Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-10 / 238. szám

Végét járja a szüret Kicserélik a táblát Vége felé közeledik a szüret — nem állnak már végelátha­tatlan sorokban a mustoskocsik a pincegazdaság bejáratánál. Egy-két későn szüretelő háztá­ji gazdaságból érkezik ugyan még must, ami arra enged kö­vetkeztetni, hogy a város—já­rás területén e hét végén vé­get ér a szölőszedés. A pince- gazdaság az idén eddig 7000 hektó mustot vásárolt fel. ami­ből megállapítható, hogy a szőlőtermés ebben az évben közepes volt. ✓ PEST MEGYEI HIPLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1968. OKTÓBER 10., CSÜTÖRTÖK Hétfőtől tehát lekerül a '„mustvásárlás” szövegű kis tábla a pincészet ajtajáról. Helyére más kerül: Mától: seprős borok átvétele reggel 7- től délután 3 óráig, minden­nap, szombat kivételével. Ha jönnek a hosszúl téli esték A TIT sem fukarkodik a választékkal Miről tárgyalt a járási KISZ-vb? A KISZ ceglédi járási vég­rehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta és elfogadta a most kezdődő oktatási évre szóló tervjavaslatot. A politi­kai oktatást hamarosan vala­mennyi alapszervezetnél meg­kezdik. A vb-ülésen jelentés hangzott el a termelőszövetke­zeti KISZ-alapszervezetek kul­turális helyzetéről, technikai ellátottságukról és a lakóterü­leti alapszervezetek munkájá­ról. A napok egyre rövidebbek. A tél közeledtét a vidéki em­ber hamarabb megérzi, mint a városi. Kevesebb lesz lassan a földeken a munka, szabadab­bak az esték. Azokban a köz­ségekben, ahol színházi elő­adásra lehetőség van, már várják az országjáró Déryné Színház társulatát. A televízió, a filmszínházak műsora mind segít a téli idő­töltésben. De az emberek nem­csak erre kíváncsiak. Az utób­bi években .megszokták, hogy érdekes előadásokat hall­gathatnak, még több isme­retre tehetnek szert, ha a TIT rendezvényeit láto­gatják. A TIT most sem fukarkodik tervekkel, elképzelésekkel. A program már elkészült, lassan sor kerül az előadásokra, elő­adás-sorozatokra. Cegléden művészeti sza­badegyetemet indítanak. Abonyban a közgazdasági sza­badegyetem második évfolya­ma indul. A járásban és a vá­rosban a filmműszaki akadé­Abonyban immár szép ha­gyománya van a rangos iro­dalmi esteknek, ankétoknak, író—olvasó találkozóknak. Leí­rnia, ifjúsági akadémia, mező- gazdasági és munkásakadé­miák, nők és szülők akadémiá­ja előadás-sorozatain — közel ezer TIT-előadáson — vehet­nek részt az érdeklődők. Üj színfolt az előadások sorában: a Dél-Pest megyei Területi Tsz-szövetséggel megállapo­dást kötöttek ötven mezőgaz­dasági — főleg növényvédelmi tájékoztató előadásra. (— es) kés irodalmi színpadosok, igé­nyes, értő közönség, jól sike­rült, élményt és tanulságot adó műsorok — az abonyiak erőfeszítését így összegezhet­nénk. x Hétfőn este ismét irodalmi est színhelye volt az ábonyi művelődési otthon nagyterme. Szerény javaslat, egy tapasztalatcserére... Szombaton a 13 óra 10 perckor induló járatnak, amelynek végcélja Nagy- káta, a szokásosnál több volt az utasa. Ezen a jára­ton utaztak a ceglédi „ko­sarasok” is. Már berregett a motor, amikor egy közép­korú nő lépett az ajtóhoz és nagyon udvariasan kér­dezgette a kalauzt: -tessék mondani, mikor jön vissza­felé a busz? S hogy nem kapott választ, pedig a ké­rést két másik utas is tol­mácsolta a nagyon „elfog­lalt” kalauz felé — idege­sen beljebb merészkedett, abban a reményben, hogy ha a visszainduló busz in­dulási ideje neki nem ked­vezne, még leszállhat a „néma” kalauz kocsijáról. De a busz elindult, anél­kül, hogy fontos kérdésére választ kapott volna. Ké­sőbb ugyan nagynehezen értesült a nagy „titokról”, de akkor már semmire sem mehetett vele. Ennek a busznak ezek­ben az órákban volt még egy epizódja, de ez már kellemesebb kimenetelű. Az egyik távolsági busz­megállónál idős néni, kezé­ben egy murcival megtöl­tött hordócskával lihegett fel a húszra. Hogy, hogy nem, a horddbska dugója elhagyta a hordó száját és lent maradt a földön. A néni a nyílást tenyerével takargatta és ijedten te­kingetett jobbra-balra. Észrevette ezt a busz veze­tője, és jó 15 méteres ne­kifutás után megállt — du­góügyben. A néni leszállt, megkereste a hűtlen dugót, amit az utasok nagy derű­je közben alaposan vissza- ütögetett a helyére. Sokféle tapasztalatcseré­ről hallottunk már. Ezúttal nem ártana, ha a busz ve­zetője és kalauza udvarias- sági tapasztalatcserét ter­veznének egymás között — ahol a vezető lenne az „előadó”... NEVE LEGYEN A GYEHEKNEK Soós Zoltán Abonyban Nem ismer középutat A költő előadás közben. Nem elég a házassághoz! Felelőtlenség? Tudatlanság? A vőlegény húzódozik Magas, nyúlánk, szőke cop­ies kislányt tuszkol be az édesanyja a gyámügyi ható­ság irodájába. A kislány szem­lesütve álldogál az íróasztal előtt, a mama határozott moz­dulattal orvosi igazolást tesz Pallós Imréné gyámügyi elő­adó elé. — Tessék engedélyezni a házasságkötést — mondja —, mert a kislányom öthónapos terhes. A gyámügyi előadó felsorol­ja a feltételeket, ami nem ke­vés. Az engedély kiadásához, illetve a kérelem benyújtásá­hoz különböző igazolásokat kell mellékelni. A többi között és elsősorban biztosítva kell legyen a leendő házasulandók lakása, munkahelye. Ennél az esetnél, mivel a leendő apa katonai szolgálatot teljesít, az ügy hivatalos része hetekig is elhúzódhat. A felvilágosítás után az asszony nagy dérrel- durral becsapja az ajtót, mondván: „hát nem elég a házassághóz, ha a leány ter­hes?” Pallós Imréné nem lepődik meg az ilyen és ehhez hasonló magatartáson. Mert az ilyen eset — sajnos — nem ritka. Évente 50—60 kiskorú kér há­zassági engedélyt. A kérelmező menyasszonyok közül fele ter­hes. Legtöbbször azért szeret­nének házasságra lépni, hogy részben elkerüljék a szégyent, részben pedig „neve legyen a gyereknek”, és bizony nem mindig könnyű megtalálni az apát. Sokszor előbb kerül bí­rósági eljárásra sor, mint há­zasságkötésre ... — A szülők általában ho­gyan viselkednek ilyen esetek­ben? — Ha kiskorú leánygyerme­küknél „nincs baj“, viszonylag tárgyilagosan ítélik a helyzetet. Ha azonban a gó­lya hamarabb kelepel a házuk táján, akkor bizony nem néz­nek sem körülményt, sem egyebet, felelőtlen kijelentést tesznek a fiatalok eltartásá­ról is, csak asszonynéven szül­jön a lányuk. Persze vannak esetek, amikor a fiatalok való­ban örvendenek a kis jöve­vénynek ... Ezek viszont nem három nap alatt akarnak meg­esküdni, a hivatalos forma itt másodlagos. | — Tehát a szabályok sze­rint, inkább legyen leányanya, mint nevet kapott, de lakás és anyagi feltételekkel nem ren­delkező szülő? — Ez attól függ, hogy a kör­nyezettanulmány eredménye melyik lehetőséget mutatja előnyösebbnek. Ha a vőlegény — és ezt mi idejében meglát­juk — húzódozik és csak kényszerből állna az anyakönyvvezető elé, az előbbit választjuk, illetve tanácsoljuk. Mert ebből csak — legtöbbször — válás, perek következnek. Persze, jótaná­csaink nem mindig találnak meghallgatásra. Évente 50—60 kiskorú kér házassági engedélyt. Az indok nem mindig a szerelemből, \zeretetböl fakad. Közrejátszik a felelőtlenség, a meggondolat­lanság, menekülés a szégyen elől. És — leányoknál — a tá­jékozatlanság. Amit minden szülőnek idejében kellene megtennie, elmondania, hogy később ne kelljen esetleg a még gyermeknek látszó, de már anyának számító gyerme­küket a gyámügyi hatóság iro­dájába tuszkolni. (cs—i) Ezen az estén Soós Zoltán költő volt a község vendége. A beköszöntő szavakat Györgyjakab Endre járási népművelési felügyelő mond­ta, majd Márky Péter, a Nép­művelési Intézet módszertani főelőadója tartott rövid elő­adást, amelyben a költőt mu­tatta be. Soós Zoltán költésze­tét méltatva külön hangsú­lyozta Villon-szerű hangvéte­lét, európai stílusban írt ver­seit. Bátor, merész, friss lírá­ja ngm ismeri a középutat, és sok vitát keltett már az or­szágban. Az egyébként nem túl gaz­dag hazai pikareszkirodalom örvendetes, új hajtásait élvez­hetjük Soós Zoltán költészeté­ben. Gúnyos, csipkelődő, he­lyenként frivol hangvétele, zsargon nyelvezete több mint mulattató, frappánsan csatta­nó, valamilyen nem kívánatos jelenséget kifigurázó. Az esten közreműködő sza­valok szép csokrot mutattak be verseiből, majd a költő be­szélt életéről, az őt elsősorban foglalkoztató témákról. Versei­ből olvasott fel, és amikor a kacagtató, pajkos versek után a mélyebb mondanivalójúak következtek, egy csapásra ki­derült, hogy a fanyar humor alatt igaz, mély szenvedélyek tüzelnek, támadják a polgári közönyt és ugyanakkor a tár­sadalom felelősségét ébresz­tik. (tamasi) Foto: Ifj. Járdány Gyula Óvóbácsi - agrárnéni? Nemrég Abonyban a fia­tal agrárértelmiség helyze­téről tárgyaltak. A beszá­molóban tájékoztatást nyújtott minden lényeges kérdésről a pontos, adat­szerű felmérés. A község­ben 28 ilyen szakember dolgozik, közülük egy nő. öt azonban irodában fog­lalkoztatják, hiszen — mint mondják — nem nőnek való ez a területjáró, késő estig húzódó, nehéz munka. — A férfiak sem mennek „óvóbácsinak” — csak óvó­nénik vannak — érvelt a tárgyaláson a huszonhét férfi. Ez igaz. Övóbácsik nin­csenek. De vannak olyan nők, fiatalok, idősebbek, akik hidegben, melegben — ha sár van, akkor gumi­csizmában, gyakran késő estig a földeken dolgoznak, szedik a répát, paradicso­mot, törik - a kukoricát. Igaz, ők nem „agrárszak­emberek” ... Évente több száz nő vé­gez az Agrártudományi Egyetemeit, főiskolán. Né­hány akad köztük, aki „pá­lyát választani” indul vi­dékre — de legtöbbjük lel­kesedik, dolgozni szeretne. Egyiknek, másiknak elké­pesztő az igénye: kifeje­zetten azt akarja csinálni, amire tanulmányai idején nagy elhatározással készült. Nem íróasztal mellett, ha­nem földközelben akar eredményesen tevékeny­kedni. Talán még az az egy is, aki Abonyba került és nem éppen a saját kérésé­re osztották be az irodai munkára. Válaszra vár a kérdés: szoknyához, m diplomához, valóban csak íróasztal illik és nem a gumicsizma? — gór! Miből lesz az ízes bukta? Sütemények kora hajnalra, hatszáz tojás „segítségével“ A Mária utcában van a Pest megyei Sütőipari Válla­lat III-as telepe, ahol Ceg­lédnek és környékének a fi­nom péksüteményeket sütik. Kora reggel látogattunk el az üzembe. Már az utca ele­jén érezni lehetett a jó kalács­illatot. A műhely előtt egy tu­cat kiürült tejeskanna és egy edényben rengeteg tojáshéj árulta el, hogy itt finomságo­kat készítenek. A műhelyből és a kemen­cékből h fehér ruhás pékek nagy tepsikben, fürgén hord­ták a raktárhelyiségbe a fo­rintos óriás kiflit, a szegedi kiscipókat, a finom almás-, túrós- és mákospitét, a lekvá­ros- és mákosbuktát. És zsá­kokba rakták a zsemleszerű pici cipócskákat, amelyekből a zsemlemorzsát őrlik. Csombai Rezső a csoportve­zető. Régi szakember, a fő­városi nagyüzemekben dolgo­zott. 15 éve vezeti — közmeg­elégedésre — ezt a ceglédi üzemet. Most elégedetten né­zett végig a sok szép sütemé­nyen, és szívesen válaszolt kérdéseinkre: — Minden éjjel 24 féle sü­teményt készítünk — mondot­ta —, amelyekbe „csak” tojást 600-at használunk fél. Tizen dolgozunk. Este 10 óra után fogunk a munkához, és reggel 7 órára sütjük ki a 6000 süte­ményt. — Cegléd mellett a kör­nyéknek is szállítanak? — Igen. A ceglédi vendég­látóüzemek és boltok mellett ellátjuk Albertirsát, Abonyt, Ceglédbercelt, Dánszentmik- lóst, Csemőt és Mikebudát is. Munkatársaim pontosan, kedv­vel dolgoznak. Havi kerese­tünk 2000 forinton felül van. Közben jön a nagy csukott gépkocsi. Cseh Istvánná rak­tárosnő gyorsan adogatja a rakodónak a süteményeket. — Csak Cegléden közel öt­ven vendéglátóüzembe és boltba hordjuk az árut — mondja Vitai Ferenc gépko­csivezető —, mindig és min­denütt meg vannak a süte­ményekkel elégedve! K. L. — A KPVDSZ kulturális napok eseménysorozatának megnyitó előadását _ szerdán este tartották meg a Kossuth Szálló pálmakertjében. Ezen a napon kezdődtek meg a párt-, a szakszervezeti és a K.ISZ- oktatások is. KOSÁRLABDA Első félidei jobb játékával győzött Nagykáta Áz őszi idény második for­dulójában a ceglédi Kossuth Gimnázium kosárlabdacsapa­ta Nagykátán a helyi Vörös Meteor ellen lépett pályára. Nagykátai VM—Kossuth Gimnázium 72:62 (30:13) Cegléd: Túri 2, Füle 18, Ungureán 10, Udvardi 9, Nyúl 11. Csere: Dávid 6, Velkey 6, Fehér, Szunyogh, Szűcs, Kiss, Bernáth. A ceglédiek megilletődöt- ten kezdtek, támadásnál a szokatlanul kis terem na­gyon zavarta a játékosokat. Ekkor a hazaiak egyre-más- ra érték el kosaraikat, ami­re a gimnazisták csak el­vétve tudtak válaszolni. Hogy a hátrány a félidő végéig 17 pontra nőtt, annak fő oka a gyűrű „lazasága” volt, a távoli dobások szinte kivé­tel nélkül kipörögtek a ko­sárból. A második játékrészben nagyot változott a játék ké­pe. A vendégek a lehető legjobb taktikát választva, a támadásaikat a palánk alá betörve igyekeztek befejez­ni, ami meg is mutatkozott az eredményen. A csapat az utolsó 7 percben emberfogás­ra tért át, de két kezdő já­tékosának kipontozása miatt nem sikerült a hátrányt be­hozni. Végeredményben a ha­zaiak 10 pontos győzelmet arattak, első félidei játékuk alapján megérdemelten. A gimnazistáknak csak szünet utáni teljesítményük volt ki­elégítő. A játékvezetők sok hibával vezették a találkozót Jók: Füle, Udvardi, Dávid. Nyúl játékán látszott, hogy a bemelegítéskor bokasérülést szenvedett. Nem volt a szo­kott robbanékony. (—reán) Asztalitenisz Az ifjak szépen szerepeitek Vasárnap Gödöllőn játszot­ták a Gödöllői Ganz—Abony ifjúsági és felnőtt asztalitenisz­rangadót. Az ifjúsági csapat óriási küzdelemben — Mádi Béla, Fehér János és Péter József összeállításban — 6:3 arány­ban legyőzte az esélyesebb Ganz csapatát. Ezzel nemcsak a tavaszi fordulóban 7:2 arány­ban elszenvedett vereségért vágott vissza az abonyi csa­pat, hanem nagy lépést tett előre, hogy megszerezze az el­ső helyet. Jelenleg a második helyen áll a csapat, ha ilyen töretlen akarattal és lelkese­déssel játszik tovább is, akkor ez évben az abonyi csapat nyerheti meg az ifjúsági me­gyei csapatbajnokságot. A felnőtt-csapatbajnokságon a tartalékos abonyi csapat 13:3 arányú vereséget szenvedett. Bár ebben a vereségben nem látszanak a szoros mérkőzések, mégis azt kell mondanunk, hogy teljes csapattal akár a döntetlen eredményt is kihar­colhatták volna.

Next

/
Thumbnails
Contents