Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-30 / 281. szám
] T8. NOVEMBER 30., SZOMBAT ■^Cíi'lao 3 „Transzkontinentális“ értekezlet November 26—29. között Budapesten tartotta ülését az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében működő Duna—Majna—Rajna víziót összeköttetéssel foglalkozó munkacsoport. Az értekezlet munkájában Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország és az NSZK szakértői vettek részt; megfigyelőként Csehszlovákia, Románia, valamint a Duna Bizottság képviseltette magát. Az értekezlet kidolgozta a Duna—Majna—Rajna-csatorna gazdasági és műszaki leírását tartalmazó tanulmány végleges szövegét. Foglalkoztak az értekezleten a transzkontinentális víziút elkészülte után az egyes országok részéről várható szállítási igényekkel. Bővülő üzlethálózat Pest megye fogyasztási szövetkezetei a városi színvonalú ellátás érdekében sok új üzlet építését fejezték be az év folyamán és 7600 négyzetméterrel növelték a kereskedelmi hálózat alapterületét, de az év végéig még 1600 négyzetméter területnövekedés várható. 1970-ig a megye további 11 községében épülnek kereskedelmi és vendéglátóipari üzletek. Levelekből, Jegyzőkönyvekből idézve Talponálló nélkül nincs aluljáró Másodszor is az ácsai problémáról Ezzel a főcímmel számoltunk be szeptember 25-i számunkban megjelent cikkünkben is az ócsai vasútállomáson az életveszély elhárítására építendő aluljáró létesítése körül keletkezett bonyodalomról. Ezzel kapcsolatban a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium vasúti főosztálya építési és pályafenntartási szakosztályától levél érkezett címünkre, amely „a tárgyilagos közvélemény kialakítása céljából’’ tudomásunkra hozza, hogy az aluljárót addig nem lehet megépíteni, amíg tervezett helyének egy részén épület áll. Megjegyezzük, hogy mi is ezt állítottuk, hozzátéve ama véleményünket, miszerint az építés megkezdését akadályozó épület nem lehet akadálya az egész építkezésnek. A szakosztály még azt is közli, hogy a községi tanács hiányos tervet terjesztett fel, mely „nem tartalmazza az útban levő épületek elbontásának és pótlásának megoldását...”, holott a szakosztály véleménye szerint az épületek kérdésének rendezése a községi tanács feladaÍJiést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Napirend előtt Losonczi Pál megemlékezett Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács tagjának és nyugalmazott elnökének elhunytéról. Dobi István emlékét az Elnöki Tanács jegyzőkönyvben örökítette meg. Az Elnöki Tanács megtárgyalta és elfogadta a növény- védelemről, valamint a számvitel rendjéről szóló törvény- erejű rendeletek tervezetét, határozatot hozott arra, hogy Baranya, Borsod, Győr, Somogy, Vas és Veszprém megyék egyes kis községei közös tanácsokat szervezzenek. Az Elnöki Tanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A növényvédelemről szóló új törvényerejű rendelet — a szocialista gazdaságok termelésének növelése érdekében — kimondja; elsőrendű feladat az állati kártevők, a növénybetegségek és a gyomok irtása, a károsítok behurcolásának és elterjedésének, illetőleg a határon való kihurcolásának meggátlása. Az új szabályozás szabad lehetőséget biztosít a termelő számára a növényvédelem módjainak a megválasztásában, csupán azt teszi kötelességévé, hogy irtsa a kártevőket és szüntesse meg a fertő- zöttséget. .... Az újabb tudományos eredményekre és tapasztalatokra figyelemmel a törvényerejű rendelet kiterjeszti a növény- védelem feladatait az egészségre ártalmas védőanyag- maradékot tartalmazó növények felhasználásának és forgalmazásának megakadályozására is. Az új jogszabály a növény- védelmi és zárlati (karantén) feladatokat ellátó szervek dolgozóit eljárásuk során hivatalos személyeknek minősíti, s ezzel fokozott felelősséget állapít meg, egyben a büntető jogszabályokban meghatározott különleges védettséget biztosít számukra. A törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba. az Eiffel-torony és még számtalan más érdekesség, amelyet egy rapszódikus, szeszélyes tervező művészi rendetlenségben dobált itt össze és így összedobálva is csodálatos egységet alkotva tette Párizst azzá, ami — a fény, az érdekesség, a bűn és a szépség városává. A partján húzódó sátorrengetegben mindent meg lehet kapni: a másodosztályú német vaskereszt, Moreau: A kommunizmus háta mögött, Baudelaire: A romlás virágai, művészi illusztrációval. De itt találod Anna Frank naplóját, állítólagos templomi csengőket, magyar bélyegeket, Voltaire Candide-ját, régi pénzeket és valóban múzeális értékű tárgyakat. Itt árul a 80 éves Jacke Olivier immáron 40 éve pénzérmét, „hozzák, kapom, keresem, adom” kereskedelmi elvével és még sok a hozzá hasonló, érdekes, elsorvadt kis figura. A könyvek egyébként éppenséggel nem olcsók és illúzió már a böngészés is. Lapozgatni nem lehet, mert celofánba vannak csomagolva, csak a címeket lehet olvasni. Mi, magyarok, újságírók igyekeztünk feltalálni magunkat, s némelyikünk szeretett volna már öreg párizsinak tetszeni. Néhányan szakállat eresztettek, mert errefelé nagy divat ez a férfias szőrzet, a fiatalok körében is. Az egyikünk pedig, nos igen, az egyik pesti fiú meg is fürdött a Szajnában. Az igazsághoz tartozik, hogy ilyen szándékai nem voltak, különösen ruhástul nem. Egy este sétahajózás után, ahogy kikötöttünk az Eiffel- torony lábánál, a fiú leszaladt a folyópart lépcsőjén, talán, hogy egy kicsit produkálja magát a hozzánk csapódott kanadai lány előtt, aki pár napja már velünk együtt bámulta a várost. Az utolsó lépcső nyálkás volt, megcsúszott, s a derék magyar fiú eltűnt a habok között. Később a híd- alatt „átöltözött” és mondhatom, új kosztümjében a fényárban úszó Champs Elysees-n nagy sikert aratott. Mert bár a franciák sok mindent láthattak ott, de félmeztelenül, egy szál vizes glóriában, átlátszó esőköpenyben, éjszaka II órakor, edző hosszútávfutót mégiscsak ritkábban. Pechjére még az eső sem esett, hogy arra háríthatta volna kényelmetlen helyzetét. Legjobban az fájhatott szegénynek, hogy még bennünket is túlharsogva nevetett, röhögött a szeplős kanadai lány, hogy csak úgy villogtak Fer- nandelre emlékeztető lófogai. Hiába vigasztaltuk; a női tapintatot és méltányosságot Európán kívül sehol sem találod. (Suha) (Folytatjuk) ta, nem pedig a terveket jóváhagyó hatóságé. Miért késett a válasz ? A MÁV Utasellátó Üzemi Vállalat cikkünkkel kapcsolatban szintén levelet intézett hozzánk és abban ugyancsak az 1964-ben megtartott „köz- igazgatási bejárás” jegyzőkönyvére hivatkozik, mely szerint „a szanálandó épületrészt csak akkor lehet lebontani, amikor annak pótlásáról a gyalogaluljáró beruházója gondoskodik”. Mindkét levélre azért reflektálunk csak most, mert cikkünk megjelenése óta kelt három okmányba csupán a minap nyílt alkalmunk betekinteni. Íme, mit mondanak ezek az okmányok: A MÁV budapesti igazgatóságának tervgazdasági osztálya ez év november 6-án kelt 23769—2/1968. Tgo. számú iratából az ócsai állomás fejlesztésével és az aluljáró építésével kapcsolatban a következőket idézhetjük: „A felvételi épület utasforgalmi része kicsi. Az egyik vá Tóhelyiségben ennek ellenére az Utasellátó nyert elhelyezést. Az utastérben az Utasellátó raktárai vannak. A felvételi épületből az Utasellátó kihelyezése feltétlenül szükséges; mert az így felszabadult területen az utastér biztosítható. Ezt az igényünket a helyi tanács és KÖJÁL is támogatja.” Még ez év október 31-én az ócsai községi tanács helyiségében megjelentek az Utasellátó küldöttei, mégpedig Fischer Endre, Fischer Andor, valamint Hargittai Tibor. Az általuk felvett jegyzőkönyvből szó szerint idézzük a vállalat akkor és előzőleg változatlan álláspontját: „Az Utasellátó képviselői kijelentik, hogy az aluljáró építésekor szanálható raktár- és irodaépület elbontása ellen észrevételt nem tesznek, azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy az Utasellátó ok- és célszerű üzemeltetéséhez szükséges raktár- és irodahelyiség pótlásáról a beruházó gondoskodjon.” Emlékeztető November 14-én újabb helyszíni szemlére került sor az ócsai állomáson. Ezen többek között megjelent a KPM Vasúti Főosztályának építési és pályafenntartási szakosztálya, valamint az Utasellátó Vállalat képviselője is. A szemléről EMLÉKEZTETŐ-t vettek fel, amelyet valamennyi megjelent aláírt. Megállapítja ez az irat, hogy az aluljáró 1969-ben történő megépítéséhez a MÁV a szükséges kapacitást biztosította, az építési költségek felét, 1 100 000 forintot pedig a községi tanács a MÁV rendelkezésére bocsátott. Ám: „Az építkezést akadályozza, hogy a gyalogaluljáró a MÁV felvételi épület felőli feljáró lépcsőjének kiképzése az Utasellátó ottlevő raktárlétesítmények miatt egyelőre nem végezhető el.” Arra való tekintettel, hogy a lebontásra ítélt, egyébként ideiglenes jellegű bódékat az Utasellátó nélkülözni nem tudja, a jelenlevők .megfelelő méretű, de a gyalogforgalmat nem zavaró ideiglenes jellegű raktár építését javasolják, amelynek terveit a MÁV Budapesti Igazgatósága készítené el. A MÁV Terézvárosi Pályafenntartási Főnökségének megjelent képviselője azonban azonnal bejelenti, hogy építési kapacitás hiányában 1969. évre az ideiglenes raktár építését nem vállalhatja. Magyarul ez annyit jelent, hogy a síneken naponta átkelő ezrek élete jövő esztendőben is veszélynek van kitéve egy rozoga bódé miatt. Még valamit okvetlenül idéznünk kell azonban ebből az emlékeztetőből: „Úcsa állomáson a váróhelyiség bővítésének lehetőségét jelenlevők megvizsgálták és megállapították, hogy addig, amíg az Utasellátó Vállalat a jelenlegi felvételi épületben üzemel, a meglevő váróhelyiség bővítésének nincs lehetősége. Nagyobb váróterem kialakítása, vagy az Utasellátó kihelyezésével, ezzel együtt esetleg új utasellátó létesítménye képzésével, vagy a felvételi épület jelentős átalakításával alakítható