Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
Bargiüay Attila: Tócsa Hátán árnyék szalad szeme két nagy felhő a nap fürdik benne fésüli a szellő fodros, bő szoknyát öli hosszú útra készül gyönyörködésében az ég beleszédül örömében a föld nem is vette észre csak lábnyoma maradt fölszállott az égbe Az ifjúság és a film sssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssss. F i lmművészetünk fokozódó érdeklődéssel fordul az ifjúság felé. Az idei pécsi filmszemle két versenyfilmje is a serdülő- és felnőttkor határán álló fiatalok közé visz (Sándor Pál: Bohóc a falon, Mészáros Márta: Eltávozott nap), de általánosságban is megszaporodtak azok a filmek, amelyek közvetve vagy közvetlenül a „nemzedékváltás” problémáját feszegetik, s különleges érzékenységgel ábrázolják azt a küzdelmet, amit a fiataloknak kell folytatniuk jellemük, eszményeik kialakításáért, a világban való helyük meghatározásáért. Elég itt a tavalyi moszkvai fesztivál díjnyertes filmjére, Szabó István: Apa című alkotására utalnunk, mely mindeddig a legmélyebben, igen összetetten és magas gondolati igénnyel ábrázolta a nemzedéki útkeresést. Mondhatni, filmjeinknek kulcsfigurája lett az „életbe kilépő” fiatálember. Ez a figyelem részben annak tulajdonítható, hogy a filmstűdiókba is „betört” az új nemzedék. A legyártott fil- 3 mek készítői közt növekvő ^számban találunk az ötvenes ^ évek fordulóján vagy azután ^szakmába került fiatalokat s a ^művelődéspolitika is törekszik arra, hogy a szűk gyártási ka- S> paritás ellenére is — évente 20—22 film — helyet szorítson ^ az „elsőfilmeseknek”, elképzelj léseik kifejtésére. Így érthető, ^ hogy a fiatalokról szóló filmek ^ jó része önvallomás jellegű. í; Igen gyakran a művész sze- 3 mélyes tapasztalatait, önélet- ^ rajzának eseményeit fedezhetik jük föl bennük. A Bohóc a § falon finom iróniával hirde- k ti is a maga önéletrajzi eredéit tét. Látszólag magától értetődj dő jelenség ez, valójában új J vonás filmművészetünk törtéit netében. A szakmába került ü ifjúságnak azelőtt — a mai 3 negyvenesekre célzunk — jó S ideig sem témában, sem szem- jj léletben nem volt alkalma a :t maga önálló útját járni. In- '• nen, hogy például Jancsó Mik- ^ lós, vagy Kovács András műit vészi pályája viszonylag csak •? későn, szinte a náluk tíz-tizen- | öt évvel fiatalabbakkal egy § időben bontakozott ki. Jancsó | első jelentékeny játékfilmje, ^ az Oldás és kötés mindössze ^ egy évvel előzte meg Gaál § István Sodrásban-ját (1963) s ^ a Nehéz emberek, melyben ^ Kovács András magára falált, ^ 1984-ben készült. Mindez vi- ^ lágossá teszi, hogy a fiatal k nemzedék térfoglalása össze- k függ a jobb alkotói föltételek ^ biztosításával, s egy mai „első- | filmes” már csak azért is sze- k rencsésebbnek mondható, mert $ művészi bemutatkozásában a ^ maga útját járhatja. ^ t^* filmeket gondolatban új- k *-J ravetítve, sajátos kép \ bontakozik ki belőlük ifjúsá- | gunkról. A társadalmi életbe ^bekapcsolódó minden korosz- k tálynak megvan a maga különleges gondja. A mai ifjú- | ságra az életformaváltás ezer í; terhe szakad, súlyosbítva még ^ a tudományos és technikai ^ forradalom során támadt, meg- ^ növekedett követelményekkel. ^ Filmjeink jórésze magányos- | nak, már-már elhagyatott- | nak ábrázolja az ifjúságot, k Mondhatni, elzárják őket a k felnőttek világától, általában a ^ szélesebb társadalomtól. Ezt né- | melykor indokolja a művészí módszer, mint a Bohóc a ^ falon-ban, ahol a rendező a^ serdülőkor jellegzetes lelkiál- ^ lapotának belső rajzára, mint- ^ egy kivetítésére törekszik. De ^ már e film „lezártságában” is ^ rejlenek bizonyos veszélyek. ^ Hőseink képzelete gazdag, fi- ^ gyelme és kritikai érzéke éber, ^ de szembetűnően szegényes a 5 gondolatviláguk. Valamilyen § „nemzedéki beltenyészetben” ^ élnek, s nem is nagyon akar-^ nak kiszakadni a maguk kö- ^ ré varázsolt világból. Egye-1 lőre még az álmodozásban ^ vannak otthon. S a rendező^ alig-alig ütközteti az álmokat^ a valósággal. Mészáros Márta ^ Eltávozott nap-jában a fia- ^ tál lány elhagyatottsága szó j szerint is teljessé válik. Szü-^ lei cserbenhagyták. Helyzet, j melynek változataival sok- j szór találkozunk az életben. $ A lány önmagára utaltságá- $ ban azonban az elsőfilmes ren- 5 dezőnő az ifjúság valamiféle $ általános magárahagyatottsá- $ gára következtet. Hősnője, $ divatos szóval élve, „elidege- í nült”, amint társai s alkal- j mi szerelmei is azok. A fel-: nőtt világban a gyávaság, s j megalkuvás ismétlődő illuszt- « rációi látszanak. $ A probléma tehát, hogy a: magyar filmművészet! milyen módon tudja az ifjú- > ság különleges problémáit a ; társadalmi élet egész szöveté-: be beleépíteni, meg tudja-e s ; milyen hűséggel a nemzedé-! kék közötti kapcsolat jellem- « ző szálait, ragadni? Filmjeink« egy részében ilyen kapcsolat; nincs, még összeütközés for-! májában sem, illetve maga az! összeütközés is a lelki leap- j csolat hiányát tárja föl. E röpke áttekintésben tér- j mészetesen nem e filmek mű- j vészi értékét vizsgáltuk, ha- j nem az ifjúság problémájára i adott eltérő válaszokon tar- i 'tottunk szenplgú A ^nagyar if-! júságnak az á része, amely az | életkor természetes kalar.déh- • ségén túl művészi élményért i jár moziba, bizonyosan nem i osztja a „nemzedéki harc” elméletét. Lelkes híve a filmszemléiét forradalmának, legyen az alkotó bármilyen életkorú, s a film témája bármely korból való. Az egyetemi filmvetítések, a filmklubok vitái elég meggyőzően bizonyítják, ami különben is magától értetődő. Amit ez az ifjúság nem bír kiállni, az az ósdi ízlés, a szirupos érzelmesség, a kő- korszakbeli játékmodor, a giccs ezer fajtája. De ebben az előttük járók is „ifjak”, amint a modern filmművészet minden nagy úttörője, Ady hoz hasonlóan, „ifjú szívekben él, s mindig tovább”. B. Nagy László Heti filmlevél i ! Egy magyar és egy lengyel film szerepel a mozik e heti \ bemutató program jában. MinS a két produkciót csak tizenhat \ éven felüliek látogathatják. ISTEN ÉS EMBER ELŐTT Hclenc asszony és Anika (Psota Irén, Slobodanka Markovié) Misztikus cím, misztikus történet, egy Magyarországra emigrált görög család értelmetlen tragédiája. Ez Galambos Lajos író és Makk Károly rendező új magyar fimje. A Haltasz család a budapesti görög kolónián lakik. A férj, Georgisz, mint a polgárháború legtöbb szabadságharcosa, elhagyta Görögországot s már tizennyolc esztendeje hazánkban él. Kisebbik gyermeke, Anika, itt is született. Fiúk, Andreasz, a magyar ökölvívósport csillaga, a válogatott keret tagja. A család tragédiáját az okozza, hogy Heléné asszony, fütyülve a józan észre, minden áron haza akar látogatni. A további véletlen eseménysorozatról már csak távirati stílusban: éppen Görögországban szerepel a magyar ökölvívó-válogatott, köztük Andreasz is; Anika véletlenül pillantja meg Zoltánt, a magyar orvost, amikor az útlevéif ényképre várakozik és természetesen fülig szerelmes lesz bele; otthon, a görög faluban Dimitrisz véletlenül ismeri meg Ariikét és természetesen fülig szerelmes lesz bele; Zoltánt véletlenül agyonverik, mert elcsábította Anikát; a család Görögországba költözik, csak Andreasz maradhat az asszony döntése szerint Magyarországon, mert „ő már ide tartozik”, de Anika, aki itt született, nem; Görögországban két detektív szegődik Georgiosz nyomába, ezt Anika véletlenül észreveszi s ő is megy, mire véletlenül Georgisz is rájön szorongatott helyzetére, előrántja véletlenül magánál hordott pisztolyát, lelövi követőit, majd a jótékony halálért könyörgő Anikát s végül saját magát. Itt a vége, fuss el véle, ahogyan a mesében lenni szokott. De hova futhat a moziba csábított néző vetítés közben? TÁNC HITLER FOIIADISZ ALLAS AN Anka és Waldek (Maja Wodecka, Olgierd Lukaszewicz) Rejtélyes cím, a moziba kívánkozó néző sok mindenre gondolhat, a háború borzalmaira, Hitler főhadiszállásának orgiáira, csak éppen arra nem, amiről ez a lengyel film szól. Mert a címben jelzett főhadiszállás már régóta romokban hever, nem több, mint idegenforgalmi látványosság. A tánc — három ember tánca. Waldek, a felszeg, bátortalan lovag idillikus tánca a szép Anka körül, hogy elnyerje szerelmét. Anka pillangótánca egy hófehér, luxus Mercedes ősz halántékú gazdája körül. És a Mercedes német tulajdonosának könnyed, játszi tánca a lány kegyeiért az erődítmény romjai felett, amelynek egykor építészmérnöke volt. Épületes történet, sok homállyal, még több megválaszolatlanul maradt kérdéssel. p. p. THIERY ÁRPÁD: Áttört függöny Markus, a pártbizottság munkatársa elgondolkozva ült az idős, kemény arcú gépkocsivezető mellett, ügyet se vetve a jeges út viszontagságaira A természet fehér tárgyait nézegette. A fák, az utak, a távol derengő kőbánya és az elszórt épületek látványában — úgy érezte — van valami túljátszott, szinte gúnyos gyöngédség. Azt gondolta: végül is meg kell győződnöm arról, hogy lehetséges-e, amit leírtak a levélben. A levél a táskájában volt, hozzáfűzte a kék borítékhoz s az iktatást szolgáló űrlaphoz. „Én 67 éves vagyok, a férjem 81. Három évvel ezelőtt megnősült a fiunk, akivel eddig egy háztartásban éltünk. A felesége már az első hetekben elkezdte a veszekedést, azóta mindig zaklat, üt bennünket, már több esetben is nekemjött. Durva káromkodásokat kapunk tőle, több esetben el akart zavarni. Nem bírom tovább. A férjem egy tehetetlen ember. 240 forint öregségit kap. Több gyerekünk nincs, hova menjünk? Ez a ház a mienk. Vagyis a ház a fiam nevén van, de a haszonélvezet a mienk. A fiam és a felesége azt mondják, hogy nincs a számunkra itt hely. Most eljöttünk tőlük, mivel még az ünnepeket se tudtuk nyugodtan tölteni. Eljöttünk a testvéremhez, aki 71 «éves. Egy kis szoba-konyhája van, de itt se maradhatunk mindig ...” A községi tanácselnök álmatlanságtól vörös szemmel mélyedt el a levélben. A hangjából hivatalos komolyság és a fiatalabb emberek szomorú együttérzése áradt. — Tudtam erről — mondta visszaadva Márkusnak a levelet. — De nem gondoltam, hogy ennyire súlyos. — Elkísér az öregekhez? — kérdezte Márkus.' Útközben nem sokat beszéltek, csöndben húztak el a községet átszelő hegyi patak mentén. A látszatnál súlyosabbak voltak, mert egyszerre akartak megoldani valamit, amiről mind a ketten tudták, hogy sokkal fájdalmasabb, semhogy meg tudják oldani. Az idős testvérasszony lakásának deszkaajtaja zárva volt. A kopogtatásra a szomszédasz- szony a gőzzel együtt jött ki a konyhájából. — Lent van a fiataloknál disznótoron — nézett végig vizsgálódva Márkuson. — És az öregek? — Egy hete visszamentek. A tanácselnök és Márkus meglepődve összenéztek, majd elindultak, át a falu másik vége felé. Az út fénylett és csikorgóit alattuk. — Mindennél fájdalmasabban hangzik, ha öreg emberek panaszkodnak — mondta Márkus megtörve a fehér csöndet. Az elnök rápillantott. — Az öregasszony két vagy három hete bejött hozzám panaszkodni a menyére — mondta. — Azt mondta: nem tudnak kijönni együtt. Eleinte a fiatal- asszony még csak hallgatott, míg meg nem melegedett. Nem szíveli az öregeket, az öregek pedig egy kicsit érzékenyebb természetűek. A fiuk este, amikor megjött a munkából, csak a felesége panaszait hallgatta. Az ágyban ketten vannak. Ott egy férfi mindent elhisz az asszonynak. — Hány éves a fiuk? — Negyvenegy. Nem sok lehetősége volt már hátra, hogy fiatal feleséget szerezzen magának. Rövid hallgatás után ismét megszólalt az elnök. — Engem meglepett, hogy a levél után az öregek most visz- szamentek. — Pedig ez volna a legjobb, nem? — Ha végleg maradnak. Az ember nyolcvanegy éves, a fa-* lu legöregebb embere. Komm vés volt, csak két éve hagyta abba a szakmáját. Utoljára még rendbe tette a házat, ami« be most visszaköltöztek. Na« gyón szép ház. majd meglátja Az öregasszony még tavaly ií napszámba járt Tudom, hogl nem fognak együttmaradni) KÖNYVESPOLC ITAJDU TIBOR: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom Az ötvenedik évforduló és az első, igazán igényes, alapos könyv. Furcsa, s nehezen magyarázható. Most már azonban nem ez, a mulasztás a fontos, Iranern hogy végre megtörtént az adósság első részletének törlesztése, s hogy Hajdú Tibor az őszirózsás forradalom történetének földolgozásával igen alapos, sokoldalú művet nyújt át az olvasónak. Rögtön megállapíthatjuk: a szokvá- i nyostól elüt a mű, el, mert § alapvető feladatának nem az !> események rögzítését tartja ^ — persze, ezt sem mulasztja ^ el —hanem az okok és ösz- ^ szefüggések elemzését, magya- ^ rázatát. ^ Az ötven esztendővel ez- $ előtti napokról és hetekről ^ rengeteg részlet ismeretes. A részlet egésszé formálása, a S mozaikkockákból a teljes kép | összerakása, az értékelés, sőt, íj sok esetben a minősítés a tör- ^ ténészekre várt. Üttörő jelen- ^ tőségű tehát a szerző vállalko- «; zása, s már csak azért is fi- ^ gyeimet érdemel, mert száza- § dunk magyar történelmének 5 egyetlen korszakát sem dol- ^ gozták még fel ilyen monográ- ^ fikus alapossággal. 1918 lénye- ^ gében a felnőttkor küszöbe volt a feudális-iparosodó-mo- $ narchiabeli Magyarország szá- !• mára. Mindazt, ami ezzel a ^ felnőtté válással együtt járt, «1 csakis akkor lehet igazán és [! helyesen megérteni, ha ismer- § jük a nemzetközi politika poll rondon és kulisszák mögött ^ vívott csatáit, ha mint folya- S« matat vagyunk képesek szem- ^ lélni az őszirózsás forradalom «: eseményeit. Hajdú Tibor érde- § me, hogy biztos kézzel nyúlt g a sokáig félve, óvatoskodva kezelt témához: az 1918-as !« magyar forradalom és a na- (j cionalizrmis, a^mlgyarság és a | nemalí&egölc Ikacőtti, kusza, de végül is kibogozható ösz- § szefüggésekhez. Ugyancsak ez § az anyagismereten nyugvó biz- § tonság jellemzi akkor is, ami- ^ kor a belső helyzetről szól, ^ mindkét esetben kritikusan g mérlegelve a valóságot és az g elterjedt hiedelmeket, a té- g nyékét s az utólagos képzete- 5 két. ÍJ ^ Nagy szükség volt erre. A «; történelem nagy eseményei í mindig magukban hordják a ^ sokféle magyarázat veszélyét, ^ ám igaz, magyarázat csak ^ egyetlen létezik. Az őszirózsás ^ forradalomhoz is — minden | oldalról — sokféle magyarázz' ' tapadt, utólagosan, persze. A § szerző úgy elemzi a történte- ^ két, hogy közben módot talál ^ e magyarázatok kritikai vizs- Z gálatára is — így például a Z gyári munkásság forradalmi v csoportjainak helyzetére a forradalom előestéjén —, s igen okosan tudja fölrajzolni azokat az erővonalakat, melyek — hatásukkal — kijelölték az események útját. A polgári demokrácia első heteit gyorsan követték a kiábrándulás, a csalódottság hónapjai. Az őszirózsás forradalommal foglalkozó, részleteket feldolgozó munkák általában elkerülték a válaszadást arra, miért következett be ez a kiábrándulás, hol csúszott félre az eredetileg jó irányba indult, s a tömegek bizalmát is élvező mozgalom. Hajdú Tibor módszeres alapossággal veszi sorra az okokat, attól kezdve, hogy Kunfi már november elsején kirohant a parasztság forradalmi megmozdulásaival szemben, egészen odáig, hogy a szociáldemokrata vezetés alatt álló Népjóléti Minisztérium hosszú heteken át képtelen volt nemhogy feladatai ellátását megkezdeni, hanem — önmagát megszervezni. Sok-sok apró tényt sorakoztat föl a szerző a nagyok mellett, s az alapvető politikai vonalvezetés hibáit ezekkel kiegészítve igazolja a tömegek kiábrándulásának jogosságát, a keserűség eluralkodását. Az ünnephez, akaratlanul, s nem helyesen, mindig a jót, a szép kimondását társítjuk. Hajdú Tibor monográfiája éppen azzal ünnepi, s éppen attól szép, hogy a szigorú realitás talaján áll — meghökkentően valós és drámai az például, amit a KMP vezetőinek letartóztatása utáni helyzettel kapcsolatban a pártot megtagadó, megfélemlített munkásokról mond —, hogy ti ein méltatni kívánja az őszirózsás forradalmat, hanem értékelni. Ez a marxista történetírás egyedül lehetséges útja; nincs szükség a szavakkal való bűvészkedésre, a tények magukért szólnak. A testes, négy és fél száz oldalas könyv a szó nemes értelmében könyvkiadási esemény, tartalmi értékét tekintve, s hasznát értve egyaránt. Jó példája annak, hogyan lehet és kell történelmi múltunk egy-egy szakaszát a teljesség igényével föltárni, s földolgozni úgy, hogy az ne csak a beavatottak, a szakemberek számára legyen élvezhető, hanem a szélesebb olvasóközönség is érdeklődve forgathassa. (Kossuth Könyvkiadó) M. O.
