Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-06 / 261. szám
1968. NOVEMBER 6., SZERDA nsi NEC VEI yfirfiip Nyulak és galambok Házinyúl- és galambkiállítást rendez a Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége november 9—10-én Csepelen, a Magyar Posztógyár kultúrtermében. A megye szakcsoportjai és egyéni tenyésztői mutatják be állományuk legszebb példányait. A kiállítás megnyitása után szakmai tanácskozást tartanak. Az utolsó arany ász Néprajzi dokumentumfil- met készítenek egy kihaló- félben levő ősi mesterségről: a dunai aranyászok munkájáról. Az Ács és á Hanság közti Duna-szakaszon évszázadokon át űzték ezt a fáradságos, de viszonylag kevés haszonnal járó mesterséget. A dunai aranyászás „őshazája” Acs község volt, innen indult hódító útjára az aranyláz, s egéForradalomköszöntő Forradalom! Félévszázad köszönt, s köszönt az ember, Az ember, ki emberebb lett általad, Köszönt a fehér, sárga és a néger, A földcCi mind, áki zászlód alatt halad. Forradalom! Köszönt az ég, a töld, erdő, s a tenger, A világűrből bolygók köszöntenek, Valóra vált, mire gondolni sem mert, A sok kétkedő, akik már nincsenek. Forradalom! Téged köszönt az épülő új világ, Mely romjaiból most új életre kelt, Te vagy mi létünknek új értelmet ád, Újjá az ember harcod tüzében lett. Forradalom! Ha összefogunk mind a nagyvilágon, Tudom utunkba állni senki nem mer, Leomlanak a gátak, és határak, S eggyé kovácsolódik majd1 az ember. Virágh László szén a Fertő vidékéig terjedt. A század elején még népes tábor képviselte ezt a különleges szakmát. Az utóbbi időben azonban már nagyon megfogyatkozott az aranyászok száma: Ácson még él két aranypnosó: Szalcolcai István és Barsi Sándor, de a két idős „kincskereső” is „nyugdíjba” vonult már. Szakolcai István ipartörténeti műértéknek számító aranymosó-felszerelése múzeumba került, Barsi Sándor pedig tavaly mosott utoljára aranyat a Duna homokjából, s most már csak a néprajz- kutatók kedvéért veszi elő ismét szerszámait, hogy bemutassa a szakma mesterfogásait. A győri Xantus János Múzeum kezdeményezésére rövidesen filmen örökítik meg az ősi mesterség munkamozzanatait. A kihaló mesterség néprajzi feldolgozásában részt vesz a tatai Kuny Domokos Múzeum is. — Tatarozzák az őrszent- miklósi óvodát- 190 ezer forintos költséggel 60 kicsinek biztosítanak a jelenlegi vizes vályogház helyett egészségesebb otthont. EGY LEVEL NYOMÁN A GYILKOS GRÓF HISTÓRIÁJÁHOZ Szépapáink korából való históriára bukkantam a levéltárban. A hajdani pilisi földesúr és fia, a két Beleznay Sámuel tragédiája lapunk egyik közelmúltban megjelent számában napvilágot is látott. Emlékeztetőül dióhéjban: Az ifjabb gróf Beleznay Sámuelt a pesti, a megyei börtönbe dugták, kereken százötven évvel ennek előtte, durva csinyjei — de miért is finomkodom? —, számlálhatatlan gazemberségei miatt. Apja, aki egyébként közismert volt fékezhetetlenségéről, pillanatnyi jószívűségi rohamában, hazavitte fiát. Az öreg és az ifjabb Beleznay azonban gyűlölködésben élt otthon. A veszekedések vége az lett, hogy a fiú elmebetegséggel határos kegyetlenséggel meggyilkolta apját. Lenyakazták érte. Egyik kedves olvasónk, Csilló Mihály, aki bizonyára maga is kutatója a régmúlt fellelhető emlékeinek, érdekes levelet küldött szerkesztőségünknek. Ebben kiegészítette — bizonyára sokakat érdeklő adatokkal — az általam leírtakat. Részlet a levélből: „A pilisi olvasókat Icözelről érinti ez a téma. A mi elődeink voltak a kegyetlen és fékezhetetlen Beleznay Sámuel gonosz cselekedeteinek szenvedő alanyai.. Majd másutt ezt írja az idősebb Beleznayról: „Kettős életű, bővérű és zsarnok. Féltékenysége sok szörnyűségre sarkallja. Nyolc gyermeke közül az ifjú Sámuelt szerette a legkevésbé. Üldözte, verte, fattyának nevezte és kétségbeesésbe kergette __ A családi tragédia o ka is ebben kereshető.” Egyébként való igaz, külön regényt lehetne írni az idősebb gróf viselt dolgairól. Például ahogyan a szerencsétlen feleségét kínozta. Olyankor, amikor a ház ura, pontosabban: kényura, távol volt otthonától, akkor férfiembernek a kastély közelében sem volt szabad tartózkodnia. Vendégjáráskor az asszony nem emelhette fel tekintetét a tányérról. Egyszer megtette. Véletlenül. Akkor este az orvos 34 késszúrást számlált meg az a gyón pvö tört nő testén. A fegyelmezésnek, az asszonyféltésnek meglehetősen egyéni módja volt ez. Veszettül féltékeny természet emésztette az öreg grófot. Ha éjjel kutyaugatást hallott A kétarcú kényúr — Királynő táncosa 34 késszúrás a feleségen — Kármán mecénása a kastély udvaráról, órákig lövöldözött ki a sötét parkba. Ha pesti palotájukban tartózkodtak, az ablakra szövetet rakatott, nehogy valakire csak rá is tekinthessen a felesége. Egyszer déli egy órától este hétig verte és szúr- kálta szerencsétlen asszonyát. A leskelődő szolgák ilyen szavakat hallottak kiszűrődni az ajtón: „ördögöt verek, mert ha asszony volna, már régen belehalt volna.. Oldalakat lehetne írni arról, hogy mit szenvedett Pilis — akkor mezőváros — népe ettől az eszelős zsarnoktól. Mint a répát verte és verette jobbágyait. Volt olyan nap, amikor száz embert is lehú- zatott. Még nemest is! Nos, ilyen a kényúr egyik í arca. S most tessék megnézni a másikat. Elébb katona, majd táblabíró. Érdemei jutalmául kapta a bárói, s nem sokkal ezután a grófi rangot. Mert valóban voltak érdemei. Minden országos gyűjtésnél a nevét a legáldozatkészebbek között találták. A Duna—Tisza csatorna építésére például tízezer forintot adott. Ez pedig igen nagy pénz volt, szép birtok is kitelt volna belőle. Ennyit a két Beleznay Sámuelről, akik voltaképpen a családnak amolyan vadhajtásai voltak. Ha már őket felemlegetjük, hadd szóljon kis krónikánk a többiekről is. A leghíresebbekről legalább. Mint Csilló Mihály is írja: ......ha a maga idejében é s az adott társadalomban értékeljük őket, akkor a Be- leznay-családnak sok kiváló tagja volt. Beleznay János kuruc, majd császári generális az egyik, akit kora nagyműveltségű katonájaként tartottak számon, öt nyelven beszélt és nevétől fél Európa rettegett...” Adott azonban más híres katonát is a család, mégpedig Beleznay Miklós generális személyében, aki Mária Terézia egyik legkiválóbb hadvezére. A pilisi családi kastélyban a délceg tábornok együtt járta a csárdást a királynővel. Felesége, Podmaniczki Anna Mária a magyar írók egyik bőkezű támogatója volt. Kastélyában gyakran tartottak irodalmi esteket, összejöveteleket, amelyeken a XVIII. század irodalmának jelesei rendszeresen megjelentek. Hogy mást ne mondjunk, Kármán József itt alkotta Fanny hagyományai című művét. Még azzal is beírta nevét a magyar irodalom emlékkönyvébe, hogy saját költségén adatta ki a hölgyek számára alapított Uránia című lapot ... ★ Röpke pillantás egy rég kihalt család magánügyeibe, s az embernek olyanfajta érzései támadnak, mintha egy kicsit — történelmet írna... Csilló Mihálynak köszöni érdekes, izgalmas levelét: Szántó István MOSEKVA Gyűrűk és sugárutak Moszkva egyik gyönyörű részlete, balra a hatalmas KGST- palotával. Mint szétfeszíthetetlen vasabroncs öleli körül Moszkvát a város végső határául kijelölt több mint 100 kilométer hosszú autópálya: a külső gyűrű. A távlati városfejlesztési terv alkotni, amikor a gyűrű vonalát a térképen meghúzták (s aztán rövid néhány év alatt betonban, alul- és felüljárókban kivitelezték), mintegy ezt mondták: eddig és ne tovább! Az egyre terjeszkedő, szántóföldeket, falvakat, erdőket elnyelő hat és fél millió lakosú metropolis persze még nem is mindenütt érte el az autósztrádát, de már így is jócskán meghaladja egyikmásik hazai járás méreteit: északtól délre 40, nyugat- keleti irányban 30 kilométeres hosszúságban terpeszkedik az Orosz Alföldön. A kört metsző egyenesek, vagyis a gyűrűt átszelő országutak a városba érve su- gárutakká szélesednek, hogy aztán — mint a kör sugarai — a középpontban találkozzanak. Bármely irányból is érkezzék az ember Moszkvába, feltétlenül jó néhány új városrészen át vezet az útja. Kuz- minkiben, Cserjomuskiban, Horosevóban egyenként öt- ször-tízszer annyi ember él, mint a budapesti József Atti- la-lakótelepen. S mivel az új negyedek pereme veszedelmesen közeledik a „vasabroncsDe mi lesz holnap ? Ha csak turistaként, kíváncsi érdeklődőkként vetődünk Szentendrére, járjuk utcáit látnivalóra, szépre éhesen, elsőként a híres szentendrei vas- müvesség remekei ragadják meg figyelmünket, a régi kereskedőházak, a több száz éves templomok kovácsoltvas műemlék kapui, a cizellált barokk ablakrácsok, szépen megmunkált kopogtatói. A Ljubojevics- dinasztia — ősi szentendrei vasművescsalád, melyben a mesterség titkai apáról fiúra szálltak — fennmaradt alkotásai Szentendre virágkoráról, keleties, pezsgő életéről regélnek. Fél éve az is megismerkedhetett mindezzel, aki féltette lábait a kapaszkodóktól, a bo- kaficamításra is kiválóan alkalmas macskaköves sikátoroktól. Csak a művelődési ház klubtermébe kellett benyitnia, és Gajzágó Jolán fotói egyszerre, sűrítve hozták közel mindezt. A múltat. De amivel az utcákat járva nem találkozhatunk, azt is láthattuk itt — a jelent. Tánczos Kálmán lemezdomborításaiban és Kus- sinyszky Kornél műkovács- munkáiban. A klub asztalán heverő katalógus címe: Szentendrei vas- művesség tegnap és ma. Alatta — bizonytalan betűkkel, gyerekírás: de mi lesz holnap? Elgondolkoztató kérdés, s főként: jogos! Mert a lefényképezett kapuk, rácsok, elhanyagoltak, rozsdásak, töredeznek, lassan, de biztosan tönkremennek. Mert — ez tény — a Szentendrének idegenforgalmi célokra juttatott pénzösszegekből sok mindenre telik, de úgy látszik, erre nem. Külön téma lehetne, hogy a külföldit, a látogatót mi vonzza inkább, a papszigeti kemping (önmagában!), vagy a középkori város régi épületei? Igaz, Gajzágó Jolán fotói, s tegyük hozzá, Kiss Imre színes diái megőrzik a vasművesség szépségeit, de vajon albumot nézegetni jönnek-e ide a látogatók? S a kovácsoltvas cégérek, melyek oly szervesen tartoznak hozzá Szentendréhez? Legtöbbjük helyét csak kiálló rozsdás tartórudak jelzik. Vagy csak egy lyuk a falon, a tartórúd helye. Mint például a Görög utcában, Tappai József szabómester portálján. Valamikor, a mai Delicatesse helyén álló posztókereskedő-ház falán is ollós cégér jelezte az űzött ipart. Ugyanúgy, mint a mészáros széknél a bárdos cégér. S még sorolhatnám. Sorra eltűntek, senki sem tudja, hogyan, hová? Pedig a meglevőéit érzékeltetik a hiányt: milyen hangulatteremtő ereje van a Görög Kancsó vendéglő vázacégérének, vagy a Rab Ráby téren a Ljubojevics-há- zon a mesterség címerének, a kulcsnak? Talán apróságnak tűnnek ezek a szívfájdalmak, s sokan mondhatják, ennél fontosabb dolgok is vannak. Természetesen. Éppen mert „apróságok”, oly kévésén múlna a velük való törődés, de a kiállítás, melyről akkor azt hittük, nemcsak felhívja a figyelmet, hanem intézkedéseket is eredményez, fél évvel ezelőtt volt. S azóta nem történt semmi... — varga — hoz”, Moszkva nemcsak vízszintes, hanem függőleges irányban is gyorsan növekszik. Az új házak többsége 8—12 emeletes, de nem ritka a 18 emeletes lakóház sem. Évente mintegy 120 ezer lakást adnak át a szovjet fővárosban. Ha a külső gyűrűhöz közeledő kerületeket külvárosnak nevezném (persze csak feltételesen, hiszen ezek a legkorszerűbb negyedek, kizárólag távfűtéses, fürdőszobás lakásokkal), akkor a Szadovaja után következik a „középváros”. A „középváros” Moszkva egykori külvárosa helyén épült és épül részben még ma is. Senki sem sajnálja az itt gubbasztó fakunyhókat, egykét emeletes kőházakat. Amikor eléri őket a városrendezők halálos ítélete, nem is bontják, hanem lerombolják őket. így született például — kis girbe-görbe mellékutcák helyén — a 60- as években a Kalinyin sugárút, amelynek 24—26 szintes épületeibe most költöznek be az utolsó lakók és hivatalok. A karcsú fehér épületóriásokat összekötő emeletes üzletsorban kaptak helyet Moszkva „leg”-jei: itt van a legnagyobb étterem, a legíágasabb női ruhaüzlet, a legforgalmasabb kozmetikai szalon (hivatalos nevén: szépségápoló intézet), a legbővebb választékú illatszeráruház. S csak ezután következik a belváros, amelyet a széles sávban parkosított boulevard- gyűrű foglal keretbe. A Kremllel és a Vörös térrel ez Moszkva történelmi magja, amelyet a távlati tervek szerint egyetlen hatalmas múzeumpark komplexummá alakítanak. Négy repülőtéren, kilenc pályaudvaron, hajón, autóbuszon naponta több mint 150 ezer vidéki és külföldi lépi át Moszkva kapuit. így aztán rengeteg az ember, mindenki siet. A moszkvai élet ritmusa csak a kétnapos ünnepeken lassul le. De ide már nemcsak a május 1-e és a november 7-e tartozik, hanem — az ötnapos munkahétre való teljes áttérés óta — valamennyi hét vége is. Az embereknek több idejük jut szórakozásra, sportolásra, pihenésre, a családjukra. A november 7-e azonban továbbra is az első számú ünnep. És nemcsak hivatalosan az. A forradalom évfordulóját minden család ugyanolyan bensőségesen ünnepli meg, mint nálunk mondjuk a karácsonyt. Ezen az estén alighanem több ember van a moszkvai utcákon, mint bármikor máskor, de most senki sem siet. Szívből jövően ünnepi a hangulat. K. I. Uj városnegyedek, amelyek „elnyelik” a régi külvárost. (Foto: APN) A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat heti 44 órás munkaidővel, magas kereseti lehetőséggel AZONNAL FELVESZ kőműves, ács-állványozó, lakatos, asztalos, villanyszerelő, műköves, burkoló, autószerelő, vízvezeték és központi fűtésszerelő, bádogos, szigetelő, hegesztő, vasbetonszerelő, festő, öveges szak- és betanított munkásokat, továbbá kubikos, szállító- rakodó és általános segédmunkásokat. Munkásszállás van. Szociális juttatásokat nyújtunk. Otiköltséget térítünk. Ot napos munkahét, kiemelt munkahelyeinken 8%-os kiemelt pótlékot fizetünk. JELENTKEZÉS a vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXI„ Kiss János altábornagy u. 19—21. I I » l