csak ki. Ezzel kapcsolatban a járási és a községi tanácsi szervek képviselői bejelentik, hogy véleményük szerint az Utasellátó V. üzemére a felvételi épületben nincs szükség, maguk részéről célszerűbbnek tartanák, ha a felszabaduló helyiség váróteremmé lenne átalakítva.” Döntsön az olvasó Mindezt, eleget téve a KPM Vasúti Főosztálya építési és pályafenntartási szakosztálya hozzánk intézett kívánsága szerint „a tárgyilagos véleménykialakítás céljából” minden megjegyzés nélkül közöljük. Olvasóink felnőtt emberek, saját maguk is képesek véleményt formálni arról, hogy az ócsai aluljáró .megépítését a vasúti talponálló, vagyis az üzemeltetéséhez az Utasellátó szerint feltétlenül szükséges, raktár- és irodabódé akadályozza-e vagy sem? Szokoly Endre Igaza van Tóninak! Egy taggyűlésen hangzott el ez a vélemény. így, szó szerint így: igaza van Tóninak! Nem is azért tartom jelentősnek, mert a pártcsoportok formális tevékenységét bírálva T. elvtársnak valóban igaza volt, hanem, mert a vezetőségválasztó taggyűlés elnöke fogalmazott így, mint a gép mellett, mint az állványok között, mint a folyosón, közvetlenül, barátian. Számunkra ez a megszólítás, ez a szép szó: elvtárs, nagyon sokat jelent. Mindenek előtt együvétartozást, egy célért való küzdést, jobb szó nincs is rá: elvtársiasságot. Szívesen szólítjuk egymást így, akik tudjuk egymásról, hogy kölcsönösen megillet bennünket ez a rang. Ám élnek közöttünk olyan elvtársak is, akik az elvi együvé tartozáson túl, vagy munkatársak is, szomszédok is, jó barátok is. És a nap minden órájában, a munka minden izgalmában nem szólítják egymást X. elvtársnak, Y. elvtársnak, hanem marad a rövidebb, a barátibb szó: Tóni, Jóska. Ez a természetes. Es miért szólítanák egymást éppen akkor vigyázva, másként, amikor maguk között, elvtársak között vannak? Ki tagadná, hogy igazán jó barátok csakis elvtársak lehetnek? Senki. És megfordítva? Ki tagadja, hogy igazán jó elvtársaknak szükségszerűen előbb utóbb jó barátokká kell lenniük? Remélem ezt sem sokan vonják kétségbe. S baj, hogy ez így van? Semmiképpen. Az lenne baj, ha elv- társaink soha sem jutnának egymáshoz olyan közel, hogy megengedjék maguknak a meleg, baráti titulust. Az lenne baj, ha ezt a meleg, baráti megszólítást éppen a kommunisták legelvtársiasabb fórumáról, a taggyűlésekről tiltanák ki. Veszítünk-e valamit, ha a kommunisták alkalmasint úgymond hivatalos fórumon is úgy szólítják egymást, mint az életben? Már a kérdés is buktatót rejt. Mert vajon a mi fórumaink nem az élet sűrűjéből valók-e? Van-e nekünk hivatalos nyelvünk és van-e hétköznapi szóhasználatunk'.’ Nem szabad, hogy legyen. A mi küldetésünket, munkán! lényegét és tartalmát nem a? határozza meg, hogyan szólítjuk egymást. Nem attól leszünk kommunisták, netán kommunistábbak, hogy szomszédainkat, barátainkat kimérten és választékosán elvtársnak szólítjuk, hanem attól, hogy tudatosan többet vállalunk és többet teszünk. Sokszor mosolyra fakaszt, máskor dühít az erőltetett komolykodás, az erőszakolt ünnepélyeskedés, amelyet alkalmasint magunkra erőltetünk, ha úgymond: na most politizálunk, most politikusán viselkedünk. Soha nem felejtem el azt a középiskolai KISZ-taggyűlést, amelyen komolykodva elvtársazták azt a tizenöt éves fiút, akit öt perccel azelőtt mindenki Cocinak becézett. Mintha ettől tartalmasabb, komolyabb lett volna a gyűlés. Nyilván vannak mértékek, amelyek, mint mindenben, utat jelölnek és a hozzászóló nem szólítja keresztnevén a nagygyűlés szónokát, a titkárnő a miniszterrel tárgyaló igazgatót. De az nem bűn. nem tőlünk idegen Iezserség, ha egymást közelről ismerő, egymás közvetlen ügyében tárgyaló, közös feladatokról vitatkozó kommunisták száján kiszalad a barátságra, a meghittségre, sőt, igen az elvtár- siasságra utaló megszólítás: Tóni, Jóska. A taggyűlés kommunisták, elvtársak, fóruma. És nincs benne szebb, megnyugtatóbb, mint az, hogy őszinte, keresetlen formája az együttlétnek. Jó tudni, hogy ott velünk vannak barátaink: Tóni, Jóska meg a többiek, akiknek, ha kedvünk tartja nyugodt szívvel azt is mondhatjuk: elvtársak. Miskolczi Miklós NEM ÁRVÍZ! A Pest megyei Közúti Építő Vállalat Vácott hat kis utca burkolását vállalta október 31-ig. November végén ilyen mind az öt. A városi tanács műszaki csoportvezetője, Petrovics László mondja: — A Pest megyei Közúti Építő Vállalat a 2-es főútvonalon abbahagyta a munkát. Hozzánk fordultak: segítsünk, mert itt vannak az emberek, de nincsen munka, ötszázezer forint értékben adtunk munkát. Az Ág utcában és még öt kis keresztutcában kellett volna átburkolniuk az utat. Nagy noszogatásra ne- kikezdtek, aztán munkaerő- hiányra hivatkozva abba is hagyták, miután feltúrták mind az ötöt. A másfél hónap alatt Bányai Artur építésvezető minden kifogást elmondott már. A lakók viszont hozzám fordulnak, s panaszaikkal én is egyetértek. Az utcák hasonlítanak az árvíz utáni állapotokhoz. Egyik oldalról a másikra szinte lehetetlen átjutni, mentő, vagy tűzoltó elakad a sárban. Itt a tél s kíváncsian várjuk: a Pest megyei Közúti Építő Vállalat mikorra fejezi be az útburkolási munkálatokat Vácott. — te — Eredményes rágcsáló- és rovarirtást gyakorlott szakemberekkel, import vegyszerekkel és gázokkal, ÁRENGEDMÉNNYEL ÉS JÓTÁLLÁSSAL VÉGZÜNK VÁROSFÖLDI PETŐFI TSZ KÁRTEVŐIRTÓ SZOLGÁLATA KECSKEMÉT, Széchenyi krt. 32. Teletöm 12—25 TÖBB ÁRU Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek Pest megyében 327 különböző ipari üzemet tartanak fenn. Az eddigi felmérések szerint 19 százalékkal, több árut termeltek a helyi igények kielégítésére, mint a múlt esztendőben. A helyi árutermelés skálája az idén élelmiszer, építőipari, műanyagipari és vasipari cikkekkel bővült. Az elmúlt hónapokban új üzemek kezdték meg tevékenységüket. Pomá- zon vendéglátóipari berendezéseket, ruhaakasztókat, előszobafalakat gyártanak. A kiskunlacházi szövetkezet megkezdte az ostyagyártást, valamint a szőnyegtisztításí. Gödöllőn vasipari cikkeket gyártanak. Aszódon ruházat konfekcióipar kezdte meg mű ködését. Tápiószentmártonba: hordókat készítenek és szüretelőedényeket javítanak. Az építőipar számára főleg az igen keresett kútgyűrűk, vízáteresztők, járdalapok, mozaiklapok és kerítés támosz- lopok gyártásában van előrelépés. Egyre több szövetkezet vállalja a tüzelő, a fűtőolaj, az építőanyagok és a gázpalack házhoz szállítását. Esős időben csúszós úttesten a balesetmentes vezetés fokozott fiqyelmet iqényel. Óvatossáq mellett is érheti baleset a qépkocsit és utasait. A CASCO BIZTOSÍTÁS minden autós számár; nélkülözhetetlen.
