Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-01 / 257. szám
1968. NOVEMBER l.s PENTEK fbm* Nftru 3 • • Ulest tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormánybizottság Budapesten megtartott VII. üléséről, dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese, a szocialista országok Moszkvában tartott műszaki-tudományos együttműködési megbeszéléséről, dr. Tímár Mátyás, a-kormány elnökhelyettese a magyar— NDK, majd a pénzügyminiszter a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési tárgyalásokról számolt be. A honvédelmi miniszter tájékoztatta a kormányt a Var- j sói Szerződéshez tartozó országok honvédelmi minisztereinek Moszkvában tartott megbeszéléséről. A kormány a beszámolókat jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács megtárgyalta az országgyűlés októberi ülésszakán a képviselők felszólalásában elhangzott észrevételeket és javaslatokat. Felhívta az illetékes miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy a javaslatok megvalósításának lehetőségeit vizsgálják meg, s erről tájékoztassák az ország- gyűlés elnökét és a javaslat- tevő képviselőket. A mezőgazdasági és élei mezésügyi miniszter jelentést tett a friss és tartósított zöldség- és gyümölcstermékek termelésének és értékesítésének kérdéseiről, valamint a szarvasmarha- és sertéstenyésztés helyzetéről. A Minisztertanács a beszámolókat megvitatta és határozatokat hozott. A kormány tudomásul vette a SZÖVOSZ elnökének jelentését a téli burgonya-, zöldség- és gyümölcsellátásra való felkészülésről. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a nehézipari, valamint a kohó- és gépipari miniszter beszámolóját a termelési tanácskozások és munkaértekezletek tapasztalatairól. A Minisztertanács tudomásul vette a Központi Statisztikai Hivatal (Gazdaságkutató Intézet) jelentését a népgazdaság 1968. évi várható fejlődéséről, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Nemzetközi próbaüzemeltetés Az első magyar vagonszámláló — Gödöllőn (Tudósítónktól.) Tegnap pakolták le Gödöllőn, a MÁV-állomáson a Finommechanikai és Elektromos Műszergyártó Ktsz által készített vagonszámláló berendezést, amely első az országban. Próbaüzemeltetésére november 15-ig itt kerül sor. A nagy jelentőségű magyar találmány iránt a szovjet, svéd, olasz, holland, svájci és angol vasutak is érdeklődnek; a próbaüzemeltetés idején megbízottaikat Gödöllőre küldik. A találmány érdekessége, hogy 160 kilométeres sebességig méri a kocsitengelyek és a kocsik számát, valamint feljegyzi a vagonok számozását. Csiba József Jubileumra készül Táborfalva Találkozás a község első birájával A községi tanácsülésekről l tésével együtt ünnepeljük meg vajmi kevésszer számolunk I községünkét is. Ott lesz a falu be, nehéz lenne, annyi sok a község Pest megyében. Olykor mégis csak elkerülhetetlen megemlékezni egyik-másikról, különösen, ha szokatlan esetet tárgyal. Például olyasmit, amit legutóbb Táborfalva tanácsa. Arról folyt ugyanis a vita az ülésen, mikor ünnepeljék meg a község fennállásának évfordulóját, és úgy döntöttek, hogy jövő év március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeket összekapcsolják a község születésnapjáról való megemlékezéssel. Falusüvölvény Országos szokás lett és Pest megye városai meg községei szintén sorra megünneplik fennállásuk évfordulóját. Hat, hét, sőt kilencszáz esztendőt is jubilálnak. Ami szép és helyes, mert illő tisztelni a múltat. így gondolkodnak a táborfalviak is. Ülés után Laczkó János, a község tanácselnöke ezt mondja: — Fiatal süvölvény a mi falunk a megye többi községei mellett, de az emlékezetes évfordulót éppen azért .megüljük. Nemcsak az évszázados múltról szabad megemlékezni, évtizedekről is lehet. 1969 júniusában tölti be Táborfalva huszadik életévét. Akkor viszont, eperszüret idején, nem érünk rá az ünnepségre. Előbbre hozzuk tehát és a Tanácsköztársaság szüle- I A könyvelési csoportvezető A szürke színárnyalatai Barna köpeny, egyszerűen fésült, őszülő haj, az arcvonások nyugodt rendje. Csöndes hanghordozás, néha, tétován megrebbenő kézmozdulatok, s malícia, amikor meghallja, írnék róla. Róla? Nem a Személy szerénysége ez, elsősorban nem az, hanem a szakma fölötti csodálkozásé. Róla, a könyvelőről? A könyvelőket lélekte- lenül dolgozó kuliknak tartják. Rubrikákat tölt meg számsorokkal, tintás az ujja, köpenyén könyökvédő, egy fillérért képes fél napon át vadászni. Míg az előítéleteket sorra veszem, halk zúgással dolgoznak a — könyvelőgépek ... Amikor 1951-ben először lépett át a ceglédi Ütépítögép Javító és Gyártó Vállalat kapuján, egyetlen üzemcsarnok állt, körötte a frissen foglalt szántóföldek utolsó sóhajai; kukoricatövek, burgonyabokrok, a homokban kínlódó, cse- nevész akácok, néhány, bólogató napraforgó. Ma frissen festett dömperek állnak őrséget a messzire futó betonszalag oldalán, s a csarnokok sora üvegszemeit csillogtatja. Akkor anyagkönyvelő volt, ma a héttagú forgalmi könyvelés csoportvezetője. Tizenhét év alatt ami történt, sok vagy kevés? Ö és a többiek, akik — szavai szerint — a forgalmi könyvelésben az üzleti események rögzítői, s a számszaki egyezőség biztosítói, érzik-e munkájukban a változások forróságát, a gondok hidegét? A válaszban az állóeszközök növekedéséről, az ügyfélforgalom bővüléséről esik szó, s arról, hogy alapvetően más igények határozzák meg ma a könyvelés munkáját, mint korábban. Elemzéshez szükséges adatokat szolgáltatnak, a szintézist készítik el az anyagkönyvelés, s az utókalkuláció adta adatok alapján. Gépekkel dolgoznak, s gyorsan, a túlóra, a könyvelők oly megszokott igája szinte ismeretlen, ne- t Az élet persze — ki vallja, gyedévi záráskor van néhány ki tagadja — tele van megalmindössze. Tud hibát csinálni a könyvelő? Igen, ha valamit nem a megfelelő helyre kontíroz. Ez ritka, szerencsére. Régóta dolgoznak együtt, összeszoktak, öt nő, két férfi, mikroközösség, ahogyan a munkaszociológia az ilyen közösségeket számon tartja: nem vitatkoznak, mert a munka régóta elvesztette tüskéit számukra, tudják, hogy az egyetértés mindenkinek könnyebbé teszi a napi nyolc órát. Szürke munka, nem? A szürkének — felel — sokféle színárnyalata van. Meleg galambszürke, s rideg csukaszürke; acélszürke és gra- fitszürke; palaszürke és hamuszürke ... Még hozzátold valamit: nincs semmi röstell- nivaló abban, ha valaki nem motor, csak apró csavar a nagy gépezetben. Nem lehet mindenki motor. És csavarokra is szükség van. Valamennyiüknek képesített könyvelői vizsgája van. Most, ebben az esztendőben azonban újra „képesítőztek”, mert a gazdaságirányítás rendszerének változása náluk is fölforgatta a megszokottat. Állandóan összehasonlítgatnak: ez tavaly így volt... ez most így van ... Többlet? Természetesen. Nem is kevés. Ami köny- nyebb: tavaly havonta készítettek zárást, most negyedévente. Az első évnegyed zárása nehéz volt, úgy érezték magukat, mint a városban eltévedt idegen. Minden új és ismeretlen volt. A rutin, a megbízhatóság, a kötelességtudás segítette át őket az akadályokon. Szürke munka persze, semmi látványosság nincs benne, de — nélküle a gyárvezetésnek nem lenne képe az üzleti forgalomról, az anyag- készletről, a költségalakulásról. Nem lenne iránytűje. Márpedig anélkül könnyen eltévedhet az ember. kuvással. Tanár szeretett vol na lenni, de azután — „az volt a legolcsóbb iskola” — könyvelő lett. Most tudomásul veszi, hogy az egyik, aki gépipari technikumot végzett, többet keres, mint az, aki „csak” közgazdasági technikumot. Közben mosolyogva olvassa azokat az újságcikkeket, melyekben a közgazdászok fontosságáról esik szó, megbecsülésük jelentőségéről. Majd. Lassan ez is kialakul, talán. Mindenhez idő kell. A könyvelő soha ne kapkodjon, a biztosat ne föltételezze, hanem: igazolja. Rubrikák? Igen. De minden munkát lehet lélektelenül végezni, a legérdekesebbet is. A fordítottja miért ne lehetne igaz? Ténymegállapításokat hallani tőle, s nem fontoskodó kijelentéseket. Hiányzik belőle az örök emberi hiúság, a meglevőnél többnek látszani. Hívták már a fővárosba, nem ment. Ceglédi, megszokta azt, ami körülveszi, s úgy érzi, így jó ahogy van. Úgy érzi, hogy szükség van arra amit csinál. Hiszi, hogy hasznosat csinál, s soha nem röstellte egy pillanatra sem, amikor bediktálta foglalkozását, bárhol kérdezték is. Könyvelő? Könyvelő, igen. Volt, aki megszökött a könyvelői asztal mellől, s volt, aki — visszakérte magát. A Pénzügyi Közlönyt olvassa az irodában, s odahaza regényeket. Miféle ellentmondás lenne a kettő között? \ A forgalmi könyvelés csoportvezetője, Orosházi Mária szürkének tűnő munkát végez, ö azonban hiszi és tudja, hogy a szürkének sok színárnyalata van, s az emberen múlik, melyiket választja belőle. Mészáros Ottó első bírája, törvénybírája és esküdturaimék is csaknem teljes létszámmal. Természetesen a község akkori lakosainak nagy része szintén. Csak persze valamennyien húsz évvel öregebben. Az első telepesek Bodzsán Pálné tanárnő, falukrónikás már évekkel ezelőtt összeállította a falu történetét. Őstörténetét is, amely szorosan egybeforr a szomszédos Örkényével. Az a hétezer holdnál nagyobb terület, amely ma Táborfalva határa, egészen 1949-ig ugyanis Örkényhez tartozott. így tehát akár sokszázados jubileumát is megünnepelhetné, mert előfordul Örkény neve nagyon régi okmányokban. Csakhogy Táborfalva helye igazi homoksivatag volt régen, ridegpásztorok járták gulyával, nyájjal, legfeljebb itt-ott vert rajta magának egy-egy ember aprócska fészket. A házaknál több fa sem nőtt errefelé, az is elpusztult a törökvilágban. Azután Grassalkovich herceg lett uraság Örkényben. Később a fia eladta a birtokot báró Sina Simonnak, a Bécsben lakó görög bankárnak. Utána özvegy Várady Gáborné született Csurgay Franciskára szállt az uradalom. Róla nevezik a mostani Táborfalva egy részét ma is Csurgay-telepnek. Valaha istállók mellett néhány cselédház állott itt. Váradyné veje, Pálóczi Horváth István a múlt század hatvanas éveiben kezdte felparcellázni a .mai Táborfal- vára eső birtoktest egy részét. Nemcsak jutányos áron, kedvező fizetési feltételekkel is. Egyetlen kikötése volt, hogy a vevők szőlőt telepítsenek a futóhomokba. * Szociális meggondolások vezették, hogy ezáltal megélhetéshez jussanak vevői? Vagy így akarta biztosítani, hogy pénzük legyen a vételár részleteinek megfizetésére? Szépen nyilatkoznak róla és örököséről, iskolaépítő fiáról is a Táborfalviak. Legyünk jóhi- szeműek, mondjuk, hogy mind a két cél vezérelte. Akárhogyan is volt, amikor 1869-ben megszámlálták a népet, az Örkényi Tínójáráson már 394 lelket olvastak ösz- sze. Ezek voltak az első telepesek. (Ma, 99 esztendővel utóbb megközelítőleg három és fél ezer a falu lakosainak száma.) Egy község keletkezése 1924-ben iskola épült Tinójáráson. Egészen fiatal házaspárt, Kiss Ferencet meg a feleségét nevezték ki tanítónak. Még ma is élnek, Táborfalván laknak. A régi iskolaépületben is oktatás folyik, de csak fióktanintézete az Űj- osztáson épült vadonatújnak. Annak igazgatója Csűrös Miklós, a háború idején került az újosztási iskolába, abba az épületbe, amit akkoriban emeltek de már más célt szolgál. Elbeszéli, hogy a fel- szabadulás után Péter János, az Örkényi községi tisztivselő- testület választott tagja, Biri- nyi József kommunista pártelnök, Forgács Ferkó György, a MADISZ titkára, Batuska János, László János, Katona György kezdtek el mozgolódni azért, hogy az egyre népesebb település önálló község legyen. i Kiment aztán Házy Árpád alispán, körülnézett a telepen, beszélt az emberekkel. Nem sokkal utóbb megalakult az új község, Táborfalva. Első bíráját Hriazik Pálnénak hívták. A tavaszig itt lakott, akkor öltözött Gyálra. A falu asszonybírája Asszony került tehát az új falu élére, újdonság volt ilyesmi akkortájban. Utóda is asz- szony volt különben, Kovács Istvánná elnökösködött a táborfalvi tanácsházán egészen a legutóbbi választásokig. — Hogyan is volt? Miképpen lett községi főbíró? — kérdezzük Hriaziknét gyáli házában. — Mindjárt a felszabadulás után beléptem a pártba, meg az MNDSZ-be. Sok használt ruha érkezett egyszer a rászorulók számára, de senki sem vállalata a szétosztást. Én elvállaltam és mindenki meg volt elégedve, ahogyan csináltam. Azt hiszem ezért jelöltek bírónak. A kocsma nagytermében volt a választás, összejött sok ember, akkor választották meg a képviselőtestületet is. Másik jelölt Móricz István volt. Néhányan szót emeltek ellenem, hogy hát ki látott már asszonybírót?! Végül a többség engem akart. — Aztán hogyan kezdett bele a bíróságba? — Hát először helyet kerestünk a hivatalnak, mert nem volt községháza. Béreltünk két szobát, akkor meg köl- csönbútor után szaladgáltunk. Se szék, se asztal, semmije sem volt még a községnek. Magamnak saját pénzemen csináltattam asztalt. A konyhában beszélgetünk. Sárgára mázolt kis fiókos asztal tetején a gyúródeszka, éppen kinyújtani készült a káposztás .kockának valót rajta. Rámutat: — Ez volt az én bírói asztalom. ősz hajú, kedves arcú, szemüveges asszony. Summás- lány volt valaha. Falusias viseletben, fejkendővel ült a bírói székbe, most városias a ruha rajta. A férje akkoriban ácsok mellett napszámosko- dott, s már bíró volt a felesége, amikor a segédvizsgát letette. Három kisholdon gazdálkodtak. Most eladták a házukat, Gyálra mentek a lányuk után, az ott van férjnél és már nagymama. — Én meg egy hónapja dédmama lettem — büszkélkedik. Arra is büszke, hogy részt vett ötvenben az első parasztküldöttségben, amely a Szovjetunióba utazott. Elmondja még: — Nemcsak az első bírája, első tanácselnöke is én voltam Táborfalvának, 1951-ig. A közéletből azonban nem vonultam vissza, csak 64-ben. öreg vagyok én már. Pedig most is csak 68 éves. Ott lesz, persze, hogy elmegy a húszéves jubileumra, ha meghívják. A szobából sárgult újságlapokat hoz ki, írtak róla, az asszonybíróról. Akkor még ritka volt a nő egy község élén. Szokoly Endre Három kérdés a TOT előtt Csütörtökön ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Ez alkalommal három olyan kérdést vitatott meg az elnökség, amelynek az egész termelőszövetkezeti gazdálkodás továbbfejlődése szempontjából nagy jelentősége van. Napirenden volt a tsz-ek tevékenységi körének bővítése, illetve a tsz-ek gazdasági együttműködése, továbbá a termelőszövetkezeti tagok szociális ellátottságának helyzete, valamint a termelőszövetkezeti építőipari tevékenység vizsgálata. Felgöngyölhető gyepszőnyeg A szarvasi öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetben a szikes talajokon is jól diszló, tiprást bírá fűféléket nemesítettek ki. Az intézet idei „slágere” a felgöngyölhető gyepszőnyeg, amelyet 16 fűféléből állítottak össze. A különleges gyepszőnyeget 2 centiméter mély talajjal és gyökérzettel fejtik íel szeletenként, majd az új helyen kiterítve megtiporják, öntözik, s 8—10 nap múlva megered a szivacsos szerkezetű hajszálgyökér-réteg. Jövőre a jól bevált fűfélékből és tőzegből gyeptéglákat készítenek, amelyekből a lakások erkélyein, vagy az előszobákban „minigyepszőnye- get” telepíthetnek. Tégla- házhoz szállítva A nagykanizsai 2-es számú téglagyárban új szolgáltatást vezettek be: a magánépítkezők részére — kívánság szerint, az építkezés színhelyére szállítják a téglát A gyár ezzel az új szolgáltatással régi gondtól szabadítja meg a szállítóeszközökkel nem rendelkező építkezőket. Tatarozzák a debreceni nagytemplomot A történelmi nevezetességű debreceni nagytemplomot — ahol 1849-ben kimondották a Habsburg-ház trónfosztását — állványerdővel vették körül: az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség és a református egyház 2,5 millió forintos beruházással közös tatarozásba kezdett. Kicserélik a tetőt, a korhadt faalkatrészeket, s újra festik a falakat. Gondosan ügyelnek arra, hogy a híres műemléképület eredeti formájában maradjon. A tervek szerint több mint két esztendei? tart a nagytemplom tatarozása. rp / I) 1 " t i ütemben halad a váci 476 ágyas ú; I. 0i 01Ott kórház építése. A kellemes, napos őszi időjárás lehetővé tette, hogy még a tél beállta előtt végezzenek a külső burkolási munkákkal. Hamarosan elkészül az olajtiizeléses kazánház, s ez lehetővé teszi, hogy télen a belső szerelésen dolgozzanak. (Foto: Gárdos)