Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-13 / 266. szám

MONOMIDÉKE A VP.: EST MEGYEI HÍRLAP K Ül ÖNKIADASA X. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1968. NOVEMBER 13., SZERDA NEB-vizsgálat három tsz-ben Hogyan élnek a lehetőségekkel? November elsején új vizs­gálatot kezdett a megyei NEB: azt vizsgálják, hogy az 1966— 67—68-as években milyen vál­tozások történtek a termelő- szövetkezeteken belül, a ter­melés szerkezetében, s a vál­tozások javítottak-e a gazdál­kodás eredményességén, vala­mint, hogy a jövőben alkalma­zásra kerülő szervezeteknél figyelembe vették-e a helyi (megyei) adottságokat. Járásunkban három terme­lőszövetkezetét vizsgál majd a járási NEB: az üllői Kos­suth, a tápiósülyi Virágzó és a gombai Űj Élet tsz-eket. A vizsgálat sok mindenre kiter­jed : főbb kérdései között a termelőszövetkezetek gazdál­kodását döntően meghatározó ágazatok — a szántóföldi nö­vénytermesztés, zöldség-, szó­ló- és gyümölcstermesztés, s a kisegítő üzemágak jelenlegi helyzetének értékelése is sze­repel, az 1966-os helyzethez viszonyítva. Vizsgálja a NEB azt is, csökkent, illetve nőtt-e a terület, milyen új növény termesz­tésével és állatfaj tenyészté­sével foglalkoznak; • megvaló­sultak-e az épületberuházások, s milyen mértékben. Az előállított terméket, ter­ményeket tsz-eink a MÉK-en, a konzervgyárakon, a tejipa­ron és szabadpiacon értékesí­tik. Milyen mértékben volt eredményes az értékesítés, milyen lehetőségeket vettek igénybe — ez is a vizsgálat egyik pontja lesz. Hogy a termelésben 'álkal- muzolt változások a tagság foglalkoztatására, jövedelmé­nek alakulására milyen hatást gyakoroltak: a NEB szintén vizsgálja, összehasonlítják a tagság összl étszámát, az alkal­mazottak és tagok arányát, az egy dolgozóra és egy alkal­mazottra jutó évi jövedelem alakulását a három év vi­szonylatában. Az elmúlt két évben új ha­tósági árak léptek érvénybe; s fokozottabban szorgalmazták a szabadpiaci értékesítést is. Ennek hatása jelentkezik a szántóföldi növények, a zöld­ségfélék, a szőlő és gyümölcs értékesítésében — s hogy mennyire befolyásolták az új árak a tsz bevételét, s vajon mutatkozik-e eltoló­dás a kisegítő üzemágak vo­nalán éppen emiatt — az is a vizsgálat kérdései közé tarto­zik. Az új gazdasági mechaniz­mus a tsz-eknek is nagyobb lehetőséget ad az önállóság­ra. Közvetlenebb kapcsolatot alakíthatnak az exportáló, il­letve értékesítő vállalatokkal, kezdeményezhetnek. Élnek-e az adott lehető­ségekkel, kihasználják-e az új mechanizmus adta jogokat? A vizsgálatban több kérdés szerepel, a termelés korábbi fejlesztésével kapcsolatban is: milyen lehetőségek vannak a saját mezőgazdasági termény félkész vagy teljes szakszerű feldolgozásának bővítésére, végeztek-e gazdasági számítá­sokat az értékesítési tervek készítésénél? Ha igen, ezek- I ben a tervekben az állami vállalatok részére történő szerződéses termelés, vagy a saját úton végzendő értékesí­tés dominál-e, s milyen arányban ? A vizsgálat november 15-én fejeződik be. k. zs. Csévharaszti körkép A csévharaszti tanácsnál ép­pen két házasságkötés volt, amikor betoppantunk. Meg­vártuk a szertartás végét, s amikor elvonult a jókedvű tár­saság, H. Kovács János irodá­jában Csévharaszt jelenéről, jövőjéről faggattuk a tanács­elnököt. — Amint látják, sok a la­kodalom nálunk — mondta az elnök. — A házasságkötések száma emelkedik, s ami szá­munkra még örvendetesebb: az ifjú házasok mind itt kí­vánnak letelepedni, vagyis