Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
MOHOB-VIDÍKI X. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM 1988. DECEMBER 1., VASÁRNAP Regi szakmák — öreg mesterek ÉS AZ UTÁNPÓTLÁS? Évszázadok után — Szíjgyártóból bőrdíszműves? — Felbontották a szerződést — Kisiparos gondok Néhány héttel ezelőtt felkerestük a Monoron-élő öreg mestereket, hogy a kihaló félben levő szakmákról tudósítsunk. Vannak ugyanis mesterségek, amelyeket a technika, a tudomány rohamos fejlődése, a magasabb igény egyre inkább elsorvaszt, megfellebbezhetetlenül halálra ítél. Kegyetlennek tűnő, de természetes, magától értetődő folyamat ez. A szitakötés, a kosárfonás, a szíjgyártás ma már elavult, népszerűségüket vesztett szakmák. Van, ahol évszázados tradíció szakad meg, másutt kényszermegoldásként életképesebb szakmára hangolnak át a mesterek. Felkerestük a KIOSZ járási titkárát. — Valóban nincs mentség, nincs valamiféle megoldás, amely kedvezőbbé tehetné a szakmák utolsó éveit? — kérdeztük. — Hathatós megoldás nincs — kaptuk a választ. — A lakosságot nem lehet arra kényszeríteni, hogy olyan eszközt vásároljon, vagy használjon, BEMUTATJUK: Szepesi Attilát „Olyan élményekkel érkeztem a férfikorba, mint a preklasszikus zene, Bosch és Van Gogh víziói. Elemi megnyilatkozási formám mégis a vers. Azért írok, mert van véleményem a világról, hiszem, hogy ez a vélemény csak az enyém, de mások is gazdagabbá lehetnek általa.” A rokonszenves költői megnyilatkozás szerzőjének nevét jól ismerik szerte az országban. Versei az Üj írás, Tisza- táj, Jelenkor és az Élet és Irodalom hasábjain jelennek meg. A Tiszatáj, az Universitas és az Első ének című nagy sikerű antológiák egyik szerzője. Mindezek csak egy életrajz, egy költői pálya adatai. Versei az utóbbi időben mind gyakrabban jelennek meg a Pest megyei Hírlap hasábjain. A j nagyon tehetséges költő-tanár j Hemádon tanít. Jól ismeri já- ; rásunk életét, problémáit is. Tanítási gyakorlatát Pest közelében töltötte. — Nagyon megragadott az itt élő emberek élete. A kora hajnalban munkába induló nők és férfiak egykori munkáséletemet juttatták eszembe. Ez volt életem nehezebb egyeteme. Szepesi Attila kijárta ezt az egyetemet is. Főiskolára készülése előtt évekig dolgozott. Vörös László, a Tiszatáj kritikusa az egjTik legnagyobb magyar költőtehetségnek tartotta. Verseinek gondolatgazdagsága, mondanivalója az ország valamennyi irodalmi folyóiratának szívesén látott vendégévé tette. — Hogyan tovább? Mennyiben jelent változást a falura készülés? A költő így vall erről: — Falura szakadva az a kettős gond nehezedik az emberre, akinek ambíciója, hogy „látva lássák” faluja határán is túl, hogy míg egyfelől eleget kell tennie apró-cseprő kötelességeinek, helyt kell állnia egész emberként a hétköznapok porondján, másfelől egyedül kell megvívnia a percekért, az alkotás viszonylagos nyugalmáért, nap mint nap kell birkóznia a lankadó energiával, sokszor az éjszaka megrövidítése árán is. Nem akarok vasárnapi versíró lenni, mert ez a legbiztosabb útja a beszűkülésnek Távol az irodalom fórumaitól, az irodalom levegőjétől, kétszeresen meg kell szenvedni minden leírt szóért, de megvan ennek az az előnye, hogy nem veszélyezteti az embert az „irodalmi- ság”, nem kell küzdeni a sablonok és a divat szemfényvesztő zsákutcái ellen. Célom, hogy képességem maximumát nyújtsam tanárként és költőként egyaránt. Szalontai Attila Szepesi Aiüla: Zöld falka Zöld falka zúdul itt vagyok érzékeim nyugodjatok habos fehér fák kezek vállak zöld falka zúdul megtalállak városok tornyok kék utak vergődök gondjaim alatt kezek arcok zöld falka sárga pipacsos-fürjes búzatábla iranyrozsda itt vagyunk keltei hegyek közt sustorgó vizekben itt vagyunk arcok kezek vállal, hófüggöny lebeg megtalállak kabát kandalló jaj mi kell még zeneszó ólomszürke esték lányunk beszél már kérdezem nincs pénz sáros út elviszem elviszem meghozom virággal habos fák lobognak utánam vaskóinak forró záporok zöld falka zúdul hallgatok amelynek az előállítása, vagy | megjavítása költségesebb, j mint a gyárilag készítettek. Ha mégis van valami segítség, az nem lehet más, minthogy az érintett mesterek egy hasonló szakmára, vagy egy kiegészítő tevékenységre képezzék át magukat. A szíjgyártó például bőrdíszművesként működhetne tovább, a kosárfonó vesszőből, vagy gyékényből fonott faliszőnyegeket, tetszetős, modern lakásdíszeket készíthetne. Az új kényszerítő helj'zet felismerése egyéni ötleteken alapuló megoldást is jelent egyúttal. Ha ebbe bele is kell nyugodnunk, abba már nem, hogy a kevésbé divatos szakmákat is lenézettnek tekintsék a fiatalok. Például a cipész szakmától is úgy idegenkednek, hogy a járás területén csak két jelentkező akadt. Szinte már dicsekedni kezdünk velük, amikor váratlanul ők is felbontották a szerződésüket. Olyan fiatal is elvétve akad csupán, aki valamiben építőipari szakma iránt érdeklődik. Sok esetben a szülők téves szemléletéből következik, hogy sorra felbontják a már megkötött szerződéseket. A fodrász, szobafestő, autó- és motorszerelő Ipari tanulókból nincs hiány. Az utóbbi időben valósággal megrohanták ezeket a szakmákat, a jelentkezők aránya már jóval túlhaladja az igényeket. Szobafestőből 39 tanuló van, ftt külön meg lehet említeni a monori Otrőkocsi mestert, akinek a keze alól nem egy ipari tanuló arany-ezüst díjjal szabadult fel, illetve a szokásosnál előbb kezdhetett el önállóan dolgozni. (baky) ítélet sikkasztásért A Budapest és Pest megyei Terményfelvásárló és Feldolgozó Vállalat 2. számú monori telepén történt sikkasztás, csalás ügyében hozott ítéletet november 28-án a Monori Járásbíróság. Az elsőrendű vádlottat, Békési (Becker) Jánost a bíróság bűnösnek mondta ki társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásban és egyéb b ű n cs el ekm én vekben, s 3 évi börtönbüntetésre, 32 ezer forint kár megtérítésre, a közügyektől való háromévi eltiltásra, valamint pénz mellékbüntetésre ítélte. A másodrendű vádlott, ifj. Pokornyi János büntetése: egy év hat hónap szabadságvesztés, három évre a közügyektől való eltiltás, ezer forint pénz mellékbüntetés. Hornyák Jánost, a harmadrendű vádlottat egy év nyolc hónapi szabadságvesztésre, 500 forint pénzbüntetésre, a köz- ügyektől való két évi eltiltásra, s az okozott károk megfizetésére ítélték. Kerepeszki Mártonnét (a vállalat raktárosát) hathónapi — háromévi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélték. Dobai József né büntetése: négyhónapi szabadságvesztés — három évre felfüggesztve — és 500 forint pénzbüntetés. Az ítéletet az ügyészség tudomásul vette, a védelem fellebbezett. Tanácstag beszámolója Kispál Károlyné járási tanácstag holnap este 6 órakor Pilisen, az általános iskolában beszámolót tart. • • Ügyeletes orvos Gyomron dr. Meisleis Márta, Monoron dr. Rados Mária (egészségház), Vecsésen dr. Simon Sándor (Bajcsy Zs. u.) tart ügyeletet szombat délután 2 órától hétfő reggel 7 óráig. Ügyeletes gyógyszertár Monoron a Fő téri, Vecsésen az Andrássy telepi lesz. MAI MŰSOR MOZIK Ecser: Fantomas a Scotland Yard ellen. Gomba: Nem várok holnapig. Gyömrő: Reggel. Héttőn: Esküvő istenigazában. Maglód: A 4-es labor őrültje. H: Keresztelő. Mcnde: Keresztelő. H: A 4-es labor őrültje. Monor: Oszkár. H: Kortársaink I—II. Nyáregyháza: A balerina és rajongója. Péteri: Becsületbeli ügy. Tápiósáp: A 4-es labor őrültje. Tápiósüly: A magányos villa titka. Úri: A nagymenő. Üllő: Csapda. H: Kitérő. Vasad: Becsületbeli ügy. Vecsés: Isten és ember előtt. H: Forgószél. Matiné: Rómeó a csatatéren. Sióvá tesszük Ä maradék még felfér Világéletemben szerettem utazgatni — s szerettem a rémtörténeteket is. Arra azonban, hogy ez a két dolog milyen szorosan összekapcsolódik, most jöttem rá, a 12.30-as gyömrői buszjáraton. Heten várakoztunk a kis- templomnál a Monor felé tartó buszra, s mikor az — Tűssé késve — megjelent, én már éreztem, hogy nem mindennapi élményben lesz részünk. Két könyök és egy krumpliszsák között ocsúdtam fel, akkor is csak azért, mert a kalauz harsányan így kiáltott: menjünk beljebb, még fel kell férni a maradéknak. A maradék fel is fért, s mikor elindultunk, jólesően éreztem, hogy embertársaim a levegőben tartanak, a lábam sem éri a földet. Egy fiúcska valahol a térdemnél guggolt és időnként megkérdezte, hogy messze van-e még Péteri. De ezt senki nem mondhatta meg neki, néhányan ugyanis az ablaküvegre kenődtek és gátolták a kilátást. A megállóknál úgy történt a leszállás, hogy mi, akik az ajtónál álltunk, kupacban zúdultunk az árokba és fejünk felett lihegve csörtettek át a leszállók. Aztán sem lettünk kevesebben, mert felszálló is akadt szép számmal, s ilyenkor újra kezdődött a közelharc a helyekért. Verekedés szerintem csak azért nem tört ki, mert az autóbuszon az is örült, aki tudta, hogy melyik a saját keze. Én például csak Péteri után döbbentem rá, hogy a könyök a tarkómon nem az enyém, mert én nem szoktam bántalmazni önmagam. Persze ebben a lelki-, állapotban sok minden érthető ... Valaki kedélyesen bokán is rúgott néhányszor, amitől kicsit durcás lettem, és én is rúgni akartam. Hál! istennek, mozdulni, azt nem tudtam, csak ha levegőbe emelt a tömeg. Ügy kétszáz méterenként néha meg is álltunk, mert többen rosszul lettek. Mikor a monori Fő téren szabad levegőre kerültem, félreérthetetlen pillantást vetettem a MÁVAUT-irodá- ra, amiért ezúton is bocsánatot kérek, ötletem pedig a következő: ez az utazás bőven felért egy fogyasztókúrával, mert laposra hengerelték egymást az emberek. A viteldíjon kívül ezért a kúráért külön pénzt kérhetne a MÁVAUT. K. Zs. Gyermeklárma a kastélyban Látogatás a Gyömrői Gyógypedagógiai Nevelő Intézetben Impozáns épület a gyömrői Teleki-kastély, s mivel eddig csupán messziről volt alkalmam gyönyörködni benne — közelről méginkább lenyűgözőnek látom. Hatalmas oszlopok, óriás ablakok, szinte várom, mikor toppan elém a kinyíló ajtószárny mögül egy li- bériás inas, hogy betessékeljen. Az üveg mögül azonban borzas gyerekfejek kandikálnak, nevetés szűrődik ki a termekből. Gyógypedagógiai nevelőintézet lett a műemlék kastélyból — 105 kisgyermek otthona. A csarnoknak is beillő nagyteremben nevető lurkók szánkáztatják a székeket a műanyagpadlón, s nem kis fáradságba kerül, míg a folyosólabirintusban elkeveredek a gazdálkodási irodáig. Az igazgatóhelyettes udvariasan bocsánatot kér, megértjük, a gyerekekkel kell foglalkoznia. Vég Sándorné azonban, a gazdálkodási osztály vezetője hellyel kínál, noteszembe belekerülnek az első bejegyzések. ★ Szeptember 2-án kezdődött az évük, akitor volt a hivatalos épületátadás is, bár a 105 gyerekkel a létszám még korántsem teljes: új gyerekeket várnak a téli szünet után. Nyolc pedagógus van az otthonban, most végzett mindegyikük a főiskolán, tele vannak energiával, ambícióval. Kell is — hiszen ezek a kicsik talán mindenkinél jobban igénylik a velük való törődést, foglalkozást. Nyolcvan az állami gondozott gyerek, akik a többiekkel együtt bentlakók. Az épület k ül is, belül is csodálatos, s mi álmélkodunk: hogy tud három takarítónő ennyi gyermek után, s ilyen hatalmas méretek mellett rendet tartani? Mert minden raRajzok, rajzok mindenütt. gyog a tisztaságtól. Kanyargós lépcsőn megyünk az emeletre, a hálószobákba. Népi mintás ágyterítők, a fal mellett apró strandpapucsok ... A gyerekek mindenhová követnek bennünket. — Hogy hívnak? — Bányai Gyuszi vagyok, és itt a testvérem is — mondja egy kisfiú. A testvérével együtt állami gondozottak. — Engem is tessék leírni, én Kovács Gyuri vagyok, Kartalról jöttem, és 8 éves leszek. Közlékenyek, aranyosak. A táblán, rajzlapokon mindenütt fehér szakállas, piros bundás apókák rajzai sorakoznak — la gyerekek várják már a Mikulást. A tantermek kicsik, s rengeteg bennük a szemléltetőeszköz: van tv, sok-sok falikép, kifestőkönyv. Tökéletesen berendezett orvosi rendelőjük és betegszobájuk van, s az alagsori konyhában akkora hűtőszekrények, hogy tréfásan meg is jegyzi egyikünk: „lakni lehetne benne”. A szakácsnők — Bátri Sándorné, Schmidt Istvánné és Cseri József né — ma lángost sütnek ebédre, s elmondják, hogy soha ilyen hálás „vendégeik” nem voltak még, mint a gyerekek, öröm nekik főzni. ★ Üjra a gazdálkodáii szobában vagyunk. Vég Sándorné fiókjából csavarok hullanak a földre; kis rontópálok, mindent szétszednek, s nála halmozzák fel a maradékot. — Nem kerülhetett kevés pénzbe a felújítás — nézek körül. — Körülbelül hétmillió forint volt, ha mindent beleszámolunk, A külső formát az eredetihez hasonlóan újították fel, hiszen az épület műemlék. Épül már az új út a tsz-ud- var mellett, bár mi még bokáig sárban gázolunk a faluig, s a dombhajlatból visszanézünk a Teleki-kastélyra — nagyon szép. k. zs. — p. i. i l 1 Valóban impozáns látvány.
