Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-28 / 279. szám

Szenes mellett olajkályha Hordót is kölcsönöz a siilyi lerakat Egész nyáron át valóságos szénhegyek tornyosultak a tápiósülyi TÜZÉP-telepen. Mennyiségük meghaladta a hatezer mázsát is. Azt hittük, sohasem fogy el, s íme, most a tél közeledtével az utolsó szemig minden szenet felvásá­rolt a közönség. Nagyobb baj azonban nincs, mert most szinte naponta 2—3 vagon szén érkezik. Sok olyan család van azon­ban Tápiósülyben is, akik ha­dat üzennek a szénnek. Leg­inkább ott, ahol a férj és fe­leség is dolgozik, s bizony ke­vés idő marad arra, hogy na­ponta aprófát vágjanak, min­den héten kormozzanak, kita­karítsák a hamut és gondo­san bekészítsék a tűzrevalót. Ezt a gondot a konyhában megoldotta a gáztűzhely. A lakószobákból is sok helyen kipenderítették már az ormót­lan vaskályhákat. Helyét a modern alakú s minden igényt kielégítő olajkályhák foglalják el. Alig van vele va­lami dolog, kezelése pedig igen egyszerű. Csupán az olaj­ról kell gondoskodni. Az olajkályhák iránt meg­növekedett a kereslet, Tápió­sülyben valamennyit megvá­sárolták. Tápiósápon is ha­sonló a helyzet. Itt az 5-ös számú vegyesboltba, most várnak harminc olajkályhát. Természetesen ezek után a legfőbb gond az olaj be­szerzése. A legközelebbi lelő­hely ez idáig Nagykáta volt. A tápiósülyi fogyasztási szö­vetkezet vezetősége igen gyorsan eleget tett a közönség új igényének. A sülysápi ál­lomás közelében — egy hónap alatt — húszezer forint beru­házással egy modern olajlera- katot létesített. Nemcsak a tápiósülyi, hanem a környező községek lakói is itt szerezhe­tik be olajszükségletüket. Ér­tesülésünk szerint ugyanis az Ásványolajforgalmi Vállalat már ezen a héten száz hordó háztartási olajat szállít a sülyi telepre. A fogyasztási szövetkezet a vevő kívánságára kölcsönhor- dót is ad. A vashordót viszont védett helyen és nagyon gon­dosan kell tárolni. Nem sza­bad rajta ütődésnek, vagy horpadásnak'látszania. Ép ál­lapotban kell visszaszolgáltat­ni, mert ellenkező esetben a hordóért a fogyasztónak 650 forintot kell térítenie. Krátky László SENKI SEM PRÓFÉTA... Jelentkezett a Skoda tulajdonosa Budapestre gurult a monori gépkocsi nyereménykönyvek közül kisorsolt Skoda Crombi. Senki sem próféta a saját ha­zájában — mondja az elcsé­pelt közmondás. Ezt tartotta Lambertusz Györgyné, a Kő­bányai Gyógyszergyár dolgo­zója is, amikor 5000 forintot adott Monorról bejáró kollé­ganőjének azzal a kéréssel, hogy nyisson számára a mo­nori OTP-fióknál egy betét­könyvet. Nyaralóra, telekre gyűjtö­gettek már hat éve pesti OTP-knél gépkocsi nyere­ménykönyvekben. A nagy nyerési lehetőség azonban ott késett. A monori kapcsolat annál eredményesebb lett. 10 hónapig volt bent a pénze, és most 69 ezer forintos kama­tot hozott a Skoda nyeremény. Vagyunk annyira lokálpat­rióták, hogy bizony jobban örültünk volna, ha monori család lenne a boldog nyertes. Az eset egyben tanúság is le­het azoknak számára, akik azt hiszik, hogy csak pesti Fortu­nával érdemes kacérkodni. (reifer) Sétálok a mó­ri gimnázium fo­lyosóján. Nézege­tem a tablókat, a r ámnevetö fiatal arcokat. Gimna­zisták. Négy évig egy nagy közösség tagjai, aztán szét­szélednek a szél­rózsa minden irá­nyába. Megállók a mi tablónk előtt. Fel­üdülés látni az is­merős arcokat, a hajdani baráto­kat. Több mint két éve már, hogy elváltak útjaink. Alig néhányukkal találkoztam az­óta. Göbölyös Pali, ez a jól megter­mett fiú tisztiisko­lás lett. Egy pad- ban ültem vele. De sokat segítet­tünk egymásnak, mennyi közös él­ményünk, emlé­Tabló künk van! Négy éven át tudtuk egymás minden titkát. Az érettsé­gink óta nem ta­lálkoztunk... Gáspár Tomi. Csendes, szerény fiú volt. Vajon milyen lett azóta? Mennyit segített nekem a matema­tikában! Most már katonaviselt fiatalember, a mo­nori kefegyárban dolgozik, ennyit tudok róla. Palkovits Kati — mustrálgatom tovább a képeket. Bizony, Kati, a híres tornászlá­nyunk, ugyan mennyit válto­zott? Most a gép­javító állomás ad­minisztrátora, hallom, hogy KISZ-titkár lett. Gimnazista korá­ban minden sza­bad idejét a torna kötötte le, nem­igen lehetett tár­sadalmi munkára fogni... Dóra, Bea, Er­zsi, Margit meg a többiek ... Vajon hová lettek? Pálvölgyi Szil- veszterné — Ju­dit néni — vajon kiket fogadott az­óta „fiaivá-lá- nyaivá”? Gon­dol-e még ránk, két évvel ezelőtti diákjaira? Kilépek a ka­pun. Végigmegyek az utcán — s a leszerelés előtt álló katona meg­próbál egy kicsit újra hányaveti diákként lépeget­ni. Gér József HONOMDfB APEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 279. SZÄM 1968. NOVEMBER 28.. CSÜTÖRTÖK Negyvenezrestől a kétszázhúszezresig Akik már törzsvendégek Látogatás az ingatlanközvetítőben MONOR Cukrászati bemutató és-vásár A Róna Vendéglátó Vállalat pénteken és szombaton a mo­nori Hangulat presszóban cuk­rászati bemutatót és vásárt rendez. A megnyitó pénteken délelőtt 10 órakor lesz. Kis üvegkalitkának tűnik az utcáról a monori ingatlanköz­vetítő; kirakatában zsinórra fűzött hirdetéseken akad meg az ember szeme — bár job­bára már észre sem veszik. Megszokták, hogy van, és csak ritkán látni előtte ácsorgó fia­tal párakat, betűt böngésző eladókat, vevőket. Az irodában Kiss Károly fo­gad, éppen egyedül van. Ne­kem szerencse, mert zavarta­lanul beszélgethetünk, neki azonban nem túl örvendetes. Mint mondja, gyér a forgalom mostaná- ban. Ki hinné, hogy itt is van sze­zon? Pedig van: szeptember­ben és április—májusban. Az okát nem tudnám megmonda­ni, Kiss Károly azonban talál választ: a zárszámadások so­kat jelentenek, tavaszra gyűlik össze legtöbb helyen a pénz, s a telkeken is ilyenkor lehet építkezésbe kezdeni. Bárhogy is számítgatjuk, ez azért tény marad: a tavalyihoz képest az idén sokkal keve­sebben adnák el, s vesznek há­zat, telket, gyümölcsöst. Kezd megszűnni a Buda­pest felé való áramlás. Monor közel van a főváros­hoz, sokan kerestek itt letele­pedési lehetőséget. Az embe­rek azonban egyre inkább megtalálják otthon is a szá­mításukat — kevesebb a „ván­dorló” család. Milyen a kínálat és a keres­let? — kérdezem, s a válasz: a negyvenezer forintos háztól a 220 ezer forinto­sig minden van. Alku dolga aztán, hogy meny­nyiért kel el az ingatlan. Van, amikor jóval az első bemon­dott ár alatt veszik meg, s van, amikor többen belesze­retnek az eladó házba: ilyen­kor egymásra licitálnak a ve­vők, s a tulajdonos jobban jár, mint gondolta volna. A leg­többen persze 40—50 ezer fo­rinttal rendelkeznek csak, ha bejönnek érdeklődni. A száz­ezres házak eladására nem túl nagy az esély. Van olyan kar­ton is, ami lassan már egy éve az irodában van, de túl magas az ár — és sok a kispénzű vásárló. Végignézett már néhány alku­dozást? — kérdezem Kiss Ká- rolytól, de nem hallhatok ér­dekes történetet. Ök csak ki­közvetítenek, felírnak az ér­deklődőknek 5—6 címet, s az végignézi azokat. Ha talál meg­felelőt, eltűnik a karton a fü­zetből — ha nem, újra és újra jelentkezik. Néhányan már törzsvendégszámba mennek; tizedszer, huszadszor is jönnek érdeklődni. A közvetítés — talán sokan nem is tudják — ingyenes. Szívesen adnak tanácsot, ha kell, értékelik is az ingatla­nokat. S szó ami szó: jobb hozzájuk fordulni, mint a „magán” hoz, mert nak... ingatlanközvetítők- ilyenek is akad­k. zs. NÉVADÓ: Bogdán Flórián A forradalmi nemzedékek KISZ-próba keretében ünne­pélyes névadó taggyűléseket tartottak a monori József Attila Gimnáziumban a ! KISZ-álapszervezetek. A IVIC osztály alapszervezete olyan ember nevét vette fel, aki­nek nem volt forradalmi múltja. Nem is lehetett. Hiszen mindössze 21 éves volt, ami­kor hősi halált halt. 1963 szeptemberében történt a tápiósági árvíznél. A men­téshez kivonult katonák egyike, Bogdán Flórián, egy idős asszonyt és két unolcá- ját akarta biztonságba he­lyezni, — de örvénybe ke­rült és megfulladt, mielőtt segíthetett volna. (gajdos) ÚTTÖRŐHÍRADÓ A Braun Éva raj emlékműsora A monori ?^dy úti iskola hatodikosai, a Braun Éva raj tagjai még a tavasszal elhatá­rozták, irodalmi színpadot szerveznek. Az iskola csapat- vezetője és egyben irodalom szakos tanárnője, Árpást Ká- rolyné vállalta a rendezést, a szerepek betanítását. Első si­keres bemutatkozásuk az út­törők járási Ki mit tud-ján volt, április 4-ei műsorössze­állításukkal ezüstérmet és ok­levelet szereztek. Most újra műsorral szere­peltek — még nagyobb siker­rel. Emlékműsort mutattak be a járási pártbizottság ünnepi ülésén kedden, a KMP meg­alakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Hosszú, fáradságos munka előzte meg szereplésü­ket. De megérte! Az idős elv­társak. a veteránok, az ünne­pi pártbizottsági ülés részve­vőinek szemébe könnyeket csaltak Majakovszkij, Bertolt Brecht, Gábor Andor, Lengyel József, Balázs Béla, Radnóti Megpattant az ugródeszka Kócsag - egy szál bicskával A vecsési ezermester-kiállí­táson találkoztam először Ga- csárdi Ernővel. Megvallom őszintén: az óriási türelemmel összeállított gyufaszáltemp- lomnál, a színes városkánál, a műanyag tárgyaknál, sőt: min­dennél jobban tetszettek az ő faragásai. A kecses, lakkozott kócsag, a gyíkcsalád művészi volt — már amennyire én ezt meg tudtam állapítani hirte­len. Ott álldogáltam a kiállított tárgyak előtt, s megkérdeztem tőle: mivel, hogyan készíti eze­ket? Elővette a zsebéből a bicskáját, s magától értedő- dően felelte: — Ha hiszi, ha nem, ezzel az egyetlen szer­számmal. A kiállításon nem marad­hattam sokáig, de a faragó­mester nem hagyott nyugodni. Nem felejtettem el, csak ép­pen hosszú ideig nem volt al­kalmam találkozni vele — míg most sikerült. Rózsaszín se­lyempapírba burkolt csomagot tart a kezében, a körvonalai­ból is sejtem: a kócsag az, amit akkor a kiállításon megcsodál­tam. Gacsáx-di Ernő kevés be­szédű ember. Ilyenek azok, akik inkább a kezükkel, a munkájukkal bizonyítanak, mint szavakkal. — Mióta foglalkozik fara­gással? — kérdezem, és nem is sejtem, milyen furcsa és mi tagadás, érdekes választ ka­pok. — Nem is régen ... Tudja, azelőtt egy cirkusznál dolgoz­tam. Voltam állatszelidítő és akrobata. Vándorélet volt, nem rajongtam érte. Aztán egyszer az ugródeszka megpattant alattam, a gerincemre estem... Vége volt. Megrokkantam. A hangjában nincs fájda­lom. Arról beszél, hány orvost, hány kórházat járt meg azóta, mitől tiltotta el az „orvostu­domány” ... Most egy füszért- ben dolgozik; csokoládékat do­bozol, naponta annyit, hogy már számolni sem akarja. A faragás tölti ki a napjait, üres óráit. Ez a szórakozása, az öröme. Nem használja a szót: hobby — és én sem mondom ki, hiszen több ez annál. Ha elkészül egy új figura — na­pok kellenek hozzá —, boldog. Nem értékesíti a dolgokat; rendszeresen legalábbis nem. Ha valakinek megtetszik egyik-másik — akkor megvá­lik tőle. Szeretne ezzel, csak ezzel foglalkozni. Jó keze van hozzá ízlésben, fantáziában sincs hiány. Megérdemelné, hogy hozzásegítenék álma megvalósításához. Patetikusan hangzik? Lehet. De példák bi­zonyítják (talán a vecsési fes­tő, Gammel József példája is), hogy a vecsésiek csak büszkék „mestereikre” -r- tenni azon­ban nem sokat tesznek értük. (k. zs.) Kiképzés purancsnokokn€ik A Gyömrői Községi Tanács­nál ma és holnap reggel 9-tői délután fél ötig a polgári vé­delmi egészségügyi alakulatok parancsnokai számára kikép­zést tartanak. | Tizenhat községből vesznek részt a szakaszparancsnokok a kiképzésen. (Bényéről és Csévharasztról nem, mivel ezekben a közsgekben nincs egészségügyi szakasz.) Az elő­adásokat Dankó Bálint őr­nagy, dr. Lonkai László járá­si oktatási felelős, Hajdúk Béla. a megyei polgári Vörös- kereszt védelmi előadója és Gajdos József né, a járási. Vö­röskereszt titkára tartja. TANÁCSTAG BESZÁMOLÓJA I J Göbölyös Mihály járási ta- I nácstag ma délután 5 órakor ! az üllői tsz-irodán beszámolót i tart. NOVEMBERI STRANDOLOK Foto: P. I. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Az óceán vándora. Nyár­egyháza: Kétszemélyes ketrec. Űri: A hivatás kockázata. Miklós vers- és prózarészletei­nek tolmácsolásával, a párt­ról, az ötven esztendő harcai­ról, a kommunisták helytállá­sáról szóló emlékműsorral. Mintegy harminc úttörő vál­lalta ezt a szép feladatot, hogy élményt nyújtó műso­rukkal emlékezetessé tegyék az évfordulót. Meg kell azon­ban említenünk az iskola töb­bi osztályának úttörőit is, akik ezen az ünnepségen nyújtották át a járási pártbizottság első titkárának azt a díszes albu­mot, melyben összegyűjtöt­ték azoknak a munkásmoz­galmi harcosoknak az élettör­ténetét, akikről Monoron ut­cát neveztek el. A gyönyörű album elkészítésében sokat segített nekik Marton János rajztanár: művészi kivitelű fényképmásolatokat készített az utcaneveket viselő- harco­sokról; tanácsaival, útmutatá­sával segítette az esztétikailag kifogástalan munka megszü­letését. Külön kell még szólnunk az iskola három harsonásáról. Parray Sándor, Oláh Tibor, Horváth György a csapat büszkeségei. Váhl Rezső ének- tanár vezetésével megtanultak valamit, amit csak kevesen tudnak: olyan élményt nyúj­tani felnőtteknek és gyerekek­nek egyaránt, ami több a sab­lonos „ünnepélyes” jelzőnél. És hadd írjuk le Boros Lajos nevét is, a csapat dobosáét, akinek szintén nem kis része van abban, hogy a makaren- kői „fegyelem esztétikája” érvényesüljön az ünnepi pil­lanatokban. Zászlóavatás Az 51. számú Ady Endre úttörőcsapatnál szombaton délután ünnepi csapatgyűlést tartottak. Fogadták a Forra­dalom lángja stafétát, majd felavatták az új csapatzászlót. Valamennyi raj ünnepi raj­falat készített, melyen névadó­juk életének jelentősebb ese­ményeit örökítették meg. A bíráló bizottság nehéz helyzet­ben volt, hiszen valamennyi raj kiemelkedő munkát vég­zett. Legjobbnak a VII. osz­tályosok József Attila raját értékelték. A csapatgyűlés a hetedik­nyolcadikosok szellemi-ügyes­ségi vetélkedőjével ért véget Népdalverseny Az úttörők idei kulturális seregszemléje alkalmával nép- dalversenyt is rendeznek. Ké­rés: elsősorban Pest megyei népdalokat énekeljenek a ver­senyzők. Ezért már most ajánlatos az iskolák éneksza­kos tanárainak irányításával elkezdeni a gyűjtőmunkát. A résztvevőknek tizenöt kö­telező számot, valamint tizen­öt szabadon választott népdalt kell ismerniük. A versenyen ezek közöl jelöl ki a zsűri egy-egy dalt, amit el kell énekelniük. A kötelező népdalok az ál­talános iskolai énekkönyvek­ben találhatók, s az érdeklő­dők rövidesen felvilágosítást kapnak énekszakos tanáruk­tól, melyek azok a dalok. t A népdalverseny járási dön­tőjét márciusban rendezik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents