Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

A PENGI TÁJMÚZEUMBAN MAPLŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM 1968. NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK Milyen lesz Vác Elkészült a város általános rendezési terve Emlékek a dohányzás múltjából Az utóbbi időkben aligha volt a városi tanács épületé­ben — városunk jövője szem­pontjából — nagyobb jelentő­ségű tanácskozás, mint amit kedd délelőtt 9 órára hívott össze a tanács építési és köz­lekedési osztálya. E tanácsko­zás jelentőségét már a meghí­vottak névsora is jelezte: az Építésügyi Minisztérium tele­pülésfejlesztési főosztályától kezdve még három miniszté­rium, a megyei tanács több osztálya, a városi pártbizott­ság, több megyei, városi és járási intézmény és hivatal, tervezőintézetek, valamennyi városi ipari üzem, kereske­delmi vállalat, s a városi tanács osztályainak képviselői voltak hivatalosak erre a tár­gyalásra. Egyetlen napirendi pont szerepelt ezen a tanácskozá­son: városunk általános rende­zési terve, melyet az Építésügyi és Vá­rosgazdálkodási Minisztérium megbízásából a Városépítési Tudományos és Tervező Inté­zet készített el. Ez a terv lesz hivatva megszabni Vác továb­bi fejlődésének módját, üte­mét, egészen időszámításunk második évezredének vé­géig. A rendezési tervet Kalata Gyula, a Városépítési Tudo­mányos és Tervező Intézet tervező mérnöke általánosság­ban, a szaktervezők pedig részleteiben ismertették. A MÁV, az ipari üzemek és vállalatok már koráb­ban a tervezőintézet ren­delkezésére bocsátották fejlesztési terveiket, és így azokat is beépítették az általános rendezési tervbe. A délután öt óráig tartó egyeztető tárgyalás során a részvevők előtt kialakult az a modern városkép, amilyen lesz majd Vác 2000-ben. Az általános rendezési ter­vet előreláthatólag még ebben az évben ta­nácsülés elé terjesztik jó­váhagyásra, s annak megtörténte után la­punkban részletesen ismertet­jük olvasóinkkal. <f. 1.) A penci tájmúzeum új és szokatlan kiállítással lepte meg a látogatót. „Emlékek a dohányzás múltjából” címmel állított össze figyelemre méltó anyagot Jakus Lajos múzeum­igazgató. A kiállítás egyik leg­értékesebb darabja Petőfi Sándor dohányszitája, melyet Koltón kapott ajándékba ... „Amióta én megházasodtam — Valóságos fejedelem vagyok — Trónusom a karszék, és pi­pámnak — Hosszú szára a ki­rályi bot”... írja költőnk 1847. szeptember 15-én. , A kedvenc pipa már nincs meg, meghatódva veszem ke­zembe a szitát, a féltve őrzött kincset, költőnk boldog mé­zesheteinek egyik tanúját. Van itt „tükrös bajuszpedrő”, fe­delén pipázó juhásszal. 1818- és 1821-ből remek faragású tajtékpipák, pipaszúrkáló, ci­garettatöltő, dohány- és szi­varvágók, tajtékból és csont­ból faragott népi és iparmű­vészeti cigarettaszopókák, pá- vaszempipa, Miska-pipák mintegy 30 változata. Ilyen­ből eregette valaha a keser­nyés dohányfüstöt Rózsa Sán­dor, a betyár is. A tárgyi anyagot ízlésesen elhelyezett korabeli metszetek egészítik ki. SOHA TÖBBE! Szellemi vetélkedő - lendületes munkaverseny a hármas jubileum idején a dunakeszi járműjavítóban A MÁV Dunakeszi Jármű- \ javító Üzemben egyre na­gyobb ütemben készülnek a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának és a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulójára. Az év­forduló-sorozat tiszteletére munkaversenyt indítottak, amelyben az üzem 106 szocia­lista brigádjának 1670 tagja tett versenyfelajánlást. Ezeknek a feladatoknak teljesítése az alapja az üzem idei tervé ma­radéktalan megvalósításának és a „kiváló üzem” kitüntető cím elnyerésének. A versenymozgalom nagyon változatos. Októberben „viet­nami szolidaritási hetet tar­tottak”. A szocialista brigádok kilenc levelező és egy nyilvá­nos fordulóból álló szellemi vetélkedőn vesznek részt, amelyen jobbára a jubileumi évfordulókkal kapcsolatos is­mereteikről kell számot ad­niuk. Az öt első brigád 1000— 3000 forint jutalmat és értékes jutaUmlárgyalcat kap. A győz­tes brigád képviseli az üzemet a járműjavító üzemek orszá­gos döntőjén. A szocialista brigádok két­hónapos társadalmi munkával bővítették az üzemi bölcsödét, s azt a napokban adják át ün­nepélyesen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját no- vember 6-án a József Attila Művelődési Ház nagytermé­ben ünnepük, ahol dr. Ádám Mihály, a Pest megyei Tanács vb-titkára mond ünnepi be­szédet. Ezután a jubileumi versenymozgalomban kiemel­kedő teljesítményt nyújtott munkásoknak közel félmillió forintot és száztizenhét „ki­váló dolgozó” kitüntetést ad­nak át. A versenyt november 7-e után is folytatják a no­vember 11-től 16-ig tartó ju­bileumi héten. A járműjavító KISZ-bizottsága társadalmi munkaakciót hirdetett az üzem fiataljainak. Egy új, Bah típusú vasúti személykocsi el­készítését vállalták, s azt ün­nepélyes külsőségek között november 19-én adják át a forgalomnak, a MÁV képvise­lőinek jelenlétében. (Szőnyi—Riesz) Dániel Kornél linómetszete A TIZEDIK 1940. november 7-én halt meg a Szovjetunióban Ma­te jka János magj’-ar szár­mazású szovjet állampol­gár, ki a Magyar Tanács- köztársaság idején Vác vá­ros direktóriumának tagja, a Váci Vörösújság szer­kesztője volt. . . |V yugtalan álmát aludta a L^ hatalmas fegyházépület. A világos folyosókon az őrök léptei csosszantak. Cellák kémlelőlyukain csattant a zá­rólemez. Az áporodott szal­maszag, a fel-feljajduló nyö­gések felszálltak és megbúj­tak a fehér mennyezet homá­lyos sarkaiban. Éjfél felé járt. A félelembe roskadt város fe­lől puskatus döngette a nagy vasalt kaput. A szűk Fegyház utcából katonák, lándzsás ro­mánok törtettek Gedeon igaz­gató irodája --felé. Jánosdeák Márton, a volt vörösőr. ki­vont pisztollyal vezette a kü­lönítményt. Neszeztek a cel­lák és megindult a híradás a falak távíróján. A rémült szí­vekbe a halálsejtelem költö­zött. Vita indult, szó szót kö­vetett. fenyegetés a fegyve­rekkel. és a cellák markai el­ernyedten bocsátották sorsuk­ra a felolvasott, e1,kínzott. üss7. mindenéb'ti kifosz­tott tíz halálraszántat. Nem ismerték, csak érezték sorsukat. A bilincsek egymás­hoz láncolták őket, s a halál- raszánt menet elindult a Fő utcán át a székesegyház felé. Harminc román katona fogta körül a menetet, mögöttük cigarettázva haladt a tisztek különítménye. A forró nappal után hűvös-hidegen szipor­káztak a csillagok, s gyenge pára vizezte a makadám macskahátú köveit. Titokza­tos és rejtőző volt a hallgató város, sötét ablakaival, fény­telen utcáival. M ily egyedül voltak utolsó útjukon a vándorok. Nem látta senki olyan, aki félt érettük, nem intett felé­jük búcsúzó kéz, és halálfé­lelmük terhét sem segítette senki. Lándzsanyél verte hátukat, fülüknek idegen szó nógatta őket sietésre, haláluk elé. Hátuk mögött, a nagytemp lom tornyában éjféli egy órát jelzett az óra. A város aludt, vagy úgy tette magát. A Duna felől pára gomolygott a Gom­bás-patak medrén felfelé, a csonkaszentek hídján át a Lő- házra. A Hétkápolna stációi élőt’ borzongva méreteitek a halál felé. Nincs menekvés! Az augusztusi melegtől sárgára fonnyadt kukorica sziszegve rezzent a sejtelmes éjben. A vesztőhely ez, mit a termé­szet alkotott, s az élet gondo­zott. Most a halál bújik itt puskacsövekben. Tíz élet láng­ját kioltó golyó lapul a tárak­ban, tíz halálraítélt ágya van itt a kukoricatáblában. E ldördülnek a puskák, har­minc lövés hangja Verő­dik vissza a templom faláról, vér patakzik a földön vonagló mártírok testéből, s a golyók nyitotta sebeken át megszö­kik belőlük az élet. Elcsende­sül a környék, s a távozók bakancsainak kopogása már nem jut el az áldozatok fü­lébe. A halál diadalmaskodott. Vagy talán mégsem volt tel­jes ez a diadal? A Vértes felől enyhén szürkült már, s a csillagok is magasabbra hú­zódtak, mikor gyenge sóhaj szállt fel ebből a halotti csendből, s mintha valaki mozdulna a holttestek között. Aztán könyökére tápászkodva előre kúszik, de jaj, hol az erő vagy a segítség, mely talpra emelje, s hol az a ház vagy másféle menedék, mely elrejtse? I» « atejka Jánost — igen, ő a 'VI mozduló — a kegyelem­lövés a torkán érte. Most zi­hálva, köhögve vonszolja ma­gát, a kifogyhatatlan remény nyújt már csak erőt, kúszik a sötét liget felé, hol még me­nedéket lelhet. Iszonyú órák, kínok mérhetetlen áradása. Hulló vére befesti a zöld fü­vet, kínját a néma földre só­hajtja. A hajnal hűvös és enyhítő, fától fáig kapaszko­dik, s mire a nap első sugara bevilágít a Fűz utcába, Ma- tejka János félig ájultan, őszülőre vált fejjel ér nagy­borsai Farkas Margiték kapu­jába. Itt, a háromszobás lakás legbelső szobájában talál me­nedéket, a behúzott spaletták rejtő védelme alatt. De fűre hullott vére nyomra vezet. Fegyveres román katona áll őrnek a nagybeteget rejtő ház elé, s csupán egy tízéves kis­lány segítségével jönnek- mennek a hírek a súlyos be­teghez. ­A fehér párnákat azonban hamarosan újból prices váltja fel: Matejka Jánost titokban, erős őrizettel visszaviszik a fegyházba. Lassan-lassan fel­gyógyul súlyos sebeiből, és a Berlinben aláírt hadifogoly- csere-egyezmény értelmében a Szovjet Tariácsköztársaság prágai attaséja kíséretében jut el szovjet földre. ovemberben szabadult és LN novemberben halt meg Halálának évfordulóján ke­gyelettel emlékezünk rá. Harmos Jenő A többi négy szobában négy község sajátosságainak meg­felelő gyűjteménnyel ismer- kedhetik meg a látogató. Az első szobában a rádi pásztor­élét emlékei a múltat, míg az „Űj Élet Termelőszövetkezet” anyaga a mát képviseli. A kosdi szobában még ma is látható a kosdi szénbánya tör­ténetéről bemutatott régebbi, jól sikerült kiállítás anyagá­nak egy része. Értékes a kő­bánya és a Naszály állat- és növényvilágát bemutató rész is. A harmadik szobában Cső­vár színes népviseletével és a vár régészeti anyagával, míg a penci szobában a köz*ég hí­res szőlészeti múltjával Ismer­kedhet a Pencre jött idegen. Kevés járás büszkélkedhet ilyen gazdag anyaggal rendel­kező tájmúzeummal megyénk­ben. Elgondolkoztató: vajon járásunk lakossága, városunk, a környező községek mennyire ismerik a „mi” múzeumunk gazdag anyagát? (u. i.) Történelmi emlékülés a KMP megalakulásának 50. évfordulóján Hétfőn délután a városi ta­nács klubhelyiségében ülést tartott a Hazafias Népfront Vác Városi Bizottságának el­nöksége. Angyal József elnök- helyettes megemlékezett az Októberi Szocialista Forrada­lom 51. évfordulójáról és is­mertette a váci ünnepségek programját. Javasolta, hogy a jövőben szorosabbra kell fűz­ni a tanács és népfront kap­csolatát. Ennek elősegítésére időnként meghívnak egy-egy tanácstagot, hogy számoljon be körzetének gondjairól, problémáiról. Elhatározták azt is. hogy tanácsülés elé terjesz­tik interpellációk formájában a népfronthoz érkező közérde­kű bejelentéseket, panaszokat. Borbély János elnök beje­lentette, hogy november 14-én a TIT és a népfrontbizottság történelmi emlékülést tart, a KMP megalakulása 50. évfor­dulója alkalmából, melyen Fegyó János, a Párttörténeti Múzeum tudományos munka­társ tart előadást. Az elnökség ezután város- politikai kérdésekkel foglal­kozott. (—ő) Egy veterán emlékeiből „Pest utcái között rohanó nép, puskalövések, rendőr, tört üvegek, népszava, forradalom. ... tán míg írom ezt, Magyarország nagy betegágyán vér és kínok közt megszületett a jövő.” Babits Mihály írja ezeket a sorokat Május huszonhárom Rákospalotán ,című versében. És erről ír visszaemlékezései­ben a dunakeszi Kövest Mór. A nagy évfordulók adták a gondolatot, hogy papírra vesse emlékeit. Ebből idézünk: „A munkásmozgalomnaal már kora gyermekkoromban megismerkedtem. Édesapám nyomdászsegéd volt és a Szo­ciáldemokrata Párt tagja: 1912^ben szabadultam, én is nyomdászsegédként, és — ugye, természetes? — 1912. március 21-én én is beléptem a Szociáldemokrata Párt­ba ...” Az ifjú nyomdászsegéd a pártba való belépése után két hónappal esik át az első tűz­keresztségen. Apjával együtt részt vesz a május 23-i mun­kástüntetésen. „... az országház előtt lo­vasrendőrök támadtak kivont kardokkal a békésen vonuló tüntetőkre. A bennünket üldö­ző rendőrök elől az akkori Podmaniczky (ma Rudas László utca) és Izabella utca sarkán levő Kakas vendéglő­be futottunk, sokadmagunk- kal. Lehúztuk a vasredőnyöket és vártuk a fejleményeket”. Délutánba nyúlott az idő amikor a vendéglőből hazafelé indultak. A Munkácsy utcánál még mindig lőttek a tüntetők­re. A szétszéledők egy kis szemetesfiú holttestét őrizték meg, máig is tartó emlékként. Két év múlva kitört a há­ború. Katonának megy. A kassai 6-os trénhez kerül, majd a frontról visszatérve Pestre, a 4-eshez osztják be. Az őszirózsás forradalmat Pesten éli meg. A forradalom kitörésekor a Szociáldemokra­ta Párt hatodik kerületi vá­lasztmányának baloldali tag­ja, előbb ház-, majd utcabizal­mi. A Tanácsköztársaság ide­jén a nyomdászok szakszerve­zete az Országházban székelő „lakásrekvirálási hivatalba” ■ delegálja. . Sok gyermekes : munkáscsaiádokat juttatnak .lakáshoz. És nemcsak hozzá­juttatják, hanem azt is figye­lemmel kísérik, hogy miként élnek. Nem sokkal ezután a, szakszervezet ismét megbízza. Friedmann Jenővel és Krum­mer Bélával (a Horthy-kor- szakban 10 évig ült a váci fegyházban) a Veszprém me­gyei direktóriumhoz kerülnek. Rövid idő után a Wodiancr nyomdában gépmester. Megbukik a Tanácsköztár­saság. Elhagyja az országot. Egy ideig bujkál, majd 1920. januárjában Pozsonyba megy. „Eleinte nyomorogtam, nem akartak felvenni a szakszerve­zetbe. Édesapám Bécsen ke­resztül eljuttatta a magyar Viaticumot (vándorlókönyv), ezután felvettek a szakszerve­zetbe, és munkát is kaptam. Gépmester lettem, nemsokára szakszervezeti főbizalmi. Ez idő alatt egy háromnapos sztrájkot is szerveztem”. 1931-ben tér vissza Magyar- országra. Dunakeszin telepe­dik le. Munkanélküliség, ín­ségkonyha, deportálás ... így élte meg 1945-öt. Ma a dunakeszi veterán- klub tagja. Haydn-, Bartók-, Borodin-müvek a szombati hangverseny műsorán Amikor a Váci Állami Ze­neiskola tanárai elhatározták, hogy egyik hangversenyük tel­jes bevételét a vietnami nép megsegítésére fordítják — még robbantak a bombák a sokat szenvedett nép földjén. Azóta nem repül több gép Észak- Vietnam területe fölé, de a se­gítőakció tovább tart, mert fel kell építeni a lerombolt háza­kat, el kell tüntetni a pusztí­tás okozta sebeket. A november 9-i hangverseny iránt városszerte nagy érdek­lődés mutatkozik. A Híradás- technikai Anyagok Gyárának kultúrtermében bemutatásra kerülő művek igényes zenei eseményt jeleznek. Haydn G-dur triójától, a Giordani-, Thelemann- és Ecc- íes-szonátákat követően fel­hangzik majd Bartók Ransz.ó- diája, s Borodin Quartett je. Szünet után a zeneiskola tan : rainak vonós együttese játszii. Erdélyi Sándor vezetésével. (P.) — Hirdetmény. A Lőwy Sán dór Gépipari Technikumban iVác, Konstantin tér 6.) folya­matosan tndulnak lánghegesztő, ívhegesztő és műszaki rajz tan­folyamok Jelentkezni lehet az intézet portáján, (x) FIGYELEM! A Népek Baróísógo úton oszlop-transzformctor- állomás létesüli. A vezeték érintése tilos és életveszélyes. NÓGRAD MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents