Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

1968. NOVEMBER 24., VASÁRNAP

rest

«ECVtl

11

FOLYÓ IRATSZEMLE \ AZ ÉLET KATONÁI

Társadalmi-politikai folyóirataink novemberi száma az emlékezés jegyében fogant, a Kommunisták Magyarországi Pártja ötven évvel ezelőtti megalakulására emlékeztetnek szemtanúk és részesek, utódok és örökösök írásai. Szerkesztőségi cikkben méltatja a

TÁRSADALMI SZEMLE

a párt . megalakulásának jelentőségét, hangsúlyozva a magyar kommunista mozgalom folytonosságát, múlt és jelen szoros kapcsolatát. Kelen Jolán, Hajdú János és Lekötő István a párt megalakításának részeseként idézi a fél évszázaddal ezelőtti napokat, harcokat. A folyóirat — rendhagyó módon — színes grafikai melléklettel is köszönti az évfordulót. Az egyéb anyagok közül hármat emelünk ki. Dr. Varga Edit a gazdasági reformról ír, vállalati szemszögből vizsgálva az eddig eltelt időszak pozitív és negatív jelenségeit, igen tárgyilagos hangon. Kővágó László a nemzetiségi politika tapasztalatait foglalja össze, bizonyítva, hogy napjainkban semmiféle mellékzönge nem társul már e kérdésekhez. Interjút közöl a folyóirat a termelőszövetkezetek hitelellátásáról dr. Garamvölgyi Károllyal, a pénzügyminiszter első helyettesével és dr. Kovács Sándorral, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójával. A

PARTÉLET

vezető cikkének szerzője, Biszku Béla Pártunk ötvenéves évfordulója címmel áttekinti a kommunisták fél évszázados harcát, s főként e harc elvi tanulságainak szentel nagy. figyelmet. Gyenes András az évfordulók kapcsán történelmünk nagy tanulságával, az internacionalizmus döntő jelentőségével foglalkozik cikkében, s a többi között kritikai elemzés alá veszi a ma sok országban divatos

HIKADE ALADAR

CSUKÁS ISTVÁN:

Sanzon

Most azt hiszem: boldog vagyok és az leszek, míg élek.

Nap süt, a fény alá merült utcán ülnek a vének.

Szívükbe süppedve puhán a régi utcák, fények, ahol mostan is ülnek ők, s amit én már nem értek.

S amit majd ők nem értenek: ha vén szívemben élnek, örök Nap süt az elmerült utcán, hol üldögélek.

G. Kemoklidze:

MISA ES VOVA

re. Amikor hazavitték a pénzt, másnap boldogan újságolták, mit mondott a férjük: „ha pénzt hozol, sztrájkolj, ameddig akarsz”. Alig. hogy elmennek, hivat a főmérnök: hordjuk mi a nők helyett az anyagot. De aztán hamar rájött, hogy ez drága mulatság, mert annyit könyveltünk ezért a munkáért is, mintha az esztergagép mellett dolgoztunk volna. Ezért orosz hadifoglyokat hozott Azok egy napig dolgoztak, amikor az egyikkel német nyelven sikerült szót érteni. Másnap nem jöttek, munkába Megverték, (bezárták őket. Este azonban 'elkapták a munkások a pofozó őrmestert a kapuban, zsákot dobtak a fejére s úgy eltángálták, hogy még másnap is meglátszott a nyoma. Kiengedte a foglyokat a zárkából. És visszavették magasabb bérért a nőket is.

AZON A NOVEMBER VÉGI VASÁRNAPON Kelen József mérnök lakásán gyűltünk össze, a Városmajor utca 42-es számú házban. Konspi- rációs okokból nem vehetett részt a találkozón sem Kelen József, sem a felesége. Voltunk vagy harmincötén: Kun Béla, Karikás Frigyes, Vántus Károly, Chlepkó Ede, Szaton Rezső, Korvin Ottó, Mosolygó Antal, Hirossik János és mások. Vántus Károly megnyitója után Kun Béla kért szót. Ismertette a nemzetközi forradalmi helyzetet, az orosz proletariátus szerepét a forradalomban, majd a magyar münkásosztályra váró feladatokról beszélt. „Ezeket csak akkor tudjuk megoldani, ha létrejön a Kommunisták Magyarországi Pártja.” Utána élénk vita következett. Egyesek azt mondták: várni kellene még a pártalapítással, inkább a Szociáldemokrata Párton belül alkossunk egy erős baloldalt, mert az máé kiforrott szervezet és annak keretében könnyebben megszerezhetnénk a vezetést. Végül azonban belátták, a véleményük helytelen. Az értekezlet végül is kimondta a párt megalapítását. Elnöknek Kun Bélát, titkároknak Hirossik Jánost és Vántus Károlyt választottuk meg És kimondtuk a Vörös Ojság mielőbbi * megjelentetésének szükségességét, s az is, hogy szervezni kell egy nagyobb gyűlést, ahol bejelenthetjük a párt megalakulását. Erre néhány nappal később, mintegy száz részvevő előtt, a Visegrádi utca 15. számú ház egyik félemeleti helyiségében került sor.

A Tanácsköztársaság alatt politikai vádbiztos, majd fő- vádbiztos voltam. Sok furcsa ügyben kellett döntenem. Egyszer bevádoltak egy parasztembert, hogy lopott. Hivatalos ügyben jött Pestre a kocsijával. Egy nap helyett három napig kellett itt maradnia. Ám a lovának széna

kellett. Talált is egy embernél szénát, de az nem adott el neki. Ezért lopott a lovának. így került a törvényszékre. A szembesítés során a meglopott ember beismerte, hogy pénzt kínáltak neki a szénáért. Ügy döntöttem, akkor most fizesse ki a szénát a paraszt, aztán menjen haza isten hírével. Két hét múlva öt kocsi élelmet küldött a törvényszéknek, mert emberségesen intéztük ügyét.

Alig, hogy elment, küldöttség jött, pappal az élén. Segítsek nekik, elvették tőlük a templomot. Kérdem, volt falugyűlés, ahol szavazattöbbséggel elfogadták: igénybe lehet venni a templomot? A pap azt mondja, nem, a tanácselnök egyszerűen elvette tőle a kulcsot. Telefonon felhívtam a tanácselnököt. Mondta: raktárnak kell a templom, de gyűlés az nem volt. Akkor pedig a lefoglalás törvénytelen, közöttem vele, s az én papom megnyugodva mehetett haza.

HOGY MI TÖRTÉNT VELEM a Tanácsköztársaság százharminchárom napja után? Augusztus közepén letartóztattak, halálra ítéltek. Hogy mégis élek? Szovjet hadifogságba esett magyar tisztekért cseréltek ki. így indulhatott el velem az a vonat Moszkvába, amelyen megismertem hű élettársamat. Romantikus történet? Nem illik az én életemhez? Lehetséges, de az élét nagyon sokszínű. Hogyan került a feleségem arra a vonatra? Neki az anyját ítélték életfogytiglani börtönre a bukás után és a lánya nem akart elválni tőle a száműzetésben sem. Ennyi az egész

Leninnek Kun Béla mutatott be egy alkalommal. Még most is jól emlékszem néhány mondatára. Amikor megtudta. hogy a törvényszéken dolgoztam a Tanácsköztársaság alatt, megkérdezte: „Jogot végzett, Hikádé elvtárs?” Sajnos, nem volt fá módóm. „Akkor hogyan mérte vállalni ezt a megbízatást?” Mindig a szívemre és becsületemre hallgattam. „Akkor valóban nem tévedhet az ember!” mondotta búcsúzóul Lenin.

1938-ig dolgoztam Moszkvában. Előbb osztályvezetőként a Központi Bizottságban, majd pedig a Nyugdíjintézet igazgatójává neveztek ki. 1955 óta itthon vagyok ...

★

Ami közben történt, arról nem beszél. Pedig az a tizenhét esztendő is — fél év megszakítással — az életéhez tartozik, amit intemálótáborban és Szibériában töltött a személyi kultusz évei alatt.

MÁR CSAK KETTEN ÉLNEK azok közül, akik ötven esztendővel ezelőtt, november 24-én, abban a Városmajor utcai házban kimondták a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulását. Az egyik: Hikádé Aladár, a másik: Jakab Rudolf. Tegnap mindketten átvették a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét.

Prukner Pál

A Városmajor utca 42. szám alatti ház falán ma emléktábla hirdeti a nagy történelmi dátumot.

Monumentális

Lenin-szobor

Tizennyolc méter maga lesz a berlini Lenin tér kő zéppontjában felállításra ke rülő monumentális Lenin szobor, amelynek alkotój Nyikolaj Tomszkij professzoi szovjet szobrászművész. 1 professzor egy nyilatkozaté ban elmondotta, hogy szobrá val most nem az agitáló Le nint akarja megörökíteni hanem kötetlenebb, nyugodt de egyben a jövőbe vetett bi zalmat is kifejező Lenin áb rázolására törekszik. A' szó bor nagysága alkalmazkodil a környező épületek átlago sár 18 émeletes magasságához. v

s

■ ványos talajára. A versanyag, ^ t sajnos, nagyon átlagos, a szép- ^ í prózából is csak Albert Gá- ^ i bor novellája érdemel emlí- S

• tést, A gyermek és a hal a cí-í I me. Hiteles, erőteljes írás. A ^ l folyóirat e havi számának ^

legérdekesebb anyaga kétség- ^

; kívül Czakó Gábor tanulmá- ^ nya, a Húszéves erkölcs. Vizs- ^ gálódása, bár nem mentes di- ^ vatos, ám nem nagy értékű ^ módszerektől, alapjaiban ké- 5 - pes a leglényegesebb kérdé- É sek összefoglalására. Követ- $ keztetései, megállapításai ^

azonban — s ez általános tü- ^ net — messze elmaradnak a § tényanyag kínálta lehetőség- ^ tői. A Műhely rovatban Keszi| Imre hangjájékát olvastuk — | Emberrablás —: mint művészig teljesítmény tetszett, filozófiá- ^ ja annál idegenebb. Két, cse- ^ megének számító művel is ^ szolgál a ^

NAGYVILÁG

e havi száma. John Updike | kisregénye, A várakozás meg- ^ hökkentőén semmitmondó té- ^ mából varázsol ragyogó mű- ^ vészi alkotást. A másik cse- ^ mege: Peter Handke színpadi ^ beszédjátéka, az önbecsmér- § lés. Az eddig csak vitákból, de ^ nem művekből ismert szerző S bemutaikozása emlékezetes; tagadhatatlanul valami olyat ^

• csinál, amit mások nem, s ha $ lehámozzuk művéről a viták ^ rárakta iszapot-, irodalmi ér- ^ tékkel gyarapodunk. Szovjet ^ költők műveiből ad összeáll!- j: tást a folyóirat, közöttük Jev- tusenko, Voznyeszenszkij, § Okudzsava költeményeiből. A ^ már megszokottá lett dráma- ^ közlés e hónapban is hozzá- $ •segít irodalmi Látóhatárunk ^ tágításához. Victor Haim ne- ^ vét nem ismertük. A keselyű § című, s most közölt drámája ^

; bár nem mentes a szándékolt ^ i meghökkentéstől és megbot- > ránkoztatástól, a felszín divat- í gyöngyei alatt azonban valódi 5 értékeket rejt, s tehetséges $ szerzőt mutat be.

(-s -ó) S

I

„nemzeti” irányzatokat, elméleteket. Több visszaemlékezésl és portrét közöl a folyóirat a párt régi harcosairól, s ú; hőseiről, így Biksza Miklósról. a Dabasi Járási Pártbizottság mártírhalált halt titkáráról Gáli Sándor ír. A szakszervezeti választások előkészítéséi több írás is szolgálja, közöttük Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára cikke. A vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatait elemző cikkek között Mihók Sándor tollából a kis- kunlacházi Petőfi Termelőszövetkezet kommunistáinak

munkáját méltató írást olvashattunk. A

VALÖSÄG

e havi száma kellemes meglepetés; érdekesebbnél érdekesebb témák gyűjteménye. Czeizel Endre szakkörökben is rendkívül sokat vitatott kérdést tárgyal cikkében: a civilizáció genetikai hatásait. Az írás erénye, hogy kritikai szemszögből vizsgálja a témával összefüggő elméleteket Miklós Ágnes az NDK 1957— 1965 között elért gazdasági fejlődését tekinti át, a Fórum rovatban pedig két írást is találunk. Szanyi László korunk új tudományának, a kibernetikának egy sajátos ösz- szefüggését vizsgálja, nevezetesen a mozgásformák, a szabályozás kérdéseit, természetes és mesterséges rendszerekben. Heller Ágnes A szabadság fogalmáról című cikkében a politikai és gazdasági szabadság tényezőit vizsgálja, valamint az úri. mindennapi szabadságfogalmat. Vitányi Iván a Jancsó-filmek szociológiájáról ír, s cikke, eredeti szemszögével, minden bizonynyal vihart kavar. A

KORTARS

folytatja Déry Tibor eddig is sok vitát kiváltott életrajzi jegyzeteinek közlését. Kifogásunk, mint már korábban is szóvá tettük: sűrűn keveredik a hosszadalmas, s magán- természetű fejtegetések ingoMAGAS, DERŰS ARCÚ EMBER. Mögötte nyolc évtizednyi élet, nyolc évtizednyi történelem. Emberi tartását sem ez, sem az nem törte meg. A neve: Hikádé Aladár.

★

Az apám orvos volt. Kétéves lehettem. amikor meghalt. Anyám később férjhez ment egy kőműves-házmesterhez, akinek akkor már tíz gyereke volt. Anyám öt gyereket szült neki. Egy keresetből éltünk — velem együtt — tizennyolcán.

★

Tizenhárom éves koromban asztalostanoncnak szerződtem. Á szomszéd házban lakott egy : szabólegény, aki szocialista ; volt. Neki panaszkodtam minidig, ha szomorúság ért. Arról I is, hogy a háziúr mindig zaklatott bennünket. Azt a taná- jcsot adta: „ne köszönj többet i a háziúrnak, ha kérdi, miért inem köszönsz, mondd azt, vér- I szívónak nem köszönök, de ! előre figyelmeztetlek, biztosan

• elmegy apádhoz, hogy megve• ressen, tehát csak akkor tedd

• ezt, ha bátor fiú vagy!” Pon• tosan úgy történt minden, ! ahogy tanácsolta. A háziúr bejárait, a mostohaapám vette le la szíjat a fogasról, mert ott I tartotta, hogy mindig kéznél |legyen, -ha valamelyik gyerek |nem a kedvére tett, s már ; verte is a nadrágomat embe- ! rül. Ez volt életem első láza- ! dása.

^ TIZENÖT ÉVES KOROMÉBAN műszerészinasnak adtak. IA műhelyben tíz segéd és É húsz inas dolgozott. Négy és É fél évre szerződtettek. Mi, ina- É sok, a fele időt a műhelyben J tötltöttük, a felét a főnök úr J lakásán, ahol a nagyságos J asszony regulázott. A munka- 5 idő naponta tizenkét óra volt. I Az egyik segéd egyszer ma- I gához hívott. „A te jövőd is É az lesz, ami a miénk. Kevés a É munkabér, többet szeretnénk. É Ezért holnaptól sztrájkolunk, v Ha a munka időre nem ké- j szül el, a főnök kevesebb ! pénzt kap. Ha reggel bejöt- I tök, és azt látjátok, hogy mi I nem vagyunk itt, menjetek el I ti is, inasok.” Egész nap ring- j lispileztünk a Ligetben. Este

• anyám azzal fogadott, nálunk } járt a főnök. Kértem, ne áral- ! jón el apámnak. De másnap ! már a nevelőapám is megtud- i ta a dolgot s hiába voltam ! már tizenöt éves, megint csak ; a szíjjal tett igazságot. Mi j azért a harmadik napon is

• sztrájkoltunk. Megérte. Még ! az inasok fizetését is felemel- ! ték heti egy koronáról kettő- i re.

★

A Siemens gyárban kezdtem, mint segéd. Onnan küldtek az óbudai Goldbergerbe, szerelési munkára. Bizalminak választottak. Jött a karácsony, hivatott a gyáros, dolgozzunk az ünnepek alatt is, kapunk szép ajándékot. Az ünnep előtt küldött is a főmérnökkel egy borítékban mindenkinek tíz koronát, összevesztem a főmérnökkel, botot ragadtam, kizavartam a gyár kapujáig. A gyáros telefonált a Siemenshez: micsoda bandát

küldtek a nyakára, és követelte a leváltásunkat. A gyár megkísérelte, de erre a munkások kijelentették, ha elvisznek engem, a bizalmijukat, ők sem maradnak tovább. Régi szakmunkás volt valamennyi. Ezért maradhattam.

1916-BAN a kispesti Lipták gyárba kerültem. Itt ötezer munkás dolgozott. Lövedékeket gyártottunk. Itt ismerkedtem meg Chlepkó Ede. Szaton Rezső bizalmiakkal. Az összekötőnk Jancsik Ferenc volt Sok nő dolgozott a gyárban. Ök hordták-Tűtték a lőport, de a férfimunkások bérének csak az egyharmadát kapták. Amikor kijelentették. hogy ezért a bérért nem dolgoznak, kizárták őket a gyárból. Már másnap sokan jöttek sírva panaszkodni hozzám: kegyetlenül megverte őket a férjük, amiért járatták a szájukat a gyárban. Erre gyűjtést rendeztünk az asszonyok részé»T éhány órával a születése i V után a kórházi ápolónő így csitik gáttá: — Halkabban, Misa! Halkabban! Vegyél példát a kis Másenykáról! Egy órában születtetek, és ő már csendben tud maradni.

Éttől az időtől kezdve mindig példaképül állítottak eléje valakit.

A bölcsödében ezt mondták neki:

— Misa! Végy példát Gri- senykáról. Neki naponta elég két pár váltás.

Az óvodában pedig azt hallotta állandóan:

— Misa! Vegyél példát Tyi- sáröl. Ö csak az olcsó játékoka* töri össze. Te pedig mindig a legdrágábbakat választod ki.

Az iskolában szünet nélkül ezt ismételgették neki:

— Te túlságosan is kitartó gyermek vagy, Misa! Két évig ülsz minden egyes osztályban. Vegyél példát Arisról.

A főiskolán évfolyamtársai ilyen szemrehányásokkal illették:

— Eh, te Misa! Legalább vennél példát a Jermolájról. ö szintén nem lumen, de legalább ügyesen tud puskázni.

Amilcor pedig udvarolt a jövendőbelijének, menyasszonya már nem bírta tovább, és egyszer csak így tört ki:

— Misám, drágám, ó te kedves Misenyka! Mért nem veszel már végre példát a Nyikolájtól. ö réges-régen — mindenki tudta nélkül — az anyakönyvvezetőhöz vezette menyasszonyát.

És nem múlhatott el semmiféle nevezetesebb esemény, hogy ne példálóztak volna neki valakivel.

Még az álmaitól sem tudott nyugodni: azokban is példaképeket látott. Egyik ilyen álma: Teljesen megöregedett, fehér szakállú resz- keteg öregemberré vált, de

sehogy sem tudott eltávozni az árnyékvilágból. Ekkor megjelenik álmaiban egy hozzá hasonló másik fogatlan aggastyán, és így beszél:

— Lelkiismeretesnek kell lenned, Misa. Vegyél példát Lariszáról — ő már rég megszűnt lélegzeni. Belőle már rég kiszállt a pára.

e íme ... kezd nőni a fia, Vova. Most már haza- menve a munkából megköny- nyebbülten hallja: — Vova! Vegyél példát apádról! Ö sohasem eszi a teát villával.

Vagy ilyet mond felesége:

— Vova, láttad már te valaha, hogy a papa a szobában hason csúszkál?

Olykor még azt is hallja:

— Hát miért ne vehetnél példát apádról: Hát berendezett ő már valaha a zsebében hernyótelepet?..,