megtalálják idehaza is a szá­mításukat. Itt fognak építkez­ni, itt fogják széppé tenni kör­nyezetüket. Hogy honnan tu­dom? Nézzenek ki a zablákon, mennyi új ház épült a régiek helyén, s mennyi új épül most is. Csaknem minden fiatal há­zas új lakást épít magának, vagy néhány új helyiséggel toldja meg a régit. Két évvel ezelőtt még csak négyen épí­tettek, az idén már tizenöten. — Csévharaszt ezek szerint gazdag község. — Az emberek valóban nem élnek rosszabbul, mint a kör­nyező községekben. Bizonyítja | ezt az is, hogy a meglevő 240 lakás közül 140-nek a tetején magasodik tv-antenna. Visz- szatérve azonban az imént említett nagyarányú házépí­Egy négyíantermes iskola alapjainak kellene már kiraj­zolódnia üt — mutat a mélyedésre II. Kovács János tanácselnök. Garay-est Monoron m országban is. Jelenleg a Róna j zenészeinek művészeti vezető­je, s fellépéseivel is kitűzött • célját szolgálja: azokkal is megértetni, megszerettetni a dzsesszt, akik eddig közömbö­sek voltak iránta. A különböző irányzatokból kapott válogatás, a könnyed játékstílus akaratlanul is ér­deklődést, rajongást váltott ki '■ a monori közönségből. A szín­vonalas, dinamikus előadás hangulathatásait lelkes érdek­ig lődés kísérte, s a szünetben a közönség részéről több esetben !s jelentkezett az igény: job- : in kellene propagálni járá- •rltban a dzsessz-zenét, ha­sonló népszerűséget kellene biztosítani számára, mint a beatzenének, és szeretnénk Garay Attila játékában más­kor is gyönyörködni. Az est nemcsak a zenés, ha­nem az ínyenc igényt is bősé­gesen kielégítette. Napi ké­szítményeket felsorakoztató hidegtál-bemutató csalogatta az ízes falatokat kedvelő ven­dégeket. Csakúgy mint a me­sében, „a terül.i-terüíj asztal- ! kám” esetében: majonézzel I töltött sült csirke, ízlésesen i feldíszített fogastál stb. kínál- ! ta önmagát. A Vigadó Étte- | rém szakácsai valóságos „étel- édent” varázsoltak a pultok- i ra. i b. 1.—p. i. • A jól sikerült divatbemuta­tó után, melyet a Róna Ven­déglátó Vállalat a monori Vi­gadó Étteremben rendezett, most a Hangulat Cukrászdá­ban rendezték meg Garay At­tila zongoraművész előadói estjét. A híres dzsessz-zongo- rista művészetét nem kell kü­lön bemutatnunk, hiszen sike­rei nemcsak a' hazai közönség előtt ismertek, de számos más----------*---------------------------------­R ÉGI SZAKMÁK — ÖREG MESTEREK A SZÍJGYÁRTÓ EMBEREK, ESETEK ú Sokan ülnek a bíróság fo­lyosóján. A mozdulatokról le lehet olvasni, ki van ott elő­ször, s ki megy már-már törzsvendég számba. Van, aki magabiztosan jár-kel, parag­rafusokat idéz a türelmetlen várakozóknak, s akad, aki ke­zét tördelve, idegesen nézeget. A 26-os tárgyalóterem előtt lehajtott fejű férfi ül, látha­tóan nem egészen józan. — Tárgyalás? — kérdezem. — Vádlott vagyok — mond­ja mosolyogva. A helyében nem mosolyog­nék, de most már érdekel a dolog, tovább kérdezem: — Mit csinált? Mogorván bámul rám; lá­tom, olyasmit mondana szíve szerint, hogy semmi közöm hozzá, aztán — ki tudja, mi­ért — megered a nyelve. — Kerékpárlopás. Ott a ne­vem az ajtón — mutat a táb­lára. — Tudja, miért csi­náltam? Az asszony miatt. Mert válni akar. Leittam ma­gam, aztán elemeltem egy ke­rékpárt, hogy elfogjanak. — Hát ez sikerült. És van valami haszna az egészből? — Nem tudom... Bánom már. Különben itt az asszony is, nézze. Tényleg, a sötétzöld kendős asszony a folyosó végén ül, bennünket figyel. Aztán látja, hogy egyszerre nézünk oda, s nemcsak a fejét fordítja el, de úgy mozdul, hogy csak gör­nyedt hátát láthassuk. Meg­vetően és szomorúan. — Ezt megcsinálta magá­nak ... Hogy lesz ebből kibé­külés? A férfi legyint, aztán rá­gyújt. Az előző tárgyalásnak vége, a bírónő kilép az ajtón. Ö következik. A monori bisztróban, a Marx-ligetben, a vasútállo­más környékén gyakori a ve­rekedés. Most is csődület van, hangos a sötétség a kurjonga- tástól. Hunyorognak a lám­pák, percek alatt megvadul a csend is. Az emberek bámul­nak, riadtan és érdeklődéssel. Húsz év körüli fiatalember áll a gyűrű közepén, mezítláb, félmeztelen. Ordít, őrjöng. Ketten fogják le, cipelik a Pe­tőfi utca felé, át a tócsákon, mezítlábán sárfoltok. Hullám­zik a tömeg, nem is látni, ki verekedett, az arcok egyfor­mák a félsötétben. Csitítják az őrjöngőt, az le is higgad, az­tán új erővel akkorát lök ma­gán, hogy hárman zuhannak a falhoz. Pista! — harsan a kiáltás, a hangerő maga hat ló megállításához elég lenne, de Pista nem csendesül. Egyre több az ember, mindenki lát­ni akar, félresodródom. Elindulok, a sarokról még látom, ahogy szétszélednek a többiek is. Úgy látszik, vége a látványnak. Mára. Mert hogy egyszer s mindenkorra mikor lesz vége az ilyen je­leneteknek ezen a környéken — azt még jósolgatni sem le­het. Koblencz Zsuzsa Zelizi Imrét, a Monoron élő két szíjgyártómester egyikét kerestük fel. Régi idők emlé­keit idéző plakátok mellett javításra váró szíjak, lószer­számok tarkítják a falat. Van-e jövője ennek a szak­mának? — kezdtük a beszél­getést. — Jelene is alig van, leg­alábbis itt Monoron — kap­tuk a választ. — Mint szak­máját szerető embernek na­gyon nehéz erről beszélnem. Néhány évvel ezelőtt még öten voltunk, ma már csak ketten. Mi, öregek, lassan el­halunk mind, s velünk együtt a szakma is kihal. A lovak, a hintók világa egyre inkább kiveszőiéiben van, mind keve­sebb lesz tehát az újonnan el­készítendő vagy javításra vá­ró szerszám, felszerelés. A szakmát tanulni akaró fiatal is kevés ma már. Láthatja, mennyi javításra váró táska és cipzár sorakozik a polco­kon. Kényszermegoldás. Kell valami kisegítő, helyettesítő munkát is végeznem, mert a szíjgyártásból ma már aligha lehetne megélni. örülök, hogyha havonta felkeres va­laki egy javításra váró lószer­számmal, s ha évente legalább egy újat rendelnek meg tőlem. b. 1.—p. L téshez, az igazság az, hogy a két évvel ezelőtti nagyarányú esőzések következtében a fel­gyülemlett talajvíz hatására a község házainak nagy része megsüllyedt, megrongálódott. A károsultak az OTP-hez fo­lyamodtak inkább, mintsem lakásuk toldozásához fogtak volna. A beszélgetés után a tanács­elnök társaságában körsétára indultunk. Tanács Károlyék- hoz, az egyik nemrég épült ház gazdáihoz kopogtattunk be. A kellemes, baráti beszélgetés során itt is elhangzott, amit Csévharasztról mások is el­mondottak már: ez a kis köz­ség tíz évvel ezelőtt is még sáros, a világtól elzárt, kis házakból álló, szétszórt tanya­világ volt. Most kezd igazán községgé válni, rendeződő ut­cákkal, betonjárdákkal, kultu­rált környezettel rendelkezni. Ezért is a£ építkezési kedv, ezért ragaszkodnak lakóhe­lyükhöz a cséviek. Végigmentünk a Petőfi ut- , cán is. Már állnak a villany- [ oszlopok, végig az út jobb ol­dalán. Még néhány hét, és a ; mintegy húsz kis ház ablaká- ! ból itt is villanyfény szűrődik ■ ki majd esténként. A művelődési otthont zárva j találtuk ugyan, de a tanács- } elnök elmondotta útközben, ! hogy- a KISZ-esek most hozzák J rendbe délutánonként a ter- I met, hiszen a Kis Színpad mű- 1 vészeit várják. Körsétánkról visszatérve, a tanácsháza közvetlen szom­szédságában fedeztük fel az első csévharaszti „szépséghi­bát”. Kétmillió forintos beru­házással egy négy tantermes iskola alapjainak kellene már kirajzolódniuk, azonban csak egy katakombaszerű mélye­dést látunk a felmagasodó só- j derkoszorú közepén, szétszó­ródott deszkákkal egyetemben. Mint megtudtuk, az építési költség, amit erre az évre ter­veztek, még szinte érintetlen, s valószínűleg úgy is marad. — Hiába sürgetem a Ceg­lédi Építőipari Vállalatot — jegyzi meg bosszúsan a tanács­elnök —, az építést nem foly­tatják. Velem együtt sokan szeretnék tudni, miért nem? Ha most akadozik is az épít­kezés, azért az új iskola a kö­zeljövőben csak felépül. Ter­vezik még azt is, hogy 1970-re a község központjában helyet foglaló sportpálya területén egy korszerű ABC-áruházat építenek. Régóta tervezik, s most már sikerült az anyagi alapot is összegyűjteni hozzá. Be kell még fejezniük a busz­váró építését, rendbe kell ten­niük az úthálózatot, van tehát tennivalójuk elég. Körsétánk végén természe­tesen nem maradhatott el a lakodalmas ház sem, néhány percre betértünk hát Txiba Jánosékhoz, hiszen a tanácsel­nök meghívott, kedves vendég a lakodalmas házaknál. Szöveg: B. L. Foto: P. I. Tejtermék-bemutató Monoron A Cegléd és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat a monori 61-es számú élelmiszerboltban (a Kossuth Lajos utca 73. szám alatt) ma délelőtt 10 órától tejtermék­bemutatót rendez, térítés nél­küli kóstolóval és eladással egybekötve. Eladásra és bemutatásra kerülnek a Budapest és Vidé­ke Tejipari Vállalat által gyártott, ismert és új tejipari termékek, melyek közül a ve­vőközönség által leginkább megkedvelt árukat a jövőben a vállalat boltjaiban állandóan meg lehet vásárolni. Gyermekeink öltöztetése címmel tartja meg előadását dr. Szemző Sándorné a mo­nori Kossuth iskolában a szülők téli akadémiája kere­tében, csütörtökön este 7 órai kezdettel. S I* O R T Futbailparódia a vecsési pályán Vecsés—Zagyvapálfalva 1:1 (0:1) A vecsési együttes tovább folytatta a néhány hete meg­kezdett gyászos sorozatát. Szinte végig támadták a ha­zaiak a kilencven percet, de játékuk olyan kiismerhető, sőt helyenként kezdetleges volt, hogy a közönség szinte nevetett a kezdetleges hibák sorozatán. A mérkőzés néhány érdeke­sebb mozzanata: 20. perc: Kal­már „szórakozott” a 16-oson belül, belelőtte a labdát Mát­rai I-be, aki kiugrott és közel­ről biztosan lőtt a hálába. 0:1. 34. perc: a vecsési védelem le­állt, Mátrai kiugrott, de Bogár a 16-oson belül fellökte. A já­tékvezető továbbot intett. . 75. perc: Kalmár kapu elé nyesett szabadrúgását a nagy lendülettel érkező Krausz a bal felső sarokba fejelte. 1:1. A mérkőzés kritikáját leg­jobban talán az a néző adta meg, aki egy perccel a befe­jezés előtt megkérdezte: Tes­sék mondani, az első csapatok mikor kezdenek? A vecsési együttes legjobb­ja Molnár volt, végighajtotta a 90 percet, nem rajta múlott a döntetlen. Fekete és Krausz játszott még elfogadhatóan. Nógrádi láthatóan erőtlen volt. Kalász bántó technikai hibákat vétett. Kalmár sok­szor feleslegesen könnyelműs- ködött. Keller játékvezető jóindula­túan vezette a találkozót, csak a 700 néző járt rosszul. Szalontai Attila MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Nyári szerelem. Monor Próféta voltál, szívem. Tápiósüly Limonádé Joe Vecsés: Fejlövés.

Next

/
Thumbnails
Contents