Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-30 / 281. szám

Bol fav at ás Pencen Tegnap délelőtt tíz órakor kenyér és süteményboltot avattak Pencen. A Váci Sü­tőipari Vállalat új szaküzleté­ben a kenyér és péksütemény mellett tejet és tejterméket is árusítanak. Újdonság ennél a boltnál, hogy a vásárlók előre j megrendelhetik napi kenyér- j szükségletüket anélkül, hogy j be kellene menniük a boltba. ! Az autóbusz állomásnál és a j boltnál szelvénytömböket he­lyeznek el, a munkába siető- nek csupán annyi teendője lesz, hogy leszakítja a szel­vényt a tömbről, s azzal a nap folyamán bármikor átveheti a megrendelt árut a boltban. VÁC I NAPLÓ PÁRTELET A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM 1968. NOVEMBER 30., SZOMBAT Hölgyvezetők bálja Az autóklub hölgytagjai jó előre szétküldték meghívóikat Mikulás-báljukra, amit de­cember 7-én, szombat este hét órakor nyitnak meg a Deákvár étteremben. A vendégek jó hangulatáról is gondoskodnak. Fővárosi művészeket hívtak meg, tom­bolát rendeznek. A báli va­csorához disznót ölnek. Már csak csikorgó hidegre és szik­rázó hóra lenne szükség, s akkor maradéktalan sikerre számíthat a télnyitó bál. A gyermekek örömére A börzsönyi erdőkből jönnek a karácsonyfák Még csak reggeli és esti kö­dök, itt-ott taíajmenti fagyok, s a fákra és háztetőkre rakó­dott dér jelzi: Vége van az ősznek, s rövidesen beköszön- tenek a téli fagyok, de az iga­zi telet jelző havazás még a hegyekben is várat magára. A napok 'azonban gyorsán re­pülnek, közeledik a gyerme­kek ünnepe — a karácsony. A boltokban is megjelentek már az ünnepi cukorkák és a ka­rácsonyfadíszek, mi van azonban az örökzöld fenyő­fákkal, melyekre a szülők fel­aggathatják a titokban meg­vásárolt édességeket, a csillo­Hét végi műsorkalauz NOVEMBER 30. — SZOM­BAT: Vidékre mennek váci csoportok. Az építők kiútúr- otthonának színházi autóbu­sza a József Attila Színház előadására viszi az érdeklő­dőket. — A FICE természetjá­rói Pencre utaznak, pincetúrá­ra. A menü ez alkalommal pacalpörkölt lesz. — 18 óra­kor ünnepélyes KISZ-esküvő színhelye lesz a fegyveres erők klubjának a díszterme. — Este fél nyolckor kezdődik a Vox Humana nagy érdeklő­déssel várt jubileumi hang­versenye, a gépipari techni­kum emeleti nagytermében. DECEMBER 1. — VASÁR­NAP: Műsornaptárunk nem jelez sok eseményt december első napjára. A nagymarosi kultúrházban női fodrászyer- seny elődöntőt rendeznek, amit nagyszabású iparosbál követ. — A Lenin úti párt­házban délután 17 órakor Nemes István tart veti tettké­pes útibeszámolót. Belépődíj nincs. — A Madách Imre Mű­velődési Központban 17 órá­tól 21 óráig táncos összejöve­tel lesz. Mit látunk a mozikban? Madách nov. 30—dec 1.: Az első csók (romantikus cseh­szlovák film). — Dec. 2—4.: Tánc, Hitler főhadiszállása körül (új lengyel filmalkotás.). — Matiné, vasárnap: Bosszú­állók. Építők hév. 30—dec. 1.: Hó­fehérke és a hét vagány (nyu­gatnémet film). — Dec. 2—4.: Jánosi!c I.—II. (színes cseh­szlovák film). — Matiné, va­sárnap: Maximka. gókat, és fényszórókat: mikor láthatjuk meg a piacokon, s a boltok előtt a karácsonyfákat? Kérdésünkre a Börzsönyi Állami Erdőgazdaságtól kap­tuk a választ: — A nagybörzsönyi, király­réti, diósjenői és bernece- baráti erdészetekben megkezdtük a karácsony­fák kivágását, s napokon belül megindul a szállí­tás. is a kereskedelmi vállalatok­hoz és a boltokba. Elmondották az erdőgazda­ságnál, hogy külön karácsony­fa-telepeken nevelik a kará­csonyfákat. A vásárlónak eszébe sem jut, amikor válo- gkt a különböző méretű dísz­fák között, hogy az erdőgaz­daság szakembereinek már hat-nyolc évvel ezelőtt kellett gondolniuk az idei karácsony­ra, mert ennyi idő kell, amíg — gondos ápolás mellett — megnőnek az elültetett fenyő­facsemeték. Évente — mond­ják — mintegy százezer folyó­méter karácsonyfát nevel az erdőgazdaság. Szép mennyiség ez, mert Vác és a járás szük­ségletein túl, még az Alföldre is szállítanak a törzsönyi erdőkből. Mégis megkérdeztük — talán óvatosságból —: lesz-e elegen­dő karácsonyfa a váci és a Vác környéki boltokban? — Az erdőgazdaság az igényeket teljesen ki tud­ja elégíteni. Előfordulhat, hogy egyes he­lyeken mégsem lesz elegendő karácsonyfa. Ennek azonban nem az erdőgazdaság lesz az oka, hanem a kereskedelem óvatossága. A karácsonyfa ugyanis a szó legszorosabb ér­telmében idénycikk, s ami megmarad, teljesen értéktelen lesz. Egy hasznos tanácsot is kaptunk a szakemberektől: a karácsonyfát nem sza­bad zárt, túlságosan szá­raz, vagy éppen fűtött he­lyiségben tárolni. Legjobb a szabadban, vagy nyitott tető alatt hagyni, s csali a díszítés napján bevinni a szobába. A szabadon tartott karácsonyfa három-négy hétig is üdezöld marad a téli hi­degben, de zárt, meleg helyen néhány nap alatt lehullatja tűleveleit. Az ünnep után ez azonban már nem zavarja a gyermekek örömét, hiszen ők a fára aggatott édes ékessé­güktől is hamar megfosztják, minthogy éppen ezért rakták velük .tele szüleik a kará­csonyfákat. (-—c—f) Együttes párt- és tanács vb-ülés Novemberi ünnepi taggyűlések Csütörtök délelőtt a váci já­rási párt vb. és a járási ta­nács végrehajtó bizottsága együttes ülést tartott Foton, a Fáy-emlókházban. Török Sán­dor és Sivó Antal voltak a „Mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek területi szervezése” című, 11 oldalas napirend elő­adóé. A városi névsor közzététe­le után ismertetjük, hogy a járásban kik kapták meg a Lenin-emléklapot, legalább 10 esztendeje végzett, kiváló pro­paganda 'munkájukért: Béréi István (Járműjavító Vállalat), Erényi Egon (Mechanikai La­boratórium), Pus Károly (fóti tanács), K. Veres Dénes (Jár­műjavító Vállalat), Herczeg Mátyás (fóti II. számú általá­nos iskola), Földes György (fóti pártbizottság) és Szentesi József (Csővári Tsz). Mint a városi üzemi-, hiva­tali- és területi alapszerveze­tekben, mint a járás községi, termelőszövetkezeti pártszer­vezeteiben ezen a héten ünne­pélyesen emlékeznek meg a KMP megalakulásának 50. év­fordulójáról. Azok az elvtár­sak, akik 1946., 1947. és 1948. óta tagjai a pártnak, megkap­ják a Len in-arcképpel díszí­tett emléklapot. A városban és a járásban közel 600 párttag részesül ebben a szép elisme­résben. ★ Tovább tart a sajtókam­pány. Mint a város, mint a járás vállalta, hogy 350—350 új előfizetőt szerveznek a Pest megyei Hírlapnak. Az aktívák felkeresik azokat a családokat, ahová még nem jutott el a Pest megyei Hírlap. Az eddi­gi eredmények szerint előre­láthatólag sikerül a tervezett példányszámnövelés. <P.) A lány Beront a fodrászüzletbe. Kevés a vendég, de ők ha- marost megtudják, hogy most nem festet, csak ra­kat, s hogy manikür is kell. öt perc múlva még a következőket: a DCM-ben dolgozik, tetszik az egyik vendég kabátján a szőrme, a kabát nem, neki is meg kell sütni a haját... Különben mennyibe ke­rül a sütővas? Hol lehet kapni? Es minek az egyál­talán? Negyed óra múlva sörért küld egy tanulót, de még kikiált a búra alól, hogy ő akarja felbontani. Közben elmesél meglehetős nyílt­sággal és őszinteséggel egy történetet, kicsit megfűsze­rezve magyaros „szóki­mondással”. Az erősebb ki­fejezéseknél felszisszen egy-két vendég, az érzéke­nyeb fülűek. Láthatóan nem zavarja — sőt. Vala­ki megkérdezi: — Ez a kislány részeg? — Nem, nem részeg — válaszolják. Most nem. Pikáns, érdekes kis ar­cán fáradt keserűség, amint behúzza magát a bú­ra alá. Leintették. Most sértődött, és nem érti, hogy miért nem beszélhet úgy, amint... Tizenkilenc éves. Kár érte. (—sz.) I«rí szobrok A megosztott világháborús emlékmű Az első világháború után szjnte kötelező volt minden helységben a háború áldoza­tainak hősi emlékművet emelni. A váci szoborcsoportot Cser Saját portánkon... „Jaj, ezek a fiatalok, így beszél, S azt hiszi, hogy korosztálya többet ér”. Sokatmondó két sor Szöré­nyiek egyik számából. Mi mindannyian szidjuk a felnőtt-társadalmat, nem is a levegőbe beszélve, konkrét és súlyos konfliktusok alapján. Az — viszont — bennünket. Szá­mos oka van rá, szintén. Az előítéletek, a begyöpösö- döttség és a konzervativizmus miatt vádoljuk legtöbbször a felnőtteket. De ha alaposabban utánanézünk, nekünk sem kell a szomszédba mennünk érte! Este hét óra. Csöng a telefon. — Halló! — Semmi. Csöng megint. — Halló! Nincs válasz. Még egyszer. — Halló! A hívó hallgat. Titokza­tosan és ellenségesen. Kár­örömmel. Ez így megy két órán át ötpercenként. Se olvasni, se tv-t nézni, se beszélgetni nem lehet. Ha fölvesszük, azért, ha nem, akkor a végtelen hosszú­ra nyúló csengetés miatt. Or­dítunk. — Ki az az agyalá- gyult? Próbálunk a szívre hat­ni: hogy izé, betegek vagyunk, nem tudunk ugrálni, szelíd ne­velői hangot ütünk meg; majd újra a szitkot. Nem használ. Türelmesen végighallgatja. Már tíz óra. És még egyszer. — Halló! — Ne tessék haragudni! Csak én voltam, de ez az utolsó. — De ... miért? Az istenre kérem, mondja meg, miért csi­nálta? — Unatkozom. — Kivel beszéltünk? < — M. Erzsi vagyok. S belekezd félénken — az unszoló kérdéseken felbáto­rodva — az önéletrajzába. Vé­gül megbeszéljük, hogy más­nap este telefonálás helyett meglátogat bennünket. Szimpla külsejű, de jólöltör zött lány. Harmadikos gimna­zista. Mint mondja, nen) saját jószántából. Az anyja — aki­vel ketten élnek — akarja, hogy érettségizzen. — Miért, te mit akarsz? — Semmit. Férjhez megyek, és ha muszáj, dolgozom. — Mit? — Ami jön. Valami hivatal­ban. Majd anyám kitalálja. — De a férjhezmenéssel még igazán várhatsz. — Jobb túllenni rajta. Meg aztán, ha jól keres, én otthon maradhatok. — És feltűnt már az „álom­lovag” ? — Igen, járok egy sráccal. — Szereted? — Ezen még nem is gon­dolkoztam. Lehet. Az igaz, hogy nem elég okos, mindig a futballról beszél, és nem tesz félre elég pénzt. — Hogyhogy nem tesz félre? — Ilyen idős korban — már huszonegy éves — gondolni kell a családra, gyűjteni kell. Van neki takarékbetétje, csak az a baj, hogy elég gyakran kivesz belőle. Nem elég meg­fontolt. — Más hibája nincs? — De még az, hogy bajusza van, és hiába kérem, nem akarja levágatni. Ezen sokat veszekszünk. — Na, és hozzámész? — Igen. Mihelyt leérettségiz­tem. — De miért? — Lakása van. Túlságosan szélsőséges pél­da? Nem is volt buta ez a kis­lány. Értelmesen és szabato­san fejézte, ki magát. Csak ép­pen el sem tudja képzelni, hogy valami mást is csinálhat­na az életével, mint amit az anyja, nagyanyja és a szomszé­dok. És még egy megjegyzés, ami a legelgondolkoztatóbb. — A lányok mind irigyelnek az osztályban, amiért ilyen sze­rencsém van ezzel a sráccal. Már megpróbálták lecsapni a kezemről is. A mellettem levő asztalnál fiatal pár veszekszik. A lány kétségbe­esetten bizonygat valamit, a fiú odavetett megjegyzésekkel hárítja el magától az érveket. Később már csak egy monda­tot hajtogat megszállottan, sü­keten : — Ha nekem ilyen könnyen, akkor másnak is. Mit tudha­tom én azt már ezután ... — De hát szeretlek, te hü­lye. Azért volt az egész! — Ezt mindenki mondhatja. Majd a többinek is ezt fo­god mondani! Lényeg az, hogy nem volt benned tartás. Mert az természetes, hogy én mond­tam, melyik fiú nem mondja ezt, de neked el kellett volna utasítanod! Megvárni, míg megkérem a kezedet! — Te őrült vagy. Még előt­tem az érettségi, aztán az egye­tem, .mikorra mehettem volna hozzád! Nem folytatom a párbeszéd leírását. Elég annyi, a fiú sem volt több tizennyolcnál. S mi­kor a lány a szemébe vágta: Duna-parti, kéz a kézben sétá­juk után a fiú idősebb nőisme­rősénél volt „látogatóban” reg­gelig, csak ennyit mondott: — Az más. Sz. József Pesten, a MEDICOR-ban dolgozik, örszentmiklósról jár be, megéri, tízforintos órabére van mint szakmunkásnak. Sze­reti is, amit csinál. Hároméves házas, nemrég született a? el­ső gyerekük, kislány. Saját családi házukban laknak, a felesége nem dolgozik. Jövőre számít a második gyerekre meg egy televízióra, később kocsit akar venni, hogy kirándulni vihesse a családot. A beszélgetés végén pofon­nak érzem, amikor kimondja: huszonegy éves. Addig azt hit­tem, legalább harminc. Mert a tervekhez indokolásul mindig hozzáteszi: „Már nem vagyok fiatal.” Tizenhat éves kora óta gyűjti a pénzt a házra, persze, az anyjáék is segítettek, s ma­guk építették. — Nemigen jártam szórakoz­ni azelőtt sem, de most, hogy megvan a gyerek is, a ház is, már kiöregedtem belőle. Mire meglesz mindenünk, nyugod­tan élhetünk, élvezhetjük, amit összegyűjtöttünk. Nyugodtan fogunk megöregedni. Nem akarom fárasztani kor­társaimat, a fiatalabb nemze­déket még hasonló, saját ta­pasztalata húsz eset felsorolá­sával. Csak annyit: először ma­gunkat próbáljuk nevelni, s csak azután a felnőtteket, ha nálunk minden rendben van. Varga Vera Károly budapesti szobrászmű­vész készítette. Gondos elő­tanulmányokat végzett. Rendszeresen kijárt az állat­kertbe, hogy megfigyelje az oroszlán mozgását. Csonkagúla tetején állott a három főalak, a hazát jel­képező zászlót tartó nő, két rohamozó katonával. A gúla lábánál pedig egyik oldalt egy férfiakt oroszlánnal, má­sik oldalon pedig egy megse­besített oroszlán. Mindez a főtéren állott, a felszabadulás előtt. Egészében véve igen zavaros esztétikai hatású volt, különösen rosszul sikerült a hatalmas gúlatalap­zat, művészetesztétikai, város­képi szempontból. Az 1944-es hadműveletek alkalmával a megnyilazott oroszlán „talála­tot kapott”. A csoportot — szerencsére — szétszedték. A három főalak ma a fehérek templomának oldalánál áll, az épen maradt oroszlános férfit pedig a Damjanich té­ren láthatjuk. Cser Károly művész volt. A szoborcsoportok — így szét­szedve is * — ezt igazolják. Az oroszlános akt egymagá­ban is jelentős alkotás. Az el­különített főcsoport is — bár a talapzata nem méltó hozzá — az ilyen jellegű témáknak viszonylag sikeres megfogal­mazása, művészi szempontból. Elhelyezése is szerencsés megoldás, kitölti. a nagy üres falfelületet, s jó hely a szo­bornak is, annak ellenére, hogy koruk és stílusuk nem azonos. Szöveg: Stefaits Kép: Törnek «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents