Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-31 / 256. szám
Ünnepi közgyűlés az Építőipari Ksz-nél A községi művelődési ház- j ban tartotta ünnepi közgyűlé- j sét a dunakeszi Építőipari j Ksz, az őszirózsás forradalom i 50 éves évfordulójának alkalmával. Mintegy 120-an vettek részt J az ünnepségen. Szabolcsi Zoltán, a ksz elnöke nyitotta meg a közgyűlést. Az ünnepi beszédet Salgó Károly tartotta, majd a ksz párttitkára élménybeszámolót tartott a forradalomról és az 1919-es Tanácsköztársaságról. Az ünnepi gyűlés befejezése után a szövetkezet dolgozóinak és a szocialista brigádok versenyeredményeit értékelte a szövetkezet vezetősége. A kiváló dolgozók mintegy 35 ezer forint jutalmat kaptak. Az ünnepség végén újabb munkafelajánlást tettek a szövetkezeti tagok és öt briaid jelentette be, hogy a jövőben ők is a ..szocialista brigád” címért kívánnak versenyezni. (tinka) Ezres tömeg fogadta a főtéren Hesz Mihály olimpiai bajnokot A PEST MEGYEI HÍRIAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM 1988. OKTÓBER 31., CSÜTÖRTÖK iXAEMHENOEN : A járási üzemek kollektív szerződései A SZOT és kormányhatározat megjelenését követően a figyelem már az 1969-es kollektív szerződések felé irányul. Nem közömbös az sem, Őszirózsás forradalmak Őszirózsás őszi szelekben öt évtized most visszarebben, millió csillag sziporkázhat, nincs bennük szemernyi alázat. Fényes a csillag most az égen, vértől fényesedéit ki régen, — köszörükövű forradalmak voltak szülője kardnak, dalnak. Utca kövén még vér piroslik, szívünkön színe piros vért nyit, csillagot emeltünk le az égről, s magunkat dobtuk fel a mélyből, magunkat adtuk át a dalnak, abból nőttek a forradalmak, Dózsa-kaszára őszirózsát tűztünk és vágyunk lobogóját. Egy szív mellé — egy marék rózsc és egy csokorral a lobogóra, fehér rózsa, s a zászló selyme kiált az úri rémületre: elég volt már a gyötrelemből, a láncolt, béklyózott kezekből, — válaszul a zsarnok bitangnak, előlépnek a forradalmak!... Beszéljetek csak bátran róla: szirmot bontott az őszirózsa! Nem a halottak ősz-virága, de benne nyitott most világa minden elnyomott nép hadának, ügye vele emelt csak vádat, — levele alatt új hatalmat vívnak ki győztes forradalmak! Csankó Lajos FIGYELŐ Vác könyvekben, képekben Ezen a címen jelent meg a , Könyvtáros című folyóirat ha- sábjain Katona Jenőnek, a lap i nyugalmazott főszerkesztőjé- I nek képekkel illusztrált, köny- . vészeti útmutatóval gazdagí- ] tott hangulatos ismertetője vá- j rosunkról. Megható emlékezés ez az évtizedek szárnyán tovatűnt diákkorról, a régi Vác megható pillanatait idézi, ma is élő ( lap hasábjain jelent meg!) Azt írja ugyanis a szerző, hogy Vácott „jelentek meg először Ambró Ferenc Ignác nyomdájában Csokonai Vitéz Mihály versei, Dorottyája, valamint Kármán József munkája, a Fanni hagyományai”. Most tekintsünk el attól az egyébként nem közömbös ténytől, hogy a Fanni hagyományai önálló műként nem jelent meg, hanem városképek múltbeli hangula- csak az ugyancsak Kármán Jóhogy az idei vállalati szerződések mennyire realizálódtak; hogyan sikerült teljesíteni az év elején ünnepélyesen aláírt vállalásokat? Ezt a témát vizsgálta a járási párt vb. három nagy üzemünknél. Egy múlt hét végén összefoglaló jelentés a következőként értékeli az október végi helyzetet. A Dunakeszi Járműjavítónál a kollektív szerződés egyik pontja értelmében megalakult a csökkentett munkaképességűekkel foglalkozó bizottság. Ez felmérte a munkahelyeket és megtette javaslatát. A vállalatvczetőség segítséget nyújtott a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására. A Munka Törvénykönyve lehetőségei közül kedvezően fogadták a felmondási lehetőséget. Sokan éltek a lehetőséggel. A nyugdíjazás előtti fizetett 30 napnak a nyugdíjkorban levők örültek. Vita folyt itt is — mint sok helyen másutt — a csökkentett munkaidővel kapcsolatos szabadság kiszámítása körül. Jó lenne, ha a szaklapok, minisztériumi közlönyök pontosabb tájékoztatást adnának erről a kérdésről. Ugyancsak az üzem kollektív szerződése alapján az egészségre ártalmas munkák pótlékát beépítették az alapbérbe. A tmk dolgozói idén már szombaton végzik a javítási munkákat, így több szabad vasárnaphoz jutnak. / A Dunakeszi Mechanikai Laboratóriumban év elején gondban voltak, mert úgy nézett ki, hogy munkanélküliség jelentkezik a kapukon belül. Tíz hónap után erről már szó sincsen. Sőt, növekedett a munkalehetőségek száma. A vállalat, hogy megtartsa régi, kipróbált szakmunkásait, emelte a szociális juttatásokat. A dolgozók véleménye szerint biztonságérzetet ad számukra., hogy a kollektív szerződésben szabályozták a felmondási időt. Az egyenlőtlen munkaidőbeosztást nem tudták megszüntetni, mert még mindig hiányos az anyagellátás, alkatrész- utánpótlás. Ha a létszám megengedi, úgy élnek majd a jutalomszabadság lehetőségével. Az újólag kialakított bérezési forma a termelést jobban ösztönzi, és növeli a gazdasági vezetők hatáskörét. Növekedett az üzemi demokrácia, nagyobb súlyt kaptak a termelési tanácskozások. A Dunakeszi Konzervgyár volt a harmadik megvizsgált üzem. Itt problémák merültek fel a munkaruha- és védőruhajuttatások körül. i Kiegészítésre szorul a balesetvédelemmel kapcsola-. tos fejezet és az újítási rendelkezéseket is a 10 hónapos gyakorlatnak megfelelően szabályozzák. A GYt)GO-val való egyesülés után a két üzem szakbizottságai összeülnek, s elkészítik a megnagyobbodott vállalat úí üzemi törvénykönyvét, a kollektív szerződést. (P. r.) Hesz Mihály olimpiai bajnok, mellette édesanyja. A városi küldöttség Alsógöd határáig elébement a repülőtérről közeledő Hesz Mihály olimpiai bajnoknak. A Váci Motorklub díszkísérete haladt a gépkocsi előtt. Gödön, Fel- sőgödön, Sződli- geten sokan integettek szerda délután az aranyérmes kajakozónak. öt órakor ezres tömeg gyűlt össze a város főterén. A Báthori iskola úttörői nagy táblás felirattal üdvözölték az egykori váci diákot. A Hajós Alfréd sportkör ' vízisportolói evezőkkel álltak sorfalat a tanácsháza bejáratánál. Óriási üdvrivalgás fogadta az erkélyre kilépő bajnokot, aki magasra tartotta diadalának jelvényét: a mexikói aranyérmet. — Lukács Ferenc tanácselnök meleg szavakkal köszöntötte a város lakóját. Harmincezer ember szíve dobogott együtt, amikor a tv képernyőjén a kajak egyéni döntőjét közvetítették. Búin Mihály a TSB nevében üdvözölte a hazatérőt, s arról szólt, hogy 1968. október 25-e piros betűvel kerül a város sport- történetébe. Hesz Mihály keresetlen szavakkal köszönte meg a pártnak, a tanácsnak, s a megjelenteknek a szép fogadóünnepséget. Odakint tudta, hogy a város lakossága drukkolt a sikeréért, s ez is segítette a győzelemben. Rövid baráti beszélgetés, egy sor autogram az úttörőknek, s következett a megérdemelt pihenés a Széchenyi utcai kis otthonban. (Szöveg: Papp Kép: Gyimesi) Híd Csőváron A Budapesti Hídépítő Vállalat október 8-án kezdte építeni a községi patak egyik hídját. Ügy tervezik, hogy a 440 ezer forint költséggel épülő hidat november 30-ig átadják rendeltetésének. Hiszek az emberben“ 99 Nagymaroson a művelődési ház és a községi könyvtár, az őszirózsás forradalom 50. évfordulója emlékére „Hiszek az emberben” címmel igen nívós, jól sikerült irodalmi estet rendezett. Az előadótermet zsúfolásig megtöltötte a helyi közönség. Az évforduló jelentőségét a bevezetőben dr. Csu- lák Mihály, a Szobi Járási Tanács művelődési szakfelügyelője méltatta. Az irodalmi est légköre hűen tükrözte az őszirózsás forradalom hangulatát. Az emlékműsor összekötő szövegét Tóbiás Áron irodalomtörténész tartotta. Közreműködött Nagy Marianne előadóművésznő és Papp Zoltán színművész. Ez az irodalmi est méltó bevezetője volt annak a rendezvénysorozatnak, melyet a hármas évforduló emlékére rendeznek Nagymaroson. Róna Béla Iparitanulóankét A KIOSZ váci szervezetének központjában (Köztársaság út 5.) november 4-én este 7 órai kezdettel iparitanuló- ankétot tartanak. A szülők, mesterek és az iparhatóság képviselői ez alkalommal, közösen beszélik meg a tanuló- képzéssel kapcsolatos problémákat. tát kelti életre, átsüt a sorokon a város iránti szeretet, a felejthetetlen iskolás emlékek melege. Bár több ilyen írásunk lenne a város nagy hírű diákjaitól, „nagy öregjeitől”!... Csakhogy, a cikk a mai olvasók tájékoztatását is szolgálja, s e téren, sajnos, az emlékezés nem jó tanácsadó. — „A régi iskola sem sokat változott azóta — írja a szerző —, csak egyemeletes kopott falán dicsekszik ott a Madách Imre- emléktábla.” Gyönyörű barokk terünk ilyen elhanyagolt lenne? És valóban semmit sem változott volna a „régi iskola”? Aki csak egyszer is körüljárta a régi piarista gimnázium helyét és — részben — épületeiben működő gépipari technikum tömbjét, láthatja, hogy mennyit változott a műemléki védelemben is részesült iskolanegyed! Tovább olvasva a cikket, elismerő sorokat találunk városunk „iskolaváros” jellegéről. Csakhogy középiskolái közül éppen a gépipari technikum hiányzik, míg a mezőgazdasági tecnikum „erdőgazdaságivá” alakult át. Vác irodalomtörténeti jelentőségét fejtegétve, ismét súlyos hibára bukkanunk. (Súlyossá az a tény teszi, hogy egy könyvtárosok részére készült zsef szerkesztésében három számot megért Urániá-ban, folytatásokban, s a nyomda megjelölése is téves. Ambró Ferenc ugyanis 1792. november 21-én meghalt, míg az Urania három száma 1794-ben, Csokonai Dorottyá-ja pedig 1804-ben látott napvilágot — Gottlieb Antal nyomdájában. Az igaz ugyan, hogy Gottlieb Antal Ambró nyomdáját vette meg özvegyétől, de a nyomda betűkészletét felfrissítve, Bázelből hozatott betűivel — éppen az Urania megjelenése előtt —dicsekedett is a Hírmondó-ban! Ha belátjuk is, hogy akár a szépirodalmi utalások, akár a művészettörténeti feljegyzések nem törekedhettek teljességre, az egyikből Juhász Gyula, a másikból Edvi Illés Aladár neve nem hiányozhatna, ha már az emlékezés természetéből kifolyólag a mai alkotóművészek nem is kaptak teret. Ugyanígy hiányosnak mondható a váci könyvek felsorolása: Tihanyi Ernő helytörténeti kutatásait az irodalomtörténet számon tartja! Szükségünk van a városunkat népszerűsítő írásokra, az emlékezésekre is. De helyes lenne, ha ezekben az alkotók az adatok pontosságának ellenőrzésére is törekednének. Végh Ferenc Az első sztrájkoktól az őszirózsás forradalomig SZERVEZKEDIK A VÁCI MUNKÁSSÁG I. A főváros közelségének vonzó hatása, helyi üzemek alapítása következtében a századfordulón Vácott is gyors ütemet vett a munkásosztály kialakulása. A munkások egy része helyben talált munkát, de nagy többségük Budapestre és a peremvárosokba járt dolgozni. Munkahelyükről magukkal hozták a szervezkedés, a munkásosztály helyzetének javításáért való harc szükségességének, a szocializmusnak a gondolatát. Feltehetően már a század- forduló előtt éltek szervezett munkások a városban. Az első sztrájkról szóló tudósítás szerint 1892 szeptemberében a vasútállomás raktárának munkásai sztrájkoltak. Majd ezt követően egyre gyakrabban találkozunk a munkásosztály helyzetével, valamint a helyzet kiváltotta mozgalom híreivel a helyi lapokban. 1894-ben rendőrorvosi vizsgálatot folytattak le a kötőszövő gyárban, mivel az 15 éven aluli lánygyermekeket alkalmazott. 1899 februárjában a munkásság gyűlíst akart rendezni, de az akkori rendőr- kapitány, Kálló, a gyűlés megtartását nem engedélyezte. Ugyanez év júliusában a helyi hvczenbacher-féle birtokon a felvidékről hozott aratók sztrájkra kényszerültek, és mert megegyezni nem tudtak, eltávoztak a birtokról. A munkásság harcra kényszerült, mivel a munka- és egészségügyi viszonyok ebben az időben nagyon rosszak voltak, napi 12—14 óra, sőt, ennél hosszabb munkaidő sem volt ritkaság. A munkásság első engedélyezett gyűlését 1903 augusztusában tartotta. Egymás után alakulnak meg a munkásság helyi szakszervezeti csoportjai. 1905 januárjában a vas- és fémmunkások alakítják meg helyi csoportjukat. Szervezkedtek a földmunkások is. Ugyanebben az évben zajlott le a város munkásainak eddigi legnagyobb sztrájkja, a kötő-szövő gyárban. Jellemző a város sajtójára, a város polgárságára és magára a város vezetőségére, hogy amíg a sztrájk kezdetén még némi szimpátiát mutattak a sztrájk és az abban részt vevő munkások iránt, annak vége felé már nyíltan ellene fordultak. A város dolgozóira nehezedő feudális—kapitalista—klerikális nyomásnak a dolgozókkal szembeni egy húron pen- dülését bizonyítja az a tény. hogy a földbirtokosok bérle- nvomó szándékkal a felvidékről hozattak aratókat. A gyártulajdonosok sztrájkba kergették a munkásaikat, ugyanekkor a papok a templomokban kiprédikálták a sztrájkoló munkásnőket, mint istentelen szocialistákat, akiket nem átallották az utcasarkon sétáló nőkhöz hasonlítani. Ugyanekkor a városháza korrupt és úrhatnám vaskalapos vezetői, csakúgy mint a város rendőrkapitánya, intézkedéseikkel szembefordultak a sztrájkra kényszerült munkássággal, és közülük nem egyet súlyosan elítélt Kálló kapitány úr. A hatalom urai ujjongtak, hogy sikerült leverni a sztrájkot. A munkások viszont azzal válaszoltak a levert sztrájkra, hogy megalakították a textilmunkások váci helyi csoportját. A párt és a szakszervezetek helyi csoportjainak megalakulásával párhuzamosan egyre fokozódott a munkásság közügyek iránti érdeklődése. Ettől az időtől kezdve gazdasági célkitűzéseknek eléréséért indított bérmozgalmaik során már politikai követelések is helyet kapnak. Kezdik bírálni a város vezetését. A munkásság sorain belül kialakul egy harcos derékhad. A dolgozók követelései ér1 vívott harcok során olyan rátermett vezetők fejlődnek ki. mint például Szemerád Károly, a későbbi 1919-es mártír. A szakmai helyi csooortok megalakulásával egy időben megindul a munkásképzés is, a dolgozók osztályharcos szellemben történő nevelése. Szakmai könyvtárak létesülnek. A dolgozó tömegek tanulni, művelődni akarnak. Hogy ez mennyire így van, álljon itt az alábbi adat: amíg a Váci Püspöki Egyházmegyei Könyvtár 60 ezer kötetéből 40 olvasó, egy év alatt. 60 kötet könyvet kölcsönzött mindössze, addig a vas- és fémmunkások váci helyi csoportja könyvállományának többszörösét olvasták, illetve kölcsönözték ki a helyi csoport tagjai. Felolvasásokat tartottak, előadásokat rendeztek, kultúrműsorokat adtak. Egyre nőtt, növekedett a város munkásainak emberséges élet utáni vágya, emberséges élet utáni igénye. A város életében új színt, új valóságot jelentett a számban és öntudatban egyre jobban erősödő munkásosztály. Hiába jelentette ki több ízben a város hírhedtté vá’: rendőrkapitánya, Kálló, hogy: „Elfojtom a szocializmust!’’ Hiába fogtak össze a munkásság ellen a város urai és hatalmasságai, az állam elnyomó szervezeteivel, a csendőrségge’ és a rendőrséggel együtt. — A város munkássága és ve’« együtt a munkásmozgalom { városban egyre nőtt, növekc - dett, erősödött. Tihanyi Ernő A néhány évvel ezelőtt elhunyt szerző „Vác a Tannes köztár asáe alatt” c„ kézira ban őrzött tanulmányé.’ közlünk részleteket, négy f”’• tatásban.
