Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

Honvéddicsőség — Pákozdtól napjainkig • • Ünnepségsorozat a fegyveres erők napján A 48-as pákozdi csata hő­seire emlékezett az elmúlt na­pokban Vác és a járás lakos­sága. Péntek este a fegyveres erők házában volt az első ünnepség. Másnap délelőtt egyik váci lak­tanyában volt ünnepélyes meg­emlékezés, amelynek vendégei sorában megjelent Búzás Ist­vánná, a városi pártbizottság titkára és Arany István ta­nácstitkár. A polgári védelem parancsnoksága kitüntette leg­jobb munkatársait. Szombat délután tartották a városi központi ünnepséget. A Madách Imre Művelődési Köz­pont nagyterme megtelt ven­dégekkel. A színpadon az „1848 —1968”-as évszám alatt üdvöz­lő felirat köszönötte fegyveres testületeink tagjait. A díszel­nökségben helyet foglalt Popp József osztályvezető, a városi pártbizottság, Lukács Ferenc elnök, a városi tanács képvise­letében. A Himnusz elhangzása után Pálmai László, a városi KISZ- bizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Biró Béla megyei tanácstag, a Géza ki­rály téri gimnázium igazgatója mondott beszédet. Felidézte a szabadságharc diadalmas üt­közeteinek emlékét. Idézte a márciusi fiatalokat, Kossuth drámai felhívását. Ifjú Dániel Kornél közben elszavalta Pe­tőfi „A vén zászlótartó”-ját. A szónok ezután az 1919-es Vörös Hadseregről emlékezett meg, majd fegyvert forgató mai fia­talokról beszélt, akik a hatá­ron, a munkásőrségben, a rend­őrségben védik a békét és a rendet. • Pálmai László három hon­védalakulat KlSZ-szervezeté- nek és több jó munkát végző parancsnoknak, honvédnek át-. nyújtotta az ifjúsági szervezet elismerő oklevelét. A kitünte­tettek között volt Bahil János j alezredes, a kommendánsi hi­vatal vezetője és Lakatos Gyu­la, a fegyveres erők klubja pa­rancsnoka is. A záró műsorban a budapes­ti helyőrségi kórus és a hír­adástechnika irodalmi színpa­da szerepelt. . A járás központi ünnepségét vasárnap délelőtt a MÁV Du­nakeszi Járműjavító Vállala­tának sporttelepén tartották mintegy ezer vendég részvéte­lével. Megjelent az ünnepsé­gen Balogh László, a járási pártbizottság első titkára és Berkó Árpád osztályvezető, a váci fegyveres alakulatok pa­rancsnokai, a társadalmi és tö­megszervezetek vezetői. Baráth András megnyitója után Rubik László, a Pest me­gyei KISZ-bizottság osztályve­zetője mondott beszédet. Az ünnepség után színes mű­sor következett. A XI. kerületi MHSZ-szervezet idomított ku­tyáit mutatták be. Lovasbemu­tató, lövészverseny, úttörők ra­kétabemutatója és harcászati bemutató egészítette ki a prog­ramot. Vácott vasárnfip délelőtt sportesemények színtere volt a Kosdi úti vasutaspálya. Este tánczenekarok és szólisták ve­télkedtek a fegyveres erők há­zában. A polgári védelmi kiállítás ma délelőtt nyílik meg a volt görög templom épületében. Két hétig lesz megtekinthető. (papp) VÁC I tfÁPLQ-,111 Hmii—iuüjiii1—> |—'Irf-—ntm I nm_,»—whm I —■ A PEST MEGYEI HÍRIAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 830. SZÁM 1968. OKTÓBER 1., KEDD Városunkban forgatták Játékfilm a Tanácsköztársaság napjaiból A Lenin úti művelődési köz­pontban volt a toborzóiro­da. Sokan jelentkeztek, nem­csak a napi 60 forint mun­kadíjért, hanem azért is, hogy megismerkedjenek a filmgyártás kulisszatitkaival. A Köztársaság úti Fürdő és Csokonai utca közötti sza­kasza falusias képet nyert, Felelősség az emberekért Munkavédelmi hiányosságok sorozata a termelőszövetkezetekben Hétszeres üzemi névadó ünnepség A Híradástechnikai Anya­gok Gyárának Zrínyi utcai kultúrtermében hangulatos üzemi és családi ünnepséget tartottak szombaton: nét kis új magyar állampolgár: Pilán József, Fazekas Ildikó, Amb­rus Péter, Dornai Györgyi, Pe- theö Klára, Ferencsik Tamás és Péter Péter újszülöttek névadóját. Az ipari üzemekben már régóta és nagyon szervezetten működik a munkásvédelmi és balesetelhárítási tanács. A biz­tonsági megbízottak itt nagy gyakorlattal rendelkeznek. Nem mondható ez el a terme­lőszövetkezetekről, ,még azok­ról sem, amelyekben ipari jel­legű tevékenységet is űznek. Évente kétszer tartottak eddig biztonsági szemlét, de az utasí­tások ellenére sem szüntették meg a balesetveszélyt. A se­gédüzemekben nem teremtet­ték meg az óvó rendszabályok­ban meghatározott munkafel­tételeket, sok helyütt a veszé­lyeztetett munkakörben dolgo­zóknak még a védőételt és vé­dőitalt sem biztosítják. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a termelőszövetkeze­ti üzemekben és munkahelye­ken az elsősegélynyújtó felsze­relések is hiányosak, és a legtöbb helyen nincs olyan ember, aki akár csak alapfokon is ismerné az elsősegélynyújtás szabályait. A termelőszövetke­zeti tagok balesetelhárítási is­meretei is csak egy-egy szűk területre korlátozódnak. Mindezek figyelembevételé­vel a járási tanács végrehajtó bizottsága elrendelte, hogy a szövetkezetek vezetői ne­gyedévenként ellenőrizzék az óvó rendszabályok be­tartását, javítassák ki a hibákat, a téli időszakban szervezzenek bal­esetelhárítási tanfolyamokat, ahol minden termelőszövetke­zeti tag megismerkedik a ter­melőszövetkezet egészére ér­vényes óvó rendszabályokkal. Minden tsz-ben he kell szerezni az első­segélynyújtó felszerelése­ket, és biztosítani kell a védőételt és védőitalt, ahol az elő van írva. Végül járási tanács mezőgazdasági osztálya javaslatot tesz a tsz közgyűléseknek, hogy balese­tek esetén csökkentsék a pré miumot, ha pedig az üzem hi­bájából halálos baleset fordul elő, az érintett vezetők egyál­talán ne kapjanak prémiumot. (- i) ASZFALTOZOK (Csemy felvétele) •* ÚJSÁGHÍR: „ ... a brutális tiszt, egy Róma környéki ka­szárnya udvarán kiköttette Lucianó CapaSso tüzért, aki a tűző napon órákig eszméletle­nül csöngött megkötözve... A tüzér bűne: ... a parádé előtt késve húzta magára az uni­formist ...” A z ezredparancsnokságon tiszti gyű­lést tartottak, a további kiképzési tervet, dolgozták ki a téli hónapokra. December első napjait írtuk. A láger barakkjai fehér hósapka alatt hallgat­tak. A csatakos utcákon sár és homok és fűrészpor tapadt a bakancsokra. Ba­kancsokra? Gúnyolni sem lehetett már ezeket az elnyűtt, lyukas talpú agyon- suvikszolt lábbeliket régi nevükkel. A „díszmenet” gyakorlásakor vicsorító orrú, világító talpú, harcsabajuszú ba­kancsok sírtak a suszter után. Cinege Miska fagyott lábbal, folydogáló sebek­kel, kapcáján taposva vonult ki már két napja. Tüzelőt nem adott a német láger­kommandó. A déli bevonulásnál a szá­zad rőzsével, gallyakkal, gyűjtögetett fadarabokkal vonult vissza, de befűteni csak este volt szabad. Sovány, foltos, de büszkeparancsnokú század voltunk. Juhász hadnagy úr extrára igazított legénységi köpenyben, zubbonyban, Szálasi-mákonytód telítetten úgy élt, mintha egy díszegyenruhás testőrszá­zadot parancsnokolt volna Budapasten, a legvadabb „nyilasbéke” napjaiban. A tűrés, szenvedés, éhezés és fázás ellen egyetlen orvossága volt; kitartott kezé­nek robotszerű mozdulata, ahogy a tisz­telgést fogadta: „kitartás!” A rebarbaralevesek egyre vékonyab­bak és ritkábbak lettek, a kenye­rekben a fogpiszkálónyi szalmaszál és a fűrészpor mindinkább szaporodott. Két­ségbeejtő volt az élet a hideg és éhség mellett, a napi hosszú gyaloglások és „harcászati” gyakorlatok miatt. Az ételosztás képe szívet facsaró, so­ha el nem felejthető emlékként gubbaszt bennem, mint gyógyulni nem tudó seb. A hatalmas kétfülű kondér előtt di­deregve, de szoros vigyázzban és lénia­egyenes sorban álltak a katonák és szinte hallható nyeldelések közepette léptek egy-egyet, a kondér felé. Aki megkapta a csajkájába szűrt levest, nem ment messzire, sokan kanál nél­kül, mohón itták meg a forró ételt. Má­sok lassabban kanalazták, közben ál­landó pislogással a kondért vigyázták. A repeta már csak annyit jelentett, Egy falat kenyér hogy — aki bírja — marja. A hadnagy úr ezt már nem várta meg. Ebben az időben neki a tisztiétkezdében kezdő­dött az ebédelés szertartása. A tisztikonyha „hazulról” mentett zsírral, szalonnával pakolta meg az éte­leket. Vaska ezredes úr személygépko­csijának hátsó ülésén az oldalszalonnák terpeszkedtek, melynek kíséretét ő ma­ga látta el. D. Gábor Vác környéki parasztgyerek volt, mikor munkaszolgálatra behívták. Saját civil ruhában kezdte katonaéletét, valahol a Tisza mellett, futóárkok ásá­sával. Innen került Tokodra, itt öltö­zött át angyalbőrbe. Pofás, nagyétkű, erős gyerek volt. Átlagember, nem rosz- szabb katona sem. Tűrni, szenvedni azonban nem tudott. Falujában még a háború alatt is házi kemencékben sző­kére sütött kenyeret ettek. Vastag ka­réjjal, rozzsal keverve. A kenyeret csak délután, alkonyat tá­ján hozták meg u, naposok. A szobapa­rancsnokok vették át a naposoktól, a szobalétszám szerint. Gábor Soproni szakaszvezető rajához tartozott, ezek kapták meg utolsónak a kenyeret, s a szeletelésnél tartottak. Egy szelet — egy ember. Az ügyeletes nyitogatta a barakkok ajtaját: „Riadó! Sorakozó az udvaron”! 1 uhász hadnagy úr unatkozott. Csen­C des káromkodások, óvatos mozgá­sok között gyülekezett a század. D. Gá­bor szobáját félig felszeletelt, kiosztat­lan kenyérrel hagyta hátra a szakasz. Gábor még motozott valamit a szek­rényben. Utolsónak maradt. Futtában elkapott egy szelet kenyeret. A része­met — gondolta. — A saját adagomát vettem el — nyugtatta magát. Egy'falás és a többit a gázálarc táskájába tette. Az álló sorba élőről fúrta be magát, s a sor hullámzani, ingadozni kezdett. Orosz őrmester ordított, cifrázta a fel- és lemenőket, s valamit a busa nagy fejéről is áriázott. A hadnagy úr az iroda ablakán át szemlélte a századot. Kizörgetett. Az őrmester futva az irodába ment. Jelen­tett. D. Gábort este két órára kikötötték. A hideg folyosó egy szarufájához húz­ták, csontos, lesoványodott, kifordított, gúzsbakötött karjait. A kiéhezett, ron­gyos paraszt katona konok feje dacba hajtotta magát. Az első félórában em­berölő szemmel nézett le a kötélről, láb­ujjhegyével szteppelve a betonon. Egy óra elteltével vörösödni, majd fehéred- ni kezdett, s lehunyta szemeit. Juhász hadnagy vizitelt és huzatott a kötélen. A kikötött lábhegyeivel alig- alig érte már a követ. Nyögött és mell­kasa magasba húzódott. Másfél óra telt el a büntetésből. D. Gábor kiskatona ájultan csüngött, kókadt fejjel. Az őr­mester* jelentett. „Tovább”! Nem sckkal a két óra eltelte előtt, a katonanadrá­gon, a comb és lábszár tájékán, sötét vízfolt kezdett el terjedni... Az idő letelt, a kötelet megengedték, és a test, mint üres zsák, földrehup- pant... J uhász hadnagy úr Nyugaton ma­radt. D. Gábor itthon van a falu­jában, de azóta sem nyerte vissza kikö­téskor elvesztett egészségét. (Az olasz kapitány bűnügyében ezen a héten hirdettek ítéletet.) (harmos) A révmester lánya, most forradalmi hős Bemutató: 1969 tavaszán Markos Mihály rendező el­gondolása nyomán. Vastag földréteggel hintették be az aszfaltozott utat. Piaci pad­kák kerültek a Szenthárom­ság téri virágágyás köze­pére, 1919-es plakátokat ra­gasztottak a piarista temp­lom bejárata melletti hir­detőtáblára. „Pokolrév” lesz a film címe. Főhőse Pille Mária, a rév- mester lánya, aki a tizenki- lences proletárdiktatúra ide­jén hőssé magasodik. Szem­befordul családjával és ki- zsákmányolóival, majd hősi halála tesz pontot harcos éle­tére. A mese alapja megtörtént eset. Galambos Lajos „Mit tudtok ti B. Máriáról?” című kisregényéből készül, amely folytatásokban megjelent a Népszabadságban. A hely­szín Kecskemét — de a képernyőn majd váci házsorokat látunk. A felvételek útszakaszát le­zárták. A kordonnál sokan nézték a huszas évek öltö­zékeiben megjelenő színésze­ket, a nagy kerekű, piros gép­kocsit, a lovon száguldó ka­tonákat. A szereplők, Széles, Anna, a vendégszereplő Irina Gar- descu, Dávid Kis Ferenc és a többiek sok váci barátot szereztek a felvételek idején. A 130-as számú fűszer-cse­mege bolt túlórában nyitva tartott, hogy a színészek és a műszaki dolgozók beszerez­hessék a szükséges enni-in- ni valót. Vasárnap volt az utolsó forgatási nap. Készül még külső felvétel Ti- szanánán, majd műterembe kerülnek a tekercsek. A be­mutató 1969 tavaszán lesz, a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak félévszázados jubileu­mán. (P. r.) A Magyar Vöröskereszt já­rási elnöksége holnap dél­után két órakor baráti ta­lálkozót rendez a fegyveres testületek véradásban pél­damutató tagjainak, a já­rási tanács székházában. SPORT A néphadsereg napi sportverseny eredményei Kellemes időben és percnyi pontossággal kezdődött a nép­hadsereg napjának tiszteleté­re rendezett sportverseny. A honvéd sportolókon kívül kö­zépiskolások és üzemi sporto­lók is indultak. (Nagy sikere vblt az MHSZ repülőmodelle­ző bemutatójának is. Százméteres síkfutás: 1. Sző­ke Antal (10,2 mp), 2. Ré- pánczki Miklós (12,8 mp), 3. Loznyik József (13 mp) (hon­védek). 400 méteres síkfutás: 1. Po- Iauf István (58,9 mp), 2. Tóth Imre (60 mp), 3. Fodor Tibor (1 perc) — (honvédek). 800 méteres síkfutás: 1. Pé­ter Gábor (2,16 perc), 2. Po- lauf István (2.20 perc), 3. Fo­dor Tibor (2.23 perc) (honvé­dek). 800 méteres felszereléses fu­tás: 1. Száraz László, 2. Simon János, 3. Orvos-János (honvé­dek). Távolugrás: 1. Szőke Antal (582 cm), 2. Répánszki Miklós (574 cm) (honvédek), 3. Mago­sin Dezső (Forte) (536 cm). Magasugrás: 1. Hegedűs András (170) cm), 2. Kondocs András (165 cm), 3. Kosa And­rás (155 cm), (honvédek). A Hajógyár—Honvédség labdarúgomérkőzés 5:3 (2:2j eredménnyel ért véget. Felsőgödi győzelem a megyei raisgadóu Felsőgöd—Dunaharaszti 2:0 (2:0), Dunaharaszti, 100 néző. Az öregfiúk labdarúgó­bajnoksága NB I-es csoportjá­ban, a megyei rangadón a Dunaharaszti jóképességű csapata fogadta a bajnokság­ban jól szereplő Felsőgödöt. Felsőgöd a következő ösz- szeállításban szerepelt: Klei­ner — Gróf, Czuczor, Artner — Jónás, Goda — Simkó, Juhász, Bábi, Balázsovits, Horváth (Nyitrai). A nagyiramú mérkőzés első negyedórájában kiegyensúlyo­zott játék folyt, főleg a két 16-os között. A 17. percben a dunaharaszti kapui elé beívelt labdát a védők nem tudták megjátszani, a szemfüles Hor­váth a tétovázó védők közül kilépett, és a kapu bal oldalá­ba helyezte a labdát. A gól után a Felsőgöd támadásban maradt, főleg a jól játszó kö­zéppályások jóvoltából. A 23. percben Juhász elfutott a jobb szélen, beívelt labdáját Bábi ollózva, kapásból a ka­pu bal oldalába vágta. A második félidőben a Fel­sőgöd az eredmény tartására rendezkedett be. A mérkő­zés utolsó percében Jónást a hazai védelem csúnyán leterí­tette. A jól és lelkesen ját­szó Felsőgödből ki kell emel­ni Czuczor, Artner, Jónás, Go­da, Balázsovits és Bábi játé­kát. A Váci Vendéglátóipari Vállalat 1969. JANUÁR 1-1 BELÉPÉSSEL FELVESZ egy közgazdasági érettségivel rendelkező, kontírozó könyvelőt, egy értékkönyvelőt, hat üzemkönyvelő}, három üzemelszámoltatót és egy pénzügyi előadót. JELENTKEZÉS: A VÁLLALAT SZEMÉLYZETI ÉS MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Vác, Lenin út 35. üi.: Meizner J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents