Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-12 / 291. szám

Tanácstagok beszámolója Ma délután 5 órakor az 53. választókerületben, a kozerv- gyár Ceglédi úti gépüzemében Kocsis Lajos, december 14-én szombaton délután négy óra­kor a 39. választókerületben a Szabadság Termelőszövetke­zet irodájában (Temetőhegy dűlő 3.) Illyés Gyula, ugyan­ott, ugyanabban az időpontban a 40. választókerületiek részé­re Grónai István; ugyancsak december 14-én délután öt órakor az 5. választókerületiek részére az iparitanuló-iskolá- ban (Kossuth Lajos u. 2.) Ko­vács Ambrus, és ugyanazon a napon este 6 órakor a 43. vá­lasztókerületben a Kopa-féle iskolában Végh István tanács­tag tart beszámolót. Ma: vb-ülés Ma délelőtt 9 órai kezdettel ülést tart a városi tanács vég­rehajtó bizottsága. A megtárgyalásra kerülő té­mák között beszámoló szere­pel a tanács és a tanácsi szer­vek ez évi munkatervének végrehajtásáról, valamint ja­vaslat hangzik el ezen intéz­mények jövő évi munkatervé­nek összeállítására. A továbbiakban egyéb kér­déseket tárgyal a végrehajtó bizottság. Olcsóbb a fenyőfa A kiskereskedelmi vállalat üzletei az idén városunkban korán hozzáfogtak a fenyőfa árusításához, méterenként 18 forintos áron. A fogyasztási szövetkezet később kezdte a „karácsonyfa” árusítását és az új gazdasági mechanizmus szellemében 16 1 forintot kér egy méterért. A keddi hetipiacon pedig a termelőszövetkezet erdőgazda­sága hosszúlevelű lucfenyőt árultatott, amelyből nagy, másfélméteres fát adtak 15 forintért. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Egy ember az örökkévaló­ságnak. Hatszoros Oscar-díjas, • színes angol film, Kísérőműsor: Gusztáv le­fogy. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. A P E S T /*% E CrV E I HÍR LA P " KÜLÖN KIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 291. SZÄM 1968. DECEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Miül szorít ss cipő ? Baj van a minőséggel Egy panaszos levél ügyében kerestük fel Németh Ambrust, az áruház vezetőjét. A levél tartalmát — amelyben egy vevő arról panaszkodott, hogy a néhány napja vásárolt cipő talpa lévált — november 23-i számunkban közöltük. Több hasonló jellegű panasz indított arra, hogy személye­sen keressem fel Németh Ambrust. — Az éremnek két oldala van. A népgazdasági érdeke­ket is figyelembe kell venni. Az áruház vezetője ezekkel a szavakkal fogadott, amikor odaérkeaésem célját elmond­tam neki. Nem egészen értet­tem, hogy mire gondol. Meg­próbáltam hát célirányos kér­désekkel irányítani a beszél­getést. — Jogosak-e a vevők pana­szai, amelyek szerint egyre több a reklamálni való cipő? — Részben — sajnos — igén. Általában a ragasztott cipők nem bírják a strapát Az az igazság, hogy műanyagipa­runk, de a bőrfeldolgozó ipar sem rendelkezik megfelelő anyagokkal. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a vevők első­sorban a finomabb, vékonyabb talpú cipőket keresik. De a tapasztalat ugyanakkor arról is tanúskodik, hogy ezek a ci­pők mindennapi használat­ban tönkremennek, és jóval korábban, mint ahogy elvár­nánk. Egy ragasztott talpú ci­pőben, ha valaki négyszer-öt- ször elgyalogol az állomásig és vissza — csaknem biztos lehet benne, hogy leválik a talpa. — Egy cipő ára egy munkás átlagos fizetésének 10—15—20 százaléka. Aki cipőt vásárol, jogosan kéri tehát, hogy jó árut kapjon a pénzéért. — Ebben önnek igaza van. Egy csaknem tíz évvel ezelőtti belkereskedelmi miniszteri utasítás a cipők jótállási ide­jét hat hónapban szabja meg. Jelenleg viszont alig talál fi­nomabb kivitelű, könnyebb cipőt, amely ez idő alatt tönk­re ne menne. — Naponta egyre többen fordulnak reklamációival az áruházhoz. Megtörténik, hogy tíz-tizenkét vevő tér vissza, és ezek többsége általában azo­nos fajtájú cipőre, illetve csiz­mára panaszkodik. Kerültek tehát egészen rossz sorozatok is az áruházba? — Sajnos, igen. A nagyke­reskedelmi vállalatok azon­ban —, de a gyártó cégek is — eléggé felületesen reagál­nak észrevételeinkre. Jelenleg az a helyzet, hogy amíg a ko­rábbi években a gyermekci­pők kaptak okot a panaszra és reklamációra, ezekben a hóna­pokban a felnőttek is egyre sűrűbben hozzák vissza a ma­guk számára vásárolt, néhány napja viselt lábbeliket. Ezek a panaszok nem min­dig jogosak. Előfordul, hogy valaki kéthónapi használat után próbálja újjal kicserélni a nálunk vásárolt cipőt. — De ha az ilyen vevők meg lennének győződve róla, hogy a cipők és csizmák élet­tartama hosszabb, akkor talán nem használnák fel indokolat­lanul ezt a cserelehetőséget. — Ebben is igaza van. Saj­nos, cipőiparunk az utóbbi időben nem kényeztet el ben­nünket jó minőségű áruval. Az esetleges visszaélés a rek­lamáció lehetőségével, emiatt is történik. — Önök jelzik a nagykeres­kedelemnek ezeket a panaszo­kat? Az áruház vezetője keser­nyésen elmosolyodik. — Csaknem naponta. Ennek ellenére, eszi, nem eszi alapon, továbbra is hasonló minőségű árut kapunk. Eddig tartott a beszélgetés. Megnyugtató választ tehát sem az újságíró, sem a pana­szosok nem kaptak. Mégis le­írtam ezt a beszélgetést —, -mégha nem is remélem, hogy a jövő héttől kezdődően csupa jő minőségű lábbeli érkezik az áruházba. Mert az új gazdasági me­chanizmusban az is törvény, hogy megfelelő ellenértékért, jó minőséget adjunk a vevő­nek. Olyan cipőt, amelyet viselni is tud — tovább, mint egy hé­tig. Karai László HIDEG NAPOK - ÜRES HINTA Szerződés — szállításra A konzervgyár életéből ér­dekes híreket hall a sajtó munkatársa. A személy be jára­ti kaputól jobb kéz felé eső termeltetési irodákat és a szállítási osztály egy részét lebontják. Az épület már Gyalog és kerékpárral * A tanyai postások A hírszolgálat és a kultúra derék zászlóvivői a külterü­leti postások. Szomorú leve­lekkel sokszor aggodalmat keltenek, de többször jó hírt visznek a tanyavilágba, s az újságokkal a legtávolabbi kis tanyaházakba is elviszik a kultúrát. A körösi határban tizenketten dolgoznak. így tél­időben reggel 8 óra tájban indulnak el és bizony dél­után fél 5 óra körül végez­nek a kézbesítéssel. Kerék­páron járnak, de hóban,_ sár­ban azt sokszor nemigen le­het használni, s ilyenkor az apostolok lován: gyalog jár­jak be körzetüket, a 40—50 kilométeres utat Az elmúlt esztendőkben a rossz utak idején, néha a tsz-ek adtak neki egy-egy kölcsönlovat, de ez a segítség is abbama­radt. Csak egy tanyai postás, Urbán István van kiváltságos helyzetben, akinek saját mo­torkerékpárja, lova, kocsija és szánkója van. Háromszoros munka Az egyik reggel megláto­gattam a tanyai postásodat a „starthelyen”, amikor éppen kiosztották nekik a sóit kéz- besítenivaló anyagot. — Ilyenkor az ünnepek előtt megháromszorozódik a munkánk. Most az is ír a ro­konnak, ismerőnek, aki egyéb­ként sohasem szokott írni. — És a tanyaiak várják-e a postás bácsit? — kérdez­tem. — Várják bizony! A fiata­lok a levelet, az öregek a nyugdíj- és egyéb pénzeket, no meg az újságot. — Melyik újságot kedvelik legjobban ? — A képeslapok közül a Ludas Matyit. A napilapok közül a Pest megyei Hírlapot, s nagyon várják benne a Nagykőrösi Híradót. — A Pe‘st megyei Hírlap­kosság életébe. Szeretik, be­csülik őket, amire szép bi­zonyság az alábbi kedves tör­ténet, amelyet Rippel László posta-főfelügyelő mondott el, aki állandóan ellenőrzi a bél­és külterületi postásokat. Nemrégiben beköszönt egy tanyába és bejelentette a há­zigazdának, hogy a régi pos­tást leváltják s ezentúl ő fog helyette odajárni. A házbeliek nagyon megüt­köztek és szinte könyörögve szóltak: — Mondja meg odabenn, ne vegyék el a mi postásunkat! Nagyon meg vagyunk vele elégedve. Igen derék ember...! (kopa) amúgy is korszerűtlen, elavult. Helyére parkot készítenek. A konyha és az ebédlő új épületbe, költözik, s jelenlegi helyén tágas kultúrtermet ala­kítanak ki. A szállításokat a jövő évtől kezdődően teljes egészében az AKÖV végzi a gyár megbízá­sából. Erről az utolsó hírről be­szélgetünk Muhi Jenő ndűsza- ki főmérnökkel. — Valamennyi járművét le­adja a gyár az AKÖV-nek? — Igen. Mivel az egyes AKÖV az eddigi kooperációs időszak alatt bebizonyította, hogy a szállítási szükségletün­ket ki tudja elégíteni, ezért a jövőben szorosabbra fűzzük az együttműködést. Valameny- nyi járművünket — a sze­mélygépkocsik kivételével — áz AKÖV-nek adjuk át. A tárgyalások alapján arra is lehetőség nyílt, hogy e válla­lat gyárunk belső területén fölmerülő anyagmozgatási igényeinket is kielégíti. Idáig ugyanis magunk oldottuk ezt meg. Az eddigi tapasztalatok alapján ez az új szállítási szerződés mindkét vállalatnak előnyére fog válni. (fehér) LÁTUNK-E LILIOM? A díszletezőmunkások csaknem három óra hosszat dolgoztak a művelődési központ színpadán, amikor szombaton estefelé megérkezett a hír: Latinovits Zol­tán betegsége miatt elmarad az előadás. Hogy valaki ebben az influenzás időben meg­betegszik, azt megértjük. Azt viszont már kevésbé, hogy a kecskeméti Ka­tona József Színház igazgatósága jelenleg azon töp­reng, hogy egy későbbi időpontban . bemutassák-e Nagykőrösön a Liliomot vagy ne. Szerintünk ezen egyáltalán nem kell töprengeniök. Százhatvan bérletet vásároltak meg a színházi évad előtt azok a nagykőrösiek, akik — bízva a színházzal kötött szerződésben — itthon akarják megtekinteni a sorozat előadásait, köztük a Liliomot. A színháznak anyagi érdeke is a közönség megtartása. Nem vagyunk biztosak abban, hogy amennyiben egy későbbi idő­pontban nem kerül nálunk színre a Liliom — jövőre is ugyanennyi bérletessel számolhat a Katona József Színház. Sportszempontból Pest me­gyét hét középiskolai körzetre osztották. Az egyik ilyen kör­zetet Abony, Cegléd és Nagy­kőrös középfokú iskolái alkot­ják. A diákok versenyeztetése céljából négy sportágban ver­senyeket írtak ki. A déli körzet női kosárlab­da-bajnokságára vasárnap ke­rült sor az Arany János gim­názium tornatermében. Nagy lelkesedéssel játszott a meg­jelent négy csapat. A körmér­kőzés győztese a nagykőrösi gimnázium csapata lett. A körösi lányok igen jól, ötlete­sen, gyorsan, korszerűen ját­szottak és nagyon megérde­melten jutottak a végső győ­zelemhez. MADARÁSZ LACI » Kárpát utca 19. szám alatt lakik Hajdú A István, a konzervgyár dolgozója, bádo­gosmester. Hajdú mester fiatal kora óta szerette a madarakat. Mindig szép galambokat tartott, s midőn egyszer a környékbeli levágott ná­dasban a vadkacsák elhagyták a tojásaikat, ö tyúkkal kikeltette és felnevelte a kis vad- kacsákat. László fia mé'g csak 11 éves és a Kossuth iskola tanulója, de ő már túltett az apján. A vadkacsák mellé kis fácánokat, foglyokat szerzett, s azok, gondos ápolása folytán, nagyra nőttek. Ez lett az udvarukban levő „madárkert” alapja, amely aztán évről évre gazdagodott. A vadkacsák ketrecébe zsotn- békot és nádast épített be, hogy „otthon” érezzék magukat. A csóka és a szarka lak­osztályában gallyas fácska áll, hogy azon röpködhessenek. A fácánok és foglyok ket­recében szintén ott a búvónád és a káka. A stiglinc, csíz, pinyt és a veréb lakhelye kis erdőimitáció, amelyben vígan tűrik a rabságot. A kis Laci gyerek minden reggel öt óra­kor kel, apróra vágott kukoricával, napra­forgómaggal, s mindenféle gyommagvakkal eteti kU madárkertjének lakóit. De az iskolát sem hanyagolja el, amiről jó bizonyítványai tanúskodnak. Madárrajzai pedig azt bizonyítják, hogy jó szemű, ügyes kezű szemlélője kis barátainak. Mindezek mellett valóságos madárprepa- rátor a gyerek. A mezőn talált madarakat szakszerűen kibelezi, kitömi. A lakásukat több varjú-, fácán-, fecske- és cinkeprepa­rátum díszíti. Űjabban díszhalakkal is fog­lalkozik. Katonabátyja guppihalakat hozott neki s a kis díszhalaknak uborkásüvegből akváriumot készített. Kavicsot rakott a fene­kére, s még hínárt is ültetett bele. Ezek a halak eleveneket szülnek, s már szaporítot­tak is és a kicsinyeket Laci egy másik üveg­ben neveli. Apja természetesen néha segít neki a nagy munkában, de ő inkább régi fajta nagy ma­gyar házi galambjaira büszke, amelyek egy kilóra is megnőnek. Búcsúzáskor megkérdeztem a kis Hajdú Lacitól, hogy ha felnő, mi akar lenni? — Erdész — mondotta felcsillanó szemmel és elindult velem, hogy a nagyerdőből fa­kadó „Csobogóból” friss patakvizet hozzon a halakra. (kopa) Nagykőrösi Gimnázium— Ceglédi Közgazdasági Szakkö­zépiskola 64:7 (31:3). A körösi csapat tagjai: Kol­lár É. (26), Kovács (14), Ta­kács (12), Máté és Varga (4— 4), Bűz és Szarvas (2—2), Ko­pa, Bakai, Sallai,. Hegedűs, Pásztor. Kollár Éva betöréseivel, Ta­kács' tempó- és Kovács horog­dobásaival biztosan nyert a helyi gárda. Nagykőrösi Gimnázium— Ceglédi Gimnázium 38:14. Az első félidőben jól ado­gattak lányaink, de a második félidőt néhány egyénieskedés is jellemezte. Páhán 11, Szarvas, Kollár É.. és Takács 6—6, Bűz 4, Sal­lai és Kovács 2—2, Vajtai 1 pontot ért el, míg ez D. Ko­vács, Müller, Szekfű, Kollár Zs. és Máté részéről nem si­került. Nagykőrösi Gimnázium— Ceglédi MT 44:16 (21:6). Gimnázium: Máté, Páhán 7, Takács 12, Kollár É. 11, Sallai 4, csere: Vajtai, Szarvas 6, D. Kovács, Kollár Zs. 4, Ba­kai. Máté, Páhán és Vajtai fel­váltva jól fogták a vendégek legponterősebb játékosát. A gyorsan, jól játszó, jó csapat­játékot és a kombinációs já­tékban is kiemelkedőt nyújtott Takács és Kollár Éva vezeté­sével megérdemelten nyerték a döntő jellegű találkozót a jól játszó technikumiak el­len. A kétszer 15 perces mérkő­zések után a nagykőrösi gim­názium csapata nyerte a kör­zeti versenyt három ceglédi csapat, a mezőgazdasági tech­nikum, a Kossuth gimnázium és a közgazdasági szakközép- iskola előtt. Jó volt látni, hogy az ellen­felek között is voltak körösi lányok. Sulyok Zoltán 4 * f * (Foto: Kiss) JÓ JÁTÉK - BIZTOS GYŐZELEM t nak a tanyavilágban hány előfizetője van? — Körülbelül 600. Mind­nyájunknak van 40—50 elő­fizetője. Télidőben mindig emelkedik az előfizetők szá­ma, de az idei aszályos, elemi csapásos esztendőben kisebb mértékű az emelkedés. Pél­dányonként is áruljuk az új­ságot, s a Pest megyei Hír­lap, főleg a hetipiacos napo­kon, igen fogy. Mindnyájan eladunk 40—50 darabot. Majd minden tanyában van rádió — A tanyasiak most már | mindenről informálódnak. Alig van olyan tanya, ahol ne í lenne rádió, s ahol villany van, sok helyen ott a televí­zió is. Ezek előfizetési díjait mi szedjük be és bizony so­kan elég nehezen fizetik ki a rádiónyugtákat. A lottócédu­lákat szívesen veszik és a szerencsesors jegyek is kelnek. — Hát a kutyákkal van-e baj ? — Most már kevesebb. Mióta a kutyák szabadon- tartásáért többeket megbírsá­goltak. — Van-e valami kérésük? — Van. Arra kérjük a kül­területi lakosságot, hogy a tanyánál csináljanak levél- szekrényt, hogy ha nincsenek otthon, a levelet bele tudjuk tenni. Kérjük azt is, hogy a nyugdíjfizetéskor ne' jöjjenek be hozzánk a postára; ne­künk minden időnk be van osztva és nem szabad a pénzt ott kiadni. Várják meg nyu­godtan otthon, mi igyeke­zünk, hogy minél hamarabb ott legyünk vele. „Ne vegyék el a pos'ás bácsit" A külterületi postások való­sággal belenőttek a tanyai la-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents