Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
I fl.31 NCfircj 1968. DECEMBER 15., VASARNAt' A ©regiiis-slgj Betegségi segély, a keresőképtelenség első napjától, annak további tartamára, de legfeljebb egy évi Időtartamra jár. (Az acsal Aranykalász Tsz alapszabályából.) A betegségi segély havonként, utólag esedékes, és arra év közben, a tsz-ben érvényes szabályok szerint, előleget kell folyósítani. Ha a betegség által okózott keresőképtelenség egyfolytában GO napnál hosz- szabb, a 61. naptól kezdődően a teljes segélyt kell folyósítani. (A 12/1966. FM sz. rendeletből.) Gregus Mihály acsai tsz-tag akár éhen is halhatott volna. Több mint fél éve beteg, s az Aranykalásztól e sorok megírásáig egy fillér segélyt sem kapott. Pedig, szeptember végéig, minden munkanapra, a múlt évben elért napi átlag- keresetének 60 százaléka, kereken négyezer forint járt volna neki. Azóta meg még több. Ha a felesége nem dolgozik — gyalogmunkás a tsz-ben —, s ha a férjes lánya, aki szintén tsz-tag, nem segíti, fel is kopott volna az álla, és vasöntödéi ipari tanuló fiára is rossz napok virradtak volna elháríthatatlan ul. Ötvenéves. Szív- és tüdőasztmával küzd. Míg hallgatom, együgyű feliratú falvédőkre, dísznek felaggatott tányérokra, egy valamikor faragni mesterien tudó kéz nyomait őrző ütött-kopott ruhásládára téved a tekintetem. — Amióta a tsz megalakult, vagyis már nyolc éve, mint bérszámfejtő, pénztáros és raktáros, az irodában dolgoztam. Három ember helyett, egymagám. Mellesleg az SZTK- ügyintézés is az én reszortom volt. 1963-ban, amikor a korábbi vezetőséget leváltották, rajtam kívül mindenkit menesztettek az irodából. Az akkori újjászervezésből oroszlánrészt vállaltam. Úgy éreztem, társaim megelégedésére látom el a munkámat. Sőt, futotta erőmből még arra is, hogy mint pártszervezeti vezetőségi tag dolgozzam. Legutóbb két súlyos sérelem ért. Az egyik az, hogy az elnökünk javaslatára, a június 12-i vezetőségi ülés határozata folytán, kitettek az irodából, s kizárólag csak a raktárosságot bízták r'ám, a másik meg az, hogy nem kapók betegségi segélyt. Ugyanis; régi bajom miatt, minthogy csak szobalevegőben dolgozhatok, a raktárba már nem költöztem ki: június 15 óta betegállományban vagyok. Most, fényűzően, külön embert állítottak be pénztárosnak, külön bérszámfejtőt és külön embert raktárosnak. Megromlott egészségi állapotomra való tekintettel, az október 25-i vezetőségválasztó párttaggyűlésen, saját kérésemre, mást jelöltek és választottak meg a pártszervezet gazdasági felelősének is. Segítségre szorulok. Elsősorban a betegségi segélyemet hajszolom. fia beteg, haljon meg? Már jó ideje csak őt fürkészem, ezt a becsületesnek látszó, esett kis embert, aki oly sok mindent megpróbált már, hogy igazságot szolgáltasson magának, de mindenütt falakba ütközött. Hatodik érzékem azt súgja, hogy eltitkol előlem valamit. — Haragszanak magára talán egyesek a tsz-ben? — próbálom kiugratni a nyulat a bokorból. Hát, beosztása révén, sok mindenről tudott. És ami nagyobb „hiba”, itt-ott el is járt a szája. Ilyesféle kérdéseket pendített meg: miért van az elnöknek két háztáji földje, mikor a rendelkezések szerint, csak egy lehetne, aminthogy csak egy után fizeti az adót is; miért kell január elseje óta az építkező tagoknak pénzt fizetniük a tsz bányájából kikerülő sóderért, mikor a módosabbak, akik előbb belevághattak egy-egy építkezésbe, a korábbi években ingyen jutottak hozzá, mint gödöllői háza építésekor az elnök is; miért kapnak az alkalmazottak is háztájit, amikor nem járna nekik, stb. — Úgy gondolja, megjegyzései miatt állították félre? — Nem bírt engem az elnökünk soha. Amikor a raktárba való kiebrudalásomkor betegségemre hivatkoztam, azt mondta, ha beteg, haljon meg. Most már tudom, az volt a hibám, hogy olykor visszafeleseltem. Talán inkább az, hogy sem a tsz-közgyűlésen, sem a pártvezetőségi ülésen, sem a párttaggyűlésen nem mert, joga szerint, nyíltan kiállni tisztázatlan kérdéseivel. Kcííen beszelnek Kassai István főkönyvelő szeptember 30-ig számfejtette Gregus Mihály betegségi segélyét, november 22-én (!) az elnök aláírása is a papírra került. — S miért késik a kifizetés? — Jakus elvtárs letiltotta, azzal a megokolással, hogy Gregust majd úgyis leszázalékolják, és az SZTK-tói megkapja, ami jár neki. — Szabályos ez? — Nekem az elnök utasításait kell végrehajtanom. — Gregus Mihálynak ön volt a közvetlen főnöke. Rosszul dolgozott? — Nagyon rendesen. Jakus László nemcsak az acsai, hanem a püspökhatvani tsz elnöke is. Irányításával mindkét közösség évről évre egyre virágzóbbá fejleszti gazdaságát. Amikor meghallja Gregus Mihály nevét,1 ironikusan elmosolyodik : — Irt ez az ember már mindenhová, talán még a Kádár-titkárságra is... Röviden: a tsz-irodában hármas összefonódást észleltem, s olyan dolgokat, amelyekért bűnvádi eljárást kellett volna indítanom, de — s az indokot valami tétova gesztussal fejezi ki — nem indítottam. Az ösz- szefonódást viszont szét kellett nyisszantanom. Fizetésének változatlanul hagyásával, így került volna Gregus — akin egyébként is túlnőttek a feladatok, hiszen csak hat elemit végzett —, a raktárba. Tulajdonképpen könnyítettünk rajta, de ő megmakacsolta magát, kéznél volt régi betegsége, az orvos kiírta. Majd leszázalékolják. Én a segély visszatartásával csak észre akartam téríteni. Meg egyébként is, a csősz látta őt, kaszával, zsákkal, a határban, mások meg elmondták, hogy fát termelt az erdőben, s tette mindezt a betegállomónyi ideje alatt Hogy mik vannak! . Gregus Mihály augusztus 3-án a Váci Járási Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályát is felkereste, ahol jegyzőkönyvbe foglalták panaszát. De, úgy látszik, csak azért, hogy iskolapéldájává váljék a lélektelen ügyintézésnek. Íme! Harminchét nap múlva, szeptember 9-én, dr. Szüts Ferenc jogtanácsos, rozsdamart fogalmazásé hivatalos levelében azt közli Gregus Mihállyal, amit ő már június 12-én tudott. A levél utolsó mondata idézést tartalmaz: a panaszosnak szeptember 14-én, 9 árára, a járási tanácson meg kell jelennie, mert a helyszíni eljárás során, betegsége miatt, nem tudták „személyes meghallgatását eszközölni”. (Pedig ott lakik Ácsán, nem is messze a tsz irodától!). Az idézésre Gregus meg is jelenik. A jogtanácsos orvosi bizonyítványokat kér tőle. Gregus nem érti: a tsz főkönyvelőjénél minden megtalálható. Szeptember 26-án újabb levél indul Vácról a panaszoshoz: ha a bizonyítványokat „három napon belül csatolni nem tudja, úgy ügyében elutasító határozatot fogunk hozni”. Hát ezen ne múljon! Dr. Valentin János körzeti orvos szeptember 30-án ráírja egy receptre, hogy betege mióta munkaképtelen, Gregus be is teszi mindjárt az igazolást egy borítékba, s könyörgő sorokat is csatol melléje: „Kérem, szíveskedjenek sürgősen intézkedni, mivel 5 hónapja semmi pénzt nem kaptam sehonnan, harmadmagam- mal vagyok, megélhetésem nehéz". Meg, hogy az irodában to 'ább is eldolgozna. Október 7-i keltezéssel érkezik a jogtanácsos utolsó levele. Az áll benne, hogyan kell Gregusnak eljárnia a Csökkent Munkaképességet Megállapító Bizottságnál, majd így folytatódik: „Ugyanekkor megállapítottuk, hogy a betegsége idejére járó betegségi segélyt a mai napig a termelőszövetkezetnél nem vette fel. Amennyiben hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja betegségét, úgy a termelő- szövetkezet a betegsége idejére járó segélyt minden további nélkül folyósítani fogja”. Nem akarok hinni a szemeimnek. De hát itt van a kezemben az egész paksaméta. Nem egy készülő tragikomédia yázlata. Nem egy, a hiva' tál packázásait maróan gúnyolni szándékozó szatíraíró hevenyészett fejlegyzései. Nem. Egy valóságos, jelenkori, a 15 757/1968-as iktatószámmal ellátott, október 7-én irattárba helyezett, megnyugtatóan befejezettnek tekintett panaszos ügy vékony aktatömege. Ami külön megdöbbent: hogyan adta mindehhez Kri- ma János osztályvezető az aláírását? Fellebbezés Bekopogok az SZTK országos központjának panaszirodájába. Az érdeklődésemre kapott válasz: a betegségi segély visszatartása önkéntes cselekedet; ha a betegállo mányban levő valami munkát végez, ügyét ki kell vizsgálni, s betegségi segélyéből azt az összeget, mely a munkával eltöltött napra járna, le kell vonni, a többi azonban min denképpen kifizetendő. Mielőtt elutaztam volna Vácra felikerestem a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályát is, ahol azt közölték velem, hogy rájuk az ügy csak másodfokon tartozik. Az első fok, ugyebár, csődöt mondott az egész vonalon. Nos, tessék, kinek-kinek fi gyeimébe ajánljuk az ügyet — immár másodfokon. Polgár István 01a$? náüldöttek jártak Pest megyében Szombaton reggel utazott el hazánkból az Országos Nőtanács két vendége, Immacolata Batteri, Ferrara város polgármester-helyettese, a Proletár Szocialista Párt és Liana Cecchi, a firenzei nőtanács elnöke, a Kommunista Párt tagja. Látogatásuk során két napot Pest megyében töltöttek, s találkoztak Cservenka Ferenc- nével, a megyei pártbizottság első titkárával is, akivel több órán át beszélgettek. Útjuk során megtekintették Szentendrét, Visegrádon a Fellegvárban és Salamon-tornyá- ban tettek látogatást. A második nap Budaörsön a böl csődében-óvodában voltak és a nevelésügy magyar viszonyairól érdeklődtek. Délután a toki Egyetértés Tsz meghívására hosszasan időztek a termelőszövetkezet központjá ban, majd elmentek a tsz varrodájába. Nagy élmény volt számukra a termelőszövetkezeti munka megismerése, a szociális-kulturális bizottságok létezése. A vendégek elmondták, hogy eddig nem sokat tudtak ha zánk életéről, nagy vonásokban ismerték csak gazdasági helyzetünket és a nőmozgalom helyét a társadalomban. Elismerésüket fejezték ki a Iá tottakróL TETŐ ALATT A csarnokot már lefedték, időben gondoskodtak arról, hogy a hideg beálltával kényelmesebb munka kínálkozzék odabenn, így kezdhették meg a Dunakeszi Házgyár hatalmas szerelőműhelyében a daru összeállítását. Alkatrészeit gördülő testvére, egy másik daru segít helyére rakni. FELAVATTAK a híradóanyag-javító és -gyártó özemet Avatóünnepség volt tegnap délelőtt megyénk egyik városában, ahol ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a néphadsereg újonnan elkészült központi híradóanyag-javító és -gyártó üzemét. A tábornoki kar több tagjának, valamint a párt és tanács helyi vezetőinek kíséretében Kovács Pál vezérőrnagy honvédelmi miniszterhelyettes, a néphadsereg politikai főcsoportfőnöke vágta át az üzem kapuipbaij az avatószalagot, majd a vendégek megtekintették az új létesítményt. A tetszetős épületekben, a világos, központi fűtésű, linoleum padlós folyosók, termek kulturált körülményeket bizA rémes alom Burbulya mesélte az emlékezéstől még mindig felhős homlokkal: — Nem vagyok én, kérlek, se babonás, se olyan öreg, hogy álmokkal traktáljam a környezetem. De olyan álmom volt a minap, hogy be- leborsózott a hátam, amikor felébredtem. Aztán természetesen 1 megnyugodtam, sőt jót nevettem magamon, de azért... szóval, ha eszembe 'jut ez a rémes álom, hát megcsuklik bennem a magabiztonság. — Szóval az álmom. Hát kérlek, azt álmodtam, hogy káderezésre hivattak a bízott-, ság elé. Amikor beléptem a szobába, a falakon a már nem , látott, de annak idején a nagyon is ismert fényképek úgy néztek rám, mintha lopáson kaptak volna rajta. Az asztalnál hár-' man ültek, egy valaki a felsőbb szervtől, egy valaki a személyzetitől, egy valaki a pártszervezettől. Intettek, s én oda botorkáltam, $ rögtön kértem egy pohár vizet... „Ideges az elvtárs? Csak nem rossz a lelkiismerete?” — kérdezte hármójuk közül a személyzetis, és egyszerre négy poharat töltött tele vízzel __ Most s em tudom, hogy miért kellett neki négy poharat teletölteni, amikor csak én voltam szomjas. „Nem, dehogy ... elvtársak ... az én lelkiismeretem olyan 'fehér... illetőleg olyan piros” hebegtem zavartan, hogy még álmomban is elpirultam ... — Leültettek, tollakat, papírokat vettek elő, aztán a felsőbb szervtől jött valaki szúrós szemmel rámnézett és vészjóslóan megkérdezte: „A neve?” Mondtam, hogy Burbulya Benőnek hívnak, mire megjegyezte, hogy ez elég furcsa név egy dolgozó számára, mire mondtam én, lehet, hogy furcsa név ez egy dolgozó számára, de mit csináljak, ha már egyszer ez a nevem, ha már egyszer megszoktam, és ha már egyszer dolgozó vagyok... S ekkor, - öregem ... ekkor váratlanul olyan hirtelen, mintha derült égből villám csapott volna mellém, a személyzetis dör- rent rám. Csak ennyit kérdezett: „Külföldi rokonai vannak? Természetesen Nyugatra gondolok..." — „Hogy külföldi rokonaim... mármint Nyugaton?” hebegtem álmomban is, aztán gyorsan és határozottan kijelentettem, hogy nem volt és nincs is rokonom külföldön, se Nyugaton, se Keleten ... Már nyúlni akartam a vizes t pohárért, még láttam a gyanakvó tekinteteket, amikor hirtelen felébredtem... No, mit szólsz hozzá? — Hát mit szóljak? Semmit. Csak azt nem tudom, hogy miért rémes álom ez most neked? — Miért... miért ... mit gondolsz, miért? Az álom előtt való napon kaptam a vagy harminc éve Svájcban élő nagybácsimtól a kocsimat — mondta Burbulya és kissé töprengve bámulni kezdte a kezében tartott sluszkulcsot. Gyurkó Géza tosítanak a dolgozóknak. A hiradótechnikai berendezések javítását, gyártását és fejlesztését végző szakemberek munkáját, mint láthattuk, a legkorszerűbb műszereik, gépek segítik. A körsétát követő ünnepségen Penczi József vezérőrnagy híradócsoportfőnök mondott köszönetét az üzem felépítésében, létrehozásában közreműködőknek. A néphadsereg híradószol gálatahak fejlődését, a híradóesapatok technikai színvonalát, felkészültségét elősegítő üzem — amelyet a fővárosból telepítettek ki új környezetbe — több tízmillió forintos beruházással, 16 hónap alatt készült el. S ebben nagy szerepet játszott a szocialista munkaverseny, valamint a több mint 2500 munkanapot kitevő társadalmi munka. Az üzem parancsnokának beszéde után Kovács Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes mondott köszönetét a honvédelmi miniszter nevében, a létesítmény parancsnoki karának és építőinek munkájáért, akik ezután magas kitüntetéseket és jutalmakat vettek át. (Szít) Vendéglő a tigrishez A Magyar Építőművészek Szövetsége szállodaépítési kiállításán az 54 tabló elsősorban az utóbbi 5—6 évben felépített korszerű üdülőhelyi és városi szállodákat mutatja be, de több makett fényképével ízelítőt ad a jövőből és néhány régi képpel emlékeztet a szállodaépítés múltjára is. Többek között kiállították Hild József, a híres pesti építész 1839—40-ben épített Nádor utcai alkotása, a „Vendéglő a tigrishez” elnevezésű szálloda képét. Érdekesség annak a plakátnak fénymásolata, amely az „Emmerling fogadója István főherceghez” szálló reklámja, s nemcsak a fogadót és az ablakaiból látható városképet — a budai Várpalotát és a Lánc-hídat — .mutatja, hanem szolid árakat hirdet, s már napi 60—80 krajcárért kínálja szobáit a vendégeknek. A kiállítást december 21-ig tekinthetik meg az érdeklődők, naponta délelőtt 10 órától délután 6 óráig a szövetség székházában, VIII. kerület, Puskin utca 26. Kagylókísérletek Hogyan „ketyegnek" a biológiai órák? Mi szabályozza az élő szervezetek ritmikus periódusokban ismétlődő életfolyamatait? — erre" a kérdésre keresnek választ a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi biológiai intézetének kutatói. A rendszeresen ismétlődő folyamatok közül a legismertebb az alvás, az ébredés, illetve a primitív állatoknál a nyugalmi és az aktív állapot. Azokat a mechanizmusokat, amelyek ezeket az életfolyamatokat szabályozzák, biológiai óráknak nevezik. A szabályozás biokémiája a mai napig ismeretlen. Felderítésére a kutatók a bonyolult szervezetek egyszerűsített mo- delljein — a kagylókon — végzik kísérleteiket. Sikerült megállapítaniuk, hogy a kagylók záróizmának működése — amely ugyancsak aktív és nyugalmi szakaszra tagolódik — a központi idegrendszer szabályozó befolyása alatt áll. Ez úgy valósul meg, hogy az idegsejtekben található szerotonin- szint-növekedés aktív szakaszt, a szerotoninszint-csökkenés pedig nyugalmi szakaszt eredményez. Ha a szerotoninszintézist megbénítják, aktív szakasz nem jön létre, de a kívülről bevitt szerotonin Isméi „felélénkíti” a kagylót. A biológiai óra „ketyegése” ez esetben tehát a sze- roloninszint ingadozásának felel meg. Ez a rendkívül fontos aktív anyag az ember idegrendszerének bizonyos részeiben is megtalálható, de működése még nem tisztázott. A tihanyi kutatók megállapítását érthető módon éppen ebből a szempontból tartják szakkörökben rendkívül nagy jelentőségűnek. VARDA Kalmár János, Fuló Benedek él Jobbágy István esküdt polgárok „könyörgésére” Vár- da városát és lakóit szabadság- és kiváltságjogokkal ruházta fel 1468-ban kelt oklevelében Várday István, Mátyás király „legfőbb kancellárja”. A városi szabadalomlevél adományozásának 500. évfordulója alkalmából egyhetes ünnepség- sorozat kezdődik Kisvárdán. i\*.
