Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-29 / 280. szám
’>68. NOVEMBER 29., PÉNTEK kúriai» „Pénz az asztalon" Az anyagi ösztönzés kiváló formáit találták meg a váci „Kossuth "-ban Krima Jánostól, a Váci Járási Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának . vezetőjétől azt kértem, ajánljon egy_ olyan tsz-t, ahol példát találhatok a korszerű, hozzáértő vezetésre, az anyagi ösztönzés új formáinak megvalósítására, az új gazdasági mechanizmus lehetőségeivel való élésre. — A váci Kossuth Termelőszövetkezetet ajánlom — mondta az osztályvezető. Sápi Imre elnök, Ternai Miklós fő- agronómus és Mácsik Miklós párttitkár vezetésével ott két év alatt megteremtették, amit az ember általában a tsz-ekben szeretne látni. A múlt Mint a Kossuth Tsz-ben megtudom, a tagok 1949-ben kezdtek közösen gazdálkodni, majd 1962-ben újabb földterülettel gyarapodtak, bizonyos összevonások következtében, így alakult ki a tsz 1748 ka- tasztrális holdnyi birodalma, amiből 1063 hold a szántóterület, a többi rét, legelő és 120 hold gyümölcsös. A földek minőségére elmondhatjuk: átlagosan 11 aranykorona értékűek, ami jó közepesnek felel meg. A tsz-nek fő növénytermelési ágazata nincs, általában gabonát és takarmányt termel, összesen 50 holdon folytat öntözéses kertészeti művelést. Állattenyésztése is szabályos szerkezetre utal, 250 szarvasmarhájuk, 170 juhuk van. Miért érdekesek ezek a számadatok? Azért, mert ebből világosan látható, a váci „Kossuth” termelési, gazdasági adottságai jobbak a közepesnél, következésképpen 138 tagjának, alkalmazottainak kielégítő kereseti, illetve megélhetési lehetőséget kellett volna nyújtani, ugyanakkor népgazdaságunkat a dotációk nehézségeitől mentesíteni. Am a váci „Kossuth”-nak jó gazdasági adottságai ellenére is 1963-ban 5 millió, 1964-ben 3 millió forint mérleghiánya volt, s még 1965-ben és 66-ban is 1—1 millió forint értékű dotációval kellett segítségére sietni. A jelen Sápi ímre tsz-elnök, aki 1966-ban Alsógödről került a szövetkezetbe, erről így beszél: — Míg 1966-ban az 1 főre jutó átlagkereset 7000 forint volt, addig 1967-ben 15 095, 1968ban pedig 4 százalékos növesebb fékezések, de a kanyar közepétől ismét teljes gázzal repülünk. Közben állandóan szemben a sok kocsi. Mellettem egy idősebb orvos ült, lopva az ő arcát nézem, s arról látom, hogy nincs itt most se kor, se bátorság, különbség, mindenki egyformán élvezi a szédületes .versenyt. Elalszik a reflektor. így szágul- dunk öt percig. Megremeg a motor, s mint egy jó paripa, két mellső kerekével felnyomul az első busz mellé. A reflektor hirtelen kigyúl, s vele egy időben megszólal a kétszólamú duda zenéje. Az első kocsi oldalra szorul, s mi, a verseny győztesei boldogan, felszabadultan veregetjük kis, ügyes sofőrünk vállát, Ferra- rában húsz percet pihenünk, aztán hajrá tovább. így szá- guldjuk végig az egész éjszakát. ★ Az egész országban uralkodó a pácolt heringhal szaga. Városokban ez keveredik a parfüm és a feketekávé karakterisztikus, illanó szagával. A szag miatt a halat sem tudtam megenni. Különben is az olasz konyhánál rosszabb a mi számunkra talán a világon sincs. Mindent olajjal főznek, különleges, számunkra szokatlan fűszerekkel. Egyedül elfogadhatónak a különböző mártással (legtöbbször darálthús, keverve paradicsomszósszal) leöntött makarónit találtam. Ezt az olaszok az ebédnél előre, leves helyett eszik. Amikor nekünk kedveskedni akartak, lecsót készítettek, á la Itália. Megfőzték a paprikát tiszta vízben, s amikor szétázott, mint kávéban a kenyér, kiszedték, leöntötték forró olajjal, amelyben a szegfűszeg volt az uralkodó fűszer. Szórtak még rá valami petre- tselyemszerűséget, ennek meg lömjénillata volt. Még ma is, Itthon is lidércnyomásként tildöz ez az íz. kedésre számítok. A tsz várható nyeresége a tervezett 1 millió 368 ezer forinttal szemben el fogja érni az I millió 800 ezer forintot. Ahhoz, hogy a két év alatt végbement változásról fogalmat kapjunk, meg kell vizsgálnunk a tsz új vezetési módszerét, példamutató kezdeményezését az anyagi ösztönzés mechanizmusában. Először is meghatározták a szervezeti felépítést, elhatárolták a vezetők feladatait. A szakosítást ágazati rendszerbe foglalták, két üzemegységet hoztak létre. Mindegyik üzemegységhez 500 —500 holdnyi terület tartozik, a megfelelő emberekkel, a szükséges gép- és állatállománnyal. Külön ágazatot képez a gyümölcstermelés, a kertészet, a segédüzemek, amelyek között a parképítő részleget, az asztalosüzemet és a fes- tő-mázoló részleget kell megemlíteni. A szervezeti felépítés az elnöktől a munkacsapatokig megtörtént, és durván ábrázolva a következőképpen néz ki: ELNÖK (közvetlen irányítása alá tartoznak) — FÖ- AGRONÓMUS.— ÁLLATORVOS — FŐKÖNYVELŐ. A fő- agronómus irányítása alá tartoznak: 1-es, 2-es üzemegység vezetői, zöldség-, növénytermelési agronómusok, a gépészmérnök, a műszaki részleg vezetője. A középvezetők közül legtöbben iskolázott szakemberek, egy most végzi a felsőfokú technikumot. A középvezetők alá tartoznak az illetékes brigádvezetők, azokhoz a gépesített brigádok. Például a Ku- rucz Kálmán vezette komplex- brigádban 22 ember dolgozik, megfelelő gépekkel. (Egyébként Kuruczék kétszer nyerték Ami az erkölcsöket illeti, itt is abból kell kiindulnunk, hogy Olaszországban a kapitalizmus uralkodik, s hozzá kell még tennem, hogy itt a kleri- kalizmus fellegvára. Mit jelent ez a két tényező? Talán azt, hogy itt minden rossz? Nem! Semmiesetre sem! Az emberek itt is emberek, jó es rossz tulajdonságaikkal együtt. A fiatalok végeredményben szépek és egészségesek. Legfeljebb az tűnt fel kissé, hogy mintha a nők erősebben vívnák a párviadalt a férfiért, s mintha a férfiak visszaélnének „konjunkturális” lehetőségeikkel. A nők ruhái merészebbek, sortjaik pikánsabbak, mint nálunk. A táncok korántsem olyan gyorsak és veszettek, mint mi azt hisszük. Abban a kis mulatóban, ahová gyakorta jártunk, az egyik este lábszépségversenyt rendeztek. Természetesen nőit. A tulajdonos ezzel akarta fellendíteni üzletét. A lányok nem nagyon húzódoztak. Felálltak kis asztalaik mellől, s kimentek a táncparkettre. Ki fürdődresszben, ki sortban, ki csak úgy, szoknyáját comb- tövig emelve vonult el a zsűri előtt, amely — természetesen — férfiakból tevődött össze. Az első, a legszebb láb tulajdonosa egy kosár pezsgőt kapott. Közben a mamák jókat kacarásztak, örültek, tapsoltak, hogy csak úgy csengett mellükön a vastag aranyláncon csüngő kereszt. (Az országban viszonylag olcsó az arany.) Persze ezek egészen apró dolgok, úgynevezett apró emberi erények és hibák. Az or- i szágban uralkodó erkölcstelenség hordozói és gyakorlói, mint tetszenek tudni, nem a szép lábú leányzók. Ők inkább áldozatai a bűnnek. (Suha) (Folytatjuk) már el a szocialista brigád címet.) Az elnök irányítása alá tartozó állatorvos és főkönyvelő csoportját most nem vizsgáljuk, csak a termelő részlegeket. A szervezeti felépítésből pedig nemcsak a feladatok elhatárolása következik, hanem az is, hogy minden ágazat külön-külőn készíti el termelési tervét.' Az éves tervet a várható termékre, a termék előállításához szükséges anyagra, gépre, élő munkára is kidolgozzák, megszabva: mennyi nyereség várható az illetékes ágazatból Mint az ágazati vezetők mondották, 1968- ra még az amortizációs költségeket is betervezték, illetve lebontották, hogy a vezetőség teljesen világos képet kapjon, mit, hol, mennyiért termelnek. A módszer érdekességéhez tartozik, hogy az ágazatokon belül a csoportok ugyancsak tervet készítenek, tehát például egyetlen gépre meg tudják mondani, mennyi hasznot hozott a gazdaságnak. Aki több nyereséget ér el, nyereségének bizonyos százalékát prémiumként megkapja. így fordult elő, hogy az 1967. évi munka után akadt tsz-tag, aki 3—4 ezer forint, volt viszont, aki csak 500 forint prémiumban részesült. 1967-ben egyébként 200 ezer forint prémiumot fizettek ki, 1968-ban már ez az összeg el fogja érni a 250— 300 ezer forintot. Ha egy tehenész az istállóban az ágazatánál betervezett mennyiséget kifeji, megkapja a tervezett bérét, de ha többet fej, az a prémium (!). Ha egy traktoros kisebb költséggel szánt, mint amit terveztek, az is prémium (!). Ha egy ágazat a tervezettnél több nyereséget hoz, akkor az: prémium (!). így fordulhat elő, amit Ollári Mátyás és Kosdi Sándor traktoros mesél: ha esős idő van és a földön már nincs munka, a brigádtagok a pénzbevételi terv „bővítése” érdekében kérik, vállaljon az üzemág bérfuvart. (Az egyik üzemág dolgozói szívesen elmennének a másik üzamágat kisegíteni fuvarral, ha azoknak rossz a gépük, vagy rosszul szervezték meg a munkát, csak fizessék ki.) — Mi történik, ha egy üzemág veszteséges? — tettem fel a kérdést, amire azt válaszolják: — A gyümölcstermesztésnél például 129 ezer forint veszteséget terveztek. Ha kevesebb a veszteség, itt is kaphatnak prémiumot. Általános szabály, hogy a prémium 30 százalékát a vezetők, 50 százalékát a dolgozók kapják meg, — Milyen hatással volt ez a módszer az emberekre? — Mácsik Miklóshoz, a 28 fős pártszervezet titkárához fordulok. — Kitűnő a hangulat, javult a munkafegyelem, napközben nem látni már tsz- tagot a „zsibbasztóban”. (Ez egy jó kis kocsma Vácott.) A |OVO Az elnök fogalmazza meg: — Kidolgoztuk még a tsz bérszabályzatát, az üzemrendet. Ezeket, valamint az ágazati rendszert tovább finomítjuk. Növeljük a termésátlagokat, úgy alakítjuk a gazdaság szerkezetét, hogy nyereségesen zárjuk majd az 1969-es évet is. Javítani kívánjuk a felhalmozás és a fogyasztás arányát. Elhatároztuk, hogy négy másik tszszel összehangoljuk beruházásainkat. Szükség van gépjavító műhelyre, istállókra, palántatelepekre. Ám, ha koordináljuk ereket a beruházásokat, jobban járunk, olcsóbban építkezhetünk. Én mindig azt mondom: az új mechanizmusban a pénz az asztalon van, csak nyúlni kell érte. Semmi kétség, hogy a váci Kossuth Tsz-ben ezt meg is fogják tenni. Szüts I. Dénes Taggyűlés után Igényesség — önmagunkkal szemben munisták, főiként a tájékoztatás gyorsaságával. Jobb előkészítés A taggyűlés legfőbb tanulsága, a legfontosabb útravaló — éppen mert minden más teendőt magába foglal — a kommunisták aktivitásának növelése volt. Erről esett a legtöbb szó, itt hangzott el a legtöbb kritika és önkritika — mégpedig név szerint! —, s fogalmazódott meg az az igény, hogy politizáljanak többet taggyűléseken, pártcso- portértekezleteken is, ne tartsanak kétszeresen termelési értekezletet... Ehhez azonban valóban az egész kommunista közösség összefogására van szükség. Arra például, hogy ne csak azok szóljanak hozzá taggyűlésen — mint ezt egyik felszólaló el is mondta —, akik közismerten aktívak, hanem fokozatosan a teljes tagság vegyen részt a vitákban. Különösen az idősebb, tapasztaltabb párttagoktól várják ezt a fiatalabbak. Szükség van arra is — s ezzel, mint bírálattal a vezetőség egyetértett, a jövőben nagyobb gondot fordít rá —, hogy jobban előkészítsék a I taggyűléseket, az ott megtár- I gyalandó kérdéseket mindenki előzetesen megismerje, s ebben megintcsak a pártcsoportoknak kell többet vállalni. Nagy szükség van a jobb előkészítésre azért is, mert — éppen a párttagság önmagával szemben támasztott igényessége miatt — egyre bonyolultabb kérdések kerülnek napirendre a taggyűléseken, egyre inkább a gyárban végbemenő folyamatok lényegét vizsgálják a kommunisták. A gazdaságirányítás rendszere ilyen értelemben is alapos változásokat hoz. A konténerprogram megvalósítása például — napjainkban a nullszéria készül — az egész gyár jövendőjére nagy hatással van. Ezt nemcsak műszakitechnikai értelemben, hanem emberi vonatkozásokban is „előkészíteni”, elsősorban a kommunisták feladata. A vezetőségválasztó taggyűlés tapasztalatainak hasznosítása tehát nemcsak a pártszervezet belső életét tekintve szükséges és fontos, hanem útravaló a munka egészét, a hajógyár holnapját értve is. Mert a kommunisták munkája éppen ebben, az egész gyár fejlődésében, erősödésében kapja meg igazi értelmét. Mészáros Ottó et ÖRKÉNYI GORDIUSZI CSOMÖ Nem napközi otthon, csak korrepetálás! Harmadikosok, de némelyik már ötödikbe is járhatna. (Foto: Gárdos) Nem ígért vihart, nem is hozott a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége kommunistáinak vezetőségválasztó taggyűlése. Ahogy azt mondani szokták, rendben lezajlott minden, ismét ugyanazokat választották meg a vezetőségbe, a kilencvenhét kommunistát összefogó közösség tanácskozását mégis megkülönböztette ebben az esetben valami a szokásostól. Ez a valami az önkritikus hangvétel volt, mint azt a gyáregység kommunista igazgatója megfogalmazta: a párttagok önmagukkal szemben támasztott igényessége. Elsősorban az aktivitás kérdésében. Tábla az udvaron A pártcsoportbizalmi, akivel a taggyűlés tapasztalatairól beszélgetünk, a mellettünk levő táblára mutat. A táblán a jubileumi munkaverseny legfrissebb eredményeit közlik. A bizalmi azt mondja: sok szó esett erről is, mármint a tájékoztatásról. Több dologban gyors, pontos. Van, amiben azután lassú, tétova, az események után kullog. Egy fiatal párttag viszont — a taggyűlésen is hangot adott e véleményének — a pártesoportok munkáját említi, mint ahol nagyobbak a lehetőségek a hasznosítottaknál. Neki, amikor két esztendeje a kommunisták soraik közé fogadták, furcsa volt, hogy vitatkozni kellett: ne sajnálja senki azt az egy órát műszak után, ne rohanjon a buszhoz, ne hivatkozzon az induló vonatra, ne javasolgassa, hogy miért nem értekeznek — munkaidő alatt... Jó, hogy minderről — mondja — sok szó esett a taggyűlésen. És ide kívánkozik, amit a gyáregység igazgatója mondott: jó, hogy a taggyűlés nem „termelési tanácskozás típusú” volt, hanem elvi, politikai kérdésekkel foglalkoztak, s így, erről az oldalról közelítették meg a gazdasági kérdéseket is. Még valami: a taggyűlésen jó néhá- nyan szóltak az emberekkel való foglalkozásról, a középszintű gazdasági vezetők némelyikének rossz szemléletéről, miszerint a kezük alatt dolgozó emberek összeolvadnak a létszám fogalmában, azaz: mindenkit egy kalap alá vesznek. A hajógyári kommunisták tanácskozása — az említett kérdések fontossága igazolja — valóban a lényeget ragadta meg, s adott útmutatást a következő két esztendőre. Az emberekkel való törődés minden eredmény ellenére is — például az oldalkocsiüzemben bevezetett rövidebb munkaidő, a munkaközi szünetek stb. — sok feladatot tartogat a kommunistáknak. Nem könnyű megértetni a művezetőkkel, műhelyvezetőkkel, hogy minden gondjuk ellenére jusson idő az egyéni bajok megismerésére, hogy a mérlegelés egy- egy ember esetében valóban mérlegelés legyen, s ne sematikus elhatározás. Ahhoz, hogy ebben a kérdésben is előbbre jussanak, a pártcsoportok nagyobb aktivitására van szükség: ők vannak helyben, ők ismerik legjobban a műhelyen, munkacsoporton belüli problémákat, tehát elsősorban ők tudják a legjobban megítélni, mi helyes, mi nem. Egy irány, kctíős út A kilenc pártcsoport közül o nagyhajóépítő műhely kommunistáinak tevékenysége közelíti meg leginkább a kívánatos szintet. Nemcsak azért, mert igen tudatosan végzik pártépítő munkájukat — három új párttag bizonyítja ezt —, hanem azért is, mert valóban ismerői a gondoknak, mert időben fölfigyelnek mindenre. Ez az időbeni fölfigyelés azonban másfajta gondot is fölvet, nevezetesen azt, amiről az udvari táblára mutató pártcsoportbizalmi szólt: a tájékoztatást. Elismerve az elmúlt években végbement fejlődést, még mindig elégedetlenek a komNéhány hete beszámoltunk róla, hogy két Örkényi tanítónő Galla Éva és Dehner Klára kezdeményezésére a helyi iskola és a községi tanács a volt Pálóczy—Horváth kastély hátsó traktusában egy kétszo- ba-konyha-előszobás lakásban két napközi otthonos túlkoros osztályt nyitna az Ilona-majo- ri gyerekeknek. Céljuk, hogy ezek a nyomorúságos kalyibákban élő gyerekek megfelelő körülmények között készíthessék el és tanulják meg a leckét. A két fiatal tanítónő a nyári vakációban ruhát, játékot gyűjtött tanítványainak. Kisdobos egyenruhát is. Azóta felavatták őket, ott lóg az osztály falán a kéknyakken- dős, fehér inges, blúzos helyes, apróságok fényképe. Ök maguk a padokban ülnek, vidámak. Könyvet búj az egyik, játszik a másik, vagyis a két túlkoros osztály megnyílt. Csak hát ez azért nem napközi otthon. Vigyázat! Ilyet állítani sem szabad. Hiszen az a magasabb tanügyi hatóság, amely a két tanítónő nyári gyűjtési akcióját kifogásolta, a napközi otthon létesítését sem tartotta anyagi keret hiányában megvalósíthatónak. De helyesnek sem, azért, mert a két lelkes pedagóguslány társadalmi munkában, vagyis díjazás nélkül, reggeltől estig kíván foglalkozni növendékeivel. Ellenszolgáltatás nélküli munkát nem lehet végezni, mondták nekik, így azután derék kezdeményezésük már-már zátonyra futott. A járási és a községi tanács, meg az iskola azonban kardot ragadott, hogy a gordiuszi csomót átvágja. Engedélyezte a két tanítónőnek, hogy óradíj fejében, heti hat-hat órán át korrepetálják növendékeiket. Délben tehát hazamegy a gyereksereg, délután pedig visszatér iskolájába egy óra korrepetálásra. A tanítónőknek viszont vagy nincs, vagy délutánonként megáll az órája, esetleg otthon felejtik kronométerüket, elég az hozzá, hogy estig tanulnak másnapra, egy kis játékkal, meg hatalmas karéj zsíros kenyérrel fűszerezve, amelyhez a nyáron gyűjtött némi pénzadomány nyújt anyagi fedezetet. Cipő van a lábukon, és ha nem is új, de ruha a testükön. Legtöbbön a nyáron gyűjtött holmikból. Az eredmény: a gyerekek leszoktak az iskolakerülésről, szépen haladnak tanulmányaikban. Meggyőződhettünk róla, úgy olvasnak, akár a vízfolyás. Persze, ha nem kellene délben hazamenniük, még jobb lenne. Amúgy sem várja mindegyiket otthon meleg ebéd. A Haladás Tsz meg a Béke Tszcs és mások is felajánlottak valamennyi pénzt ebédeltetésükre. Nem szabad viszont adományt elfogadni! Az elv, az elv. Inkább ne legyen hetven nagyon rászoruló gyereknél? napközije. Ha azonban a jövő évi költségvetésben biztosítanának rá keretet, ezzel teljessé válna az Örkényi gordiuszi csomó átvágása. Sz. E. <*\ I
