Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-22 / 274. szám

Baromfifeldolgozó Mijerbe A Maglódi Vasipari Ktsz-ben jártunk (1.) S/f MONOMID&E A - PEST MEGYEI hírláp különkiadása Maglódon vagyunk. Szeret- nénk megnézni itt mindent. De mit legelőször? A tanács- Bázán Szeili Mihály azonnal kész a válasszal: legelőször a Vasipari Ktsz-be menjenek d, oda igazán érdemes. A portán öreg bácsi telefo­nál, sapkáján kézírásos papír­szalag: „portás”. Michnya Ferencnek a nődolgozóik ké­szítették ezt a feliratot, s ő Bőségesen el is látja tisztét, rögtön előkeríti nekünk a részlegvezetőt, hogy majd 5 megmutat mindent, de jól nézzünk szét, mert nem akár­hol járunk! Első utunk az „asszonymű- kelybe” vezet. Bordás U-du- gókat készítenek éppen, más­kor reléket, akkutöltőket, összesen 44-en vannak, 7—8 csupán a férfi. Főleg helybeli asszonyok találtak itt munka- alkalmat, havonta 1300 forint körül keresnek, A következő állomás a for­gácsolórészleg. A Vasipari Ktsz — ezt tudnunk kell — Kijevbe szállít baromfifeldol­gozó gépsorokat. A forgácsoló­Toller Ferencné a présgépen dolgozik. reli az odakerült gépsorokat, de a többiek elmondják, hogy eddig minden vállalásukat teljesítették, 4—5 millió forint értékű gépet állítottak már mióta' külföldi megrendelése­ken dolgoznak, a ktsz létszá­ma csaknem duplájára emel­kedett, s főleg a nőknek biz­tosítottak helyi munkaalkal­mat. Nagy az érdeklődés kon­zervipari gépsoraik iránt, s úgy néz ki, hogy a jövőben nemcsak a Szovjetuniótól, hanem más országoktól is kapnak megrendeléseket. k. zs. — p. i. (Folytatjuk) x. Évfolyam, 274. szám 1968. NOVEMBER 22., FENTEK Ki az ügyeletes orvos? Nehéz telefonálni Szombat déltől hétfő reggel hétig ,Melyiket kell bevenni?" A vecsési orvosoknak sok problémát okoz az, hogy a község lakossága előtt nem tisztázott eléggé az ügyeletes orvos szerepe. Dr. Fodor Etel­ka az ügyelettel kapcsolatban a következő felvilágosítást ad­ta: — Az utóbbi időben a rend­szertelenség, az összevisszaság az ügyelettel kapcsolatban rengeteg problémát jelentett nekünk, orvosoknak. Az ügye­letes neve rendszeresen meg­jelenik a szombat-vasárnapi Monor és Vidékében. Tudni kell azonban azt is, hogy az ügyelet szombat déltől hétfő reggel hétig tart. Ilyenkor lehet az ügyeletes orvost — és nem a többit — felkeresni. Szombat délután és vasárnap délelőtt hétköz­napnak megfelelő rendelési idő van. Kérjük a lakosságot, hogy ezekben az időpontok­ban jelentsék be a fekvő be­tegeket, de csak indokolt eset­Tabányi Mihály, a Dózsa-brigád vezetőhelyettese a lakatosműhelyben. részlegben ezek alkatrészeit készítik. Vezetőm elmondja, hogy nemrég új gépeket kap­tak, mert sokáig itt csak egyetlen esztergapad volt. A nagy szovjet megrendelés azonban nemcsak lehetővé, de egyenesen szükségessé tette az új gépi beruházásokat. A forgácsolóműhelyhez egy másik forgácsolórészleg is csatlakozik, itt elektromos al­katrészeket, műszerdugót ké­szítenek, negyedévenként ál­talában 40 ezer darabot, de hát a számok mindig a meg­rendelésektől függnek. Ütünk most a lakatosmű­helybe vezet. Érkezésünkkor a készülő riportról már az egész ktsz értesült, csopor­tokba verődve tárgyalják, mit mondjanak el nekünk, mi­vel dicsekedhetnek a „világ” előtt. Csodálkozom, mennyire jó a kollektíva, határozottan érezhető, hogy szeretik egy­mást az emberek — és ez nemcsak frázis. (Egy fiatal szakmunkással készítettem rö­vid interjút, a brigádvezetője rögtön odajött, sok mindent hozzátett a fiú mondataihoz — szeretettel és kritikával.) Itt, a lakatosműhelyben két szocialista brigád van: a Dó­zsa és a Petőfi. A Petőfi- brigád vezetője Mákos János, a Dózsáé Oruczki József, ö ugyan nincs itthon, már má­jus óta a Szovjetunióban sze­őssze. De nemcsak a munká­ban vannak együtt— a szóra­kozásban is. Most éppen ki­rándulást szerveznek Hévízre. Azt is megtudom itt, hogy Éjféli randevú Az OpereUszínliázltan voltak a gombaiak Hétfőn este szokatlanul sok ember tolongott a MÁVAUT két különjárata előtt. A gom­bai tsz tagjai és több kívülálló — mintegy 120-an — Buda­pestre utaztak az Operettszín­házba, és megnézték az Éjféli randevú című revüjátékot. Hasonló kollektív színházláto­gatást már régebben is szer­vezett a gombai nőtanács, s mivel ez a mostani nagyon tetszett a gombaiaknak, két hét múlva megint szerveznek egyet. Néhány éve *még nem gon­dolhattak volna a gombai tsz dolgozói arra, hogy ilyen nagy számban együttesen színházba ráncluljanak, mivel akkor még lekötötte őket a sok gond. kü-t már tudják, hogy a tsz min­den tag részére becsületes megélhetést biztosít. Havonta 100 százalékos bért is fizetnek év eleje óta. Ez is egyik oka annak, hogy növekszik a gom­bai tsz-parasztság körében a művelődés és szórakozás irán­ti igény. Az asszonyok is nagy­szerűen helytállnak a munká­ban. Bállá Dezsőné, a nőtanács titkára, aki egyben a tsz együk brigádvezetője is, okosan szer­vezi a mezőgazdasági munká­kat, s ő szervezi a kollektív színházlátogatásokat és egyéb kirándulásokat is. A gombaiak hazafelé jövet is még a színház nyújtotta él­mény hatása alatt voltak, s ez kifejeződött abban is, hogy jó Ionosén így év végén, amiko^l kedvűén nótáztak az autóbusz- még nem tudták, mennyi lesz j ban. a járandóságuk. Most azonban I (izmán) MAI MŰSOR MOZIK Monor: Bilincs és mosoly, esés: 19 éves voltam. TARTALMAS ÉLET Sokat beszélnek mostaná­ban a monori kultúrotthon- ról. Az új igazgatónő való­ban megváltoztatta a képet, s fiatalos energiájának már most van látszata. Az érdem azonban nemcsak egyedül az övé — hanem az egész kis apparátusé; közülük is első­sorban Hanna nénié — dr. Homér Jankáé. Az életéről faggatom — s ő azt mondja: nem is olyan egyszerű azt elmesélni. Las- san-lassan azonban kibonta­kozik előttem egy olyan életút, aminek párja ritka, s talán sokan nem is vállal­nák szívesen. 1932-ben végzett a buda­pesti egyetem bölcsészkarán. Tanári oklevéllel a kezében bement az illetékesekhez, s a válasz: majd 7—8 év múl­va esetleg lehet szó egy ta­nári állásról. Pécsre ment ekkor, hogy ledoktoráljon. Sikerült — s ott maradt a profeszor mellett tanárse­gédnek. Nyolc évig dolgozott, s Kolozsvárra már adjunktus­ként került. Az itteni egye­temen 12 évet töltött; s meg­szerezte a tanítóképzői taná­ri oklevelet is, mert a taní­tóképzőben üresedett hely: alkalom, hogy végre tanít­hasson. Aztán jött a háború. Ez az időszak a legtöbb ember éle­tében tragikus — dr. Komér Jankának is az. A tanárokat felrakták egy szerelvényre, s Ausztriában eszméltek fel. Hitler szülővárosában ker­tésznapszámos lett a három egyetemi oklevéllel rendel­kező tanárnő — másfél évig. Ide érkezett a hír, lakásu­kat otthon bombatalálat ér­te. De — amikor már lehe­tett — semmiképp sem in­dulhattak haza, hiszen édes­anyja súlyos betegsége miatt nem vállalkozhatott az uta­zásra. Végül mégis sikerült. Új­ra Magyarországon volt, ta­níthatott a békéstarhosi ze­nei gimnáziumban. Odament mindig, ahol szükség volt rá: először a veszprémi me­gyei tanácshoz oktatási elő­adónak, majd a sümegi gim­názium igazgatójává nevez­ték ki. Nehéz volt. Harc a tanter­mekért, a kollégiumi problé­mák megoldásáért; oda-visz- sza út naponta a sümegi és a tapolcai iskola között, mert mindkettő hozzá tarto­zott. Belefáradt, hiszen ek­kor már nem is volt olyan fiatal: nyugdíjaztatását kér­te. Monorra költözött, hogy együtt legyen a család. De nem bírta sokáig munka nélkül; élete tartalmát eddig is a munka jelentette — s hirtelen belecsöppenni a majdnem semmittevésbe, nem egyszerű. A monori napközi otthon központi konyhájának gazdasági ve­zetője lett. Ezzel még sosem foglalkozott; de a lelkiisme­retességet. precizitást, igény­lő munkát úgy végezte, hogy semmi fennakadás nem le­hetett. A négyórányi hivata­los munkaidő kevés volt — — ott maradt az íróasztalnál addig, míg készen nem lett: nyolcig, vagy kilencig is. A kultúrotthon akkori igazgatójának gazdasági ve­zető kellett. Tudta, hogy ha Hanna nénit kéri maga mel­lé, nem csalódik. És így is történt. Dr. Homér Jankának nem kis része van abban, hogy a monori kultúrotthon él: szervez, vezeti a pénzügye­ket, az SZTK-t, harcol a szűk határidőkkel, készíti a zárlatokat. Dolgozik félállás­ban — egész emberként. Tu­lajdonképpen sohasem pi­hent még: volt népfront­titkár és nőtanács-aktíva, tanár és előadó — ahol szükség volt rá, ott helytállt, s amikor beszélgetésünk vé­gén megkérdezem; mikor akarja először kipihenni magát, így válaszolt: ,.Ez a munka már sok nekem, de szeretném tovább csinálni, amíg csak lehet.” (k. zs.) ben, pontos lakcímmel és névvel ellátva. Ha ugyanis vasárnap délelőtt adják be, előfordul, hogy elme­gyünk a falu egyik vé­gére, s onnan visszaérkez­ve ugyanabból az utcából vár egy újabb cím. — A fekvőbeteg-bejelenté­seket — folytatta a doktornő — lehetőleg ne kiskorú gyer­mekre bízzák, mert ők nem tudnak a betegség természe­tére fevilágosítást adni. Egy másik fájó pontunk: az ügyeletes orvos mun­kája nem gyógyszer fel­írásából áll. Előfordult olyan eset is már, hogy hívtak egy helyre és megkérdezték: „Doktor néni, itt egy kiskosár orvosság, de nem tudjuk, melyiket kell bevenni”. Mit lehet ilyenkor tenni? — Még néhány kérés: Hat­éves korig, a szülők, ha csak tehetik, hozzák be a rendelő­be gyermeküket Itt jobban meg tudjuk vizsgálni. Baleseteknél, sérülések esetében csak személyi igazolvány és okmánybé­lyeg ellenében adunk ki látleletet. Előre látható szülésekhez a mentő azonnal hívható. Ha azonban az ügyeletest is hív­ják és közben már nincs rá szükség, akkor lehetőleg érte­sítsenek még egyszer bennün­ket, hogy ne menjünk ki hiá,-' ba. Ne kérjenek az ügyeletes­től az elmúlt hétre igazo­lásokat, főleg, ha nem is abba a kör­zetbe tartozik az illető. És még valamit: csengő minden orvosnál van, ne használjanak tehát más riasztó berendezést. — Megemlíteném még egy szívfájdalmunkat, ez pedig: a telefon: Pestre csak a postá­ról, illetve éjszaka a rendőr­ségről lehet telefonálni. Ez sokszor nagy időveszteséggel jár, de ha hozzávesszük, hogy a telefonköltséget — 200—300 forint havonta — az orvos vi­seli, amit ugyan egy 1963-as rendelet szerint a tanácsnak kellene viselnie, akkor elég rossz a helyzet. Bár ezt a kér­dést állítólag már rendezik. A legjobb ugyan az lenne, ha az orvosi rendelőt a pesti há­lózatba kapcsolnák. Szalontai János Kiállítás Monoron Emlékmüsor Gyomron A monori művelődési otthon­ban holnap nyitják meg a pol­gári forradalom és a Tanács- köztársaság 50. évfordulójának tiszteletére rendezett kiállítást. Gyomron vasárnap emlék­műsor lesz a KMP megalaku­lásának 50. évfordulója alkal­mából. Tanácstag beszámolója Ma Vasadon Vida György járási tanácstag tart beszámo­lót este hat órakor a tanács­házán. TAPIOSÜLY Tanácstagok klubja Decemberben a tápiósülyi művelődési otthonban megala­kítják a tanácstagok klubját. EGY BUSZ UTAS KALANDJAI Egy kis cigaretta, valóiii, tinóm... A dohányosok nevében hadd fe­jezem ki köszöne- temet — hazai sajtónkban tud­tommal elsőként — a MÁVAUT- nak, azért, mert engedélyezte a tá­volsági buszokon a dohányzást. Igaz, jómagam ritkán élek ezzel a lehetőséggel, de mégis, jó érzés az, hogy lehet. Valahogy ottho­nosabb így utazni — csúszik már majdnem ki a számon, aztán el­harapom a mon­datot. Merthogy... dohányzás... és, hogy: otthon ... Ez a két szó így egymás mellett eszembe juttatja az elmúlt csütör­töki buszozáso­mat. Este, az 5 óra tájban Üllő­ről induló csuk­lóssal utaztam be szép fővárosunk­ba. Igazán keve­sen voltunk, kinn hűvös szél fújt, hideg eső szemer­kélt, megjött a tél. Elöl ültem le, ott melegebb van s gyengébben ráz. Hosszúnak tűnt az út, mérleget készítettem ma­gamban: álló utas egy szem se, még ülő is alig, rágyúj­tok! Messze volt már Üllő. Rá­gyújtottam. Elve­zettel szívtam, majd fújtam a füstöt, amikor megrettentem. — Mondja, ma­ga otthon is a földre hamuz! A fülem mel­lett dördült el a hang, majd ki­esett a cigaretta a kezemből. Tejóis- ten, a kalauznő! Kiszállt az ülőhe­lyéből, onnan há­tulról, s idejött hozzám! Egyes- egyedül az én kedvemért! Hirtelen nem jutottam szóhoz, csak néztem rá, csak néztem. Egy pillanatra még a lelkiismeretfur- dalás is átszaladt a mellemen: hát énértem fáradott! Megérek én eny- nyit? Nagysoká­ra találtam csak meg a hangomat: — Miért — mondom —, mibe hamuzzak? Nem folytatom. E gy-két percig még ment a dis­kurzus. Azután ő ment vissza a he­lyére, én meg szívtam, s hamuz­tam tovább. Persze, mi taga­dás, nagyon ke­serű lett a ciga­retta. Egy kissé el is szontyolodtam. Hát az ember már a buszban sem érezheti ottr hon magát? Egyébként, va­lóban: mibe ha­muzzak? <d. g.) Víz az iskolában Úriban, a községi tanács ha­tározata értelmében, a fejlesz­tési alapból 70 ezer forint be­ruházással nyomós kifolyóvá ellátott vízvezetéket építettek az iskolában. Ezzel 360 gyerek egészséges vízellátását biztosí­tották. Öregek napja November 25-én a szakma» közi bizottság öregek napját rendez Úriban. Az ünnepségre 50—60 idős embert hívtak meg. s részt vesznek a község, a helyi tsz és a tömegszerveze­tek vezetői és aktívái is. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents