Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-08 / 236. szám

MúL és jelen a váci öntödében A kártyavezérlésű, 25 platinás Grosse nyüstös gép, előlnézetben. EZ A GYÁR nemcsak cí­mében, de elhelyezkedésében és külső képében Is alapo­san megváltozott. Aki nem is­merte az egykori vasöntödét, az aligha érti meg a különb­séget, a változást, ami itt végbement. Ellentmondásnak tűnik, de így van, hogy a váci „öntöde” a könnyűipar keretébe tar­tozik. • A Könnyűipari Alkat­részgyártó és Ellátó Vállalat váci gyáregysége ugyanis a könnyűipari gépek tartozé­kait, textilipari gépalkatré­szeket, szövő és fonodái gé­peket készít, de „nehézipari jellegét” a vasöntés nehéz volta továbbra is megtartot­ta. VogreZ Gyula igazgató tíz éve irányítja ezt a nagy, 630 munkást foglalkoztató válla­latot. Régi tapasztalt vasas, végigkínlódta a kezdetleges váci vasöntöde legnehezebb időszakát a háború előtt, és a felszabadulás utáni romok­ból való újjáépítés minden gondját, nehézségét. — Előbb talán járjuk be a gyárat — ajánlja az igaz­gató, és máris indulunk az öntöde felé. FEKETE POR, homok, ko­rom és maszatos, kémény­seprő arcú emberek fogad­nak. Persze e szakmái is­merni kell, hogy ez a kép ne okozzon meglepetést. Ezt egyelőre semmiféle újítás nem küszöbölheti ki. Hatal­mas zajjal dolgoznak a kézi­formázó gépek, sűrített le­vegővel „stampolva” a szén- poros-grafitos öntödei homo­kot a formázókeretbe. Ebben viszont már van változás. Mennyi izzadság, milyen erős izommunka, és mennyi idő kellett e munkához régen. Most percek alatt, pedálnyo­másra, automatikusan vég­zik el az okos gépek. Egy-egy öntés után régen szinte roskadva ültek rendre a vasöntők, ma darupályán, nesztelenül, gördülnek a ter­heket cipelő futómacskák. A kisebb öntések még ma is kézihordással történnek. Ez a legnehezebb - munkaterület még most is a gyárban. Nem meglepő, hogy 1968 első fe­lében a 157 kilépő zöme — segédmunkások elsősorban — innen távozott. — Tízéves igazgatásom alatt összesen két tanoncot sike­rült szerződtetni a vasöntő szakmába. Tudomásom sze­rint az iparitanuló-intézet sem vett fel egyet sem. Pisz­kos, nehéz a munka, és nem jó a bérezése. A kilépők mind más szakmában helyezked­nek el. A gyárban van ugyan 44 tanulónk, de más szak­mákban, főképp lakatosok és esztergályosok. A GÉPMŰHELYEK már korszerűek, és tiszta a levegő­jük. A vasöntöde nyersönté­seit itt dolgozzák fel alkat­részekké, itt szerelik ösz- sze gépekké. Egyik terem­ben útra kész gépek sora­koznak, amelyek minden tar­tozéka a váci gyár készít­ménye. — Milyen fontosabb gyárt­mányok kerülnek ki innen? — kérdezem az igazgatótól. SPORT Háromtusában győzött a dunakeszi csapat A váci VSE-pályán bonyo­lították le a háromtusa ver­senyt. A három leány- és há­rom fiúversenyzőből álló csa­patok az 50 méteres síkfutás­ban, távolugrásban, kislabda- dobásban mérték össze erejü­ket. Eredmények: Csapatban: 1. Dunakeszi 3. számú iskola, 312 pont, 2. Fót Gyermekváros. 304 pont, 3. Felsőgöd, 292 pont. Egyéni, leány: 1. Mária Ma­riann (Fót Gyermekváros), 75 pont, 2. Jánosi Györgyi (Fel­sőgöd), 72 pont, 3. Poracsek Rózsa (Fót Gyermekváros), 71 pont. Egyéni, fiú: 1. Csizmadia Béla (Felsőgöd) 64 pont, 2. Maracskó Pál (Dunakeszi 3. sz. isk.) 63 pont, 3. Kolman Imre (Dunakeszi 3. sz. isk.) 61 pont. (solymosi) nodai kikészítő, bőripari talpszél- élmaró és kettő­ző gépek. Soro­zatban készülnek a 25 platinás Grosse nyüstös- gépek. Ezek min­den darabja a festésig itt ké­szül. Komoly ké­szítményünk a lyukkártyarend- szerű automati­kus mintázógép, amely a minták anyagbeszövését lyukrendszerrel viszi át az anyag­ra. Az igazgatói szobában sok kérdésre kaptam választ. Az elmúlt nyolc hónap alatti terv­teljesítésük átla­ga 103 százalék. Ez annál figye­lemre méltóbb, mert 1968. ja­nuár 1-től beve­zették a 44 órás munkahetet. HATSZÁZHARMINC alkal­mazottjukból 115 nő. Sok a be­járó munkavállaló, havonta 270 embernek váltanak vas­úti és autóbuszbérletet. Szük­ségük van a vidéki dolgo­zókra, mert Vácott nem ta­lálnak elegendő munkaerőt. — Mit mutat a baleseti sta­tisztika? — Sajnos, előfordulnak bal­esetek, különösen az öntö­dékben. Érdekes megfigyelés, hogy a balesetek pénteki na­pon fordulnak elő leggyak­rabban, mert a hét végén a fáradtság következtében csök­ken az éberség. Ennek ellené­re komolyabb sérülések nem voltak. Vasárnap reggel. Csúcsfor­galom a váci piacon. A vásár­lók sokaságában szembetű­nően sok a férfi. A teremtés koronái talán életpárjukat kí­mélik meg a korai felkeléstől, vagy személyesen akarnak meggyőződni arról, hogy való­ban olyan telt erszény kell egy-egy kiadósabb ünnepi ebéd alapanyagának az előte­remtéséhez? Főmérnök barátom csipked a szőlőből, megfontoltan ízlel­geti az ősz kedvelt gyümöl­csét. Figyelem fiam egyik ta­nárát, aki három bódét végig­mustrál, mire megvásárolja a levesnek való fejtett babot. Az üzemi gépkocsivezető nagy szakértelemmel fújja a lábá­nál fogva tartott baromfi tol­lát. Az üzletvezetőnő azt mond­ja: — Jó forgalmú kis egység. — Eredetileg csak a nyári tu­rista-, strandszezonra tervez­ték a révátkeléshez a büfét. Kora reggel nyitnak, az első vendégek a túlparti útépítő munkások, a nyáron meg azok, akik a mólót építették. Ezek elmentek, jöttek az út­építők, meg a hajnali pecások. Alig pirkad, éppen hogy csak kisüt a nap, a révnél megje­lennek csodás pecabotjaikkal, csak úgy utcai ruhában, vagy magas szárú gumicsizmában a horgászok, és mennek a túl­partra, a fűzek közé. Azt mondják, hogy ott jó a kapás. Na éppen elég lehet a hajnali ködben, harmatban ott állni, ilyenkor jót tesz a sör, vagy más ital. ők a reggeli vendégek. Nyolc órakor, amikor az isko­lások, vagy a vásárolni, mun­kába igyekvők érkeznek, már egész sor áll az ablak előtt. Sört isznak, meg fröccSöt, feketét. Itt olcsóbb, büféáron mérik. Hogy mi a különb­ség...? Hajaj. Néhány hete holt részeg fia­talember szórakoztatta a kompra várakozókat. Felállt, majd megint lebukott a szék­ről, csúszott a hasán. Néha ci­gányok isznak itt, összekap­nak, s zeng a korzó. De fizet­nek. Rendszerint a közülük legjózanabb rendeli meg a Közben kis házi ünnepség előkészületeire tesz intézke­dést Vogel igazgató. Bodor János és Pelyhes László öntőket ünnepük, akik 25 éves szolgálati idejüket töltik szakmájukban és eb­ben a gyárban. NAGY IDŐ EZ ebben a ne­héz munkában. A vasöntő szakmában duplán nyom minden év, mégis kitartottak ennyi ideig. De — ha az után­pótlás nem emelkedik — bi­zony egyre kevesebb lesz évek múltán a hasonló jubi­leumi ünnepség a vasöntők között. Az eladók szeretik a nadrá- gos vevőket. Állítólag keveseb­bet alkusznak és sokkal ha- tározottabbak a vásárlásnál. A szakértelemről elismerőleg nyilatkoznak. A kijáratnál ráköszönök két szövőmester ismerősömre. Észre sem vesznek. Egymás­sal szembefordulva gesztiku­lálnak, magyaráznak. Lábuk­nál egy-egy kosár, teli gyü­mölccsel, zöldséggel. (—ő) Űj községfejlesztési verseny a járásban című, vasárnap megjelent híradásunkkal kap­csolatban — HNF járási bi­zottsága felkérésére — közöl­jük, hogy a versenyt a járási tanács és a népfront együtte­sen szervezi. A versenydíjakat a járási tanács biztosította. sört, bort — miért, ne szolgál­nák ki? A forgalmat pedig, nemcsak itt, másutt is, ez adja. Mert azt, ugye, nem gondolja senki komolyan, hogy a málnákból, a jaffákból vagy akár a dup­lából lehet „tervet” csinálni? Ezektől nem lesz egy büfé „jó kis egység”. A szomszédban ott a Ha­lászkert. Decens hely. Oda azok mennek, akik üldögélni, iddogálni akarnak, és esznek is. Meg több pénzük is van. Ha valakit már nagyon meg­elégelnek, hát jószerivel ki­tessékelik ... azután meg el­jön ide. Ha nem is kap italt, de legalább randalírozik. Per­sze, ez sem gyakori, napjában csak egyszer-kétszer fordul elő. Ezek is hamar felszállnak a kompra, s átmennek a sziget­re, vagy be a városba. Mint az az idősebb, italban oldott szemű asszony, akit a minap hallgathatott az útépítőmun­kások várakozó csoportja, ha­zafelé tartó gimnazisták, tech­nikusok és technikák népes mezőnye. Mocskos ruha, gyászfekete körmök, kis motyó. Mellette tizennégy-tizenhat év körüli lány, kopott pulóver-kardi­gánban, lejárt sarkú cipőben, kezében egy agyonhasznált re- tiküllel. Az asszony — nehéz lenne megállapítani: részeg-e? Harmos Jenő Férjek — szatyorral Zeng a korzó A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1968. OKTOBER 8., KEDD Nagyobb - ételben* italban Hétfőn ülést tartott a népi ellenőrzési bizottság Tegnap tartotta havi ülését a városi tanács éi>ületében a i Váci Járási-Városi Népi Ellen- | őrzési Bizottság. Első napiren- j di pontként Tárná László vizs- ! gálatvezető jelentését vitatták | meg. A négytagú ellenőrzési I bizottság arra keresett választ: hogyan élnek a vendéglátóipa­ri vállalatok az önálló vállalati gazdálkodás adta lehetőségek­kel és mit tettek hat hónap alatt a lakosság keresletének jobb kielégítése érdekében? A Váci Vendéglátóipari Vál­lalat törekedett a nagyobb vá­laszték kialakítására. Mind pa­lackozott, mind hordós borból egyaránt lényegesen nagyobb választékkal rendelkeznek, mint egy esztendővel ezelőtt. Hasonlóképpen nagyobb változatosságra törekszenek ételekben is. A vállalatnál tényleges átso­rolás nem történt. A deákvári kisvendéglőt januárban I. osz­tályba sorolták, azonban egy hónap múlva kitűnt, hogy eh­hez az előírt technikai feltéte­leket nem biztosították, és így ismét II. osztályú lett a vas­úton túli kisvendéglő. A más­fél milliós átalakítás és korsze­rűsítés után Második napirendi pontként Kiss Károly, a kereskedelmi szakcsoport vezetője tájékoz­tatta a bizottságot az áruellá­tás helyzetéről. Szikom Pál NEB-elnök a két ülés között végzett munkáról tett jelen­tést. Dr. Baksa György elnökhe­lyettes tájékoztatást adott az október elsején életbelépett űj szabálysértési rendelet néhány1 fontosabb pontjáról. Az év hátralevő hónapjaiban még több fontos és átfogó vizsgála­tot végeznek, szoros kapcsola­tot tartva mind a lakossággal, mind a város és a járás hiva­tali szerveivel. (P. r.) A kávéfőzőnő fiatal, . alig túl a húszon. A presszó vendégei a reggel nyolc és fél ki­lenc között mun­kába igyekvők, vagy olyan házi­asszonyok, akik már korán meg­járták a piacot. Fiatal egy sincs közöttük. Nyílik az ajtó, vékony zakóban, sápadt, sovány, nyakbanőtt hajú fiatalember vág­tat be. Amolyan rendes srác, ha az idősebbek ebből a megállapítás­Generációk ból le is számít­ják hosszú, pat­kányrágott frizu­ráját. Beszalad a belső terembe, a külsőben is meg­fordul maga kö­rül, keres vala­kit — nem talál­ja. Ekkor odalép a pulthoz, meg­szólítja az aromás kávé főzésének ifjú mesternőjét: — Te, nem lát­tad a Bélát? — Milyen Bé­lát? — A barátomat. Ismered, tudod olyan hosszú ha­ja, meg pajesza van. Nem ismerem. Minden hosszú hajú fiú egyfor­ma. Ma rné^ egy sem volt itt: A fiatalember sajnálkozó arcot vág, s ahogy jött — el is tűnik az utcán. Egy koro­sabb férfi utána­néz, majd csende­sen dünnyögi ma­ga elé: — Már volt.. (b.) a Fehér Galamb Éttermet I. osztályba sorolják. Ebben a gazdasági évben a vállalat a jutalékos bérezésnél úgy ösztönzi a dolgozókat, hogy a kulturált vendéglátás mércéjét magasabbra emelte. Ha a vendéglővezető fokozza a saját termelésű meleg ételek forgalmát, vagy többet ad el a vitamindús gyümölcsszörpből, akkor több jutalékhoz jut. Folyamatosan bővítik üz­lethálózatukat. Ma már olyan helyeken is nyi­tottak új vendéglátó üzleteket. — Domony, Kartal —, amely korábban földművesszövetke­zeti terület volt. Előzetes fel­mérések igazolják, hogy o büfé és bisztró típusú üzletek nyitá- I sa célszerű. — egy fröccsöt kér. Kigube­rálja az érte járó összeget: — Ki tudom ám fizetni — henceg a kiszolgálónőnek — van itt még... — Nem volt még elég? — emeli fel hangját a kislány, amint befordulnak a váróba, a nagy pohár itallal. — Nekem te ne pofázz! — csattan a hangja az asszony­nak, azután iszik és ellágyul. Arról beszél, hogy igazi rojtos farmert vesz majd a lánynak, meg pulóvert. Ez lehet a vá­gyak netovábbja. Aztán ciga­rettát kér, s ahogy a lány elő­kotorássza az ócska táskából, mohón, a nikotinisták sajátos mozdulatával kap utána. Kap­na, de a csitri elhúzza az orra elől és nevet... — Na, ne ... mondja, s nyúl megint. — Az enyém. Semmi közöd hozzá. Ha akarok adok, ha nem — nem. Te a magad pén­zét ma már elittad. — Hát aztán ... megkere­sem azt én. — Csuklik. Még elnyom egy-két szitkot, mert a lány csitítja. — Senkit nem érdekel a te dolgod, maradj csendben. Ká­romkodik ő is, fékezné az idősebbet, de froclizná is. Ta­lán törleszteni akar... Jönnek a révészek. Alig húsz perc telt el. Berreg. a motor a túlsó part felé. Visz- szanézve látni, tele a büfé előtt az ablak. Jó kis egység ez. Most ké­ményt építenek, kályhát tesz­nek bele. Téliesítik ... (b. h.) Elítélték a sikkasztó szállításvezetőt Völgyes Mihály váci fiatal­ember, miután letette a tech­nikumi érettségit, szépen ha­ladt előre a karrier útján. Anyagkönyvelőből pénzügyi előadó, később főelőadó lett, majd vállalati gondnok. Az el­múlt év novemberében került a szentendrei betonelemgyár váci telepére szállításvezető­nek. Arra a bizonyos síkos banán­héjra június harmadikén lé­pett rá ... de akkor még nem csúszott el. Ezen a napon meg­jelent a telepen Sipos András, hogy falazóblokkot vegyen. Völgy esi megígérte, hogy meg­szerzi a szükséges mennyisé­get. Ezer forint előleget fel­vett, s a pénzről olyan írást adott Síposnak, hogy ezt az összeget kölcsönként vette fel tőle. Hatszáz salaktéglát le­szállított, a szállításkor meg­kapta a még hátralevő kétezer­ötszáz forintot is. Két nappal később Fülöp János akart falazóblokkot ven­ni. Neki is hasonló módon jut­tatott kilencszázötven blokkot. „Kölcsönképpen” ezerötszáz, majd még ötezer forintot ka­pott a vásárlótól. Természete­sen ezek a tételek nem szere­peltek a telep adminisztráció­jában. így Völgyesi Mihály há­rom napon belül tízezer forin­tot sikkasztott el. Az ügyész­ség ezért emelt vádat ellene. A bíróság társadalmi tulaj­dont károsító, folytatólagosan elkövetett sikkasztás miatt — figyelembe véve, hogy még tárgyalás előtt visszafizette a pénzt — nyolchónapi szabad­ságvesztésre ítélte Völgyesi Mihályt, amelyet szigorított büntetésvégrehajtó munkahe­lyen kell letöltenie. Az ítélet nem jogerős. (i.) Leesett a kocsiról — meghalt Farkas Ferenc, Vác, Árpád utca 24. szám alatti lakos kukoricát szállított haza. A téglaházpusztai dűlőnél, egy meredek szakaszon, a 74 éves férfi megszédült és leesett az ülésről. Mentők szállították kórházba. Megállapították, hogy combnyaktörést, karzú- zódást és agyrázkódást szen­vedett. Elsősegélyben részesí­tették, majd orvosi kísérettel a fővárosi baleseti kórházba szállították. Csak néhány nap­pal tudták meghosszabbítani az életét, múlt hét szombatján temették. Wartburg .kontra Trabant Alsógöd határában vasárnap délelőtt 9 és 10 óra között.

Next

/
Thumbnails
Contents