Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-16 / 269. szám

Péteriben műsort adott A NAGYTARCSAI SZLOVÁK EGYÜTTES Péteriben nagy sikerű nem­zetiségi találkozót rendeztek, amelyen Kusnyár László, a Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetségének tagja köszöntötte a község la­kosságát. Utána a nagytarcsai szlovák népi együttes műsora követ­kezett. A magyar és szlovák nyelven előadott versek és dalok igen nagy sikert arat­tak. Az ország minden szlo­váklakta területéről össze­gyűjtött táncszámaikkal gyö­nyörködtették a Péterieket. A közönség többször is vissza­tapsolta őket. A műsor után a Péteriek vendégül látták az együttes tagjait. (MJ) TANÁCSTAGOK BESZÁMOLÓJA Ma a következő járási ta­nácstagok tartanak beszámo­lót: Somogyi Lajos Vecsé­sen, a művelődési otthonban 5 órai kezdettel, S. Kovács Béni Monoron, a Kossuth Tsz-ben, szintén öt órakor. M0H0B°7IDfn A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM 1968. NOVEMBER 16.. SZOMBAT Új orvos - új rendelőben Az ecseri egészségügy helyzete Ecseren nemrég tanácsülést tartottak, melyen dr. Holló Marianna körzeti orvos szá­molt be a község közegészség- ügyi helyzetéről és a tisztasá­gi mozgalomról. A doktornő elmondotta, hogy ez év már­ciusában került Ecserre, kör­zeti orvosi állásba. Az egész­ségügyi ellátás ebben az idő­ben igen rossz volt, hiszen előtte több mint negyed évig orvos nélkül volt a község. A rendelés az új egészség­házban kezdődött, s ez igen jó körülményeket biztosít a megelőző és gyógyí­tó munkához egyaránt. Az eszközök és a felszerelés eleinte még ugyan hiányos volt, de a községi tanács és a járási szervek segítségével si­került a hiányokat pótolni. A járó betegek száma Ecseren a tavalyihoz ké­pest emelkedett. Ez az év eleji orvoshiánnyal magyarázható. A fekvő bete­gek száma nem változott. Ecser peremközség, a la­kosság állandóan cserélődik, így sűrűn cserélődnek a bete­gek is. A táppénzes betegek száma nem emelkedett. Az évről évre szélesedő egészségügyi felvilágosító munka eredménye, hogy csökkennek a fertőző be­tegségek. A nyáron mindössze két vér- has-megbetegedés volt Ecse­ren. Nagyon sokat segítenek or­Kincsek a kunyhóban A 37-es számot kerestem Tápiósülyben, a Fő utcában. Megtudtam ugyanis, hogy a házat még 1825-ben építették, s a család, akinek tulajdoná­Épp a totyalábú cserépedénye­ket néztem, amikor nagytitok- zatosan közölték: van ám még valami, amit meg kell néznem — és egy ládára mutattak. — Hohó, ha adnának érte egy új házat — hallom a vá­laszt. A tulajdonosok tehát tud­ják, milyen érték birtokában vannak, hiszen nem én vol­tam az első, aki fényképező­géppel náluk járt, s ngjn én csodáltam meg először a régi­ségeket. Vajon megőrzi őket az unoka is, avagy addig, amíg felnő, mégis csak múzeumba kerülnek? Ki tudja. Kép és szöveg: P. I. j vosuknak a vöröskeresztes j aktívák. Részt vettek a vér- ! adás szervezésében, lebonyo­lításában, segítettek a tüdő­szűrésnél. Ezekbe a felada­tokba az általános iskola ifjú vöröskeresztesei is bekapcso­lódtak. A doktornő köszönetét fejezte ki a tanácsülésen mindannyiuknak. Az új egészségház felépíté­sével javult a község anya- és csecsemővédelmi, gondo­zási munkája is. Annak ellenére, hogy védőnő­jük szülési szabadsága idejére csak helyettes védőnőt kaptak, a gondozási munka nem rom­lott. Egy csecsemő halt meg csupán az utóbbi időben, a csecsemőkori megbetegedések csökkennek, hiszen a kötelező védőoltásokat mindannyian megkapják. Ecser tiszta község. Útjaikat javítják, járdákat építenek le­hetőségeikhez mérten, s ez is nagyban emeli a község egészségügyi színvonalát. A tisztasági mozgalmat megszervezték, értékelték, s az idén is emelkedett a száz pontot elérő lakóhá­zak száma. A gyógyító munka sikeres végzéséhez dr. Holló Marian­nának a feltételeket biztosí­totta Ecser. A további mun­kához is minden segítséget megad a tanács, hiszen mind- annyiuk egészségéről, gyó­gyulásáról van szó. (f. o.) Miniszoknya és farmer Bál volt. A zenekar előtt kissé gömbölyded (hogy finomak legyünk) lány táncolt. Igazán messze esik tőlem most minden rosszmájúság, de ez a tánc vonaglás volt meg térdhajlítás, ka­rokkal körözés a levegőben. Mindegy. Ez a divat, és most nem is ez a fő dolog, hanem az, hogy a lányon szupermini volt. Any- nyira szupermini, hogy a karemelgetéseknél mindenki bátran és különösebb megerőltetés nélkül gyönyörködhetett fehérne­műjében, amiből nemcsak egy vonalnyi látszott. — Nézd, hogy röhögnek rajta! — hajolt felém egy fiú, aki egyáltalán nem volt konzervatív, sem külsőben, sem gondolkodásban; jól isme­rem. A lány is látta, hogy figyelik, de nem zavarta a dolog. Sőtl Talán még élvezte is. A látványon senki sem rökönyödött meg, csak éppen közderültséget keltett. lihoz? Egy rendes nadrággal, zakóval teljesen jó lett volna. — Miért? En önmagomnak öltözöm. Nekem így tetszik, és ebben éreztem jól magam. Csak azért öltözzem másképp, mert úgy szokták meg, hogy mindenhez „illik” valami? Az ember ne függjön állandóan az illemtől, ha nem muszáj. Téged például zavar, ha az utcán utánad bámulnak az öregasszonyok, mert azt hi- sizk, hogy a háromnegyedes kabátod alatt nincs szoknya? Ugye, nem? — Ez más kérdés, más az illem és más az ízlés. Azért, mert más az öltözékünk, mint a* idősebbeké, furcsább és idegenebb, még nem je­lenti azt, hogy ízléstelen is legyen. A vita parázslik, ott tar­tunk, hogy a művelt öltözkö­dés a felnőttek szemében már eleve ízléstelen. Kell-e akkor korlátokat szabni, ha úgyis egyhangú és rossz a véle­mény? Vagy mégsem? — Nem igaz, hogy minden felnőtt allergiás az öltözködé­sünkre. Anyámnak például tetszik a rövid szoknya, és a fiúk színes inge is, megszok­ják — és elfogadják. S ha így van a külsőnkkel — így lesz a gondolatainkkal, a vé­leményünkkel is. Előbb-utóibb rájönnek, hogy ami új, az nem okvetlenül rossz is. Hatan ülünk az asztalnál, két lány és négy fiú. Ezt a j történetet meséltem el, és percek sem kellettek hozzá, hogy belemerüljünk a ta­nácskozásba. A lány törté­nete egyforma véleményt kí­ván — és kap is. — A miniszoknya egész frankó viselet. Helyesek ben­ne a lányok, és a srácoknak is tetszik. Na, de nem mind­egy, hogy mennyire mini. A lány, akiről meséltél, nem vitás: az ízléstelenségig túl­zásba vitte a dolgot — mondja K. Laci. — De miért éppen erről kell beszélni? — kérdezi K. Ilona némi éllel. — Én is láttam a táncoló lányt. De volt ott egy fiú, aki külső­ben nem volt ugyan ízléste­len, de úgy viselkedett, hogy az már eleve felülmúlja az összes megbotránkozást, amit a miniszoknyák valaha is keltettek. A vita elkanyarodik, aztán visszairányítjuk újra az öl­tözködésre, de most már a farmer került kereszttűzbe. — A farmer jó utcára, esetleg melóba, de nem min­denhova. Mondd csali — for­dul Mari a farmert köröm- szakadtáig védő fiú felé —, nem tartod furcsának, hogy a zsabós ingedhez, ami tény­leg szép és elegáns is, far­mert vettél fel a múltkori bu­Képünkön: a búboskemence, amit mi már csak a meséből ismerünk. ban van, sok-sok értékes régi­séget őriz. Valóban mindent úgy talál­tam náluk, mintha száz évvel ezelőtt mentem volna hozzá­juk. Nagyon megörültem a a ritkaságoknak, gyorsan le­pakoltam, s engedélyt kér­tem, hogy megörökíthessem a búboskemencét, a vetett ágyat, a mestergerendát, no meg a mindenütt ott lábatlan- kodó lurkót, a kis unokát. Ezután előkerültek a család féltve őrzött kincsei, vala­mennyi legalább száz éves. Ősrégi kakukkos óra, ami most is jár, színes népviselet, mesterien hímzett fejkendők, pruszlikok, mécsesek, facsöb­rök, köpülők. Kedves invitálásukra a pad­lásra is felmentem. A nádtető alatt gúzzsal kötött gerendák, s a kacatok között töméntelen régiség. Megcsodálhattam a dédnagymama lámpását, a nagypapa cizellált kondérját, amit Doberdóról hozott, a pa­pa félautomata csizmahúzóját. — Tudja, mi ez? — Persze, gramofon — mondom, s látom, őszinte szentségtörés volt kitalálni. — Az, de tudja, ez mennyit érhet? — Nem, fogalmam sincs — mondom, s közben azt latol­gatom, hogy van-e ötven éves, s ugyan mennyit ér valóban, negyven, ötven forintot? És elszomorodom, hiszen mit ke­res itt ez a rossz gramofon a néprajzilag százszor annyit érő régiségek között? A család átszedem ül ten folytatja: kincs is van ám a házban, nagy­apánk dugta ide, valahová ... Látják, hogy hitetlenkedem, hát levezetnek a padlásról. Lent megszólal az asszony: — Tudja, milyen ez a ház? Kívülről kunyhó, belülről pa­lota. — De néni, miért nem adják oda ezeket a kincseket a Nép­rajzi Múzeumnak? A ház ma­ga is egy élő múzeum. SPORT Balszerencsés vereség — értékes döntetlen ÜGYELETES ORVOS Monoron: dr. Pénzes János (egészségház), Gyömrőn: dr. Halmai Géza, Vecsésen: dr. Nagy Lajos tart ügyeleti szol­gálatot vasárnap. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a Fő téri, Vecsésen az Andrássy-telepi, MAI MŰSOR Mozik Gomba: Kasztilial sólyom. Gyöm- rő: Szép idők, csodálatos idők. Maglód: Rablók között. Mende: Zseniális megoldás. Monor: Bicik­litolvajok. Nyáregyháza: Rita, a vadnyugat réme. Péteri: Bizánci aranykincs. Pilis: Fantaszták. Ül­lő : Amerikai feleség. Tápiósáp: Hűtlen asszonyok. Cri: Granada, addió. Vecsés: Nagymenő. Tököl—Maglód 3:2. Egy hét leforgása alatt két nehéz bajnoki, mérkőzést ví­vott a maglódi tizenegy. Elő­ször Tükölön a kíméletlen esz­közöket felhasználó ellenfél ellen csak egy lesgól, egy sú­lyos védelmi hiba, és a csatá­rok balszerencséje miatt ma­radtak alul 3:2-re, egy szezon­ra való gólhelyzet kihagyása miatt. Maglód—Szigetújfalu 2:2 (0:1). Maglód kezdett jobban, az első perc végén már két kiha­gyott helyzet jelezte fölényét. A 12. percben Hernek a har­madik helyzetét hagyta ki, Dochnál keresztbe lőtt labdá­ját sem találta el jól, így az elszállt a kapu előtt. Maglód támadott mégis Szigetújfalu ért el gólt. Egy előrevágott labdával a fiatalabb Vígh-ii- vér kígyózott át a maglódi vé­delmen. Lesgyanús helyzetből a hatos vonalán keresztbeját- szott és az idősebbik Vígh a hálóba továbbította a labdát. 0:1. A gól után újra maglódi ro­hamok következtek, Varga 20 méteres nagy lövését a kapus csak kiütni tudta, a szemfüles Végh rácsapott a labdára és a hatos sarkáról a kapufát talál­ta el, a lepattanó labdát a vé­delem kivágta. A 23. percben Hernek az alapvonalon cselez­te be magát. A jobb-bekk és a kapus együttes erővel fel­vágták. Petró játékvezető ha­tározottan ítélte meg a vitat­hatatlan 11-est. Fitos állt ne­ki a labdának, a kapust ügye­sen az ellenkező irányba fek­tette, de labdája a felső léc­ről vágódott vissza a mezőny­be. A II. félidőben fokozódott az iram és a sok maglódi tá­madás a 14. percben góllá érett. Bekö bal oldalról ívelte a szögletet, amit a berobbanó Fitos a 11-es pontról a hálóba fejelt. 1:1. A 68. percben meg­született a maglódiak vezető, gólja. Tabányi, P. Nagy, Beké volt a labda útja, Bekő lapo­san Varga elé játszott, aki né­hány lépés után, bal lábával ritkán látható nagy gólt lőtt a jobb felső sarokba. A gól után hatalmas iram, elkeseredett harc folyt a ki­egyenlítésért, illetve a győze­lem biztosításáért. A 74. perc­ben a szigetújfalui centerhalf a félpályáról indult el, és ha­talmas lendülettel tört a mag­lódi kapu felé. Három védőn átment, és a hetes sarkáról le­adott lövéssel egyenlített. 2:2. Mezőnyjátékkal ért véget a ta­lálkozó. A nehéz talajú pályán nagy iramú, küzdelmes mérkőzésen jó játékkal, megérdemelten szerezte meg Maglód a biztos bentmaradást jelentő egy pon­tot. Az utolsó fordulóban mu­tatott teljesítmény azt bizo­nyítja, hogy végre magára ta­lált a csapat és azt nyújtja, amit a szurkolótábor és a szak­vezetők várnak tőlük. A játék­vezetői hármas kitűnően látta el feladatát. Szigetújfalu ifi—Maglódi ifi 1:0. K. K. Abbahagyom a jegyzetelést, mert most már úgyis lehe­tetlen lenne leírni az egymásnak forduló mondatokat. Aztán csendesedni kezd a hangulat, egymásra nézünk. — Mi ebből a tanulság? — kérdezi valaki és nevet, mert tanulságot lehe­tetlen lenne levonni. Az igazához mindenki ragaszkodik. j A téma nem volt nagy horderejű — és mégis befejezetlen maradt. Farmer és miniszoknya, illem és ízlés — sokat be­széltünk már róla? Valóban. Es nem tudom, miért vagyok biztos benne, hogy Laci a zsabós ingéhez mégsem fogja a farmert felvenni többé — s hogy az a lány a következő bálon is szuperminiben fog táncolni. Lehet, hogy a vitának ezek szerint mégis volt értelme? (—zs—) F'.atal szakemberek A „CSODAIFJÚ // Mondták, valami „csodaif­jú” van a Monori Járási Szol­gáltató Ktsz tv-javító műhe­lyében; kertész a szakmája — de úgy ért az elrontott rádiók­hoz, tv-khez, mint ahogy az egy tanulóhoz már nem is „il­lik”. Jobban, mint a főnök. Győző László tápiósülyi fiú, tavaly érettségizett a nagyká- tai mezőgazdasági technikum­ban, a kertész szakon. Nem is rosszul: négyesre. De hogy került akkor ide? — hiszen a fiatal szaktechnikusok a mezőgazdaságban aranyat ér­nek, lámpással keresik őket! Először olyan érzésem tá­madt: van ebben a dologban valami nem jó — felcserélni az először választott szakmát a népszerűbb rádióműszerész- séggel... Aztán megváltozott a véle­ményem. Laci szerelmese en­07 NYOLCADIKOS Szolgálat a véradónapon A Vecsés felsőtelepi álta­lános iskola úttörői élénk szervezeti életet élnek, ők alkotják az ifjú vöröskeresz­tesek jól képzett táborát is. Vezetőjük, dr. Debreczi Zol­tánná védőnő, olyan ifjú vöröskeresztes gárdát alakí­tott ki, amely a helyi Vö­röskereszt-aktívák mellett a község közegészségügyi mun­káiból mindig kiveszi ré­szét. Ilyen volt a legutóbbi vér­adónap is, ahol a Zrínyi Ilo­na úttörőcsapat tagjai Gyur- csán Éva, Mező Zsuzsa, Nagy Gábor, Várszegi Judit és Berger Miklós VIII-os ifjú vöröskeresztesek egésznapos szolgálatot teljesítettek. Nem kis feladat volt ez, munká­jukért a Gödöllői Vérellátó Állomás nevében Péter Imre, a helyi Vöröskereszt képvi­seletében pedig a szervezet titkára, Bittner József mon­dott köszönetét. (Feketéné) nek a szakmának. S bár ipari tanuló még — jobban ért hozzá, mint jónéhányan a szakemberek közül. Meséli: még általánosba járt, mikor „megkapta” a szerelgetés lá­zát. A budapesti technikumba nem vették fel, de tudta, hogy Nagykátán van rádiósszakkör, a szakközépiskolában — oda ment hát. Tanulás közben amatőrködött, távirászvizsgát tett. Ügy „mellékesen” jogo­sítványt is szerzett autóveze­tésből — gondolván, minden, amit magában raktároz el, jól jöhet még neki. Laci szerény, alig beszél, de a félszavakból én mást is ki­hámozok, nemcsak a tanulás vágyát, az energiát, ami ben­ne egészen szokatlan mére­tekben rejlik — hanem az emberséget is. Nincs édesap­juk, öccsét és őt egyedül ne­velte, neveli az édesanyja. A pénz nem jön csőstül a csa­ládhoz: Laci minden nyáron dolgozni megy. Tavaly pél­dául az fmsz-nél volt anyag- beszerző — ezreket bíztak rá. Vasárnap délutánonként pin- cérkedik, ezzel is segít. Van egy barátja, villanyszerelő — néha belekóstol az ő szakmá­jába is. De hát hogy marad idő a magánéletre? Hiszen ez mind munka. Nem? Munka is — de nemcsak az. öröm és öröm­szerzés van mögötte. Csak szeretni kell az embernek azt, amivel foglalkozik, s amire feltette az életét. Ö mondta ezt, ha nem is szóról szóra. És én azt hiszem — nem árt alaposabban bele­gondolni ebbe... K. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents