Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

1968. NOVEMBER 24., VASÁRNAP »91 MEer» kMMbp Az MSZMP KB ünnepi ülése (Folytatás a 2. oldalról) éllel, gyakran szovjetellenes, a szocialista országok, a kommu­nista és munkáspártok egysé­gét bomlasztó nacionalizmus­sal átszőve. Pártunk ezekkel és hasonló nézetekkel harcolva és a szó­ban forgó kérdésekkel érdem­ben foglalkozva, megfelelő kö­vetkeztetésekre jutott. Véle­ményünk szerint a szocializ­mus eredményes építéséhez szükség van: szilárd rhunkás- hatakxmra, a marxista—leni­nista párt vezető szerepére, a pártban a demokratikus cent­ralizmus érvényesítésére, a termelési eszközök köztulajdo­nára, a szocialista állam szer­vező szerepére, a szocialista tervgazdálkodásra, a szocialis­ta közoktatásra, kultúrára, szo­cialista közgondolkozásra, a többi szocialista országgal való internacionalista együttmű­ködésre. Mindezt a feltételt mi meg nem alkuvó eszmei és politikai harcban meg is teremtettük. Pártunk szilárdan ragaszkod­va a marxizmus—leninizmus, az internacionalizmus elvei­hez, a leghatározottabban el­utasította és elutasítja a na­cionalizmus, a szovjetellenes- ség minden válfaját, jelentkez­zenek azok a kínai vezetők vagy bárki már részéről. Ha­tározottan elutasít minden olyan nézetet, amely a mun­kásosztály hatalmát, a párt ve­zető szerepét, a szocialista ál­lam szervező szerepét támadja vagy kérdésessé teszi. Központi Bizottságunk, ideo­lógiánk és politikánk ezen alapkérdéseiben soha nem ha­gyott kétséget, és neim tűrt kétértelműséget, nyíltan hir­dette álláspontját, és gyakor­latában megfelelő megoldást keresett és talált ezekre a kér­désekre. A hatalom nálunk: munkáshatalom. Az állam fő politikai alapja a munkás-pa­raszt szövetség. A Hazafias Népfront-mozgalom keretében szövetségi politikát folytatunk, amely társadalmilag átfogja az összes dolgozó osztályokat és rétegeket, politikailag pedig a kommunisták és pártonkívü- liek szövetségét valósítja meg a szocialista társadalom fel­építésének céljából. Meggyő­ződésünk szerint hazánkban kialakulóban van a szocialista nemzeti egység, amelynek erő­sítésére törekszünk. A szocialista társadalom lé­nyegénél fogva a legmagasabb rendű, a leghumánusabb és legdemokratikusabb rendszer mindazon rendszerek közül, amelyeket eddig az emberiség történelme során megismerhe­tett. Tehát, nem új jelzőket kell a szocializmus fogalmához ragasztani, hanem szocialista rendszerünk alapvető intézmé­nyeit és vonásait kell tovább­fejlesztenünk. Mi a szocialista demokratizmust fejlesztjük, amelynek legfőbb vonása a dolgozó emberek cselekvő részvétele a közügyek intézé­sében. A szocialista törvényességet betartjuk és betartatjuk. Ér­telmezésünk szerint ez azt je­lenti, hogy bűn nélküli embert nem lehet büntetni, bűn vi­szont nem maradhat büntetle­nül. A törvénytisztelő állam­polgárt a törvény védi, a tör­vényt megszegő embert pedig a törvények előírásainak meg­felelően felelősségre vonják és megbüntetik. Nálunk politikai nézeteiért senkit sem üldöznek, aki azon­ban politikai természetű, de törvénybe ütköző, rendszer el­leni bűncselekményt követ el, azt . szigorúan megbüntetik, mert a nép legfontosabb vív­mánya a szocialista társadalmi rend, mert az szent és sérthe­tetlen. A sajtó, a rádió, a televízió fontos tömegkommunikációs eszköz, amely segítheti és se­gíti is világnézetünk propagá­lását, szocialista céljaink népszerűsítését, a közvéle­mény formálását. Ugyanakkor hatalmi eszköz is, amelynek megvannak az , ésszerű és szükségszerű korlátái. Nálunk nincs cenzúra, nem is volt, de a sajtó útján elkövetett hábo­rús uszítás, a más népek elleni gyűlöletkeltés, a faji és feleke­zeti uszítás, a rendszer elleni hangulatkeltést a törvény tiltja és bünteti. Nem szabad elfelej­teni, hogy Magyarországon 1956 őszén a hatalomért vívott egyik véres csata éppen a rá­dió épületénél, annak birtok­lásáért folyt. Pártuk harca az említett kérdésekben számunkra ilyen tapasztalatokkal szolgált. Hasznosítottuk és nem felejt­jük el azokat. Pártunk, né­pünk harcának, munkájának eredményeit, szocialista vív­mányainkat nagyra értékel­jük, gyarapítjuk, óvjuk min­denekelőtt a szilárd néphatal­mat és azt senki kedvéért kockára nem tesszük. Munkánk a mérlegen i Kedves elvtársak! Pártunknak mindenkor fel­adata volt síkra szállni a dol­gozók napi érdekeiért, soha­sem tévesztve szem elől a munkásosztály végső célját, a szocialista, a kommunista tár­sadalom megteremtését. Ha­zánkban ma nincsenek ki­zsákmányoló osztályok, meg­szűnt az embernek ember ál­tali kizsákmányolása. Még van különbség a munkás, a szövet­kezeti paraszt, az értelmiség és a kispolgárság között, bár az alapvető érdekek közö­sek. A rgi célunk az értelmes, békés élet, a kommunizmus, az osztálynélküli társadalom. Az imént a szocialista épí­tés nagy eredményeiről, annak töretlen menetéről szóltam. Gondolom, kell, és jogunk van szólni a munka eredményeiről ugyanúgy, ahogy kötelessé­günk beszélni munkánk gyen­géiről is. A szocialista építő­munka eredményei valóban nagyok, ha a múlthoz vagy az egykori mélyponthoz, ahhoz mérjük azokat, ahonnan elin­dultunk. De nem kielégítőek a lehetőségeinkhez mérten, még kevésbé népünk növekvő és jogos igényeihez, felemelő végső céljainkhoz képest. így indokolt igény van a bürokratikus kinövések fel­számolására, a rugalmasabb ügyintézésre, a dolgozók gaz­dasági, kulturális helyzetének további javítására, szociális problémáinak gyorsabb meg­oldására. A szocialista tudat fejlődése nyomán ma már maguk a tömegek sürgetik a magasabb, szocialista erkölcsi követelmények határozottabb érvényesítését, a társadalom­ellenes önzés és magatartás bírálatát és leküzdését, a gyor­sabb szocialista fejlődést. Mindez természetesen nem­csak szubjektív elhatározások meghozatalát, hanem az ob­jektív feltételek megteremté­sét is sürgeti. A párt vezető szerepéből kö­vetkezik az a kötelezettség, hogy társadalmunk fejlődésé­nek fő kérdéseit időben vesse fel, és az új helyzet új köve­télményeinek megfelelő meg­oldásukat dolgozza ki. Pár­tunk kezdeményezése nyomán társadalmunk most több nagy kérdést tart napirenden, így a szocialista demokratizmus elmélyítésének, kiszélesítésé­nek feladatait; népgazdasá­gunk műszaki, technikai szín­vonalának emelését, a tudo­mány, a közoktatás, a kultúra aktuális kérdéseit, a dolgozók életkörülményeinek további javítását. Az egész társadal­mat érintő kérdések mindegyi­ke külön figyelmet, megoldá­suk kellő erőfeszítést kíván, mindegyikkel megfelelően kell foglalkozni. Lenin annak idején felhív­ta a figyelmet arra, hogy min­dig van egy kulcskérdés és annak helyes megoldásától függ számtalan más kérdés megoldása, egy adott időpont­ban az egész fejlődés. Az el­múlt évtizedben ilyen kulcskérdés; volt nálunk a munkásosztály hatalmának megvédése és megszilárdítá­sa, majd azt követően a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése. E két nagy feladat he­lyes megoldása segítette a ma­ga idejében társadalmunk ösz- szes fontos problémájának megoldását és nagy lendületet adott hazánk szocialista fejlő­désének általában. Most, minden más feladat jobb megoldásának döntő láncszeme a gazdasági munka hatékonyságának javítása, a gazdasági vezetés reformjá­nak megvalósítása. Refor­munk lényege: a szocialista népgazdaság tervszerű fejlesz­tése, az irányítás rugalmasab­bá tételével és jelentős decent­ralizálásával, továbbá a szo­cialista rendszer gazdasági törvényeinek hatékonyabb ér­vényesítése a fejlődés érdeké­ben. A reform bevezetésének első esztendeje — ez most már elmondható — bebizonyí­totta annak alapvető helyes­ségét. A továbbiakban ki kell bontakoztatni jobban a gaz­dasági helyzetünkben megle­vő, eddig nem hasznosított le­hetőségeket. A IX. kongresszus a társa­dalmi tevékenység összes döntő területén kijelölte azo­kat a feladatokat, amelyek megoldásával közelebb jutunk a dolgozók napi érdekeinek megfelelőbb szintekhez, egy­ben távolabbi célunkhoz, a szocialista társadalom teljes felépítéséhez is. Mély meg­győződésünk, hogy ha a párt és a nép olyan egységben és céltudatosan dolgozik, mint eddig tette, akkor rendelke­zünk mindazokkal a feltéte­lekkel, amelyek hazai felada­taink eredményes megoldásá­hoz kellenek. Teljes felelős­séggel állíthatjuk: a feladato­kat megoldjuk, rendelkezünk a szükséges feltételekkel, min­denekelőtt hazánkban erős a munkáshatalom, van pártunk, nagyszerű munkásosztályunk, szocializmus útjára lépett pa­rasztságunk, a nép ügyét be­csülettel szolgáló értelmisé­günk. Kitüntetések a Parlamentben A jelenlegi nemzetközi helyzet A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetéseket adományozott, melyeket az Országház Munká- csy-termében szombat délelőtt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Az ünnepélyes átadásnál jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves élvtársak! Pártunk, kormányunk nem­zetközi tevékenysége össz­hangban van belpolitikánkkal. Mi, a nemzetközi síkon is a reakció ellen és a haladásért harcolunk. A népék békéjére törő imperializmussal szemben világszerte növekszik az elé­gedetlenség. A föld minden táján kibontakozó és erősödő antiimperialista tömegmoz­galmak jelzik, hogy a népek kezdik megelégelni az impe­rialisták zsarnokságát és szí­vósan, hősiesen harcolnak szabadságukért, függetlensé­gükért, demokratikus jogai­kért, a békéért. Az ily módon szorongatott imperializmus mindent elkövet pozícióinak megtartására. Imperialista tá­madások érik a szocialista vi­lágot, a gyarmati iga alól nemrégiben felszabadult né­peket, országokat, és általá­ban a haladás erőit A jelen­legi nemzetközi helyzet a világ minden térségében a forra­dalmi erők fokozott éberségét, a haladás, a béke híveinek összefogását követeli meg. Nekünk ez volt eddig is az elvi álláspontunk, ez most is, s ehhez ragaszkodunk a jövő­ben is. A kommunista világmozga­lom, azon belül pártunk kül­detése, hogy a néptömegeket mozgósítva küzdjön a társa­dalmi haladásért, egy újabb világháború megakadályozá­sáért, a szilárd és tartós bé­kéért. Ebből következik a bé­kés egymás mellett élés elve és politikája. Ezért a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok viszonylatában válto­zatlanul a békés egymás mel­lett élés hívei vagyunk. A békés egymás mellett élés azonban csak az egyen­jogú kapcsolatokon nyugod­hat és feltételezi a belügyék- be való be nem avatkozást, az agressziótól, a szocialista rend ellen irányuló aknamunkától való tartózkodást. Az impe­rialistáknak le kell monda- nlok arról, hogy akár erőszak­kal, akár bomlasztással egyet­A MUNKA VÖRÖS ZÁSZ­LÓ ÉRDEMRENDJE kitünte­tést kapta: Gisztl Pál nyugal­mazott nyomdász, Hajdú Já­nos nyugalmazott erdőgazda­sági dolgozó, dr. Háy László nyugalmazott egyetemi tanár, Hikádé Aladár nyugalmazott műszerész, Jakab Rudolf nyu­galmazott gépszerelő, Kelen Jolán, a Párttörténeti Intézet társadalmi munkatársa, Kun Béláné nyugdíjas, Révész Géza nyugalmazott nagykövet, dr. Szántó Rezső nyugalmazott fő­szerkesztő. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATA kitünte­tést kapta: Andrásfi Gyula külügyminisztériumi főosz­tályvezető, dr. Benedikt Ottó Kossuth-díjas, a Magyar Tu­dományos Akadémia Automa­tizálási Kutató Intézete igaz­gatója, Cséby Lajos nyugalma­zott nagykövet, Fodor Gyula, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetője, Földes László mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes, Galambos Jó­zsef belügyminiszter-helyettes, Garasin Rudolf nyugalma­zott nagykövet, Haner Jó­zsef, a vasasszakszervezet elnöke, Harustyák József, a SZOT számvizsgáló bi­zottsága nyugalmazott elnöke, dr. Horváth András, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa tit­kársága vezetője, Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa helyettes elnöke, Kruzslák Béla nyugalmazptt minisztériumi osztályvezető, László Aladár, az Országos Tervhivatal nyugalmazott fő­osztályvezetője, Lengyel József Kossuth-díjas író, Ligeti László, a Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezete főtitkára, Molnár Ernő, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottsága első titkára, Mózes Viktor a Vörös Október Férfiruhagyár nyugalmazott igazgatóhelyet­tese, dr. Nezvál Ferenc nyu­galmazott miniszter, Nőhrer Árpád nyugdíjas, dr. Or­bán László, a művelődés- ügyi miniszter első helyet­tese, Pataki László, a dip­lomáciai testülétet ellátó iroda vezetője, Pólyák János, a vasasszakszervezet nyugalma­zott főtitkára, dr. Pongrácz Kálmán, a Fővárosi Tanács nyugalmazott vb-elnöke, Rat- kó Anna nyugalmazott minisz­ter, Sándor József, az MSZMP Központi Bizottsága osztályve­zetője, Sebes Sándor, a belke­reskedelmi miniszter első he­lyettese, Somogyi Miklós, a SZOT számvizsgáló bizottsága elnöke, özv. Szakasits Árpád- né, az MSZMP Budapesti Bi­zottsága társadalmi munkatár­sa, Szamuely Tiborné gra­fikusművész, Szerényi Sándor, a Párffőiskola nyugalmazott igazgatója, Szobek András nyugalmazott miniszter, Szur- di István belkereskedelmi mi­niszter, Török János nyugal­mazott minisztériumi főosz­tályvezető, Úszta Gyula altá­bornagy, a Magyar Honvédel­mi Szövetség főtitkára, Vass Istvánné, az országgyűlés al- elnöke, Várnai Zseni költő, Veres József munkaügyi mi­niszter. Az elmúlt napokban a me­gyei, kerületi, valamint a Bu­dapesti Pártbizottság ünnepi ülésein a párt megalakulásá­nak 50. évfordulója alkalmá­ból többen a Munka Érdem­rend arany, illetve ezüst foko­zata kitüntetést kapták. Kun Béláné átveszi kitüntetéséi len országót is letérítsenek a szocializmus útjáról. Elvi Meggyőződésünk szerint á'fór- radalmat nem lehet exportál­ni, de ugyanúgy nem lehet exportálni az ellenforradalmat sem. Külpolitikánkban szövetsé­geseinkkel szoros egységben lépünk fel és járunk el min­den nagy és közös érdekű ügyben. A történelem bebizo­nyította, hogy a szocializmus útjára lépett magyar népnek első, igaz és őszinte barátja a Szovjetunió, amelyhez meg nem bontható barátság és testvériség fűzi országunkat. A Varsói Szerződés tagállama vagyunk, és a szerződés szer­vezetének fenntartását, haté­konyságának 'növelését szor­galmazzuk mindaddig, amíg fennáll az agresszív NATO- tömb. Szocialista építésünket segíti a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelyre tá­maszkodva a szocialista orszá­gok gazdasági együttműködé­sének magasabb szintre eme­lésére törekszünk, ideértve az ésszerű integi ációs megoldá­sokat is. Valamennyi szocialista or­szággal és a nemzetközi kom­munista mozgalom minden pártjával együttműködésre és egységre törekszünk. Az utób­bi években egyes szocialista országok, Valamint kommu­nista és munkáspártok vi­szonylatában keletkezett né­zeteltérések és viták, nézetünk szerint, nem zárják ki annak lehetőségét, hogy sok kérdés­ben együttműködjünk és ak­cióegységre lépjünk közös el­lenségünkkel, a nemzetközi imperializmussal szemben. Mi, kiindulva az alapvetően közös, érdekekből, azokban a viszonylatokban isi, ahol né­zeteltérések vannak, ezek elv­társi rendezésére törekszünk, és a kapcsolatok, a két- és többoldalú találkozók, az esz­mecserék hívei vagyunk'. A Magyar Szocialista Mun­káspárt kezdettől fogva támo­gatta a kommunista és mvm- Izáspártok újabb nemzetközi találkozójának összehívását. Az előkészítő bizottság éppen e héten tartotta meg eredmé­nyesen zárult soros ülését Bu­dapesten. Ezt a tényt és az ál­lásfoglalásukat örömmel üd­vözöljük és úgy véljük, hogy újabb nagy lépést tettünk előre. A nemzetközi találkozó közeli összehívására a helyzet valóban megérett, a feltételek adottak. A párt a zászlót mindig tisztán és magasan tartotta Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Pártunk 50 éves harcos út­ját nagy győzelmek, s időn­ként bekövetkezett balsikerek jelzik, de az egész utat figye­lembe véve, büszkén tekint­hetünk az alapítástól eltelt 50 esztendőre. A párt a zászlót mindig tisztán és magasan tartotta. Mi, magyar kommunisták mindig azt vallottuk pártunk­ról, hogy eszköz, fegyver a munkásosztály, a magyar nép szolgálatában, de ahhoz, hogy a párt az osztályharcban soha ki nem csorbuló fegyverré váljék és az is maradjon, ah­hoz mindig kellettek olyan emberek, akik önzetlenül ás áldozatkészen, akár életük árán is szolgálták a párt ügyét. A munkásosztály, a nép soraiban mindig voltak ilyen emberek, s ahogy voltak, úgy vannak és mindig lesznek, amíg harcolni kell a népért, a békéért, a szocializmusért. Ma, a párt megalakulásá­nak 50. évfordulóján tisztelet­tel gondolunk az alapítókra, azokra az elvtársakra, akik létrehozták a pártot, győze­lemre vitték a dicső Magyar Tanácsköztársaságot, azokra, akik az ellenforradalom 25 éve alatt, az illegalitásban megtartották a pártot, azokra, akik a felszabaduláskor, s azt követően harcoltak a hatalo­mért, dolgozták az ország új­jáépítéséért. Megbecsüléssel gondolunk azokra, akik ma dolgoznak a pártban, akik lerakták a szo­cialista társadalom alapjait, * tovább építik azt. Gondolunk ma azokra, a ba­rátainkra is, akik nem tag­jai a pártnak, de a párt sza­vát követve, mint jó szövetsé­geseink velünk együtt dolgoz­nak a szocialista társadalom teljes felépítésén, szolgáljál: a munkásosztály, a nép, a szo­cialista haza szent ügyét. Szeretettel gondolunk a fia­tal kommunistákra, hazánk if­júságára, a jövendő, a szocia­lista Magyarország letétemé­nyeseire, azokra, akik holnap viszik tovább a zászlót! Kedves elvtársak! A Központi Bizottság tagjái között és itt ezen az ülésen a pártnak sole veterán harcosa van jelen. Tanúsíthatják, ér demes volt küzdeni, magasan leng a zászló, amelyet ötven évvel ezelőtt bontottak ki. amely nehéz és küzdelmes harcokban győzelemre vezette a munkásosztályt. Pártunkban megvolt és biz­ton hisszük, a jövőben is meg­lesz a képesség történelmi kül­detésének méltó betöltésér“ Pártunk megalapításának 50. évfordulóján ünnepélyesen ki­jelentjük, hogy a magyar munkásosztály, dolgozó né­pünk, és a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom harcosai ezután is számíthat­nak a magyar kommunisták­ra, a Magyar Szocialista Mun­káspártra. Pártunk szoros egységben halad ezután is nemzetközi osztálytestvéreink­kel és tovább vezeti népünket a szocialista Magyarorszá g megteremtésének útján, a né­pek reménysége, a kommuniz­mus ragyogó távlatai felé. Éljen a magyar munkásosz­tály és marxista—leninista, forradalmi pártja! Éljen a szocializmust építi magyar nép! Éljen a kommunista világ' (Folytatás a 4. oldalon) I

Next

/
Thumbnails
Contents