Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-24 / 250. szám

A PETERIEK PANASZA Címzett: a MÁVAUT Péteri község lakói egyre gyakrabban mérgelődnek azon, hogy az autóbusz reggelenként nem veszi fel és nem viszi be őket Monorra. Sokszor zuhogó esőben bérlettel a zsebükben állnak a megállóban — hiába. Pedig mindannyiuknak fontos lenne időben bejutni a mun­kahelyükre vagy az" iskolába. Szóvá tettük a panaszt a MÁVAUT monori kirendeltsé­gének vezetőjénél, ö is tud ró­luk, mert a gépkocsivezetők jelentik, hogy Péteriben ott kellett hagyniuk 5—10 utast. A kirendeltség vezetője azon­ban tehetetlen ilyen helyzet­ben. Kicsi és gyenge a kocsi­parkja. A nagy kocsikat igen sokszor máshová küldik felet­tesei, a kicsikben pedig nem fér el az utazni kívánó közön­ség. Egyetlen megoldás lenne: ha több gépkocsit kapna a ki- rendeltség. Reméljük, a Péteriek pana­sza eljutott már a 13. kerületi MÁVAUT-központba, és még a tél előtt segítenek a bajon. (MJ) „Dolgozni csak pontosan, szépen...' A nagy költő szavait most nyugodtan idézhetjük. Egy életfelfogás jelképei lehetnek ezek a sorok. Az olyan embe­rek jellemzői, akik munká­jukkal, tevékenységükkel a ---­-------------- ----____ _____ j óért dolgoznak, a közért, az I mindezt, mosolyog. — Nincs jár, segít a község rendjének fenntartásában. A labdarúgó­mérkőzések előtt is ott látjuk, rendező és nagy barátja a ve- csési labdarúgóknak. Amikor azt kérdezik tőle,, hogy győzi emberekért. Délután 4-ig a gyárban dol­gozik Németh Károly. A bri­gád, amelynek tagja, kicsiny, lelkes kollektíva. Jó szakem­berekből áll. Olyan szakmun­kásokból, akiknek nem mind­egy, hogy milyen munkát ad­nak ki a kezük alól. Nehéz, felelősségteljes munka a ha­talmas víztornyok szerelése, dacolni kell az idővel — de határidőre mindig készek. Az­tán ott van a társadalmi mun­titka ennek. Szeretni kell azt, amit csinálunk. Akkor min­den könnyen megy. Egyszerű dolog. Valóban nem nagy dolog. Egy ember azok közül, akik becsületesen élnek és dolgoz­nak, segítik községük fejlődé­sét. Jó tudni, hogy ilyen em­berek is vannak. Egyre töb­ben. Hiszen dolgozni és élni csak így érd ernes. Ezt vallja Németh Károly, a VIZÉP Osztapenko szocialista brigád­ka. Egy szocialista közösség , , . ,,,. ,, munkájának velejárója. Ám ő | tagja, a vizgazdalkodas ezen felül is vállal. A mun- kiváló dolgozója, kásőrség tagja, gyakorlatokra 1 Sz. A. Névadó Üllőn A főszereplő a kis Zsolt volt. Szülei: Horváth József és Ilo- vai Ilona — mindketten Kő­bányán dolgoznak, az Épület és Faipari Vállalatnál — kellő büszkeséggel és elfogódottság­gal vitték fiukat az üllői ta­nács házasságkötő termébe. Ha már névadó — legyen ünnepélyes, ötödikes úttörők álltak sorfalat, s a tanács tár­sadalmi ünnepélyeket rendező albizottságának nevében Völ- gyesi Lajosné és Máhler Ká­roly fogadta a pólyás főszerep­lőt, szüleit, a nagyszülőket és a vendégeket. Csuzi Kálmánná anyakönyvvezető aztán hivata­losan is megállapította, hogy a kis Zsolt valóban kiérdemel­te ezt a nevet... Az ünnepélyen a vállalat szakszervezeti titkára és egyik pártvezetőségi tagja is megje­lent. Ajándékot adtak a szü­lőknek Lehóczky Károly üllői tanácstitkár ugyancsak aján­dékkal kedveskedett. PEST MEGY Ef H í R L'A P KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 850. SZÁM 1968. OKTÓBER 84., CSÜTÖRTÖK Minden kezdet nehéz Mikor adják át? Az „utolsó simítások” még hiányoznak. A napokban meglátogattuk a monori Kossuth Tsz vegyi kiszerelést végző melléküzem­egységét. Körüljártuk, meg­néztük kívülről-belülről a még mindig épülőfélben levő üzemegységet, majd beszélget­tünk a részleg vezetőjével, Sá­rost Róberttel. A látottak és hallottak egy­értelműen azt mutatják, hogy helyes és indokolt lépés volt a mérgező anyagokkal foglal­kozó üzem kitelepítése a tsz és egyben a község központjá­ból. Hiszen a finom szemcsés vegyianyag — a jól működő elszívóberendezés ellenére is — gyakran kijutott az épület­ből, s ott a környék lakóinak egészségét veszélyeztető por­melléküzem ugyanis csak át­menetileg kapott akkor helyet a tsz központjában. Ebben az évben már nem várhattak to­vább, a végleges felszólításra ki kellett költözniük. ÚTTÖRŐHÍRADÓ a KMP évfordulójára A nagy politikai-társadalmi évfordulók mindig a kiemelt feladatai közé tartoznak csa­patainknak. Mindössze egy hóinap választ Soha nem lopok Nem tartozik a megszokott látványok közé, hogy egy újságíró — még akkor is, ha kezdő —, hajnali 3-kor kerékpáron megy vidékre. Ekkor indultam el Szigetszentmiklósra, hogy a munkába siető emberek­kel tudjak beszélgetni. Hosszú és fárasztó az út. Fél 8-kor indultam vissza, és már jó két kilométert meg­tettem, amikor szemben velem, megjelent egy rendőr, motorkerékpáron. — Hová, hová? — kérdezte. — Budapestre. — Es kié ez a női kardigán? — mutat a pulóve­remre, amit a csomagtartóra raktam. Egy pillanatra meghökkentem; vajon honnan láthatta a gombolást az összehajtott holmin. — Ez férfigombolású — nyugtatom meg. — Es a fényképezőgép? — Az saját. — Kerékpár? — Kölcsön kaptam. — No, majd utánanézünk. Jöjjön vissza a rendőr­őrsre. En tekerem elől a biciklit, ő pedig motoron követ engem. Az őrsön minden tisztázódott, nagyon udva­riasan bocsánatot kért és egyszerűbb utat mutatott. Elindultam visszafelé. Taposok, és közben mor­fondírozom. — Mit követhettem el, hogy ilyen gyakran va­gyok a rendőrségen? Tavaly egy hónapig voltam a Ba­laton mellett, de ritkán ment le a nap úgy, hogy engem ne igazoltattak volna. Ugyanez van idén is, pedig még a Balcsin sem voltam, csak Budapesten. Mi bűnt követhettem el? Aztán hirtelen felvillant emlékeim közt valami. Eszembe jutott, hogy\ loptam. Igen, loptam! Hétéves voltam, amikor édesanyámtól elcsempésptem 5 forintot, amit a szülői munkaközös­ségnek kellett volna befizetnem. De egy órával utána én már bűnhődtem. Sose felejtem el, amikor körbe­állt a család, és vallatott: — Mondd meg, hol van? Nem lesz semmi bajod, csak mondd meg — ígértek nekem fűt is, fát is, meg az 5 forintot sem kellett volna visszaadnom. De ak­korra már késő volt. A pénzt ugyanis egy esőcsatorna mögé rejtettem, de valaki ellopta onnan. Hát ez az. En nem tudom, mennyi idő alatt évül el a lopás büntetése, de azóta 11 év eltelt már, és rá­adásul akkor még gyerek voltam. En mindent megígérek, én megígérem, hogy na­gyon jó kisfiú leszek, csak nagyon szépen kérem, tes­sék nekem megbocsátani! —Sunyó— el bennünket az év első nagy akciójától, a KMP megalaku­lásának 50. évfordulójától. Ez alkalommal keresték fel az úttörőőrsök a pártszervezetek titkárait azzal a kéréssel, hogy pártmegbízatást kérjenek. Az­óta sok-sok, erre a célra ké­szített boríték indult el a csa­patokhoz, tartalmazva mind­azt, amit az őrsöknek a nagy évfordulóig meg kell valósíta­niuk. A kisdobosok külön büszkék arra, hogy e feladat­ban már rájuk is számítanak. A kutató- gyűjtőmunka min­dig sok izgalmat, érdekességet jelent. A kapott feladat telje­sítése során jutottak el mag­nószalaggal felszerelve az üllői úttörők a község veteránjai­hoz, hogy a pártszervezet ala­kulásának körülményeit ku­tassák. Az úri úttörők a tsz fejlő­désével foglalkoznak. A mono­ri Ady iskola úttörői a kul- túrház udvarán végeznek tár­sadalmi munkát, felkutatják községükben azokat az utcá­kat, melyeket a párt harcosai­ról neveztek el, s díszes al­bumban örökítik meg munká­juk eredményét. A kapott pártmegbízatás tel­jesítéséről valamennyi csapat a november 23-i ünnepi tag­gyűlésen ad számot a pártszer­vezetnek, és itt adják át a dí­szes albumot is. Az elkövetke­zendő hetekben találkozókat szerveznek a párttagokkal. Eredményesek a rongygyűjtő Hetek Október 1-től november 9-ig tart a MÉH által meghirdetett rongygyűjtési kampány, mely­nek során a gyűjtők szerencse­sorsjegyet is kapnak, s ha ked­vez a szerencse, még autót is nyerhetnek. Járásunkban a hulladék- gyűjtés mindig eredményes volt. Űttörőink leleményesség­ből most is jól vizsgáztak. Fájó szívvel mondunk köszö­netét dr. Balogh Józsefnénak, a monori egészségház gyermekor­vosának. hogy szeretett kislá­nyunkat amíg beteg volt, na­ponta fáradhatatlanul bekötözte A gyászoló Ágócs család. Holnap ülésezik a járási tanács vb A Monori Járási Tanács vég­rehajtó bizottsága holnap dél­előtt ülést tart. Szíjjártó Lajos, a járási tanács elnöke beszá­mol a lejárt határidejű vb-ha- tározatoic végrehajtásáról és a két ülés közti fontosabb intéz­kedésekről. Ezután a járás munkaerőhelyzetét értékeli Kása Károly munkaügyi főelő­adó, majd Hajdúk Bálint, a já­rási tanács mezőgazdasági ■ és élelmezésügyi osztályának ve­zetője tesz jelentést, az osztá­lyok állami felügyeletének gyakorlásáról az állategészség­ügy és növényvédelem terén. Megbeszélik még a járás kedvezőtlen adottságú és egyéb gyenge tsz-einek az idén várható tervteljesítését, a va- sadi tszcs engedély nélküli er­dőtelepítését, a monori Kos­suth Tsz engedély nélküli te­rület-igénybevételét, valamint a vecsési Zöldmező Tsz kérel­mét, melyben mintakészítő se- gédüzem engedélyezését kéri. Járási tanácstagok megbeszélése Ma délután egy órakor a já­rási tanácstagok Gyömrőn, a községi tanácsnál megbeszélést tartanak a tanácsi és területi tapasztalatokról. A megbeszé­lést dr. Zimányi Gyula, a já­rási tanács titkára vezeti. A segédüzemágban dolgozó asszonyok bizakodnak: hátha sikerül megoldást találni — s télen is folytathatják a munkát. ként lebegett tovább. A kiköl­töztetés és a jelenleg folyó munka körülményei azonban annál több negatívumot tar­talmaznak. Az épület átadását a múlt évben, június 30-ra tervezték — s ez még most sem történt meg. Pedig a tervek igen szé­pek: egy meglepően korszerű üzemegység-épület. Külön mentesítő épület: öltöző, für­dő, a munkaruhák tisztítására szolgáló helyiségekkel. Az épületben központi fűtés lesz. Mindennek egy év és négy hónappal ezelőtt kellett vol­na megépülnie. És ma? A hosszú helyiségből álló műhelyépület még mindig va­kolatlan külsővel mered ránk, belül a berendezés elhelyezé­sének, felszerelésének munká­latai még ma is tartanak. Az ablaküvegezés hiányos. Az üzemvezető szavaival élve: ha ez télen is így lesz, akkor az embereknek „fagyállóknak” kell lenniük. A különálló men­tesítő épületnek még csak a falai állnak és a teteje készült el. A központi fűtés berende­zéseit sem láttuk sehol. Nem beszélve a mellette levő, félig kész kútról, amelynek munká­lataival két hete leálltak. Ami az itt dolgozó embereknek a legkellemetlenebb: nincs semmiféle mellékhelyiség. Mindezeket összevetve joggal vetődik fel a kérdés: miért késik az építkezés és miért siettették a költöztetést a fé­lig kész épületbe? A válasz: a Délibáb-csárda építése elvon­ta az itt foglalkoztatott mun­kaerőt. Hirtelen ötlet volt, több „fantáziát” láttak a csár­dában, s így főszerepet kapott az a melléküzem rovására. Ügy tűnik tehát, hogy a tsz építőbrigádjának erejét meg­haladó intézkedés következté­ben döcög még ma is az épít­kezés. A sürgős kiköltöztetést pedig az 1966 óta fennálló ideiglenes jelleg is okolta. A A tsz vezetőinek nagy gon­dot jelent a melléküzemág épületének időben való befe­jezése, hiszen küszöbön a tél. Az építkezést ezért bizonyára meggyorsítják. Szöveg: Kép: B. L. P. I. FOGADÓÓRA Ma a következő járási ta­nácstagok tartanak fogadó­órát: dr. Pálffy Ferenc Mono- ron VjU-től 7212-ig a Bajcsy- Zs. út 4. szám alatt; Hollósi Sándorné 9-től 12-ig Vecsésen, a tanácsházán; Sparas Ida pe­dig Gombán, 8 órakor kezdi fogadóóráját. //I Helyettes" táncdalénekesek Nyáregyházán is szeret'k a táncdalokat. A művelődési ott­hon vezetősége ezért neves táncdalénekeseket hívott meg: Poór Pétert, Magai Klementi­nát, Mikes Évát, Pécsi Ildikót és Gabriel de Süze kubai éne­kest, valamint a Kékcsillag ze­nekar tagjait. Noha nem jött el mindegyik meghívott szereplő — Pécsi Ildikó helyett Medgyesi Má­ria, Poór Péter helyett Németh József, Magai Klementina he­lyett Kállai Judit érkezett meg — a nyáregyháziak nem csalódtak. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Lássátok feleim. Nyár­egyháza: Találkozás a minaretben. Cri: Egy nehéz nap éjszakája. SPORT Magasabb „súlycsoportban" Vecsési VIZÉP-Salgótarjáni Bányagépgyár 4:0 (1:0) A gólok története: 14. perc: Fekete hozta fel a labdát, majd ügyesen tette Kalász elé, aki még a kapust is kicselezte, 1:0. Az 53. percben 25 méterről Kalász végzett el szabadrú­gást. Hatalmas, jobb sarokba tartó labdáját a kapus kiejtet­te, és a szemfüles Mercz a há­lóba passzolt, 2:0. A 64. percben Varga ívelt be egy labdát, az elszállt a védők felett, s a jókor érkező Molnár egyből a bal sarokba lőtt, 3:0. A 88. percben ismét Varga ívelt be szabadrúgást, a labda megint átszállt a védők felett, és Krausz közelről a hálóba fe­jelt, 4:0. A harmadik helyet eldöntő találkozó tehát biztos hazai győzelmet hozott. A vecsésiek rég látott akarással és helyen­ként egész jó játékkal rukkol­tak ki. Nagy fölényükre jel­lemző, hogy Bogárnak egyet­lenegy lövést sem kellett véde­nie. A két csapat nem egy „súlycsoportba” tartozik, így a közönség bizony joggal de­rült az ellenfél kétségbeesett védekezését látva. A csapatban a védelem biz­tosan rombolt, a fedezetek so­kat voltak játékban, de hibáz- I tak is. A csatársor és a csapat legjobbja Kalász volt. A töb­biek mellette szürkének tűn­tek, de hasznosan játszottak. Szalontai János Kézilabda Vecscsi VIZÉP—Galgahévíz 24:14 (10:5) A gólgyáros Helfenbein nél­kül álltak ki a piros-fehérek a rangadóra. Kiegyensúlyo­zott játék mellett, fej-fej mel­letti küzdelem alakult ki a ta­lálkozó elején. 4:4 után Tol­nai vezetésével ismét beindult a gépezet, és hamarosan 8:4- re, majd 10:5-re alakult az eredmény. Ebben a játékrész­ben Mátyás tűnt ki gólképes­ségével. A második félidőt az ellen­fél kezdte jobban, de mintegy nyolc perc elteltével ismét fe­lülkerekedett a VIZÉP, s ez hamarosan meglátszott az eredményen. Potyogtak a gó­lok és a kapufák. Pillanatok alatt 5 (!) kapufát értek el a vecsésiek, de a győzelem így is biztos és meggyőző lett. Sz. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents