Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-21 / 273. szám
FIGYELŐ Hírünk az országban A Népszava egyik száma az első oldalon közöli cikkben foglalkozott a váci kórház- építéssel. — A Magyar Hírek, a Magyarok Világszövetsége lapja képes olimpiai híradásában a váciak szemefényének nevezte Hesz Mihályt. — A Magyar Közlöny keddi száma közölte az Elnöki Tanács határozatát, amely szerint a Munkaérdemrend bronz fokozatával tüntették ki dr. Szabó Gézát, a Váci Járási Ügyészség vezetőjét. — A Tudományos Magazin, az Akadémiai Kiadó folyóirata új számában Végh Ferenc interjúját olvastuk Elekes Lajos akadémikussal. — A Diafilmismertető őszi kiadása közölte, hogy piacra került a 704. számú színes ál- lófilmképsor Dunakanyar címmel. 600 fiatal az 50. évfordulóért Egy személyvagon m terven felül * • • Nagygyűlés a MAY Dunakeszi Járműjavító üzemében XII. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM 1968. NOVEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Szigetországi beszámoló Ez a humoros röplap adja tudtul, hogy a Dunakanyar Fotoklub rendezésében november 22-én, pénteken este hat órai kezdettel Valkó Ernő színes diavetítéssel egybekötött élménybeszámolót tart. A lelkes fotós bemutatja Londont, Közép-Ang- lia legnagyobb városait, tájait, a keleti tengerpart üdülőhelyeinek egy részét, a kikötőket és Skóciát. Kedden ünnepi nagygyűlésre sereglett össze a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemének háromezernyi dolgozója, abból az alkalomból, hogy az üzem fiataljai teljesítették felajánlásukat a KMP és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Az üzem KISZ-bizottságának felhívására a fiatalok vállalták, hogy különmunkában, terven felül elkészítenek egy Bahv-típusú vasúti személykocsit, melynek megépítésére hatszáz lelkes fiatal összesen 6820 normaórát fordított, az ünnepi munkaverseny keretében. A nagygyűlésen a járási pártbizottság képviseletében Dudla Károly titkár vett részt. A megyei KISZ-bizottságot Rubik László, a járási KISZ- bizottságot Barqth Endre titkár képviselte. Jelen volt az ünnepségen Becker Antal, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. Vasúti Főosztályának X. szakosztályvezetője, a vasutas-szakszervezet központi vezetősége részéről Molnár László politikai munkatárs. Révay Sándor üzemi szb-tit- kár megnyitó beszédében méltatta a fiatalok, szocialista brigádok eredmé- ' VÁCI SZOBROK Római császár a Szentháromság-szobron A barokk korszakban elterjedtek hazánkban a kőből faragott utcai Szentháromságszobrok. Érdekes, hogy előbbi korokból nem ismerünk ilyeneket, és a barokk végével ez az ábrázolásforma megszűnt. A váci, mely a hasonló nevű téren áll, egyike a legkorábbiaknak és a legszebbeknek. Ha csak a stílustisztaságot és a befektetett aprólékos kőszobrászati munkát tekintjük is, igen értékes ez a műemlékünk, s ezért az utóbbi években történt gondos kiegészítése indokolt és helyes volt. Sajnos a vele szemben levő volt piarista templom későbbi tornya és toronysisakja nemcsak a templomhoz nem illik, de stílusával a szobrot is nyomja. A szobrot 1750- től 55-ig készítették. Az oszlop tetején levő Szent- háromságot és a talapzaton kör- benálló szenteket minden ilyen műemléken megtaláljuk, de ez a váci szobor két dologban is eltér a szokványostól. Az egyik a korabeli barokk díszítőelemek választékossága és magas művészi szintje, a másik pedig az, hogy a Szentek között Constantinus római császár szobra is helyet foglal, Vác régi címere mellett. Azé a Constanti- nusé, akit a keresztényüldözések megszüntetése, majd a kereszténység államvallássá tétele miatt, az egyház mindenáron szeretett volna szentté- avatni, de közismert magánélete miatt (több családtagját eltette láb alól, trónféltésből) nem lehetett, így csak a „Nagy” jelzővel tisztelte meg. A díszítőelemek között többször előfordul a magyar barokk jellegzetessége, a fülkagyló-motí- i vum. A magyar j barokkra ugyan- | csak jellemző e szobornak szép, síma, nem túl díszes talapzata. Szöveg: Stefaits Kép: Törnek nycit a jubileumi versenyben, melynek egyik méltó bizonyítéka ez, az üzem történetében páratlan összefogással elkészült vasúti kocsi. A szerelő- csarnokban összegyűltek lelkes ünneplése közepette ezután Dávid László KISZ-titkár a fiatalok nevében átadta a Bahv 6288 sorozatszámú személykocsit a vasúti forgalom céljára Katkó Józsefnek, a KPM I. Vasúti Főosztály járműjavító osztálya helyettes vezetőjének. (szőnyi) ÜNNEPI HÓNAP A DCM-BEN Húszezer tonna cement — terven felül A KMP megalakulásának 50. évfordulója megünneplésére a Cement- és Mészművek váci gyárában novemberben ünnepi hónapot tartanak. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága felhívása alapján elsőként a bányaüzem alapszervezete, szocialista brigádjai tették meg új vállalásaikat. Az idei, szokatlanul magas termelési előirányzat ellenére vállalták, hogy az év utolsó negyedében húszezer tonnával több cementet adnak a népgazdaságnak, mint azt a tervek előírják. A bányaüzem példájára a többi üzem is megmozdult. Az őrlőüzemben — az évközben előállt lemaradás pótlása érdekében — 476 óra társadalmi munkát vállaltak, s e többletmunkával megelőzik az üzemzavarokat, a termelés folyamatossága érdekében. A kemenceüzem fő vállalása: novemberben tizenkétezer tonnával több künkért termelnek. A csomagolóüzem célul tűz- I is. te ki, hogy idén is — most már másodízben — elnyerik a szocialista üzem címet. A zsákgyártó üzemrész — ahol elsősorban nők dolgoznak — ugyancsak csatlakoztak a mozgalomhoz. A karbantartó és kisegítő üzemek a gépek és berendezések fokozottabb ápolásával járulnak hozzá a munkafelajánlásokkal megnövelt termelési program megvalósításához. Ha minden jól megy — mondják a gyár szakszervezeti bizottságán — az idén megteremtik előfeltételét annak, hogy 1969-ben benevezhessenek a Szocialista munka gyára versenybe. Elmarad az Új írás-est A csütörtökre hirdetett Üj Írás-est — az írók külföldi utazása miatt — elmarad. A járási-városi könyvtár igazgatósága közli, hogy helyette januárban jönnek majd Vác- ra a népszerű folyóirat szerkesztői, munkatársai és megállapodás született egy februárban rendezendő Kortárs-estre Elhivatottság és tehetség Gondolatok Mizser Pál pesti kiállításáról SZOMBAT DÉLUTÁN egy órakor nyílt meg Mizser Pál, fiatal váci képzőművész önálló kiállítása a budapesti Mednyánszky-teremben. E rövid hír a maga tárgyilagosságában is sokat mond: egy kisváros paraszt-környezetéből fölnőtt tehetséges ember befutását jelzi a „szent, nagy Óceánba”. De aki részese lehetett a megnyitó meleg ünnepélyességének, azt is örömmel tapasztalhatta, hogy — ismét Ady szimbólumához nyúlva — az útra bocsátó „Ér” sem hagyta cserben Mizser Pált: a nevelő város számos képviselője jelent meg a tárlaton Pedig a szombat déli időpont nem látszott túl szerencsésnek a megnyitó számára, az eső is szakadt, mégis alig fértünk el a Mednyánszky terem kiállítási helyisegeiben. S ott voltak — a rokonokon, barátokon. művésztársakon és a betérő érdeklődőkön kívül — a város, Vác városa vezetői, a városi tanács és a pártbizottság képviselői is, s ahogy hírlik: nem üres kézzel, hanem vásárlási szándékkal. A TÁRLATOT MEGNYITÓ SOMOGYI JÓZSEF, Kossuth- díjas szobrászművész, a Képzőművészek Szövetségének elnöke meleg, baráti szavakkal méltatta Mizser életútját, töretlen művészi eltökéltségét, eszközeinek keresetlen egyszerűségét, a képi kifejezés magas színvonalát, a színkultúra gazdagságát. S szavait a kiállított művek sora támasztotta alá, csattanós érvekkel. A Váci Napló ott volt Mizser szentendrei és váci önálló kiállításain, beszámolt a Du- nakanyar-tárlatokon látható Mizser-képekről, így hát jogosan állapíthatjuk meg: az eddigi Mizser-művek ismerőit is meglepte a pesti kiállítás gazdagodása, az előzőekhez képest. Mintha a művész túllépett volna korábbi korszaka szűrrealista ízű alkotásain, s ha a litósorozat képi megfogalmazása még emlékeztetett korábbi vásznai Picasso-hatást tükröző konstrukcióira, olajtempera képei a művészi egyszerűsödés, letisztulás, határozott kifejezés-jegyeit mutatták. Mizser grafikáinak nem a tartalmával lenne vitánk, hanem a kevesebb eredetiséget mutató formai oldalával, bár kétségtelen, hogy a nála mindig háborús fenyegetés képében jelentkező, embertelen szörnyeteget a hagyományos I művészet eszközeivel nem rajzolhatta volna meg olyan riasztónak és eleven veszede- , lemnek, mint a fekete-fehér ellentétben és elrajzolt for- j mákban. i FÓRUM Újtípusú népművelést — hogyan? ÉRDEKLŐDÉSSEL OLVASTAM a Váci Napló népműveléssel foglalkozó vitaírásait. Valóban időszerű a téma: korszerűek-e a műveltség terjesztésének mai eszközei és formái, eljut-e a műveltség minden réteghez, sikerül-e fenntartani az érdeklődést a szellemi gyarapodás lehetőségei iránt? A közölt cikkek hangvételével egyetértek. Felelőségérzettel tárják elő javaslataikat. Én azonban más oldalról szeretnék a problémához közelíteni. Kiindulópontom az, hogy napjainkban a tömegműveltség terjesztésének van egy kialakult általános gyakorlata. Jelesül: intézményekben folyik ez a munka, erősen építve a művelődési házakra. Tevékenységük azonban vajmi keveset változott az utolsó 15 évben. Ma is a rendezvények állnak a központban, vagyis: a közvélemény szemében az a jó művelődési ház, ahol „mindig történik valami” — bál, hangverseny, színházi előadás stb. „Nagy tömegeket mozgatunk” és kielégítjük a tömegek szórakozási és művelődési igényeit — vallják az itt dolgozók. Én ezzel a szemlélettel szállók vitába. A kultúra hivatásos irányítói félnek attól, hogy elnéptelenednek a művelődési intézmények. A látogatók megtartása érdekében gyakran kénytelenek mélyre szállítani a színvonalat, ezért uralkodóvá válik a harsány humor, a tánczene, és mindaz, amit legfeljebb szórakozásnak lehet mondani, de kevés köze van a művelődéshez. Nem több ez, mint figyelni az emberek szórakozási igényeit, kedvükben járni. És megmarad a hamis illúzió, hogy a tánczenéért betévedő közönség majd egyszercsak Kodály- hangversenyt, Madách-drámát kezd követelni magának. MINDEZT ELAVULT HAGYOMÁNYNAK ÉRZEM, amellyel végképp le kellene számolnunk. Felvetődik a kérdés: ha nem ez a helyes út, mit tegyünk hát akkor? Hogyan válnak napjainkban műveltté, szellemileg igényessé az emberek? Véleményem szerint úgy, ahogyan eddig is bármikor: komoly, elmélyült tanulás révén. Az igazi tudás mindenekelőtt a könyvekből származik: tankönyvekből, szakirodalomból, olvasmányélményekből. Senki sem vérteződik fel például filmkultúrával csupán attól, hogy sokat jár moziba. Sőt, bátran mondhatjuk, hogy képtelen elsajátítani a film formanyelvét, ha a filmből csak a látványosságot érzékeli. Sokan nem azt értik a filmből, amit alkotója mondani alkar, MIZSER VÁSZNAI azonban — s ezt a kiállítás első órájában mutatkozó vásárlókedv is bizonyítja — már közelkerültek a közönséghez. Igaz, ezek némelyike sok hasonlóságot mutat a népszerű költői művekkel. S nemcsak címében, bár a „Fákat felhangoló -némaság”, a „Száműzetésem mosolya” kétségkívül a költészet és képzőművészet rokonvonásaira utal. Ami ebből Mizser kifejező ábrázolásmódjának varázsa: a művész azonosulni tud témájával, s minden esetben megtalálja a megfelelő szín-kompozíció-tárgy egységet, amely nélkül elképzelhetetlen lenne a művészet. A korábbi vásznak harsány színei és egyhangúnak, tűnő szürkéi után rj képei inkább a sárga-barna őszi színek eluralkodását mutatják, s Mizser érdeme, hogy e két szín változataival minden érzéséi ki tudja vetíteni. Ezért marad meg a szemlélőben az „Egyedül” riasztó magánya, a „Várakozás” szomorúsága, a „Dunánál” végtelensége vagy a „Tücsökzene” szelíd derűje. MINDIG BIZTOSAK VOLTUNK Mizser elhivatottságában, tehetségében. Tudtuk, azt is, hogy a művészet útja nem mentes a kanyargástól, buktatóktól, — az ö útja sem volt az. Annál nagyobb örömmel szemléltük pesti kiállítása képeit, mert igazolta várakozásunkat, s a fiatal művészt most már kiforrott egyéniségként mutatta meg nekünk. Végh Ferenc vagyis a mozilátogatók egy részének nincs meg a szükséges ízlése, filmkultúrája. Tehát visszatérek az előbbire: tanulás nélkül nincs ízlés, nincs tudás, megragadunk a felszín jelenségeinél. RENDEZVÉNYEK HELYETT tehát a könyvet helyezném a művelődés központjába. Eljuttatnám a könyvet — új módszerekkel! — a lakótelepekre, az üzemekbe. Sokkal több könyvklubot, irodalmi presszót, olvasóparkot létesítenék. Mert ugyan ki fog a város- központ művelődési házába elgyalogolni azért, hogy szak- folyóiratokat böngésszen. De — és erről meg vagyok győződve — szívesen sétálnának el az emberek a lakóhelyük szomszédságában levő könyvklubba. Mindebből nem az következik, hogy a művelődési házaknak nem jut szerep. Csupán szembe kellene néznünk azzal, hogy sörözgetö asztaltársaságoknak, kártyapartiknak nincs közük a művelődéshez. E helyett a művelődési házak felkarolhatnának mindent, ami az iskolákból kiszorul: nyelv- tanfolyamokat, szakmai továbbképzést, korrepetálást, korszerű ismeretterjesztést. Ez utóbbit is az olvasottsághoz kapcsolnám: alkalmi előadásokkal ne neveljünk felszínességre, igénytelenségre. Elriasztó példának azt az esetet hoznám fel, amikor az egészség- ügyi ismeretterjesztő előadás hallgatója másnap vitába száll orvosával, minthogy már ő is tudja, mi az ő betegségér nek az ellenszere. Ez bizony felszínességre nevelés, mutatja közművelődésünk koncepciójának elavultságát, a látszateredményekre való törekvést, és olykor egyhelyben to- pogást. ALAPOS HELYZETELEMZÉS KELLENE, új elképzelések megformálása, egészében véve: korszerűbb, színvonalasabb népművelés. Rudolf Ottó Építkezik a konzervgyár Űj gyümölcsfeldolgozó üzem épül a dunakeszi konzervgyárban. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat december 15-ig befejezi. Az üzem belső szerelését jövő év június 31-ig adják át. Alapterülete 1600 négyzetméter, ebből négyszáz négyzetméternyi területet a készáruraktár foglal el. A régi gyümölcsfeldolgozó üzemet is felújítják, hullámpalatetőt kap a konzervüzem. A jövő évben kibővítik a fürdőket és az öltözőket. MA jogi tanácsadás Ma, csütörtökön délután öt órakor ingyenes jogi tanácsadás lesz a Lenin úti párt- és tömegszervezelek székházában. Ügyeletes: dr. Kovács János, a Váci Ügyvédi Munkaközösség tagja. „Háztól-házig“ színházakció Népszerű az építők kul- túrotthonának „Háztól-há- zig” színházakciója. E hónap utolsó szombatján is a főtéri művelődési háznál ülnek buszra a jelentkezők, s a József Attila Színház kapu- • jánál szállnak ki a kocsiból. Ez alkalommal Claude Magnier: Mona Marie mosolya című zenés vígjátékát tekintik meg a váciak Bodrogi Gyulával, Voith Ágival és Dőry Virággal a főszerepekben. Az akció nevéhez híven, előadás után a társasgépkocsi visszahozza óikét Vácra.
