Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-25 / 251. szám

"%/tíriap 1968. OKTOBER 25., PÉNTEK Posta Lengyelországból Tények és számok November 11-én épp ötven éve lesz annak, hogy Lengyel- ország 130 éves rabság után 1918-ban visszanyerte szabad­ságát. Ezen a napon nyílik meg Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt V. kongresszusa. A kongresszus előkészítő mun­kája tetőfokára jutott. A nagy üzemekben és a területi konfe­renciákon megválasztották a kongresszusi küldötteket, il­letve most folyik a választá­suk. A kollektívák is teljesítik értékes termelési és társadal­mi felajánlásaikat, munkahe­lyeiken kongresszusi műszako­kon vesznek részt. A kongresz- szus előkészítésének legszem­betűnőbb sajátossága a pártta­gok és pártonkívüliek össznépi vitája azok felett a tézisek felett, amelyeket ez év júliusá­ban hagyott jóvá a LEMP Központi Bizottsága. A vita azt mutatja, hogy a lengyel dolgozók hatást akarnak gya­korolni a kongresszusi határo­zatokra. A lengyel népgazdaság táv­lati fejlesztésének meghatáro­zásakor az ország azon gazda­sági eredményei jelentik a ki­Kutyadolog — A kutyái áj át ennek a rusnya kutyának — kiáltott az éltes hölgy és sértődötten ugrott fel az ár­nyas fa alatt álló pádról. Apró, tipegő léptekkel sietett el onnan, ahoi olyan arányos módon „xnegbecstelení tették” a családi ereklyeként rámaradt múlt szá­zadbeli cugoscipőjét. A „merénylő” hátulról, a pad mögül kerítette be. Hasán csúszva, óvatosan cserkészte be a 39-es, valamikor jobb napokat, de susz­tert már régen látott, öreg topán- kákát. Szegény kutyus, minden ocsmány szándék nélkül közelí­tett a fekete „jószághoz”. Furcsa, kissé rothadt káposztához hasonló illata csalta oda, bozontos kutya­fejében játszópajtás képzetét kelt­ve. Amikor fényes gombhoz ha­sonló orrocskájával óvatosan meg­bökte és az mozdulatlan maradt, először kissé elcsodálkozott, de amikor másodszorra is gyengéd iökdöséssel próbálta játékra in­vitálni a fura szagú, fekete jószá­got, az váratlanul megtámadta és akkorát ütött, hogy bumfordi ku­tyafejében rögtön felrémlett: nem játszótárs ez, hanem alattomos ellenség. Ha ellenség, akkor vi­szont el kell innen kergetni — morfondírozott magában és egy villanásnyi idő alatt megpróbált támadásba menni. A „csukák” tulajdonosa Karo­lina amolyan aggszüz, aki a szá- zad elején már gyönyörködhetett, mint bakfislányka abban a bizo­nyos születésnapi tortában, ame­lyen 15 szál gyertyát gyújtottak. Nos, Karolina nem tartozott azok közé, akik még nem estek át a gyermekkor naiv szakaszán. Hogy éltes a drága nö az még nem lett volna e percekben érdekes, de pedantériája korát meghazudtolóan szinte hisztériás mérveket öltött, s szinte egy időben zajlott le agyában az a gondolat, hogy be- piszkolja cipőjét a viháncoió jó­szág, valamint az, hogy a kutyuli Pasteur-oltásban mikor részesült. A csaholó kutyus mindezzel nem törődve, hosszú nyelvecskéjével végignyalogatta Karolina cugosá- nak még a bokát burkoló szárát is. Halk sikoly hagyta el Karolina a lkait és a segítség Deus ex ma- ehinaként — mint a ponyvaregé­nyekben — egy szőke, napbarní­tott arcú, egyenruhát viselő kis- katona személyében jelent meg, aki a bokrok mélyéről bukkant elő. A kutyus már éppen újabb tá­madásba lendült, amikor észrevet­te a leiéje közeledő egyenruhát. Minden kutyalélekben mélyen el­temetve ott nyugszik a különfé­le egyenruhák iránti ellenszenv, legyen az postás, kiskatona, vagy kéményseprő... Ez az ellenszenv a legjámborabb ebnél is azonnaJ felszínre kerül, ha valamilyen uniformisba bujtatott egyén pró­bálja keresztezni útjukat. A bum­fordi fejű kutyus az újabb vesze­delem közeledtére egy pillanat­ra zavarba került. Talán felmérte magában a két veszedelem közti különbséget, s rájött: az „egyen­ruhával” mégis csak nehezebb el­bánni, hát gyorsan takaródét fújt és hasán csúszva tolatott egy közeli bokor alá, ahol biztos fe­dezékben érezve magát, legyőzve azt a vágyát, hogy az egyenruhát éles fogaival kimadeirázza, fe­szült figyelemmel várta a kellő pillanatot, azhikor cúgos ellenfelét Újra bokántámadhatja. Mielőtt útra támadásra indult, óvatosan körülnézett. Tiszta volt a levegő. Kutyusunk óvatosan csúszott elő a bokorból. Csalha­tatlan ösztönével megérezte. ■ a végső támadás elérkezett pillana­tát. Fejét félrebillentve, fülét he­gyezve, kócos farkát hevesen csó­válva, kúszva közelítette meg el­lenfelét. Már harapásra vicsorítot­ta kis nótáját, amikor ki tudia, mi fordult meg kócos fejében, megtorpant, aztán a pad alatt megfordulva, farát a cúgosok felé fordítva, felemelte jobb hátsó lá­bát és az ellenség iránti gyűlöle­tét ..forró zuhanóval” felezve ki, diadalmas ugatásba kezdett. Ko — HO induló pontot, melyeket a két pártkongresszus közötti időben elértek. Lengyelország ezekben az években tovább fejlesztette iparának és mezőgazdaságának kapacitását. A munkásosztály sorai 800 ezer fővel nőttek. A szocialista értelmiség száma is emelkedett; 140 ezren szerez­tek felsőfokú és mintegy 1 mil­lióan általános vagy szakmai középfokú végzettséget. A szö­vetkezeti gazdaságokban 18%- kal emelkedett a foglalkozta­tottság. Lengyelországban je­lenleg a lakosság mintegy 2/3-a nem mezőgazdasági mun­kából él. A lakosság mintegy 30%-a az iparban dolgozik. Az ipari termelés a várako­zásnak megfelelően 1968-ban körülbelül 48fl/0-kal lesz maga­sabb, mint 1963-ban. Az utób­bi 5 évben az ipari beruházá­sok 40%-kal magasabbak, mint a megelőző 5 évben. Üj ipari központok keletkeztek, és to­vább fejlődtek a meglevők, né­hány hatalmas ipari kombiná­tot — finomítókat, petroké- miai, kohászati üzemeket, mű­trágyagyárat stb. — helyeztek működésbe, nagy érőfeszítése­ket tettek, hogy fejlesszék olyan nyersanyagok termelé­sét, mint a kén, vörösréz, szén. Lengyelország kénbányászat­ban a világon a hatodik he­lyen, exportálásban pedig az ötödiken áll. A LEMP két kongresszusa közti években jelentősen emel­ték a mezőgazdasági beruházá­sokra fordított összeg felhasz­nálását. Ennek eredményeként jelentősen nőtt a mezőgazda­ság évi termelékenységének középértéke; nagy eredményt jelent a kalászosok betakarítá­sának jobb megszervezése, melynek következtében im­portjuk az 1963. évi 2,9 millió tonnáról az idén 1,9 millió ton­nára csökkent. Tartós eredményeket mutat ». külkereskedelem is, melynek teljes forgalma az utóbbi 5 évben 47%-kal, ezen belül az export 53%-kal nőtt. Előnyös változások követ­keztek be a lengyel külkeres­kedelemben is. Az ipari termé­kek, valamint fogyasztási cik­kek az export területén először haladták túl az 50%-ot, s ezen belül a gépek és berendezések exportjának részaránya nem kevesebb'mint 39%-a volt. „A népgazdaság fejlődésé­nek szintétikus mutatója — olvasható a párt V. kongresz- szusának téziseiben — o nem­zeti jövedelem 37%-os növe­kedése, a fejlődés évi kcütép- értékének a vizsgált időszak­ban való 6,5°/0-os növekedése összehasonlítva a párt III. és IV. kongresszusa közötti 5,4%-os növekedéssel. A gaz­dasági fejlődés ehhez hasonló dinamikus fejlődése a világ kevés országánál tapasztal­ható” A gazdasági élet dinamikus fejlődése, közvetlen, jól érez­hető hatást gyakorolt a lakos­ság életszínvonalára. A szociális körülmények je­lentősen javultak. A bérből és fizetésből élők átlagbére a társadalmi juttatásokkal együtt, fejenként 31%-kal nö­vekedett. Ugyanakkor a reál­bérek a létfenntartási költsé­gek emelkedését figyelembe véve 200/0-kal növekedtek. A magasabb jövedelem eredményeként az alapvető élelmiszeripari cikkek és ipari termékek fogyasztásában ha­tározott növekedés követke­zett be, különösen a tartós fo­gyasztási cikkek terén. Vizsgáljuk meg például a háztartási gépeket! 1963-ban és 1967-ben a száz háztartásra jutó háztartási gépek száma a következőképp alakul: televí­zió 15 illetve 34; mosógép 37 illetve 50, hűtőgép 5 illetve 14, varrógép 19 illetve 70. Né­hány élelmiszeripari cikk fo­gyasztásában bekövetkezett fejlődést a következő adatok illusztrálják (1963-ban illetve 1967-ben, 1 főre): hús 46,3 il­letve 51,5 kg; állati zsiradék 6.5 illetve 6,9 kg; vaj 4,6 illet­ve 5,7 kg; tej és tejtermékek (a tejtermékek készítéséhez használt tej nélkül) 230 illet­ve 248 kg; tojás 147 illetve 170 darab; cukor 32,3 illetve 35.5 kg. Végül soroljunk olyan té- nyékét, mint a lakásépítés fejlődése, az egészségügyi helyzet javulása, a kultúra és közoktatás területén elért eredmények. A lakásépítkezés a megelő­ző időszakot figyelembe véve több mint egyharmaddal nö­vekedett. Az utóbbi 5 évben 1,9 millió lakást adták át, vagyis 34%-kal többet, mint az ezt megelőző öt évben. A felsőoktatási intézmények száma az idei oktatási évben elérte a hetvenötöt. Az egészségügyi helyzet ál talános állapotának javulását beszédesen illusztrálja az a tény, hogy az ország lakosai­nak átlagéletkora 57,5 évről a második évezred küszöbén csaknem 70 é%rre nőtt. Mind ezeket az eredményeket mér legelve a kongresszust meg­előző időben figyelmet kell fordítanunk azonban azokra a hibákra és hiányosságokra is, melyek a gazdaságpolitiká­ban jelentkeztek. Csak az ilyen értékelés teszi lehetővé, hogy helyesen határozzuk meg a népgazdaság fejlődésé­nek további irányát. Az 1969—70-es évek feladatainak fő kérdése az exporttevékeny­ség erőteljes fejlesztése, a be­ruházások hatásfokának eme­lése, a műszaki fejlesztés és a munkatermelékenység gyors növelése, valamint a belső piac ellátása. Ezeknek a len­gyel népgazdaság szempontjá­ból alapvető feladatoknak megvalósítása alkotja az 1971—75-5% következő 5 éves terv megvalósításának előfel­tételét. Teresa Szydlowska Segédgépkocsivezetőket budapesti telephelyre gyakorlat nélkül felveszünk. Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt, autójavító szakmabeliek. A gyakorlat megszerzése után jó kereseti lehetőség. Ugyanitt gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat is felveszünk Budapest különböző kerületeiben levő telepeinkre és kirendeltségeinkhez. A vidékiek részére munkásszállás és utazási költségtérítés. JELENTKEZÉS: Építőipari Szállítási Vállalat 1. sz. szállítási üzemegység (1. éPFU), Budapest XIII., Rozsnyai u. 6. Forgalmi osztály. A „Szegénylegények” Karthágóban A tunéziai Karthágóban az elmúlt napokban megrendezett afro-ázsiai filmfesztiválra kü­lön meghívták a „Szegénylegé­nyek" című filmet és rendező­jét, Jancsó Miklóst. Schirilia-bisztró A tavalyi Budapest—Moszk­va futás emlékére Schirilla György szupermaratoni futó­ról 80 férőhelyes bisztrót ne­veztek el Kenderesen. Az ün­nepélyes megnyitóra Schirilla György futva megy a vidéki városba. A 142 kilométeres táv­futás rajtja ma 22 órakor lesz a Lánchíd 0 kilométeres kövé­nél. Ez a futás egyébként elő­készület a november 7-i Bu­dapest—Becs 260 kilométeres futásra, amelynek az Osztrák Kommunista Párt lapja, a Volksstimme a patronálója. Szabvány szerint? — Szabadon? ÁRUCIKKEK NORMÁIRÓL A címben foglalt téma került szóba tegnap dr. Rat- kóczi Tibor előadásában. A Magyar Szabványügyi Hiva­tal főosztályvezető-helyettese a Fővárosi Tanács klubjában megyei és városi kereske­delmi osztályvezetők, minő­ségvizsgáló intézetek, népi ellenőrzési bizottságok, ke­reskedelmi felügyelőségek ve­zetői és a KPVDSZ képvi­selői előtt tartott beszámo­lót. Minden vásárlót közvet­lenül érintő témaköre: a for­galomba kerülő árucikkek formai, tartalmi, minőségi előírása, szabványosítása. Egy sor árunál csak a központi előírás, a szabvány az irányadó. Ha ezeknek megfelel, forgalomba hozha­tó, ha nem üti meg a mér­téket, nem árusíthatják. Ez vonatkozik a háztartási vil­lamoskészülékekre, a szénsa­vas italokat tartalmazó üve­gekre, söröshordókra, pro­pán-bután gázpalackokra, tar­tósított élelmiszerekre. Vala­mennyinél egészségügyi — életbiztonsági okokból kell ragaszkodni a szigorú nor­mákhoz. Más termékeknél szabadabban mozoghat a gyártó és a kereskedelem, s a vásárló dönti el, hogy meg­felel-e neki a kívánt áru. Itt az új mechanizmus kö­rülményei között a piád árubőség eleve irányító sze­repet tölt be. A fogyasztó ugyanis annak a vállalatnak termékeit vásárolja, amelyről jobb minőséget feltételez. A kereslet ily módon nem csu­pán a divatos árucikkek ter­melését szorgalmazza, de a minőség állandó javítására is késztet Az igazgató megkérte a helyettesét, legyen szíves, szóljon a fia ügyében egy-két jó szót, annál a vállalatnál, talán felvennék, ahol ép­pen a kedves helyettes igazgatóasszony férje a személyzetis. A helyettes azonnal átment a férjéhez, mégiscsak a főnökéről volt szó, azért agitált, »vegye föl azt a szamár kölyköt, ha másnak nem, segédmunkásnak. Egy-két osztályt el is végzett a gimnáziumban a gyerek.. Talán ez mégsem rovott múlt, jól jön a műveltség ott a munkában. A személyzetis nehezen állt kö­télnek, aztán megadóan bólintott. A dolog ez­zel el volt intézve. A helyettes örömmel jelen­tette a sikert Később lement és vett egy vil­lanyvasalót, amelyből egy hónap múlva ki­égett a betét. Amikor újat akart vásárolni, se­hol sem kapott, jóllehet két cipőt is lejárt eb­ben az ügyben. Hallott valamit, ezért szólt a hivatalsegéd­nek, lenne szíves'szólni a nagybátyjának, aki üzletvezető, ott, pontosan ott, ahol az ilyen betéteket a pult alatt dugdossák. A hivatalsegéd is szeretett jót tenni, mert nagyon tiszta szívű kis teremtés volt, vala­mint szeretett volna hosszú életű lenni a cég­nél. Még aznap ő is örömmel jelentette a győzelmi hírt. De azt a világért sem közölte volna a főnökasszonnyal, hogy tulajdonképpen nincs is neki nagybátyja és a vasalébetétet az osztályvezető kartárs szerezte hálából, viszon­zásként, akinek az öccse tényleg boltvezető. Mert a hivatalsegéd a kedves osztályvezető­nek nemrégen szerzett finom puha lúdtalp- betétet, amellyel igen nagy szolgálatot tett. Amikor az igazgató meghallotta, hogy az el­járónő lúdtalpbetétet is meg vasalóbetétet is tud szerezni, megkérte az asszonykát, hogy neki viszont jól lenne, ha felhajtana vasárnap­ra egy libamájat, mert külföld vendégek ér­keznek. Az asszony mindent megígért, azon­nal lement a raktárba, ahol az igazgató fiá dolgozott, tudta, hogy a fiú jó barátságban van egy libakereskedő fiával. A dolog itt is el volt intézve, a libamáj, amelyet sülve va­sárnap délben az igazgató és családja elköl­tött, pontosan 85 dekás volt. Odabent, a szántás közepén a gépen ülő ember mit sem hallott e kérdésből, csak vé­gezte rendületlenül a munkáját. De három méterre az ordibáló újságírótól a sofőr a nyi­tott autó ablakán mindent jól hallott, így az­tán másnap igencsak derült az egész redakció. — Halló, Pista bácsi, maga az? — Igen, én vagyok. — Itt Sóhajda Péter, tudja, a második eme­let 216-os szobából beszélek. Képzelje, valaki kívülről rámzárta az ajtót. Ha lenne szíves feljönni és kinyitni. ‘— Azonnal megyek... A tmk-vezető letette a kagylót és odaszólt a tanulónak. — Jóska, azonnal menj fel a... A fiú vállára vette a szerszámosládát és szófogadóan elindult. Fél óra múlva: — Halló, Pista bácsi, hát nem jönnek? Még mindig itt ülök bezárva, holott már régen a minisztériumban kellene lennem. — Ezt nem értem Sóhajda kartárs, hiszen már húsz perccel ezelőtt megjött a fiú. — Az nem létezik, higgye el, hogy még mindig itt vagyok bezárva — Tessék várni, azonnal érdeklődöm. A tmk vezetője ismét letette a telefonkagy­lót és megkérdezte a fiút. — Te, Jóska, hol az úristenben jártál te egy fél óráig? Mit nyitottál te ki? — Az első emelet 116-os ajtót. Fenn voltam én, Pista bátyám, még be" is mentem az iro­dába, és gondoltam, ha már itt járok, a két szekrényt és az íróasztal ösfezes fiókját is ki­nyitom. Még csodálkoztam is, hogy Pista bá tyám azt mondta, van ott valaki. Nem volt ott egy emberfia se. De én azért mindent ki­nyitottam. — Marha vagy, édes fiam, most azonnal felmész az első emelet 116-osba, és mindent bezársz. Azután felmész a második emelet 216-osba és kinyitod az ajtót. ' Jóska, a tanulógyerek nem értette a dolgot, de azért végrehajtotta az utasítást. Amikor visszament, a kíváncsiság furdalta az oldalát, és megkérdezte mesterét: — Sehogyan sem értem én ezt Az első emelet 116-ban egy ember sem volt, a máso­dik emelet 216-ban viszont ketten is voltak. Válaszként kapott a mestertől egy pofont, hogy többé ne tévessze össze a szobákat. Az újságírót a fővárosból leküldték egy fa­lusi laphoz, hadd tanuljon az a gyerek. Annál is inkább, mert az újságírónak a fővárosi lap­nál is a mezőgazdaságról kellett volna írnia alapos elemző szép nagy írásokat. De nem ér­tett a mezőgazdasághoz. És szidta is hosszú hónapokon, éveken át azt a magasságos... de legalábbis azt az em­bert, akinek fejéből kipattant az a zseniális gondolat, hogy több falut is Pesthez kell csa­tolni, csak azért, hogy leírhassák, kimondhas­sák a szót: Nagy-Budapest: Szóval, nem jószántából, kényszerből ment vidékre, mert a fővárosban a jóistennek sem kellett a tolla, ryás témákban. S mint írtuk volt, a mezőgazdásághoz nem értett. A falusi főszerkesztő, ahogy az új kolléga megérkezett, azonnal kiküldte vidékre: hoz­zon egy jó kis őszi tudósítást a falusi mun­kákról. Az újságíró kocsiba ült és elindult torony­iránt. Amikor már jól kint jártak a városból, látja, hogy úgy két-háromszáz méternyire az országúttól egy traktor pöfög, és valamit húz maga után. — Ez jó lesz — gondolta, kiszállt a kocsi­ból, átugrotta az árkot és megállt a friss szán­tás szélén, nézte elrévülten a zsíros fekete föl­det és így gondolkodott: Ha most odamegy a géphez, a gépen ülő emberhez, akkor esetleg elkészül az interjú és a bemutatkozás az új szerkesztőségnél igen kellemesre sikerülhet. De ha most odamegy a géphez, a gépen ülő emberhez, akkor az új cipőjének fuccs. Áthidaló, zseniális gondolata támadt, tenyeréből tölcsért formált és bele­kiabált a határba: — Tessék mondani, bátyám, rá szabad lép­ni erre a friss szántásra? A mezőgazdász lusta volt és buta. Sem­mihez sem értett. A tagság rájött, és zár­számadáskor útilaput kötött a talpa alá. „Hát azért földönfutóvá nem tesztek — gondolta magában —, legfeljebb maszek leszek és job­ban élek” Tartalék pénzén és az OTP-ből kölcsönvett személyi hitellel vásárolt kétezer naposcsirkét, ezer heteslibát és vérmes reményei voltak. De a baromfi k kibabráltak vele. Mielőtt a piacra kerültek volna, mind elhullottak. Amikor a termelőszövetkezetben az elnök ezt meghal­lotta, lévén rosszmájú ember, mindössze eny- nyit mondott: — Szerintem ezek a kacsák, csirkék ön­gyilkosok lettek, hogy ne kelljen a Ferkó gye­rekkel együtt élniük. A égőd után a mezőgazdász elment egeret irtani. Ezért a munkáért sem kapott túl nagy pénzt, de azért valahogy eltengődött. Amikor a termelőszövetkezet elnöke erről az új munkaköréről is tudomást szerzett, ezt a megjegyzést tette az irodában a szájtáti lá­nyok előtt: — Fogadok, hogy ezt az állást az egerek intézték el. A Feri gyereket valószínű közfel­kiáltással választották meg, mert eljutott hoz­zájuk is a híre: „Lusta ember ez a Ferkó, ezek szerint valószínű, békében hagy bennün­ket, jól élünk továbbra is — mondhatták egy­más között.” Mindenki jót nevetett, mert mindannyian jól ismerték a mezőgazdászt. (SUHA)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents