Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-15 / 268. szám

1968. NOVEMBER 15., PENTEK rtat hecyei t^rrtop Szombaton: , Tanácskoznak a vadászok November 16-án délelőtt a megyei tanács székházában összeül a megyei vadászok kül­döttközgyűlése. A 70 apró-, a 14 nagyvadas, és a 14 bérki­lövő vadásztársaság küldötte értékeli az elmúlt 3 év ered­ményeit, megvitatja a vadgaz­dálkodás időszerű problémáit és az ezzel kapcsolatos felada­tokat. Jelenleg Pest megyében közel 40 millió forint értékű vadállományt tartanak nyil­ván. Az utóbbi években nem­csak a nyúl, hanem a fogoly és a fácán is tovább gyarapo­dott. Hogyan sáfárkodtak a vadászok a reájuk bízott nem­zeti vagyonnal — erről számol be a küldöttközgyűlésen a me­gyei választmány. Ugyancsak a tanácskozáson kerül sor a megyei szervek és az országos küldöttek újjáválasztására. Klubtagoknak: fényszóró-beállítás ingyen A biztonságos közlekedés egyik fontos feltétele a fény­szóró szakszerű beállítása. Ennek érdekében kölcsönös megállapodást kötött a Ma­gyar Autóklub és az* Álla­mi Biztosító. Az egyezség szerint az autóklub lehetővé teszi, hogy a klubtagokhoz hasonlóan, az önkéntes gép­kocsi-biztosítással rendelkező autótulajdonosok is díjmen­tesen igénybe vehessék a klub fényszóró-beállítási szolgálta­tását. Erre azonban csak ak­kor tarthatnak igényt, ha a CASCÓ-, illetve az ÁGB-köt- vényt és az utolsó díjfizetési igazolást felmutatják. Pest megyében a Magyar Autó­klub tájékoztatása szerint szombat és vasárnap kivételé­vel réggel 8 órától délután 4 Óráig vehetik igénybe az in­gyenes fénysizóróbeállítást a klub Budapest, II., Römer Fló- ris út 4. szám alatti telephe­lyén. ___________ S zegfűerdó A tótkomlóst Viharsarok Tsz egyik slágere a hajtató­házi szegfűerdó. A Svédor­szágból importált erős, hosszú szárú virág több színben pom­pázik. A jelek szerint leg­alább háromszázezer szál vá­gott szegfűt adhatnak a hazai és a külföldi piacokra. Csü­törtökön háromezer szál szegfűt küldtek repülőgéppel a szovjet fővárosba. Heten­ként átlag két szállítmányt küldenek külföldre. A holnap közelsége A vezetőségválasztás izgal­mai elcsitultak. Újra hétköz­napok következnek. Csendes, dolgos hétköznapok. — Az öttagú vezetőségben egy változás történt — kezdi a beszélgetést Takács Lajos, az Alsógöd—Dunakeszi Egye- . ­sült Dunamenti Termelőszö- maga is tagja a KISZ-nek. ségen belül? Én voltam a leg­fiatalabb vezetőségi tag a ma­gam harminchat évével. Kel­lett valaki olyan közénk, aki nem „hivatalból", hanem életkoránál fogva még vetkezet párttitkára. — Ez az egy változás azonban kissé Aki maga is részese a fiatal­ság életkori sajátosságából felkavarta a kedélyeket. Hogy ! fakadó problémáknak. A régi miért? Az új jelölt, akit két pártcsoport bizalma „vett föl” a listára, mindösz- sze huszonnégy éves, és alig több, mint egy esztendeje dol­gozik csupán a gazdaságban. Érthető, ha a tagság egy része túlságosan „új fiúnak” találta még. Pedig nem is fiú, hanem lány. Döme Mária. Kertészeti főiskolát végzett, ide került hozzánk esztendős gyakorlat­ra. Amikor arra került a sor, hogy az esztendő leteltével dönteni kell: maradjon vagy menjen, agronómusi állást nem tudtunk kínálni neki. A kertészet rekonstrukciója, ahol dolgozik, még csak most kezdődött. Ha befejeződik az építkezés, mondtuk neki, ak­kor lehet szó az „előbbrelé- pésről”, de addig éppen olyan fizikai munkát várunk tőle, mint a többiektől. Ha így vállalja, mi örömmel tartóz­tatjuk. Döme Mária vállalta a munkát. Nem a biztató ígéret miatt. Elsősorban azért, mert szereti a kertészetet. Ahogy ő fogalmazza: ez a szenvedé­lye. Élni a virágok között. Él­ni a virágokért, a rózsákért, szegfűkért, ciklámenekért, amelyeket nemcsak gondozni, ápolni gyönyörűség, hanem amelyek maguk is gyönyörű­séget, örömöt fakasztanak azokban, akik kapják. — A választáson, a párt- szervezet negyvennyolc tagja közül tizen szavaztak ellene. De ez a tíz nem szavazat sem a személyének szólt, inkább csak a fiatalságának. A mun­kájával, emberségével min­denki elégedett. Hogy tapasz­talatlan még? Mindössze két esztendeje tagja a pártnak? Én magam is húszesztendős fejjel kerültem a pártba. Nem az életkor határozza meg az emberek cselekedeteit, munkájának milyenségét. Egyébként is nem a korábbi vezetés jelölte Dome Máriát, hanem a vele együtt dolgozó kommunisták. Nemcsak jó munkájáért. Az elmúlt né­hány esztendőben jelentősen megfiatalodott termelőszövet­kezetünk. S ez nagyon jó do­log. A gazdaság huszonnyolc tagú KISZ-szervezete a mun­kában derekasan helytáll. Ha megbízatást kapnak, „elhord­ják még a hegyet is ...” De ehhez foglalkozni, törődni kell velük. Elsősorban a pártszer­vezetnek. És a pártvezetés­nek. De vajon ki foglalkozzon a KISZ-szel az öttagú vezető­gyesztve az egyik színésznő a díszletek mögött. Valóban, szebbnél szebb dallamokat játszik a zenekar, s mégis gyérebbnél gyérebb a vissz­hang. — Pedig jól szórakoznak! — ül le mellénk a díszletlócára Miki gróf, azaz Lengyel István. — Jól látom a színpadról, az első három-négy sor dől a ne­vetéstől. Mit is mondott előadás előtt az igazgató? „Tápiószecső hat­ezer lelkes községedé lakói a színházért nem túlzottan lel­kesednek. A legkevésbé érdek­lődnek — az értelmiségiek.’’ A színpadkép: angol nagykö­vetség Sanghajban. Ide mene­kült Koltay, aki a nagykövet feleségében Dorozsmán ha­gyott szerelmét ismeri fel. A felvonások között az öltö­zőben a taps a fő téma. A szí­nészek nemigen találnak ma­gyarázatot a „tapshiányra”. Mi mondjuk él, hogy a színházzal csupán negyedévenként egy­szer találkozik itt a közönség. Nem lehetnek tehát olyan ru­tinos színháznézők, mint a vá­rosiak. No, meg itt a televízió, sok színdarabbal. A nézők sír­nak vagy nevetnek, de tapsol­ni egyiküknek sem jut eszébe, hiszen egymás közt vannak. S mikor nagy ritkán igazi szín­házterembe kerülnek, úgy ül­nek le a színpad elé, mint egy nagy képernyőhöz: sírnak vagy nevetnek, de a tapsra nem szokott kéz alig-alig moz­dul. A hosszú magyarázat után is marad bennünk kétely: — A beategyütteseknél van taps? — Van. Csak én nem tapso­lok — mondja Ofella Sándor —, így például a Hungária ze­nekarnak sem, akik négyezer forintot kértek volna a tápió- szecsői koncertjükért. A Déry­né Színház operettje három­ezerbe került... A darab végére azért be­melegszik a közönség. Hango­sabb, bátrabb a nevetés, taps­ra kész a tenyér. Operetthez il­lő, happy endes finálé, dallal, tánccal... Az autóbuszra kerülnek nemsokára újra — Buddha és társai. Harapófogóval és ka­lapáccsal szedik szét a díszle­tet, benzinnel és vízzel jön le az arcokról a festék. A kultúr- ház sötét udvarán találkozunk az egyik főszereplővel. Még jelmezben van. Frakkja két szárát magasra húzza, hogy ne érjen le a süppedő sárba. vezetőség ezért támogatta két pártcsoport javaslatát. Természetesen nemcsak Dö­me Mária megválasztása volt a témája a vezetőségválasztó taggyűlésnek. A tizenhat fel­szólaló közül szinte kivétel nélkül mindenki elsősorban a gazdaság előtt álló feladatok­ról beszélt, meg arról, hogyan realizálódott a gazdaságirá­nyítás rendszerének beveze­tése az elmúlt tíz hónapban. Érthető: január óta ez a leg­izgalmasabb kérdés a terme­lőszövetkezet egész tagsága körében. Ha pedig ez így van, ez döntően meghatározza a pártszervezet tevékenységét is. — Termelőszövetkezetünk az elmúlt két esztendőben erő­teljesen fejlődött — mond­ja Takács Lajos és számok­kal is bizonyítja állítását. — A gazdaság összbevétele 1966- ban tizenhétmillió, tavaly pe­dig huszonhárommillió forint volt. Az idei esztendőre közel harmincnégymillió forintos összbevételt terveztünk. Ebből augusztus végéig már huszon­hárommillió forint realizáló­dott, vagyis annyi, mint ta­valy egész esztendőben. A számok az egész tagság jó munkáját tükrözik. De azokat az erőfeszítéseket is, amelyek a pártszervezetre hárultak, hogy a számoknak valóság le­gyen a nevük. A jelen gondjai mellett a holnap is gyakran szerepelt a beszámo­lóban és a felszólalásokban is. — Nem véletlenül — bólint rá a titkár. — A bevétel nö­vekedésével párhuzamosan nő a beruházásokra fordított ösz- szeg is. 1966-ban még csak kétmilliót fordítottunk beru­házásokra. Ez az összeg ta­valy már négy és fél millió forintot tett ki. S az idén újabb négymillió forintot for­dítunk erre a célra. Két nagy beruházásunk van: a három­százas szakosított tehenészeti telep és a zöldség-virágkerté- szeti telep. Mindezzel egyre közelebb kerülünk a gazdaság végleges termelési profiljának a kialakításához. A holnap te­hát már ma megfogható kö­zelségben van. Látja, ezért is jó, hogy a huszonnégy esz­tendős Döme Mária a vezető­ségbe került. Hiszen mindazt, amit ma csinálunk, holnap a fiataloknak kell kiteljesíte­niük. A Döme Máriáknak. Ebben egyetértünk. Prukner Pál Torony a kémények mellett KÁRÁCSONYI ÉV VÉGE A DCM-BEN? Dől a fehér fyst a 100 mé­ter magas kéményekből. Hoz­zá kísérőnek sajnos a por is, amelynek jelenléte egyáltalá­ban nem kívánatos. Az eddi­gi mennyiség csökkentésére már sok mindent tettek. Ám az eredmény még korántsem kielégítő. Ez hát maradt még a jövő tennivalójának. A min­dennapoké: mielőbb elkészíteni a há­rom cementnek való anyagot égető kemence mellé a negyediket. Kell az építőanyag, s ennek látható bizonyítéka, hogy a hosszú, új óriás kemencecső már a helyén áll. Ég felé, a százméteres ké­mények magasságáig emelke­dik egy toronyépület, amely majd ezt a negyedik appará­tust szolgálja ki. A DCM fő­mérnökétől kérdezzük, mikor jön el az átadás nagy pilla­nata? — Most készülünk megköt­ni a szerződést, amely szerint 1969. november 7-ére munká­ra készen áll. — S mikor mozdul meg a már befejezéshez közeledő másik létesítmény, a mészmű? — Lehet, hogy napok kér­dése. Mindannyian így szeret­nénk. Ha minden jól megy. de­cember elejére megkezd­hetik a próbát. Ha nem sikerül valami miatt, akkor az eredeti tervhez hűen, januárban láthat munkához. FÉNYMÁSOLÁS Vágva 1 m2 12 Ft KÍVÁNSÁGRA — S cement készül-e elég? — Az idén egymillió tonna. Ez már meglehetősen szép szám. Az igazi akkor lesz, ha mindezzel a karácsonyi ünne­pekre megleszünk. Nagy erő­próba, de remélem, sikerrel jár. Akkor aztán hozzákezd­hetünk berendezéseink javítá­sához, jól hasznosítva a téli időszakot, amikor amúgy is kevesebb az építkezés. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A külügymi- I niszter beszámolt a Finn Köz- j társaság külügyminiszterével | Budapesten folytatott tárgya- j lásairól. A kormány a jelen- | tést jóváhagyólag tudomásul vette. 1 A belkereskedelmi minisz­ter jelentést tett a lakosság áruellátásáról, valamint a ke-' reskedelmi vállalatok műkö­déséről. A kormány a beszá­molót megvitatja és elfogadta- A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Rohanunk a forradalomba SÍ Ma este Nagykátán, a járá- művelődési központ szín­háztermében Rohanunk a forradalomba címmel emlék­műsort rendeznek a jubileu­mi évfordulók tiszteletére. A műsorban versek, prózai írá­sok, forradalmi dalok, dráma­részletek szerepelnek Ágh Éva, Almási József, Lendvai Gyula színművészek és Kot­lán Olga operaénekes előadá­sában. A műsort Földeák Ró­bert rendezi. Irodaház, faluban Módos tsz a galgahévízi Rákóczi, megteheti, hogy két­emeletes irodaházat építsen. A földszinten helyezik cl az ebédlőt, az üzemi konyhát és a fürdőket. Az építkezést a jövő év első negyedében fejezik be. ÓRA ALATT (20%-os felárral) 24 Szitnyai Jenő Tamás Ervin ELKÉSZÍTJÜK, POSTAFORDULTÁVAL VISSZAKÜLDJÜK. FOFDTD Budapest IX., üllői út 81. Telefon: 142—808 EMBERI SORSOK - SZÁRAZ ADATOK A Magyar Irodalmi Lexikon 356. oldala Tihanyi Ernő (Budapest 1897. jan. 12—): író, költő. Vasmun­kás volt, 1918-ban belépett a KMP-be és a KIMSZ-be. A Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztóssá- gon, az ifjúmunkásokkal fog­lalkozó ügyosztályon dolgozott. Az ellenforradalom ideje alatt nyolcévi börtönbüntetést szen­vedett. Főként verseket írt, forradalmi költőket fordított... 1930-ban kiadott Munkáskóru­sok c. kötetéért a bíróság új­ból elítélte... Művei: Vissza­nézek (versek, 1935); Váci mártírok — váci hóhérok 1919- ben (Vác, 1963)... A Magyar Tanácsköztársaság belügyi népbiztosának irata A Magyar Tanácsköztársa­ság belügyi népbiztosa 64 550/ VIII. a. kiskorú Luttenberger Ernő családi nevének „Tiha­nyi” névre kért átváltoztatása az 1919. évi 64 550.VIII.a.sz. belügyi népbiztosi rendelettel megengedtetett. Budapest, 1919. április 11-én. Aláírás: Ur- tika sk. Egy igazolvány Magyarországi Szocialista Munkáspárt. Socialistische Ar­beiter Partei Ungarns. 10. Név: (Name:) Luttenberger Ernő. Belépett: 1925. június hó (Monat) 8. nap (Tag). A pecsét szövege: Magyarorsz. Szocia­lista Munkáspárt Rákoskeresz­túri Pártszervezete. „Concor­dia” nyomda Bp. IX., Ráday ucca 60. Egyik könyve L. Tihanyi Ernő Munkáskó­rusok Budapest 1930. A szerző kiadása, (A címlap Deési-Hu- ber István munkája.) Jakab nyomda II., Iskola utca 26. „Hej! proletárok, testvérek, /Mind. Mind./ Fehérek, Feke­ték, Sárgák, / Rézbőrűek .. J Ti tudjátok, hogyha ez a tűz / egy­szer kitör / A világtengerek sem tudják / eloltani... Népszava 1929. február 13- iki száma Az árnyak sötétebbek itten / A fény csak tompa fény / Örök éj van és reggel soha!... / Gyűjtőfogház. L. Tihanyi Er­nő. Az utolsó szó jogán — Tekintetes Királyi Tör­vényszék __ Amit írtam és a hogyan megírtam, ha a Te­kintetes Királyi Törvényszék bűnnek találja, és el fog ítélni engem... velem együtt elítéli a proletár irodalmat is, amely­nek én csak egyik szerény munkása vagyok ... Korabeli lapokból Esti Kurír 1930. december 12. Kéthasábos cím: Tízhóna­pi börtön a „Munkáskórusok” című verseskötetért. Magyar Hírlap 1930. decem­ber 12. — Izgatásért tízhónapi bör­tönre ítélt versíró... Tiszta vá­lasztás Horthy-Magyarorszá- gon Egy telefonbeszélgetésből — Halló! Itt Rákoskeresztúr. Tárnái főjegyző. És ott? — Vitéz Endre László fő­szolgabíró. — Nagyságos főszolgabíró úr. Három embert már sikerült letartóztatni, egyet már el is ítéltek. Még 10 ember letartóz­tatásához kérek utasítást, és akkor garantálom, hogy a vá­lasztások simán fognak lezaj­lani. — Rendben. Akár húsz bol- sit is hidegre tehet... Saját naplójából 1931. Bécs. A magyar emig­ránsok a Westend Klubban ün­nepélyt akartak rendezni. Az elszavalandó versek kiválasz­tását rám bízták. Az egyik elv­társ név nélküli költeményeket tett elém. Az egyik nagyon megrázott. A címe a „Lebu­kott” volt. Azt választottam, noha sejtelmem sem volt, ki a szerzője ... A Népszava 1935. december 13-iki száma Börtönemlékek. A börtön si­vár, fojtott ,és elkényszeredett hangulata árad Tihanyi Ernő „Visszanézek” című versciklu­sából ... szp. á. Nemzeti Bizottság Gödöllői járási Nemzeti Bi­zottság 1/1945. JNB. sz. Hatá­rozat ... Tihanyi Ernő vasesz­tergályost a Magyar Kommu­nista Párt rákoskeresztúri szervezetének tagját ideiglenes szolgabíróvá választatott meg. Vass János a JNB elnöke. Egy igazolvány 15. Vác megyei város Nem­zeti Bizottsága. Hivatalosan igazoljuk, hogy Tihanyi Ernő, aki Vácon, Széchenyi u. 14. la­kik, Vác megyei város Nemze­ti Bizottságának a Magyar Kommunista Párt részéről de­legált tagja. Vác. 1946. decem­ber 10. Rácz István elnök. Nagy János titkár. Egy véghatározat Vác városi Tanács VB- El­nökétől. 161—10/1950. V. sz. Tárgy: Tihanyi Ernő váci la­kos kinevezése a városi mú­zeumőri állásra. £s egy könyv Tihanyi Ernő: Váci mártí­rok — váci hóhérok 1919-ben. kiadja: A Hazafias Népfront Vác Városi Bizottsága. 1963. A halál 1967 január 29-én megállt egy szív verése, megszakadt egy munkásélet, megmaradtak a félig kész művek. Talán egy­szer valaki közkinccsé teszi... A temető Rákoskeresztúri Köztemető, munkásmozgalmi parcella. Si­ma márványtábla egyszerű fel­irattal: Tihanyi Ernő 1897—’ 1967. — karácsonyi — I

Next

/
Thumbnails
Contents