Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

SZÓD SZÁZHÚSZ TSZ-TAG - DUNÁNTÚLON Turistaszálló a szigetvári kazamatákban A sződi Haladás Termelő- szövetkezet minden évben módját találja, hogy jutalom­kirándulásra vigye a tsz leg­szorgalmasabb tagjait. Az idén a Dunántúlra esett a választás. Szombaton reggel százhúsz tsz-tag foglalt helyet három autóbuszban'. Az IBUSZ három idegenvezetője, Szép Róbert, Jetsch Antal és Pászthory Lóránt kísérte el őket útjukra. * Az első napon 250 kilomé­teres utat tettek meg. Megte­kintették Dunaújváros neve­zetességeit, majd Dombóvár után Szigetváron fejezték be a napot. Itt az egykori kaza­matákban berendezett turista- száugoan aludtak. Másnap Pé­cset keresték fel. Felejthetet­len élményt nyújtott a híres Zsolnay Porcelángyár, a mű­emlékekben gazdag régi vá­ros megtekintése. Természete­sen nem maradt ki a Mecsek hegység sem a gazdag pécsi programból. Hazafelé jövet a három busz utasai i egymással vetélkedve dalolták a szép magyar nótá­kat. (p. r.) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM 1968. OKTOBER 9., SZERDA Növényvédelem a járási tanács vb napirendjén Október 10-én, csütörtökön ülést tart a járási tanács vég­rehajtó bizottsága. Az ülésen a végrehajtó bizottság tagjai megvitatják a járási növény- védelmi felügyelő jelentését a növényvédelem helyzetéről és a felügyelőség hatósági munkájáról, majd előkészítik a következő tanácsülés anya­gát, amelyben szerepel a Ha­zafias Népfront és a járási ta­nács együttműködésének ta­pasztalatairól, valamint a szo­cialista demokratizmus to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről szóló előterjesztés is. Lottó-tárgynyeremények A lottó szeptemberi juta­lomsorsolása alkalmával a kö­vetkező — Vácott forgalomba hozott — 38. heti szelvényekre húztak ki tárgyjutalmat: 427 649 (kétezer forintos élés­kamra utalvány); 1 215 632 (150 literes hűtőgép); 1 217 957 (porszívógép); 4 488 039 (tíz­ezer forint értékű bútor); 4 540 447 (kétezer forintos éléskamra utalvány); 4 541 178 (kétezerötszáz forint értékű méteráru); 4 541 441 (négyezer forintért háztartási gépek); 4 546 841 (kétezer forintos vá­sárlási utalvány); 4 552 180 (két­ezer forintos vásárlási utalvány OFOTÉRT cikkekre); 4 553 695 (táskarádió); 4 923 923 (kétezer forintos éléskamra utalvány); 4 932 730 (fényképezőgép); 4 948 866 (kétezer forintos vá­sárlási utalvány); 9 318 882 (te­levízió és ezer forint kész­pénz) ; valamint 9 569 335 (porszívógép). A nyertes utal­ványok október 19-ig adhatók le a Széchenyi utcai lottóiro­dában. Csütörtökön ingyenes jogi tanácsadás Október 10-én, csütörtökön délután öt órakor ingyenes jogi tanácsadás lesz a Lenin úti tömegszervezeti székház első emeleti termében. Ügye­letes: dr. Bartos Ferenc, a Váci Ügyvédi Munkaközösség nyugalmazott tagja. Két vállalat megegyezett A váci kenyér nyolc pontja A Váci Napló részletes I helyszíni tudósítást adott ar- j ról az ankétről, ahol az élei- | miszer-kiskereskedelmi vál­lalat és a sütőipari vállalat vezetői, munkatársai őszintén, bátran felszínre hozták a ke­nyérellátás körüli nehézsége­ket. Akkor mindkét részről ígéret hangzott el, hogy javí­tanak a helyzeten. Kedden elkészült egy ösz- szefoglaló jelentés a városi ta- nács-vb kereskedelmi csoport­jánál. Varga József csoportve­zető így összegezte az első an­két óta eltelt eseményeket: — A két vállalat ellenőrei­vel több mint három héten keresztül vizsgáltuk az élelmiszerüzletek kenyér­ellátását, a szállításokat, a megrendelé­seket. A vizsgálatok összege­zése után az igazgatók és az áruforgalmi osztályvezetők bevonásával megtárgyaltuk a szükséges intézkedéseket. — A vállalatok felelős ve­zetőivel kölcsönös egyetértés­ben, nyolc pontba foglaltuk össze a teendőket: A kenyér minőségének megjavítása érdekében a Malomipari Trösztnél biztosí­tani kell a keverőlisztet. Az üzletekben rendelő­tömböket kell rendszere­síteni. Nem lehet a megren­deléseket csupán a sütőipari vállalat szállítómunkásaira bízni. \ Q Mindkét vállalat tekint­se kötelező érvényűnek a megkötött szállítási szerző­dést. A sütőipar személyi vál­toztatást hajtott már végre. Tegyen további lépéseket a jobb szállítás megszervezésé­re. Esetenként a két válla­lat instruktorai a terme­lőüzemekben, gyártás közben is ellenőrizni tartoznak a ke­nyér és a pékáruk minőségét. Egyenlő esélyt kell biz­tosítani a két partner­nek: olyan ellátást kell a sü­tőipari vállalatnak biztosítani a kiskereskedelmi üzletek számára, mint amilyent saját szaküzletében biztosít. Az üzletek vezetői első- sorban a szállítási szer­ződések alapján adhatnak fel megrendeléseket. Szükség ese­tén — ha a vevők áramlása így kívánja — pótrendelések­re is sor kerülhet. m © O A kereskedelmi csoport javasolja a két vállalat­nak, hogy a választékosabb, a jobb kenyérellátás érdeké­ben — valamint a sütőipari termékek szélesebb körű pro­pagálása végett — nyissanak közös mintaszakboltot a Szé­chenyi utcában. O A szabad szombatokra való felkészülésre foko­zottabb gondot kell fordítania a két vállalatnak. A városban már tíz vállalat tért át rövi­dített munkahétre, így már pénteken nagyobb forgalom jelentkezik. — A kereskedelmi szak­igazgatás úgy véli, hogy a ke­nyérellátás megjavítása érdekében tett legújabb intéz­kedések, és a vállalatok erő­feszítései végre megoldják a város jó kenyérellátását — fe­jezte be tájékoztatását Varga József csoportvezető. (P. r.) Ha leszáll a köd... Lassan egy éve lesz, hogy elkészült a révállo­más. Akkor lebontották a régi épületet és a lépcsőle­járatnál levő lámpa kábe­lét is. Ez a lámpa világí­tott a ködben, ha ezt látták a vezetők, tudták, merre kell haladniuk. Azóta itt nincs világítás. Az új állo­másról csak gyéren szóró­dik oda fény, és semmikép­pen sem elég ahhoz, hogy a gyengébb szemű utasok az esti órákban nyugodtam mehessenek le a lépcsőn et hajóba. Az elmúlt hóna­pokban '— mint mondják a révnél — nagyon sok­szor kérték az ÉDÁSZ-t: küldjenek egy szerelőt és javítsák meg a lejárat vilá­gítását. Azóta is küldik ... Talán nem kell külön felhívni a figyelmet, hogy az elkövetkező hetekben már nagy szükség lesz az erős világításra, ha leszáll a köd. (—i) o o I A keddi piacról jelentjük Jó, ha van konkurencia Ahol a forintok gyülekeznek NAPONTA ÖT-HATSZÄZ ÜGYFÉL AZ OTP VÁCI FIÓKJÁBAN Az OTP három betűje ma már a takarékosság szimbólu­ma mindenütt az országban. Az Országos Takarékpénztár fiókjaiban gyűjtik össze a fo­rintok millióit házra, lakásra, gépkocsira, háztartási gépekre, és ki tudja még, mire. A váci járási fiók forgalom szempontjából vidé­ki viszonylatban az elsők kö­zött van. A 12 férfi és 14 női alkalmazott minden hó­napban egyszer — felváltva — szabad szombatot' tart. Az ügyfelek ezt észre sem veszik. Pedig a forgalom nagy. Na­ponta 5—600 ügyfél fordul meg a bankban. Szemétyi és lakás- építési kölcsön, betétforgalom szempontjából a megye össz­forgalmának mintegy 13—15 százaléka itt bonyolódik le- Jellemző, hogy 1967-ben a forgalom 19 millióval emelke­dett, és — ez is jellemző — a gépkocsi nyereménybetét meg­haladta a 20 millió forintot. Ezen nem is csodálkoznak, mert az elmúlt évek során 25 személygépkocsit nyertek a váci fiók ügyfelei. Várnagy Béla fiókvezető 1959 óta dolgozik itt. Vezetése alatt 1961-ben, 1963-ban és 1966-ban a megyei versenyben elsők, múlt évben másodikak voltak. *•’ A szép eredmények mögött nagy munka van. Hu­szonkilenc község tartozik hozzájuk, jelentős lakásépítési programot teljesítettek, 1969— 70-re 302 OTP-lakást építenek, ebben az évben mór 22 lakást átadtak, a KISZ-akció során pedig 64 lakás építését kezd­ték meg. A Rádi úton épülő 92 lakásból pedig már 24-be beköltöztek. A fiókvezető — aki az idén kapta meg a pénzügy kiváló dolgozója kitüntetést — hang­súlyozta, hogy a fiókok dolgo­zói százszázalékos munkát vé­geztek. Lazaság, fegyelmi vét­ség ismeretlen nálunk. Szikora Gyuláné, a Pest megyei OTP igazgatóság szb- tagja, a váci csoport szakszer^ vezeti bizalmija, adatokat so­rol fe la váciak munkakörül­ményeiről. Mosdó, 'beépített szekrények szolgálják az al­kalmazottak kényelmét. Vala­mennyien szocialista brigádban dolgoznak. A „Dózsa” brigád Fritz Béla vezetésével ötször nyerte el eddig a szocialista címet, a „Kilián” — vezetője Mocsári Józsefné — pedig háromszoros szocialista bri­gád. — Mi nemcsak hivatalunk nevében viseljük a „takarék” szót — mondja a szakszerve­zeti bizalmi —, hanem úgy is élünk és dolgozunk. Minden dolgozónknak takarékbetétje van, és vállalták, hogy mun­kaidő után társadalmi mun­kában „betétgyűjtést” végez­nek ismerőseik és a lakásuk környékén lakók között. Ta­valy csaknem hárommillió fo­rintot gyűjtöttek be, az idei felajánlás is legalább hárommillió forint új betét. A beszélgetés során kitűnt, hogy a kis kollektíva legtöbb­ször Sződligeten tölti a hét vé­gét, ahol amíg az időjárás en­gedi, eveznek, röplabdáznak, nagy asztalitenisz csatákat vívnak, és természetesen hor­gásznak is. Hétfőnként kipi'henten, fel­frissülve kezdik a munkát. Jönnek az ügyfelek, pénzt fi­zetnek be, pénzt vesznek fel, felvilágosítást kérnek és kap­nak. S ha pénzt nem is köl­csönöznek minden esetben — okos tanácsot adnak, s az nem egy embernek többet ér, mint • fizetésének, jövedelmének cél­talan adóssággal való megter­helése. R. S. Őszül a piac. Ezt különösen akkor látni, ha a Köztársaság úti kapun lép be az ember. Bal oldalon a gombások sora. Kis halom, nagy halom, mindegyik tetején űrlap, amely bizonyít­ja, hogy gombaszakértő is lát­ta az árut. A sampinyon 20 forint, „valódi sampinyon”, a többi 16—18. Lehet kapni tí­zért is másfajta gombát. Pár lépéssel tovább négy asszony árul tejet és tejfölt. Kevesen vannak, keveset hoztak. A termelőszövetkezet áru­dáiban bő a választék. Vöröshagyma 3,40-ért, krumpli 3.60- ért — 2,60-ért. A sződiek- nél a télálló burgonya 3,10, az ella 2,40. Drága a sárgarépa: 4 forint, 4,50, a gyökér 6 fo­rint. öt forintot kérnek a zel­lerért, 2,40-et a karfiolért. A sződieknél 1,80 a kelkáposzta, 1,60 a fejes káposzta. A kék karalábé ára 3 forint, a papri­káé 2,50-től 4,60-ig. (A mé­regerősét adják 3-ért, a tót- komlósi piros fűszerpaprikát 4.60- ért.) A jonatánalma 3,40-ért kí­nálja magát, a tojás 1,50-ért, már ahol van. A szövetkezetek elárusítóhelyei közül csak ket­tőben láttam (a tótkomlósiban és a csőváriban), az ősterme­lőknél 50 fillérrel drágábban adják, de nagyobbak. A háziasszonyok — látha­tóan — már most igyekeznek téli hagyma- és fokhagyma- szükségletüket beszerezni. A si­lányabb fokhagyma kilója 23 forint, a szebbé 36. Volt száraz­bab 14 forintért (apró), fejteni való őstermelőknél 16-ért és 18 forintért. Egyetlen asztalon volt el­rakni való uborka 8 forintért, néhány salátának való hétért. Az őszt jelzi és a libatömés idejét a szemes kukorica: kiló­ja 5,60—6 forint. Az őstermelők soraiban lát­tunk szőlőt, paradicsomot 3 forintért, mézédes szilvát ha­tért, sőt gesztenyét is 18 forin­tért. Ilyen apróságokkal — úgy látszik — a szövetkezetek nem foglalkoznak. Természetesen senki nem gondol arra, hogy ezt Tótkomlósról hozzák, a Vi­harsarokból, de o környékbeli termelőszövetkezetek, a sződi Haladás vagy a csővári Virág­zó ilyesmit is árulhatna. Egyéb­ként úgy tűnik, hogy a tótkom­lós! tsz befogadása hasznára vált az egészséges konkuren­cia kialakulásának. (b.) FIGYELŐ HÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN „Ítélje meg a közvélemény” a címe Gál Zoltán oldalas írá­sának, amely a Szövetkezet­ben jelent meg és a dunakeszi ABC-áruház személyzeti prob­lémáival foglalkozik. — A Tükör című hetilapban Mai mesék az írógépről című képes riportban egy váci kislány nyilatkozik e munkaterületen adódó előmeneteli lehetősé­gekről. — A televízió vasárnap esti Világirodalmi Magazinjá­ban a váci Molnár Károly for­dította a Rangoonbál érkezett című bűnügyi játékot. — A Tv-híradó egyik múlt heti szá­ma képes beszámolót adott a Dunai Hajógyár konténer­gyártásáról. — A Népszabad­ság vasárnapi száma Kovács József érdekes "tudósítását kö­zölte „Egy perc — három neki­futással” címmel a gödi óriás­transzformátor végpróbájáról. Restaurálták Vak Bottyán Házát A gyorsan iparosodó Esz­tergomban — az új építkezé­seken kívül — nagy gondot fordítanak a régi műemlék- épületek helyreállítására, gondozására. A város szívé­ben, a Széchenyi téren restau­rálták Vak Bottyán kuruc ge­nerális árkádos-lábas házát. •Csokibarátság Krisztina négyéves, kis barátja, Tibor: öt. A barátság régi, legalább két éve önállóan to­tyognak a bérház járdáján. A meleg barátságon néhány napja csorba esett. Tibor, a lovag ugyanis a játék, hevében akarva, de lehet, hogy — mint állítja — aka­ratlanul, szemébe ütött az ifjú hölgynek, ami­ből falrepesztö sírás és haragszomrád lett. Egész héten kerülték egymást. A kislány bent játszott a babáival, Tibor az udvaron Gömböccel, a kölyökkutyával. Két napja egy­re többet „sétáltatta” Gömböcöt az ablak alatt, hadd lássa kis barátnője, mi van neki. De Krisztina, nála szokatlan állhatatossággal, oda sem nézett, 'vagy ha féloldalról oda is pislo­gott, hát rögvest elfordította fejét. Tegnap délelőtt Krisztina is kiment a nap­ra. Tibor környékezte, kerülgette, szólt is hoz­zá, de Krisztina nem akarta meghallani. Mit volt mit tenni, ha játszani akar, valamit „be kell dobni’’, ezt már az ötéves ifjú is tudja, ezért imigyen szólott: — Krisztina, gyere játszdni. — Sajnos — így a kislány —, sajnos, már nem vagyok a barátod, mert rossz vagy és bántottál. — Majd, mintegy önmagát erősítve, nagyanyjához fordult: — Ugye, nem vagyok a Tibor barátja? — de nem kapott választ.' — Krisztina, pedig sok csokim is van ám ... A szőke kobak nagy gondban van. Most mit csináljon, hogy a presztízs se vesszen el, meg ■ a válaszból se tűnjék úgy, hogy enged a csá­bításnak. Nagy szemével ránéz a nagyanyjára, vajon mit szól hozzá, majd csak csendesen megkérdezi: — Ugye, nagyi, azért lehetek a Tibor ba­rátja? Hadd legyek ... A nagyanya félrefordul, hogy kuncogását el­rejtse. Krisztina beleegyezésnek veszi és dia­dalmasan kivágja: — Hát jó, Tibor, most az egyszer még le­szek a barátod ... (b. h.) NAGYMAROS Vízen, szárnyakon - az olimpikonok felé... A „Nagymarosi Sportkör” múlt héten tartotta az 1968. évi ünnepi közgyűlését, a köz­ségi KISZ-szervezet pince­klubhelyiségében. Amikor be­léptünk az előcsarnokba, lát­hattuk, hogy nem amolyan megszokott közgyűlés lesz ez a mostani. Az előcsarnokban a fiatal sportkör tagjainak eredményes munkájáról be­szélő díszoklevelek, arany-, ezüst-, bronzérmek, számos serleg és különféle jutalom­díjak sorakoztak. Az ünnepi közgyűlésen meg­jelentek: Barna József, a Pest megyei MTS elnöke, Kulcsár János, a kajak-kenu szövetség szakfelügyelője, Mlatilik György, a megyei MTS mun­katársa, Nagy Zsigmond, a szobi járási MTS vezetője, a •helyi párt, tanács és egyéb társadalmi szervek vezetői. A megnyitó után Várnagy Béla, a váci OTP-fiók igazgató­ja, a sportkör elnöke, a kör egyéves működéséről számolt be. Az egy évvel ezelőtt gazdát kapott sportkör be tudott kapcsolódni a járási, a me­gyei, sőt még az országos sportéletbe, illetve versenyek­be is. y — Kitűzött céljainkat nem­csak teljesítettük, de túl is szárnyaltuk. Büszkén tekint­hetünk vissza az elmúlt évre — mondta Várnagy Béla — mert sportolóink közszelleme, tanulmányi eredményei, a termelőmunkában való rész­vételük kifogástalan volt és a versenyeken kitűnőre is vizs­gáztak fiataljaink. A „jó ta­nuló” — „jó sportoló” mozga­lom egészséges légkört és igen jó versenyszellemet te­remtett. Az elnök elismeréssel szólt Gyimesi László edző és a klub minden tagjának fárad­ságot nem kímélő tevékenyke­déséről. Köszönetét mondott azoknak a szerveknek, ame­lyek segítséget nyújtottak ah­hoz, hogy ez a fiatal sport­klub ilyeir remek eredménye­ket tudott elérni. Az elnöki beszámoló után a gazdasági vezető és a számvizsgáló tett jelentést. A felszólalások során Kul­csár János megígérte, hogy két kenut ajándékoznak a klubnak. -Dobróti László ta­nácselnök-helyettes méltatta a jó klubszellemet, amely egyik alapvető forrása az el­ért szép eredményeknek. Bar­na József, a Magyar Testne­velési Sport Szövetség Pest megyei Tanácsa nevében mél­tatta. az egyéves működés alatt elért nem mindennapi szép eredményeket, amelyek azért is értékesek, mert a kör tagjai szinte a semmiből har­colták ki azokat! — Ha a to­vábbiakban is így halad ez a sportklub — mondotta — rö­videsen tagja lehet a váloga­tott keretnek is! Az ünnepi közgyűlés után a vezetők és a vendégek fehér­asztalnál beszélgettek el a nagymarosi ifjú evezősökkel. Róna Béla

Next

/
Thumbnails
Contents