Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
a fsS&rlap 1968. OKTOBER 27., VASARNAP „...Hiszen erősek vagyunk...” Az újságnak két élete van. Amikor megjelenik, hogy a legfrisebb hírekről tudósítva olvasóit, tiszavirág életű csupán. A tegnapi újság már senkit sem érdekel. Néhány évtized után azonban az újság újra él: írásai már nem aktuális eseményekről, hanem a történelemről tudósítanak. Akaratlanul is ez jutott eszünkbe, amikor az öt évtizeddel ezelőtt megjelent, sárguló és töredezett papírú újságokat lapozgatjuk. Ezek az 1918. október végén, november elején megjelent lapok népünk történelmének egyik dicsőséges fejezetéről, az őszirózsás forradalom eseményeiről és győzelméről számolnak be. Elkobzott újságok ötven esztendővel ezelőtt, október 26-án újságok nélkül maradtak az olvasók. A hatóságok ugyanis elkobozták azokat a lappéldányokat, amelyek megjelentették a Nemzeti Tanács proklamációját. Erre a sorsra jutott többek között a Népszava aznapi száma is. Érdemes felidézni a híres proklamáció néhány bekezdését, amely egyúttal magyarázatát is adja a néhány nap múlva kirobbant őszirózsás forradalom előzményeinek és szükségességének. „Magyarország népéhez! Az abszolutizmus, az osztályuralom és a nemzetiségi elnyomás átkos politikája végveszélybe sodorta Magyarországot. A vakmerő könnyelműséggel és önteit rövidlátással felidézett háború nemzetünk legjavát vágórhídra vitte és felőrölte az ország népeinek legértékesebb szellemi és anyagi erőforrásait. Ugyanez a nyegle, szűkkeblű és fennhéjázó politika az egész művelt világot a magyarság ellenségévé tette, mert az egész országot és az egész népet felelősségre vonják az osztrák abszolutizmus, a feudalizmus és a bankuralom bűneiért. Csakis egy alapjaiban megreformált, gyökeréig demokratizált, az európai kultúrélettel közös vérkeringést folytató új Magyarország ILLEGÁLIS RÖPLAP 1918-BÓL biztosíthatja egyrészt a magyar állam fennmaradását, másrészt pedig tisztes helyét a művelt nemzetek ama társaságában, amely egyedül hivatott tartás békét nyújtani a megkínzott emberiségnek...” nappal később már véres tragédia színhelye lett a Lánchíd környéke, amelyről Az Újság október 29-én megjelent száma Vérbefult tüntetés a Lánchíd előtt címmel tudósította olvasóit. „Budapest, a Lánchíd környéke az éjjeli AZ őszirózsás forradalom két HÍRESSÉ VÄLT RÖPLAPJA órákban csatatér lett. Vér folyt. Polgárvér. A tömeg Budára tartott, csak tüntetni akart, ki- adrii a lázongó magyar indulatokat, de szuronyok szégeződtek melleiknek, és mikor erre se tágítottak, eldördültek a puskák. Hullottak a sebesültek. A tömeg elkeseredetten újra és újra támadott, de a kordon keményen állt és lőtt, lőtt. Kíméletlenül. Az eredmény: két halott és hetven sebesült...” A Népszava október 30-án Gyász és tiltakozás című cikke a vérontás következményeiről ad számot. „A Wekerle-kormány hétfő este Budapest utcáin a népre lövetett. A Nemzeti Tanács felszólítására a főváros munkássága és polgársága elhatározta, hogy a barbár vérengzés feletti gyásza és tiltakozása jeléül kedd délelőtt 10 órától 11 óráig a munkát minden gyárban, műhelyben és üzletben megszünteti. A főváros munkássága a félórás szünet alatt gyűléseket tartott a gyárak udvarain és a műhelyekben. A gyűléseken a hétfő esti vérengzéssel foglalkoztak és megbélyegezték az ocs- mány vérontást...” Egy másik írás, ugyancsak a Népszavában, a Soroksári úti Fegyver- és Gépgyár munkás- gyűléséről tudósít. „A beszéd végeztével a gyár munkásai, mintegy háromezren, megrohanták a gyár hatalmas fegyvertárát... Betörték a raktár ajtaját és a munkások mindegyike ellátta magát az ott talált Frommer-pisztolyokkal, Mannlicher-puskákkal és töltényekkel. A gyár igazgatósága tehetetlenül szemlélte a dolgot ...” Yérbefúlt tüntetés Október 26-án az egyetemi ifjúság tüntetőié még nem követelt véráldozatot. De két Van-e forradalom? A drámai kérdést október 30-án Az Újság publicistája teszi fel. S választ is ad rá, a következőképpen : PLAKÄT 1918-BÓL „Ugye furcsa kérdés? Nem azért, mert íme tegnap a Lánchídnál meghaltak és megsebesültek magyar emberek magyar fegyverektől. Ezt megéltük máskor is, amikor az ilyen so- kadalom s véres szétoszlatása csakugyan nem forradalom s nem forradalom leverése volt. Amikor a rendőrség elvégezte a magáét, s elmúlt huszonnégy óra, akkor az élet folyt tovább, mint addig. De hát hol van ma az életnek olyan megnyilatkozása, mely normális életre vallana? Az ország képe nem az, ami rendesen, törvényszerűen szokott lenni. Minden fejtetőn áll, s az összes relációban a legális kormány- hatalom tehetetlen ...” A forradalom éjszakája Nem soká maradt megválaszolatlanul Az Újság publicistájának kérdése. A válaszról szintén ez a lap tudósít legelőbb Budapest forradalmi éjszakája című riportjában. „A Károlyi-pártkor előtt, egész nap kisebb- nagyobb csoportok állottak, nagyobb élénkség azonban csak hat ára tájban keletkezett, amikor a Gresham kávéházban megtartott rendőrgyűlésről gyalogosrendőrök vezetésével 3— 400 főnyi tömeg vonult a pártkör elé és lelkesen éltette a Nemzeti Tanácsot... 7 órára már 10 000 főnyi tömeg állotta körül a pártkórt... Ekkor óriási lelkesedés mellet beszélt Károlyi Mihály, aki kijelentette, hogy az események olyan gyorsan követik egymást, Magyarország történelmében olyan korszakos változások történnek, hogy csak egy-két nap kérdése, hogy a Nemzeti Tanács átvegye a hatalmat...” Így kezdődött s azután valóban olyan gyorsasággal peregtek az események, hogy az újság már csak távirati stílusban tudósíthatta olvasóit. „Éjfél után fél háromkor kapjuk a jelentést, hogy a főposta épületét, a Mária Terézia téri és a Nagymező utcai telefonközpontokat ezrekre menő katonaság ostromolja. A telefonüzem fél 3-kor teljesen a Nemzeti Tanács kezében van. Másnak, mint az Astoriának (ahol a Nemzeti Tanács ülésezik. A szerk.), vagy annak a rendeletére nem kapcsolnak. Az éjszakát szüntelen lövöldözések zavarják meg. Félő, hogy a reggeli órákban még az eddigieknél is súlyosabb események történnek. Éjjel fél háromkor az Astoria szálló előtt álló katonaság Károlyi Mihály grófot kikiáltotta köztársasági elnökké. A főpostát a katonaság megszállta, az őrséget lefegyverezte, a tiszteket a Nemzeti Tanács elé kísérte, ahol ezek szintén csatlakoztak a katonatanácshoz ...” S amiről az újság még csak kommentár nélkül tudósított, azt világosan megfogalmazta a Magyar Szociáldemokrata Párt röplapja: „Az osztályuralom önzése elkerülhetetlen végzetszerűséggel forradalomba kergette az országot. A Nemzeti Tanácshoz csatlakozott katonái csapatok szerda . éjjel Vérontás nélkül megszállták a főváros főbb pontjait, a postát, a telefonközpontot, a térparancsnokságot, elfoglalták és fölesküdtek a Nemzeti Tanácsnak. Munkások! Elvtársak! Most rajtatok a sor! Az ellenforradalom valószínűen vissza akarja szerezni a hatalmat. Meg kell mutatni, hogy ti együttéreztek katonatestvéreitekkel. Ki az utcára. Szüntessétek be a munkát!” Az új Magyarország első napja A Világ című lap november elsején me 'e- lent száma hű képet fest az emberek hangulatáról. „Tegnap éjjel a foradalmi események lavinája valósággá tette a független és önálló Magyarországot... Bár a forradalom már tegnap bontogatta vörös zászlaját, mégis a csodák hirtelenségével jött az átalakulás és akik ma megszokott munkájukra készültek, egy új ország új fővárosának szabad polgáraiként ébredtek. Egy órán belül, megelőzve a Nemzeti Tanács rendeletét, mely a főváros fellobogózását írja elő, trikolórba burkolózott Budapest. Ami virág volt a pesti virágos boltokban, az mind vevőre akadt. Minden polgár gomblyukában, minden katona rozettája helyén virág, az ősz rózsája. Karneváli forgatag, bódult öröm, ismeretlenek kiáltják oda egymásnak az utcán: „Tudja? Tudja? Forradalom, függetlenség, köztársaság, Károlyi, népkormány, béke!” A szemek is beszélnek és a szíveket a közös ujjongás szikratávírója kapcsolja össze...” A Népszava november elsején A vértelen forradalom győzelme címmel első oldalán üdvözli és kommentálja az eseményeket. „Mámoros, felejthetetlen volt a csütörtöki nap. A magyar munkásság —, mert a hősiesen harcold katonák szintén munkások — történelmet csinált. A magyar forradalom egyetlen nap alatt győzött és a magyar proletárságnak minden időkben dicsősége lesz, hogy szervezettségével, öntudatos eljárásával pocsékká tette az ellenforradalom cinikus erőszakát és ravaszkodását, hogy akaratát rákényszerítette az uralkodó osztályra. Mert forradalom volt az, ami Budapesten lejátszódott, mert győzelmes forradalom volt az, amely most az új, demokratikus Magyar- ország születését ünnepelheti... Az, amit a magyar munkásság huszonnégy óra alatt megalkotott, többet jelent, mint a 48-as forradalom minden vívmánya. Akkor látszatreformokat adtak, megtartották a rendiség minden átkát. Ma, a Károlyi kormánynak kikényszerítésével, a Nemzeti Tanács teljes programjának elfogadásával ledőltek azok a sziklafalak, amelyek útját állták annak, hogy a magyar nép a saját sorsa felett dönthessen ... Ugyanezen a napon a Déli Hírlap Angyalföld örömujjongását tolmácsolja. „A Váci úti gyárak munkásai vörös zászlók alatt vonulnak a város felé. Végig az utakon lelkes forradalmi tömegek, akiknek lázas hangulata a legmagasabb fokot érte el. A járdák A #rf*Jeii íútmMm sy$i*i#*e ve***#* r**s#*6 *-«'V** ~ << v . 0*0* ■; nu** Uítviat .-.V*» -.v«*.v» » ÍAS-OXÓÓ.: *&#***.*<*> * >>. í-oéc %>«-»: Sf“» «SSt,,«-- *******'* '*>*. «»x. . * v* » ' <«. **»**&.\ £ O si 1ÄV « SÁ WV ''«*■> W)Ml <«ST k-VA-. >X i> *<'•• *"■■» 1 * < •♦'«*"» . £ Ví.ysv. OV-X !>,■ ;iwXvv,‘> <•:« v<y->.> *<-'<' : ~ ***<• X: <***>' í '< l"*-» i iú A NÉPSZAVA 1918. NOVEMBER 1-ÉN MEGJELENT SZÁMÁNAK CÍMOLDALA mentén fegyveres katonák cirkálnak, a nép katonái. Az emberek boldogan kiáltják: nincs földi hatalom, amely a nép akaratának ellene szegülhessen. A kültelkek sápadt, kínszenvedett népének ujjongó, ünnepi processziója ea a Váci út aszfaltján ...” A magyar vidék sem tétlen Ezen a napon szinte majd’ valamennyi újság beszámol arról, hogy a magyar vidék sem nézi tétlenül az eseményeket. Szeged, Fécs, Debrecen, Kecskemét munkássága hallatja a hangját, de megmozdulásokról érkeznek jelentések Pest megyéből is. Íme: néhány részlet Az Újság november elsejei tudósításából:; „A budapesti események híre villámgyorsan terjedt el vidéken. A környékbeli falvakban a Budapestről érkezett hírek hatása alatt sorra polgárőrségek alakultak a közbiztonság fönntartására. Alagon, Dunakeszin, Gödön, Vácott, Nógrádverőcén, Nagymaroson, Szobon már a kora délutáni órákban megalakult a polgárőrség. Tagjai javarészt szabadságon levő katonák. Váci jelentésünk szerint a nyugtalanság már tegnap este kezdődött, de a mozgalom nem csapott túl a lármás tüntetéseken. Ma délelőtt azonban nagyon izzó lett a hangulat... Megostromolták a fogház kapuit... A tisztek és a legénység leszedte a sapkarózsákat ... Szobon, az ottani bányák és ipartelepek munkásai a délelőtti órákban abbahagyták a munkát. Tüntetve járták be a falut...” Aszódról is hasonló megmozdulásokról számolnak be a jelentések. „Október 31-én kora délután fegyverekkel, vasdorongokkal, kalapácsokkal felszerelt, mintegy kétszáz főnyi munkáscsapat vonult végig Aszód főutcáján... és megszállta a csendőrlaktanyát, amelynek legénységét lefegyverezte és átvette a község felett a vezetést. A csapat legnagyobb részt az aszódi Lloyd-gyár munkásaiból került ki...” Előre, megállás nélkül November elsején Budapesten teljesen helyreállt a rend, megindult a munka, de a forradalmi eseményeket megállítani nem lehetett. A köztársaság követelése általánossá vált, s kikiáltására november 16-án sor került. A polgári demokratikus forradalom elérte célját: létrejött a fegyverszünet, s véget ért négy évszázad Habsburg uralma. A harc nem ért véget: 1918. októbere csupán a prológusa volt 1919 márciusának. Erre fiA KÖZTÁRSASÁGOT KÖVETELŐ PLAKÁT 1918 NOVEMBERÉBŐL gyelmeztetett már november első napjaiban a Magyarországi Szocialisták Független Csoportjának felhívása. „Minden proletárhoz! Proletárok! Kizsákmányoltak! A régi Magyarország mártírjai!... Eljött az időtök — itt az alkalom —, csak akarnotok kell!... A proletárok még nem szabadok, a proletárok csak akkor lesznek szabadok, ha az állam az övék lesz! Az állam pedig csak egyféleképpen lehet az övék: ha a hatalom az övék!... Évszázadok óta szenved és szaporodik a proletár- ság, az október 30-i forradalom felrázta, és most, ha már belekezd tünk a küzdelembe: előre, megállás nélkül, megalkuvás nélkül: hiszen erősek vagyunk.. p.
