Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

1968. OKTÓBER 6.. VASÄRNAP

rut

tstcrr.l

»

AZ ÉLET KA TONÁI

TIZEDIK ÉVÉT tapossa az Országos Agrobotanikai Intézet. 1959 májusában létesült, Tápiószelén, azzal a feladattal, hogy gyűjtse össze mind a hazai, mind a külföldi kultúrnövény fajtákat, valamint azok vadon élő rokonait, s készítsen belőlük élő gyűjteményt, tehát a fajtákat tartsa fenn, vizsgálja meg gazdasági és egyéb tulajdonságaikat, s e vizsgálatok, kutatások alapján állítson elő a hazai növénynemesítő intézeteknek új fajták létrehozására alkalmas nö- vénynemesítési kiindulási anyagot. Az intézetnek kezdettől fogva dr. Jánossy Andor az igazgatója.

— Épp az intézet jövőjén studírozok...

Szürkülő hajú, szemüveges férfi emelkedik fel az íróasztal mellől. Kihajtott, fehér inggallérjával, sima arcával, lényéből kisugárzó energikusságával, noha augusztus 20-án ünnepelte hatvanadik születésnapját, javakorabeli férfi benyomását kelti.

Lekötelező udvariassággal tessékel irodahelyiségének sarkába és süllyed bele, velem együtt, a heverőszerű fotelba, a térdünkig érő dohányzóasztalka mellé. Néhány csigaszar vnyújtogató mondat, s máris mintha két régi ismerős társalogna ezen a kora őszi délelőttön.

Dr. Jánossy Andor egykori matematika tanáromra emlékeztet. S nem véletlenül. Az | is Vas megyei volt, ő is Vas I megyei. Hazánk ama nyugati [tája azonnal felismerhető és : soha el nem veszíthető je- i gyekkel látja el szülötteit.

I Ha az intézetről beszélünk,

| igazgatójáról beszélünk, noha | az intézet még fiatal, de dr.

: Jánossy Andor mintha számá- ! ra született és ötven éven át i neki növekedett, ért, tanult, j fejlődött volna — ezért az

> utolsó tíz esztendőért és a

> még ezután elkövetkező tevé- 5 kény évekért.

| AZ AGROBOT ANIKA isJ meretlen tudomány volt Ma- 5 gyarországon. Azok a kezdeti J lépések, melyeket 1959-ben ; tettek Tápiószelén, a fiatalon ; elhúnyt, világhírű szovjet ; akadémikusról, Vavilovról el- 5 nevezett leningrádi csszszövet- $ ségi növénytermesztési kuta- 5 tóintézet által kitaposott uta- 5 kon indultak el, s ma már t kereken 30 ezer tételszámú, 5 mezőgazdasági növényekből, 5 zöldségfélékből és néhány 5 fontosabb gyógynövényből ál- $ ló gyűjteményt tudnak fel- $ mutatni a magyar kutatók, ^ akiknek munkája igen nagy $ nemzetközi kooperációt igé- $ nyel. Az alapanyagok beszer- $ zése ugyanis túlnyomórészt 5 csereforgalommal bonyolódik § le. Körülbelül 350 központi ^ növénynemesítő intézet van ^ világszerte, s ezek mindegyi- ^ kével kapcsolatban áll dr. Já- ^ nossy Andor és kutatógárdába. Valamennyi intézet elké- szíti a maga index seminumát,

5 vagyis latin nyelvű névsorát ^ azoknak a növényeknek, ame- ^ lyeknek élő magját, szaporító ^ anyagát cserére felkínálhatja, ^ és a nyomtatványt elküldi ^ társainak. Ez is, az is aztán,

6 levélszöveg nélkül, csak meg- | jelöli a jegyzékben, hogy mit

5 kíván, s a maggal telt kis cso- § magok útrakelnek, viszi-hoz- ^ za őket a posta végetérhetet- ^ lenül. A tápiószelei intézet § körülbelül 10 ezer mintát

6 cserél, általában 6—7 ezret Sküld és 3—4 ezret kap éven- § te. A szakfolyóiratok, a refe- ^ ráló közlemények cseréje is ^ jelentős. A személyes külföldi ^ tapasztalatszerzések hasonló- ^ lcéppen fontosak. Angolul, S oroszul és németül, legalább- S is olvasni, minden kutatónak | tudnia kell.

$ Ami eddig papírra került, ^ azt mind dr. Jánossy Andor ^ mondta el. Maga helyett foly- $ ton s még most is az inté- ^ zetről beszél.

^ Tápiószelén 350, nagykállói i telepén 35, a Bakony tetején, 5 Lókúton 28, a Vas megyei § Táplánszentkereszten 220 hold S földje van az intézetnek. Sa- ^ ját nemesítvényei közül nagy ^ hírnévre tett szert a Hunga- ^ ropoli elnevezésű vöröshere- S fajta. Főleg Angliában és az

> NSZK-ban vásárolják, ott a

DR. JÁNOSSY ANDOR

legjobb vörösherének bizonyult, szép pénzt fizetnek érte. Gyakorlatban a legjobb fajtának mondják a tápiószelei 1-es lucernát: intenzív típus, elsősorban Bács megyében terjedt el. A tápláni tavaszi árpáról pedig, mely ebben a nagyon száraz évjáratban is, a tavaszi árpák közül a legbőségesebb termést hozta, az illetékesek úgy döntöttek, hogy ezt a fajtát minél gyorsabban az egész országban el kell terjeszteni. Büszkék a tápláni vörösherére, a Pannónia 10-es és 165-ös szójafaj- tákra, a tápiószelei barna babra és a 162-es őszi takarmányborsóra is.

MINDEZEN TÜL, a keszthelyi kukoricanemesítő telep együttműködő partnere az intézet, a rét-legelő javítás érdekében új fűfajták előállításával próbálkozik, de hozzájárul a magyar búzafajta- kérdés megoldásához is, csaknem 6000 búzafajta kitermelési kísérletével. S annak ellenére, hogy elsősorban az elméleti kutatás a feladata, szoros kapcsolatban áll a gyakorlattal is: a botanikai osztály például több tsz, több járás rét-legelőjavítási komplextervét készítette el. Vagy egy másik példa: az intézet, a műszaki egyetem kémiai technológiai tanszékével közösen, eljárást dolgozott ki levélfehérje előállítására. Az eljárás már világszabadalom.

Dr. Jánossy Andort a magyar agrobotanikai kutatás és a fajtaminősítés megalapításáért, 1965. áprilisában, a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.

Szombathelyen született.

— A kollégák szerint ezért olyan szép a Szombathely melletti telepünk.

A közgazdaságtudományi kar mezőgazdasági fakultását végezte el, 1933-ban tette le az egyetemi doktorátust. Pályáját egy nyírbátori uradalomban kezdte, majd Mezőhegyesre, állami birtokra került, 1938-ban a központi növény- termesztési hivatalba helyezték, ott érte, 1959-ben, az Országos Agrobotanikai Intézet megalapítására szóló megbízatás.

— Egy kísérleti gazdaság fogadott, amikor ide jöttem, egy rossz istálló, egy öreg iroda, meg egy ebédlő.

Üj a laboratórium-épület, a földszintes irodaház, az üvegház, és most építik a kísérleti növényfeldolgozót.

— Annak a munkának a szeretetét, amelyet jelenleg végzek, dr. Fleischmann Rudolf, a világhírű kompolti növénynemesítő oltotta belém. Le-leutaztam hozzá, együtt jártuk a telepeket, oktatott. Ott van a képe a háta,mögött... Az a kalapos férfi, aki a kukorica címerét vizsgálja.

Sok-sok kép függ a falon, elhunyt, idős növénynemesí- tők portréi. Dr. Jánossy Andor egykori kollégáié.

— Csak akkor érzem az idő múlását, amikor ezeken a képeken végigfut a tekintetem, mert a fizikumom egyelőre még nem figyelmeztet. Nem is olyan rég volt, amikor Legány Ödön (az ott, jobbra, fent) Hatvanban, a sörárpanemesí- tés titkaiba beavatott, az pedig mintha tegnap történt volna, hogy Horn Miklóssal és Teichmann Vilmossal, a magyar burgonyanemesítés problémáiról, vagy dr. Sedlmayr Kurttal, a magyar cukorrépanemesítés megalapításáról beszélgettünk ... S bizony, egyre gyarapodik a képgyűjtemény. Ez az, ami gyakran elszomorít.

Dr. Jánossy Andor, mint a mezőgazdasági tudományok doktora, személyesen elsősorban a pillangós virágú takarmánynövények kutatásával foglalkozik. Főként erről szól több mint féltucat könyve, és sok száz, kül- és belföldi folyóiratokban megjelent, részint tudományos, részint népszerű jellegű publikációja is. Címzetes egyetemi tanára a debreceni Agrártudományi Főiskolának, ahol elsősorban a növénynemesítés tárgyköréből tart előadásokat a III. és IV. éveseknek. Tagja a Pest megyei pártbizottságnak is,

— TŐSGYÖKERES Dü- NÄNTÜLI vagyok. S amikor a nyírbátori uradalom segédtisztje lettem, a gazdag, Vas megyei, Szombathely környéki kisgazdavidékről egyenest a legnagyobb alföldi mezőgazda- sági nyomorba csöppentem. Ott láttam először földbevújt kunyhókban sínylődő embereket, s ott döbbentem rá először, hogy az életben milyen kiáltó osztálydifferenciák vannak. Ez a hirtelen változás determinálta első ízben politikai felfogásomat. Keresni kezdtem hát a magam útját, s az első szellemi irányítóm a magyar kommunisták által kiadott kolozsvári lap, a Korunk volt. 1945 után aztán, először a szakszervezet, majd a párt révén, aktívan is bekapcsolódtam a munkásmozgalomba.

Meglehetősen primitív körülmények között végzik jelentős genetikai, kémiai, biológiai, botanikai, és sejttani munkájukat a tápiószelei kutatók. Az intézet központjában akadozik a víz- és az áramszolgáltatás, csatornahálózat nincs, a vonal túlterheltsége miatt telefonon szinte elérhetetlenek. Gépi felszerelésük kezdetleges, és a tenyészkertek megfelelő kezeléséhez szükséges nagy méretű üvegházak meg a raktárak hiánya is súlyos gondot okoz nekik- Csak tetemes összegű beruházás teremthetné meg a fejlődés lehetőségeit.

— No, és a legfőbb gondunk, hogyan neveljünk fiatal kutatókat? Kétezer, kétezerkétszáz forint a fizetésük, a társaik meg, akik tsz-ben helyezkedtek el, megkeresik a hatezret. Félő, oda jutunk, hogy csak selejtembereket kapunk, eltekintve azoktól, akik száraz kenyéren is képesek kitartani. Ismerek néhány ilyen bolondot. Az egyik én vagyok. Itt a kutatók átlagfizetése havi 2560 forint. így előbb-utóbb megbukik a magyar kutatás. Ismerek egy püspökladányi, 26 éves fóagronómust. Négyszáz forinttal kevesebb a fizetése, mint az enyém. Most hogy hívjam ide kétezerért? Csak az ipari kutatók átlagfizetésével hasonlítsuk össze az itteniekét, 35—40 százalék az eltérés, az ipariak javára... Bocsánat a kirobbanásért, de erről nem hallgathatok. S ezt ne fogja fel senki türelmetlenségnek. Én az intézet jövőjéért aggódom. Fiatalok nélkül nincs jövő! Most tértem visz- sza európai körutamról. Jártam a két Németországban, Angliában, Hollandiában,

Franciaországban. Munkánkat mindenütt ismerik, becsülik. Teljesítményeink egyenrangúak az ottaniak teljesítményeivel. Sőt! Ezért bízom abban, hogy mire átadom valakinek a stafétabotot, állni fog az az intézet, amelyet elképzelek. A minisztérium egyébként úgy döntött, hogy 2—3 éven belül teljes modernizálást hajt végre. Egyelőre, a központi laboratórium és a tenyészházak felépítésére, 15 millió forintot helyezett kilátásba.

GYERMEKKACAJ HANGZIK be valahonnan. Dr. Jánossy Andor arcán mosoly suhan át:

— A kisunokám ... Hintáz- tatja a feleségem, annak örül. Három fiam van, kettő mező- gazdasági szakmát tanul, csak a legidősebb lépett más utakra. Fizikokémikus, most doktorál, adjunktus a lipcsei egyetemen. Az ő lánya vendégeskedik itt, kis kétnyelvű gyerek. Húga is született már. A legszebb Jánossyak... A kutatásnál csak a családomat szeretem jobban. Mégis gyakran kapom tagjaitól a szemrehányást: „Azért fordíthatnál néha ránk is egy kis időt.”

És mintha tőlük kérne elnézést, felvont vállal, széttárja mindkét kezét.

Polgár István

Olykor, j^a estefelé elcsendesedik a környék és azt hallom valakitől, hogy csak a vidéki kolbász igazán jó, gúnyos kacagásom messze elhal- lik.

Az a nézetem ugyanis, hogy a kolbász minéműsége korántsem függ annyira a készítő lakhelyétől, mint attól, hogy mit tesz bele az illető.

Mariska néném például éppen nemrégiben kapott három kiló kolbászt Mezősoponyáról.

— Ez aztán a kolbász! — mondta a férje, Zsiga, miközben a csomagot bontogatta — ebben aztán lesz minden, ami belevaló!

És könny szökött a szemébe, sav szökött a gyomrába. Hanem aztán, amikor napfényre került a kolbász! Vastag volt, mint a hurka, olyan apróra darálva a belseje, mint a fűrészpor. Ez még semmi. De úgy meg volt füstölve, hogy füstszag borította el az egész házat, s a házmester — kéménytüzet gyanítva — már a tűzoltókat akarta hívni.

Mariska néni levágott egy darabot és megkóstolta.

— Nem mezei kolbász ez, te Zsiga — mondta és kiköpte a falatot.

A néni azonnal felhívta telefonon Mihályékat, az unoka- öccsét.

— Misikém — mondta —, kaptam kolbászt Mezősoponyáról, de nekem sok. Ha akarod, egy részét átadnám

neked.

Misi szeme felragyogott. Vidéki kolbász! Tűzről pattant, tősgyökeres, kisüstön főtt „gyesznókolbász”! Hálálkodott is.

— Mennyit kaphatok belőle? — kérdezte reszkető hangon.

— Két kiló kilencven deka az egyik része, azt neked adom, hatvan forint kilója.

Este már Mihálynál volt a kolbász. Jutka, a felesége megkóstolta, aztán telefonált Tercsinek, az unokahúgának.

— Tercsikém, kolbászt kaptam Mezősoponyáról.

Sikítás. Mennyit kaphatok? Két kiló nyolcvanat. Azonnal futárt küldök érte, százhat- vannyolc forinttal. , >i:

NégVednstpra. amikor a kolbász K'áfóiy bácsiékhoz került már csak nyolcvan deka volt A többit apránként lekóstolTABI LÁSZLÓ:

KOLBÁSZ

ták róla az átutazóállomáso- con. Károly bácsinak már :sak negyvennyolc forintja íszott benne, egye fene — Tiondta, amikor megkóstolta is kiköpte —, nem érdemes tovább üzérkedni vele.

Befejezhetném a történetet ágy, hogy Károly bácsi odaajándékozta a kolbászt Mariska néninek. Igazságos volna a dolog, de nem volna igaz.

A hetven deka Mezősopo- nyai ugyanis ott száradt el Károly ék kamrájában, a rúdon, két szál remek Közértkolbász vigasztalta jobbról- balról szomorú hervadásában.

Mindebből pedig nem ez a tanulság, hogy a vidéki kolbász nem jó. A tanulság az, hogy nem az a fontos, honnan jön valaki, hanem az, hogy mi van benne.

Még akkor is, ha csak kolbász az illető.

KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ:

UGO BETTI: A JÁTÉKOS

i

i

l

!<

<

A lelkiismeret drámája ez is, mint oly sok napjainkban. Vétkezhet-e az ember közönyével, bűn-e a cinizmus és a gőg? Nem véletlen, hogy korunk drámairodalmának jó néhány jelentős és kevésbé súlyos műve teszi fel ezt az alapkérdést.

Ugo Betti játékosa a szó kri- | minalisztikai értelmében nem gyilkos. Mégis vád alá kerül, í Sógornője feljelentése alapján ; a vizsgálóbiztos megindítja a i nyomozást felesége halála : ügyében. És ettől kezdve két I szálon fut a cselekmény. Az i egyik szál az igazságszolgálta- ; tásnak csupán a tényekre fi- i gyelő logikai elemzése, a má- i sik a túlvilági bíró — ez eset- i ben nem isten — egy absztrakt ; igazságszolgáltatás sokkal • részletesebb és mélyebb vádja.

: A játékossal szemben min- I denki az igazságát keresi: a csa- I lódott lány, a szerelmi ver- I sengésben alulmaradt sógornő, > a halott asszony rajongó sze- ! relmese; az ügyvéd és a vizs- ! gálatot vezető bírót És a vizs- ! gáláiban nemcsak a játékos, i hanem az ellenfelek is leleple- ; ződnek. Kutatószenvedélyük ! mozgatórugója nem az igazság J felderítése, hanem saját sze- \ mélyes érzelmeik. A testvéré- ! vei szemben vesztes maradt | sógornő a játékos szeretője

5 alább halálában I magáén

^ akarja tudni az imádott asz- t szonyt és a vizsgálóbíró az

J

.

!

I«

|<

i ■

: ■

* .

i.

igazság felszínének felismeré- ^ se után ad acta teszi az ügyet. ^

A mondandó látszólag na- gyón korszerű és aktuá- ^ lis. A darab mégis avíttnak ^ ' hat romanticizmusa és irreális § ' szemlélete miatt. A művet, §' mint az abszurd drámák egyik ^ ' előfutárát szokták emlegetni. ^ ' Valójában a polgári lélektani ^; dráma egyik — mindenképpen ^ kiemelkedő — darabjáról van!)' szó, mely már öregen és poro- ^ san jutott el a magyar szín- ^ padra. ^

Both Béla rendezése, mint- ha ezt az avittságot kívántai volna hangsúlyozni, a színpad^ felett időnként megjelenő, le- ^ begő vörös fotellel, ezzel a ^ transzcendens jelképpel, mely ^ inkább romantikus szemléletűi illusztrációnak hatott, mint a ^ szöveg-követelte szükséges jel- ^ képnek. Iva — a meghalt fele- ^ ség — Kohut Magda alakításé-^ ban a század eleji temetői ro- 5! mantika túlhangsúlyozott ^ szimbóluma. A játékos — i Kálmán György — lelkiisme-^ rétének viharai túlzottan sok ^ mennydörgéssel, inkább a fel- ^ színen zajlanak. A szerep és a színész a legjobban í az Egri István megformálta^ vizsgálóbíró és Kállai Ferenc (> ügyvédfigurájában találko- ^ zott. Realista játékmódjuk ki- ^ emelte őket a darab pátoszos, & romantikus légköréből, öze 5 Lajos, különböző alakokban ^ megjelenve, az absztrakt igaz- | ságszölgáltatás megtestesítője- ti ként kitűnő' volt. A díszletek a | rendező romantikusabb kon- ^ cepcióját húzták alá. (ő.) §

gyen a gyerek plakáttervező!” S a családi elhatározásra előkotort szobrász-nagybátyám, ki csészék, tányérok, lábasok elé parancsolt vázlatfüzetemmel. Nyelvem kidugott hegye, amint beprotezsálva egy vállalati képzőművész- szakkörbe, gondosan satírozom a gúlákat, hengereket. Dolgozom. Néhány hét elég arra, hogy leszokjak a rajzolásról.

Persze, azért ezek között a képek között is találni gúla, kocka rajzát, kettémetszett üveg ábrázolását, hiszen az előírt tanyanyag, helyesen, ránevel a környezet, a látvány logikai megismerésére, ábrázolására. De az órák másik csoportját Balázs Judit fenntartotta a játéknak, a fantázia, a személyiség kifejezésének, a látott világ önkényes újrateremtésének az én hozzáadásával.

— A tizenharmadik évben a rajzok sokszor elszürkülnek.

Hallgatunk. Mindketten elgondolkozunk.

— Többnyire nem a legjobban tanuló gyerekek készítik a legszebb rajzokat... Itt van például ez a kisfiú a fényképen, mely ,

a Kiállításunk megnyitóján

készült. Rengeteg fejtörést okoz számtan-, és nyelvtantanárainak, hogy megbuktassák, vagy átengedjék? De a megnyitón büszkén feszített, mert sok képét kiállították. Egyszercsak odajött hozzám: hogy őt itt a felnőttek nem hagyják békén, folyton kérdezgetik.

— Mit kérdeznek? A rajzaimat nézzék!

Szóval, a rendhagyó rajzórák a gyerekek többségét olyan megértésekre és kifejezésekre vezették rá, melyekdarabján. világoskék felhő ül, $ akkor a kép másik részén vi- j' lágoskék égen legyen sötétkék j. felhő. Tudják, hogy a modell- § nek szolgáló köcsög fehér $ fényfoltját a képen, mondjuk, ; piros, vagy fekete rongydarab ; ráragasztásával is jelezhetik; —, és sorolhatnám tovább öt-; leteiket. Némely képnél, mint- 5 ha egy Matisset néznék... A 5 különleges technika, a rongy,; vagy papírragasztás, a fényké- : pékét feldolgozó montázs, a S gyertya ceruzaként való hasz- ; nálata, és a többi eljárás szin- ! te rákényszeríti őket a bátor- ! ságra, az egyszerűsítésre. S ar- i ra, hogy ne szégyelljék a tech- : nikát, ne takarják el, hanem : használják ki az eljárás összes j lehetőségét: így válik a texti-; len átütő ragasztó is, a papír! előtűnő fehérsége is, a kelmék ! rojtosodása, is dekoratív kife- : jező eszközzé.

A rajztanárnő az autóbuszig > kísér. Útközben kedves kö- j szöntések hangzanak a füves, j virágos, bokros kertekből: j benne van a ■ hangokban a ! gesztus, mely a gyerekek ké- i peit otthonaikban a falra | akasztotta, a vacsorára terí- ■ tett asztal, mellette a lavór j víz, törülköző, kézmosáshoz, | mely a családlátogató, szabad- : kozó tanárnőt várta, benne a i négy szem fényesre tisztított j alma, mellyel valahol meg- ; ajándékozták, benne a tisztelet, a becsülés. A megállóval szemben kőkerítés, csipkés-fátyolos vaskapu, mögötte gyep,: fák, zöldtornyos templom. S mivel nagyon jó nap volt ez a mai, hirtelen egészen szabadnak érzem magam, és úgy látom mindezt, a fákat, a templomot, hogy kedvem támadna rongyból kiragasztani! Két gyerek tart felénk az utón egy lépcsős lejáróhoz.

— Kezitcsókolom.

— Kezitcsókolom — és szétterpesztett lábbal ráfekszenek a lépcső vaskorlátjára és kicsúsznak a képből.

Padányi Anna

Egy kép a

— Sok rajz két jógyet kíván: külön iskolai, és külön művészi osztályzatot — mondja, és azt hiszem, most a pedagógia egyik alapvető kérdését érintette.

Aztán:

sok közül

hez más úton nem jutottak volna el.

Értik például, hogy egy sima felületet legalább két részből kell felrakni, meg kell törni. Értik a fordított előjelű ismétlést, hogy a sötétkék ég egy