Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-25 / 251. szám
2 ™&Űrkm 1968. OKTOBER 25., PÉNTEK Kádár János látogatása és beszéde a Budapesti Harisnyagyárban (Folytatás az 1. oldalról.) . irányvonalán nem változtatunk, azt megerősítjük, s gyakorlati megvalósításáért mindent megteszünk. Ha visszatekintünk az elmúlt két esztendőre, láthatjuk, hogy a valóságban is ez történt. A kongresszus megerősítette és jóváhagyta a gazdasági és kulturális építésre vonatkozó terveinket. Meghatározta a legfontosabb feladatokat, így a gazdasági mechanizmus reformját, a szocialista mezőgazdaság további szilárdításának, a szocialista tudat és közgondolkodás fejlesztésének feladatait, egyszóval mindazt, amit tenni kell, hogy hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását követően megfelelő hatásfokkal és céltudatossággal dolgozzunk a szocialista társadalom teljes felépítéséért. A IX. kongresszus határozatait egész népünk elfogadta. Utalt Kádár János arra, hogy a szocialista társadalom teljes felépítése magasztos történelmi cél, ám eközben nem feledkezhetünk meg a szocialista társadalom rendeltetéséről, arról, hogy a dolgozó emberek szabad és boldog társadalma legyen, amelyben a dolgozó ember élvezi munkájának gyümölcsét. — összegezve az általános fejlődés kérdéseit, megnyugvással és bizakodással állapíthatjuk meg, hogy politikánk fő iránya a társadalmi, gazdasági és kulturális téren is helyes volt. A gazdasági reform néhány kérdéséről szólva, Kádár János elmondotta: — A reformnak az a célja,- hogy a szocialista fejlődés érdekében és javára a gazdasági élet alapvető törvényeit érvényesítsük. Előbb-utóbb tehát el kell érnünk, hogy minden áru társadalmi értékéhez megközelítő áron jelentkezzék a piacon, és az árban ne lehessen semmiféle rossz munkát vagy hibát „elrejteni”. Csökkenteni kell az önköltséget, javítani az anyagfelhasználást, a technológiát, "hogy az ár ne legyen magas, ugyanakkor közel legyen a valódi értékhez. Ez szükségszerű a fogyasztási cikkeknél is. Vannak azonban olyan fogyasztási cikkek, amelyeknek az ára stabil marad — ilyen például a kenyér, azt nem tekintjük csak kereskedelmi árunak. Kádár János beszélt arról is, hogy természetszerűleg az áru minőségében is differenciálni kell, és ennek az árakban is ki kell fejeződnie. Ez nem két év programja, a reformnak végkifejletében ezt az irányzatot kell erősítenie.' — Rendkívül fontos dolog a keresetek alakulása. Nálunk az eddiginél jobban kell érvényesülnie a szocialista bérezési elvnek. A keresetekben a jelenleginél nagyobb differenciálódás szükséges. Aki többet ad a társadalomnak, az kapjon is többet. A párt és a kormány már állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy nem szabad elsorvasztani a béren kívüli juttatásokat, ha azonban fejlesztésről van szó, a forintban kifejezhető bért kell inkább növelni, nem pedig a bérnek azt a részét, amelyet a dolgozók nem tudnak számon tartani. Ez utóbbit ugyanis nem becsülik értékének megfelelően. Kádár János ezután szólt arról a 12 éves politikai harcról, amelyet pártunk két fronton: a dogmatizmus és a revi- zionizmus ellen folytatott. E harc eredményeként vált egyre szilárdabbá és összeforrot- tabbá szocialista társadalmunk. Utalt arra, hogy az augusztus 11-ét követő napokban, amikor súlyos események történtek Csehszlovákiában, amelyek meglepték az embereket, párttagságunk és a széles tömegek támogatták a párt és a kormány döntését, és nemcsak itthon, hanem katonáink is, akik odaát voltak Csehszlovákiában igen bonyolult helyzetben. Ez a reagálás is bizonyítja társadalmunk összeforrottságát. — Külpolitikánk sarkalatos és alapvető tétele — mondta —, hogy mi a Szovjetunióval, az első szocialista országgal, a Szovjetunió Kommunista Pártjával haladunk. — Valamennyi szocialista országgal együttműködésre törekszünk. Ugyanezt a célt követjük a kommunista világmozgalomban és a haladás erőinek más szférájában. Hangsúlyozni szeretném, hogy most a csehszlovákiai helyzet megítélése tekintetében a kommunista világmozgalomban és a szocialista országok között is különbözőek, sokszor ellentétesek, szembenállók a vélemények. — Mi meggyőződésünk szerint marxista—leninista álláspontunkat védelmezzük. Elvi dologban nem alkuszunk senkivel sem. Az eltérő álláspontok ellenére is mi elvtársi kapcsd- latokra, barátságra és együttműködésre törekszünk kivétel nélkül minden szocialista országgal és valamennyi kommunista és munkáspárttal. — Meggyőződésünk, hogy ha a jelenlegi világhelyzetben — a különböző társadalmi rendszerek létezése idején — képesek vagyunk arra, hogy mind a fejlődő országok, mind a kapitalista országok képviselőivel, sőt imperialista nagyhatalmak képviselőivel is szükség szerint és esetenként tárgyaljunk és vitatkozzunk, akkor feltétlenül képesnek kell lennünk arra is — és kell annyi elvtársi türelmet és állhatatosságot tanúsítanunk —, hogy el- Vi 'Vitáf folytassunk akár testvérpártokkal, akár szocialista országok képviselőivel olyan kérdésben, amelyben nem éppen azonos a véleményünk. Mindenképpen képesek vagyunk arra, hogy egységre és együttműködésre törekedjünk, feltételezve, hogy világnézetünk, végső célunk azonos, alapvető érdekeink azonosak. De ha vannak is és maradnak is nézeteltérések, ezeket félre kell tenni, és a közös dolgokkal kell foglalkoznunk az együttműködésre törekvés jegyében. Pártunknak változatlanul az az álláspontja, hogy ilyen szellemben kell munkálkodni a gyakorlatban, és ezt fogjuk tenni a jövőben is. Senkitől sem követeljük, hogy elvi meggyőződését feladja. Mi sem adjuk fel a magunk meggyőződését, amelynek része az, hogy mi a szocialista tábor egységére^ a legnagyobb fokú együttműködésre és a kommunista világmozgalom összefogásának erősítésére törekszünk. Ennek egyik megnyilvánulásaként — a testvérpártok bizalmából — (házigazdái 'lettünk a kommunista és munkáspártok nemzetközi találkozóját előkészítő bizottságnak. Becsülettel és tisztességgel látjuk el ezt a feladatot. A bizottság most nemrégiben is tartott és a közeljövőben is tart ülést. Az a -véleményünk, hogy a széles nemzetközi találkozót is létre kell hoznunk, amikor az alkalmas és lehetséges. Minél előbb, annál jobb, mert az imperializmus részéről támadások érik a szocialista világot, általában a haladás erőit, nekünk össze kell fognunk erőinket a közös ellenség ellen és annak agresszív lépéseivel szemben. Eddig is ez volt az álláspontunk, most is ez, és ragaszkodunk ehhez a jövőben is. — Ugyanígy követjük külpolitikánkban azt az elvünket, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok között is a kapcsolatok normalizálására kell törekedni. A kölcsönösen előnyt jelentő értelmes együttműködést kell szorgalmaznunk, s mi erre készek vagyunk. A továbbiakban Kádár János a vietnami , nép hősies harcáról és a közel-keleti helyzetről beszélt. Az európai biztonságról mint napirenden levő kérdésről szólt ezután Kádár János. Pártunk — mondta — részt vett a Karlovy-Vary-i tárgyaláson, ahol sokoldalú véleménycsere történt a kérdésről. Világos dolog, hogy Európa kommunista és munkáspártjai olyan rendezésre törekszenek, amely valamennyi európai nép — a német népet is beleértve — érdekeinek megfelel és biztonságot nyújt a békés fejlődéshez. Szerintünk ennek az a feltétele, hogy mindenkinek a jelenlegi valóságot kell tudomásul vennie. A második világháború eredményeit kell végül is tudomásul vennie a Német Szövetségi Köztársaság kormányának és közvéleményének is. Abból a realitásból kell kiindulni, hogy jelenleg Európa szívében két Németország létezik. Ha ezt'a realitást tudomásul veszik és ebből indulnak ki, akkor olyan viszonyokat lehet teremterli Európában is, amelyek valamennyi nép érdekeinek megfelelően lehetővé teszik a rendes, normális alkotómunkát. Foglalkozott Kádár János a csehszlovákiai helyzettel is. — A csehszlovákiai helyzet alakulásának januártól kezdve sok fordulata volt. Volt egy éles vitaszakasz, akkor tárgyaltunk, létrejött a megegyezés, majd megint vitaszakasz következett, s ezután került sor az augusztus 21-i lépésre. Kormányunk döntése szerint mils részt vettünk ebben az akcióban, a mi csapataink is bevonultak Csehszlovákiába. Most pedig .megszületett az újabb egyezség, az augusztusi moszkvai megállapodás és a legutóbbi megállapodás, ami természetesen a velünk való előzetes konzultáció alapján jött létre, s a mi meggyőződésünk szerint időszerű és helyes. Ennek megfelelően a magyar csapatok megkezdték és be is fejezik kivonulásukat. Ez ismét új fázist jelent. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy a csehszlovákiai helyzet megítélésében a Magyar Szocialista Munkáspártot, a Magyar Népköztársaságot kezdettől fogva és mindvégig a marxizmus—leni- nizmus, a proletár internacionalizmus, a barátság érzése vezette. Soha semmi mást nem kívántunk a csehszlovák testvérpárttól, a csehszlovák néptől, .mint hogy védje meg vívmányait, amelyeket a szocialista fejlődés útján már elért. Ezen az úton menjen tovább; s ne adjon lehetőséget osztályellenségeinknek, az imperialistáknak, hogy fenyegessék e vívmányokat, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság biztonságát és azon keresztül a többi szocialista ország, köztük a Magyar Népköz- társaság biztonságát. Ez vezetett bennünket akkor is, amikor Moszkvában tárgyaltunk, akkor is, amikor Varsóban a négy párttal együtt levélben fordultunk a csehszlovák testvérpárthoz, és ez vezetett bennünket a csapatok bevonulásakor és visszavonásukkor is. Voltak, vannak és még lesznek is viták arról, hogy elkerülhetetlen, szükségszerű volt-e lépésünk. Pártunk és kormányunk szerint elkerülhetetlen és szükséges volt. Ez a meggyőződésünk, mert Csehszlovákiában az ellenforradalom veszélye napról napra fenyegetőbbé vált. Növekedett Európa szívében a veszély, hogy az imperialisták számára új térség nyílik, s ezt saját előnyükre feltétlenül kihasználták volna. A szocialista országok biztonságát nagyon komoly fenyegetés érte. Ezt a veszélyt kívántuk elhárítani, s ez be is következett. Ami bennünket illet: nincs szándékunk átvenni a csehszlovák párt, a csehszlovák állam vezetését. Nekünk, magyar kommunistáknak, és általában a magyar szocialistáknak akad épp elég dolgunk. Abban reménykedünk és bjzunk, hogy a csehszlovák kommunisták, a csehszlovák dolgozó emberek meg fogják oldani a csehszlovák párt és társadalom jelenlegi nagy problémáit. Azt is tudjuk, hogy ehhez bizonyos idő és erőfeszítés szükséges. Kezdettől fogva minden alkalommal hangoztattuk, hogy megértjük januárt, megértjük, hogy a hibákkal szakítani kellett, hogy változtatni kellett. Azzal is egyet tudunk érteni, hogy fejleszteni kell a szocialista vezetési módszereket, munkamódszert, gazdaságpolitikát, kultúrát. Sohasem tudtunk azonban egyetérteni azzal — és erre ismételten felhívjuk a figyelmet —, hogy szabad utat nyissanak a kommunista pártot, a szocialista rendszert gátlástalanul támadó erőknek. Megvannak saját történelmi tapasztalataink — s ezeket nagyon komolyan vesszük — azzal kapcsolatban, hogy adminisztratív erőt szabad, vagy nem szabad alkalmazni, hogy mikor, hogyan szabad. Elvi álláspontunk: politikai nézeteiért nálunk senkit sem üldöznek. Ha viszont valaki a rendszer ellen támad törvénybe ütköző eszközökkel, azt börtönbe csukjuk. — Amikor itt voltak a csehszlovák elvtársak, hogy aláírják a barátsági szerződést — se szerződést szintén komolyan vettük és vesszük, mert rendes együttműködésre törekszünk a jövőben is — a beszélgetéseknél természetesen ilyen kérdés is szóba került. A csehszlovák elvtársak elmondták, hogy náluk politikai cselekmény miatt hónapok- óta ..senkit sem vettek őrizetbe. Érdekes — mondtam -hiszen önöknél most rendkívüli viszonyok vannak, nálunk viszont teljesen normálisak a viszonyok, s mégis az elmúlt napok egyikén, hat embert vettünk őrizetbe. El is ítélte őket a bíróság, éppen akkor volt benne az újságban. Mi normálisnak tartjuk, hogy ha bárki bármit tesz a szocialista államrend ellen törvénytelen eszközökkel, az ellen a törvény teljes szigorával fel kell lépni. Ezt kívánja a nép érdeke, s mi ehhez tartjuk magunkat. Bennünket mindvégig következetes elvi álláspont vezetett és vezet a jövőben is. Azt kívánjuk a csehszlovák kommunistáknak, a csehszlovák dolgozó népnek, hogy szocialista módon oldja meg a párt és a társadalom nyitott, nagy és fontos kérdéseit. Ezt kívánjuk, ennyiben érdekeltek vagyunk, de más tekintetben semmiféle érdekeltségünk nincs. Azokban az augusztusi napokban valahol Csehszlovákiában még a magyar turistákat is úgy üdvözölték, hogy „okkupánsok, megszállók”. Miféle megszállók vagyunk mi? Hiszen egy szem krumplit sem hoztunk haza, márpedig az a „rendes” megszálló, aki elvisz valamit. — Úgy véljük, hogy az események, ha nem is könnyen, de megfelelő irányt vesznek. Sajnos ugyanis egyelőre nagy még ott a nemzeti egység. 1956-ban itt is volt nagy nemzeti egység, november elején. Erre mi azt mondtuk, hogy 1 az első feladat szétzúzni ezt a negatív egységet és szocialista egységet teremteni helyébe. Most van is nemzeti egységünk, nagyobb és erősebb mint akkor volt, s világos, hogy milyen célból, milyen elvi alapon jött létre ez a nemze,*. összefogás. Bennünk rendíthetetlenül él a tömegekbe vetett bizalom. Tudjuk, hogy Csehszlovákiá- . ban száz és százezer kommunista él. Most ugyan van sértődés, -ilyen-olyan zavar, de előbb-utóbb mégis csak végbe kell mennie a tisztulási folyamatnak. A csehszlovák nép többsége feltétlenül a szocialista rendszer híve. ök is történelmi utat jártak be, s ha valami most zavarja is őket, végül is szocialista módon kell a kérdésnek megoldódnia. — Az imperialisták Vietnamban napalmbombákkal, hadihajóágyúkkal, bombázókkal, orgyilkosokkal, minden módon meg akarják törni a vietnami népet, és természetesen meg akarják semmisíteni Vietnamban a szocialista rendszert. Ez azonban nem fog nekik sikerülni. Azt hitték, hogy Csehszlovákiában más úton-módon, simábban kezdhetnek valamit. Világosan meg kell mondanunk az imperialistáknak: a nemzetközi helyzetben akkor következik be nyugodtabb időszak, ha .megértik, hogy sem bombákkal, sem ideológiai di- verziókkal és semmilyen más eszközzel — mint amilyennel annak idején Magyarországon és legutóbb Csehszlovákiában megpróbálkoztak — nem érhetik el, hogy kapitalista ország váljék abból az országból, amelyik szocialista lett. Ezt mi, akik a világon a kommunizmus és a szocializmus hívei vagyunk, semmilyen körülmények között nem engedjük meg. Továbbra is azt valljuk, hogy sem forradalmat, sem ellenforradalmat nem lehet exportálni. A társadalmi rend az adott ország népének törekvésétől, akaratától, elhatározásától függ, s ez így lesz a jövőben is — mondotta Kádár János. Nincsenek valódi hírek... JOHNSON RÖGTÖNZÖTT SAJTÓKONFERENCIÁJA CSAK RÖVIDEN... BRANDT nyugatnémet külügyminiszter latin-amerikai kőrútjának utolsó állomására, Brazíliába érkezett. AFGANISZTÁN miniszter- elnöke november 5-én a Szovjetunióba érkezik. TŰZ pusztított a tel-avivi repülőtéren. Emberéletben nem esett kár, az anyagi kár azonban több mint egymillió dollár. AMERIKÁBAN két újabb szívátültetést hajtottak végre: Houstonban, illetve Rich- mondban. AZ INDIAI hadügyminiszter katonai küldöttség élén a szovjet fővárosba érkezett. HATÉVI önkéntes számkivetés után visszatért Franciaországba Soustelle, Algéria volt főkormányzója. KIESINGER nyugatnémet kancellár négynapos hivatalos látogatásra Portugáliába érkezett. WILSON angol miniszterelnök a nagyon közeli jövőben Rhodesiába küldi a nemzet- közösségi ügyek államminisz- terét, hogy folytassa az általa Gibraltárban megkezdett tárgyalásokat. ELHALASZTOTTÁK Spy- chalski lengyel államelnök szíriai látogatását. A RENDÖRÖK UTÁN a tűzoltók is munkalassítást kezdtek New Yorkban. CÁFOLAT A CSKP KB titkársága felhatalmazta a CTK-t, hogy cáfolja meg azokat a valótlan híreket, melyeket a Times és a Daily Telegraph című angol lapok, valamint más sajtószervek terjesztettek Zdenek Mly- narnak, a CSKP KB elnöksége tagjának, a KB titkárának lemondásáról és külföldre távozásáról. Zdenek Mlynar rendes évi szabadságát tölti egy csehszlovákiai fürdőhelyen — állapítja meg a CTK. Johnson elnök a tervezett nagyszabású sajtóértekezlet helyett csütörtökön délben a Fehér Ház tanácstermében rögtönzött sajtókonferencián válaszolt újságírók kérdéseire. Vietnammal kapcsolatban csak arra volt hajlandó, hogy megismételte a Fehér Ház korábbi nyilatkozatát: a vietnami kérdésben nem változott az Egyesült Államok politikája és a tárgyalásokon nincs „frontáttörés”. Hozzáfűzte azonban, hogy „tovább keresik a rendezés lehetőségét”. Az elnök kijelentette: nem akar addig híreket terjeszteni, amíg nincsenek valódi hírek (Folytatás az 1. oldalról.) képzettségű agrárszakemberek alkalmazásától. Ezzel magyarázható, hogy egy-egy megüresedett főmezőgazdászi vagy agronómusi állásra több tucat jelentkező akad. Sok nehézséget okoz ma még nálunk, hogy a mezőgazdaságban úgyszólván minden állást be lehet tölteni bármilyen végzettséggel, sőt végzettség nélkül is. A vitában példákkal bizonyították a felszólalók, a leggyakrabban előforduló furcsaságokat. Előfordult olyan eset, hogy mezőgazdasági mérnököt ugyan foglalkoztató termelő- szövetkezet az Agrártudományi Egyetem betanított szakmunkását csalta el háromezer forintos átlagfizetéssel, gépcsoportvezetőnek. Dr. Kozma Pál, a Kertészeti Egyetem rektora felhívta a és a „diplomácia gyakran hatékonyabb, ha a nyilvánosság kizárásával folyik”. Johnson szemmelláthatóan ezzel akart kitérni a kérdések elől, amelyek a VDK elleni légi háború esetleges megszüntetésével kapcsolatosak. Egyéb kérdésekre válaszolva az elnök azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „időről időre kapcsolatban van Eszak- Vietnammal” és ez „nem okoz nehézséget”. Johnson végül azt mondotta, nincs közölnivalója arról, hogy sor kerül-e szovjet—amerikai tárgyalásokra a rakétaelhárító rendszerek kérdéséről. megjelentek figyelmét, hogy a vizsgálat tapasztalatait szélesebb körű vitára kell bocsátani. Petik István, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezető-helyettese ugyancsak hangsúlyozta, hogy amikor sok termelőszövetkezetben még képzettség nélküliekkel töltenek be fontos állásokat, ugyanakkor az agrárszakemberek elhelyezkedése nehézségekbe ütközik. Sok szó esett az ankéton a tervszerűbb szakmunkásképzésről, a pályaválasztási tanácsadásról és mindazokról a kérdésekről, amelyek nehezítik a színvonalasabb szakemberellátást. Az ankét és a vita tapasztalatait javaslat formájában terjeszti a népi ellenőrzési bizottság a mező- gazdasági és, élelmezésügyi, valamint a művelődésügyi minisztérium elé. s. p. Ankét a népi ellenőrzés vizsgálatáról
