Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-14 / 267. szám
1968. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK «•es* « serei Monsieur Toussaint a „Dózsa Népénél“, avagy Skultéti József mint maitre d’hotel A sok francia szó ebben az esetben nem a cikkíró nagyképűsége, hanem szükséges rossz, lévén a ceglédi Dózsa Népe Tsz-nél mint vendég Toussaint úr, s kényszerű, bár nagyon kedves vendégfogadó Skultéti József elnök. Sokan megírták már, miként repült a szerencse arany madara a riporter vállára, amikor anyagot gyűjtött, kevesebben azonban, miként szállt el ez a madár. Ám minden szerencsétlenségben akad bőven annak ellenkezője is, tehát nem csoda, ha én is így jártam Cegléden. Mert amikor beszélgetésünk javához érkeztünk, kerek szemű fiatalember szakított bennünket félbe, mondván: — Skultéti elvtárs! Francia vendégek érkeztek! Széles mosollyal be is toppant egy sárgarépa színű hajjal, nagy fekete csontkeretes pápaszemmel, pulykatojás arcbőrrel megáldott kis ember, nyomában két hazánkfia formájú, nagyon elegáns férfivel. Az első szóból kiderült, a pulykatojás képű a tolmács, és a legjobb magyarnak nézett az idegen, de hát semmi baj — jelezte Skultéti —, lássuk gyorsan, milyen ügyben fáradnak az urak. Pataki Szilárd, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár mérnöke és egyben piackutatója bemutatta a franciát: M. Toussaint, a világhírű francia gépgyár, a GARNIER cég mérnöke... s ebben a .pillanatban órájára nézett, s rosz- szallóan mondta a tolmácsnak: „Ezt ne fordítsa!” — Toussaint úrnak két órakor indul a gépe Budapestről Párizsba, és nagyon siet, ezért nagyon igyekeznünk kell. — Egyetértek — mondta Skultéti —, de bökjék ki, mi jóban járnak Cegléden. ’J-;' — A Magyar Mezőgazdasági Gépgyár készített csőtörő-fosz- tó gépeket, és a kedves vendég azt szeretné megnézni, ha lehet, működés közben. — Ejnye, ejnye — így az elnök —, hát a Dózsa Népében (tessék csak nyugodtan fordítani) is új mechanizmus van, és mi a kukoricát már régen elfelejtettük. Mondjad csak, Pali — Skultéti ránéz a belépő agronómusra —, volt nekünk 1968-ban kukoricánk? Emlékszel te valamiféle olyan növényre, mint a kukorica? Szélesre tágul a belépő arca, s látszik, nevet minden kis porcikája, amikor mondja: ... Nekünk kukoricánk?”.,. Ugyan már, kérem, talán egv- pár százholdas kis szórakozásunk volt valami török búzával meg tengerivel. Az ajtó újból nyílik, tálcát, poharakat hoznak be, kicsit, nagyot, nagyobbat, ne mondja a derék gall föld szülötte, hogy szomjúhozva távozott Ceglédről. — Töltsön már neki még eggyel! Legyen csak házigazda! — biztatja Skultéti a gépgyártás szorgalmas piackutatóját. — Látom, ízlik az uraknak! — A franciák nem nagyon szeretik az erős, tömény szeszt — így a tolmács —, már ha megengedi, hogy beleavatkozzam. — El ne higgye néki — nevet Skultéti. — Látja, a kivétel erősíti a szabályt, Avotre- szanté! — kiáltja a kedves vendég felé s az mosolyogva visszaköszön, bólogat, nyelvével csettint, s kezében forgatja a kis poharat. Az elnököt a piackutató noszogatja, mennénk talán már a földekre, ha működés közben nem. hát állva lássa a gépeket, tudniillik meg akarják venni a licencét s ez nagy üzletnek, s nagy dicsőségnek is ígérkezik a magyar ipar számára. A kis poharakat még vagy háromszor megbuktatják, s Toussaint úr elég vidáman érdeklődik a gazdaság felől, míg a kísérő és a tolmács tűkön ül. Ám van itt mit hallgatni elég, a ceglédi ..Dózsa Népe” 3800 holdon gazdálkodik ... ebben az évben nem „ ........' , ? ‘tejboltot i r iyitot(ak a városban: «hol teljes tejet és 20—25 féle tejterméket ámsítanak, emellett 4—5 millió litert szállítanak saját kocsival Pestre, vásároltak két kemencás sütödét. ahol házi fehér kenyeret árusítanak, házi tésztaüzemük hétféle jó magyar tésztát gvárt. üzemi konyhájukban 500 személyre főznek, j két zöldségboltjuk roskadásig a friss áruval, töltelékboltjukat a házi vágóhíd látja el húsáruval, belsőségekkel, a tagok jövedelme idén ezer forinttal több lesz, mint tavaly, épül ez. az... — Menjünk már! — sír a tolmács és a kísérő, mert elröpül az idő és a gép, de a monsieur marad, kérdez, kérdez és érdeklődik, majd amikor az elnök és a főagronó- mus elmondja, mennyi idő alatt érték el ezeket az eredményeket, elismerően bólogat, hja ... jegyzi meg Skultéti, ma már 13 egyetemet végzett szakemberünk van... no de félre a hivatalos beszéddel (fordítsa, drága barátom), egy gombnyomásra lent vagyunk a pincében, s megízlelheti a borainkat is. — Nem, az istenért, csak azt ne — rimánkodik Pataki Szilárd és elindulunk kifelé, s én is velük tartok (veszett fejsze nyele a riportom alapon). Monsieur Toussaintra jó hatással volt a jófajta kisüsti, mert a gépet elölről, oldalról rendkívüli alapossággal megszemléli és elkérdezi, még egy vágyó pillantást vet a kőművesek rakta falakra is, különösen miután megtudja, hogy itt épül fel az egyik legkorszerűbb takarmányfeldolgozó, ám hiába minden, a két derék hazánkfia autóba tuszkolja, s indulni kell. — Két-három lapáttal dobjon még rá — hajol be az idegen sofőrhöz Skultéti —, akkor el is éri Ferihegyen a gépmadarat. — Utolsó búcsú- zások, s névjegycserék. Az elnök leemeli zsíros, kajlafülű kalapját és úgy mondja: — Üdvözöl tetem Párizsban „M.” urat, a Francia Akadémia tagját. Nagyon szíves volt, amikor Párizsban jártam. — De ezt már nem is hallják, elporoznak a pesti út felé. — Hát ezzel megvolnánk — mond ja ^kultéü, amikpr?: a saját járműveink felé haladunk'. — Tudja, már egyszer az eszemben forgott, kéne nekem egy protokollembert szerződtetni, aki fogadná az „illetékeseket”. Ám aztán nagyot nevet, tréfának gondolta ő ezt, csak hát éppen két éve nem volt szabadságon és már kicsit fáradt. Szótlanul ül mellettem az ülésen és behunyja szemét, később hirtelen felriad: „Hű, az áldóját, el ne felejtsem, Jugoszláviába vezetek küldöttséget és az útlevél-űrlapomat ki kell töltenem.” Szüts I. Dénes Húszezer száj - két orvos A dunakeszi és felsőgödi bevált kísérlet A köztudat szerint a fogorvos munkaterülete csupán a rágószervekre szorítkozik. A valóságban a száj üreg egésze az, kezdve az ajaktól a garatig, amely viszont már másik orvosi szakma hatáskörébe tartozik. Dr. Reményi István fog- szakorvos a dunakeszi rendelőben azt mondja: — Éppoly orvosok vagyunk, mint a nőgyógyász, vagy a belgyógyász, csak más a szakmánk. Dr. Radnai Tamás fogszakDr. Reményi István: „A fogorvos éppolyan orvos .. orvos a felsőgödi rendelőben így beszél: — Együtt járunk mi ketten vasúton, mert pestiek vagyunk és a vonaton arról beszélgetünk, hogy a mindennapi munka nem elég, azon túl is tennünk kell valamit, nehogy eltespedjünk. És kísérleteznek új kezelési eljárásokkal, gyógyszerekkel. Két lelkes, hivatástudattal teli fiatalember. Reményi 33 éves. Radnai 29. — Szeretem a mesterséget, mert művészies munkát is lehet csinálni. Persze olyan műhelyben, ahol nem az egészet, csak egy résznyit dolgoz ki az ember, a szép munka nagyon nehéz — mondja most Radnai és gipszágyban nyugvó felső fogsort vizsgálgat közben. Szinte maga elé mormolja még: — Orvosnak lenni mégis más. — Sokan a fogorvost nem veszik orvosszámba — ezek viszont Reményi szavai. Nefeküdt a hasán, szeme kimeredve, eszelősen a semmibe bámult és közben nagyokat nyögött. Ilyen nagy hatalmat, ilyen szánalmas helyzetben akkor láttunk először. Tán még sajnáltuk is. Később a háború során, még később a hadifogságban sokkal nagyobb hatalmakat, ezredeseket, tábornokokat is láttunk, sokkal szánalmasabb helyzetben, piszkosan, gyáván, tetvesen. És akkor már nem is sajnálkoztunk. Hanem Francit, a lezser felvidéki fiút ezért a cselgáncsáért bevágták Kistarcsára, az internáló táborba, később hadbíróság elé állították és egy büntetőszázaddal kiküldték a Don mellé. Azt hittük mindannyian, hogy ott veszett, hiszen aknát szedett a fiú, több ezred magával, akiknek hasonló halált szánt a Horthy- fasizmus. És most itt van Pozsonyban, csontjaira izomköteget rakott az idő, óriás lett, félelmetesebb, mint valaha, enne.'t csak a mosolya mond ellent, mert a mosolya a régi, a baráti, kisfiús. Égy hétig a házigazdám volt. Voltunk a Várban, a mulatókban, mindenütt és egyszer nem engedett a zsebembe nyúlni, illetve a zsebembe hiába nyúlkálgattam, állandóan a kezemre ütött barátikig, hogy hagyjam csak. Egy hét alatt ismét belejött jól a magyarba, közben megtudtam, hogy Pozsonyban a cselgáncsiskola mestere. Amikor tovább utaztam Brünnbe, a vasútállomáson a búcsúnál bevallottam, mert a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni, hogy bizony akkor, 1940-ben én is nagy marha \«pltam, mert a kalap miatt őc néztem marhának. STETTIN Most Szczecinnek hívják és Lengyelország egyik legnagyobb kikötője. Ott fekszik az Odera deltájánál, 1944. szilveszterén láttam meg Pompeji- re emlékeztető romjait először. Az amerikai Liberátorok 10 tonnás bombáikkal a földig rombolták a várost. Csupán álló tűzfalai és égremeredő füstiden gyárkéményei jelezték az egykori hatalmas kikötőt. És mégis volt a halottnak hitt falak között élet. Mint a hal, amelynek fejét már levágták, de teste rángatózik még. I Német katonák. Gyalog és autókon rohangásztak a romhalmazok között és óránként a sziréna is felbőgött még. Fejkendős, agyonfagyott asz- szonyok és gyermekek romokat takarítottak, teljesen reménytelen sziszifuszi munka volt. E szomorú képet a marhavagonok ablakaiból néztük, mert szerelvényünk szép csendben átfutott a félig halott városon. A vonat egészen az Odera torkolatáig hozott bennünket, magyar bakákat. Karácsonykor indultunk Tornócról, német parancsnokság és felügyelet mellett és egy hét múlva értünk ide, Stettinbe Szép kis út volt. Az Odera torkolatában és a tengerben a hatalmas hadihajók méteres jégpáncélba fagyva vesztegeltek, de a hajók fedélzetéről mindenünnét a német nyelv sajátságos, pattogó hangfoszlányait hozta a jeges, tengeri szél. Kivagoníroztunk, német és magyar vezényszavak pattogtak, lefagyott fülünk, lábunk. Topogtunk, vertük a hónaljunkat keresztbe, vártuk, mit parancsolnak a házigazdák a mi tisztjeinknek, azok az altisztjeinknek és ők nekünk? Vajon mi lesz az ebéd és hol hajtjuk ma este álomra fejünk?- Néhányunkban maradt még némi halvány humor, de igen erőtlenül adtuk ezt is elő, nagyon bágyadt volt az elismerő mosoly. Hogy már két óra hosszat tanakodtak a német és a magyar tisztek, azért a természet megszülte a maga naturalista, vaskos parasztviccét. A magyar bakák egyenként, aztán csoportosan elindultak a befagyott jégen a hajók felé és a hatalmas hajótestek jóindulatú árnyékában elvégezték a dolgukat. — Schweinerei! — ordított a német őrnagy, mi csak vigyorogtunk, mert tudtuk, hogy kár a torkáért, egy szót sem értünk németül, ha nem akarunk. Most, hogy Szczecinben jártam és a lengyel elvtársak elvittek a hatalmas hajógyárakba és mindenhová, ahová érdemesnek tartottak elvinni, kértem őket, menjünk az Odera deltájához is. Beszéltek sok mindenről nékem, és, nem tehettem róla, de nekem az a „Schweinereines’’ kép jutott eszembe. WEIMAR Nemrég jártam Weimar- ban, Goethe házában, amely ma tartalmas, gazdag múzeum, amely rendkívül sokat mond tanúságként a zseni életéről. A házat, a múzeumot nem akarom leírni, mert ez képtelenség, ajánlom inkább, hogy aki teheti, nézze meg. Maga a város is aranyos, kedves. Nincs rajta semmi csodálnivaló, hogy Goethe és Schiller is imádott itt élni. Mégis egy dolgot a Goethe- házról. Olvasom Goethe levelét, amelyet a szüleinek írt Lipcséből, nem sokkal azután, hogy az egyetemre felvették. Ebben a levélben panaszkodik és kutyául lehordja benne az egyetem urait. Szamaraknak, műveletlen fa- jankóknak nevezi őket az elsőéves gólya, Goethe. A napokban azt mondta a kisfiam, hogy a tanár néni olyan értelmetlenül magyarázta a matekot, hogy ő egy szót, egy képletet sem értett belőle. Már majdnem pofon ütöttem a srácot, amikor eszembe jutott ez a Lipcséből írt levél. (Folytatjuk) (suha) kém nem ezeknek a véleménye fontos, hanem a tudat, hogy betegek szenvedését megszüntethetem és elejét vehetem végzetes bajoknak. Orvos akartam lenni. Az lettem. Halottámasztás Annyira az lett, hogy már halottat is feltámasztott. Mások beszélik róla, egyszer a vonat, amelyen Budapestről munkahelyére utazott, nyílt pályán megállt. Véres fejű ember feküdt a sínek mellett. A vonat elé vétette magát. Reményi doktor bekötözte a sebet, akkor a pulzushoz, a szívhez nyúlt és «konstatálta, hogy beállott a halál. Szívmasszázst, szájból szájba légzést alkalmazott hosszú időn keresztül és mire a mentőautó odaért, a sebesült gyengén ugyan, de újból lélegzett, pulzusa lett, a szíve is dobogott. Végül nem a kórház orvosain múlott, hogy nem menthették meg a sérültet. Teljesítették kötelességüket, harcoltak a halál ellen. Rákszűrés tüdőszűréssel Nos, a dunakeszi meg a felsőgödi fogorvos más módját is keresi ennek a harcnak. Szaklapban olvasták, hogy 1984-ben dr. Bruszt Pál bajai fogorvos kezdeményezésére több orvos, fogászok és onkológusok, vasárnaponként végigjárták a város körüli falvakat, tanyákat és szájüregben előforduló rákos megbetegedések szempontjából végigvizsgálták a lakosságot. Sokat beszéltek ketten arról: jó lenne valami ugyanilyen fajta rákszűrést tartani faluikban. Az emberek nagy része azonban kétségkívül nem tenne eleget meghívásuknak. A rákot — egyébként tévesen ugyan — általában gyógyíthatatlan betegségnek tartják. Minek azzal orvoshoz menni? Kötelezően pedig sérikit sem lehet alávetni a Vizsgálatnak, nincs arra törvény. Viszont a tüdőszűrésen való megjelenést törvény írja elő. össze kellene hát kötni a kettőt! Elindult tehát a két fogorvos, először az onkológiai intézetben dr. Nagy Andort, a módszertani osztály vezetőjét keresték fel. Megkérdezték, volna-e értelme az általuk tervezett szűrővizsgálatnak. — Hogyne! — hangzott a válasz. — Annál is inkább, mert ilyet még Magyarországon, de másutt sem csináltak soha. Az Egészségügyi Minisztériumban dr. Kárpáty György osztályvezető hallgatta meg tervüket. Reprezentatív kísérletnek nevezte. Ezekután dr. Berényi Béla professzorhoz fordultak a száj- sebészeti klinikán. Helyeselte két volt tanítványa elgondolását és intézkedett, fogadja a klinika szájbeteg osztálya a szűrővizsgálat alapján betegség gyanújával beutalt valamennyi beteget. Az osztályon dr. Bánóczy Jolán tanársegéd vállalta, hogy hetenként három napon át velük foglalkozik. Most már csak a Pest megyei tbc elleni védelem főirányítójához kellett elmenni. Dr. Stark Janka igazgató főorvos a legnagyobb megértéssel, hozzájárult tervükhöz. Ügy rendezte, hogy rövidesen Dunakeszire, utána rögtön Felsőgödre menjen a röntgenfényképszűHűszezerbői kétszáznegyven A szűrővizsgálat első napján Dunakeszin reggeltől délig dr. Radnai végezte a szűrést. Ezalatt dr. Reményi rendelt. Délután Radnai a felsőgödi rendelőben dolgozott, a szűrés munkáját átvette kollégája. A két orvos reggeltől estig fáradhatatlanul dolgozott társadalmi munkában. Hat hét alatt Dunakeszi 14 éven felüli lakosságából mintegy tizenötezer ember esett át a szűrésen, Felsőgödön 4500. Összesen tehát közel húszezer szájat vizsgált meg a két orvos. Dunakeszin találtak 160 rák- gyanús esetet, illetve olyan elváltozást, amelyről feltételezhető, hogy esetleg rák lehet belőle. Valamennyit beküldték a szájsebészeti klinikára, ahol azonban csupán kilencven jelentkezett. Két kifejezetten rákos megbetegedést állapított meg a klinikai vizsgálat. Szerencsére korán kerültek orvoshoz, nyomban megműtötték a két beteget, ma már gyógyultan folytatják munkájukat. A többi 88 esetében jelentéktelen kis műtéttel vagy egyszerűen gyógyszeres kezeléssel megszüntették a rendellenességet, és ezzel elhárították a rákoso- dás veszélyét. Felsőgödről a szűrés alapján nyolcvan embert küldtek a klinikára. Mindnyájan el is mentek. Egyetlen rákos akadt közöttük, megoperálták, rendbe jött. Jövőre ismét — Jövő évben a tűdőszűrés- nél újra megismételjük a vizsgálatot — közli dr. Radnai Tamás. — Én is — mondja dr. Reményi István, hozzáteszi azonj ban: ha itt leszek, vagy egyáltalán leszek valahol. Jelenleg ugyanis szerződéses helyettes. Szülési szabadságon levő kinevezett kolléganője akármikor visszajöhet, és akkor, még nem tudja, kap-e szerződést vagy állást. De nem ez aggasztja. Sokkal inkább azon töpreng, hogyan kezelje jövőre a betegeket. A váci rendelőintézet gazdasági hivatala most értesítette a járás fogorvosait, hogy 1969. évben gyógyszerre és fogászati anyagra egy betegnél egy forint tíz fillér jut. — Nálam egy forint negyvenhárom fillér — közli dr, Radnai. Dr. Radnai Tamás: „Minden betegem száját azóta is tüzetesen megvizsgálom.” — És mennyibe kerül az érzéstelenítő ampullánként? — Egy forint 30 fillér. Ez a cikk pedig kelt „A jó fog — jó egészség” havának derekán, 1968. esztendőben. Szokoly Endre Az Ipari Szerelvényéi Gépgyár FELVESZ energetikai és tüzeléstechnikai feladatokban jártas ÜZEMVEZETŐT, forqacsoiási feladatkörbe TECHNOLOGUS- MERNOKÖT. vaqy naqy gyakorlattal rendelkező TECHNIKUSOKAT. gyártmány szerkesztési feladatkörbe ÖNÁLLÓ SZERKESZTŐT, RÉSZLETSZERKESZTOT ES RAJZELLENÖRT. kovácsolási munkaterületre TECHNIKUSOKAT ÉS MŰSZAKI RAJZOLÓKAT. M USZAKj ARATOK: a Móricz Zsiqmond körtérről, illetve a Moszkva térről. Napközben az üzem elérhető a 40-es autóbusszal a Móricz Zsiqmond körtérről, Budaörs végállomástól 9, 10. 11 és 12 orakor gyári jarat indul (7 percnyi tavolsaq). LEVÉLCÍM Budapest 5. postafiók 420. *