Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-10 / 238. szám

1968. OKTOBER 10., CSÜTÖRTÖK rjLaá MEGYEI sMndm 3 Losonczi Pál Szegeden Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke szerdán Szegedre látogatott. Délelőtt a Csongrád megyei Pártbizottság épületé­ben találkozott és beszélgetést folytatott Csongrád megye és Szeged város párt- és állami vezetőivel. Délben a szegedi egyetemek Dugonics téri köz­ponti épületének aulájában részt vett a szegedi József At­tila Tudományegyetem tanácsa és a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanácsa ünnepélyes doktoravató ülésén. Az ünnep­ségen megjelent dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter is. Az együttes tanácsülésen ki­váló tanulmányi eredményeik alapján „Sub auspiciis rei pub­licae populáris” kitüntetéssel doktorrá avatták Pataki Mária jogászt, Penke Botond okleve­les középiskolai tanárt és Ju- lesz János orvost. Losonczi Pál, az Elnöki Ta nács elnöke a népköztársaság címerével díszített aranygyű­rűk átadásakor beszédet mon­dott. Losonczi Pál és a társaságá­ban levő személyiségek ezután sétát tettek a szegedi Kárász utcában, majd ellátogattak a szegedi Felszabadulás Terme­lőszövetkezetbe. Losonczi Pál ezután a Sze­ged- környéki olajmezőt tekin­tette meg. SZURETHAJRA 5,1 millió hektoliter bor Szeptember második felében a csapadékos időjárás miatt mindenhol meggyorsult a sző­lőszüret: a rothadási folyamat a későbbi érésű fajtákra is át­terjedt. Az ország 353 000 holdnyi termőszőlő-területén október első napjaiban már a szüret utolsó szaka­sza kezdődött meg, és ez hozzávetőleg még két- ■ hetes munkát ad a gazdasá­goknak. A szőlő létartalma a rotha­dás miatt a szokásosnál vala­mivel kevesebb, 68—70 száza­lékos. Mindamellett úgy lát­szik, hogy az a termelésbecs­lés bizonyult helyesnek, amely a tavalyihoz hasonló mennyi­séggel számol. A szakemberek szerint az idei bortermés 5,1 millió hektoliter körül lesz. A minőséget általában a tavalyinál jobbnak tartják. Cukorfokának átlaga hozzáve­tőleg 18 körül van, de egész sor borvidéken mértek ennél többet. Hogy másként legyen Érdekes és izgalmas tanács­kozás részvevője voltam a múlt napokban. A megyei nép­művelési tanács rendezett vi­tát arról, hogyan lehetne tar­talmasabbá és eredményeseb­bé tenni a termelőszövetkeze­tekben végzett kulturális mun­kát. Igaz, hogy az elmúlt esz­tendőkben is volt lehetőség és példa rá — a gazdaságok jö­vedelmük két százalékát for­dították szociális és kulturális célokra —, de a két területen fölhasznált összeg aránytalan­sága és a kultúrára szánt pénz elfecsérlődése sok vitára adott alkalmat. Pedig a termeléssel, a termélés fejlesztésével köz­vetlenül összefüggő feladatok végrehajtása mellett napjaink­ban szükségszerűen egyre na­gyobb az igény a mezőgazdasá­gi dolgozók általános művelt­ségének és szakmai továbbkép­zésének fokozottabb biztosítá­sára. Hogy miért szükségszerű? Megváltozott a parasztság életmódja, jelentősen növeke­dett életszínvonala s ezzel pár­huzamosan változott kulturális igénye, politikai,, közgazdasági, jogi kérdések iránti érdeklődé­se. Ugyanakkor a mező­gazdasági dolgozók általános műveltségének, szakmai kép­zettségének növelése döntő mértékben befolyásolja és meghatározza a mezőgazdasági üzemek termelési eredmé­ŐSZI RÓZSAK II. Azok a napok.. HEGEDŰS KAROLY 67 EVES nyugdíjas, a váci mun­kásőrség parancsnokságának állandó ügyeletese lesimítja szép, fehér haját, majd töp­rengve teszi tenyerét az arcá­hoz, szemét becsukja, kon­centrál: — Azok a napok, azok a na­pok...— többször is megis­métli a csupán lélegzethosszú szavakat. — Tizenhét éves voltam, de jól emlékszem min­denre, minden apróságra, je­lentéktelennek tűnő cselekede­tekre. 1918. október 31-én dél­előtt a hatósági hússzék előtt álltam sorban, néha zsírt, vagy húst is mértek. Hosszú sor állt, a vége egészen messze ka­nyargóit. Az emberek átko- zódtak, szidták a hentest, mi­ért dolgozik olyan lassan ... Közben befutott a pesti vo­nat ... lövöldözést hallottunk, majd katonák jelentek meg ... százszámra ... fegyveres civi­lek is jöttek... hangosan kia­báltak, ordítoztak ... „Nézzé­tek — mondta egy asszony — őszirózsa van a sapkájukon.” A katonák közelebb jöttek és amint összefutottak egy-egy helybeli egyenruhással, külö­nösen tisztecskével, szolgálat- készen eltávolították sapkájá­ról a monarchia jelvényét, meg a rangjelzést... Közben kiáltoztak: Pesten kitört a forradalom... Nemzeti Tanács van... — Mit értett ön ezekből a szavakból? — Mindenki mást beszélt, de arra ráhallottunk: „vége a háborúnak, béke lesz, köztár­saság”. Egyesek röplapokat osztogattak, amelyeken az volt: Elvtársak, munkások, ka­tonák! Érdekes íze volt ennek a megszólításnak... Többed- magammal úgy döntöttünk, el­megyünk Pestre, megnézzük, mi is van a fővárosban. Sze­nesvonatra ültünk fel, s ami­kor elhaladtunk az állomások környékén, rengeteg embert láttunk, csoportokba verődve tárgyalták az eseményeket. Akik azt kiáltották: Éljen a forradalom!, azoknak szenet dobáltunk le. — Mi volt Pesten? — BEKERÜLTÜNK A FOR­GATAGBA, sodortak bennün­ket az Astória-szállóhoz, ott székelt a Nemzeti Tanács. Né­ha kijött onnan valaki, beszé­det intézett hozzánk. Akkor hallottam Károlyi, Garami, Kunfi nevét emlegetni, de nem tudtam, kik ezek. Amikor es­tefelé egy magánosabb utcán mentünk végig, csendőrökkel találkoztunk. A tollat levették már a kalapjuk mellől, de megismertem őket és borzongás futott végig bensőmben. Egy másik keskeny utcából kifordult két oroszul beszélő férfi, volt hadifoglyok, a csendőrök után lopakodtak és hátulról akko­rát ütöttek a fejükre,1 hogy a kalap a fülükig becsúszott... Nevettünk és csak nevet­tünk ... Álltunk a szürke bér­házak között, és térdünket csapkodtuk ... „Beütötték ne­kik, beütötték” —, kiáltozta a barátom és röhögtünk. Hegedűs Károly kicsit pi­ronkodva mosolyog most is az eseten. — Teljesen valószínűtlennek látszott, hogy ilyesmit egyszer meg lehet tenni. Jó volt a forradalom ... Visszafelé a Dunakeszi Járműjavítónál pezsgőt osztogattak egy ott veszteglő vonatból... aki már eleget ivott, lefeküdt a sínek mellé... — Derült idő volt akkor? Vissza tud emlékezni? — Igen. Nem esett, sütött a nap, bár csípős éjszakák vol­tak. Já szüretidőnek ígérkezett. A vonaton sok katona tartott hazafelé. Többen meg is hal­tak, mert Alagnál a híd leso­dorta őket a vagonokról . Az állomásokon a helybeliek fosz­togattak ... sokan csak azt tartották fontosnak, vigyenek, amit lehet... katonaszövete­ket, bort, ruhát, élelmiszert... de aztán megalakult minden­hol a nemzetőrség és megaka­dályozta a kilengéseket... Amikor Illaváról kiszabadul­tak a gyilkosság, rablás miatt elítélt fegyencek és vonattal Vácra jöttek, a nemzetőrség körülfogta az állomást és mi­vel azok lőttek, megrohamoz­ták a felfegyverzett fegyence- ket. Nagy csetepaté volt. — Vácon kikből állt a Nemzeti Tanács? — Preszly Elemér, Sáfár Béla, Grünhut József, Kondra Mihály, Borsos Endre és Balog Rúzsa József. ELŐVESZEM JEGYZETEI­MET és mutatom neki, mit írt már a novemberi újság: ... „A dicsőséges nemzeti for­radalom, amely szempillantás alatt szabaddá tette a magyart, végigviharzott Budapest váro­sán és elérte Vácot is... A laktanyai legénység forrongá­sát csillapítva Rády József százados a helybeli honvédség parancsnoka szép beszédet in­tézett a legénységhez, amely­nek a tisztikarhoz való hűsége helyreállt...” — Óh, ezek a tisztek és vá­rosi vezetők — kiált fel Hege' dűs — senki sem éltette náluk jobban a forradalmat, senki sem tülekedett úgy a pozíció­kért. Még a Tanácsköztársaság alatt is, később, alig lehetett elhessegetni őket, mind hiva­talt akart vállalni. Még a bör­tön régi parancsnoka is úgy mondta Kovacsiknak a későb­bi direktóriumi elnöknek: „Kérlek tisztelettel, elvtárs!”, Majd a nyakukat törték ki a szolgálatért. — Mit adott a forradalom Vácnak? — ezt kérdezem még az idős veterántól. — A frontokra! hazajöttek a katonáink, apáink, testvéreink. Már, aki haza tudott jönni... Alkotmányos úton hozták a városban is a rendeleteket... a Nemzeti Tanács tejet osztott, felemelték az özvegyek nyug­díját ... egymillió koronát gyűjtöttek a szegényeknek ... tűzifát adtak ... Persze, a ve­zetésben levő régi emberek — tisztelet a kivételnek — szabo­tálták a Pesten hozott törvé­nyeket, igyekeztek lassítani a forradalmi folyamatot. A nép azonban itt is elsöpörte őket. A Tanácsköztársaság alatt még földet is osztottak. Akinek öt holdon alul volt, az kapott... Meglett idős embereket láttam én akkor sírni az örömtől... A gyerekeket elküldték nya­ralni, köztulajdonba kerültek a műkincsek, a tanárok közül sokan kultúrpalota építéséről álmodoztak, azt hiszem terve­ket is csináltak ... az analfa­béták részére ingyenes okta­tást szerveztek... A „Vörös Újság” azt is hozta, munkás­egyetemek lesznek, amelyek­nek hallgatói a szegényekből kerülnek majd ki... Leszállí­tották a munkaidőt... Nem le­het elsorolni azt a sok intézke­dést, ami a csekélyke 133 nap alatt született... — És maga mit tett ezekben az időkben? — TIZENHÉT ÉVES VOL­TAM, amikor az első őszi­rózsás sapkájú katona megje­lent Vácott, és májusban már a Vörös Hadsereg tagjaként meneteltem. Kovácsinas vol­tam, tudtam, ezt a helyzetet védenem kell. A rétsági 3-as vörös gyalogezredben végig­harcoltam a Felvidéket. .. So­kan voltunk a környékből, mert itt gróf Csáky Károly püspöknek 40 ezer holdja volt... került hát onnan, sok jó vöröskatona. Hegedűs Károly apósát, Klein Károly direktóriumi ta­got 1919. augusztus 14-én ki­végezték. A róla elnevezett ut­cán indulok el történetük utol­só epizódját nyomozni. Szüts L Dénes nyeit. S végül, de nem utolsó­sorban: a megye termelőszö­vetkezeti tagságának több mint nyolcvan százaléka negyven évnél idősebb. Ahhoz, hogy minél több fiatal vállaljon munkát a termelőszövetkeze­tekben, feltétlenül szükség van kulturáltabb életkörülmények biztosítására. A termelőszövetkezeteknek — társadalmi feladatukra való tekintettel — kulturális kötele­zettségeik is vannak tagjaik­kal szemben. Az új tsz-törvény a szociális és kulturális ala­pot kettéválasztotta éppen azért, hogy a kulturális kiadá­sokra is elegendő fedezet áll­jon rendelkezésre. A termelőszövetkezetek többségében a kulturális ne­velőmunkát jelenleg alkalom­szerűen, kellő irányítás és szer­vezés nélkül végzik. Helyen­ként ugyan tapasztalható bizo­nyos fejlődés, de a megye ter­melőszövetkezeteinek összké­pét tekintve, ez a munka nem kielégítő. Mi a megoldás? Feltétlenül szükséges a terme­lőszövetkezeti vezetők és a nép­művelők szoros együttműködé­se. Ez az előbbrelépés kulcs­kérdése. A részletkérdésekben természetesen volt vita s nem is kevés. Az alapvető kérdé­sekben azonban mindenki egyetértett: a termelőszövetke­zetek oktatási-kulturális bi­zottságai vonják be munká­jukba a község népművelési szakemberét; a területi szövet­ségek alakítsák meg a szövet­ség oktatási-kulturális bizott­ságát, amelynek feladata a ter­melőszövetkezetek kulturális és oktatási munkájának az irá­nyítása kell .hogy legyen; a könyvtárak, művelődési házak és múzeumok minden esetben adjanak pontos tájékoztatást a termelőszövetkezeteknek és a területi szövetségnek. Néhány újszerű javaslat is helyet kapott a vitában. Pél­dául: ahol erre lehetőség van, több terpielőszövetkezet kö­zösen alkalmazzon egy főhiva­tású népművelőt. Vagy: a kul­turális alap helyes felhasználá­sával törekedni kell arra, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyekben még nincs, vagy a művelődési házban sem mű­ködik, mielőbb létesítsenek termelőszövetkezeti klubot akár önállóan, akár pedig a községi művelődési házzal kö­zösen. Továbbá: törekedni kell annak a helytelen gyakorlat­nak a megszüntetésére, hogy a termelőszövetkezetek •— kul­turális alapjukból — csak ál­talában támogassák anyagilag a község művelődési házát; a lehetőségekhez képest adjanak az eddiginél is többet, de cse­rébe ugyanolyan értékben kér­jenek kulturális ellenszolgál­tatást a művelődési háztól. A tanácskozás részvevői helyesen állapították meg: a termelőszövetkezeti paraszt­ság, a falu lakosságának mű­velődése társadalmi igény, s valamennyi — ebben a mun­kában érdekelt — szervezet és intézmény közös ügye kell hogy legyen. Ebből következik, hogy a jövőben közösen kell keresni a munka jobb meg­szervezésének, eszközeinek és formáinak új lehetőségeit an­nak érdekében, hogy minél több tájékozott, művelt, szak­mailag képzett dolgozója le­gyen a megye termelőszövet­kezeteinek. p. p. A Bezosztája Falun jártam a napokban és ismerőseim figyelmeztet­tek: itt igen jó kenyeret süt­nek, igazi kisipari kemencé­ben, ragadjam meg az alkal­mat. Vettem is egy gyönyörű, barnapiros magyar cipót. Oda­haza óriási volt a sikerem. Még a szomszédok is átjár­tak kenyeret enni és nem fu­karkodtak az elismeréssel. „Hiába, ez a jó falusi kenyér és ez az igazi jó magyar bú­za, ebből lehet jóizűt falatoz­ni.” Hallgattam, nem szóltam. Nem mondtam el — egyéb­ként korántsem dicsérő véle­ményemet a városi sütőipar­ról, de a búzáról se. Mosolyo­mat azonban alig-alig tudtam leplezni. Éppen mostanában foglalkoztam ezzel a kérdés­sel, így pontosan tudom, hogy a maga idejében kiváló szol­gálatokat tett, nagy nevet szerzett magyar Bánkúti búza ma már legfeljebb hírmon­dónak, itt-ott található föld­jeinken. Ahol magyar fajtát termesztenek, ott a közel­múltban nemesített, félinten- zív, nem követelőző, de hálás Fertődivel foglalkoznak. Ez sem több azonban, mint a ve­tésterület egynegyede. A falu pedig, ahol a kenyeret vet­tem, híres tsz-szel büszkélke­dő, jó földű, belterjes vidék. Abban a határban külföldi búzát termesztenek. Engedjék meg tehát, hogy a szomszédok sok dicséretét most közvetítsem. Továbbad­jam a Bezosztájának. Annak a külföldi intenzív fajtának, amelyet ma már hazánk bú­zaföldjeinek több mint a két­harmadán termelünk. Nem is olyan régen, 1957- ben kezdődött. Szinte állan­dósultak akkor kenyérgabona­gondjaink. Mivel a régi, ma­gas vetésterületeket nem ál­líthattuk vissza, a hozamokat kellett növelnünk. A széle­sebb vizsgálódás érdekében kísérletek kezdődtek külföldi búzafajtákkal. A próbaképpen vetett cseh és német fajták­ról hamar kiderült, hogy te­nyészidejűk a mi viszonyaink­hoz képest túlságosan hosszú. Az olasz fajták sokat ígértek, de lisztjük minősége gyenge, gyökérzetük a keményebb te­leket nem állja. Évről évre több kiválóságról tett azonban bizonyságot a szovjet Be­zosztája. Hozama magas, az intenzív körülményeket külö­nösen meghálálja. Lisztje ki­tűnő, szára erős, nem dől meg. Kalásza nem rozsdásodik, magja nem pereg és hazánk­ban majd mindenütt ter­meszthető. Amikor 1960-ban a külföl­di fajták köztermesztésbe ke­rültek, a Bezosztájának már előkelő, de még nem döntő szerep jutott. Két év múlva is csupán a külföldi maggal ve­tett területek felét foglalta el. De előnyei a nagyméretű ter­mesztésben mindinkább ki­bontakoztak, úgyhogy az idén már az egyetlen komoly mé­retekben termesztett külföldi fajta volt hazánkban, aránya pedig elérte a 70 százalékot. A fennmaradó terület túlnyomó részén Fertődi termett. A búza terméshozama sok tényező függvénye. Való igaz, hogy nálunk az elmúlt évek­ben sokat javult a szakérte­lem, az érdekeltség, a vegy­szerezés, a műtrágyázás. Ha azonban az idén minden ked­vezőtlen körülmény ellené­re 14 és fél mázsa búzát ter­meltünk holdanként, ezért fel­tétlenül dicséret illeti a Be- zosztáját is. És reméljük, er­re a dicséretre a következő években fokozódó mértékben szolgál még rá. Kísérletezünk más hazai és külföldi fajták­kal is, de ezekben a hetek­ben a vetőgépek magládáit a legtöbb helyen Bezosztájával töltik meg, hiszen a fajta iga­zolt „teljesítőképessége” 25— 28 mázsa holdanként! Kenyérgabona-gondunkat te­hát megoldottuk és ebben nagy része volt annak, hogy 7—8 év alatt gyakorlatilag teljesen felváltottuk a ter­mesztett fajtákat. Érdemes lenne gondolkodni, nem kel- lene-e hasonló bátor lépéseket tenni más területeken is. A magyar mezőgazdaságnak ugyanis nem csupán a ke­nyérgabona-gondot kell meg­oldania! Földeáki Béla BUDAI JÁRÁS Új vezetőség 33 pártái apszervezetben Október elején kezdődtek a Budai Járási Pártbizottsághoz tartozó alapszervezetekben is a vezetőségválasztó taggyűlések. Eddig — mint a tegnap dél­előtti titkári értekezleten La­dányi Gyula osztályvezető be­jelentette — harminchárom titkárt, illetve vezetőséget vá­lasztottak újjá. A kezdeti ta­pasztalatok igen kedvezőek. Gondos előkészítés előzte meg a taggyűléseket, a beszámolók mindenütt tükrözték az elmúlt két év politikai és gazdasági munkáját, a párttagság véle­ményét Élénk eszmecsere bontakozott ki az előterjesz­tést követő vitában is. A rész­vevők huszonnégy százaléka kért szót, bírálta vagy tanácso­kat, javaslatokat adott a to­vábbi tennivalókhoz. Általános tapasztalat, hogy az arra leg­rátermettebb kommunisták kerültek a jelölő listára. A megválasztott vezetőségi tagok harminchat százaléka új. Ezt követően dr. Földes La­jos, a járási pártbizottság tit­kára ismertette az ötvenéves jubileumi évforduló méltó megünneplésének előkészüle­teit és feladatait. JATEKKIALLITAS A KPVDSZ kulturális na­pok keretében a Dabas és Vi­déke ÁFÉSZ ma Sári község­ben a gyerekek nagy örömére játékkiállítást nyit bábelő­adással egybekötve. A Szövet­kezetek Pest megyei Szövet­sége ismeretterjesztő előadást tart Inárcson, Kakucson és Üjhartyánban. Veresegyházon este író—olvasó találkozót rendeznek; Pátyon, Biatorbá- gyon, Túrán és Pilisborosje- nőn pedig megkezdik a „Tár­sadalmunk időszerű kérdései” tanfolyamot. áriJBlMP” Bedolgozók A Budai Járási Háziipari Szövet­kezet mintegy 1500 embert fog­lalkoztat, s abból 1300 bedolgozó. A külső tagok zöme ezer forinton fe­lül keres, de nem egy van közöttük, akinek 1500—1600 forint a jövedel­me. Udvarnoky Kál­mán nyugdíjas, tehát csak 500 fo­rint értékű mun­kát végezhet, háziasszony fele­sége viszont meg­keresheti a havi 1600 forintot is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents