyezte, hogy a francia kiállításnak olyan sikere van Moszkvában, amely valószínű elhomályosítja az oroszok az évi sikereit. Mi ezen jót derültünk! Valaki szellemesen meg is jegyezte, hogy valószínű, a francia kiállítás hatása alatt éppen most készül disszidálni a 220 milliós szovjet nép. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű, még csak nem is ilyen humoros. Mert e naivsá- got, amin mosolygunk, a francia kispolgár komolyan veszi, hiszi, s Franciaország ma eléggé elkispolgáriasodott ország. ★ Harry Baur, Raimu, Jouvet, Noel Noel jelzik a közelmúltat, Jean. Gabin, Fernandel, Danielle Darrieux, Yves Montand és a néhány éve elhunyt Geralde Philippe jelzik a jelent. És ezek a nevek (bár ki tudná megmondani, még mennyi) jelentik a franciá színjátszás világhírnevét, élő klasszicizmusát. Mennyi író, rendező, színész és színház! Minden valamirevaló iskola innét indult el. A könnyed szellemesség, finomság, játékosság, mély érzések, tragédiák. A halk, de mégis kifejező beszéd, a játék természetessége, szellemi fintorok, szatírák. Erről jut eszembe: nem vették még észre, hogy nálunk sokszor a legjobbak is hangosak, úgyannyira, hogy színészeink beszéde kiabálásnak tűnik!? Nem volt szerencsénk! Párizsban is a legtöbb színházban nyári szünet volt és így összesen két színházi előadást láttunk. Mindkettő könnyű volt, de azért itt, ezekben a színházakban is érződött a francia színházi kultúra. A Chatelet-ben a „Fogadó a fehér lóhoz” című operettet adták. Mit írhatnánk róla? Története nem jobb és nem bárgyúbb, mint általában az operetteké, beleértve a mi világhírű operettjeinket is. Zenéje hangulatos, kellemes. A színészek is szépen és kellemesen játszanak, amellett tehetségesek. Azért mintha egy klasszissal többet kaptunk volna a megszokottnál. Hallatlan szcenikai bravúrral dolgoznak. Napfény, holdvilág, hatalmas hajók, színpadot verő zápor — mindmind a valószínűség érzését keltik a nézőben. (S ez a na- turalisztikus technikai bravúr végső soron az operettben nemhogy elmegy, de talán szükségeltetik is.) Ez a színház nem rendelkezik forgószínpaddal, mégis másodpercek alatt cserélték a díszleteket és. a viszonylag kis színpadon nagy tömeget mozgattak. A Foliés Bergere igazgatója magyar származású ember. Gyarmatinak hívják. Kiment Párizsba, hogy elvégezze a Sorbonne-t, s ottfelejtette magát. Immáron 35 éve francia, részt vett az ellenállási mozgalomban és 1945 óta ő vezeti a Foliés Bergere-t. Ír, rendez, koreográfiát tervez és igazgat. Bennünket egV francia világfi elegáns nagyvonalúságával és kedvességével fogadott és vitt be színházába. Kicsit még magyarnak érzi magát, aki szentimentálisán mondja Forrásnézőben •— Akár esik, akár fúj, nekünk havi egymilliót kell előteremteni csak a munkabérekre — mutatja a kalkulust Dékány Sándor, az érdi Búzavirág és a százhalombattai Rákóczi Tsz „közös” elnöke. — És akkor még semmit nem számoltam a berúházá- sokra, a hitel-visszafizetésre, a különböző hozzájárulásokra. Ha látná, hány kis forrásból gyűlik össze ez a pénz! — Hát nézzük! — kérem vidáman. — Figyelmeztetem, szügyig ér a sár! — Rajtam a terepjárócsizmám! — Na jó. Ebből a kevés időből hová is induljunk? Mehetnénk a bányába, ahol követ fejtünk, kavicsot zúzunk és agyagot bányászunk. Mehetnénk a műanyagüzembe, a savanyítóba, a jövendő textil- csomagolóba. De újabbat, szebbet mutatok. Az elsőhöz csak az ablakon kell kinézni. Ahol egy féligkész kéményt lát, ott lesz a virágcserép-üzemünk. Játsszunk nyílt kártyákkal. Már a verebek is tudják, hogy az érdi és a battai tsz rövidesen házasságra lép. A nyáron odaát a Rákócziban átalakítottuk a kertészetet, jórészt dísznövény- és virágkertészetté. A hagyományos üvegházi zöldség négyzetmétere átlagban háromszáz forintot jövedelmez, a virág pontosan a dupláját. A HUNGARO- FLOR minden mennyiséget átvesz, ami nem üti meg 'az exportmértéket, idehaza elkél. Arra is gondolunk, hogy Érden nyitunk virágosboltot, koszorúkötészetet. Ahol virág van, oda cserép is kell. A bányánk agyagos, van egy régi kemencénk, a saját építőbrigádunk rendbehozza. December 15-én már bevetjük az első cserepet. — Minek tervezik? Manufaktúrának vagy nagyüzemnek? — Kézi érővel dolgozó segédüzemnek, a lehető legkisebb ráfordítással. Az egész beruházás egyelőre nem kerül el, hogy magyarul, Magyarországról, Balassagyarmatról álmodik gyakran és álmában magyarul beszél. És az üzletben magyarul számol utána a számlának, de ott tart, mint minden ilyen sorsú ember, hogy Magyarországon Párizs után van honvágya (többször járt idehaza), Párizsban pedig Magyarország, Balassagyarmat, az ifjúkor után. Szemmel láthatóan örült nekünk, karon fogott bennünket és a Foliés Bergere másfél évszázados történetéről mondott el apró, kedves anekdotát. Igen, a Foliés Bergere másfél évszázada áll és falain belül, dacolva minden prüdériá- val és előítélettel, a művészek mezítelenül, vagy félmezítelenül játszanak. — Bocsánat, színházam nem tévesztendő össze a sztriptízzel, amely közönségesen és nagyon is egycélúan mezítelen — mondotta egykori honfitársunk. , Valóban, a színház egyfajta művészi színvonalat nyújt és a meztelenség itt bizonyos értelemben az első félóra után természetessé válik. Persze, pikáns, feltétlenül pikáns, s ez, azt hiszem, csak a franciáknak áll jól. De az is igaz, hogy nem közönséges. Egyetlen műsor három évig fut. A párizsiak fél év alatt megnézik, de a külföldiek érdeklődése három év után sem csökken. „ Egyébként fényes, pompásan gazdag kiállítású maga a színház és a műsor is. Nagyszerű hangulatot tudnak teremteni a színészek — elsősorban azonban mégsem a meztelenséggel, amely gyakran csak díszlet értékű. A nézőtéren minden náció képviselve van. Még a prüdé- riájukról híres angolok is. úgy láttam, hamar megszokják a „nudizmust”, a testnek ezt a meztelen kultuszát —, legalábbis a színpadon, s főleg, ha nem róluk van szó. • Küszöbön a házasság • A mintadarabok elfogytak • Zöld ragyogásban többe tizenötezer forintnál. Később esetleg a kemencét lehet bővíteni. Alkalmaztunk irányító szakembert, egy-két vashordó, réZszita és korong az összes kellék. És az ügyes ásszonykezek. Általában minden nőt ellátunk télire folyamatos munkával. Ám néhá- nyuknak — akik ilyenkor még a gyümölcsösben dolgoznak — a hideg beálltával, a metszés befejeztével nem tudunk munkát biztosítani. Arra is kell gondolni, hogy éppen ők érdemlik meg a legjobban, hogy a nagy hidegeket melegben, fedél alatt töltsék. Mintegy tízen fognak itt dolgozni. Nem bűvészet a cserépformálást megta—.ülni. Egyszerűbb és díszesebb kivitelűeket fogunk gyártani, lábas, szögletes és felfüggeszthető edényeket. — Tíz ember keresete, tüzelő, villany, ez-az. Lesz akkora haszon a két-három forintos pikszisből, hogy érdemes legyen vele foglalkozni? — Ezek nem pikszisek lesznek. Olyan szépek, hogy mintadarabokat sem tudok mutatni belőlük, mert már a látogatóim elkunyerálták őket. A főágazatvezetőnk óvatos tervezése szerint évi 175 ezer forint tiszta hasznot vehetünk számításba. Mondtam már: a kis hal is jó hal. A cserép megvan, nézzük a bele való virágot. Csakhogy Százhalombattára kell érte menni — tényleg nagy sárban. Messziről csak surrogást- csattogást hallani, meglehetősen" fura zajt. A nylonburkokat dagasztja a szél, alatta kó- kadt krizantémok. — A hollandi ágyakat lasA színház produkciói elsősorban á táncra összpontosulnak.’Előadták a Mosoly országának egy részletét, több híres balettszámot és természetesen vad keleti és néger* táncszámokat is. Erős oldaluk még a zene és az ének. A közönség valóságr gal lázba jött és tombolt, amikor egy szép asszony (ruhában és ez volt talán a legérdekesebb) megjelent a színpadon és mindannyiunk nyelvén elénekelte azt a számot, amelyet kértünk. Az Eh juhnyem- tőL, Sej-haj Roziig, az amerikai tengerészindulótól a Maria Mari-t, mindent. Oroszul, csehül, angolul és olaszul. A közönség pedig teli tüdőből' — vele. No, persze, nem proletár internacionalizmusről van itt szó, de a kultúra, az ének nemzetköziségének egy feltétlen progresszív változatáról. Szünetben ismét oda jött hozzánk az igazgató, s kérte a véleményünket. Mit mondhattunk' volna ... Hát, hogy ... — Higgyék el — vágott közbe —, nem romlott nép a francia. Azok a nők, akik mezítelenül játszanak a színpadon, tisztes feleségek, családanyák, s öltözőjükben, jelenésükre várva, kis ruhákat kötnek, horgolnak gyermekeiknek. — Hát... — hápogtunk —, igen. És titokban égymás arcát figyeltük, nem él-e valamelyikünk vissza a vendégjoggal, s nem mosolyog-e az imént hallottakon. Bármilyen érdekes és szép, gondoltuk legbelül, bármenynyire meg lehet szokni fél óra után a meztelenséget, bármilyen jól szórakoztunk is, azért az a bizonyos művészi színvonal nagyon kicsi fügefalevélnek tűnt a színház meztelenségén. Biztosak vagyunk benne, hogy a művészet, benne a francia művészet mégsem ez, hanem valami egészen más. (suha) (Folytatjuk) san megszüntetjük — mutatja az elnök. — Kényelmetlen, hajolgatni kell hozzá, hidegben használhatatlan. Helyükbe 1972-ig tízezer négyzetméteres magasított üvegházat emelünk. Most is készül egy négyszáz négyzetméteres. Odabenn csend, zöld ragyogás. Soklevelű paradicsom fut a magasba, imitt-amott piros gyümölcs. A Fehárvári úti piacon kerülnek — ismét drágán — az asszonyok kosarába. A tsz húsz forintért adja tovább kilóját. A következő szektorban bizarr látvány. Ezer és ezer vékony szál, felette, fénylő, nagy lyukú háló feszül: hetvenezer tő piros- fehér-rózsaszín“’ amerikai szegfű növeli bimbaját. A háló éppen arra szolgál, hogy az óriási fejeknek legyen min tá- masskodniuk. A telepítés, az ápolás nem kis pénz, három- százhúszezer forint, de a bevétel sem lesz megvetendő. Tövenként 3—4 száz virágot hoz, darabja minimum négy forint. A gyors fejszámolás eredménye: 1 120 000 forint. A csupa fény üvegházból enyhén nyirkos penészszagba és félhomályba nyitunk. Először nem látok semmit, arra várok, majd megszokja szemem a sötétet. De percek múltán sincs semmi, hiába keresi szemem a nagy kalapú gombákat. Kora reggel szedték le az aznapi termést, mint ahogy éppen előttem vitték el a csibeházból a 11 ezer rántapivalót. Egyébként ez a pince ismét afféle csordogáló erecske. A ház eredetileg szaporító, áugusztustól februárig üresen állna. Csakhogy nem maradt kihasználatlanul. Fertőtlenítés után meghordták zabos lótrágyával, keverték homokkal, beszórták gombacsírával, négynaponként vízzel permetezték. S hogy a nap se zavarjon, kívülről zsúppal befedték az üvegtáblákat. A gomba pedig nő, mint a gomba, egy szezon alatt nyolc- kilenc mázsát adnak el belőle az érdi fmsz-nek, kilóját harmincnyolc forintért. Messziről sárga falú ház világít, ablakai vörösek. — Pszt, ne beszéljünk hangosan — figyelmeztet Dékány elvtárs. — A hölgyek itt benn nagyon idegesek, nem bírják, ha más beszél, ők annál többet. A „hölgyek”-ből 4300 kapar szorgalmasan az alomban. Hófehér ruhájuk a piros ablak miatt rózsaszínben játszik. Kiváló tojók egytől-egyig, megérdemlik a nyugtató fényt Naponta 3200 tojást szednek össze a fészkekben, tizenkét hónapig. Utána kicserélik az állományt s velük nylontasak- ban találkozunk a „konyhakész baromfi” pulton. Hogy mennyi forintot termelnek, számolja ki a kedves olvasó. Lement a nap, bőrösödnek a tócsák. — Ezek befagyhatnak — nyugtat meg az elnök. — Csak a mi kis erecskéink folydogál- janak, soha el ne apadjanak... — Komáromi — TISZAJENŐ TŐBE MÍRA Hétfőn megkezdte a termelést a Gyógyáruértékesítő Vállalat 1,5 millió forintos költséggel felújított tiszajenői telepe, ahol az epe- és gyomor- bántalmakban szenvedők kiváló gyógyvizét, a „Mirá”-t palackozzák. A rekonstrukcióval az üzem napi kapacij tása 10 százalékkal. 500—608 üveggel haladja meg a koráb1 bit.
