Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-31 / 256. szám

I rma t NKCril k/CíHop 1968. OKTOBER 31.. CSÜTÖRTÖK Tizennyolc évesen... (3.) Kossuth Lajos azt üzente... A csinos medika őszirózsája hervadozott felöltőm hajtóká­ján akkor is, amikor napokkal később, ha jól emlékszem, ok­tóber 29-én, kitolakodtam a Nyugati pályaudvarra és nagy nehezen fölkapaszkodtam a szegedi vonatra. Nem volt könnyű és veszélytelen műve­let. A pályaudvar kormos, füstszagú üvegcsarnokában, beleékelődve a morajló ember­sűrűbe, prüszkölve tétováztak a szerelvények. Az ütközőkön, a kocsik tetején, még a sze­neskocsikban is emberfürtök, nem beszélve a kocsik belse­jéről. A hazautazás gondolata ak­kor született meg bennem, amikor a műegyetemet elborí­totta a tökéletes zűrzavar. A professzorok hiába jelentek meg pontosan az órarend sze­rint az előadótermekben, üres padsorokat találtak. A diákok a folyosókat lepték el és a tá­gas aulát, ahol mindig akadt egy-egy szónok. A rektor vé­gül is szünetet rendelt el. Köz­ben sokszor felvonultunk, és túljutottunk azon a véres üt­közeten is, . amely „lánchídi csata” címmel található meg az őszirózsás forradalom tör­ténetében. Sokáig, nagyon sokáig tar­tott az út Szegedig. A va­gonok tetején utazó ka­tonák unalmukban akkor lö­völdözték el a harctérről ha­zahozott töltényeiket. Akadt olyan is, aki céllövőtudomá- nyát a telefonpóznák fehér porcelánjain próbálta ki. Budapest forradalmából a szegedi forradalom kellős kö­zepébe érkeztem. Másnap, vagy harmadnap volt október 31-e. Gyönyörű napsütés öl­töztette aranyköntösbe a fello­bogózott várost. A nép az ut­cákon hömpölygött, a Széche­nyi tér öreg platánjai alatt a korzó emberfolyammá dagadt. Ujjongva vonultunk a szom­szédos Klauzál tér felé, ahol a Kossuth-szobor áll, mert tud­tuk, hogy ott lesz a forradal­mi népgyűlés. Tehát ugyanott, ahol pontosan hetven eszten­dővel korábban elzengett a szózat: „Szegednek népe, nem­zetem büszkesége, szegény, el­árvult hazám oszlopa .. A Klauzál téren már állt a gyűlés. Szónoki emelvényül Kossuth Lajos bronzszobrá­nak magas talapzata szolgált. Amikor odaférkőztem vala­hogy, egy századosi egyenru­hás alacsony férfi szónokolt éppen igen erős hangon, dr. Kormányos Benő, a népszerű szegedi fiskális. Széles mozdulattal mutatott föl a szoborra és szólt ekép- pen: — Ha Kossuth apánk élne, most ő is Károlyi-párti len­ne! — Éljen Károlyi Mihály! Éljen a Nemzeti Tanács! Él­jen a forradalom! Éljen a köztársaság! — harsogta a tömeg, amelyben már akkor, azokban a délelőtti órákban elterjedt a hír, hogy Tisza Istvánt agyonlőtték. Senki sem lepődött meg rajta, hiszen az ország egész népe benne, s a fekete grófokban látta a nemzet sírásóját. A különös az volt, hogy a merénylő a budapesti Róheim-villában csak órákkal később vég­zett Tiszával, akit a csá­szár magyarországi botosis­pánjának nevezett Móra Fe­Fiaia.ok voltunk, mámoro­sak. Kis társaságunk este, a zárórás városból kimenekült a vasúti restibe, amely, mint minden más hely, szintén zsúfolt volt. Főleg katonák­Budapesti telephelyre segédgépkocsi vezetőket GYAKORLAT NÉLKÜL FELVESZÜNK. Előnyben részesülnek katonaságtól leszerelt autójavító szakmabeliek. A gyakorlat megszerzése után jó kereseti lehetőség UGYANITT gyakorlott gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat IS FELVESZÜNK Budapest különböző kerületeiben levő telepeinkre és kirendeltségeinkre. Vidékieknek munkásszállást és utazási költségtérítést nyújtunk. JELENTKEZÉS : ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT 1. sz. Szállítási üzemegység Budapest XIII., Rozsnyay u. 6. Forgalmi osztály A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat heti 44 órás munkaidővel, magas kereseti lehetőséggel AZONNAL FELVESZ kőműves, ács-állványozó, lakatos asztalos, villanyszerelő, műköves, burkoló, autószerelő, vízvezeték és központi fűtésszerelő, bádogos, szigetelő, hegesztő, vasbetonszerelő, festő, üveges szak- és betanított munkásokat, továbbá kubikos, szállító- rakodó és általános segédmunkásokat. Munkásszállás van. Szociális juttatásokat nyújtunk. Útiköltséget térítünk. Ot napos munkahét, kiemelt munkahelyeinken 8%-os kiemelt oótlékot fizetünk. JELENTKEZÉS o vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXI.. Kiss János altábornagy u 19—21. kai, akik napszámra lestek valami alkalmas vonatra. Nagynehezen asztalhoz ju­tottunk, bor is került rá, majd közénk telepedett régi barátunk, a hódmezővásár­helyi Orbán Sándor, had­nagyi uniformisban. Ezekben a napokban jött haza rövid szabadságra a frontról. Nó­taszerető, gyönyörű hangú fiú volt — évekig aztán a rádió egyik legnépszerűbb énekese. — A nóta most is kicsordult belőle. Eleinte egé- : szén halkan, csak nekünk, i aztán egyre hangosabban és j egyre szebben. A zsibongó [ resti lassan elcsöndesedett, I szinte áhitatos csöndben száll- \ tak a dohányfüstös levegőben I a szebbnél szebb régi magyar I nóták. I ' — A Kossuth-nótát! — kiál­totta valaki a helyiség túlsó sarkából. Orbán Sanyi félretolta az asztalon a poharakat, acélos lendülettel fölpattant rá, és már énekelte is: Kossuth Lajos azt üzente Elfogyott a regimentje ... Az egész resti vele énekelt, szinte zengett bele a vasútál­lomás. Egyszercsak nyílt az ajtó, szuronyos járőr tolakodott be rajta. Vezetője, egy sza­kaszvezető, megállt az asz­talunk előtt, szabályosan tisztelgett. — Hadnagy úr, alázatosan jelentem — nézett az éneklő Orbán Sándorra — az ez­redes úr parancsára tessék abbahagyni a nótázást! Orbán Sanyi végigénekelte a soron következő strófát, csak aztán szóit: — Mondd meg az ezrede­sednek, hogy ha mondani akar valamit, jöjjön ide, szí­vesen látjuk. — Igenis! — csapta össze a bokáját a szakaszvezető és szuronyos társaival együtt távozott. Néhány perc múiva _ Dr­bár még mindig énekelt, mert ujjongó, lelkes közönsége ál­landóan újrázott — jött az ezredes. Tömzsi, piros arcú, ősz bajuszú katona. — Hadnagy úr! — kiál­tott az éneklő tisztre. — Hagyja abba! A resti elcsöndesedett, de Orbán Sándor rendületlenül énekelt tovább. — Azonnal hagyja abba és jöjjön le az asztalról! — kiál­totta ismét az ezredes. Orbán Sanyi anélkül, hogy egy pillanatra is abbahagy­ta volna a nótát, lehajolt az asztalról, elkapta az ezredes karját, fölrántotta az öreg törzstisztet maga mellé, és ott, az asztal tetején, átölelve a vállát, újra kezdte a nó­tát: Kossuth Lajos azt üzente ... Az ezredes tétova tekintet­tel nézegetett maga köré, és szabadulni szeretett volna a fiatal hadnagy acélos szorí- tású karjából, de aztán, hir­telen mozdulattal átkarolta Orbán Sanyi derekát, és már vele énekelte tovább a nó­tát. ... Elfogyott a regimentje ... A ZSÚfolt resti, katonák, ci­vilek, nők, férfiak, mosolyra derült arccal, könnyes szem­mel kísérték a csudálatos ket­tőst. Ebben a pillanatban érez­tem, hogy itt van a forrada­lom. Magyar László „A régi Magyarország összeomlott” írók a forradalomról Az őszirózsás népforradal­mat a magyar irodalom ki­válóságai ujjongó lelkesedés­sel fogadták. Babits Mihály a Nyugat november 1—16-1 számában a győzelem első pillanatának benyomásait fejezte ki. Örö­mének és jogos aggodalmai­nak egyaránt hangot adott: „Minden magától ment, szinte anélkül, hogy az em­berek akarták, vagy csinálták volna, a földben, a kövekben, a levegőben volt benn az erő, a történelem gépezete műkö­dött itt tovább, mely akkora lendületet kapott a világhá­borúban, hogy most a saját lendülete hajtja, s ha emberi kéz próbálja forgatni, elra­gadja azt a kezet a saját irá­nyába. vagy letépi. Pusztán emberi szempontból nézve a magyar forradalom valóságos csoda volt... A forradalom kétségtelenül egy és egységes, és mégis más képet ölt min­den akaratban, más-más nyel­vet beszél minden lélekben, mint pünkösdkor az aposto­lok . .. Először utat kell törni, amerre lehet, és csak egyfelé lehet. Azután mehet majd ki­ki amerre ő akar. Éppen az akadály biztosítja az erőt. Előbb fel kell nőnie a fának egy törzsben, aztán majd el- ágazhatik újra, szabadon és könnyedén, a magas levegő­ben. Kétségtelen: a mai for­radalomban új forradalmak csírái fejler.ek. De ha egyszer a fa nagyra nőtt már: minden új forradalom csak annyi lesz, mint új szétválása két ágának, hogy mentül lombo­sabb koronája legyen.” A Magyar Intelligenciához intézett felhívás — amelyet a kor csaknem valamennyi ha­ladó írója és művésze aláírt — kimondta: „A régi Magyarország osz- szeomlott... Céljaink nem ellenkeznek többé senki cél­jaival. Nem vagyunk ellen­sége senkinek. Testvérnemze­teinkkel szemben semmiféle igényünk nincs már. Magya­rok! Mi is megújult nemzet­nek tekintjük magunkat, most felszabaduló erőnek, mint azok a testvérek, akik boldo­gan kelnek friss életre a monarchia romjaiból... Kö­veteljük tehát a Nemzeti Ta­nácstól, hogy a testvérnem­zeteket képviselő nemzeti ta­nácsokkal haladéktalanul lép­jen érintkezésbe a szövetség megalakítása végett: a leg­sürgősebben tegye meg az összes szükséges lépéseket tel­jes demokratikus berendezke­désünk érdekében. Ebben a munkában mi a Nemzeti Ta­nácsot minden erőnkkel és teljes lelkesedéssel támogatni fogjuk...” (Az első aláíró: Ady Endre volt.) Ignotus, a Nyugat írói tábo­rának bajtársi üdvözletét fo­galmazta: „A Nyugat évek óta abban foglalta össze törekvését, hogy az: művelt, szociális Magyar- ország s szabad nemzeti iro­dalom. Politikába átírva ez művelt, szabad, szociális, nemzeti Magyarországot je­DRUZSBA A Távközlő Kutató Intézet több vállalattal együttmű­ködve elkészítettev a Drúzsba mikrohullámú rádió- és relé­berendezés hat állomásból álló első egységét, amit az intézet a szovjet posta moszkvai ku­tató intézetével közösen ter­vezett. A sorozatgyártást is hazánkban szervezik meg, s a legnagyobb vásárló a Szovjet­unió lesz. Gyógynövények a világpiacon Magyarországon több mint fél évszázada foglalkoznak tu­dományos alapon gyógynö­vénykutatással, felhaszná'asi területük kiszélesítésével. A magyar szakemberek megálla­pítása szerint a gyágyn övé nyék elsősorban gyógyszeripari alapanyagként értékesíthetők. 400—450 féle gyógynövény ha­tóanyag van forgalomban vi- j lágszerte. A magyar erdőkben és mezőkön 45 termesztett fajtát és több mint kétszáz vadon termő gyógynövényt gyűjtenek. A magyarországi flórában az utolsó nyári hetekben halmo­zódik a hatóanyag a teafüvek­ben, gyógynövényekben. Exportunk az őszi hóna­pokban lendül fel. A Herbária Országos Gyógy­növény- és Selyemgubóforgal- mi Szövetkezeti Központ csaknem 250 fajta terméket szállít külföldre, mintegy 25 országból érkezett rendelésre. A hamburgi tőzsdén pl. a leg­nagyobb gyógynövényválasz­tékot a magyar szállítmány nyújtja. Az Egyesült Államok igénye megduplázódott, új piaci lehetőséget biztosíta­nak spanyol és portugál cé­gek. A világ első kamilla ex­portőreként Magyarországot tartják számon. A „Camilla hungaricát” a New Ycrk-i tőzsdén is jegyzik. Űj sztár a nemzetközi piacon a kőhárs virág, Pampafű és varázsmogyoró ŐSZI VERŐFÉNY SZARVASON A világhírű szarvasi arborétum, amelyben 1600 fafaj, cserje és dísznövény él, felöltötte ezerszínű „őszi köntösét”. Messzire virítanak a japán juharok, a vörös tölgyek és a meleg égövi cserjék. A bokrok szintén roskadoznak a fekete és piros bogyó­tól. A főút mentén a Mississippi köryékén őshonos pampafű virágzik: a nádpihére emlékeztető ezüstszínű virágok félméte­resre nőttek. Az óriás kert egyik legszebb látványa a varázs- mogyoró: lombkoronáján egy időben hullanak a lévelek, s nyíl­nak az apró sárga virágok. A különleges cserje majd csak a fövő év nyarán érleli meg első termését. A Holt-Körös partján fekvő 150 holdas arborétumba naponta érkeznek a turisták, ki­rándulócsoportok az ország különböző tájairól. követi a bodzavirág, csipkebo­gyó, fehér mályva, kiairics- magból például az eddigi mennyiség nyolcszorosát vá­sárolják külföldi cégek. Svédországban és az északi államokban a csipkebogyó a legkeresettebb, amelynek ma­gas C-vitamin tartalma jóval felülmúlja a citromét. Nyu- gat-Németországban főleg a borsmentát kérik, teaként fo­gyaszt já’-, torokgyulladás el­len a kőhársvirágot használ­ják, az ezüsthárs termését pe­dig aromákba, pezsgőkészítés­hez vásárolják. A gyógynövénykutatással és hasznosításával foglalkozó szakemberek egész re­ceptgyűjteményt szerkesz­tettek arról, hogy milyen füvek al­kalmasak álmatlanság, fagyás, csuklás, bőrbaj, gyomorfekély és más betegségek ellen, il­letve kezelésükhöz. Viroma szörpöt ajánlanak magas vér­nyomás ellen, a kamillavi­rág nyolcféle betegséggel szemben véd, fogíny és torok- gyulladás gyógyszere a cser- szömörce, amely magas cser- savtartalma miatt kiválóan bevált. Az orvosok véleménye sze­rint a gyógyteák hatása ha­tóanyagainak minimális mennyisége miatt kevésbé erélyes és gyors, mint a szin­tetikus gyógyszereké. Viszont ez a hatás komplex, lassan érvényesülő, de tartós és így krónikus betegségeknél, legyengült, túlérzékeny pá­ciensek számára sok esetben célravezetőbb. A hazai gyógyszeripar me- téngfüvet használ a külföldön is keresett vérnyomáscsökken­tő gyógyszer előállításához, a mákszalmából morfin készít­hető. A világszerte népszerű agyértágító gyógyszert a vin- camint, a téli zöldmeténgből állítják elő, a madárcsucsor pedig a szív- és érbetegségek gyógyszeréhez a Cortizon Hidrocortizon, Prednizolon készítéséhez nélkülözhetetlen. lent, minden magyarországi nemzetek számára. Vagyis azt, amely október 30-án éjjel született meg ...” Kosztolányi Dezső az utca szavára figyelt: „Hallgatózom, mit énekel most az utca, a forradalmi, a szabad, a békére vágyakozó. Csend van. Senki se dalol. A katonasipkákat és klorofor- mos-sisakokat — levették a fejekről, a pálinkás-boltokat bezárták, a pálinka többé nem énekel. A betegek — ocsúdó I érzékekkel, vattába pólyáit j lábakkal, megcsonkítva és ha- I Iáira fáradtan — felébrednek lidérces álmukból és látják, hogy, mi történt”. Krúdy Gyula egyik cikké- j ben új honfoglalásról ír: „A magyarok második hon- j foglalásával éppen olyan új, a \ ismeretlen története kezdődik a nemzetnek, mint ezer esz­tendő előtt az első honfogla­lással. A Duna és Tisza közé új világ épül, amely mostaná­ban még a legbölcsebbek előtt is mély ködbe van borulva... A leáldozó napkoronggal me­rült el a végtelen tengerbe az egész történelmi Magyaror­szág sújtásos közjogával, esze­veszett monarchiájával, sír- boltszagú politikusaival. A szürkületben beláthatatlan csoportokban közelednek az új honfoglalók. A pokolból térnek vissza, ahová a régi Magyarország küldte őket...” Említésre érdemes, hogy az írók nemcsak publicisztikus formában fejezték ki érzel­meiket, egyetértésüket. Ri­portjaikból, naplójegyzeteik­ből az események érzékletes, éles vonalú rajza is idézhető. Kosztolányi például így írt a Pesti Napló november 3-i számában: „Károlyi Mihály áll a hideg esőben. Minden szavát éljen- riadalom kíséri. Mintha álom­ban beszélne, vagy önkívület­ben, olyan lázas és biztos. Az arca piros, a fülei égnek, a szeme komor. Én pedig né­zem, hogy hull nemes fejére az október barátságtalan nyir­ka és arra gondolok, ebben a világtörténelmi percben is, hogy óvni, védeni kellene a forradalom vezéreit, orvosok­nak kellene vigyázni rájuk, hogy meg ne hűljenek ...” Gyetvai János, a Népszava riportere így örökítette meg a forradalmi fordulatot: „Jön a parancsnok. Sápadt halálosan és fegyveréhez kap. Késő. Az őrség már ölelkezik és együtt van a forradalmi kis csapattal... Hajnali há­rom órakor már a Nemzeti Tanács rendelkezik a város­parancsnoksággal, a főpostá­val és telefonnal. Hajnali négy órakor pedig már övé a két főpályaudvar is. Ekkor követ­keznek az izgalmas percek, félórák és órák. Az Astoria Szálloda előtt, ahol a Nemzeti Tanács székel, az útkereszte­ződésnél gépfegyverek csövei merednek a Rákóczi útra. Csata az éj folyamán csak egy volt: amikor a régi Nem­zeti Színház épületéből az ott rejtőzködő csendőrök sortü- zet adnak, mire az Astoria előtt a forradalmi sereg csa­tarendbe fejlődik és sortü- zek váltják egymást. A leve­gő megtelik puskaporszaggal. A sereg betör az épületbe, de akkorra már a csendőrök el­menekültek ...” Magyar Lajos újságíró, a Nemzeti Tanács pecsétjét ke­zelte, de élményeit is megírta: „Ezzel a pecsétel három napig mindent el lehetett in­tézni. öreg generálisok, koro­naőrség, főrendiház, udvartar­tás, vidéki városok, megyék szépen szót fogadtak neki... A pecsét elrendelte, hogy ne mérjenek szeszes italt, őrizzék a királyi várat, vigyázzanak Szent István koronájára, amely lecsúszott a Károly fe­jéről ... A pecsét letartóztat­ta a dunai flottilla parancsno­kát és a forradalom első éj­szakáján elrendelte, hogy a dunai flottllla félgőz alatt áll­jon az Erzsébet-hídnál. Mind­ezeket, a pecséttel a kezem­ben, én intéztem el a Nem­zeti Tanács irodájában, meljl háromnapi működés után fel­oszlott és beleolvadt a minisz­tériumokba.” D. X.

Next

/
Thumbnails
Contents