Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

Kigördült az utolsó kamion Most díszfákat árusítanak Kiürült a Duna—Tisza közi Kísérlei Intézet gyümölcs­tároló helyisége. A napokban gördült ki az utolsó export szállító kocsi a telep udvará­ról. Az intézet országszerte hí­res gyümölcsöséből 56 vagon gyümölcsöt értékesítettek. Eb­ből igen sokat Nyugat- és Ke­let-Európába szállítottak, kezd­ve a cseresznyétől az ősz utol­só terméséig, az almáig. — És természetesen a helyi igényekről sem feledkeztünk meg — mondotta Csöbönyei István, az intézet igazgatója —, téli almával, körtével és burgonyával folyamatosan el­látjuk piaci elárusítóhelyün­ket. — Emellett — folytatta az intézet igazgatója — mi látjuk el a város és több járási köz­ség parkjait díszfákkal, dísz­cserjékkel. Jelenleg a Cegléd - bercel főútvonalán kivágott fák helyébe ültetünk olyan fákat, amelyek nem akadá­lyozzák a villanyvilágítást, te­hát ide „speciális”, alacsony növésű fákat választottunk. Úgynevezett fekete és vörös levelű díszfából mintegy 800 pompázik már a tavasszal a község főútvonalán. Ezekből a fákból, díszcserjékből és mint­egy 180 fajta rózsafajtánkból a közös gazdaságok és magán- vásárlók is kaphatnak. A vá­sárlókat a telepen fogadjuk, mindennap reggel 7 órától délután 5 óráig. (csat-) Elfogytak a kiállított tárgyak it 99 Díszes, ízes torták, több tu­catnyi, ínycsiklandó ízű és megnyerő külsejű sütemény, sok-sok vendég. Ez jellemezte kedden és szerdán a ceglédi Kossuth Étteremben az Alföl­di Gasztronómiai Bizottság cukrászati bemutatóját. A bemutató osztatlan sikert aratott: elégedetten és csoma­gokkal megrakottan távoztak róla a vendégek, mivel itt nem a kiállításokra jellemző „min­dent a szemnek” elv érvénye­sült. PEST MEGYEI hI&LAP KÜLÖNKIADÁSA A törleliek ferve: A CEGLEPI JÁRÁS ES CEC5U XII. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM 1968. NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK Az órarendben: honvédelmi ismeretek Szeptember elején, amikor az iskolai órarendek készül­tek, új „tantárgy” került a he­tedikesek, meg az első és má­sodéves középiskolások óra­rendjébe. Az osztályfőnöki órák egy részében — az álta­lános iskolákban a tanévben 7 alkalommal, középiskolások­nál pedig 20 óra alatt — ha­zafias oktatásban részesülnek r a diákok. Az oktatást az osztályfő­nökök végzik, egyrészt az MHSZ segítségével és irá­nyításával. Az akadályversenyek, a lak­tanyalátogatások és a lövészet szervezése, rendezése, az ok­tatók kijelölése és képzése ugyanis a Magyar Honvédelmi Szövetség feladata. Cegléden Randies Béla, az MHSZ járá­si és városi titkára hívta össze a művelődési osztályok veze­tőit, iskolák igazgatóit és osz­tályfőnökeit, hogy az oktatás­sal kapcsolatos kérdéseket megbeszéljék, a problémákat megvitassák és elkészítsék az oktatás menetének időrendi sorrendjét. Október elején huszonöt pedagógus jött el, hogy részt vegyen a lövészetve­zetők képzésén. Az iskolákban az oktatással a meghatározott ütemben halad­nak. Október -végéig például 860 fiatal járt a laktanyában, kollektív laktanyalátogatáson. A jó szervezés, szolgálatkész ismertetés osztatlan sikert aratott a fiatalok körében. A ceglédi általános és kö­zépiskolákban már folyik az oktatás. A Mészáros Lőrinc és a Föld- váry iskolában kispuskás lö­vészeti foglalkozásokon vehet­nek részt a gyerekek. Repülő­modellező, rakétás és hajómo­dellező szakkörökben tanul­hatnak a fiatalok. A gimná­ziumban rádiótávírász tanfo­lyam indult, a technikum hallgatói az MHSZ-en belül könnyűbúvár tanfolyamra jár­nak. (—es) NO VEMBER Tollvonások, ősszel E z így nem jó. Hogy csiná- Nap ragyog a homlokodon, vi- lod? Nem megmondtam! rágok fakadnak a tenyeredből, — A hétköznapok száraz-ér- és a hangod tavaszi mezők zéketlen parancsszavai, az dala. embert engedelmes gépnek te- ★ kintő szeszélyei belemarkol­nak néha az idegekbe. Mene­külni kell, szédülő fejjel. Tisz­ta nyugalomforrást találok a parkban. Levegőt is könnyebb itt venni. Pedig megváltozott minden: ősz van. Nem köszön­nek rám a fák — komor-mé­lyen hallgatnak. A virágok nem játszanak a színekkel — lehajtják sápadt fejüket. A madarak nem énekelnek — hangtalanul suhannak tova. Csak a csend vár. Odaül mel­lém a padra, s én megpihenek a vállán. Jó lenne kézen fog­ni és vele indulni minden út­V égigjárja a nagy kertet, naponta. Nehezen emeli a lábát, botra támaszkodik. Fqradt szemmel néz. Üres, ko­pár a föld. Halk sóhajok száll­nak fel a repedésekből, leszol­gálta az évet, kiadta erejét. Mint az öreg maga. Együtt gyötrődtek. Ö járkál, szagga­tott gondolataira figyel. „El­fogyott erőnk. Pihen a föld is. A tél után új élete fakad. Ne­kem lesz-e még tavaszom?” Lassan rajzolódtak ki a be­tűk a fehér papíron. „A szép tájak..." A kisfiú felnéz. — Apu, az őszről írok fogal­mazást. Te szereted? — Hát, nekem egyforma mindig. De ez az időszak nem jó. Hajnalban ülök vonatra. Akkor még sötét van. Este érek haza. Akkor már sötét van. Nem látok semmit az ottho­nomból. — Kár, hogy mondod. Én csupa szépet akartam írni. ★ — Most kezdjük, ősszel... — Miért? Szeretni mindig lehet! — Mégis más a tavasz. — Nekünk az van. Nézd! — Ne félj, anyám! — Az ősz hideg. — Sikerülni fog, anyám! — Az ősz szomorú. — Hamarosan visszajössz, anyám! — Az ősz az elmúlásé. — Vigyáznak rád a kórház­ban, anyám! — Ősszel minden meghal. — Te örökké élsz, anyám! H íjnalban koppanásra éb­redtem. Kismadár csapdo- sott az erkélyen. Néha neki­röppent az ablaknak. Ködös, szeles, hűvös idő volt odakint. Megsajnáltam. — Menj, siess! Közeledik a tél. Kapaszkodj a napsugár­ba, szállj vele melegebb vi­dékre! Hess hát! Majd talál­kozunk. Tavasszal. Kohlmayer Adam CEGLÉDI APROHIRDETESEK SzőJőfedőeke eladó. ; vagy bérbeadó. Be- zerédi utca 5. szám. Bontásból épület­anyagok, gerenda, I léc. ajtó. ablak, vá- ; lyog. terméskő alao- | nak való eladó. Bér- | csényi utca 49. alatt. ~'r‘FSSEN a Cegléd? Hírlapban! //ssssssssssssssssssssssyy. Gyors-gépírót kere­sünk pesti munka­helyre. Jelentkezés a Kossuth Múzeumban. Bútorozott szoba ki­adó. Teleki utca 8. alatt. __________________ [ Garázs kiadó Bocskai ‘ út 30 szám alatt. Miklósovics László rajza házhely a tanyai isz-iagoknak Igényes emberek, fejlődő község Ügy gondolom, ma már mind kevesebb ebben az or­szágban az olyan község, ahol a községfejlesztést, mint té­mát, csak egyszerűen féire le­hetne tenni. Egy község moz­galmas életét és igényességét ez jellemzi a legjobban. Legutóbb a Törteli Községi Tanács titkárával, Pásztor Fe­renccel beszélgettem a fejlesz­tés eredményeiről és terveiről — Törteire — mondta — a megnövekedett igények jel­lemzőek. Igyekszünk mindent megtenni, hogy a lehetősége­ken belül valóra válthassuk ezeket a terveket. Hogy ez mennyire így van, az alábbiak bizonyíthatják: Törteién 1967-ben közműve­sítést hajtottak végre. Ennek során mintegy 4000 méter cső került a földbe, amellyel eddig 120 családhoz juttat­ták el az egészségles, jó ivóvizet. Emellett a községben 30 köz­kifolyót készítettek. Jelenleg az új, és egyben a község má­sodik orvoslakását építik, amelyet a közeljövőben foglal el a község új orvosa. Ez év tavaszán nyílt meg a község fogorvosi rendelője is. Távlati tervei épp oly hasz­nosak, mint eredményei. To­vább kívánják korszerűsíteni az utcák járdáit, ugyanakkor 1969-re egy autóbuszváró épí1 tését is tervezik. Tárgyaláso­kat folytattak már tej- és ke­nyérbolt, valamint — a sok autó- és motorkerékpár-tulat - donosra való tekintettel — egy benzinkút felállításáról!. Számottevő feladatként tartják nyilván — az Aranykalász Termelőszö­vetkezet javaslatára — a község északi részének házhelyrendezési tervét. Ebben ugyanis az áll, hogy a termelőszövetkezet 10 holdnyi külterületi ingatlanát belterü­letté nyilvánítsák, és azt a tsz tagjainak házhelyként a meg­levő tanyaterületek helyett mint csereingatlant kiosszák. Ezzel számos tanyán élő csa­ládnak kívánnak segítséget nyújtani ahhoz, hogy község­beliként éljenek. A helyi iskola gondján tor­naterem építésével kívánnak segíteni. (gy—i) Megalakul a Dél-Pest megyei népművelők klubja A népművelők klubjának ceglédi alakuló ülését novem­ber 20-ra tűzik ki a klub ve­zetői. Az új évad kezdetén a ceglédiek mellett a járásbeli népművelők és a szomszédos Nagykőrös népművelői is be­kapcsolódnak a közös foglal­kozásokba. Kézilabda MNK-ban Győri Magasépítők—Ceglédi Építők 20:24 Cegléd: Ivanics — Szabó, Rossi, Tukacs, Bálint, Pánczél, Szálkái. Csere: Hörömpő, Ju­hász, Malizs. Góllövők: Bálint 9, Tukacs 5, Szabó 4, Szálkái 3, Rossi, Juhász, Malizs 1—1. A találkozó az Építők biz­tató játékával indult. 4:1, 5:3, 6:4-re még ők vezettek, de ezután a vendégek egyre job­ban feljöttek. 10:9-nél már a vendégek előnyt szereztek. A félidő végéig felváltva estek ezután a gólok. 14:13-as győri vezetéssel vonult pihenőre a két csapat. A második játékrész még annyi örömet sem hozott, mint az első. Az Építők egyre inkább visszaesett, szétesően játszottak, védekező játékuk gyenge volt. 28:21 után már csak a szépítés sikerült. A találkozót a győriek ra­gyogó játékvezetés mellett megérdemelten nyerték. Véde­kezésben és támadásban egy­aránt jobbnak bizonyultak a hazaiaknál. Ezzel a vereséggel a ceglédiek búcsút mondtak az MNK további küzdelmé­nek, most már csak az a re­mény maradt, hogy a jövő évi küzdelmekben sikeresebben szerepelnek.. , Egyénileg, Bálint és Szabó volt a legjobb, bár ők is mesz- sze elmaradtak legjobb telje­sítményüktől. Némi színt vitt a játékba az újra játsszó Szálkái, de a hosszú kihagyás nagyon meglátszott rajta. (-reán) — Néhány napja a megyei női kézilabda-bajnokságban a Ceglédi ITSK a Csepel Autó csapatával mérkőzött. Ered­ményük 8:3 (6:2). A bajnok­ság utolsó mérkőzésén bizto­san nyert az ITSK, és győzel­mét egy pillanatra sem tette kétségessé az ellenfél csapata. „ERSTE ZUG vergaterung!” Sorakoztatta a tábori motor­vasút kirlibabai részlegének naposa a jobbára alföldi gye­rekkatonákból álló szakaszt. Majd magyarul folytatta. Men­nek az iskolába, ott lesz az or­vosi vizit. 1918. év tavaszán a hadse­regben kevés volt már az em­beranyag. Az is szakállas öre­gekből vagy pelyhes állú fiata­lokból tevődött össze, akiknek — utánpótlás hiányában — némileg óvni kellett az egész­ségét. Az időben a végkimerülés jelentkezik minden vonalon. Kevés az élelem. A marha­gulyást lóhúsból főzik a sza­kácsok. A tábori vasút kocsi­jait már nem lovak, hanem léghűtéses, 3,5 lóerős Daimler tákolmányok húzzák. Ezek ve­zetésére — sofőrök hiányában — lóhoz szokott parasztszár­mazású katonákat képeznek ki. Ugyanakkor irodai mun­kákra, a tábori konyhákra Bécsböl. hozott önkéntes lányo­kat osztanak be a férfiak pót­lására. AZ ALFÖLDI gyerekkato­nák megkedvelik a motorokat. Szinte simogatóan bánnak ve­lük. A parancsnokok viszont a bécsi lányokat kedvelik meg. Amíg a motoroknak használt a simogatás, ugyanakkor a lá­nyoknak megártott. Egymás után betegszenek meg ők is és a tiszt, urak is. De nagy mér­tékben terjed a betegség a le­génység között is. A hadveze­tőség ennek láttán ös=zecsoma- goltatta a lányokat és vissza­Emlékezik a szemtanú Ötven éve történt irányította őket a hátország­ba. Az iskolából átalakított ren­delőben egy selypes beszédű katonaorvos, egy vad kinézé­sű szanitéc őrmesterrel és két szelíd ápolónővel várta a fiú­kat. Az érkező katonák veze­tője már ismerte az egész sze­mélyzetet. Ez az orvos vag­dalta ollóval körül a sebét, amikor megsebesült. Ezek az ápolónők fogták le. Ezek előtt káromkodta el magát fájdal­mában, amúgy magyarosan. Ezektől kért érte bocsánatot, amikor megtudták egymásról, hogy magyarok. — Az édesanyám tiltott en­gem a káromkodástól — mond­ta —, de ez a nyavalyás há­ború rászoktatott. — Szemmi, fiaszkám, szem­mi — vigasztalta az orvos. Mi isz ilyen formán szoktuk fáj­dalmunkat cillapítani, mert nine mász. Pedig minket szem erre nevelt az édeszanyánk. Ekkorra azonban az ápoló­nők is elérzékenyedtek, úgy hogy a műtét alatt az őrmes­ternek kellett lefognia a sebe­sültet. Alig sorakozott a szakasz, az őrmester kemény hangon kiadta az utasítást. Fegyver­vizsgára előkészülni! Egy, ket­tő! — Itt, az előttünk függő szentkép előtt? Méltatlanko­dott egy Gödöllő környéki fiú. — NEM SZENTKÉP az, fiaszkám, hanem Mária Teré­zia képe. Asz pedig egy csep­pet szem szégyellősz — szól közbe megnyugtatólag az or­vos. — Az ápolónők jelenléte sze feszélyezzen, mert ők moszt nem nők, hanem az egészszég- ügyi különítmény beosztottai. Szegítenek nekünk katonáink egészszégét megóvni. Az orvos majd feltette a kérdést. Mind­annyian magyarok? Nem kell-e fordító? — Alföldi gyerekek va­gyunk, főleg Pest megyeiek, főhadnagy úr! — hangzott a válasz. — így hát büszkén jelentem ki, hogy földiek vagyunk. Én isz, az ápolónők isz Buda- pesztről származunk. Az őr­mester úr pedig Molináry ba­ka volt, cak úgy, mint a veze­tőjük, akinek — örömmel lá­tom —, hogy teljeszen begyó­gyult már a szebe. Boldog va­gyok, hogy ebben a szakasz­ban nem találtunk beteget. Legyenek erre maguk isz büsz­kék. Vigyázzanak továbbra isz egészszégükre. Kerüljék a ka­landokat. Lehet, hogy budapesti szár­mazású vagy, tűnődtek a fiúk az orvos szavain, de a gólya- madár ezt annak idején nem tudta, és a moldvai csángók közé vitt, mivel ott ejtik az s hangot sz-nek. Ha rossz is volt az orvos ki­ejtése, mégis úgy érezték, hogy ilyen szépen még nem beszélt velük katonatiszt. Utána az őrmester szólalt meg. — Ügy látom, főorvos úr, hogy több még ezek között a szűz, mint a kirlibabai lányok közt. (Bécsieket akart monda­ni, de sietve kijavította.) — Ajánlom a fiatal bajtár­saknak, hogy őrizzék meg to­vábbra is tisztaságukat, mert ha én valamelyikükkel a rész­leg körletén kívül találkozom éjjel, hát megjárja ... — Az ugyan neked lesz iobb, ha nem találkozunk — dtiny- nyögte csendesen az egyik fiú. — Egy csirkének még nem vágtam el a nyakát, de ennek a vaddisznónak elvágnám — morogta egy másik legény. — Higgadtan, gyerekek —. pisszegett rájuk a vezetőjük. — A jó forradalmár, ha heves szívvel érez is, de hideg ész­szel gondolkozik. Különben le­het az őrmester még nagyobb forradalmár, mint mi, amikor eljön annak az ideje. A FORRADALOM pedig közeledett. A történelmet for­máló tényezők áltál megálla­pított menetrend szerint. Min­den szenvedő magyar attól várta a megváltást. Csak azok féltek tőle, akik számára a há­ború jólétet hozott. A termé­nyeket érlelő ősz végre meg­érlelte az őszirózsás forradal­mat is. Egy tanyai öreg paraszt. % t I 4

Next

/
Thumbnails
Contents